Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

1971. november 9. DUN ANTŰLI NAPLÓ Könnyűszerkezetes építés = O liter víz Iparunk felkészült az új feladatokra Napirenden a könnyűszerkezetes kommunális program Korszerű, könnyűszerkezetes elemekből építik az egyházasharaszti sertéstelepet. Szokclai felv. Egy svájci építészeti folyóirat tíz évvel ezelőtt megjelent szá­ma került minap a kezembe. Lapjain a világ különböző ré­szein található, még mai szem­mel is hallatlanul modern épü­leteknek volt egy közös jellem­vonásuk: acélból, alumíniumból, üvegből és műanyagból készül­tek. Ml A KÖNNYŰSZERKEZET? A könnyűszerkezetes építési mód kb. egy éve kezdett utat törni tudatunkban, amikor szé­leskörű bevezetését kormány- szintű fejlesztési programmá nyilvánították. A decemberi kor­mányhatározat szerint 1975-ig évi 2 millió négyzetméter alap- területű épület gyártására és szerelésére kell megteremteni a lehetőségeket úgy, hogy már ebben a tervidőszakban is mint­egy 7 millió négyzetméter alap­területű könnyűszerkezetes épü­let készüljön ei. Mi is a könnyűszerkezetes építési mód? Az épületek szer­kezeti részei az iparban meg­szokott technológiákkal gyárak­ban készülnek, a helyszínen csak összeszerelésre van szükség. Az alapozástól, közművesítéstől el­tekintve ennél a módszernél nem alkalmazzák a hagyomá­nyos „nedves" technológiákat. Nagyon frappáns meghatározás szerint könnyűszerkezetesnek te­kinthető minden olyan épület, amiben 0 liter víz van. A gyár­tás magasszintű gépesítése és automatizálása, a helyszíni mun­ka szerelőjellege az építési idő jelentős lerövidítését, az időjá­rástól való függetlenítését ered­ményezi. A gyártás három-négy­szeres termelékenységet, a sze­relés 80 százalékkal rövidebb átfutási időt biztosit a hagyo­mányos módszerekhez képest. Építőipari kapacitáshiány ide­jén ez óriási dolog! 1970 őszén mintegy ízelítőt adott a szakembereknek és elő­készítette a kormányhatározatot a Típustervező Intézet kiállítása, amelynek nyomán lapunk is elő­ször foglalkozott a könnyűszer­kezetes építési móddal. Azóta mi is több ízben visszatértünk erre, a közelmúltban pedig a Budapesten megrendezett nem­zetközi könnyűszerkezetes kiál­lítás már arra az izgalmas kér­désre adott választ, hogy a prog­ram végrehajtásával hol tar­tunk. Mi is történt a két kiállítás között? Iparunk — a látottak i szerint — felkészült a szerkezeti elemek gyártására a legkorsze­rűbb anyagok,- módszerek fel- használásával. Mintegy 30 hazai vállalat bemutatkozása azt bi­zonyítja, hogy ezek rendkívül komolyan veszik a programot, a módszer elterjesztésében na­gyon sok fantáziát látnak. A külföldi — főleg nyugati — ki­állítók pedig egységes építési rendszereket mutattak be, ame­lyek megvásárlására a kormány- határozat lehetőséget nyújt. JÓ, CSAK DRÁGA Kínálat tehát van már, ez ör­vendetes. De hogy állunk a ke­reslettel? Az ipar, a mezőgaz­daság egyre szélesebb körben alkalmazza termelési célú beru­házásainak megvalósításánál. A kormányprogram is elsősorban erre irányítja a figyelmet. A technika rohamos fejlődése ide­jén célszerűtlen volna évszáza­dok számára építeni. Úgy kell építkezni, hogy az új üzemi épü­let a lehető legrövidebb idő alatt a termelés szolgálatába álljon, s ilyenkor a gyorsaság kiegyenlíti a módszer viszonyla­gos drágaságát. A könnyűszerkezetes módszer ugyanis drága. A hagyományos építkezések általában olcsóbbak — minden hátrányukkal egye­temben. Ezért hiába hosszú az átfutási idő, hiába drága a szál­lítás, hiába kevés a kapacitás, a mérleg a hagyományos javára billen, s a könnyűszerkezetes építés gondolatát sietve elvetik. Persze csak kommunális létesít­ményeknél van ez így, mivel ezeknél nem lehet gyors meg­térülésről beszélni és mivel a lehetőségek különféle szabályo­zók, normatívák miatt meglehe­tősen kötöttek. Arról pedig ez idő szerint még nincs szó, hogy í a kommunális létesítmények be­ruházói honnan teremtsék elő a költségkülönbözetet. Nem tud­ni, hogy a program bevezetésé­hez jelenleg rendelkezésre álló 2,6 milliárd forintból ilyen célra jut-e? A FESZÜLTSÉG MARAD? Pedig éppen itt lenne szükség a doppingra, azaz az állami tá­mogatásra. Lakótelepi építkezé­seinken óriásiak a feszültségek. A paneles technológiával viha­ros gyorsasággal épülnek a la­kóházak, s mögöttük csigalassú­sággal halad a közösségi célú épületek építése. A korszerű és a hagyományos közötti feszült­ség az, amit csak egyféleképpen a könnyűszerkezetes építési mód bevezetésével lehet leküzdeni. Tiszteletreméltó az a pécsi kí­sérlet, ami a paneles óvodák építésére irányul. De ez csak óvoda! És hol vannak az isko­lák, a bölcsődék, a kereskedel­mi és szolgáltató célú épületek? Ennyiféle rendeltetésnek megfe­lelő panelek gyártása aligha ki­fizetődő, hiszen nem nagy szé­riákról van szó, hanem Pécsett szinte egyedi épületek szerke­zeti elemeinek előállításáról, ami a lakásépítési kapacitást csökkenti. Viszont ami nálunk egyedi, az országosan már nagy széria lehet, s ez esetben már lehet beszélni a gyártás kifize­tődő voltáról is. Országos méretekben tehát másként festenek a dolgok, s a könnyűszerkezetes építési mód általános alkalmazása a közös­ségi célú építkezéseknél egy­szersmind a jelenlegi feszültség feloldását is jelentené. A prog­ram elsődleges célja a terme­lési célú építkezések meggyorsí­tása, de a könnyűszerkezetes program megvalósítására létre­hozott tárcaközi bizottság a kö­zeljövőben napirendre tűzi a könnyűszerkezetes kommunális program lehetőségeit. Kordik Lászlónak, a Könnyűszerkezetes Programiroda vezetőjének a nyi­latkozatát idézzük ezzel kapcso­latban. — A közösségi célú építkezé­sek lemaradása vitathatatlan. A könnyűszerkezetes építési mód az egyetlen technológia, amivel az időeltolódás kiküszöbölhető. Éppen ezért a korábbitól elté­rően ma az a vélemény, hogy az iparival és a mezőgazdaságival nag'yjából együtt kell a könnyű- szerkezetes kommunális prog­ram megvalósításán munkálkod­ni. Amíg azonban a szükséges alapokat meg nem teremtjük, addig a feszültség fennáll. Ezt a lehetőségekhez méretezett külföldi beszerzésekkel csökkent­hetjük. Hársfai István Tanácskozás Pécsett NAPIRENDEN: AZ ÉPÍTŐ­ANYAG-IPARI SZAKEMBER- KÉPZÉS 80 építőanyagipari szakem­ber részvételével hétfőn dél­előtt az MTESZ Baranya megyei Szervezetében megkezdődött a Szilikátipari Tudományos Egye­sület Oktatási Bizottságának kétnapos oktatási konferenciája A tanácskozáson megjelent Kálmán Ferenc, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium oktatási osztályának vezetője. Az MTESZ keretén belül mű­ködő egyesület először rendez oktatási konferenciát, amelyen meavitatiák az iparág szakem­berképzésének problémáit. A tanácskozás átfonia a kéozés különböző formáit, a szákká zéniskoláktól egészen a kutató­mérnök képzésig és a tovább- kéozésig is. Az első napon dr. Déri Mária elnöki meqnvitóia után a részt­vevők meqvítatták Farkas Ödön a Felsőfokú szakemberképzés és ellátás egyes kérdései a szili- kátiaarban című referátumát Délután a szakemberek megte­kintették a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolát, ahol Panka Imre kariaazqató az itt folyó üzemmérnökkéDzésről tájékoz­tatta a meajelentek°t. Ma dél­előtt 9 órakor az MTFSZ-ben az építőanyagioari szakközépisko­lai képzés helyzetéről és távla­tairól tanácskoznak a résztve­vők. Mára váriák a7 Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetőinek érkezését is. Soha jobbkor 7^ Új vállalat Baranyában Illetve csak egyik főépítés­vezetősége települt Pécsre, az elmúlt esztendő júliusában ala­kult Dél-dunántúli Vízügyi Köz­műépítő Vállalatnak. Az azon­ban máris bizonyos, hogy a ka­posvári központú vállalat szíve­sen látott vendég lesz megyénk­ben — főleg Pécsett —, hiszen itteni tevékenységük a víz- és csatornavezetékek építése lesz. Baranya összlakosságának csak 35 százaléka van megfelelően vezetékes vízzel ellátva, 1985- re 180 ezer fő bevonásával ezt az arányt 75 százalékra kell : emelni. Ma megyénkben egyik legnagyobb gond a közművesí­tés hiánya — az új vállalat (pé­csi főépítésvezetőség) az elmúlt . néhány hónap alatt már bizony­ságát adta, hogy nagy segít­ségünkre lehetnek e gondok enyhítésében. A vállalat A közműépítő kapacitás hiá­nya már-már országosan is egyik legnagyobb problémát jelenti. Ennek leküzdésére hoz­tak létre az elmúlt évben hat hasonló profilú vállalatot, me­lyek közül 4 az ÉVM, kettő pe­dig egri és kaposvári közpon­tokkal az Országos Vízügyi Hi­vatal fennhatósága alá tartozik A kaposvári vállalat Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék vízvezeték és csatorna építését valamint az ipari és mezőgaz­dasági üzemek szennyvíz tisztí­tását és a telepek megépítését hivatott megoldani. Or. Tímár Mátyás fogadta az olasz kiiikeresksdelmi minisztert Dr. Timor Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn hivatalában fogadta Mario Zagarit, az Olasz Köztársaság kül­kereskedelmi miniszterét. Az eszmecsere során áttekintették a Tímár Mátyás 1970 őszén Rómában tett látogatása óta a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében megtett utat, kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország gazdasági helyzeterői ,és megbeszéléseket folytattak a kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok tovább­fejlesztésének lehetőségeiről. Az olasz külkereskedelmi miniszter hétfőn délután a Külkeres­kedelmi Minisztériumban Baczoni Jenővel, á külkereskedelmi mi­niszter első helyettesével áttekintette a gazdasági kapcsolatok alakulását, s azok további fejlesztésének lehetőségeit. TÉGLÁSOK r Építésügyi gazdasági aktíva az Építők Székhazában Az Építők Szakszervezetének kongresszusi termében hétfőn reggel építésügyi gazdasági ak- tívaértekezlet kezdődött, ame- |- en az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium felügyele­te alá tartozó vállalatok igaz­gatói, igazgatóhelyettesei, párt-, szakszervezeti és KISZ-titkárai vettek részt. A tanácskozás cél­ja, hogy megvitassák milyen módon segíthetnek az építő- és építőanyagipari vállalatok a népgazdaság beruházási egyen- sú'vának javításában. A tanácskozás résztvevői írá­sos anyagot kaptak, amely töb­bek között jelzi az építési piac ! feszültségének fokozódását. En­nek oka, hogy az állami építő­ipar által kapacitáshiány miatt évente elutasított építési igé­nyek értéke az utóbbi három évben tízről 18 milliárd forintra ; emelkedett. A beruházási egyensúly javí­tásában az építőipari szerveze­teknek egyik fontos feladata a munka hatékonyságának növe­lése, s így elengedhetetlen ten­nivaló a gépesítés és a munka- szervezés javítása. Az értekezleten felszólalt Bon­der József építésügyi és város­i fejlesztési miniszter i*. A lábam megcsúszik a sínek és a téglakazlak között. Agyag. Kicsit nyirkos az idő. Az épüle­tet nézem, az ovális alakú há­zat, amelynek oldalán ötméte­renként ívelt kapu van. Körbe­futó tető, harminc méteres gyár­kémény, emitt fagrádics visz föl, az égetömester rezidenciájába. A nyersgyártó gépsora a sza­badban kezdődik. Szénhalom. A szállítószalag alatt agyag- morzsalék. A présgép odabent van, s a másik oldalon egy szárnyas ajtón röpködnek ki a nyerstéglák. Szürkék. Asszony­kezek rakják kazlakba, ahol ki­szárad, mehet az égetőbe. Egy nyerstégla négy és fél kiló. Sokezer tégla mozog egy nap. Több tonna. Nehéz munka, de szép mun­ka. Akad, aki több mint húsz esztendőt töltött el az égetőke­mencék mellett. — Kemencekihordá voltam, mar Vas megyében, aztán egy haverom elcsalt ide Szentlőrinc- I re, amikor összevonták a taná­csi egyesülést. Azóta itt vagyok. , Nemsokára húsz éve. A pénz? i Hát az mindig megvolt, most I sem panaszkodhatok. Három éve vizsgát tettem, égetőmeste- I rit Horváth Sándor a kemence fölött dolgozik. Körbefut a ke­mence alagútja a lábunk alatt, kis, fedeles etetők nyelik a sze- I net, ami megroppan a cipőtal­pak alatt. Idefönt nem lesz j „téglaporos a kalapom", legfel- 1 jebb fekete. Az egyik etetőn le- ; nézek: vörösen izzik a tégla. Ki- I lencszáz fok. — Még három év vön a nyug­díjig. Aztán pihenek. Csak tud­ja, megszerettem ezt a szakmát. Nem könnyű munka, de aki dol­gozik, itt kereshet is. És hol nem kell dolgozni? Az ablakon kinézek, tűnődöm Horváth Sándor szavain. Amed­dig a szem ellát, téglakazlak. Télre készítették elő. Több mint 1 egymillió. „Próbáld elintézni, öregem, ötszázezer darab kellene, az sem baj, ha másodosztályú. Legkésőbb a hét végére. Kösz..." „Mit csináljak, ha egyszer el­fogyott? Nézd meg a megyé­ben valahol, hátha ülnek egy készleten. Párezer is valami..." „Micsoda mázlim van, öregem, képzeld, bementem a telepre, mondtam: tégla kellene. Kér­dezték, mennyi és milyen? Mint j a mesében . . ." „Tőlem is kér­dezték, de csak azért, hogy azt mondhassák: azért kérdeztük, mert az sincs . . .” Téglahalmok állnak falusi ud­varokon, tégla vörösük az új családi házak bepucolatlan fa­láról, tégla, tégla, tégla minde­nütt és sehol. Nem működik az organizmus, mert hiányzik a I sejt. Nincs tégla? Van, csak kevés. Néhány éve legyintettek: nem kell, jön a panel. Nem fejlesz­tettek, nem korszerűsítettek, ve­getáltak: várták a „panelha­lált". De a téglaipar nem halt meg. Él és virul, most fellendü­lőben van. Munkásokat várnak. Olyan embereket, akik vállalják a ne- I ( házségeket, akik a jó keresetért, j a biztos megélhetésért egy kis áldozatot is tudnák hozni. Akik gondolkodnak: minden tégla az ország testébe épül, mindany- nyiunkat gazdagít. A szentlőrinci téglagyár a vál­lalat huszonhárom gyára közül egy. Évi nyolcmillió téglát ter­mel. A munkakörülmények vi­szonylag jók, fürdő, öltöző van. Amit lehetett, gépesítettek. Turányi Mihály művezető ka­lauzolt végig a gyáron, vele és az égetőmesterrel beszélgetünk a gyár udvarán. A gyártási technológiáról, a hatalmas ven­tillátorokról, meccsről, a rezsi­ről, adminisztrációról, időjárás­ról, nyereségről, meg a tégláról, a „téglásokról”. Kérdem: milye­nek az emberek, van-e olyan, aki nem becsüli meg magát? Akad, mondták, de azt már meglátni messziről. Előre. Elég ránézni, mint a téglára. A rossz tégla elmállik, az fagyott, a jó, a száraz, az más, más a színe, más a karca ... Ebben sok az igazság, Ez évben mintegy ezer mun­kással 90 millió forint értékű munkát végeznek el, 1974-ig pe­dig évi 300 milliós kapacitású vállalattá fejlődnek. Ehhez az első lépések máris megkezdőd­tek, mintegy 71 millió forint ér­tékű géppark üzembeállításával. A pécsi főépítésvezetőség A Mártírok úti ideiglenes fő­hadiszálláson egyelőre 140 munkás irányítását végzi a 10 fős műszaki személyzet, de már a jövő esztendő tavaszán a lét­szám jóval meghaladja majd a 200 főt. 1974-re pedig 400 munkás 100 millió forint értékű közműépítési munkát végez Ba­ranyában. A Diósi dűlő környé­két 2 holdas területen máris megkezdődtek az új telephely építési munkái: műhelyek, rak­tárak, irodák, szociális épüle­tek készülnek 1973-ig. A vállalat Pécsett állítja üzembe az első személyszállító autóbuszát, s Pécsett próbálják ki az új betonszivattyút is, mely a beton központtól, a beépítés helyéig emberi kéz érintése nél­kül szállítja a betont. A pécsi géppark egyébként a legkorsze­rűbb gépekkel lesz feltöltve: Volvo és Poclain rakodó- és földmunkagépek, két betonköz­pont, úthengerek, aggregátorok és kompresszorok, kisgépek te­szik teljessé a pécsi üzemet. Bemutatkozás Már tulajdonképpen megtör­tént, hiszen a tavasz óta építik az 1500 köbméteres Mokár-he- gyi víztárolót, melyet még eb­ben az esztendőben átadnak. Ugyancsak az év végéig kell elkészülnie a felüljáró környé­kén a csapadékvíz elvezető csa­tornának. Éppen a napokban látványos munkával kezdődött meg a Bőrgyárnál a 6,5 tonna súlyú vasbeton fedőlemezek be­emelése, A 27 millió forint ér­tékű munka első szakasza a Bőrgyár és a vasúti átjáró kö­zött decemberben, a további szakaszok pedig a Rózsa Fe­renc utcában a Rákóczi útig 1972. és 1973-ban készülnek el. 1973-ig egyébként megépítik a déli főgyűjtő csatorna második szakaszát is. A jÖYŐ Tulajdonképpen szintén no­vember első napjaiban kezdő­dik az az építkezés, mely már a jövő gondjait hivatott megol­dani. Kertvárosban először egy 2500, majd egy 1000 köbméte­res víztárolót építenek. Ezt kö­vetően a gyárvárosi új pécsi ipartelep vízvezetékét építik meg. A következő években a pécsi regionális vízmű építése is a pécsi főépítésvezetőség fel­adata lesz. L. J. Kampis Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents