Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-19 / 273. szám
1971. november 19. DUNÁNTÚLI NAPLÖ 3 Háztartások költségvetése Szakosított szarvasmarhatelepek Mire mennyit? Legnagyobb mértékben a paraszti jövedelmek emelkedtek A háztartások jelentős részében csökkent a fejenkénti jövedelem Az elmúlt két évben a paraszti háztartások jövedelme nőtt a legnagyobb mértékben —, ahol is 9 százalék volt az emelkedés. A szellemi és munkás háztartások jövedelme 6, illetve 7 százalékkal nőtt — igazán jelentősen azonban csak a kettős jövedelműek bevételei emelkedtek — több mint 11 százalékkal. Az egy főre eső jövedelem ugyanakkor a háztartások mirttegy 30 százaléka esetében csökkent, ami azt bizonyítja, hogy a gyerek még mindig „ráfizetéses” dolog. A családi jövedelmek mintegy felét egyébként élelmezésre fordították az elmúlt két évben. S egy érdekes, pontosabban figyelmeztető adat: a lakások fenntartási, illetve „üzemelési” költségei öt év alatt mintegy 40 százalékkal nőttek . .. Felzárkózott a falu 1970-ben a paraszti és kettős jövedelmű háztartások egy főre vetített névleges jövedelme 6 százalékkal haladta meg a munkásokét. A Központi Statisztikai Hivatal „Háztartásstatisztika, 1970" című kiadványában ezt a tényt így magyarázza: A paraszti és kettős jövedelmű háztartásoknál az egy főre jutó jövedelem öt év alatti emelkedésének mintegy 9 10-ed része a nettó pénzjövedelem emelkedéséből származott,1'lO-e pedig a saját termelésű fogyasztás folyó áron számított értékének a növekedéséből. Más oldalról vizsgálva: a jövedelem- többletnek a paraszti háztartásoknál 77 százaléka, a kettős jövedelműeknél pedig 84 százaléka származott a mezőgazda- sági tevékenységből és a munkabérek emelkedéséből. Az árueladásból származó pénzbevételek növekedése is mindkét rétegnél nagymértékű volt, ugyanakkor a saját termelésű fogyasztás értéke csak kis mértékben emelkedett. A csökkenés okai Nagyon érdekesek azok a differenciák is, melyek a munkásháztartásokon belül figyelhetők meg. 1970-ben a városban lakó munkások jövedelme 11 százalékkal meghaladta a községi munkások jövedelmi szintjét, s a növekedés ütemét, tendenciát nézve is azt kell megállapítani, hogy a városi munkásság életszínvonala egyenleí tesebben . fejlődik mint falusi I kollegáiké. | Az átlagos jövedelem folya- ; matos emelkedése, tény, tagad- I hatatlan tény azonban az is, hogy a családok egy részénél e folyamattal egyidőben vissza- ■ esés tapasztalható — az egy , ; főre számított jövedelmek vo- i natkozásában, 1965—70 között a szellemi és munkás háztartá- | sok 27—35 százalékában, a paraszti és kettős jövedelmű háztartások 33—39 százalékában csökkent a fejenkénti jövedelem. E kedvezőtlen tendenciát az esetek többségében két dolog okozta. 1. A gyermekek számának növekedése. 2. Bizonyos mellékjövedelmek elmaradása. A gyermek tehát változatlanul drága, sőt „ráfizetéses” dolog — az a család, ahol 2—3 gyermek van, az életnívót tekintve, i messze elmarad a gyermektelen családok életszínvonalától. A nagyobb családok esetében természetesen megfigyelhető egy ellenkező előjelű folyamat is: a gyermekek felnövekedésével, illetve munkábaállá- sával ugrásszerűen nő a családi ossz-jövedelem. Az elmúlt öt év jövedelem- alakulásának statisztikájából az is kiderül, hogy örvendetesen csökken a kimondottan alacsonyjövedelműnek minősíthető családok száma. A Hl. ötéves terv : időszakában a szellemi és munkás alacsonyjövedelmű családok mintegy fele egy jövedelmi kategóriával feljebb lépett, s I egynegyede még ennél is na- ( gyobb utat tett meg. Élelemre kevesebbet Az élelmezési kiadások ki- : sebb mértékben növekedtek az 1969—70-es években, mint az összes kiadások, s ez a tendencia a jelek szerint tartósnak ígérkezik. Az élvezeti cikkekre, de főként a tartós : fogyasztási cikkekre ugyanakkor jóval töb- [ bet költöttünk. A ruházati jellegű kiadások növekedési üteme is alatta maradt az összes kiadások növekedési ütemének — míg a szolgáltatási jellegűeké ! — különösen a községekben — ] nagymértékben meghaladta azt. Legtöbbet, természetesen, e , változások ellenére is étkezésre költünk. Íme a statisztika, egy napra és egy főre vetítve — foglalkozási kategóriák szerint. Szellemi foglalkozásúak: 17,70. . Munkások: 15.70. Kettősjövedel- műek: 16,20. Parasztok: 17,80. A legnagyobb mértékben egyébként minden rétegnél a tojós- és gyümölcsfogyasztás nőtt, ami rendkívül örvendetes jelenség, hisz a magyarországi étkezési kultúra köztudottan sok kívánnivalót hagy maga után. A paraszti és kettősjövedelmű rétegeknél változatlanul nagy ütemben növekszik a húsfogyasztás, ami munkásoknál — részben az 1966. évi áremelések, részben pedig az étkezési kultúrával kapcsolatos nagyarányú propaganda hatására —, lassuló emelkedést mutat. A tej- és tejtermékek ugyanakkor még mindig nem hódították meg a .városokat: ezeket az ételféleségeket még 1970-ben is elsősorban a falusiak fogyasztották. Drága a gyermekruha Érdemes felfigyelni egy jelenségre: a gyermekruházatra fordított kiadások minden rétegnél nagyobb ütemben nőttek, mint a felnőtt ruhákra fordított kiadások. Ezt az ipar, illetve a kereskedelem magyarázhatja a gyermekkultusz további növekedésével, a számok azonban mást is bizonyítanak. A gyermekruhák óra az átlagosnál nagyobb mértékben nőtt 1970-ben a szellemi foglalkozású családok — egy gyermekre vetítve — 1970 forintot fordítottak éves szinten gyermekruhák vásárlására. A munkások 1730 forintot. A parasztok 1750- et. Ezek az összegek 35, 48, illetve 50 százalékos növekedést jelentenek az 1965-ös szinthez képest, ami mindenképpen egészségtelen. Sokba kerülnek a lakások is. Elöljáróban le kell azonban szögezni: ma sokkal korszerűbb viszonyok között élünk, lakunk, mint öt évvel ezelőtt, hisz elég csak azokat a változásokat felidézni, melyek a fűtőanyagokkal kapcsolatban bekövetkeztek. A szenet a háztartások nagy részénél felváltotta a gáz, a kőolaj, a távfűtés, s ez nemcsak nagyobb kényelmet, de többlet- kiadásokat is eredményezett. Egy főre vetítve 1970-ben a következő összegeket költötték a háztartási energiára a családok. Szellemi: 870 forint, munkás: 710, paraszt: 820. 1965 százalékában ez 134, 140, illetve 146 százalékot jelent. Beszédesek azok a számok is, melyek a járműre fordított összegek egy főre eső nagyságát mutatják. 1970-ben a szellemi foglalkozást űző családoknál 670 volt ez a szám, a munkásoknál 220, a paraszti foglalkozásúaknál 230, a kettős jövedelműeknél pedig 510. A többnyire kiemelten dotált értelmiségiek, illetve műszakiak mellett tehát ez a réteg engedhet meg magának a legtöbbet, mert hasonlóak az arányok a többi tartós fogyasztási cikk esetében is. Áz újpetrei szakosított szarvasmarhatelep Modell üzemek Egy férőhely 44000 forint — Konzerválódott a régi munkaszervezet Szerencse is, gond is, hogy nálunk épül országosan a legtöbb szakosított tehenészeti telep — összesen 35. Igaz, hogy ezek közül még csak egyet, az újpetreit adták át műszakilag, azonban részlegesen már egy egész sor tsz-telep üzemel. Ennek köszönhető, hogy míg országosan csökkent az áru tej termelése, Baranyában nem. Az épülő telepek a közeli és távolabbi jövő munkaerőgondjait is megoldják, hisz míg a korszerűtlen, régi telepekre maholnap nem kapnak embert, a modern telepeken szívesen vállalnak munkát. Javukra írandó, hogy megoldják az állomány koncentrálását, s köztudott, hogy a nagy telepek termelése magasabb, gazdaságosabb. De amennyivel előbbre jár e téren Baranya az országós átlagnál, annyival előbb jelentkeznek itt a szakosított nagy telepek üzemelésével kapcsolatos problémák is. Ezekről idejében kell szólni, mivel kellő tapasztalat híján a problémák a különböző telepeken állandóan újratermelődnek. Tudják ezt a telepépítő üzemek is, ezért jelentek meg olyan nagy számban az újpetrei tanácskozáson. Békés Sándor A vita abból a vizsgálatból indult ki, amit a közelmúltban végeztek 10 termelőszövetkezetben. Ezek részlegesen üzemeltetik már szakosított tehenészeti telepüket. A tapasztalatok, sajnos, nem kedvezőek. A termelés ezekben a vizsgált tsz-ekben nem éri el a 3 ezer litert. Márpedig egy tehénférőhely kialakítása ezeken a telepeken átlag 44 ezer forintba került, s hogy ez a beruházás kifizetődő legyen, legalább 3500 liter tejet kell tehenenként ter- , melni. Végső cél e telepeken A cserkúti Mezőgép Vállalat központi gyáregységében a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár megrendelésére összesen 200, 30 köbméteres acél vasúti szállítótartályt készítenek. A darabonként több min* 50 ezer forint értékű tartályból idén 30 darabot készítenek el, • további 170 ef a jövő évben szállítják le. A képen: hatalmas lemezekből hegcsztik össze a tartályok szeleteit Erb János felvétele Eelvzeívezeíés imnyeg csövekkel Október közepén érdekes ki- | sértet indult meg a magyarteleki tsz határában. A nagyszabású belvízrendezési programot bonyolító szövetkezet gilvánfoi és kisasszonyfai földjein a Ba- íatonboglári Talajjavító Vállalat holland típusú, ún. drén- rakógépeivel megkezdte az alagcsövezést a felszín alatt 30 —120 centiméterre lévő talajvíz elvezetésére. A dolog érdekessége, hogy az eddig alkalmazott agyagcsövek helyett az országban most első ízben műanyagcsöveket helyeznek le a földbe. A műanyagcsövek vízrendezésre való fel- használását a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem kultúrtech- nikai és vízgazdálkodási tanszéke javasolta 1966-ban. A tanszék szerződést kötött a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalattal, amely a csöveket legyártotta. A szilárdsági és egyéb kísérleteket Zalaváron végezték el. A talajba helyezett dréncsövek hatását izotópos vizsgálatokkal ellenőrizték. s a csöveket ezt követően töké létesítették. Az üzemi bevezetésre a magyarteleki Vörös Október Tsz vállalkozott. Itt eddig felszín! csatornákkal próbálták elvezetni a belvizeket, de ezek csak a felszíni pangó vizeket vezették el, a magas talajvizet nem. A most folyó munkákat a ME ZÖBER Vállalat generáltervezése alapján kezdték meg. A műanyogcsöveket egymástól 12 méter távolságra helyezik a földbe. Míg az égetett agyagcső — Magyarteleken párhuzamosan ezeket is alkalmazzák - 33 centis, addig a műanyagcső 6 méter hosszú. így holdanként iával kevesebb, csak 918 darab kell belőle, míg agyagcsőből 16 500 darabot kell egy holdon lerakni. S míg az agyagcső folyóméterének súlya 6 kiló, addig a műanyagcsőé mindössze 16 dekagramm. Ez jelentősen meggyorsítja a gépek munkáját a tsz vízrendezési program jónak végrehajtását. megközelíteni a 4 ezer literes átlagtermelést. Az alacsony termelési színvo- | nalnak számos oka van. Az első a nem megfelelő takarmányozás. A tehenészetben igen kevés abrakot használnak fel — tehenenként általában csak 10 mázsát, míg külföldön már 20 mázsát — emellett igen kevés kiegészítő, úgynevezett ipari takarmányt alkalmaznak, vagyis hagyományosan takarmányoz- nak, s ez az új telepeken már nem járható út. A 4 ezer liter körüli termelési szintet, csak tudományosan megalapozott takarmányozással tehet elérni. Ma már mód van rá, hogy a tsz előzetesen laboratóriumokban vizsgáltassa meg takarmánya béltartalmát s ennek ismeretében állíthatja össze a kívánt összetételt. * Az új telepek üzemeltetésének a másik negatív tapasztalata, hogy ezekben a régi, hagyományosan kialakult munkaszervezetet konzerválták. Ezt a tanácskozáson úgy fogalmazták meg, hogy lejárt a „motoros brigádvezető" kora, aki csak pár percre kukkantott be egy- egy istállóba s aztán ment tovább, hisz az épületek szétszórtsága akkor ezt a stílust kívánta meg. A szakosított telep koncentrált, tehát a kisebbekben 400—600 tehén, a nagyobbakban 800—1000 állat van egy helyen, s ez megköveteli a szakvezető állandó jelenlétét, vagyis napi 16 óra szakfelügyeletet. A kisebb telepeken ezt két szakember — egy telepvezető és egy brigádvezető — 1 váltva látja el. a nagyobb telepen már három fő szükséges, vagyis egy telepvezető mellett ; két brigádvezetővel, akik aztán nyolc órában felváltva ügyeinek. Az új telepek zömében konzerválták a munkakezdés ré- ; gi rendjét is. Még mindig hajnali fél négykor kezdenek és a 1 munka a késő esti órákba nyúlik bele. Ilyen elnyújtott munkaidő mellett a fizikai dolgozóktól sem várható el teljes koncentrálás, ezért nem elég hatékony a munka, ezt csak az osztott munkaidő s a munkafolyamatok szétválasztása oldhatja meg. A vizsgált tíz telepen szerzett tapasztalatok szerint a munka termelékenysége említésre méltóan nem nőtt meg. Ez szorosan összefügg a munka- szervezettel. Sokszor a szakmunkás végzi az állatok ápolását, a kitrágyázást is, holott ez betanított munkással is elvégezhető. De következik abból is, hogy a telepek belső gépesítése megoldatlan, legtöbb helyen nincs gépesítve a takar- mónykiadagolás, a kitrágyázás, a telepen belüli tejszál- lítós. így aztán az egy főre eső állatlétszám a hagyományos telepekhez képest nem nőtt lényegesen és a telepen átlagosan 18, de van ahol csak 13 állatot lát el egy gondozó. A munkák átcsoportosításával az újpetrei tsz-ben elérték már. hogy 60 tehenet fej egy gondozó a svéd ALFA-LAVAL fejőgéppel. A reggeli műszak 5 órától háromnegyed nyolcig tart, a délutáni ’fél négytől 19 óra 50 percig. A munkát úgy szervezték meg, hogy különválasztották a gépi fejőket, az ápolókat és a takarmányoso- kat, s míg a fejés tart, az ápolók elvégzik az állatok tisztítását, a takarmányosok pedig az etetést. Mire a fejés véget ér, mindenki indulhat haza. Megyénk tehénlétszáma — az 1971. szeptember 30-i állatszámlálási adatok szerint — mintegy 1000 darabbal nőtt egy év alatt. Jelenleg a tsz-ekben 15 400, a háztáji gazdaságokban 13 000 és az állami gazdaságokban 5600 tehén van. Az ágazat belső tenyészési paramétereivel nem lehet dicsekedni. A szopós borjúk elhullása 12.3 százalék, az összes szarvasmarha-elhullás — kényszervágások nélkül — pedig 18 százalék, ami igen magas. Leggyakrabban a vírusos nyálkahártya betegség szedi áldozatait, aminek gyógyszere ma még nincs, egyetlen megoldás a pre- j venció, vagyis új telepre ide- | génből borját bevinni nem szabad. Súlyos probléma a tüdő- gyulladás is, amely a gépi fejés elterjedésével vált nagyméretűvé, továbbá a tehenek meddősége, mint egyre fokozódó jelenség, kiváltói az ásványi anyaghiány, szakszerűtlen vagy hanyag kezelés. E problémák következménye, hogy ma 100 tehén után átlagosan 28 üszőt lehet felnevelni és tenyésztésre beállítani, s ez még az állomány szinten tartásához sem elegendő. A két elles közötti idő, valamint a meddőség, a borjúelhullások csökkentésével el kellene érni, hogy 100 tehén után legalább 32 vemhes üszőt állítsanak elő a tsz-ek, ebből futna az állomány pótlására — a tehenek 24 százalékát selejtezik ki évente — enyhe fejlesztésre és mód lenne bizonyos szelekció elvégA paraméterek megjavítása Baranya szarvasmarha-tenyésztésének kulcskérdése. Az ötéves terv végére, 1975-re 20 500-ra kell növelni a tsz-ek tehénállományát. A megoldás módja telepenként más és más. Ami közös feladat, az az analízisen alapuló takarmányozás bevezetése, s a fejlett technológiát alkalmazni is tudó képzett szakmunkás gárda kialakítása, az anyagi érdekeltség megteremté- ; se. Jövőre több új telepet adnak át a termelésnek. Az új- j petrei tanácskozás folytatásaként közülük néhányat modell- ! üzemmé kellene alakítani, ahol az új módszerek a gyakorlatban is hozzáférhetők lennének. i — Rné —
