Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-23 / 276. szám

Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúl! napló XXVIII. évfolyam, 276. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. november 23., kedd Mondjuk egymás szemébe- akár ez is lehetne a jelszava annak a nagyszabású esemény- sorozatnak, melynek keretében ezekben a napokban a vállala­tok szocialista brigádjainak képviselői, illetve a gazdasági, párt- és tömegszervezeti veze­tők kicserélik véleményüket a legfontosabb üzemi kérdések­ről. Három évvel ezelőtt — az új mechanizmus bevezetésének időszakában -, ünnepelte a szocialista brigádmozgalom eredményes működése 10. év­fordulóját. A szocialista brigád­vezetők III. országos értekezle­tére készülve akkor a vállalati értekezleteken az volt a leg­gyakrabban visszatérő kérdés: lesz-e létjogosultsága a mozga­lomnak az új viszonyok között?- ezért is szükséges a mostani értekezleteket kommentálva már elöljáróban leszögezni: ha nem lettek volna szocialista brigá­dok, a mechanizmus igényeinek megfelelően „fel kellett volna őket találni..." Baranya megye üzemeiben, gazdaságaiban 4604 munkabri­gád dolgozik - közel 60 ezer taggal. Közülük 3918 nyerte el, illetve dolgozik a szocialista cí­mért — több mint 52 ezer em­bert tömörítve. Jövő év elején országos érte­kezletre gyűlnek össze a moz­galom vezetői és gazdasági életünk irányítói. A cél ugyan­az, amit a mostani értekezle­teknek is szolgálniuk kell: köl­csönös informálódás. Mit ér­tünk el eddig, s mi áll előttünk? Mit kér a vezetés, s mit a mun­kásság? Hogy látják a gondo­kat és eredményeket a terme­lés irányítói, s hogy a végre­hajtók? - Az edddigi tapaszta­latok rendkívül kedvezőek. Az Építőipari Vállalat múlt hét kö­zepén megtartott értekezlete után a főmérnök igy fogalma­zott: beolvastunk egymásnak - de ez a beolvasás ez esetben egyértelműen pozitív dolgot je­lent. Mindenki arról beszélt, ami érdekli, s amihez köze van- s mindenki őszinte volt. Egy idős szaki például azt kifogá­solta, hogy még mindig nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb. Jaj annak a kocsinak, amit kettő, vagy pláne három kocsis hajt - igy az öreg, s igaza volt. De vannak más példák is. A vezetés is őszintén elmondta vé­leményét — ha ez nem is volt mindig hízelgő. A munkafegye­lem laza. Sok a csellengő em­ber, s sok az olyan ember is, aki csak akkor dolgozik, ha mindent a kezére adnak. Iga­zuk van azoknak, akik jó anyagellátást, tökéletes munka- szervezést követelnek, de ezért a maga területén — beosztásra való tekintet nélkül -, minden­kinek kell tennie valamit. Ezen a héten tíz vállalatnál lesz szocialista brigádvezetői értekezlet, s a jövő héten is folytatódik a sor. Három évvel ezelőtt - a jelek szerint —, va­lamivel ünnepélyesebbek voltak ezek a rendezvények - most hasznosabbak, s ez a jó. Nem elvont dolgokról kell ezeken a fórumokon vitatkozni, s pláne nem ünnepelni kell. Arról kell beszélni: mit csináltunk jól, s mit nem? Közös érdekeinkről van szó - mondjuk hát a véle­ményünket bátran, elvtársiasan egymás szemébe. B. S. Megkezdődött a Magyar-Szovjet Baráti Társaság országos értekezlete Megnyílt az SZKP KB plénuma Hétfőn délelőtt az Országház kongresszusi termében meg­kezdődött a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos érte­kezlete. A kétnapos tanácsko­zás hatszáznál több résztvevője között megtalálhatók az álla­mi, társadalmi és kulturális élet minden területének képviselői, köztük számos neves közéleti személyiség. Az ünnepélyes megnyitáson részt vett és az elnökségen fog­lalt helyet Apró Antal, az MSZ­MP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke, Övári Miklós, a Központi Bi­zottság titkára, Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese, dr. Mi- hályli Ernő, az MSZBT elnöke, Kardos László akadémikus, Kerkai Andorné főmérnök és Révész Géza ny. miniszter, az MSZBT alelnökei, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Erdey-Gruz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Bencsik Ist­ván, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, Gombár József, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Sebes­tyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára, valamint a társadalmi és kulturális élet több más ismert személyisége. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet A. M. Szorokin követtanácsos, a szovjet nagy- követség ideiglenes ügyvivője, N. A. Zotov vezérőrnagy, a déli hadseregcsoport parancsnoká­nak első helyettese és T. Sz. Hacsaturov, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság alelnöke, az or­szágos értekezlet alkalmából hazánkba érkezett SZMBT-dele- gáció vezetője. Kardos László nyitotta meg az értekezletet, majd elfogad­ták a kétnapos tanácskozás na­pirendjét. Eszerint először az or­szágos elnökség írásban kikül­dött beszámolóját és ennek szóbeli kiegészítését, valamint a társaság új működési sza­bályzatára vonatkozó javasla­tot vitatják meg, majd megvá­lasztják az új országos elnöksé­get. Az országos elnökség nevé­ben dr. Mihályfi Ernő, az MSZ­BT elnöke fűzött szóbeli kiegé­szítést az írásos beszámolóhoz. Dr. Mihályfi Ernő az országos elnökség írásbeli beszámolójá­hoz fűzött szóbeli kiegészítésé­ben egyebek között a barátsági mozgalom szervezeti formájában végbement változással foglal­kozott. Hangsúlyozta, hogy az országos értekezlet résztvevői­nek túlnyomó többsége az eb­ben az esztendőben alakult MSZBT-tagcsoportok küldötte. Az MSZBT első csoportos tagsá­ga április másodikán alakult a diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vekben és az ott kibocsátott fel­hívás nyomán eddig majdnem 500 tagcsoport alakult meg. — Alig fél év alatt meggyő­zően bizonyosodott be, milyen eredményei vannak ennek a mozgalmi formának. A testvér- városok, testvérterületek egyre szélesedő mozgalma most a testvér-tagcsoportok kapcsola­taival bővülhet, illetőleg már nagymértékben bővült is. Meg­növekedtek, kiszélesedtek a ba­ráti munka lehetőségei. Ez a változás, fejlődés természetesen nem jelent fordulatot munkánk­ban, hiszen társaságunk több mint negyedszázada ugyanazért a célért, a magyar nép és a Szovjetunió népei közötti testvé­ri barátság erősítéséért dolgo­zik, tökéletes összhangban tár­sadalmunk fő fejlődési irányá­val. Ezután áttekintette az elmúlt öt esztendő nemzetközi esemé­nyeit, amelyeket a béke erői ha­tároznak meg. — Az elmúlt öt esztendő alatt jelentős változás következett be társadalmunk szerkezetében. Ez egyébként egyik indoka annak, hogy baráti társaságunk szerke­! zetét is módosítottuk. Szükség volt erre a változásra, a tag­csoportok alakulására, mert mozgalmunk régi formáját már kitöltöttük és éreztük, tudtuk, hogy még rengeteg további le­hetőség, rengeteg új energia- forrás rejlik barátságunkban, ami már „nem fér bele” mun­kánk régi rendszerébe. Kaput kellett nyitnunk az új munka­társak, elsősorban a fiatalok fe­lé. Ma már a közéleti aktivitás korszaka a második évtizedtől a nyolcadik évtizedig tart, ez pe­dig azt jelenti, hogy egymás mellett négy aktív generáció tevékenykedik, és szinte egy egész évszázad eszméi egyszer­re élnek, jelentkeznek, hatnak. Vannak eszmék, amelyek ezt a négy generációt szoros egység­be fonják. Ilyen a Szovjetunió iránt érzett barátságunk is. Beszéde befejező részében Mihályfi Ernő meleg szavakkal emlékezett meg a magyar— szovjet barátság társadalmi munkásainak lelkes, eredmé­nyes tevékenységéről, a hazánk­ban állomásozó déli hadsereg- csoport parancsnokainak és ka­tonáinak a két nép barátságá­nak elmélyítésében szerzett ér­demeiről, a különböző elemi csapások, szerencsétlenségek, mint a múltévi tiszai árvíz idején nyújtott önzetlen és hathatós se­gítségükről. Köszönetét mondott a Szovjetunió budapesti nagy- követségének, valamint a Szov­jet—Magyar Baráti Társaságnak a barátsági munkában nyújtott támogatásáért. Hangsúlyozta, hogy a társaság a jövőben is folytatni és fejleszteni kívánja a negyedszázad során kialakult immár hagyományos munkafor­mákat, szoros együttműködés­ben a hazai állami szervekkel, tömegszervezetekkel, mozgal­makkal, valamint a Szovjet— Baráti Társaságok Szövetségével és a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal. (Folytatás az 5. oldalon.) 1971. november 22-én Moszk­vában megnyílt az SZKP Köz­ponti Bizottságának plénuma. A plénum meghallgatta és megvitatta N. K. Bajbakovnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökhelyettesének, az Állami Tervhivatal elnökének jelenté­sét a „Szovjet népgazdaság 1971—1975-ös évekre szóló ál­lami ötéves terv fejlesztési ter­véről” és a „Szovjet népgazda­ság 1972. évre szóló állami fej­lesztési tervéről”. A plénum ugyancsak meghallgatta és megvitatta V. F. Garbuzovnak, a Szovjetunió pénzügyminiszte­rének beszámolóját a „Szov­jetunió 1972. évi költségvetésé­ről és az 1970. évi szovjet álla­mi költségvetés teljesítéséről”. A beszámolókat követő vitá­ban felszólaltak: V. I. Konotop az SZKP moszkvai területi bi­zottságának első titkára, I. K Lutak, az Ukrán Kommunista Párt KB másodtitkára, J. P. Rjá- bov, az SZKP szverdlovi területi bizottságának első titkára, B. Asimov, a Kazah SZSZK minisz­tertanácsának elnöke, N. N. Ta­raszov, a Szovjetunió könnyű­ipari minisztere, /. A. Bonda­renko, az SZKP rosztovi területi bizottságának első titkára, T. J. Kiszeljov, a Belorusz SZSZK mi­nisztertanácsának elnöke. E kérdéscsoport megvitatása L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának felszólalásával ért véget. Az SZKP Központi Bizottsága jóváhagyta a szovjet népgaz­daság 1971-1975-ös évekbe szóló állami fejlesztési tervé­nek és a népgazdaság 1972-es évre szóló tervének előirányza­tait, valamint az 1972-es évi állami költségvetés tervezetét és ezeket a Szovejtunió Legfelső Tanácsának ülése elé terjesz­tette. A Központi Bizottság meg­hallgatta Leonyid Brezsnyev­nek, az SZKP KB főtitkárának beszámolóját „az SZKP KB-nak a párt XXIV. kongresszusát kö­vető nemzetközi tevékenységé­ről". A plénum folytatja munká­ját. Napirenden a zöldségtermesztés gazdaságossága Ágazatkorszerűsítés komplex módon Konzervipari bázisgazdaságokat hoznak létre Stagnál a zöldségfogyasztá­sunk. Évente és fejenként átlag 75 kilogramm zöldséget eszünk meg, s ebben már benne van a zöldségkonzerv is. A negyedik ötéves terv a fogyasztás emel­kedését 1975-re 100 kilogramm­ban jelöli meg s ezen belül 15 kilogrammal szerepel a konzerv. De pillanatnyilag ennek nincs meg a reális alapja, hisz tavaly az előző évihez, vagyis 1969-hez képest országosan 11 ezer hek­tárral csökkent a zöldségtermő terület, s 300 ezer tonnával a termelés. A területcsökkenési tendencia az idén folytatódott, és ezt a terméshozamok emel­kedése sem tudja ellensúlyozni. Az idei aszály aztán országos gonddá növelte a zöldségellá­tást, feltárva az ágazat súlyos bajait. Ezekről, valamint a megoldá­sok lehetőségeiről tárgyaltak közgazdászok, mezőgazdazdá- szok, kereskedelmi szakemberek tegnap délután Pécsett, a Tech­nika Házában, ahol a Közgaz­dasági Társaság vendégeként Szabó Imre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kertészeti osztályvezetője tartott a tárgyban előadást. Abból in­dult ki, hogy az — 1971-ben mélypontra került — ágazat fő problémája a nagy élőmunka igény, s miután a mezőgazda­ságban a munkaerő egyre ke­vesebb, s ennél fogva az élő­munka nagyon megdrágult, az ágazat gépesítése pedig erősen lemaradt a többi mezőgazda- sági ág mögött, így a zöldség- termesztés nem hozza meg üzemen belül az átlag nyeresé­get. Ezért ma már a termelő- szövetkezetek is igyekeznek sza­badulni tőle, hisz már itt sem a bruttó jövedelem számít, mint korábban, hanem a nettó nye­reség. Márpedig a cukorborsó kivételével ma egyetlen zöldség­növény sem nevezhető jól jöve­delmezőnek, többségük veszte­séges, s éppen a konzervipar szempontjából legfontosabb cikkek — paradicsom, zöldpap­rika — a legráfizetésesebbek. A probléma megoldására a minisztérium kidolgozott egy ágazat-korszerűsítési tervezetet, amelyet a kormány december 1-i ülésén tárgyal majd meg. Mivel gyors intézkedésre van szükség, az egész ágazat korsze­rűsítését nem fogja át ez a terv, ellenben kiemeli azokat a zöld­ségeket — paprika, paradicsom, vöröshagyma, zöldbab és ubor­ka — amelyek a fogyasztói igények 60—70 százalékát képezik, részben friss áruként, de nagyobbrészt, mint konzerv­ipari alapanyag. E növények nagyüzemi termesztését, a leg­jobb fajták beszerzésétől a vegyszeres gyomirtáson, a mű­velés és szedés komplex gépe­sítésén át a tárolásig bezáró­lag maximálisan kívánják kor­szerűsíteni. A negyedik ötéves tervben országosan 33 ezer hek­tárt tenne ki az ily módon kor­szerűsített zöldségterület. Ezt zárt konstrukcióban kívánják megvalósítani, mégpedig úgyne­vezett bázisgazdaságokban. — Ezek az üzemek a korszerűsí­téshez, gépek és egyebek be­szerzéséhez kiemelt állami tá­mogatást kapnának. Ennek elle­nében vállalniok kellene, hogy hogy minimum 250 hektáron foglalkoznak a zöldségter­mesztéssel. Az állami támoga­tás mértéke igen magas a ter­vezet szerint, a végső döntést azonban a kormány mondja majd ki. A fennmaradó, mintegy 75 ezer hektár zöldségterületen továbbra is a hagyományos termesztés marad meg, azonban egyes munkafolyamatok — pél­dául a szedés — gépesítése itt is előtérbe kerül a korábbinál majd lényegesen magasabb tá­mogatást élvez. Ez a támoga­tás kiterjed majd a kisüzemre is, hisz ez még mindig 30—33 százalékban részesül a lakosság ellátásából, tehát számolni kell vele a jövőben is. Főként a nagyvárosok, ipari centrumok környékén van fellendülőben a kisüzemi zöldségtermesztés, mely elsősorban önellátást vé­gez, de fontos szerepe van a választékbővítésben és a külön­leges igények kielégítésében. Támogatására az állam a jö­vőben jelentősen fokozza a kis­gépellátást, s elérhetőbbé teszi a gépek beszerzését. Az ágazat említett korszerűsí­tésében jelentős szerep hárul a konzerviparra, szükségessé vá­lik a konzervipari árak és a friss zöldségárak közelítése. Ugyanakkor napirendre kerül a szövetkezeti felvásárló vállala­tok, a MÉK-ek, technikai fel­szereltségének fejlesztése iv Megérkeztek Budapestre a hős városok hete rendezvényeinek szovjet vendégei. Képűnkön: úttörök köszöntik a kedves vendégeket a Ferihegyi repülőtéren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents