Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-14 / 269. szám
8 DUNANTOLI NAPlö 1971. november 14. Választások előtt Thüringiában Mekkora katonai erők állnak egymással szemben India és Pakisztán határán? A weimari Városi Tanács épülete Erfurt Berlinből kijutunk az autópályára Irány Thüringia. Kellemes nyugalmat kölcsönöz a táj. A cukorrépa-kombáj nők is már csak néhány helyen dolgoznak. Szinte mindenütt befejezték ez őszi mezőgazdasági munkákat. Ezt jelzik az asztalsimára művelt földek és a már hullámzó őszi vetések. Áthaladunk az Elba hídján. Elba! Történelem. Aztán elérjük a thüringiai dombokat. Távolabb hegyekké magasodnak. Jobbra a hegytetőn harangláb kiált: Buchenwald. Ez is történelem! Vagy számunkra még nem is történelem? Egyszeriben megborzad az egyébként oly nyugodt táj. Bizonyosan ezt érzik majd az emberek nemcsak harminc, vagy ötven év távlatából, hanem egy évezred múltán is ... Erfurtban, amely egyben megyeszékhely is, hétköznap délelőtti az életritmus. Az utcákon néhány bevásárló háziasszonyon kívül alig látni járókelőket. Német barátaimnak természetes, nekem furcsa ez a rend. — Ilyenkor itt mindenki dolgozik, s a tanulók az iskolában vannak — jegyzi meg a gépkocsivezető. Mellettünk sétáló óvodások a késő őszi napsütésben. Nagyszabású építkezések, szép kirakatok, tiszta üzletek. Ez együtt: a béke. A Nemzeti Front választási felhívásai a falragaszokon, a transzparenseken. Beszélgetésünknek is ez a témája a Nemzeti Front erfurti városi titkárával, Günther Zimutkával és a Német Szocialista Egységpárt városi bizottsága osztályvezetőjével, Harry Löffel elvtárssal. Két héttel a választások előtt lényegében már elvégezték az előkészületeket. Szeptember 23-tól nyolcezer beszélgetést ' folytatlak Erfurtban, s e beszélgetéseken 130 ezer választópolgár volt jelen. (Fogalmaink szerint ezek a beszélgetések jelölőgyűlések voltak, amelyeken a jelöltek bemutatkoztak, illetve régi ismerősként találkoztak választóikkal.) Günther Zimutka különösen hangsúlyozza e gyűléseken részt vett emberek aktivitását. Tapasztalataik szerint ilyen mérvű érdeklődéssel, mint most, még nem találkoztak. S ennek egyik fontos magyarázata, hogy „zajlik a jég”. Vagyis a Kelet-Nyugat közötti kapcsolat alakulásában jó irányba mutató jelek tapasztalhatók. Mindez kétségtelen az NDK politikájának helyességét demonstrálja. A „jégzajlásnak” az erfurtiak közvetlen figyelői lehettek, hiszen az elmúlt éyben itt találkozott Willi Stoph és Willi Brandt, hogy a két német állam közötti kapcsolat normalizálásának útját egyengessék. A jelek szerint nem eredménytelenül, hiszen azóta a tárgyalások már jóval előrehaladottabb stádiumban folynak. Az NSZEP az idén megtartott Vili. kongresszusán elfogadott határozatok a mindennapok munkájában realizálódnak. Ennek lehetünk tanúi nemcsak külpolitikai vonatkozásban, hanem az ország belső életében is. Szélesedik a demokratizmus, amelyet éppen most, o választásokat megelőzően, megany- nyi jel igazol. Erre utal Harry Löffel, aki különösen jelentősnek tartja a választási jelölőgyűlések nyíltságát, a vitát, az egyszerű és bonyolult kérdésekben egyaránt. A gyűléseken sok ‘szó esett a munka- és életfeltételek további javításáról. Főként a tömeg- közlekedés helyzetéről, az óvodai és bölcsődei férőhelyek gyarapításáról és a szolgáltató hálózat fejlesztéséről. A jelölőgyűléseken szóvátett problémák, gondok egybeesnek a Vili párt- kongresszuson is szorgalmazott kérdé erfurtiak igénye, hanem szívesen cselekszenek is azért, álljon itt az alábbi adat: a pártkongresszus óta 49 ezer egyéni és kollektív munkafelajánlós sekkel. S hogy nem csupán óhaj az történt a város üzemeiben, gyáraiban, s egyéb termelő egységeiben. A teljesítés során ez 80 millió márka többletterméket jelent. A választások után majd újabb vállalások hatványozzák a város és az egész ország pénztárcájában azt az összeget, amelyből egyre több jut a lakosságot közvetlenül szolgáló kommunális beruházásokra is. Rövid beszélgetésünk fényeiről amerre csak jártunk a városban, mindenütt meggyőződhettünk: a műemlékek megóvása, a figyelmes kiszolgálás, a tisztaság, az áruk viszonylag bő választéka — mind-mind ezt igazolja. November 14-én tehát ezeket is figye- lembevéve adják maid le szavazataikat a választópolgárok. A késő délutáni órákban búcsúzunk beszélgető-partnereinktől. S mig délelőtt a néptelen utcák tűntek fel, ezt most zsibongó áradat váltja fel. Kezdődik a csúcsforgalom. Erfurt, a megszokott, mindennapi életét^ éli. Weimar A város főpolgármestere délután három órakor fogad. Bőven van időnk Thüringia egyik legnagyobb idegen- forgalmat lebonyolító városával ismerkednünk. Első a Liszt-ház. A nagy magyar zeneszerző hagyatékát nézhetjük végig, köztük a Rákóczi-induló eredeti partitúráját, sok javítással, széljegyzettel. Mellette a forradalmi szimfónia vázlata, 1830-ból. Weimart nem sújtotta a pusztító háború. Villanegyedeiben tágas, kertes lakások. A modern lakóépületek nem bontják meg e múzeum- és iskolaváros patináját A városszéli hatalmas ősparkban — ahol egykor Goethe is sétálhatott —, alkotásra ihlető a csend, és az ősz csodálatos színeivel együtt különös harmóniát és nyugalmat áraszt a járókelőre. Ebből a nyugalomból csak a városi tanács portása zökkent ki néhány pillanatra, amikor közli, hogy a főpolgármester nincs itt, illetve ő nem látta reggel bejönni. Egy telefon és a portás int; tessék felmenni. Miután a főpolgármester szobájában leülünk, hamarosan tisztázódik a portással történt intermezzo: — Ma korábban jöttem be, mint a portás — mondja Franz Kirchner főpolgármester. — Ugyanis több ezer olyan szavazólapot kell eredeti kézjeggyel ellátnom, amelyeknek gazdái november 14-ét megelőzően szavaznak,, mert a hét végén nem lesznek itthon. íme, témánál is vagyunk. Franz Kirchner tájékoztat a választási előkészületekről. A hatvanötezer lakosú városban 3955 rendezvényt tartottak a választásokkal kapcsolatban, s ez azt jelenti, hogy minden választópolgárhoz eljutottak az ország és a város programjával. Weimar polgáraira a közeljövőben — túl az országos kérdéseken — igen sok helyi feladat is vár: nagyszabású centenáriumra készülnek, 1975-ben ün- sieplik a város alapításának ezredik évét. A milleneum programja, ha még nem is teljességében, de körvonalai - ban már jelzi a rendezvénysorozat gazdagságát. Az évfordulóra a nagymúltú weimari Nemzeti Színházat ti- Zenölmillió márka költséggel rekonstruálni akarják, két terjedelmes kötetben feldolgozzák a város történetét. Eszmecserénk a továbbiakban a mánál időzik. Az ötvenkét éves, hatalmas termetű főpolgármester a Kereszténydemokrata Párt tagja. Érdekel véleménye, és természetesen a város lakóinak véleménye is a kelet—nyugati párbeszédről, a négyhatalmi megállapodásról - Nyugat-Berlin státusát illetően. — Említettem - válaszol a főpolgármester —, hogy a választási előkészületek során valamennyi választópolgárunk véleményét kikértük a nemzetközi életet, tehát az európoi békét érintő kérdésekben is. E