Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-06 / 262. szám

1971. november 6. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Panelok 1700 lakás számira AZ ORSZÁG ELSŐ „KOR" LAKÓ­HAZA A Vaj megyei Tanács Építőipa­ri Vállalat befe­jezte az ország el­ső köralapú lakó­házának építé­sét Vasvárott. Földszinti részé­ben orvosi rende­lő, tisztasági fürdő és tüzcitószertár kapott helyet, míg a felső három szinten nyolc csa­lád talál kényel­mes, luxuskivitelű otthonra. Űj csarnok, új technológia Bár jelenleg is gyárt — pró­baüzemben — panelokat, vég­legesen csak a jövő év nyará­ra készül el a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat pa­nelüzemének új csarnoka. Új csarnok, új technológia: kapacitásnövekedést és gazda­ságosabb termelést jelent. Ter­mészetesen nemcsak mennyisé­gi növekedést eredményezett az új beruházás, hanem igen számottevő minőségváltozást is. Az új épület korszerű, tágas, kényelmes munkahelyet biztosít, a technológiai változások pe­dig sok tekintetben ész- szerűsítették a gyártási folya­matot, és — megjavították a panelek minőségét is. Tömörítés a rázóasztalon Szovjetunióban és Dániában is jártak a panel-készítés szak­emberei, hogy megtekintsék azokat a módszereket, amelyek jelenleg a legkorszerűbbek. E módszereket nem másolták le, hanem egyszerűen kiragadtak néhány alkalmazható, újszerű eljárást és applikálták a pécsi új panelüzem sajátos gyártási folyamatára. Melyek a sajátos péqsi kö­rülmények? Másutt például a hőszigetelést hungarocellel vagy egyéb műanyaggal oldják meg. Pécsett keramitüzem is mű-kő dik: ez a puffasztott, égetett anyag sok előnnyel rendelkezik Elsősorban megtartja mindazo kát a tulajdonságokat, amelye két a folyamkavics — tehát be tonminőségű panelokat gyárt hatnak vele. Másrészt jóval könnyebb, mint a hagyományos módon, kaviccsal készített be­tonpanel. * Új megoldás o rázóasztal. Eddig vibrátorokkal végezték a tömörítést, amelynek eredmé­nyét biztonságosan csak a felü­leten tudták megítélni. A rázó­asztal először legalul tömörít, tehát biztonságosabb ered­ményt ad, az így készített pa­nel szilárdsága megbízhatóbb. A sémák acélból készültek, így a panelek felülete simább lesz. Ennek sok előnye van, többek között a beépítéskor ke­vesebb szakmunka-ráfordítást igényel. Korábban az elkészült pane­leket gőzzel érlelték, az új tech­nológiában gőzzel hevített me­leg levegővel. így elkerülik a homlokzati felületek elszínező­dését, amely már okozott prob­lémákat Új formák Az új acélsémák bevezetésé­vel rugalmasabbá vált a gyár­tás: az 5.40x3.60-as méreten be­lül igen sokféle előregyártóit elemet készíthetnek vele, csa- tornafedlapokat, speciális pa­nelokat, lépcsőlapokat. Tulaj­donképpen mindent, ami előre gyártható és nem haladja meg ezt a méretet. A panelok for­máiról, a séma változtatásáról szintén érdemes beszélni. A BÁÉV messze rugalmasabb eb­ben a kérdésben, mint más épí­tőipari vállalatok, hiszen az idén 40 millió forintos/beruházás Üzemelésre kész — november 15-én Serényebb munkaütem Pécsett a Jókai utcai hőközpont építésénél Pécsett, a Jókai utca végén — közel az állomáshoz — az épületek udvarában emeletes épület magasodik: a hőköz­pont. A hozzátartozó vezeték- hálózattal együtt mintegy 40 millió forintos beruházás. A központ — elosztó és gyűjtő — építését 1969-ben kezdték. Cél­ja: az erőmű hőenergiájával ellátni az épülő városközpont objektumait — SZTK, új posta- központ, KÖJÁL székház stb. — valamint a Szalai utcában a felépítésre kerülő 246 lakást és a szigeti városrész új lakóépü­leteit. épült lakások hatféle típust képviselnek. Ezzel elkerülhető az egyhangúság, a monotónia. A kertvárosi építkezéseken öt­féle típus készül: de ezek egé­szen másfélék lesznek, mint az eddigiek. Az átállás menetköz­ben rendkívül költséges: ötmil­lió forintba kerül az új sablo­nok legyártása. Ez a költség ter­mészetesen a lakások árában is meg kell, hogy nyilvánuljon. Ezért van az tehát, hogy egy nagyvolumenű építkezés alkal­mával viszonylag egyforma tí­pusú lakások készülnek. Ezerhétszáz lakás évente A panelüzem egészére vonat­koztatva — tehát beleértve a régi üzemet is - a gyártási ka­pacitás jelentősen nő az új üzemrész felfutásával. A teljes kapacitás ezerhétszáz lakásnak megfelelő panelmennyiséget je­lent, természetesen ez nem je­lenti azt, hogy ennyi lakás épül. E kapacitásnövekedés azonban érdekes gondolatokat vet fel: mit jelent vajon ez vállalati szinten? Arányös-e a kapacitás- növekedés, nő-e ezzel együtt a szakipari, szerelőipari és mély-, építési kapacitás? Valamelyes k apa dtásn övéké- dés — lesz. A hagyományos építkezési mód — téglával fala­zott házépítés — kissé csökken, az előregyártott elemekkel tör­ténő, korszerű építkezés e csök­kenéshez viszonyítva viszont je­lentősen megnő. Erőteljesen fej­lesztik a szakipari tevékenysé­get (ami már a panelek jobb minőségével kisebb gondot is jelent) és közel húszmillió fo­rintért szereztek be mélyépítés­hez alkalmas gépeket. Tovább gépesítenek, ahol csak lehet, új technológiákat vezetnek be — mint a tetőszigetelés új el­járását, amelyet a győriektől vettek át — de végszükség ese­tén mint alvállalkozót, bevon­ják munkájukba az Országos Szakipari Vállalatot is.- kp ­Dunafalván valami forrásban van Megosztani a terheket — Meglepetés — óvodások­nak. A Pécsi Bőrgyár 3-as szá­mú KISZ alapszervezete a Ki­váló oktatási kör mozgalomban megyei első lett, és 1000 forint pénzjutalmat kapott. A kiszisták a jutalomból a gyár óvodásai­nak vettek különböző játékokat, sőt maguk is készítettek. Az ajándékokat tegnap adták át az apróságoknak. Pedig lehetne itt kezdeni va- j lamit. Ügy emlegetik, hogy Du- I nafalvág valamikor híres szüreti bálok zajlottak le, arra az egy í napra még bírót és bírónőt is választottak, akiknek dolguk I volt elkapni a „szőlőtolvajokat” ; a tánchelyiségben és kellő bün­tetést kiszabni rájuk. Ezt követte a horgászból, amikor is többféle receptúra szerint főzték, sütötték a halat, jó szekcsői kadarkát mértek hozzá, a horgászok meg fekete ruhában, nyakig gombolt fehéringben, kalapban ülték vé­gig a hosszú asztalokat, asszo­nyaikkal, lányaikkal. Az ugrós- táncnak meg télen volt az ideje fönt a töltésen, ahol a fiatalok egymásba kapaszkodva, körtán­cot jártak. De ez is rég volt és még szerencse: ma a kiszes lá­nyok tánccsoportja a hagyomá­nyokból felcsippentett, megőr­zött valamit. Emlékeznek a la- i kodalmi játékökra-szokásokra is, \ meg arra, hogy néhai Moha Nándor bácsi Székeséről járt át télen is a Dunán, mert ő „inst­ruálta” a műkedvelőket — Já­nos vitéz, meg minden, a cso­port még „vidékre” is járt sze­repelni. És a vén Duna, amely­nek parti füzesei, ligetei alatt jó kis majálisokat lehetne ren­dezni, vagy ladikokkal föl akár északra, akár délnek, hát ez itt igazi ifjúsági paradicsom lenne. Lehetne. Herr Ferenc, tsz KISZ-titkár: — Szóval vannak szép ha­gyományaink, még szebb ter­veink, csak ehhez meg kell moz­gatni itt a gyerekeket, ami fö­löttébb nehéz... Tavaly nyáron választották meg titkárnak, és október kö­zepén végre újjáalakul a KISZ- szervezet tizenhárom fiatallal, s j ma sincsenek többen huszonhat j főnél. Pedig Dunafalván körül­belül 100—120 KISZ-korabeli fiú és lány él, de még azt sem lehet mondani, hogy munkahe­lyi szétszórtságuk miatt nehéz összefogni őket. Hiszen Bajára, Mohácsra iskolába járnak vagy húszán, Dunaszekcsőre varrodá­ba hárman, a többség pedig itt dolgozik a termelőszövetkezet­ben. A tsz-elnök titkárnője, Martin Teréz, aki — emellett adminiszt­rátor, számlázó és telefonköz­pont-kezelő és még KlSZ-szer- vező titkár is — azt mondja: — Megnősülnek, férjhez men­nek, és kész. Rájuk számítani nem lehet. — De az is igaz, hogy nincs hol összejöjjünk. Közös a párt- szervezettel van egy székha­zunk, volt hozzá büfé is. Mert ez is kell, különben vagy az italboltba, vagy a presszóba jár a fiatalság. Igaz, a presszó szép, rendes hely, van automa­ta-zene is, de jobb lenne a székházban megrendezni az es­téket. Amikor a büfé működött, egyszer akkora verekedés tört ki, hogy majdnem az egész be­rendezés ráment. Becsukták. Ez nem megoldás. — És a székház? — Januárban a MOKEP ide­iglenesen beköltözött, mert a mozit tatarozzák. Ígérték, má­jusban visszakapjuk, aztán au­gusztusban, aztán megint van egy határidő, de ebben már nem hiszek. Kell mozi is, de mi sem ácsoroghatunk az utcán — mondja a KISZ-titkár. A székház sem old meg min­dent. Még akkor sem, ha vala­mi otthonos, vonzó, hangulatos kis klubot rendeznének be, egy kis anyagi támogatással, meg némi asztalos, lakatos, villany- szerelői munka és ötlet hozzá­adásával sajáterőből. — A közömbösségnek gyöke­rei vannak — mondja Herr Fe­renc. — Voltak itt aféle „fene­gyerekek” is, nem sokan per­sze, de voltak. A fő botrányhős még saját apját is hátbavágta lapáttal, különben is munkake­rülő volt. Amíg más dolgozott, ő kiöltözve sétálgatott az ut­cán, este meg balhézott a presz- szóban. Néhányon azt mondják rólam, hogy túl szigorú vagyok, de hát az biztos, hogy az ilyen „bicska-rántogatá" legények nem állhatnak meg előttem. Tu­dom, hogy az ifjúsági mozga­lomnak nevelési feladata is van, de vannak olyan fiatalok — mint nálunk például ez az egy — akiket az úristen sem nevel meg. Sírok József érkezik meg köz­ben, ő a termelőszövetkezet párttitkára. — Türelmetlen vagy Ferikém, mit akarsz egy év alatt? Azelőtt itt nem volt senki, most viszont valami mégis csak megmozdult. A fiatalok szépen megjelentek például a marxista—leninista középfokú tanfolyamon, bár csak az idősebbek tartották volna be ígéretüket. Es ha már erről van szó, a felnőtt korosz­tály sem úgy fogad benneteket, mint kellene. És a párttitkár szépen felso­rolja azokat a tüneteket, ame­lyek előbbi megjegyzését tanú­sítják. Az építkezésen valame­lyik fiatal leteszi a sarokba a táskarádiót, mert végül is hadd szóljon a zene, attól még a munka mehet, az öregek mind­járt felkapják a fejüket: ,,No elnök, megnézheted a fiataljai­dat!" — Pedig — folytatja a párt­titkár — némely felnőtt éppen körülnézhetne saját portáján is. Láttam nem is egyet félóra hosz- szat álldogálni az építkezésen... „Ha nem tanulsz, mész a tsz-be!" — Idézi tovább a párt­titkár az itt-ott elhangzó szülői fi gye I meztetéseket — Régebben volt ez persze, s a fiatalok nagyrésze abban az időben el sem tudta képzelni jövőjét csak Mohácson, Baján és Pécsett, hivatalban vagy üzemben. Hétvégén hazajöttek, a presszóban rázták a rongyot, úgy viselkedtek, mintha valami külön „kaszthoz" tartoznának. — Most meg jönnek vissza — mondja Herr Ferenc. — Kérel­meket nyújtanak be a KISZ-hez, elnökhöz, párttitkárhoz, hogy belépnének, munka kell nekik, mert itt most már jobb a kere­set. Rendben van, jöjjenek, de azért módjával, mert ez még sem jóléti intézmény. Felvétel csak akkor van, ha van hozzá munkakör is. A KISZ vezetőség pontosan számontartja, kik azok a fiúk, lányok, akikre lehet számítani akik már most a magvát képe zik a szervezetnek. Bizonyító niuk kell. KISZ kongresszusi fel ajánlásuk nagyon is kézzelfog ható. A tsz gépüzemének veze tősége szerszámokat, eszközö két, anyagot ad, hogy a fiatalok — a vállalásnak megfelelően — cipőtartó-csőszerkezetet az is­kolának, az óvodásoknak játék­állványokat és mászóprizmákat készítsenek. De munkaidő után. Meg is teszik, bár — a KISZ-titkár szerint — már rég kész lehetne. — Nem akarok beleszólni eb­be a cikkbe — mondja a párt- titkár —, de azt még megjegy­zem, hogy az „öregek" mintha a kenyerüket féltenék a fiata­loktól, pedig nem azon kell osz­tozniuk, hanem a terheken. Itt Dunafalván a fiatalok körében valami forrásban van, s hogy ez letisztuljon, ahhoz nekünk fel­nőtteknek is van némi tenniva­lónk. Rab Ferenc Ötvenezer autóbusz Az Ikarus Karosszéria és Jár­műgyárban pénteken ünnepsé­get tartottak abból az alkalom­ból, hogy e világhírű vállala­tunknál elkészült az ötvenezre- dik autóbusz. Toldi József ve­zérigazgató üdvözlő beszéde után a gyár egyik legidősebb (42 éves) törzsgárda tagja: Ku- bik József üzemvezető átadta az autóbusz kulcsait D. J. Levcsen- kónak, a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviselőjének. A Szovjetunió a gyár egyik legna­gyobb vásárlója, az eddig elké­szült 50 ezer autóbuszból 13 450 közlekedik a világ legnagyobb országának útjain. A beruházást a Pécs-Bara- nyai Beruházási Vállalat gon­dozza, főkivitelező a Csőszere­lőipari Vállalat, illetve az épít­kezést a Bányászati Aknamé­lyítő Vállalat n-ecseki központ­vezetősége irányítja. Már hosszú idő óta „mint a csatatér” állapotok találhatók a Jókai utca zégén. Ott, ahol építkeznek, árkokat ásnak, csö­veket fektetnek — magától ér­tetődik: nem lehet kívánni pa­tikatisztaságot. Csakhogy — különösen az ott lakók — so­kallják ezt a helyzetet és kér­dik: mikor lesz már vége? Mert az utcának ez a része lezárva a forgalom elől, sár, piszok nagy területen. — Tény az, hogy több határ­idő-módosítás történt már a hőközpont felépítésénél — mondja Hanyecz László, a Pécs- Baranyai Beruházási Vállalat létesítmény-főmérnöke. — Je­lentősen akadályozta, elhúzta a i munkát egyszer a cementhiány, másszor az építők nem tudtak kellő létszámban munkásokat erre az építkezésre irányítani. Most azonban a hóközpont üze­meltetésre kész átadásának ha­tárideje: 1971. november 15. — Elkészül? — Bízunk benne. Végigjárva az építkezést most valóban — a korábbiak­kal ellentétben — serény mun­kát tapasztalni. Vakolják a hő­központ külső falát —, belül az épületben már kígyóznak a nagy átmérőjű vezetékek. — A hőközpont üzemi része elkészül — mondja Semlyén András, az aknamélyítők épí­tésvezetője. Az egész objektum, tehát a hőközpont és mellé csatlakozó épület —, amelyben az iro­dák, raktárak, öltözők kapnak helyet — átadásának határ­ideje december 31. Erre az idő­pontra — mint ígérik — befe­jeződnek a tereprendezési mun­kák is, megszűnik a „csatatér” állapot. A hőközpont üzemi részének november 15-i átadása azon­ban önmagában nem oldana meg semmit, ha az oda beér­kező és onnan kivezető veze­tékhálózat lefektetésével nem készülnének el. Ami a hőerő­műtől befutó vezetéket illeti: a Vasút utcában meggyorsult ezeknek a vezetékeknek építé­se, összeszerelése. Horváth Jó­zsef, a Csőszerelő Vállalat ve­zetéképítésének irányítója mondja: — A november 15-i határ­időt tartjuk! Panaszkodnak az egész ob­jektum létesítésének vezetői: nagyon késleltette a munkát az, hogy a vezetékekhez szük­séges oszlopok felállítását sok minden hátráltatta. Keresni kel­lett az oszlopok helyét, mert árokásás közben különböző közművezetékekbe ütköztek ott, ahol nem is számítottak rá. Az­tán ki kellett kutatni, hogy ezek a vezetékek ,,élők-e”, vagy sem? Nem először vetődik fel a téma: nincs Pécsnek egy megbízható közműtérképe! Nagy igény lenne erre, mert hasonló akadályokkal másutt is gyakran találkozhatnak az épí­tők. A hőközpont üzemi épülete és a bejövő vezeték tehát — az ígéretek szerint — novem­ber 15-re elkészül. És a kifutó vezeték? — Az is elkészül erre a ha táridőre — mondja a létesít mény főmérnöke. — Ezzel lehe tővé válik, hogy a jelenleg ügyészségi és a Móricz Zs. téri ideiglenes olajtüzelési kazánok helyett a végleges hőközpont- ból kapják a városközpont épü­letei a hőenergiát. G. F. — Knmzetközi néprajzi film­hét. A TIT és a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya nem­zetközi néprajzi filmhetet ren­dez. Indonéz, japán és francia filmek vetítésére kerül sor no­vember 9-én és 11-én 17 órai kezdette! a TIT Bartók Bála klub­jában. A vetítések előtt dr. Mán- doki László osztályvezető tar* ismertetőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents