Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
I 1971. november 2. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Tanulmányúton a számítógépesek birodalmában Szemű! szemben . a komputerekkel Ez nekem deákul van, vagy mondhatnám azt is, hogy otthon hagytam a szemüvegemet. Az teljesen világos, hogy mire való az elektronikus számítógép. Néhány óra alatt lezongo- rázza azt, amin a könyvelők és adminisztrátorok hada esetleg hónapokig dolgozik. Még odáig is stimmel, hogy a bizonylatokról az információt átteszik a lyukkártyókra. De mihelyt a kártyák eltűnnek a kártyaolvasóban, ami ezután történik, az nekem már magas. Most éppen az amerikai IBM 360 géprendszerrel van dolgunk. Az operátor az írógép segítségével közli gondolatait, s a komputer válaszol. Gőzöm sincs, mi történik. Különben is angolul csevegnek. Valami baj van? Érdekességeket jegyzek. A gép hallgat. Gyanús. Mintha valami baj lenne. Az operátor pötyögni kezd az írógépen, | megkérdezi, természetesen a gép nyelvén, mi a baj? Az író- 1 gép elkezd sebesen kopogni, | s amint a telexgépek dolgoznak, jön a végtelen papírszalagon a válasz: „Elfelejtetted ezt és ! ezt az információt betáplálni" Az IBM számítógép nem felejt, eszében tartja, figyelmezteti kezelőjét, ha hiányzik valami uta- , sítás. És még egy próba. Most j éppen minden rendben folyik. ! „Valami baj van?" — kérdezi az operátor. „Semmi. Köszönöm. Minden rendben." — így a gép. Szinte az operátor helyett dolgozik. Persze az operátornak tökéletesen ismernie kell a programot. Hiszen a gép csak azt tudja, amire az ember meg- . tanítja. I A napokban a „neumanno- sokkal” kétnapos budapesti ta- nulijiányúton vettem részt, a fenti terjedelmes bevezető és az alábbiak ennek az útnak az élménybeszámolója akar lenni A Neumann János Számítógéptudományi Társaság pécsi csoportjának mintegy harminc tagja több nagy budapesti intézmény számítóközpontját kereste fel és ismerkedett meg egy sor világcég elektronikus számító- géprendszerével, az IBM System 360-nal, az ICL, a GLER, a Siemens 4004/45 számítógépekkel és a magyar EMG-830-ca1. A Pécsi Műszaki Főiskola által rendelkezésre bocsátott autóbusz először a Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalat elé gördült. A csoport az IBM tangép munkáját tanulmányozta. Távozáskor ütötte meg a fülemet ez a mondat: Nagyon tudnak ezek az amik ... A* elismerés egy fiatal pécsi programozó száján csúszott ki, később tőle tudom meg, az IBM-mel Cikkünk nyomán Megnyerték a pert a tízemeletesek Megszüntetik a tervezési és kivitelezési hibákat szemben eleddig ellenszenvvel viseltetett. Milyen a számítógépek birodalma? Légkondicionált levegő, a többit gondoljuk hozzá. Eszményi környezet, eszményi munkahely. - Minden gombnyomásra megy. Ezért a gépek eléggé zajosak, állandó a zümmögés, időnként csattogás. A ; falon szabályzat: vendégeknek belépés papucsban, köpenyben. A kőtáblát azonban ma már senki sem veszi komolyan Vajon a behordott por jót tesz-e a drága és kényes gépeknek? Nem hinném. Különben az EMG-830-asok a legcsúnyábbak. Borítórészüket igénytelen szürke színnel festették be. Mintha nem lenne vidámabb szín a világon. Az egyik számítóközpontban, egy üvegkalitkában négy-öt fiatal lányt figyeltem meg. Egy órán keresztül az égvilágon semmit sem csináltak.' Csevegtek, nevetgéltek, ide-oda szaladgáltak. Vajon mi a dolguk? Mintha kicsit nagy lenne a komputerek kiszolgáló személyzete. Jó ez? Ahány helyen jártunk, annyi- j féle számítógép. Magyarországnak ez idő tájt száz komputere van. Ahány, szinte annyiféle. Jó éz? Ésszerű ez? Innen is, onnan is hallom, Pesten egyes j komputereken csak gyakorlatoznak, alig használják ki a j gépet. Egyes tárcák komputert állítottak be, de úgy tűnik, némelyiknél csak azért, hogy legyen. Presztízs-okokból, s mert volt rá pénz. Aztán harmadrangú munkákat végeztetnek vele. Jelenleg a SZÜV pesti és vidéki bérmunkairodáinak számítógépei a leginkább leterheltek. A pécsi adatfeldolgozó központ is alig győzi a munkát, annyi megbízása van. Mégsem a legmodernebb, a legnagyobb teljesítményű géppel rendelkeznek. Egyébként megtekintettük az ÉGSZI-ben Baranya harmadik, leendő komputerét. Az EMG—830-ast a jövő év első negyedévében állítják be a Pécsi Műszaki Főiskolán. Bebocsátást nyertünk az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárába is. Talán emlékezetes még I az EMG-affér. A DÉDASZ ettől a cégtől rendelte rneg kompu- I terét. Csúszott a határidő, húz- ták-halasztották a szállítást, míg végül az EMG bedobta a törülközőt, azzal, hogy képtelen teljesíteni a megrendelést. A DÉDASZ most keletnémet Robotront kénytelen vásárolni. Megint egy újabb típus. Itt ringatták hát az első magyar számítógép bölcsőjét — mondogattam magamban a gyárlátogatáskor. Hát egy kicsit keményen feküdt a gyermek. Persze minden kezdet nehéz. De már létrejött egy részvény- társaság, a Videoton kebelében, francia segítséggel megkezdik az R—10-es magyar komputer gyártását. Ez annak az eredménye, hogy a KGST- országok közös fejlesztési programot dolgoztak ki, számítógépeiknek egységes rendszert kell ■alkotniuk. Az EMG—830-as nem kompatibilis ezzel a rendszerrel. A gyárban azonban úgy értesültünk, minden híreszteléssel ellentétben nem állnak le a gyártással. Megrendelés van, ha kell, akkor kell. A magyar gép különben kevesebbet tud és lassabban dolgozik, mint a külföldi gépek. A központi egységei azonban megütik a világszínvonalat. Csak a bemenet és a kimenet nehézkes. A játék folytatódik Bár a kétnapos tanulmányutat színház és dunakömlődi halászlévacsora Is színesítette, mégis, minden a számítógépek körül forgott. Míg a csoport egyik fele az EMG-ben volt, a másik turnus Vass Antalné vezetésével vállalatvezetést játszott az Országos Vezetőképző Központ komputerén. Csoportokra oszlottak és ugyanazzal a termékkel négy piacon versenyeztek a teljes piac minél nagyobb részének meghódításáért. Figyelembe kellett azonban venni, hogy az egyes vállalatok eredménye messzemenően függ a versenytársak döntéseinek hatásaitól. A játék kiértékelése hazafelé az autóbuszban is javában folyt.- Nem lehetett igazságot tenni, a különbségek csak hosszabb távon ugranak ki. A játékot tovább folytatjuk — mondotta Körösztös Vince, a társaság pécsi csoportjának titkára. , 1 Miklósvári Zoltán Miért drága a szövetkezeti lakás fenntartása címmel beszámoltunk arról az országos visszhangot kiváltó perről, amely másfél évig folyt a Központi Gazdasági Döntőbizottság előtt. Az Üjmecsekaljai 2. számú Lakásszövetkezet igazgatósága — a tagság megbízásából — perbe hívta az End- resz György utcai toronyházak tervezőjét, a kivitelezőt és alvállalkozóit. Kártérítési és szavatossági igényt kívántak érvé- I nyesíteni, mivel a tízemeletesekben tapasztalt kirívó hiányosságok miatt, a szövetkezeti lakások tulajdonosait lényegesen ! magasabb fenntartási költség terheli, mint a más típusú házakban. Dr. Radp Imre, a lakásszövetkezet elnöke, egyben a felperes jogi képviselője három fő probléma köré csoportosította az orvoslásra váró panaszokat. Támadták a zárt lépcsőházi rendszert, a természetes megvilágítás hiányát, ami miatt drága pénzért kénytelenek éjjel-nappal égetni a lépcsőházi villanyt. Kifogásolták az egycsöves fűtési rendszer alkalmazott formáját is. Ez az oka, hogy a felsőbb szinteken 28— 30 fokos hőség van a fűtési szezonban, az alsóbb emeletek lakásaiban pedig állandó a hideg, a hőmérséklet a 18—20 fokot sem éri el. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a belső kürtő- hatásnak kitett épületekben erős a belső légáramlás, huzat, ami a rossz nyílászáró szerkezetek miatt szinte hűti az amúgy is hűvös lakásokat. Szerepelt a perben egy igen magas ösz- szegű liftszámla is, amit a szövetkezeti tagok nem egyenlítettek ki. A rövid ideig üzemelő lift meghibásodását — véleményük szerint — gyártási, vagy karbantartási hiba idézte elő. Hónapokon keresztül gyűltek az iratok, sokasodtak az akták, országos hírű szakemberek — neves szakértők — esetenként — egymásnak ellentmondó véleményei. Annak megállapítása azonban késett, hogy a hibákért kik marasztalhatok el. Már-már úgy látszott, „tengeri kígyó” lesz az ügyből,'s a tagság érdekeit védő igazgatóság erőfeszítései hiábavalók. Cikkünk nyomán, a közelmúltban döntés született. A tízemeletesek valamennyi lényeges kérdésben megnyerték a pert. Szakértői véleményekre alapozva mondta ki a Központi Gazdasági Döntőbizottság, hogy a toronyházak egycsöves fűtési rendszere nem megfelelő. Kötelezte a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatot, valamint a Pécsi Tervező Vállalatot egy speciális, nagy teljesítményű külföldi gyártmányú szivattyú beszerzésére. A szivattyút, beérkezése után 90 napon belül, de legkésőbb a iö- vö év őszéig kötelesek beépíteni. A nyílászáró szerkezetek tömítéséhez szükséges anyag megvásárlására már* át is utalta a megfelelő összeget az építőipari vállalat, s így ez a probléma még a tartós hideg beállta előtt megoldódik. A felvonó javítási költségét egyenlő arányban viseli a Gép- és Felvonó- szerelő Vállalat, o Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Baranya megyei Villamosipari és Gépjavító Ktsz, mivel öntéshiba, a felvonó szerkezetének helytelen kialakítása, pontatlan szerelés és nem kielégítő karbantartás együttesen vezetett a meghibásodáshoz. A zárt lépcsőházi rendszerrel kapcsolatban a tervező olyan irányelvekre hivatkozott, amelyek nem tiltják a kifogásolt megoldást. Tényként állapította meg a döntőbizottság, hogy a I lépcsőházak állandó megvilágítása lakásonként ötven forint többletköltséget jelent. Ezzel j kapcsolatban szignalizációval élt a KGDB. Felhívta az Országos Takarékpénztár figyelmét: a lakások vételárának megálla- ! pításakor indokolt lett volna figyelembe venni a magas fenntartási összeget. A per számos tanulsággal szolgál. Bizonyítja, nem szabad I kísérleti stádiumban lévő, tapasztalati adatokkal meg nem erősített módszert, tervet, szö- I vetkezeti lakásoknál bevezetni. (Amint ez a fűtési rendszer esetében történt.) Semmilyen elv, belső rendelkezés nem állhat ellentétben a jogszabállyal, hogy ! a terveknek a gazdaságos üzemeltetést kell megalapozniok. Wesztl Mártó Egy lap a személyiben Könnyebben segít az orvos Gyógyszertárak árusítják az egészségügyi lapokat A vonaton orvosért kiáltott valaki. Rosszul lett, elájult egy asszony, gyors segítségre lett volna szüksége. Orvos, percek alatt, négy is került, segíteni azonban csak „vaktában" tudtak, mert az nem derült ki, hogy mi okozhatta az asszony hirtelen rosszullétét. A vele utazókat hiába kérdezték, a személyi igazolványában sem volt cédula, amely tájékoztathatta volna az orvosokat. Gyakori eset, utcai rosszulléteknél is többször előfordul, hogy csak időrabló vizsgálat után tudják megállapítani a kiváltó- okot, s annak megfelelően kezelni a beteget... Nemcsak eszméletlen emberekről van szó: kevesen tudjuk a vércsoportunkat, s azt pedig igazán nem szoktuk fejben tartani, hogy mikor milyen tetanusz elleni védőoltást kaptunk. Ezen segít a személyi igazolványba helyezhető, annak megfelelően méretezett egészség- ügyi lap, amely az egészség- ügyi miniszter utasítása szerint 1971. november elsejétől minden gyógyszertárban kapható. Az egészségügyi lap tartalmazza a tulajdonos pontos személyi adatait, személyi igazolvány számát — az orvos pedig beírja, bélyegzővel hitelesíti az illető vércsoportját, feltünteti az RH-faktort. Ugyancsak az orvos igazolja, hogy ki, mikor és milyen tetanusz elleni védőoltást, tetanusz elleni vérsavót kapott, milyen egyéb szérummal kezel| ték. Egy másik rovatban a legfontosabb adatokat tüntetik fel: cukorbetegségrá!, tudatzavarral, eszméletvesztéssel járó betegségekről, vérzékenységről, túlérzékenységről, a vérnyomás beteg- , ségéről. Feltüntetik az egészségügyi lapon a rendszeresen szedett, életmentés szempontjából fontos gyógyszereket, azok napi adagját — és más, az azonnali, hatásos segítség érdekében fontos adatokat. Mindezeket három I nyelven, magyanjl, oroszul és angolul, így külföldön, szó nélkül is, mindent tudathatunk a ; segítségünkre siető orvossal . .. Bárki, hatvan fillérért megvásárolhatja, kezelőorvosával kitöltetheti. Hogy mennyit segíthet vele — elsősorban önma- | gán — azt legjobban a mentők tudnák megmondani... November 1., hétfő délelőtt, Széchenyi téri gyógyszertár. Keresem az egészségügyi lapot, 1 valami jól látható, feltűnő helyen, a pénztár üvegfala mögött. Nincs. Sehol sincs kitéve, a pénztáros is némi bizonytalankodás után irányít a hátsó pulthoz. Ott minden további nélkül megvásárolhatom. — Sokan keresték már? — Maga az első. Nem tudják az emberek, pedig nagyon okos, nagyon fontos ez a lapocska. Talán, ha írna róla az újság . .. Az újság részéről rendben van a dolog ... — D. Kónya — Nem félni — győzni kell! Baráthék november elején költöztek vissza arra a munkahelyre, melyet tizenegy eízten- deje éppen ők kezdtek el. A híres, vagy inkább emlékezetes István-aknai V. szinten 1957- ben itt volt az a gázkitörés, melyet a bányászkodás történetének ■ egyik legnagyobbikaként tartanak nyilván. Nem sokkal kisebb méretű, de összehasonlíthatatlanul tragikusabb volt az 1960. évi, amikor négy bányászt és egy lovat temetett maga alá a szén. Baráthék hálom méteres szénhegyen keresztül menekültek a közeli munkahelyükről. Az emberek közül többen most is együtt vannak, úgy tűnik inkább örömet, mint félelmet kelt bennük, hogy ismét visszamennek a mélyszinti munkahelyre. Közel hat esztendeje, hogy a felszínhez közelebb eső rétegekben bányászkodtak. Egy kissé talán másodlagos kérdés volt, hogy kifogástalan-e a légcsatorna tömítése, a benzin- lámpa is csak amolyan „vájárjelvény" volt, sokszor naphosz- szat rá sem kellett nézni. Az sem volt olyan túl tragikus, ha Újra a mélyben j a menekülő úton néhány fa ke- i resztbe állt, legfeljebb ha az i aknász felbukott, akkor kapott a csapat megfelelő „eligazítást". A szint, az irány, a biztosítás és az előrehaladás sebessége volt csak igazán fon- . tos. Csodálkozom, hogy miért nem okoz félelmet, de legalábbis gondot a mélybánya. Ismét meleg lesz, újból figyelni kell a vájvég minden mozdulását, fél szemmel a benzinlámpa kékes fényét. A metán alattomos ellenség . . . Alig hiszem, hogy | Baráth Sándor elfelejtette volna a tizenegy év előttit, vagy bármelyiket a tizenhárom góz- j kitörésből, amikor sikerült elmenekülnie. Az emberek a vállukat húzogatják. — Ott is csak dolgozni kell.!. — Az sem ördöngösség... — Legalább megint állandó munkahelyünk lesz. Persze a nosztalgia. Akkor tizenegy esztendeje Baráthék a gyorsvágathajtós egyik úttörői voltak. A pécsbányai Horváth János és Nagy Miklós brigádjával szinte hónapról hónapra döntötték meg egymás rekordjait. Húsz, harmincöt, ötven és a bűvös százméteres havi előrehaladás tette híressé a brigádokat. ; — Végül is azt hiszem a pécsbányaiak vitték többre — mondi ja Baráth Sándor. — Most majd megint lehet... A két lógyilkos egymás mellett dolgozik most is. Még akkor V. szinten kapták a nevet. Lóval húzatták ki a teli csilléket Bakk Károly és Varga Ernő, akkor még csillések voltak, ezen a csapaton tanulták meg a szakmát. Igaz mór akkor Is nagy hajtások voltak, azért is kapták a lógyilkos nevet. Két hétnél tovább nem birták a lovak az ottani iramot, különösen az újonc lovak dőltek hamar a vágat falának, aztán egy idő után már nem indultak többé. Persze nemcsak a munka miatt, a bvegő annyira párás volt, s amúgyis olyan meleg a munkahely, hogy azt csak az emberek voltak képesek elviselni. S ők mégsem bánják, hogy volt olyan munkahelyük, ahol produkálni lehetett. Akkor, 1966- ban fél év alatt 850 méter feltáró vágatot hajtottak ki. Megkapták az aranykoszorús szocialista brigád kitüntetést, pénz is volt. Azóta? — Hát vékonyan folydogál a pénz is, az elismerés is — mondja a brigádvezető. Pedig együtt a gárda most is. Társadalmi munkában Szabolcsfaluban fát irtottunk, Benedek Miklósnak a házát segítünk építeni, amikor csak pótműszak van, itt vagyunk. De hát munkahely nélkül semmit sem ér az egész. Az üzemvezető kérdezte számíthat-e ránk, ha vissza kell menni a mélyszintre. Mondom: hát persze. Mielőtt leszálltam a bányába, láttam a versenytáblán: Baráth Sándor legújabb eredményeit. Az egyik napon 10,6, a másikon 9 méter vágatot hajtottak ki. Ilyen vágathajtáei eredményt még nem jegyeztek ezen a versenytáblán. Gázkitöréses munkahelyre megyünk. Itt a 25-ös telepen már előbb megkezdődött a fejtés-előkészítés. A bányamező egyik legveszélyesebb telepe. Lajtai Béla körletvezető Baráth Sándort is elhívta megnézni a munkahelyet. Talán ő is úgy találta: túl könnyű szívvel vállalják ismét a munkát? Említett is ilyesmit, amíg második keleti felé mentünk:- A 25-ösön is csak akkor érezte át a csapat, hogy ez más munka, amikor a problémák kezdődtek. Most egy pécs- bónyai csapatot telepítettünk ide. Rokolya Sándor aranykoszorús szocialista brigádja. Egykori csapatvezetőjük, Sztanek János egy gázkitörés alkalmával hetven csille szén alatt lelte halálát. Az üzemvezetőtől hallottam még fent az irodában: — A 25-ös fúj, prüszköl, mo- j zog, szemetel, de a markunk- | ban tartjuk. A visszatérés a mélybónyá- j szatba nem könnyű, de úgy tű- I nik Pécs-Bányaüzemben gonJ dósán előkészítették. Gázkitö- ! rés-elhárítási csoportot hoztak ] létre, több preventív eljárást 1 dolgoztak ki, melyet minden negyedik műszakban időbéres i bányászok végeznek el, régebben a csapat teljesítményét rontotta ez a művelet, ezért nem is szívesen csinálták. — Nem félni — legyőzni kell a gázkitörés veszélyét — mondta az üzemvezető. A munkahelyre érünk. Hatalmas ventillátor 60 centiméteres átmérőjű légcsatornákon szívja el a metános levegőt. A szellőz- 1 tető üvöltésétől egymás hangját sem értjük. Csak a körletvezető mozdulataiból sejtem, hogy mit akar. Mindenütt rend, a menekülő utak szinte felseper/e, a mentőkészülékek katonás rendben, a benzinlómpa szem előtt, j A vágat homlokán tenyérnyi helyen sincs szabadon a szén- | telep. Besenyei Tibor harmadvezető, nem tudom ösSzebe- szélt-e az üzemvezetővel, ugyanazt a kifejezést használja: — Markunkban van ... A jóminőségű koksz-szenek a mélyben vannak. A bányászok hat esztendő után ismét visszamennek érte . . . Lombosi Jenő
