Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

1971. november 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 »SIKÁTOR'* Tíz év a komlói bíróságon Nincsenek már galerik Kevesebb a garázdaság és erőszakosság Fotó: Rác* József Tíz éve dolgozik a komlói bí­róságon, 1968 óía a bíróság elnöke dr. Pálvölgyi Lászlóné. A megyében az egyetlen bíró­sági elnöknő. — Amikor 1962-ben a komlói bíróságra kerültem, volt ügyünk jócskán — mondja. — Azóta a büntető ügyek száma mintegy felére csökkent. Ez is egyik bi­zonyítéka annak, hogy váro­sunkban a közbiztonság jónak mondható. Egy nagy könyvet forgat, uj­jait végighúzza a bejegyzése­ken. — Jelentősebb ügyet nem is találok. Talán a Zádori László ügye? A Budapesti Órósszövet- kezet komlói, üzletének vezetője volt. Javításra vállalt órákat, aztán részben eladta azokat, részben kiszerelte az alkatré­szeket és visszaadta az órát, mint javíthatatlant. Több mint 16 ezer forint kárt okozott. Az ítélet; egy évi szabadságvesz­tés. A megye vadállománya védelmében Megkezdődött az erdők haszonállatainak teleltetése A vadgazdálkodás feladatai között jelentős szerepe van az állatok teleltetésének, téli ete­tésének. A várhatóan vastag hótakaró elrejti az amúgy is száraz alja-növényzetet és így a természetes táplálékszerzés lehetősége szinte teljesen meg szűnik. A vad szervezetileg erő­sen leromlana, ha az erdők tu­lajdonosai, illetve bérlői nem gondoskodnának takarmány­ról, Erre vonatkozóan pedig a Mecseki Állami Erdőgazdaság­nak és a vadásztársaságoknak pontos üzemtérvük van minden évben. Az erdőgazdálkodás vadállo­mánya öt rezervátumban éi; Vajsrlón, Sellyén, Alsókövesden, Sasréten, illetve Véménden. A rezervátumok összterülete Bara­nyában pontosan 43 946 hektár. A tavaszi becslések alapján a szarvasok száma 760, aztán van 700 őz, körülbelül 200 vaddisz­nó, 840 nyúl, 2360 fácán és 215 fogoly. Ezek a számok - a gaz­daság tervei szerint — 1973 vé­gére változnak. Általában a nagyvad kevesebb lesz, minő­ségileg viszont tovább javul az állomány, ez is a cél. Az ap­róvadak szórna viszont növek­szik, mert például a nyúlállo- mónyt 3000 darabra, a fácán­állományt pedig 4580 darabra kell fejleszteni. Mindenesetre e fenti adatok is bizonyítják, hogy bizony te­temes mennyiségű takarmány­ról kell gondoskodni. A gazda­ság 400 hoidnyi vadföldde! ren­delkezik. Az idei tervek szerint az 1971-1972-es téli hónapok­ban szemestakarmányból (több­nyire kukorica) 745 mázsát, szá­lasból (pillangósok) 850 mázsát, nedvdús takarmányból pedig (répafélék, csicsóka, krumpli) 100 mázsát hordanak ki az er­dőbe, a már szokásos etetőhe­lyekre. A megye 42 vadásztársasága is — biztonság kedvéért — 100 napra elegendő élelmet készle­tez. Rendelkezésükre álló bé­relt terület 570 ezer, tehát több mint félmillió katasztrális hold. Ehhez mérten a 172 holdas vad­föld elég kevés, azonban vá­sáriásna is van lehetőség. A vadásztársaságok összesen 1100 mázsa szemes, 1200 mázsa szá­las-, 800 mázsa nedvdús és 136 mázsa lombtakarmány feleteté­sével kívánják átteleltetni a törzsállományt. Ez pedig 2000 szarvas, 7100 őz, 25 ezer nyúl, 45 ezer fácán és 10 500 fogoly. A társaságok ez évi értékesí- | tési terve szerint a MAVAD-nál értékesítendő lőtt szarvasért 836 ezer forintot kell kapniuk, az őz értékesítésénél 460 ezer l a fácánnál 200 ezer, a vaddisz­nónál 465 ezer forint bevétellel számolnak. Nyúlra nem tervez­tek kilövést és értékesítést, úgy­szintén fogolynál sem, mert mindkét vad kímélés alatt áll, a törzsállományt kívánják fel­erősíteni. A MÁVAD egyébként az őz kilogrammjáért 40, a fá­cánért 62 forintot fizet, ez utób­biba beleértendő a 7 forint ér­tékű lőszerutalvány is. A vad­disznó kilónkénti ára 25 forint és plusz 2 forint szerződéses felár, de 2 forintot „rátesz" a szarvas 18 forintjára is. A MA­VAD korábban 20 forintot adott a szarvasért, de az új-zélandi lőttszarvas nagymértékű beho­zatala Európába csökkentette a világpiaci árat. — Tíz év már elég idő ahhoz, hogy véleményt tudjon mondán a város közbiztonságáról. Mi­lyen bűncselekmények gyako­ribbak? — Büntető ügyforgalmunk szerencsére nem nagy. Ezeknek mintegy egyharmada a garáz daság. Ez gyakrabban előfor­dul, abszolút számban azonban mégsem jelentős. A garázdasó got általában ittasan követik el. Szórakozóhelyeken elcsattan egy-egy pofon és ebből adódik a rendbontás. Jelentősebb üqyünk volt — erről írt a Dunán­túli Napló —, egy garázs éjjeli őrének leütése. A tettesek kéz- rekerültek, elnyerték büntetésü­ket. — Korábban a nemi erőszak többször adott „anyagot” a tárgyalásra. Most? — Lényegesen kevesebb, mint évekkel ezelőtt. — Régebben nem egyszer okoztak riadalmat galerik ... — Ezekről úgyszólván már csak hallomásból van tudomá­som. Az utóbbi években nincse­nek galerik. Ez a helyzet nem ' utolsósorban az erre hivatott szerveknek a megelőzésre tett intézkedéseinek is. köszönhető. Mielőtt még kialakulhatna, a galeri, megfelelő éberséggel és intézkedésekkel „szétugraszt- ják”. — A súlyos, illetve a könnyű testi sértések is sok munkát ad­tak a bíróságnak ... — Ezek a bűncselekmények korántsem gyakoriak. Megtör­ténik azonban, hogy a családi veszekedésekből adódnak sú­lyos, illetve könnyű testi sérté­sek. Ittasan megy haza a férj és összevési feleségével, meg­veri. Az ital ma is egyik kivál­tója a veszekedéseknek, vere­kedéseknek. — Miben látja a garázdaság, valamint az erőszakos cselek­mények valóban lényeges csök­kenésének okát? — Elsősorban a megváltozott helyzetben. Nőtt a kulturális színvonal, műveltebbek lettek az emberek. De az is hozzájá­rult, hogy az építés „otthonta­lan" állapota is megváltozott lakást kaptak, letelepedtek, nyugodt körülmények között él­hetnek. Ami rendbontás van azt nem egy esetben a vissza­eső bűnözők követik el. Ellenük szigorúbb intézkedésre van szükség. — Utóbbi időben tárgyalt-e a komlói bíróság a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett jelentősebb bűncselekményt? — A társadalmi tulajdon el leni bűncselekmény sem gya­kori, kisebb kárértékűek. Úgy vélem, hogy ebben is jelentős szerepe van a megelőző mun­kának. Az erre illetékes szer­vek signalizációja sokat jelent — felhívják az üzemek, intézmé­nyek vezetőinek figyelmét a rendellenességekre, ezzel meg­előzik a bűncselekmények elkö vetését. Legutóbb a mecsekjó- nosi gyermekotthonba törtek be, a páncélszekrényt akarták felnyitni — százezer forint volt benne. Nem sikerült. A tettes azóta már tölti büntetését. — Milyen, polgári peres eljá­rások foglalkoztatják leggyak­rabban a bíróságot? — A polgári peres ügyek szá­ma nem csökkent, lényegében azonos a tíz év előttivel. Elég­gé sok a bontóper és az utóbbi időben a kisajátításokkal kap­csolatos ügyek száma. Szépül fejlődik a város, sok helyen le­bontásokra kerül sor és így adódnak a kisajátítási perek. — összefoglalóul elmondha­tom, hogy a város lakóira a tör­vények betartása a jellemző, általában betartják a szocialis­ta együttélés szabályait. A ko­rábbiakhoz képest lényegesen javult a közrend, a közbizton­ság. G. F. Bentlakásos intézet gyengén látó tanulóknak A következő tanévben meg­kezdi működését a Debrecen­ben épülő új, bentlakásos in­tézet, ahol 150 gyengénlátó gyerek kap majd otthont. Az in­tézményt olyan korszerű felsze­reléssel, speciális világító be­rendezéssel látják el, amely minimálisra csökkenti a szem igénybevételét, megelőzi a látás további romlását. Az intézetbe tanköteles korú, jelenleg általá­nos iskolába járó, de ott — lá­tási fogyatékosság miatt — ne­hezen boldoguló tanulók, vala­mint jövőre tan-köteles korba lépők jelentkezhetnek, olyanok, akiknek látás-élessége szem­üveg használatával 0,1 és 0,3 között van. A jelentkezőket — mint a Mű­velődésügyi Minisztériumban közölték - az ország minden részéből fogadják. A felvételi kérelmet a szülő vagy az álta- j lános iskola a megyei tanács művelődésügyi osztálya gyógy­pedagógiai előadójának küldje meg. Ajánlatos a mielőbbi je­lentkezés, mivel a gyengénlátó gyerekeket orvosi és pedagógiai vizsgálatra hívják be a buda­pesti Gyengénlátók Intézetébe (XIV. kerület, Szőnyi út 26 b.). Jóhirünk védelmében Tisztelt Ismeretlen! Mindössze két sort írt, azt is névtelenül, bár szerintem telje- sen indokolatlanul. Olyan dologra hívta fel figyelmünket, ami minket is meghökkentett. Mindjárt hozzáfűzöm: nem ez volt az első eset. Engedje meg, hogy idézzek egy cikket, amely a Köz­nevelésben jelent meg 1969. december 5-én. Jobbágy Károly írt tapasztalatairól „Iskolai kirándulás” címmel. „... Csak amikor néhányon tollászkodtak és elejtett sza­vaikból megtudtam, hogy az Uránvárosba készülnek táncolni, hívtam félre a kis tanárnőt s mondtam el aggodalmaimat: — Jó lesz ez? Szombat van, nemrégen volt fizetés. Uránvárosban olyanok is vannak, akik nem „mmisiráns-gyerekek". Mi lesz, ha egyikük kinézi magának valamelyik lányunkat, s folyton lekéri osztálytársától, s amikor az védelmére kel, leüti, vagy leszúrja? Egy ilyen vendéglőben (az Olimpiáról van szó — a szerk.) nem csak limonádét mérnek ..." Városunkat valakik rossz hírnévbe hozzák — ez kristályoso­dott ki Jobbágy aggodalmaiban, s az újságkivágás, amit ön két sor kíséretében küldött be szerkesztőségünkbe, ezt látszik alátámasztani. A Magyar Nemzetben október 24-én megjelent olvasólevélről van szó, amiben dr. Szakái Sándor pápai tanár a következőket-írja; „ ... Pécsett éjjeleztünk a Hotel Turistban, ott is vacsoráz­tunk. A földszinten nagyon rossz kinézésű fiatalemberek ácsorog- tak ... Vacsora után a folyosón az egyik suhanc égő cigarettáját a lányok fejére pöckölte. Ugyanazon az éjjel az egyik pápai gimnázium leányai hálótermének ablakán ebben a szállóbon két hasonló fiatalember bemászott, illetve be akart mászni. Éjjel kellett a portásért szaladni...“ És alább a szigetvári turista- szállóban szerzett másnapi élményekről: „...az étterem be­népesült olyan fiatalemberekkel, akiknek a társasága nem lát­szott kívánatosnak ... ittak, mint a kefekötök, többen hamarosan italosak lettek, sörösüvegeiket vagdalták a földhöz, egymással szitkozódva vitatkoztak ... Éjjel ismét megjelentek, pedig a vár­kaput bezárták és felmásztak az ablakokra, bevilágítottak a lányok szobáiba..." És erre írja ön, hogy „leérem, tegyenek valamit városunk jó hírneve érdekében, mert a Magyar Nemzet olvasóievele tűr­hetetlen állapotokat fest le szavahihetően". Dr. Szakái levelében két nevén nevezett helyről van szó, a történteket pedig ország-világ elé tárja mondván: vigyázzunk a Pécsrerutazással, a baranyai túrákkal, mert bármilyen szép is a város, csalogató a táj, az emberek... hm;... azoktól Jó lesz óvakodni. Az első esetet talon szó nélkül hagyta volna,' Ha másnap nem ismétlődik meg minden szinte szóról szóra egy másik baranyai városban, S hogy ez megtörtént, egyáltalán ahogy megtörtént,amellett már mi sem mehetünk el szó nélkül. A leírtakból következően mindkét turistaszállóban kialakult gyakorlatról van szó. Nem azt kifogásoljuk, hogy az étterembe kívülállók is bemehetnek, hiszen azok nem zárt intézmények, vacsorázni, egy-két pohár bor, vagy sör mellett elbeszélgetni bárkinek joga van ott. Ä garázda, huligán elemeknek azonban — mint másutt sem — ezeken a helyeken sincs semmi keresnivalójuk, s kíméletlen szigorral, eset­leg hatósági segédlettel el kell távolítani azokat, okik borközi állapotban más vendégeket molesztálnak, inzultálnak. Ennyit az étteremről. Kifogásolható azonban, hogy egyes „vendégek” megenged­hetik maguknak, hogy a szállónak olyan részeibe hatoljanak be, amelyek kizárólag a szállóvendégek céljára fenntartottak. A pécsi Hotel Turistban látott „rossz kinézésű” fiatalemberek feltehetően nem pont a pápaiak látogatását várták ki, hogy megkíséreljék bejutni a szobákba. Mint ahogy Szigetvárott sem ez lehetett az első eset, amikor a várkapu bezárása ellenére is megtalálták egyesek az utat a turistaszállóhoz, fel az ablakokba. Határozott intézkedésekre, kemény fellépésre van szükség azokkal szemben, akik megsértve a turistaszállók házirendjét ilyen vagy olyan formában — a vendégek molesztálása révén — városunk, me­gyénk rossz hírét keltik. Mert ha az elején art írtam, hogy „városunkat, valakik rossz hírbe hozzák”. Az ilyen garázda, huligán elemek azok, akik nem törődnek azzal, hogy a hozzánk látogató idegen milyen véle­ményt alkot városunkról, az itt élőkről. Tisztelt Ismeretlen! ön is itt él, talán tüke-pécsi, s abbóí, hogy az újsógkivágást beküldte, arra következtetek, szereti is a várost, s önnek sem mindegy, hogy az idelátogató jó emlékek­kel utazik-e el tőlünk, vagy azzal, hogy „na, ide se jövök többet", ön art kéri, hogy tegyünk valamit városunk jó hírneve érdeké­ben. Teszünk, de ön nélkül — s most már ön alatt az egész pécsi-baranyai társadalmat értem — meddő erőlködés marad minden igyekezetünk. Együttes feladatunk őrködni a város, a megye hírnevén. Együttesen kefl fellépnünk a rendbontókkal szemben, s ön ezt teszi, amikor figyelmeztet. Ha büszkék vagyunk — mert valóban nagyon büszkék vagyunk — arra, hogy milyen sokan jönnek el Pécsre ismerkedni kétezer éves múltat és izgalmasan huszadik századi újat nyújtó városunkkal, legyünk büszkék orra is, ha az egyszeri látogató gyakori és szeretettel várt vendég akar lenni a kincses Baranyában. Vigyázzunk közösen, tegyük szóvá a nem kívánatos jelenségeket, nehogy egyesek elriasszák a vendégeket Tisztelettel Hársfai István _ Lassú ez a mozgás... Mecjekpölöske felé zötyögötti az autóbusz, riportomhoz utaz­tam anyagot gyűjteni. Magyar­széken megálltunk. A felszállók között volt egy testes, kissé már őszülő hajú férfi is, mellém ült. Nem nagyon figyeltem szomszé­domra, de nem is lehetett, mert a kalauz eloltotta a villanyt. Csak a közúti lámpák halovóny fénye villant időnként a busz belsejébe. — Nem ismer meg? — kér­dezte szomszédom kis idő múl­va. — Nagy József tanító. Már emlékeztem rá. Tizen­három évvel ezelőtt a bikali ál­talános iskolában találkoztunk. A kreolbőrű, feketehajú fiatal­ember kimért léptekkel járt a padsorok között és figyelte a dolgozatot író kisfiúkat. Róla ír­tam riportot ,,A cigányviskótól a katedráig” címmel. Nagy Jó­zsefről, a volt gólykúti kis ci­gánygyerekről, aki tizenkét éves koráig se írni, se olvasni nem tudott, az édesapjával járta az erdőt — fát vágtak. Egyszer az­tán ellopakodott a községi isko­lához. Tanulni akart, és tanítás után csomagot hordott egy fü­zetért. A pécsi tanítóképzőben 1954-ben végzett, így került Bi­káira tanítónak. Akkor azt mond­ta, hogy cigánygyerekeket, ci­gányokat akar tanítani, ezt vá­lasztja életcélul. — Liget községbe megyek — mondta. — Vagy ötven cigány- család lakik ott. Mint körzeti népművelési ügyvezető előadást szerveztem, azt megyek meg­hallgatni, meg aztán ilyenkor este jobban tudok szót váltani a cigányokkal. Néhány nap múlva felkeres­tem. Magyarszéken, a község közepén épült, még bevokolat- lan összkomfortos családi házá­ban fogadott. A szobában me­legen duruzsolt a cserépkaa- dalló. Kárpitozott fotelok, reka- mié, az üvegesszekrény roska­dozik a könyvektől. — Sokat olvasok, s még töb­bet kellene, deltát az iskola — a második és harmadik osztályt tanítom — sok időmet leköti — mondja, miközben felesége — óvónő — feketéscsészéket tesz elénk. Két kislányuk van a 4 I éves Ibiké és a 9 éves Aranka. A magyarszéki iskolában csak néhány cigánygyerek van, de a körzetben — Mecsekpölöskén és I Ligeten él vagy száz cigánycsa- ! Iád. Jobbára ezért is vállalta a körzeti népművelési munkát. Eredményei önmagukért beszél­nek. Dossziét vesz elő, benne fel­jegyzések, újságcikkek. Köztük az én tizenhárom évvel ezelőtt ] írt riportom is. Népsport is írt j róla és egy Orsós Jóska nevű cigányfiúról. — Láttam, hogy ez fiú kitű­nően futballozik — mondja. — Elmentem Komlóra, felhívtam az NB l-es csapat edzőjének fi-, gyeimét erre a gyerekre. Azóta Orsós Jóska ott játszik a Kom­lói Bányászban, középpályás,, erőssége a csapatnak. Szenvedélye a sport. Megsze­rezte a kézilabda oktatói minő­sítést is. Amikor Magyarszékre került, megtudta, hogy korábban híres dalárda működött itt. Se­gített újjászervezésében. Az öt­ven tagú vegyeskórust a komlói ÁFÉSZ patronálja. Nem kis büszkeséggel mutatja a díjakat, plaketteket, emléklapokat. Szé- [ kesfehérváron az országos mi- j nősítő dalostalálkozón bronz- j fokozatot kaptak. Szolnokon ta- I valy az Országos Szövetkezeti 1 Kórustalálkozón nívódíjban ré­szesültek ... A tanítás, sport, népművelés és a cigányok közötti nevelő, felvilágosító tevékenység — sok elfoglaltságot ad, — Többször megyek esténként hozzájuk, az anyanyelvűnkön j beszélgetek velük. Ha magya­rul szólok, nem szívesen veszik, art mondják: no nézd csak, hogy fölvóg . .. Nemrég beszél­tem egy életerős cigányember­rel. Vándorköszörűs. Kilenc gyer­meke van. Igyekeztem szót érte­ni vele, vállaljon rendszeres munkát. Ha például elmenne a bányába dolgozni, már a csalá­di pótlék is szép summát tenne ki, meg a kereset se rossz. Öl­tünk a putri előtt, beszélget­tünk. Láttam, gondolkodik a dolgon. Most majd ismét fel­keresem. Nem valami világren­gető dolgok ezek. Aprómunka. De nagyon sok ilyen aprómun­ka, beszélgetés kell ahhoz, hogy egy-egy családot kihúzzunk a megszokottságából. Azt magyarázza, hogy jó do­log, ha a cigányok kapnak ház­építési kölcsönt, telket, sokan élnek is vele. Több cigánytelep megszűnik, mert beköltöznek a községekbe. Ez a folyamat he­lyes. Csakhát lassú ez a „moz­gás”. — Valakinek, vagy valakiknek függetlenített funkcióban kelle­ne a cigányok helyzetével tö­rődni. Szerteágazó munka ez, félkézből végezve lassabb a ha­ladás. Elnézést kér, hogy talán egy kicsit türelmetlen, de nem ma­gáért szól. Tíz és tízezer cigány él a megyében. A Pécs-Baranyai Népművelési Tanácsadó előadásjegyzékét ve­szi elő. — Az ajánlott előadások kö­zül kértem azokat, amelyek a cigányok helyzetéről. számolnak be. Egy másik előadás a visel­kedésről, tisztálkodásról szól, mert ehhez hasonló témákról is beszélni kell.'Küldik az előadó­kat, én pedig szervezem a hall­gatókat. Nem vagyok eqyedül, számosán segítenek ebben a munkában. Időnként meglátogatja édes­apját, aki most is Gólykúton él. — Ö most is fejszével Jár az erdőre fát vágni. De azért ki­veszem szavaiból, hogy már örül annak, hogy tizenkét éves ko­romban akarata ellenére letet­tem a fejszét. Amikor kikísér, megáll a hát udvarában. — Ide majd kutat ásatofc, oda gyümölcsfákat ültetek ... e ház elé pedig rózsákat... Szép családi ház — falu kö­zepén. Garaf Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents