Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-11 / 266. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. november 11. ZENEKAR, ANGYALBŐRBEN Beszélő pécsi házak MINDEN MEGVÁLTOZOTT, csak a zenekar maradt a régi A ma gyalogosa páncélozott . kétéltű harcjármüveken jár, de a zenekart mindez nem érdek:! A tamburmajor nyugodt: a ka lonazenekar funkcióját nem pótolhatja senki és semmi. A katona — ezer annyi legyen is a gép —, ember, akinek éimé- j nyekre, hangulatokra, érzelmek j re van szüksége, s ezt zene nélkül nehéz lenne elképzelni. I Díszszemlék, katonai eskütétel’ I ünnepségek, fogadások, dísze!- | gés a zászló előtt — ez ma j sincs zene nélkül. A pécsi hely- j őrség honvédzenekara persze : a, laktanya-kapukon kívül is is I mert: néhány év óta gyakran | szerepelnek Pécsett, Siklóson, j Szigetváron, sőt Harkányban is. j A tamburmajor — azaz a zene j kar parancsnoka —, Halász Já- j nos őrnagy, a valamikori pécsi 8-as honvéd-gyalogezred közel száztagú zenekarának ki tudja hányadik trombitása. A háború ] félbe szakította az egyébként : se túlságosan ígéretes karrierjét — az első igazi békeév azon- j ban már ismét egyenruhában, s trombitával találja . . . — Nehéz lenne megmondani: mi vonzott? A zene,, a tanulás lehetősége mindenképpen, de ahhoz, hogy valaki katona-zenész legyen, más is kell. Sze- génysorsú gyerek voltam, s talán ezért fogott meg az egyenruha, a csillogás. A kezdet talán ez volt — elég volt meglátni egy fényes rojtot. .. — S a folytatás? — Tanulhattam, elvégeztem o I gimnáziumot, különböző zenei szakiskolákat, az esti egyetemet. . . 1951-ben tiszti vizsgát tettem, egyszóval: hivatásom lett . . . A tamburmajor szerény és halk, gőgnek nyoma sincs a mozdulataiban. Ilyen akkor is amikor a zenekar élén lépdel, j igaz - ez a zenekar is más mint azok az emlékek, amiket idős urak és hölgyek őrizgetnek magukban egyszer-volt katonazenekarokról. — Parádézgatásra nemigen j jut ma idő. A mi feladatunk a 1 kiképzés segítése, a katonai ; események színvonalának emelése, az élményadás, s a külön- J böző állami ünnepek méltókép j pen való megünneplésének biz 1 tosítása. Kevesen is vagyunk ahhoz, hogy parádézzunk. Huszonegy ember ahhoz elég. hogy zenét szolgáltasson, de j ahhoz, hogy látványossággal is I szolgáljon — túl kevés. A zenekar próbatermében be- ; szélgetünk — őszintén remélve, hogy Hess Henrik tizedes, a zenekar legfiatalabb tagja, előbb utóbb belefárad a trombitálásba .. . — A zenekar legöregebb tagja ötven éves, s pontosan any- I nyi ideje van a zenekarban, j mint a legfiptalabb tagunk i életkora, aki éppen most tö!- j tötte be a húszat. Két tagunk ! elvégezte a zeneművészeti főiskola tanárképző szakát, hat MEGKEZDŐDÖTT A SZOCIALISTA GYERMEK- LAPOK FŐSZERKESZTŐINEK TANÁCSKOZÁSA Szerdán reggel tíz európai ország 13 szocialista gyermeklapjának vezetője kezdte meg háromnapos tanácskozását Bu- . dapesten. A találkozó színhelyéül nem véletlenül válcsztot- ■ ták a magyar fővárost: a Ma- ] gyar# Úttörők Szövetségének I központi lapja, a Pajtás, az idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. A Benczúr utcai SZOT szál- j lóban megkezdődött konferen- j cia első napján Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára tartotta vitaindító előadását. A tanácskozás további szakaszában a külföldi test- J vérlapok munkájával, új kezdeményezésekkel ismerkednek meg a résztvevők. 1 A múzeumok és műemlékek hónapja évenként megismétlődik. Ebben az időben megemlékezünk városunk egy-egy jelentősebb, vagy a közönség által még egyáltalán nem ismert épületéről - annak megismertetésével, történetével. Látogassunk be a Leonardo da Vinci utcába. Az utca vége felé — egy kedvezőtlenül elhelyezett épületet találunk, amely a 12-es számmal van jelölve. Az épüiet külső megjelenésében nem sokat árul el a régi voltából Külső megjelenése a század elejére vezethető vissza, amikor a város épületeit klasz- szicizólt homlokzatokkal látták el. Az 1968-as évben az épület egy nagymérvű felújítási munkán esett át és olyan adathalmaz került napvilágra, amire eddig senkisem számított. A különböző korokban történt alakítási és felújítási munkák alatt egymásra került vakolatrétegek a honvédség központi zeneisko lóját, s további hárman jártak még, valamilyen zeneiskolába A többiek pedig örökké tanuló amatőrök. FÉL EGY VAN - ha nincs hivatalos elfoglaltság — mindennap eddig tart a próba. Sze- ! delőzködik a zenekar — zsebbé | kerülnek a tenyérnyi kottásfüze- 1 tek. De hát minek ide kotta? 1 A katonazenész mindig ugyanazt játssza: Himnusz, Interna- I cionálé, Rákóczi-induló ... A tamburmajor mosolyog. — Legtöbbször valóban a Rá- ! kóczi-indulót, illetve a Klapka- j indulót játsszuk — de ez csak o i dolgok egyik része. Csak nem- | zeti himnuszt például hatvanötöt tudunk . . . — S melyik a legszebb? — Természetesen a miénk. De | nagyon szép az osztrákoké is, mely egy Mozart-motívumra épül. A legbájosabb a finneké, tulajdonképpen egy népdal. — A leghosszabb? — A szovjet. A legnehezebb pedig a román. — És a két egymáshoz leginkább hasonló? — A jugoszláv és a lengyel. Szinte minden himnusz egyegy felejthetetlen emlék. Tábornokok, miniszterek, államférfiak. Most legutóbb például a fim véderő vezérkari főnökét köszöntötték .. . — Kellemetlen emlék is van? — Egy katonai repülőtéren minisztereket fogadtunk. A dísztribün jobb- és baloldalán egy- egy sugárhajtású gép állt. Amikor végétért a program, játszani kezdtük a Klapka-indulót, de még a felénél se voltunk, amikor minden átmenet nélkül felbőgtek a motorok. Mit mondjak? Egy perc se kellett, s a zenekart elfújta a szél ... A kották, sapkák még akkor is szálldostak a beton felett, amikor már az égen voltak a gépek ... Gyakorlatok, táborozások — ezek is velejárói a katona-zenészek életének. Újabban azonban a más jellegű élmények is sokasodnak. — Évről-évre részt veszünk a szigetvári Zrínyi-ünnepségeken, a siklósi fúvószenekari fesztiválon, a honvédzenekarok egri seregszemléjén, s a fehérvári Alba Regia napokon. Tucatnyi oklevelet kaptunk, serleget — Egerben például elnyertük a legjobb honvédzenekar címet. Pécsett és a megye más -helységeiben évente mintegy ötven hangversenyt adunk . . , Halász János őrnagy 1970- ben megkapta a „Szocialista kultúráért" elnevezésű kitünte tést. A fúvószenekari munka segítése, az ifjúság körében végzett daltanítás és számos ma gyár, illetve nemzetiségi dal fúvószenekarra való hangszereié-’ se szerepelt az indokolásban. — A mai fiatalok keveset éne- I kelnek. Mi, itt a hadseregben, I szeretnénk ezen változtatni - s nemcsak parancsszóval. A zene kar minden bevonulás után két három hetes daltanítási progra mókát szervez — s van is eredménye. Persze, kevés az igazán szép, könnyen énekelhető, fülbemászó menet-, illetve mozgalmi dal. Van jó fegyverem, Fel vörösök, proletárok, Gábor Áron 'ézágyúja, Madrid határán — ezek a régi dalok ma is a legsikeresebbek, amiből én azt a következtetési vonom le, hogy íróasztal mellett nem lehet forradalmi dalt írni . . . FELHARSAN A TROMBITA, s aztán megszólal egy fuvola is. A próba véget ért ugyan, de hát mit kezdjen a szabadidejével egy zenész... ? Békés Sándor — számszerint három — alól előkerült az eredeti, majd a török korból származó vakolat. Az épület a Káptalan u. 2. számú ház korával lehet azonos korú, amely városunk egyik legrégibb lakóépületének mondható. Az épület terméskő, vegyes falazat és vályog falazati anyagból tevődik össze. A belső vakolat teljes leverése közben előkerültek különA delizsánsztól az űrhajóig Ünnepségek színhelye volt a közelmúltban egy, a budapesti Városliget végén, a millenniumi kiállítás céljára emelt, a második világháború pusztításai után hosszú évek munkájával megújított épület. Hetvenöt esztendeje, 1896-ban rendeletet adott ki az akkori kereskedelemügyi miniszter a Közlekedési Múzeum megalapítására — s az intézménynek ma is ez az épület az otthona. A jubileum alkalmából október végén új állandó kiállítással mutatkozott be a nagymultú intézmény, amely már régen elismerést vívott ki magának egyedülállóan pontos, a legapróbb részletekig az eredeti vasúti járművekhez hű. modelljeivel. E híres modelleknek azonban több mint kétharmada elpusztult vagy elkallódott a második világháborúban. Utána valósággal újra kellett „alkotni" a gyűjteményt, hogy 1966- ban megnyithassa kapuit a múzeum. E felkészülés során nemcsak a régi gyűjteményt állították helyre, hanem jelentősen gyarapították is a múzeum anyagát, amely már régóta nem is fér el a régi falak között. Gazdag gyűjteményének csak egy részét tudja bemutatni az állandó és a különféle időszakos kiállításokon. Raktáraiban a legkülönfélébb szárazföldi, vízi és légi közlekedési eszközök, vagy ezek modelljei, egyéb kellékei találhatók meg dédszüle- ink utazóeszközétől, a delizsánsztól egészen az űrhajózást bemutató anyagig. A Közlekedési Múzeum azonban nemcsak a közlekedés egyre gyarapodó tárgyi emlékeinek tárháza, hanem a közlekedéstörténeti kutatómunka hazai központja is. E munkába nyújt bepillantást a kiállítások melOmnibusz a 19. század végéről lett a külföldi társintézmények j képviselőinek részvételével sor- j rákerülő tudományos ülésszak. A városligeti ünneplés így a szakma nemzetközi eseménye is — intézményünk külföldi értékelésére utal, hogy főigazgatóját alelnökévé választotta a közlekedési múzeumok nemzetközi társasága, az IATM —, óm | egyúttal országos esemény is, hiszen idén januártól az egész országra kiterjedő hatáskört kapott a múzeum. A múzeumlátogató természetesen azt kérdezi; milyen előnyt várhat e hatáskörtől? Mellőzzük tehát azt, hogy az ország különböző múzeumaival való | együttműködésben mi a jelen- j tősége ennek, pusztán a Köz- ' 1902-ből származó tehergépkocsi modellje lekedési Múzeum országos kiállító munkáját körvonalazzuk. Egyik állandó vidéki kiállítását már eddig is sokan megtekintették a tihanyi múzeumban, képet kapva a balatoni hajózás történetéről. Néhány hónapja újabb állandó kiállítása nyílt meg Párádon. Stílszerű környezetben, a lótenyésztésről híres egykori Károlyi-uradalom patinás istálló- és kocsiszín-épületében kocsikiállítást rendeztek, ahol a kocsigyártás műhelyei mellett az elmúlt századok közúti járművének számos szép és érdekes példányát tekintheti meg a látogató. Jövőre tervezik a helyreállítás alatt lévő nagycenki Széchenyi-kastélyban annak az állandó kiállításnak a megnyitását, amely hazai közlekedésünk úttörőjének, Széchenyi Istvánnak a munkásságát jeleníti meg. A távolabbi tervekben még érdekesebb állandó kiállítások megalapítása is szerepel. Csak egyet említünk ezek közül: a mozdonyskanzent., amelyben mintegy 20-25, a forgalomból kikerülő mozdonytípus egy-egy példányát kívánják megőrizni az utókornak. A jubileum alkalmából méltán esik szó a múzeum párját ritkító gyűjteményének gazdagságáról és különlegességeiről. az ott folyó kutatómunkáról. A közlekedés története a civilizáció fejlődésének, az utat törő emberi találékonyság története is. Mint Apollinaire, a francia költő mondta: „Az ember utánozni akarta a járást, és föltalálta a kereket, amely nem i hasonlít a lábhoz”. N. F. | böző korokból származó kiegészítő falazatok, melyeket a pusztítás, vagy rongálódások után építettek be. Az épület a látottak alapján sok viharos éven esett át. Az eredeti vakolaton már égési nyomok voltak felfedezhetők, ami valószínűleg a törökök bevonulása korából származhatott. Mivel az épületmaradványt — anyagára és állagára nézve — még erősnek tartották, azt újra használható állapotba helyezték, saját céljaiknak megfelelően. A tűzvész alkalmával elpusztult falrészeket pótolták és a még megmaradt és jó állapotban lévő vakolatra egy vékony rétegű, erősen meszezett vakolatréteget raktak fel. Hogy az épület kétszer is leégett, az a már másodízben készített (török) vakolaton lévő égési és kormosodási nyomokból látható. Az épület második pusztulása vagy a török kivonulása idején, vagy az 1704'. évi rácdúlás idejében- következhetett be. Itt mutatkozott meg az akkori szegénység jele, mert a hiányzó falrészeket vályogtéglával pótolták. A törökök által készített és az átalakítás folytán bontásra került falazatból gótikus és reneszánszkori faragott kövek kerültek elő. Valószínűleg a Szent Bertalan templom (mai Belvárosi templom) bontásából származhattak. Az utóbb készült padozat alatt előkerült egy területileg nem összefüggő tégla-padlóburkolat, melyet a törökök készíthettek, a téglák mérete 30x30x5 cm. Az épület legértékesebb része a törökök által készített — belső teret leválasztó szerkezeti falban kiképzett falnyílás, melynek mérete az északi részen 48x37 cm, déli részen 62x94 cm. Ebben helyezkedik el egy 58x20 x13 cm méretű, fából faragott vályú, teljesen ép állapotban, égetett agyagcső kifolyóval. A falnyílás az utcai fal belső szélétől 112 cm-re és a padozattól 48 cm-re helyezkedik el, belső felülete teljesen ép állapotban van. Már csak az tisztázandó, milyen célt szolgálhatott, mivel hogy általában mi volt az épület rendeltetése, még nem tudjuk. Eddig az épületre vonatkozó írásos adat nem került elő. A külső homlokzat — az udvari kivételével — nem lett megbolygatva, ezért nem tudni, milyen meglepetést hoz a jövőben, de az udvari délkeleti részen a jelenlegi három különböző rétegű vakolat alatt előkerült és még napjainkban is megtalálható a jellegzetes rózsaszínű téglaporos vakolat; melyet saját kérésre nem semmisítettek meg. Milyen gondolat vezette azt a szakmunkást, vagy vezetőt 280 évvel ezelőtt, amikor is az épületnek ezt a kis különleges részét sértetlenül, teljes épségben hagyta, vagy hagyatta meg a jövő számára? Mert hogy meghagyatta, azt az elvégzett munka is bizonyította. Ennek szellemében mi is így jártunk el — meghagytuk. Ha majd az idők folytán újra feltárásra kerül, valószínűnek tartom, hogy olyan megbecsülésben lesz része, melyben mi is részesítettük. Viszonylag kevés az ehhez hasonló, viharos várostörténelmünk utáni időkből származó épületek szórna. Műemlékeink megvédése történelmi múltunk és építészetünk védelme. Ebben találjuk a különböző korok építőinek művészetét és kezemunkáját. Fetter Antal
