Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-19 / 273. szám
1971. november 19. DUNANTŰLI NAPLÓ b Országos szénföldtani konferencia — Komló Kiderül az égbolt a szénbányászat felett A* MTI hírmagyarázója írja: A területi (fővárosi, megyei) és a helyi (városi, községi, fővárosi kerületi) tanácsok először készítettek középtávú tervet, mégpedig úgy, ho y a munkához nagyfokú önállóságot biztosítottak számukra. A központi előírások, kötöttségek lényegében csak a legszükségesebb adatokra vonatkoztak, a terv tartalmát — természetesen a lehetőségek és az előírások keretei között — mindenhol maguk a tanácsok határozták meg. A tervezést higgadt és megfontolt előkészítő munka előzte meg; a tanácsok elemezték a terü’et gazdasági helyzetét, a településhálózat szerkezetét, a fejlesztéshez szükséges adottságokat és a fejlesztési tendenciákat. A területi (megyei, fővárosi) tanácsoknak könnyebbséget je'entett, hogy rendszeresen megkapták a népgazdaság! tervezőmunka fontosabb információit, az országos területfejlesztési célkitűzéseket. Egyszóval mindazt, ami alapot adott ahhoz, hogy a tervezésnél ne szakadjanak el a realitástól és hogy az országos általános fejlesztés élképzeléseibe illeszkedjenek a tanácsi tervek is. Mindez azonban csak a leglényegesebb adatokra vonatkozott, mert a részletekről például a nagy beruházások tervezett telepítési helyéről, a pénzügyi szabályozókról stb. a tévézésnek csak későbbi szakaszában értesültek, lényegében már csak akkor, amikor a tanácsi elképzeléseket ez érdekelt ágazati és funkcionális minisztériumok és főhatóságok egyeztették, és az összesítések alapján kerültek vissza a tanácsi szervekhez a részletekkel kapcsolatos, dr» általában nagyon lényeges információk. A tervezésnél minden eddiginél Jobban érvényesült a kollektivitás, a tervezés demokratizmusa. A helyi tanácsokon és tanácstagjaikon kívül a tervezésbe bevonták a lakosság széles rétegeit is, ami azon túl, hogy számos jó kezdeményezéssel segítette a tervkészítést, hozzájárult ahhoz is, hoay a lakosság a tervet magáénak tekintse. A tervezés demokratizmusa a helyi tartalékok erőteljesebb feltárásához vezetett, főkéooen a szakmai viták, a különböző fársada'mi fórumokon (népfront, ?zakszervezet stb.) megrendezett értekezletek jóvoltából. A tervkészítés pozitív vonása, hogy a tanácsok megkeresték a területükön működő vállalatokat, intézményeket, és kezdeményezték a beruházási, fejlesztési elképzelések koordinálását. Az érdekeltek számos közös beruházás megvalósításában állapodtak meg, ami reménytkeltő a té vék megvalósítása szempontjából. Együttműködésről azonban sajnos kevésbé lehet beszélni az intézmények közös üzemeltetését Illetően. Mindent egybevetve, a megyéken belül a településeket érintő beruháfzásokot a tanácsi szervek jói összehangolták, a lehetőségeket több oldalról „közelítették'’ meg. Az Országos Tervhivatalban megállapították azonban azt is, hogy a több megyét, valamint a nagyvárosokat és környéküket érintő kérdések egyeztetésénél a tervkészítőknek van még tennivalójuk, ezen a téren ugyanis hiányosságok tapasztalhatók. A tanácsok negyedik ötéves tervének fejlesztési alapja — amely Saját bevételekből, megosztott bevételekből, állami költségvetési támogatásból stb. áll — a népgazdasági tervben 79,4 milliárd forintot tesz ki. A tanácsi tervek összesítésénél kiderü’t, hogy a középtávú fejlesztési té vék gyakorlatilag azonos nagyságrendű pénzforrással — 80,4 milliárd forinttal — számoltak. Ez azt bizonyítja, hogy a tervezők jól mérték fel a lehetőségeket, az esetek döntő többségében számoltak az adottságokkal. A fő célkitűzéseknek megfelelően a beruházási eszközök döntő részét lakásépítkezésre és az ehhez kapcsolódó közműfejlesztésre irányozták elő. A megépítésre kerülő lakások alap- területét és felszerelését a népgazdasági terv számításaival lényegében azonos színvonalon tervezték meg; az átlagos lakásnagyság két szoba. A korszerű, központi fűtéssel rendelkező lakások aránya a tervekben eléri a 90 százalékot, ezek a lakások beépített bútort kapnak. A lakásépítés a tanácsi tervezésnél is felszínre hozott bizonyos el’entmon- dásokat. Egyebek között például a bruttó lakásköltséget a tanácsok magasabbra tervezték, mint az eredeti központi számítások. A tanácsok tehát lényegében a népgazdasági szinten tervezettnél magasabb építési költségeket vettek figyelembe, ami részben abból adódik, hogy a központi számításoktól eltérő és költségesebb kivitelezéssel számoltak, például 8 százalékkal „magasabbra’* tervezték a középmagas és magas épületek arányát, mint a negyedik ötéves terv lakásépítkezéséről szóló kormányhatározat. Ezért is megs'ivle- lendő az Országos Tervhivatal je’en- tésénék az a része, amely arra figyelmeztet: a tanácsoknak fokozottabban keM törekedniük az egyszerűbb kivitelű lakások építésére. A tanácsok a viz—csatorna—közművek fejlesztésére 8,2 milliárd forintos beruházást irányoztak elő, ami lényegében szintén megfelel a nép-'* gazdasági tervben számbavett ösz- szegnek. Komoly fogyatékosság c7.cn- ban, hogy a képződő vállalati forgásoknak csak alig felét irányoznák elő a víz—csatorna—közművek ^konstrukciójára, holott például ezen a téren a fővárosban is rendkívül nehéz a helyzet. A gyakori csőtörések és vízellátási zavarok megelőzésére előirányzott összeg — a szake-iberek szerint — nem lesz elegendő, legalábbis, ha a tanácsok ragaszkodnak eredeti elképzelésükhöz, és az amortizációs forrásból képződő 3,5 milliárd forintból i’yen jellegű rekonstrukcióra csak 1,6 milliárd forintot költenek. Gondos munkát tükröz a tanácsi terveknek az a része, ame'y a központi szolgáltatás-fejlesztési alap és a központi területfejlesztési alop „elköltése" felett rendelkezik. Az előbbire több mint 1,4, az utóbbira 3,1 milliárd forintot irányoztak elő, sem többet, sem kevesebbet, mint ameny- nyit a realitások megengednek. Gazdag kőszénlelőhelyek nyomait fedezték fel Dél-Baranyában Jónéhány nagy érdeklődést kiváltó előadás hangzott el az elmúlt három napon a komlói Juhász Gyula Munkásotthonban, volt azonban amely egyenesen szenzációszámba ment. Ilyen volt többek között a szén helye az energiahordozók között és a í baranyai kőszénkutatás eddigi eredményeiről szóló előadások. Az említett tájékoztatók egy | kissé talán összefoglalói is voltak a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szakosztálya rendezésében lezajlott háromnapos rendezvény- sorozatnak. amelynek minden napján közel másfélszáz érdeklődő — köztük az ország valamennyi szénbánya vállalatának, a szénbányászkodással kapcsolatos tudományos és kutató- intézetének, valamint oktatási intézményének képviselői — kísérték figyelemmel a színvonalas előadásokat. A rendezők a szénvagyon és a kutatás ismertetésével egyben a szénbányászat jövője mellett akartak állást foglalni. Ez várakozáson felül sikerült. A már említett előadásban megdöbbentő számok hangzottak el, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy kiderült az égbolt a szénbányászat felett, a visszafejlesztésről sem a nyugati sem a szocialista országokban már nem beszélnek. Az Egyesült Állomokban az ezredfordulóig 50, a Szovjetunióban pedig 25 százalékkal emelkedik a széntermelés. Még meglepőbb azonban az a megállapítás, mely szerint nemcsak a termelés, hanem a széntermelés aránya is nő az energiahordozók között. Ugyanis néhány évtized múlva már nagyüzemi szintért állítják elő szénből — a szén- hidrogéneket. Az angolok o tőlük megszokott precizitással foglalnak állást ebben a kérdésben is: egy biztos szénbázist nem adunk fel egy bizonytalan miatt — hangoztatják. De a köztudottan szénhidragénekben gazdag románok is hasonlóan vélekednek — a széntermelés aránya az energiahordozók között náluk is növekszik 1980 után. A konferencia egyébként hármas tagozódású volt: az első napon megemlékeztek a földtani kutatás nagyjairól: Vitális Istvánról, Vadász Elemérről és Zsigmondy Vilmosról. Ugyanezen a napon Magyarország szénvagyona helyzetéről tartottak beszámolót. A második napon a kutatásról, a harmadikon predig gyakorlati jellegű problémákról — tűz, karsztvíz-betörés, gázkitörés elleni védekezés és a gazdasági problémákról esett szó. / A második nap, a kutatás napja Baranya számára szenzációt tartogatott: Bogádmind- szent környékén 15 négyzetkilométeres területen 40 és 250 méter . vastagságú laza üledék alatt karbon korú szén jelenlétét fedezték fel. A kőszén és meddőkőzet aránya 1.59 és 6,62 százalék között váltakozik. Meg kell jegyeznünk, hogy a híres a I sóra j na -westf álla i f el ső - ka rbon fekete-kőszénterületen a műrevaló telepek és meddő aránya 0,56 és 3,75 százalék között váltakozik — tehát csaknem azonos. A kutatás következő lépése, hogy a fúrások optimális helyét meghatározzák, a geofizikai kutatás most folyó kiértékelése ugyanis jogossá teszi az alaposabb megkutatást. Bogádmindszent azonban még nagyobb meglepetést is tartogathat, a geológusok szerint ugyanis vulkanikus jelenségek nyomait lehet felfedezni — ez pedig azt jelentheti, hogy esetleg grafiiíetepekre is számítani lehet. Grafitos kavicsok nyomát már felfedezték. A részletesebben ismertetett előadások szenzációt rejtegettek, de valamennyi többi előadás a mindennapos bányamunkához, a kutatáshoz nélkülözhetetlen tudnivalókat közölt. L. J. 'T' Ii1 11 l'U'—I PÉCS SZÜLETTEK A századik a legszebbÚj autóbusz — 1600 óra alatt Négy éve merült fel a gondolat a Volán 12-es Vállalatnál: az autóbuszok felújítását helyben kéne megoldani. Hiszen az egyes járművekre bizonytalan időket kell várni, sokba is kerül, s nem is olyan, mintha a saját kezek alatt születne újjá ... A Központi Alkatrészfelújító és Gyártó üzem kapuin 1967- ben gördült ki az első Ikarus, 2200 óra alatt sikerült elkészíteni. Szép eredmény volt ez akkor, hiszen minden előképzés, „tanulmány" nélkül álltak a munkához, lépésről-lépésre számította ki a kis kollektíva: mit is csináljanak sorrendben, hogyan is gazdaságos ez az egész. A kétszáznyolcvan főművelet sorrendjét lassan meghatározták — a 17 ezer alkatrész egyre rövidebb idő alatt frissült fel, került a helyére. A motor- szereléstől a kárpitosmunkáig mindent maguk csináltak, s tegnap már a századik felújított autóbusz köré gyüle' ezhettek a műhely dolgozói. Kétszázezer munkaóra végére tett pontot ez a nap —, hogy aztán másnap újra folytassák . . . Ott állt a műhelyben a századik, Az. ünnepség nem csak őt köszöntötte, hanem a munkásokat is. Mellette három társa — alváz nélkül, megkopaszt- va, sorsára várva' a teljes felújítások 250 ezer kilométer megtétele után következnek. Ennyit kít-három év alatt megtesz akármelyik busz a városi forgalomban. így aztán a századik már tulajdonképpen másodszor készült el, sőt már az e'őtte iavííott négy is megjárta a szerelőpadokat. Bernáth László, az üzem vezetője röiden emlékezett a bárom esztendőre. Harmincmillió forint termelési értéket állított elő ez alatt az idő alatt az üzem — csak felújításból. Ma már 1600 óra is elég a munkához, de napról napra lefaragnak belőle valamit az üzem dolgozói. Hogy mit nyert ezzel a három év alatt a Volán 12-es vállalata, azt nem is lehet felmérni. Az átfutási idők, az alkatrészek felhasználása, a megtakarított összegek... A jövő pedig újat hoz: eddig csak a saját kocsik kerültek be a műhelybe, jövőre a 11-es Volán Vállalat is Pécsre pártol. S míg a három esztendő száz Ikarus újjászületését hozta —, addig jövőre már 52 darabos tervvel kezdik az évet. Az ünnepségen megjelent Fridrich Ernő, a Volán Tröszt járműfenntartási osztályának vezetője, s elismerését fejezte ki a végzett munkáért. Papp János, a pécsi vállalat igazgatója és Sipter Géza a 11-es Volán vezetője már a szekszárdi gépkocsik sorsáról tárgyalt, A századik autóbuszt Szakonyi Lajos, a személyforgalmi üzemegység igazgatója vette át. Tőle kérdeztük meg: Mikor debütál a forgalomban oz Ikarus 620-as? — Feltehetően már vasárnap megindul, a 34-es útvonalán, fel a Mecsekre. A vezetőülés melletti kis tábla jelzi, hogy ő a századik, „hazai" felújítású jármű ,., Majd hozzátette: — Azért nem mertük előre kiírni, mert esetleg azt hihette volna valaki, hogy új járat indul. Pedig csak egy új kocsiról van szó. (Kozma) A beruházási helyzetről mindenki beszél. A gondok közis mertek, megbomlott o kereslet és a kínálat egyensúlya, a beruházási piacon feszültség uralkodik. Szükségszerű és elkerülhetetlen ez? Erre és az ezzel kapcsolatos kérdésekre igyekezett választ adni dr. Tiszai István, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium beruházási főosztályának vezetője azon az előadáson, amelyet tegnap a Technika Házában az Építőipari Tudományos Egyesület pécsi csoportja és a Magyar Közgazdasági Társaság megyei csoportja közösen rendezett. Ez világtendencia. Minden olyam országban, ahol egy bizonyos dinamikát meghaladó fejlődés van, ilyen problémákkal számolni kell a beruházásoknál. Dr. Tiszai nemrég járt tanulmányúton az NSZK-ban, s példaként említette, ott is gondok vannak a beruházásokkal, csak egy érzékletes momentum: másfél év alatt 35 százalékkal emelkedtek az építőipari árak. Az egyensúlytalanság egyébként ciklikusan jelentkezik, nálunk négyévenként, s ha végigtekintünk a magyar gazdaság e századi történetén, még egy — minőségében más — nagyobb ciklikusságot (12 év) is megfigyelhetünk. Mi ennek az oka? Egyebek közt az is, hogy a termékek és a technológiák váltási ideje rendkívül lerövidült. Csak egy példa. A Flóra szappant anyáink évtizedeken keresztül használták, most évente 4-5 új mosószert dobnak piacra. Vagy vegyük a komputereket, egy re rövidebb idő múltán követik egymást az újabb generációk. Nos, ha beruházunk, ennek célja: a termelés bővítése vagy a váltás. Ezzel a gyorsasággal kell lépést tartania a beruházási tevékenységnek. Az avult (építőipari) technológiákkal nem lehet szinkronban ma radni, ez konfliktusokhoz vezet. Feltehetjük a kérdést, ross* a gazdaságpolitika, a mecha nizmus reform az oka mindennek? Nem. A gazdaságpolitika helyesen körvonalazta a célokat, de a tényleges folyamatok bizonyos okok — nevezzük ezeket funkcionális gyengeségnek — eltértek ettől. Olyan beruhá zási szükségleteteket is kielégítettek, amelyeknek reális fedezete, anyagi-műszaki megalapozottsága nem volt meg, a másik oldalon dezorganizá lódtak a termelőerők, s a beruházásokat nem valósították meg. Kétlépcsős többletről beszélnek itt: a népgazdaság1 tervet nem érték el a kapacitás kínálatok, másrészt a tervtől a beruházási volumen elszakadt. Ha a tervet tartjuk, akkor ez nem következhetett volna be. A feladatok adottak: érvényt kell szerezni elképzeléseinknek, a tervnek. Az építőiparnak helyszíni összeszerelő iparrá kell változnia, az átfutási időknek le kell rövidülniük. Miklósvári Zoltán Hét vége az éle’m'szerpiacon Kizárólag friss hús az üzletekben — Balatoni fogas és süllő — Több a mélyhűtött zöldáru A 100. felújított autóbusz gördült ki tegnap délután a Bacsó Béla utcai műhelyből Sxokolai felv. Örvendetes javulásttapasztal- ható a megye húsejltósában. Ezen a héten kizárólag friss hús kerül az üzletekbe és a százalékos megoszlás is kedvező: 80 . százalék sertés, 20 pedig marha I hús. A 2000 mázsás keretből 560 mázsa töltelékáruként kerül forgalomba. Ezen túl 100 mázsa hurka és kenősáru is bővíti a választékot. Az állami I gazdaságok és termelőszövet- i kezetek üzemeiből folyamatoson érkeznek a különféle füstölt áruk. Váratlanul keresett o frissen vágott baromfi, amelyből 64 mázsát értékesítettek a boltok. Mélyhűtött csirke, tyúk, kacsa, pulyka, aprólék, compcsomag, stb. korlátlan mennyiségben kapható és változatlanul tart a kedvezményes pecsenyeliba akció. A pécsi, Bem utcai halcsarnok megnyitásával ismét teljesen megoldott a város ellátása. A választék is gazdagabb mint korábbon, a 160 mázsa élő ponty, 6 mázsa amur mellett balatoni fogas, süllő és füstölt sztavrida is kapható. Kitűnő, szálkamentes tengeri hek, halfiié, ugyancsak bőségesen van. Az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat 24 vagon mélyhűtött árura kötött szerződést a Bajai Hűtőházzal, amelynek eredményeként végre több mélyhűtött gyümölcshöz, zöldáruhoz, kész és félkész ételekhez juthatnak a háziasszonyok. Több — sokáig hiánycikknek számító — főzelékféle érkezik. így: tök, paraj, karfiol, zöldborsó, a készételek közül a székely káposzta, valamint a zöldborsófőzelék feltettel, szilvás és túrós gombóc. A zöldségboltok a szokásos őszi képet nyújt|ók. A zöldpaprika és többi nyári cikk kifogyott, burgonya, hagyma, zöldség, káposzta, karfiol azonban egyenletesen kapható, az ellátás zavarmentes. A közelgő influenzajárványra való tekintettel a szokásosnál több almát,' körtét szereztek be és kínálnak még naspolyát is. Molnár István, Szabó Éva, Petrovícs Karoíina, Rodovics Andrea, Horváth Klára, Erős Mónika, Szabó Tünde, Pataki Tibor, Ács Attila, Piszár Edina, Lichtnecker Ferenc, Biró Gyöngyvér, Vásárdi Judit, Bartos Edina, PO» tő Zsolt, Budai Éva, Kovács Elvira, Kohlmann Anikó, Auer Tamás, Mo- har András, Váradi Edvárd, Miklós Rita, Bozsónovics Éva, Gradwohl István, Ko'emen Gábor, Sándor Judit, Róth Mária, Gyarmati Krisztina, Horváth Gyöngyi, Strobl Mariann«, Hiith Beáta, Patak Rék?, Pál Viktória, Fehér Zoltán, Tremmel Gábor, Bernáth Imre, Erős Dolóresz, Eremuszi Zso't, Csonka István. Vicze Attila, Mókus Béla, Appelshoffer Anita, Pakucs Károly, Potocsár Beáta, Kovács Ildikó, Gyenis Ildikó. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Dékány István és Sziblinger Anna, Simlty Miklós és Tóth Katalin, Som- kövi József és Kis-Nagy Ilona, Tóm László és Lengvári Éva, Háttá Sándor és Horváth Katalin, Molnár István és Pék Ilona, Horváth József és Tóth l'ona, Kelemen Sándor és Fehér Margit, dr. Kis-Gál Árpád és Horváth Mária, Botor János és Ga- ramszegi Erzsébet, Gyimesi György és Parczen Gabriella. Schmidt Zoltán és Muskát Ildikó, Futács Káro y és Imrő Gabriella Újházi József és Mího'csai Ilona. Mayer Ferenc és Obert Ildikó, Kiss József és Gazdag Ida, Lak'ia József és BoJdogh Kaolin, Grósz György és Lakner Ildikó. MEGHALTAK Gaól Pál, Szabó Vilmos, Sajnovlcs István, Papp Györgyné sz. Hiríh Mária, Kárpáti Alajos, Kovács Mihá'y, Lukács Jánosné sz. Kerner Teréz, Greics János, Sándor Béla, Sárkány Imre, Arnold Ferenc, Szkladányi Vik- torné sz. Petzinger Teréz, Ballásch Lujza, Lovianvin Sándorné sz. Novo- tarski Margit, Farkas Henrikné sz. Pomsár Mária Czeiler János, Angypl Ferencné sz. Czifra Julianna, Tarcsa- fatvy Béláné sz. Lu*or Irma, Kovács Józsefné sz. Teklovics Anna, Vajda Györoyné sz. Szönyi Lídia, Máté Mártonná sz. Bucii Zsó'ia. Vráncsics Kó mán, Halász Miklós. Nagy János. MOHÁCS SZÜLETTEK ‘ Prucs András, Steinger Gábriel'«, Staub István, Urbanik József, Módii János, Scháb Anikó, Vangyia László, Martina Ildikó HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK övári Elemér és G’igorovics Anna, Miskovics Péter és Balog Julianna, N'-iszbaum Csaba és Knoch Anna, Vári István és Csibi Margit, Kőhegyi János és Deryár Hajnalka. MEGHALTAK Mangold János, Lidchtman Ignác, Vinkó József, Venczel Viktor. KOMLÓ SZÜLETTEK Péter Zoltán, Soós Andrea, Kerekes Rita, Nemes Zoltán, Martin Zso't, Varga Zoltán, Ka'ányos Erzsébet, Bayer Beáta, Vaskó Ernő, Pintér István, Orsós Irma, Kalányos Pál, Kontli Béla, üngi Szilvia, Németh Attila. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Turcsi Mihály és Papp Mária, Ha- I szán Gábor és Bencsik Julianna, Kollár László és Hauzer Veronika, Németh István és Albert Margit, Lőrinc János és Böröcz Karolina, Krkos Jó- ! zsef és Sipos Bernadett. MEGHALTAK Pataki Ferencné sz. Pfeiffer Zsuf zsanna, Láng Gizella. SZIGETVÁR SZÜLETTEK Berta Éva, Győréi Attila, Zomi Anikó, Hajnal Erika, Kis Gábor, Tóth Karolina, Kula Zoltán, Szentgyörgyi Zsolt, Lukács Attila, Orsós Mária. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Tóth János é* Fischer Magdolna, M-gda László és Álmos Erzsébet, Tomi !y József és Kovács Erzsébet, Grad- volt György és Várhelyi Mária. MEGHALT Schrenk János. Költészeti biennálé Győrött A várossá nyilvánításának 700. évfordulóját idén ünneplő Győrött a Radnóti Emlékbizottság rendezésében csütörtökön megkezdődött az 1. költészeti biennálé. A Rába Művelődési Központban dr. Hajós Vilmosnak, a Hazafias Népfront megyei titkárának megnyitója után az ország minden részéből összesereglett több mint félszáz 18 éven felüli versmondó lépett pódiumra, akik már valamilyen országos versenyen díjazásban részesültek. A versenyzők kötelező és szabadon választott verseket adtak elő Radnóti és mai magyar költők alkotásai közül. A tanácsok első ötévestezve A reform volt a hibás?
