Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

197t. november 28, DUNANTOU NAPIO 7 A Danus Pannonius-könyvészet Serényi Lóránt rajza. A Kis Galéria kiállításán december 4-ig tekinthetők meg a fiatal művés* faragványai Hangversenykrónika Jowíí Pannonius költészete ma is megbecsült érték, de nem annyira, hogy fölösleges volna ró emlékeztet­ni. Janus Pannonius nevét ma is is­merik, de nem annyian, hogy nem kellene róla beszélni. Janus Panno­nius híressé tette szülőföldjét — „szellemem egyre dicsőbb, $ általa hires e föld" —, de nem oly mérték­ben, hogy az a táj, mely adta, meg­feledkezhetne róla. Janus Pannonius nevével, költésze­tével nálunk jószerével csak az talál­kozik, aki középiskolát végez, tehát érettségizik. Az általános iskolai iro­dalmi tananyag nem foglalkozik vele. 5 aki hallott is róla, legföljebb né­hány adatot, verseimet őriz, ami — őszintén szólva — alig nevezhető iro­dalmi élménynek és ismeretnek. Vannak-e, s ha igen, hol vannak azok a források, amelyek táplálói le­hetnek a bővebb tudásnak? Ha vala­ki behatóbban akar foglalkozni a magyarországi humanizmus legna­gyobb alakjával, milyen munkákat ve­het kézbe? Melyek azok a könyvek, amelyek a Janus Pannaniusra vonat­kozó legfontosabb ismereteket tar­talmazzák? Hogyan alakult a költő híre-neve a halála óta eltelt öt év­században? Janus Pannonius megismerésének leggazdagabb forrása is egy ilyen elképzelt Jonus-könyvészet lehetne. © Janus Pannonius tehetségének hi­te már az itáliai tan ú Iáévek során túlterjedt az általa látogatott isko­lák és városok falain. Amikor pedig Mátyás király udvarában részben a politikai és diplomáciai élet szolgála­tába állítja költészetét, neve Európa- szerte ismertté válik. Poétái rangjá­nak elismerése, hogy életében köl­tővé koszorúzzák. Latin nyelvű ver­seit közvetlenül halála után Mátyás megbízásából Váradi Péter gyűjti össze, és a király híres könyvtárában, a Corvinában helyezik el. Egy Janus- verseket tartalmazó XV. századi kéz­iratos kódexet ma az Országos Szé­chenyi Könyvtár őrzi. Janusnafc már igen korán kővetői és tanítványai akadnak, t éppen a rokoni körből: az esztergomi Garáz­da Péter és a gyulafehérvári Megye- rícsel János. Halála utón alig telik ei negyven év — ezek a könyvnyomta­tás európai elterjedésének korai év­tizedei —-, egymás után látnak nap­világot a részleges Janus-kiadások. Tíz év leforgása alatt hat különféle művének megjelenéséről tudunk. 1512-ben, Bécsben lát napvilágot az első Janus-kiadás: Paulus Crosnensis Ruthenus, krakkói tanár rendezi sajtó alá. 1513-ban, Bolognában — Ruthe­nus krakkói tonítványa — Magyí Se­bestyén gondozza Janus verseit. 1514- ben ismét Bécs jelentkezik: Bekényi Benedek az elégiákat jelenteti meg. 1518-ban, Baselben Beatus Rhenanus a Guarinót dicsőítő énekeket adja ki. Ugyanebben az évben, Krakkóban napvilágot látnak az epigrammák. 1522-ben ismét Bolognában, Adria- nus Wolphardus gondozásában Je­lennek meg újabb Janus-művek, köz­tük a Marceiiót dicsőítő vers. Az addig legteljesebb Janus-kötet 1569-ben, Zsámboki János költő és polihisztor gondozásában hagyja el a nyomdát. Zsámboki maga is Pádua- ban tanult mint annakidején — egy századdal korábban — Janus. 1619- ben, Frankfurtban jelenik meg egy érdekes könyv: Deliciae Poglarum Hungarorum, azaz Magyar költők re­mekei a címe, s az összeállítás négy humanista költő között Janus több versét is tartalmazza. Janus költemé­nyeinek budai latin nyelvű kiadása 1754-ből származik. Verseinek legtel­jesebb gyűjteményét Teleki Sámuel erdélyi kancellár, a marosvásárheiyi Teleki-téka megalapítója állította össze. Ez a könyv Utrechtben jelent meg, 1784-ben. A fölsorolt városnevek — egyúttal a könyvek megjelenési helyei — mind az európai humanizmus és rz art követő századok szellemi életé­nek jelentős tűzhelyei. A könyveket egyetemi hallgatók, tudós férfiak — maguk is jeles humanisták —, filoló­gusok gondozták. A tisztelet mellett a szellemi rokonság is vezette őket a fáradságos és sok figyelmet kívánó munkában, Janus Pannonius verseit a XVIII. század végén fordították először ma­gyarra. Janus hazai népszerűsítésében később igen sokat jelentett az a tény, hogy 1931-ben megalakult Pécsett a Janus Pannonius Irodalmi Társaság. Ahogy az alakuló ülésen Babits Mi­hály üdvözlő szavaiban kívánta, a társaság valóban a humanista szel­lemet és a kultúra igazi reneszán­szát szolgálta. A társaság könyvsoro­zatában kiadják Berczeli A. Károly Janus-versfordítósait. Ez idő tájt — 1938-ban — jelennek meg önálló kö­tetben, a Magyar Tudományos Aka­démia gondozásában, az érdemes, de akkor már elhunyt reneszánsz-ku­tató, Hegedűs István Janus-farditásai. Az Officina kiadó A Duna mellől címmel ad ki Janus-verseket. A Vajda János Társaság pedig Itáliai évek cím alatt jelenteti meg Geréb László Ja n us-f ord ítása it A háború után főleg a különféle egyetemi és középiskolai irodalmi szöveggyűjtemények közölnek magyar nyelven Janus-verseket. Kardos Tibor kezdeményezesére megindul egy két­nyelvű Janus-kiadás előkészítése. A legkiválóbb magyar költőket sikerült az ügynek megnyerni. Ekkor szület­nek Aprily Lajos, Csorba Győző, Illyés Gyula, Kálnoky László, Takáts Gyu­la, Weöres Sándor első Janus-fordí- tásai. A vállalkozást c kétnyelvű tel­jes Janus* azonban nem sikerül tető aló hozni. 1953-ben, a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg — Gerézdi Rá­bán előszavával — a Janus Panno­nius válogatott versei című kötet Majd ezt követte tíz év múlva a Ja­nus Pannonius költeményei című könyv. Mindkét kötet csak válogatás. Janus verseinek honi nyelven való tolmácsolása a határainkon túli ma­gyar költőket is foglalkoztatja. A Ma­rosvásárhelyen élő Tóth István huma­nista költőket bemutató műfordítás­kötete, az Alkinoosz kertje több Ja- nus-verset tartalmaz. Az eddigelé legteljesebb magyar nyelvű Janus- kötet 1972-ben, a jubileumi ünnep­ségekre jelenik meg a Tankönyvkiadó gondozásában. ® Amilyen gazdag és változatos Ja­nus Pannonius műveinek régebbi la­tin nyelvű és magyar fordításban kö­zölt újabbkeletű kiadása, épp aly gazdag és változatos a Jonus Pan­nonius«! vonatkozó irodalom. Élete, személyisége, sorsa már a kortársakat sokat foglalkoztatta. Az Itáliából Mátyás udvarába került és a király uralkodását megörökítő An­tonioni Bontini könyvében részletesen beszámol Jonus életéről, haláláról és temetéséről. (Bonfini munkájának részletei az Officina könyvtárban megjelent Mátyás király című kötet­ben olvashatók magyarul.) Ugyancsak bőven foglalkozik Jonus életévei a kiváló firenzei könyvkereskedő és hu­manista, Vespasiano da Bisticci. Ja­nus maga is az ő segítségével sze­rezte, illetve rendezte be gazdag könyvtárát Bisticd a Neves emberek életrajzai című munkájában külön fejezetet szentel egykori rendelőjé­nek, Jonus Pannoniusnak. (Az élet­rajzi részlet Pulszky Ferenc fordításá­ban Az olasz Irodalom kincsesháza című kötetben található.) Janus versei nyomtatásban először a XVI. század elején jelennek meg. Ezeket a részleges kiadásokat külön­féle, többnyire magától a szöveggon­dozótól származó ajánló versek veze­tik be. Minél több valamely mű előtt az ajánló vers, annál jelentősebbnek számított a kiadvány, illetve a benne szereplő szerző. A versek persze ma­gukon viselték az alkalmi költészet jegyeit, gyakran igazi költői tehetség híjával rendelkező filológusok írták, ugyanakkor megéreztettek valamit mégis a költő rangjából, s kifejezték azt a hatást, amit Janus neve gyako­rolt a halála után eltelt évszázad­ban. Az első bécsi Janus-kiadásban (1512) már ott találjuk annak az Adrianus Wolphardusnak Janust di­csérő verseit, aki majd tíz év múlva, Bolognában sajtó alá rendezi Jonus kiadatlan költeményeit. Ebben a bo­lognai kiadásban (1522) a saját ver­sén kívül — többek között — öccsé- nek, Hilarius Wolphardusnak közli két Janust dicsérő költeményét. Ad­rianus Wolphardus vállalkozását több más humanista költőtárs is köszön­tötte. Istvánfi Pál a szöveggondozó és a költő dicsőségét együtt zengi: .,Janus műve, mitől hires lett ez a löld... S Wolphardus, neked is jut bőven köszönet..." Az első bolognai Janus-kiadást (1513) gondozó Ma- gyi Sebestyén viszont így bókol Szat­mári Györgyhöz szóló ajánlásában: „Én neked: oltalmamnak, mert egye­dül te vagy ékes, — Janus-verset adok: északi hó sem ilyen — Szép ragyogású, ezért igyekezne követni ma sok bölcs," Az 1569-ben megje­lent, addigi legteljesebb Janus-vers- gyűjteményt Zsámboki János gondoz­ta. A versek elé a maga ódáját il­lesztette: „Nagy költő, dalaidban élsz örökké: — Lángelméd ragyogó eszméit egyre — Jobban zengik a bölcsebb lérliajkak.” Ezek a költe­mények mind együtt olvashatók Tóth István fentebb már idézett, Alkinoosz kertje című műfordításkötetében. (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1970.) Az újabb magyar irodalomtudo­mány már a múlt század végén beha­tóan foglalkozott a magyarországi humanizmussal és Janus költészeté­vel. Elsőnek talán Ábel Jenő munkája érdemel említést (Adalékok a huma­nizmus történetéhez Magyarországon, 1880). A műfordításairól is ismert Hegedűs István a századfordulón több tanulmányt szentelt a Jonus- problóma földerítésének. A máig leg­teljesebb, legalaposabb — bár nem egy ponton vitatható — Janus-mo- nográfiát Huszti József írta, s a pécsi Janus Pannonius Társaság adta ki 1931-ben. A munka nyomán Janus költészetének méltatása megfelelő helyet kapott a különféle áttekintő irodalomtörténetekben, Szerb Antal, Horváth János idevágó könyveiben is. A háború utón megélénkülő ma­gyar reneszánsz-kutatás kiemelkedő tudósa Kardos Tibor. Részlettanulmá­nyait összefoglaló, alapvető munká­ja A magyarországi humanizmus ko­ra (1955). Egy-egy kisebb kérdés igé­nyes kifejtését találjuk Takáts Gyula (Vigília, 1949), Gerézdi Rábán (Iro­dalomtörténet, 1950; Irodalomtörté­neti Közlemények, 1962), eredetileg folyóiratokban megjelent tanulmá­nyaiban. A Janus Pannonius életét, sorsát érintő problémák föltárásában Pécsett élő kutatók is kivették ré­szüket Tóth István Janus Pannonius származásáról írt dolgozatot (Iroda­lomtörténeti Közlemények, 1965.) Pet­rovich Ede Janus sírhelyére vonatkozó megállapításai a Baranya megyei Le­véltár 1969-es Évkönyvében olvasha­tók. Nemrégiben megszületett az első, regényes formában írt Janus-életrajz. A Móra Kiadó jóvoltából, a Nagy emberek élete sorozatban napvilá­got látott mű Karliczky Margit mun­kája. Az adatokban gazdag, megje­lenítő erőben kissé halványabb élet­rajz színes képet fest Jonus koráról, a reneszánsz fényében fürdő Itáliá- róL ® Mindebből látszik, hogy vonnak források, amelyekhez a tájékozódni kívánó olvasó fordulhat, hogy vonnak könyvek, amelyek Janus-ügyben meg­felelő útbaigazítást adnak. De egyben azt is jelenti ez, hogy nincsenek adósságaink, hogy a meg­levő Janus-könyvészettel elégedettek lehetünk? Aligha. Mindenekelőtt hiányzik műveinek latin nyelvű, filo- lógiailag pontos, korszerű kiadása. Csak ez lehet alapja a még ugyan­csak hiányzó teljes magyar nyelvű kiadásnak. A jubileumi év könyvei — mindenekelőtt a Tankönyvkiadónál megjelenő kötet — bizonyára sok hiányt pótol. Ám a tervezett kiadvá­nyok mellett is helye lenne egy egé­szen népszerű, olcsó, a jól érthető, a mitológia ballasztjával nem rendel­kező, főleg az epigrammákból és elégiákból, s különféle találó vers­részletekből összeállított kötetnék. A puszta név tudása még nem iroda­lomismeret. Olvasni kell a költő mű­veit. Olvasni és megszeretni pedig csak érthető szövegekből, művészi fordításban lehet. A költő ismeretét jól szolgálná egy, a már említett meglevő életrajrnál szuggesztívebb, emberközelibb, élet­szerűbb mű, a kort és annak embe­reit képek, dokumentumok, levélrész­letek fölsorakoztatásával megjelenítő, friss, irodalmi igényű alkotás. S talán a Janus-évforduló időszerűvé tenné — éppen itt Pécsett — a nevét viselő és szellemében dolgozó hajdani iro­dalmi társaság történetének a meg­írását és kiadását is. Tuskés Tibor A kik az elmúlt évadban szeren­^ esés hallgatói voltunk Lev Via- szenko nagyszerű hangversenyének, Nyikoláj Szűk zongorajátékát hallgat­va fel kellett fedeznünk: a tizenöt év előtti Liszt-verseny győztes és az idei első helyezett zongorázása egy tőról- fakad. Valóban, a fiatal kijevi zongo­raművésznek, Lev yigszenko volt a mestere és Nyikoláj Szűk kitűnő tanít­ványnak bizonyult, szinte teljes mér­tékben elsajátította Vlaszenko rendkí­vül magasrendű zongorázási kultúrá­ját Ez a zongorázás valóban kultúra: összetevő elemei tökéletes egyensúly­ban vannak. Egységük magas szintű birtoklása már önmagában élményt keltő. Szűk fölényes technikája távolról sem öncélú, játékmódjában nem talá­lunk külsőséges elemeket, zongorázá­sa egyértelműen műsörszámainak ma­radéktalan megszólaltatását szolgálja. S ha mégis némi fenntartással méltat­juk pécsi szólóestjét, ezt nem az elő­adás kisebb bizonytalanságai miatt tesszük. Érthető fáradtsága, hiszen egész nap utazott, a hangverseny reg­gelén indult el a Szovjetunióból. Egye­lőre hiányoljuk előadásmódjából azt a szuggesztivitást, a művész egyénisé­gének azt az erejét, amellyel az inter­pretációt egyszerivé képes tenni. Ha ezek a tényezők egyenragú társsá nő­nek fel a kitűnő zongorázás mellé, akkor Nyikoláj Szűköt joggal sorolhat­juk a nagy előadóművészek közé. Nehéz vállalkozás a műsort egy olyan nagy kifejezőerőt igénylő mű­vel kezdeni, mint Beethoven Appassio­nato szonátája. Időbe került, amíg a művész leküzdötte elfogódottságát és képes lett e nagyszerű mű teljességét látni és láttatni. A zárótétel előadását éreztük a legmegoldottabbnak, bár az egész szonáta felépítése szerves és egységes volt Bartók Szabadban c. sorozatát hall­gatva arra gondoltunk: milyen sze­rencsés gondolat volt a Liszt-versenye­ket kiszélesíteni Bartók-művek kötelező előadásával. Hány fiatal külföldi zon­goraművész ismeri meg — és ismer­teti meg további hangversenyein kö­zönségével isi — Bartók számos zon­goraművét. $zuk nem anyanyelvi fo­kon és mélységben beszéli Bartók ze­néjének nyelvét, de otthonos a stílus­ban, kedvvel és meggyőződéssel játssza e zenét A nyitótétel — „Síp­pal, dobbal" 1— vad, ősi indulatokban gazdag előadását találtuk különösen meggyőzőnek. Liszt h-moll szonátaját, a romantikus zongorairodalom talán legnagyszerűbb remekművét ritkán hallani olyan ösz- szefogott, érett, technikailag fölénye­sen megoldott előadásban, mint ez­úttal volt részünk. Itt lépett leginkább előtérbe az előadó egyénisége, egyes karakterek, tempóvételek (például az epilógusé) valóban érett művészre val­lottak. A ráadásul játszott Liszt: XI. magyar rapszódia tűnt az egész est csúcspontjának. Minden érzelgősség nélkül, de kitűnő ritmusban, bravúros technikával játszotta Szűk, életgazdag előadásmódjával a mai hallgatóhoz is kozelüozta a ríiúltszázad népíés műdalaiból fakadt Liszt-művet. Prok'of- jev Tovatűnő látomásai egyikével ért véget a megérdemelten nagysikerű hangverseny. Szesztay Zsolt A Pécsi Tanárképző Főiskola spl­^ rituálé együttesének tagjai: Galyasi Géza, Kunos István, Nagy Er­nő, Szabó Szabolcs a főiskola IV. év­folyamának hallgatói. Négy éve éne­kelnek spirituálét. Példaképük minden neves spirituálé együttes. Számaikat ezektől tanulják. A stílusbeli jártassá­got autodidakta módon szerezték, összetartó erejük az általuk választott műfaj, az együtt éneklés szeretete. Az előadott műveket demokratikusan, ve­zető segítség nélkül gyakorolják. Sze­repeltek már a pécsi rádióban, Du­nántúl több városában, továbbá Len­gyelországban, Jugoszláviában is. Csütörtök esti koncertjük a Liszt-te­remben — melyet a Városi Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya és a Dok­tor Sándor Művelődési Központ rende­zett — első felelős pécsi bemutatko­zásuk. És ez a bemutatkozás megér­demelt, nagy sikerrel zajlott le. A spirituálé éneklés kiművelt fület, ter­mészetes, szép éneklést, magasfokú kamarazenei teljesítményt kíván. Ezek­nek az igényeknek az együttes jól megfelelt. Hangzásuk nem nagy. de kiegyenlített és tiszta. A romantikus harmonizálású, nehéz intonációjú mű­veket nagy biztonsággal szólaltatták meg. Előadásmódjuk mellőzi a mester­kéltséget, őszintén követik neves pél­daképeik előadói stílusát. Műsorössze­állításuk változatos. Hiányolni lehet azonban az együttes részéről egyfajta állásfoglalást. A hangversenyen közreműködő Csizmadia Sándor és együttese igény­telen szövegre komponált primitív (folk? — tánc? — polbeat?) dálokqt adott elő. Produkciójuk itt a koncert­pódiumon jelentéktelen. A spirituálé együttes kíséretét Magyar Kornél, Ma- ros Gábor és Martos György látták el, rendkívül stílusosan, finoman és ér­zékenyen, A műsorba sokkal jobban illeszkedett volná egy-két általuk elő­adott jazz szám. Kircsi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents