Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

(*?1. november Í4, DUNÁNTÚLI NAPLÖ 3 Szénbányászatunk a kezdetektől — napjainkig Múzeum ex Déryné utcában A bányászok segitökészsegére is számítanak Lesz-e bányászati múzeuma Pécsnek? Hal, mikor, milyen tartalommal? örömmel tudósíthatom: foly­nak az előkészületek, és a jövő év második felében remélhető, hogy a mecsekvidéki bányász­kodás történetét bemutató mu­zeális közgyűjtemény egy ré­szét már megnyithatják. régibb darab itt egy 1851-es adás-vételi szerződés a „szén kivájási jog”-ról. Szerződések, múlt századi térképek, fotodo- kumentumolc és mintegy 700 tárgyi anyag jelzi a majdani kiállítás bontakozó körvonalait és egyben a célját is: bemutat­ni a mának és a jövőnek bá­nyászatunkat; kezdettől — nap jóinkig. Ha elkészül, ez áll majd a közgyűjteménynek otthont adó épület homlokán: „A mecsekvi- déki bányászkodás története. A bányamunkásság élete és moz­galmai, azok hatása a megye és a város életére." — Különösen szegények va­gyunk a bányászság életkörül­ményeire utaló tárgyakban. Szeretnénk majd bemutatni, milyen volt például 80 éve egv bányász otthona; háztartási eszközeivel, berendezési tár­gyaival. De nincs hozzá anya­gunk. És nincs például egyen­ruha az ötvenes évekből és ugyanígy kellenének a bányász munkásmozgalom emléktárgyai (jelvények, szakszervezeti iga­zolványok stb.). Csakúgy, mint a Borbála-kegytárgyak; minden­féle fotóanyagok, vagy éppen a falujáró mozgalom emlékei . . . Bármilyen jelentéktelennek tűnő egyéni emléktárgy is korszakos jelentőségű lehet ebben a ké­szülő közgyűjteményben, a bá­nyászati kiállítás anyagában . , . A rendezők számítanak az egykori bányászok, az egyéni gyűjtök önzetlenségére, jóaka­ratára; harcokban, a mozga­lomban kiforrott közösségi ön­tudatára. Bizakodunk, hogy kérésük nem marad meghallgatás nél­kül. W. E. Gazdag program a Jogász- klubban Alig néhány hete indult meg az igazi klubélet a pécsi jog­hallgatók klubjában. Erre a fél­évre minden eddiginél színe­sebb programot állítottak össze. A rendezvénysorozatot nagy­sikerű „Afrika-est” nyitotta meg, ahol a Tanárképző Főiskola Spi­rituálé együttese is közreműkö­dött. A továbbiakban Villon, Ady Endre, Juhász Ferenc, vala­mint a beat-irodalom alkotásai­ból összeállított műsorok várják a verskedvelőket. Hétfő és péntek esténként a zenebarátoké a klub. A komoly zene hívei Csajkovszkij, Chopin, Liszt és Erkel legnépszerűbb mű­veit hallgathatják hanglemez­ről. A beat-rajongók kérésére ugyanakkor „diesc-yockey” klub indult. A kevés szabadidő minél hasz­nosabb eltöltéséhez járulnak hozzá azok a vitaestek, amelye­ket egy-egy érdekes film, könyv, vagy valamely aktuális politikai esemény kapcsán rendeznek. [ A „pénzcsinálás“ módszerei Klub közösen Gyűjtőmunka A „Tröszt", a Mecseki Szén bányák volt székházának eme' létén, a Déryné utcában Far­kas János, a munkálatok meg­bízott vezetője tájékoztat, mi történt eddig. Eszerint: a bó- nyászhagyományok, emlékek gyűjtése régi tradíció. Számos egyéni gyűjtőnek van értékes tárgyi anyaga. Az utóbbi évek­ben maga a vállalat is fontos rendelkezéseket adott ki az emlékek intézményes összegyűj­tésére. Az a cél, hogy minden Jellegzetes tárgyból egyet be­szerezzenek, megőrizzenek, és ezáltal a mecsekvidéki bányász­kodás több, mint száz éves tör­ténetét teljességében közkincs- csé tehessék. A gyűjtőmunka centruma a Déryné utcai épület. Itt lenne majd a Mecseki Szénbányák kulturális központja. Részei: a múzeumi csoport a raktárakkal; az állandó bányászati kiállítás; a bányászklub és természetesen változatlanul itt a helye a Me­cseki Bányász szerkesztőségé­nek is. Időközben — jelenleg is - fo­lyik a gyűjteményes anyag szak­szerű feldolgozása, raktározá­sa, rendezése. Több mázsára tehető például a szakmai (te­hát bányászati, bányatörténeti) és a munkásmozgalmi írásos anyag. A legértékesebb és leg­Ereklyék a pincében Nem jártam még bányában így az elém táruló kép a tárgyi anyagok raktárában — még eb­ben a rendezetlen állapotában is — különösen nagy hatást gya­korolt rám. Fancsovlcs Györggyel, a Du- nótúli Tudományos Intézet mun­katársával, a gyűjtőmunka fel­kért szakmai tanácsadójával hármasban „szállünk alá” az épület pincéjébe, ahol az év­százados mecseki bányászko­Pap Laci, akit elsősorban a képzőművészetek érdekelnek, elkészítette a terveket Gondo­san munkált, mutatós rajzok, a fekete tusvonalak között színek segítenek eligazodni a szemnek. Szép lesz, modern és praktikus, benne valami nagyvonalú ele­gancia, mintha egy exkluzív szó­rakozóhely belső berendezésé­nek terveit látnám. Fantáziára vall ... Hát ehhez bizony kell is fan­tázia. A művelődési ház nagy­termén s egy hátsó folyosón keresztül kijutunk az udvarra. Nagy halom szemét, limlom és a mellékhelyiség .tőszomszédsá­gában tekintélyes méretű pince- torok ásít, — Ez lesz az, — mondja Kovócsevícs Katalin, a vajszlói KISZ klub egyik vezetője, — ezt fogjuk majd megcsinálni,.. Barátságtalan szenespince, pillanatnyilag semmilyen funk­ciója sincs. A fiatalok meglát­ták benne a lehetőséget, mert különben kitűnő adottságokkal rendelkezik: beljebb, az épület alatt két teremszerű helyiséggé szélesedik, s annyi helyet kínál, resztülhaladva az udvari ré­szen, Farkas János megjegyez­te, hogy Itt kapnak helyet majd azok a monstrum szállító és rakodó gépek, bányászati mun­kaeszközök, amelyek a kiállítás belső helyiségeibe nyilván nem is férnének be. Benn, a jól fűtött, száraz pin cében tematikuson és időrend ben sorakoznak a bányászat szerszámai, eszközei, anyaga' A kőzetgyűjtemény a kiállító geológiai részének anyaga szénfajták; a szén kísérő köze tei és kövületek: csigák, tenger csillagok, mammutmaradvá nyok... A mennyezetig érő polcokon fcónyásrlámpák: nyolc tízféle csak a legrégebbiek közül, a koronként fejlődő mai legmo­dernebbekig Ej vágatlómpák, sisakok, csákók, sapkák. Bizonyára kevesen tudják, hogy a bányászsisak, (eleinte bőrből, most .műanyagból) fel- szabadulás utáni vívmány. 1945 előtt saját kalapjával, „micisap­kájával” szállt le a bányász , . . Órákig nézelődhetne az em­ber itt a különböző korok kü­lönböző szerszámai, eszközei között: a szintező műszerek, a bányamentő készülékek, kézi szerszámok (csákányok, fejszék, vésők, szénfúró gépek), külön- külön polcain. Előkerült néhány valóságos bányászereklye is. Van itt három egyenruha, két díszkaid és fokos. Külön pol­con nagyméretű foliónsok sora­koznak; az egykori „bruderlá- ra” (segélyező egyesület” fő­könyvei és itt őrzik a szénbá­nya vállalat törzskönyveit: 1850- től. Itt vár|a a restaurálást két zászló is a múlt századból. Mindkettő zöld alapszínű, a re­ménység, a bányász örök re­ménységének színével . . . Ami hiányzik • Mindez az anyag meglehető­sen hézagos. Sok minden hi­ányzik még a gyűjtés történeti teljességének ívében. Erről Fan- csovics György szóit: Zenészportré AC/ÓCSY LÁSZLÓ Bolgár vendéghallgatók a TIT Téli Egyetemén Elénk kapcsolatok fejlődtek ki Baranya és a dél-bulgáriai Jambol város, illetve terület kö­zött. A Mohácson rendezett idei busójáráson részt vett a jamboli művészeti együttes is, majd e látogatás viszonzásául a Mohá­csi Népi Együttes tánc és zene­kara vendégszerepeit a bolgár városban. Az ősz folyamán a komlói munkáskórus járt Jam- bolban és több nagysikerű hangversenyt adott. Jambolban két évenként rendezik meg az ..Arany Diana” elnevezésű lát­ványos kulturális ünnepség-so­rozatot, amelynek immár rend­szeres vendégei a baranyai mű­vészeti csoportok. Baranyát évről évre sokszáz bolgái fiatal és felnőtt keresi fel. Az Expressz és a bolgár Orbita utazási iroda közötti megálla­podás alapján az idén tíz cso­portban 350 dolgozó és tanuló fiatal járta végig o „hadak út­ját" Dél-Baranyában. A TIT nemzetközi ismeretterjesztő ren­dezvényein évente 250—300 bol­gár vendég vesz részt, a Har­kányban december elején nyíló „Népek barátsága” elnevezésű téli egyetemre eddig 86 hallga­tó jelentkezett Bulgáriából. Zenei lexikon (1965); „Agótsj j László, karnagy, zenetanár, 1906 Síeged, A *>egedt zeneiskola* l bon König Péter tanítványa. A Zeneművészeti Főiskolán közép* iskolai, majd tanítóképzö-intér.etí ének* és zenetanári oklevelet szerzett. A pécsi egyetemen jogot tanult, 1926-tól Pécsett karnagy. 1929-ben megalapítja a Pécsi Szeráfi Kórust, melyet 50 éven át vezetett. Énekkaraival több or­szágos dalosversenyen jelentős dí­jakat nyert. Az 1936. évi buda­pesti Jőde-fanfolyom óta a re­latív szolmízáción alapuló ének­tanítás propagálója. 1945-ben Kodály Zoltán személyes útmu­tatása alapján a pécsi zenekon- zervctáriumban elindítja a *enei nevelés új médiát (efcképTŐ stb.). Irodalmi munkássága: szolfézs példatárak a zeneiskolák, ill. ze­neművészeti szakiskolák részér«. Munkássáctának elismeréseként Kodály Zoltán ,,Ai éneklő ifiú- sáphoz" című míhrét neki aján­lotta.'" dály Zoltán is többször meg­szólaltatott, dalosversenyek em­lékét őrzó koszorúk, serlegek, szalagok, oklevelek, vitrintár­gyak, Újságok is, például egy 193^-ös Pesti Napló, amelyben Tóth Aladár dicséri meg Pé­cset „élükön a lelkes kezdemé­nyező Agócsy Lászlóval”, hogy példát mutatnak azoknak a vá­rosoknak, „ahol még mindig a daláfdózás íélműveltségében poshodnak”. Valaki, akinek a zenetanítás az élethivatása, emellett kóru sokat vezet, zenei jegyzeteket ír a helyi lapba éveken át, nép­dalt gyűjt, tankönyveket ír, évek óta a Filharmónia ifjúsági kon­certjeinek „műsorvezetője" ...- Régebben illő volt, mint ahogy ma is természetes, hogy a zenetanár részt vesz a zenei életben is, erejéhez képiest. Tar­tottam jónéhány tanfolyamot, vezettem kórusokat, hosszú év­tizedekig. A tanítás most már fáraszt. Az ifjúsági koncerteket nem hagyom ott, arra még „futja” , , . Agócsy tanár úr október el­sejétől nyugdíjba vonult. Meg­kapta a Muríkaérdemrendet, s egy gratuláló-köszönö levelet Kovács Dénestól, a Zeneművé­szeti Főiskola rektorától. Az első nyugdíjat még nem kapta meg, annak mostanában kell majd megérkeznie . .. — Életemet valahogyan a tizen- ötös szám jellemzi. Tizenöt évig vezettem a MÁV Ébredés Dal­körét. ugyancsak tizenöt évig a főiskolai leánykart, kétszer ti­zenöt évig a Pécsi Szeráfi Kó­rust. S háromszor tizenöt éven ól tanítottam. Hobbyja mindig az utazás volt. Először mint szegedi gim­nazista indult el — gyalog — Salzburgba, azután gyors egy­másutánban ötször járt ott. Ta­lán ezért számítja élete leg­szebb eredményei közé az olaszországi tanfolyamot, ahová két nyáron hívták meg az olasz énektanárok továbbképző tan- | folyamára, hogy a Kodály-mód- szerrel megismertesse olasz kol­légáit. Ma már valódi „tűkének” vallja magát. — Ha nem is itt születtem, talán ennyi évi munka után megérdemlőm a tiszteletbeli tű­ké rangot,., H, E. A sors furcsa játéka: negy­venöt évig tanított, de mindvé­gig ugyanabban az épületben. Á Mátyás király utcában. — Úgy kerültem ide, hogy Pécs szabad királyi város-kegy- urasági kántori állásra pályá­zatot hirdetett. Ez az állás egy­ben énektanári állást is jelen­tett a polgári fiúiskolában. Ké­sőbb Itt alakult meg a városi zenekonzervatórium, mojd a ze­neművészeti szakiskola, végül pedig a zeneművészeti főiskola tagozata. Kodály Zoltán azt mondta 1945. novemberében, amikor új módszerű zenei nevelését Agó­csy László szolfézs-csoportjának szemléltetésével tárta a nyilvá­nosság elé: „Máris megindult itt egy olyan próbálkozás, amelyhez hasonló a fővárosban nincs, és amelynek döntő fon­tossága lehet egész zenei ne­velésünkre.” E szavakat elsár­gult lapok őrzik Aqócsy tanár úr otthonában: a Pécsett meg­jelent, Csorba Győző szerkesz­tette fv című folyóirat egy ritka példánya. De akad itt. a Kaffka Margit utcai kis házban sok más em­lék. Harmonium, amelyet Ko­Színes művészeti naptárak 19?2-re. A Vörösmarty téri kultúrpalotában no­vember 19 én bemu­tatták or 1972-es mű- vésreti naptárakat. A belföldi forgalomban 13 különböző kiadvány kapható. A többi nap­tárakat a nagy kü! kereskedelmi vállala­tok állíttattak össze és külföldi partnereik, nek küldik el. A pa- ptrfiTletek 280 ezer naptárral várják n HMnséget DÍJMENTES TEAKÓSTOLO délután 16—18 éráig Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Váll. 187. sz. Élelmiszerboltjában Ujmecsekalja, Hajnóczi út Váróteremben, csatangolva... Elöl tölti az idejét? — erre a kérdésre az 500-as intézet bejáró ipraritanulóinak nagy­része ilyen válaszokat adott: „Az állomáson”, „a busz- váróteremben”, „az utcán”. Nem a szabadidejükről van szó, hanem a vonat- és buszindulások előtti időről, amikor már vége a tanítás­nak. 2477 növendékből 1028 vidékről jár be. Óriási szóm! S ha nem is mind adta a fenti választ, akár az intézet folyosóján csatangolni is az £ ő részükről — luxus. Meg­engedhetetlen időpazarlás. Megengedhetetlen, mert az utazás amúgyis sok ide­jüket veszi el, megengedhe­tetlen, mert többségük fizi­kai dolgozó szülők gyereke. Lengvén István, az 500-as iparitonuló intézet igazga­tója : — 22 tanterem és két szük­ség tornaterem van az isko­lánkban, ezzel szemben az osztályok száma 79. Délután igaz, egy-két osztállyal már kevesebb van. Tanulószoba kellene, mert vannak gyere­kek, akik kint az udvaron, guggolva, vagy pádon ké­szítik el feladataikat. Néha kihajítanak nekik egy lab­dát és rúgják a bőrt. Régóta keressük a megoldást. Az alagsorban két szükségtan­termet próbálunk kialakíta- 5 ni a részükre, ahol még ' ügyeletet is tudnának tá rta - j ni g tanáraink. A délután várakozók helyzete a nehe­zebb. A jövőben is legalább egy-egy tantermet fel kell tartanunk ilyen célra. A szomszédos iskolákban már érdeklődtünk, sajnos, teljes a telítettség, délelőtt, dél­után tanítás folyik. De van még egy „bizarr" ötletünk. Szerintünk a vállalatok, ahol a gyerekek dolgoznak, te­hetnének értük annyit, hogy az. ebédlőt, kultúrtermet a rendelkezésükre bocsátják. S még egy: a művelődési há­zak is befogadhatnának a várakozási időre tanulóink közül többeket. Hadd folytassuk az ötle­tek sorát! Az SZMT könyv­tárának Hírlapolvasójában egyszer kialakítottak egy olyan termet, ahol minden­féle iskolai tankönyvet meg­találhatott az olvasó. Könyv­táros hiányában megszűnt ez o könyvtári szolgáltatás. A terem és a könyvek viszont megvannak. A könyvtár is szívesen fogadná szabad óráiban a tanulókat — akik­nek fele, mellesleg, szak- szervezeti tag is — ha meg­oldódnak a személyi kérdé­sek. Reméljük, hogy ennek nem lesz akadálya, s így újabb terem áll a még csa­tangoló ipari tanulók rendel­kezésére. (Marafkó L.) hogy itt bőven megférnek majd a vajszlói fiatalok. — Egyikből klubot csinálunk, p másikat pedig bárnak ren­dezzük be, s itt még táncpar-* kett is lesz — mondja a kis­lány. Amikor a terveket nézegettük, első gondolatom az volt, ezt lehetetlen megcsinálni. Szép, szép, de hogy a vaksi pincéből barátságos klubot varázsolja­nak, ahhoz kevés az elhatáro­zás. Oda pénz is kell, nem is kevés, s egy falusi KISZ alap- szervezetnek ugyan honnan len­nének tízezrei? — A tanáccsal, a termelő- szövetkezettel, az AFÉSZ-szel, az általános iskolával nagyon jók a kapcsolataink, tényleg csak szól­ni kell, ha valami problémánk van, szívesen segítenek megol­dani. És itt vagyunk mi ma­gunk is, — mondja a klub­vezető. A segítség valóban nemcsak biztató szó. A vajszlói művelő­dési ház egyik nagyobb szobá­jában kialakított KISZ klub Is közös összefogás eredménye. Mindenki munkája benne van. innen is, onnan is kaptak va­lamit, s a falubeli gyerekek sem nézték ölhetett kézzel, vajon mi | is készül a művelődési házban Az eredmény: minden szüksé­ges felszereléssel ellátott barát­ságos klub, színes farost borí­tású falakkal, kényelmes fote­lokkal. Csakhogy kicsi lett. Hét­köznaponként ipég elmegy va­lahogy, de szombat, vasárnap már pótszékeket kell bepakolni, hogy elférjenek a gyerekek. Népszerű lett a Idub, híre ha­mar szétfutott a környéken, — gyakran fogadnak vendégeket is. Jönnek a fiatalok Sellyéről, és a többi környező községből, hogy szórakozzanak, no és, hogy körülnézzenek egy kicsit, „ellessék" a vajszlóiak titkát, hazavigyenek valamit az itt lá­tottakból .,. Izgalmas titkot tudnak: hogy lehet egy bizonyos összegből háromszor annyit esinálAi;'* A KISZ KB ugyanis segít a közös otthont teremtő fiataloknak! tatt ahol kedv, leleményesség, iegiV tökészség van, hozzájárul anya­gilag is a klubépítéshez. Egé­szen pontosan így fest o dolog: a tervezett KISZ klub költségei­nek egyharmadát a KISZ KB „állja”, akkor, ha a hiányzó két­harmadot saját erőből, társa­dalmi munkában, községi össze­fogással helyben teremtik elő. így lesz a pénzből az eredeti háromszorosa, s így lesz pince­klub Vajszlón, — Egy csomó építőanyagunk mór van hozzá, s okod még pénze is a KISZ-nek a taka­rékban. Mi rendeztük c szüreti bált, annak a bevételét félre­tettük. Az iskolásokkal már meg­beszéltük, ők segítenek kihor­dani a pincéből a felesleges földet. Márton öcsi építő-bri­gádja felajánlotta, hogy társa­dalmi munkában lebetonozzák a helyiségeket, a többi aztán majd megy apránként. Vannak közöttünk kőművesek, lakatosok, villanyszerelők, — mindenkinek lesz munkája a pincében .,. A vajszlóiak éltek a lehető­séggel, segítettek, segítenek magukon. De nemcsak ők: a siklósi járásban más községek­ben is hasonlóan oldják meg a helyiségproblémát. Közös ösz- szefogással, társadalmi mun­kával készül a KISZ klub Tu- ronyban, Egyházasharasztibon, Magyarmecskén, Alsószentmár- tonban, Luzsokon. Diósviszlón. összesen több mint 270 ezer forintot kaptak, — segítségül. Hétszázezret csinálnak belőle — és megoldják a falusi KISZ- szervezetek egyik legnagyobb gondját. Lesz hova menniök. És lesz hova menniök. a más köz ségbelieknek is: példáért, D. K. I. — Szocialista brigádvezetők értekezlete. A Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat kultúrtermé­ben tegnap délután" tartották meg a szocialista brigádvezetók tanácskozását. A részt vevő 3í brigád képviselőié az elmúlt időszak munkájáról; a lövő fel­adatairól tárgyal! és felkészült a jövő esztendőben esedékes or­szágos tanácskozásra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents