Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
1971. november M, DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 pgyütt kell cselekednünk! (1.) Fluktuáció és selejtgyártás Az alkoholizmus elleni küzdelem — a munkaügyi miniszter szemével Az elharapózott túlzott alkoholfogyasztás. a terjedő alkoholizmus veszélyezteti a munkamorált és a termelés érdekeit Ezekről a kártételekről érdeklődtünk Lázár György munkaügyi minisztertől. — Ac egészségtelen méretű Munkaerőmozgás, a munkafegyelem helyenként megmutatknzó lazaságai gazdasági életünk nemkívánatos jelenségei. Az On vélemény* szerint van-e összefüggés a két jelenség és az alkoho- Kztnus között? — A kérdés első hallásra nem látszik könnyen megvólaszoiha- tónak. Közismert, hogy a munkaerőmozgást, (aminek egyébként csők egy részét tekinthetjük kórosnak) és a munkafegyelmet igen sok tényező befolyásolja. Köztük olyanok is, amelyek kiváltó oka nem a munkás magatartásában, hanem a vezetés, a munkaszervezés stb. fogyatékosságaiban van. Ha azonban art vizsgáljuk, hogy a sűrűn munkahelyet változtatók és a munkafegyelem gyakori megsértői miért hajlamosabbak a társadalmi morál írott, vagy íratlan szabályainak semmibe vevésére, akkor a mértéktelen alkoholfogyasztásnak, vagy éppen az alkoholizmusnak már jól felismerhető szerepe van. Anélkül, hogy részletes taglalásba bocsátkoznék, rögtön határozott különbséget teszek az alkoholizmus és az alkoholfogyasztás normális — egészségi vagy morális károsodást még ki nem váltó — mértéke között. Az alkoholizmus — meggyőződésem szerint is — súlyos betegség; a mértéket tartó alkoholfogyasztás pedig olyan egyéni igény, aminek kielégítését sem elítélni, sem korlátozni nem volna helyes. Az alkoholizmus olyan sajátos betegség, omi nemcsak az egyén szervezetét károsítja, hanem ennél sokkal messzébbmenő következményekkel is jár. Amellett, hogy a szőkébb környezet számára elviselhetetlen teher, sót tragédiák forrása, súlyos károkat okoz a nagyobb közösségnek, a társadalomnak is. Elég, ha csak a betegállományban eltöltött óraszámokra, a gyógykezelési költségekre, az idő előtti rok- kaptságra, a családi és a munkahelyi életet megzavaró következményekre utalóik. •— Milyen következményei vonnak az italozásnak a munkahelyen? Mi a véleménye a túlzott italozásról? — Valóban, szólnunk kell azokról is, akik Orvosi értelemben nem alkoholisták, még nem szorulnak kórházi kezelésre, de akiknek életmódjához hozzátartozik a túlzott italozás. Ezekről kevesebbet szoktunk beszélni, pedig szintén nem lehet elhanyagolni azokat a károkat, amit maguknak, családjuknak és a népgazdaságnak okoznak. Gondoljunk csak az enyhébbnek ítélt esetekre: hány késés forrását jelenti, hogy a dolgozók egy része munkakezdés előtt az italboltot látogatja meg, nem is szólva az ott elfogyasztott — vagy netán a munkahelyen megivott — alkohol hatásáról, amely, mint ismeretes, gyengíti a koncentrációt, fellazítja a magatartást, lassítja a munkatempót Mindebből többnyire selejt, fegyelemsértés születik. Azoknál o vállalatoknál (sajnálatos módon a számuk még kevés!), ahol a rendszeresen alkoholt fogyasztó dolgozók helyzetét figyelemmel kísérik, megállapították, hogy körükben mintegy 10 százalékkal nagyobb o fegye lémsértések száma. Ugyancsak vállalati és üzemi vizsgálatok tanúskodnak róla, hogy az egy-három napot hiányzók jelentős része nem egyszer az italozás „fáradalmait” heverik ki — táppénzes beteg- állományban, vagy éppen igazolatlan távolmaradással. — Miniszter elvtárs vázolta az alkohol kimutatható káros hatásait a munkában. Gondolom, mindennek a selejtnél is súlyosabb következményeivel kell számolnunk. — Igen, a termeléskiesés és 1 a selejt, a következményeknek csak az egyik csoportja. Vannak 1 ennél még szomorúbb tények is: 1969-ben 240 halálos, 12 ezer súlyos baleset történt az alkohol befolyása miatt, s még hány kisebb-nagyobb sérülés! Ennek kapcsán elsősorban már nem is a termelési, népgazdasági károkra utalok — predig a számokból köveikeztetve ezek sem elhanyagolhatók! —, sokkal inkább az emberélet megóvása érdekében szeretném nyomatékosan és sürgetően hangsúlyozni a megelőzés fontosságát. Nem lehet eléggé elítélni azoknak a vezetőknek a magatartását, akik az alkoholizmus elleni küzdelemről szóló rendelkezések, intézkedések betartását elhanyagolják; ezzel ugyanis ' akarva-akaratlanul megnehezítik a bajokat megelőző társadalmi közszellem kialakítását. A vállalatok vezetőinek, a dolgozó kollektíváknak a maguk fegyelmező, tudatformáló erejükkel is oda kell hatniok, hogy az életszínvonal fejlődése, a szabadidő növekedése ne az italozók, hanem a kulturált, az emberibb élményeket ígérő szóra- j közősök kedvelőinek számát növelje, mert ez az egyén és a társadalom számára ’ egyaránt haszonnal jár. — E gondolatsor tehát hatékony nevelőmunkát sürget. Vajén kielégítő-e ez a tevékenység e szakmunkásképzésben résztvevő fiatalok körében, a szakmunkás tanulóintézetekben? I — Ha csak vázlatosom ts, szeretnék reális képet festeni az e téren mutatkozó gondjainkról. Őszintén szólva magam sem tartom könnyűnek pedagógusaink helyzetét. Ha országos átlagban igaz, hogy a gyermekek nevelhetőségét a család felbomlása mellett az alkoholista szülő nehezíti meg legjobban, ez a szakmunka stanul ók tekintetében is igaz. A mi fiataljaink esetében azonban még egy további körülményt fs figyelembe kell venni. Azt ugyanis, hogy tanulóinkra a szülőkön és az iskolán kívül nagy befolyást gyakorol a szakma? oktatásuk színhelyéül szolgáló munkahely. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a jó, de a rossz p>élda is ragadós. Abból, amit az előzőekben mondtam, következik, hogy tanulóink egy része rossz befolyás alá kerülve „felnőtte? virtusko- dásnak” tekinti az italozást. Mindezek miatt Iskoláink nevelési tervében, az osztályfőnöki órák anyagában súlyának megfelelő terjedelmet kapott a túlzott alkoholfogyasztás egészséget, erkölcsöt romboló hatásának megismertetése. Annak érdekében, hogy pedagógusotok ez irányú feladataikat minél felkészültebben láthassák el, ettől a tanévtől rendszeres továbbképzésben részesülnek. Pedagógusaink emellett — a Vöröskeresztté! és az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottsággal együttműködve — részt vesznek a rendszeres felvilágosító és propaganda munkában is. A közvetlen befolyás mellett véleményem szerint nagy fontossága van az „indirekt" nevelésnek, a kulturált életmód iránti igény felkeltésének és kifejlesztésének. Többék között ezt a célt szolgálják az intézetekben működő szakkörök, a szellemi és sportversenyek, az egyre gyarapodó számú szakmunkástanuló ifjúsági klubok. Mindez, megítélésem szerint, jó és mesz- szeható befolyást gyakorol fiataljaink formálódó egyéniségére. Pedagógusaink, szakoktatóink erőfészftásei azonban csak altkor hozhatnak teljesebb eredményt, ha törekvéseikben számolhatnak a dolgozó kollektívák és az egész társadalom növekvő támogatásával. Szokolai felv. .Hétezer munkás áll mögöttünk... Gyár a Szállásfaluban Megkezdődött a munka a MOM komlói üzemében A régi munkások felét már foglalkoztatják Már a kapuban megtudom: J Szállásfaluban gyárat létesíte- I nek. Egy szigorú portáskisasz- j szony rövid úton kiparancsol a kapun kívülre, majd amikor gyalogosan visszatérek, belépőt állít ki. Budapesten, a központi gyárban tapasztaltam hasonló rendet: a gépkocsik számára külön parkolóhely, portás, kapu- belépő, műszaki rajzokkal siető emberek, s a munkatermekből ■kiszűrődő gépzajok. A Magyar Optikai Műveket a közelmúltban úgy mutattuk be, mint a Csörsz utcai Zeiss Művek. A komlói üzemet telepítő munkások most szemrehányást tesznek: a MOM-ot nem kell máshoz hasonlítani, az egész világon legalább annyira ismertek, mint a jénaiak. Akár igaz, akár nem, vonzó lehet egy olyan munkahely, ahol a munkások rlyen büszkék munkahelyükre. * Két fiatalember velem együtt érkezett az üzembe. Munkát keresnek. Nem hiába, nagy szükség van most ft a férfi munkáskézre. Egy szeptemberi napsütéses délelőttön csak bizonytalan sorsú emberekkel találkoztam Szállásfaluban. Furcsa ellentétek voltak: az impozáns látványt nyújtó Elektroakusztika modern üzemépülete, a rogyadozó barakkok, s a munkások, akik csők a munkalehetőségük pusztulásáról beszéltek. S most? — Mégy hétig tonuttom a MOM-ban hasonló gépen, mint ez — mondja Kovács Istvánná, aki az Elektroakusztika alakulása óta itt dolgozik —, de azelőtt én ilyen revolver-esztergát soha nem láttam. Most állandóan állva kell dolgoznom, de sokkal változatosabb, mint amit régen csináltam. Az a fontos, hogy mielőbb üzemszerűen termeljünk, hiszen ezt a munkát is meg lehet tanulni. Reméljük, a komlói üzem is olyan lesz, mint a MOM. Két hónapja működik a szál lásfalui üzem a MOM emblémával. A munkások felét vette ót az új gazda, a többiek szétszéledtek, vagy otthon várják a hívó szót, ha ugyanis felfut a termelés, őket is visszahívják. Két hónapja szervezik az új üzemet, a munkások négy csoportban heteket töltöttek a központi gyárban — ott tanulták ki az új szakmát. Gadó Mihályné opró kis alkatrészeket esztergályoz. Szakszerűen kezeli a gépet, pedig ő is alig másfél hónapja látott először ilyen masinát. Huszonegy éves. — Harmincnégy van a nyugdíjig, de szívesen eltölteném itt. — Én is — mondja Kovács Gyula gépbeállítás közben. Azon áll vagy bukik iit a termelés, a beállítok milyen pontosan állítják be a szerszámokat, az asszonyok ugyanis ezután mór mechoníkusan, néhány kar állításával, szériában esztergályoz- zák az alkatrészeket — A fizetésem most nem túl magas — mondja Kovács Gyula de hót nem is lehet több. Ha tőlünk vásárolja a 2500X920-0$, 1750X1125-0$ oc. hullámpala 40X40-es sikpala 2000X870-e$ aluminium hutlámlemez Ac. nyomócső 80—150 mm-ig Horganyzott vízvezeték cső Vj"—2**-ig — szükségletét, nagyobb tétel esetén o helyszínre szállítást . *p,ví^.'v ált vállaljuk! AGROKER VALLALAT Pécs, Megyeri út 90. A földszinti műhelyben mór csaknem valamennyi revolvereszterga a helyére került - eddig 25 különböző gépegység érkezett Komlóra, de állandóan érkeznek az újabb, s újabb szállítmányok. Alakul a gyár. Szállásfalu a jövőben a kiemelt, országos járműprogram részesévé válik: itt készítik majd az olajfék-alkatrészeket, s később itt is szerelik össze őket A komlói üzem a legkorszerűbb üzemek közé tartozik, akár a munka, akár a szociális körülményeket nézzük is. Bár az előbb látott alagsori munkaterem bizony elég sötét — Már készítik az új ablakokat, a terem egyik fala csupa üveg lesz — ígéri Faludi János, műszaki vezető. Ö már 3 évet dolgozott az Elektroakusztikában is, art megelőzően ugyanennyit a Videotonban. Nagyon jó különbséget tud tenni, milyen más érzés, amikor biztos bázis áll az üzem mögött, s amikor csak egy kicsi, nehézségekkel küzdő szervezet. — Hétezres, a világ minden táján ismert nagyvállalat dolgozói vagyunk, s a jövőnkben nagyon bízunk. A jelen azonban már korántsem ilyen rózsás. Úgy . indultunk, hogy volt épület, vol- | tak munkások, de nem voltak gépek, a munkásoknak fogalmuk sem volt, mit kell majd csinálniuk. Amikor megtudták, akkor kezdhették az új szakmát tanulni. Nos, már odáig jutottunk, hogy szó lehetett a két- műszakos termelés beindításáról is. Kialakult az üzem magja: 63 betanított munkás - valamennyien nők — 25 szakmunkás és az adminisztratív, valamint műszaki irányító-gárda. Rajtunk kívül itt vannak- a gyárszerve- rők, a MOM kipróbált szakemberei' is. Az emeleti munkateremben még csak a gyakorlógépen dolgoznak az asszonyok, de már kialakították a tolómércegyártás technológiai vonalát, s berendezték az ipari tanulók műhelyét. A tanulók most éppen a központi gyárban ismerkednek a szakmával. Itt van viszont az j oktatásvezető, PáIfi Jenő. Ö már j 38 esztendeje dolgozik a MOM-ban, jelenleg a kísérleti osztály helyettes vezetője, s 15 évig tanított a MOM szakmunkásképző intézetében. Nem véletlen, hogy a komlói üzem munkásainak oktatását éppen őrá bízták. — Három hónapos céttanfo- lyamon a szakma elméleti és gyakorlati alapismeretéit próbáltuk besúlykolni. Ez a munka nem kimondottan szakmunkásigényes, de a gépekhez, anyagokhoz, rajzokhoz érteni kell. A komlóiak nagyon szorgalmasak és ügyesek. Most majd régebbi munkájuknál érdekesebb, mozgalmasabb elfoglaltságuk lesz, ezt minden ember jobban szereti, mint amikor egész életében egyetlen betanult mozdulatra korlátozták munkáját. — Persze, azért most szakmunkások kellenének — kapcsolódik a beszélgetésbe Flautner Gyula, telepítési „kormánybiztos”, ahogy a MOM-ban nevezik, A MÖM dunaújvárosi óragyárát is ő szervezte. - Főleg forgácsolók, meg férfi betanított munkások. A nagyobb gépek mellé nem állíthatunk nőket. Pedig nagyon ügyesek a komlói asszonyok. Egyikük 3 hét alatt valóságos szakmunkássá vált. A MOM-ban a lel- kemre kötötték: itthon külön is dicsérjem meg. A dicséretet megkapta ő is, mások is. Talán éppen a munkásokkal szemben használt hangnem volt eddig, ami a legjobban meghódította a komlóiakat Pesten. Most azt mondják: csak itt is így beszéljenek. — Komló a MOM egyik legkedvesebb gyereke — mondja a „kormánybiztos" —, bármit kérek, megkapom. Komló nagy jövő előtt áll, nemrégiben szó esett arról is, hogy a MOM ide helyezi az egész mérőműszer gyártását. Lombosi Jenő Tanufókból törzsiárdát! Közismert, hogy a demográfiai hullámvölgy elsősorban a szakmunkásképzésben okoz gondot. A szakmunkásképző intézmények „merítenek” utoljára az egyre fogyó végzős nyolcadikosokból, így a vállalatok érzik leghamarabb a munkaerőhiány problémáit. Ök érzik a leghamarabb, ugyanakkor mégsem tesznek meg mindent, hogy meglévő munkaerőt, a szakmát elsajátító fiatalokat minél erősebben a felnevelő munkahelyhez kössék, örvendetes, hogy a törzsgárda megbecsülése egyre inkább hatékony intézkedésekben nyilvánul meg. Arra viszont még kevés vállalat gondol, hogy a törzsgárdát már a szakmunkástanulókból el lehet kezdeni szervezni. Számokban ki nem fejezhető eszközökkel és természetesen, forintban testet öltő megbecsüléssel is. Mert igaz, hogy nemcsak a forint beszél. Különben nem tehetne megmagyarázni, miért van az, hogy az éppen felszabaduló fiatal szakmunkások rövid idő múlva továbbállnak. Nem mindig a „ráígért” 50 fillér miatt. Inkább a légkör miatt A vállalatoknál, ahol a fiatal kitanulta a szakma fortélyait, fogásait, kicsit a végzés után is „gyereknek” tekintik őket. Érthető is ez, hiszen az ő kezük alatt vált a szakma értőjévé a fiatal. Ugyanakkor arról már elfeledkeznek, hogy a fiatal egyenrangú „szakinak" akarja érezni magát a többiekkel, ha maga is tudja, hogy még sokat el kell sajátítani a munka fogásaiból. S ha a felnőtté válás szándékát nem értik meg, nem kezelik tapintattal, átmegy az utca másik végébe, ahol már nem „gyereknek”, hanem „segéd úr”-nak tekintik. De vannak forintban kifejezhető eszközei is a megbecsülésnek. Olyan eszközök, amelyekkel eddig nem éltek a lehetőségekhez mérten az üzemek, vállalatok. Itt van például a társadalmi ösztöndíj, amit végre — helyesen - ipari tanulóknak is lehet adományozni, Mit bizonyítanak ezzel szemben a számadatok? Az 500-as intézetben közel két és fél ezer tanuló közül még ötvennek sincs társadalmi ösztöndíja. Pedig azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy a többségükben kétkezi dolgozó családból jött szakmunkástanulók rászorulnának a magasabb ösztöndíjra. Arról nem is beszélve, hogy az ösztöndíj-szerződés és a megbecsülés jobban odakötné őket végzésük után is a vállalatokhoz. Van más lehetőség is. A harmadik év második félévében teljesítménybérben lehet foglalkoztatni a tanulókat, ha tanulmányi eredményük legalább közepes. Nagyon tanulságosak az erre vonatkozó adatok is. Ugyancsak a legnagyobb intézetben, az 500-asban még a tanulók 10 százalékát sem foglalkoztatják így. A 120 „kereső” harmadikos közül a legtöbbet a minisztériumi vállalatok, majd a tanácsi vállalatok dolgoztatnak teljesítménybérben. Elgondolkodtató, hogy a kisipari és a mezőgazdasági szövetkezetek mennyire óvatosak, összesen 13 tanuló dolgozik náluk teljesítménybérben. A „takarékos” szemlélet sajnos, legtöbbször visszaüt. A vállalatoknak a saját házuk táján kellene körülnézniük, mit lehet tenni a későbbiekben még élesebben jelentkező munkaerőhiány mérséklésére. Ha már demográfiai csodákra nem számíthatunk, nézzük meg, mit tehetünk mi magunk. Morafkó László TEAKEDVELÖK, FIGYELEM! MA 12-től 14 óráig díjmentr! teakóstolót rendez a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Váll. 156. sz. ÖNKISZOLGÁLÓ ÉLELMISZER 30LTR AN Szabadság út 36. szóm Téli tói
