Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-18 / 298. szám
1971. december 18. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 A felszívódás megállíthatatlan Csak az idősebbek ír! szólalnak meg németül A villányi hegyvonulat dombokká szelídült gerince öleli ezt a kis községet, Kisjakablalvát, Villánytól talán öt-hat kilométerre. A főutcán — párhuzamosan — bozóttal benőtt árok húzódik, amely — ahogy mondják — nagy esők idején csordultig van vízzel és az alacsonyabban fekvő néhány lakóházat ostromolja. Nyáron gyönyörűséges vidék ez, zöld gyümölcsfáival, szQlöskertjei- vel, a dombokra szaladó aranyszínű, keskeny homok-ösvényeivel. De most eléggé vigasztalan látvány a környék, amit csak tetéz a falu mozdulatlansága. Senki emberfia az utcán, illetve jön egy pécsi taxi, csehszlovákiai rokonférfit hozott a kádármester Nesz Jánosékhoz, de Jani bácsit sem találja itthon, útlevél ügyeit intézi, svédországi látogatásra készül. Mit őriztek meg nyelvükből, kultúrájukból? Megyeszerte újfajta, lécből készült hósövényeket helyeztek el. E~ek védik majd a tél folyamán a baranyai országutakat a hófúvások ellen Együtt kell cselekednünk! (Q.) Mi a kivezet Az alkoholizmus elleni küzdelem - az egészségügyi miniszter szemével Kiváló szakemberek, állami és tömegszervezeti vezetők mondták el véleményüket, a túlzott italfogyasztásról, az alkoholizmusról, a társadalmi méretű kártétel elleni küzdelem lehetőségeiről. Megkérdeztük dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszternek, az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság elnökének véleményét is. — Oji Minis, l hrterfü-sewm. tunS ii tat bltenrttotte, bog? «vrttln Mm «ItorQH gélét «élni 0« altohélismu» •éittédítato mák; «re ItaHogyasztét grafiton tol maiunk 1« föltáratlanul omol- ktéé tendenciát Mutatnak. Hm aram látja Minlertev «Mull a Helyietet» > ■ HvaratA utotS — A helyzet valóban rossz, s az eddiginél több figyelmet érdemel. Hazánkban 1965 és 1970 közölt az egy főre jutó szeszesital-fogyasztás (abszolút alkoholra átszámítva) évi 6,8 literről 37 literre emelkedett; külön is aggasztó tény, hogy leggyorsabban a tömény italok fogyasztása nőtt Félő, hogy ha ez a tempó nem csökken, 1975- ie elérjük a személyenkénti tízliteres alkohol-átlagot Jelenleg 71 alkoholelvonó rendelés működik az országban, közülük 17 Budapesten, 54 pedig vidéken. Szerteágazó, sokrétű, ugyanakkor jól összehangolt, szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy megállíthassuk a mértéktelen italozás terjedését, s normális keretek közé szoríthassuk az alkoholfogyasztást Ennek az egész társadalmat, az élet legkülönbözőbb területeit átszövő tevékenységnek a koordinálására hivatott az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, amely részletes, konkrét munkaprogram alapján tevékenykedik. E testület véleménye szerint a sikeres harc egyik döntő feltétele az italozással kapcsolatos hibás társadalmi szemlélet mielőbbi megváltoztatása. —' Míb«n nyilvánul s«»g sm © hibás snomlélet? — Napjainkban szinte ,,egyeduralkodó” az a vélekedés, hogy aki olykor-olykor túlságosan is a pohár fenekére néz, voltaképp bocsánatos bűnt követ el, az nem érdemel különös figyelmeztetést vagy éppenséggel dorgálást Ugyanakkor — ennek sajátos ellentéteként — a krónikus alkoholistákkal szemben a társadalmi felfogás rendkívül szigorú, a végső stádiumban lévők ellen gyakran kemény szankciókat, megalkuvás nélküli fellépést követel. E szélsőséges nézetek helyett azt az álláspontot kellene elfogadtatni, amely már az alkalmankénti mértéktelen italozást az alkoholizmushoz vezető út elejének és így „veszély-állapot”-nqk minősíti, olyan magatartásnak, amelyet mint a normális társadalmi viselkedéstől eltérőt kell tudomásul venni, és amelynek csak jóindulatú elnézése súlyosbíthatja az egyén helyzetét A közvélemény formálása érdekében arra is széles körben felhívjuk a figyelmet, hogy az utóbbi esztendőkben az alkoholfogyasztás alakulását döntően befolyásoló ivási szokások rossz irányba fordultak nálunk. Sok helyütt gyakori a munkahelyeken a poharargatás; alaposan megnőtt az örömöt-bó- natot egyaránt „megülő" ivó- kompániák, ivási alkalmak száma és — mint a közvéleménykutatás adatai is tanúsítják — a társasági alkoholfogyasztás normáinak határai szintén jócskán kitágultak. — ttfilván On h «gráfért orvra!, hegr at altoholiimus beteg lég. Mitren feladatok hárulnak abbé! a tényből ai égéuségQgyi és egyéb raemokref — Igen, e feladatok meghatározásakor abból kell kiindulnunk, hogy az alkoholizmus betegség, amelyet megelőzni könnyebb, mint gyógyítani. A tennivalók tekintélyes hányada éppen ezért a megelőzést szolgálja. Az Országos Bizottság ezért iktatta munkaprogramjába például a közép- és szakiskolás fiatalok körében végzendő hatékony felvilágosító-neve- lő murikat Az üzemorvosokat ankétokra hívják össze, s e tanácskozások témája az üzemi prevenció, továbbá a gyógyult alkoholisták utógondozása és rehabilitációja. Szakértők bevonásával több munkacsoport vizsgálja meg az üdítő italok, illetve a szeszes italok termelésére, forgalmazására vonatkozó gazdasági és Jogi rendelkezéseket, azt, miben szükséges ezek módosítása. Nem utolsó sorban a gyümölcslevek, a szeszmentes frissítők választékának növelését, minőségük javítását, a forgalmuk fokozását elősegítő gazdasági ösztönzők bevezetését szorgalmazzuk. Napirendre tűzzük azoknak a rendelkezéseknek a vizsgálatát Is, amelyek a gyógyítással, az utógondozással, a rehabilitációval, továbbá a csalód- és ifjúságvédelemmel függnek össze. A társadalmi ellenőrzés minden hatékony eszközét szeretnénk latba vetni annak érdekében, hogy meggyorsuljon a direkttermó szőlők kiirtása, az engedély nélküli pálinkafőzést Ünnep előtt? felszámoljuk, s érvényesüljön az a rendelkezés, amely tiltja szeszes Ital kiszolgálását fiatalkorúnknak, Az országos testület céljai között szerepel — mindezen túlmenően — az is, hogy fejlesszük a gyógyult alkoholisták klub hálózatát; segítsük a gyógyult betegek terápiás foglalkoztatását és rehabilitációját A programban szerepel az is, hogy — a főváros példájára - nagyobb vidéki ipari centrumainkban szintén szorgalmazzuk azt, hogy az italboltok nyitvatartási idejét módosítsák, az árusítást a munkakezdés után kezdjék. — Mibe« jelöl«« meg Minis? tér Elvtár« et alkoholizmus elleni kGxdelem minden érdekeli rész- «erőjének leladatátf — Az alkoholizmus elleni küzdelem fontos társadalmi érdek. | Ennek megfelelően az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság kéri és Igényli a SZOT, a pedagógusok, a nőtanács, az illetékes minisztériumok, o Statisztikai Hivatal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Hazafias Népfront, a tanácsok, a sajtó, tehát valamennyi, e küzdelembe bekapcsolható állami, illetve társadalmi és egyéb szerv segítségét, hatékony közreműködését Növelni szeretnénk azoknak az önkéntes társadalmi munkásoknak a számát is, akik részt vállalnak abban, hogy az alkoholistákat számon tarthassuk, segítsenek közreműködni abban, hogy őket a helyes útra vezethessük. Lényegében a lakosság, az egész társadalom segítségét kérjük olyan közszellem kialakításához, amely gá- j tat vet a mértéktelen italozásnak, az alkoholizmus továbbterjedésének, hozzásegít ahhoz, j hogy elháríthassuk azokat a I súlyos károkat, amiket az alko- ! hólizmus az egyénnek, a csa- j Iádnak, a népgazdaságnak és i az egész társadalomnak okoz- - hat Kisjakabfalvát 57 magyar és 39 német nemzetiségű család lakja, vagyis 232 magyar és 118 sváb, összesen 350 lélek, ma, 1971 decemberének közepén: néggyel több, mint száznegyven esztendővel ezelőtt, 1830-ban. Régi település ez, tanúsítja korabeli adat, 1400-ból, amely Szent Jakabfalvo néven említi, de a török időkben semmi utalás a falura, valószínűleg teljesen elpusztult és csak 1760 körül kezd „benépesülni" e vidék, amikor 19 családot telepítenek ide Németországból. — Hosszú ideig aztán semmi adat e kevéske svábság sorsáról, mert papjuk sem volt, aki annak idején valamit is megörökített volna — mondja Hermann Károly villányi tanácselnök. ki „gazdája-felelőse" a Villányhoz peremközségként csatolt Kisjakabfalvónak is. 1940-ben még 470 lelket számoltak. túlnyomórészt németaj- kúakat. de a háború és a kitelepítés alacsony szintre apasztotta a helyi németséget £s akik maradtak? Mit őriztek meg nyelvükből? (.létmódjukból? Szokásaikból? Kultúrájukból? Hermann Károly mondja: — ViHányban egyetlen idős asszonyt találhatunk, a Czigler Emma nénit, aki még sváb népviseletben jár. Vagy mondhatok más példát is. A naplókban nyílt meg a helytörténeti kiállítás és a villányi általános iskola öt- százhatvan gyereke közül három akadt, aki népviseletbe öltözhetett. £z Villányra szól. £s Klsjakab- talván? Fróni néni itt született, özvegy asszony, túl van a hetvenen, lábát fájdítja meg a hirtelen érkezett hideg napokat szidja. Régi ruhái? Nincsenek. Pedig volt. Mennyi volt? — Sokl Húsz éves koromra anyám már szép staférungot állított össze nekem. Brokátból, szövetből és persze hímezve. Külön ruhánk volt karácsonykor, húsvétkor, mást húztam fel délelőtt mjsére és megint mást délutáni litániára. A kisjakab- falviakat és a kövesdieket arról lehetett megismerni, hogy a blúz testhez simult, feszes volt, a villányiaké már inkább bucjy- gyosabb. Hímezve volt a kendő, és rá a nevem kezdőbetűje, pz- tán a csipkét is mi horgoltuk. A szoknyához négy méter anyag kellett, de egyszerre öt szoknyát húztunk fel, az éppen húsz méter anyag. Drága volt — Mi volt búcsúkor? — Kétszer volt búcsú. Péter- Pálkor és novemberben Márton napkor. Több napig tartott, mindig volt fúvószene, ezt szeretem ma is, évek óta minden este hallgatom a pécsi német adást ■— A fiatalok is? Egykedvűen legyint: — Nem kell ezeknek a rezesbanda, hanem csak a gitár meg a csa-csa-csa, vagy mi a fene? — nevet, szégyenlősen takarja el tenyerével a száját Mondja a hagyományos sváb ételeket, a bableveshez szokásos „Hö- feknödel"-t vagyis a „hefek- nédl’-t ami Ízletes kelttésztaféle, aztán disznótornál a velős-kolbászt. ami szintén sváb recept szerint készül. Szavait leipold Péter, a rádió német szekciójának riportere tolmácsolja nekem, aztán kérleli is Front nénit, mondaná el ezt magnószalagra, de hallani sem akar róla. „Nem beszélem jól a németet” — tiltakozik, vogyis svábul beszél és éppen az kell, abban van szépség, íz és hangulat, de Fróni néni hajthatatlan. Nem ő az első. György Mi- hólyné is nehezen oldódik, de a mikrofon láttán fejével int nemet Ö a vezetője az egy épületben lévő élelmiszerboltnak és Italboltnak. Felejti a nyelvet? — Nem mondhatnám, de már nem beszélem úgy. ahogy kéne. Ha a rádióban megszólalnék, itthon kinevetnének ... A vegyes házasság és következményei Vegyesházasság Györgyöké. A férj nem érti a nyelvet A 22 esztendős — legidősebb fiú — Béla, aki Baján a Vízügyi Főiskolára jár — még jól beszéli. — Vele még sokat foglalkozott a nagymama, de például a kisebbik fiú, Laci már alig tud valamit Kislányunk, Györgyi, Pécsett a kereskedelmi szakiskolába jár, most tanulja a németet — Családon belül nem beszélik a nyelvet? — Nem. Elszoktunk tőle. Itt a boltban is csak az idősebb korosztály szólal meg németül, de a fiatalok egyáltalán nem. — Kik járnak az Italboltba? — Nem sokan. Tavaly szilveszterkor például éjfél után egy órakor — ha jól emlékszem — már zártunk. Fiatalok be sem néztek, Villányban töltöttékaz Á „esillagszórégyárbem11 Karácsonyesti előzetesként Pa pp Róbert a bolyi ÁFÉSZ üzemvezetője meggyújtott három csillagszórót. Á röppenő apró fénycsillagok — mint az igaziak az égen — csóvát vetve íveltek egy nagyot és valami kimondhatatlanul kellemes illatot terjesztve hulltak — a csöppnyi iroda padlójára. Az igazat megmondva, ml azokkal akartunk beszélgetni, akik a lágy fémdrótot szabdalják, formálják, szürkésfekete anyaggal bevonják és csomagolják — de csak az üzemvezetőt találtuk, a csendes műhelyek melletti irodában. — A csiilagszóró-készítés szezonmunka. Március közepétől november végéig tart. Harminckilenc munkás - főleg asszony — két műszakban dolgozik — tájékoztat Papp Róbert — A jelzett időben mennyit készítettek? — A hagyományosból hatmilliót, az illatosítottból 6,5 milliót gyártottunk. Legújabb készítményünk az úgynevezett figurális csillagszóró. Ebből 450 ezer csomagot hoztunk forgalomba. — Hogy kerül forgalomba a csillagszórójuk? — Mi a FCISZÉRT-nek szállítjuk, onnan a PIÉRT veszi át s fgy jut el az ország valamennyi tájára. — Kifizetődő ez a vállalkozás? — Termelési értékünk megközelíti az ötmillió forintot ebből következtetve Igennel válaszolok kérdésére. — Említette, hogy ezekben a hetekben felújítási, gép- karbantartási munkát végeznek. Mit csinálnak az asz- szonyok? — Húsipari védőkötényeket kötnek fémkarikácskákból, a bátaszéki Vasipari Ktsz megrendelésére. Az asszonyok mint bedolgozók, megkeresnek. 1000—1200 forintot havonta. — nlst — éjszakát. Egyébként is, a svábok legföljebb egy-egy pohár sörre térnek be, — Miért? — Azt hiszem két oka van. Egyik az, hogy otthon van majd« nem mindegyiknek saját villányi bora, másrészt pedig inkább otthonülók. Meg aztán ... — Nos? — Nem akarom hogy mások megsértődjenek, de hiába, ez az igazság. A svábok takarékosabbak és nagyon keményen, szívósan dolgoznak, gyűjtögetnek. Ahogy kimondja, megkönnyebbülten sóhajt Pedig nincs oka szorongásra. Ha van valami, amit megőriztek a svábok — nem tudom, jó-e a kifejezés; „sajátos tulajdonságaikból” — az mindenképpen a szinte makacs munkaszeretet. Még a jómódú, szép, takaros magyar paraszti porták közül is kiemelkedik — vegyes nemzetiségi községekben — a zárt és pedáns sváb-udvar, a ragyogóan tiszta és háztartási gépekkel felszerelt lakás, ez a szigor fellelhető még az aprójószág számára külön elkerített udvarrészen is. vagy a homlokzati falfelületek színén. Az épület utcafrontján kék. zöld vagy rózsaszín dominói, de a kerítésen is, vagy a pitvar oszlopain. És az önök gyerekei? Az 1893-ban épült öreg iskola igazgatója. Sipos Sándorné. Itt csak alsótagozat van, ZZ gyerek tanul, közülük vajon hányon beszélik a németet? Az igazgatónő a férjével együtt számolgatja, egyébként könnyen: — A két Danká gyerek, aztán a Karcsi és al Erika. Többi nem. — És az önök gyermekei? — A nagyobbik két-három éves koráig, amíg a nagymama, vagyis anyám többet volt vele együtt, kitűnően beszélte a nyelvet — ... Olyan szépen tudott németül, hogy amit a nagymami mondott neki, azt nekem azonnal lefordította — szól közbe Siposné férje. — De aztán ahogy növögetett, már sokat elfelejtett — Tovább kellett volna vele foglalkozni. Egy idegen nyelv ismerete kincs öz ember számára —■ mondom. Siposné eltűnődik: — Nézze, á folyamat megállíthatatlan. A mienk is vegyesházasság, és ahogy rendszeresen magyarul társalogtam férjemmel, úgy 6 gyerekek is ezt tanulták. Nehéz dolog ez. így van minden Családnál, de még a „tiszta sváb" családoknál is, hiszen a középkorúak már nem a faluban dolgoznak, hanem a villányi nagy téeszben, aztán állami gazdaságban, Pécsett üzemekben, tehát olyan környezetben, ahol magyarul beszélnek. Ezeknek gyermekeik pedig már csak néhány szót tudnak, talán megértik, de beszélni már nem tudják a németet. Voltak itt régen szép sváb népi szokások. Apám például nagyon sok sváb dalt tudott, még meg is van talán a gombos harmonikája. Arra is emlékezem például, hogy búcsúkor friss gályákból sótrot építettek a legények egy szekérre, elbújtattak bele valakit, aztán a bíró elé vonultak rezesbandával és hosszú strófákat énekelve kérték a bírót, váltsa meg pénzzel, vagy borral a sátor „ismeretlen" lakóját. Ma ez sincs. Mi menthető még? Tudomásul kell venni, hogy — legalábbis ezen a környé ken — a felszívódás már rég megindult, éppen a népesség- mozgás következményeként. Mi menthető még? A közelmúltban a megyében járt a lipcsei tánc- archívum vezetője, dr. Kurt Petermann és a Berlini Állami Múzeum munkatársa, Renata Richter. Felszedni, összegyűjtögetní kívánták a baranyai svábság kultúrájából, népszokásaiból azt a keveset, amit már csak az öregek őriznek kissé zárt emlékezetükben — szívükben. Talán még nem volt későn . .. Rab Ferenc