vélemények summázata: az NDK politikája kiállta az idő próbáját, reálisnak bizonyult Városunk lakói üdvözliik a négyhatalmi megáilla- podást. A saját véleményem ugyanez. Főpolgármester vagyok, Weimar lakóinak bizalmából. Életünk és gondolkodásunk közös, még akkor is, ha részkérdésekben gyakran vitázunk. Az utóbbit egyébként nagyon természetesnek tartom. Búcsúzául a főpolgármester arra kér, hogy vigyem el Weimar üdvözletét a magyar emberekhez, akik közül mind többen fordulnak meg Thüringia e csodálatos „ékszerdobozában". * Az autósztrádán visszafelé, Berlin irányába haladunk. Velünk szemben nagyon sok nyugatnémet rendszámú gépkocsi jön, csomagtartóikon sílé- cekkel. Bajorország felé tartanak. Az NDK területén keresztül utaznak az NSZK-ba. Ez ismét arra késztet, hogy a két Németország közötti viszony még megoldatlan problémáira gondoljak. Azokra a problémákra, amelyet Európa és az egész emberiség érdekében mielőbb méltányosan fel kell oldani. A jelek biztatóak. A szovjet diplomácia mindent elkövet, hogy e kritikus ponton megnyugtatóan, a lehető leggyorsabban létrejöjjön a politikai rendezés. A két német állam között folyó párbeszéd is e rendezés szándékának szerves részét képezi. Remélhetőleg mielőbbi konkrét eredménnyel. Vincié György Ha ma bármiféle közvetlen és kézzelfogható veszély fenyegeti a világbékét, úgy ennek színhelye az indiaipakisztáni szubkontinens, ahol két nagy, jól felfegyverzett és fegyelmezett hadsereg most közelebb áll a háborúhoz, mint az 1965-ös konfliktus óta bármikor. India csakúgy, mint Pakisztán jelenleg évi költségvetésének 50 százalékát fordítja védelemre. A fegyverkezés veszélyes arányokat öltött. Az elmúlt öt év alatt a világ valamennyi részéből — Kínából, a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból, Franciaországból és az NSZK-ból, — özönlött a katonai felszerelés mindkét országba. S miután most mind a két ázsiai hedsereg állig felfegyverkezett, a kelet-pakisztáni események forrpontra juttatták az érzelmeket. A két ellenséges szomszédot bármely pillanatban háborúba lehetne taszítani. Ami a számszerű erőt illeti, az indiai fegyveres erő 3:1 arányban felülmúlja a pakisztánit. Ezt az előnyt azonban ellensúlyozza, hogy India 27 hadosztálya közül 10 hegyi csapatokból áll, amelyek konfliktus esetén az északi kínai-indiai határ mentén lennének lekötve. Az indiai hadsereg létszámát 820 ezer főre növelték, miután az elmúlt fél évtizedben csaknem 700 millió fontnak mégfelelő összeget költöttek évente védelemre. A hadsereg a következő harci egységekből áll: két páncélos hadosztály, 13 gyalogos hadosztály, 10 hegyi hadosztály, 6 gyalogos dandár, 2 ejtőernyős dandár és 1 önálló páncélos dandár. Az indiai fegyveres erők fegyelmezettek és általában mind a tisztek, mind a legénység érzéketlen maradt azon politikai ösztönzők iránt, amelyek az utóbbi években átitatták a többi indiai intézményt. Másrészt a hadsereg továbbra n heterogén erő, a különböző egységek regionális, etnikai és nyelvi hovatartozása miatt. Ez a probléma — akárcsak a múltban — továbbra is aláássa az indiai hadsereg harci szellemét így például ha egy magas képesítésű tiszt alkalmasnak bizonyulna egy döntő fontosságú poszt betöltésére, mielőtt az illetékesek meghoznák a döntést, mérlegelniük kell annak az egységnek regionális érzékenységét ahová a kiszemelt jelöltet állományba helyeznék. Miután' az indiai falusiak fő törekvése, hogy fiaikat a hadseregben viszonylag jól fizetett és biztos tisztségben lássák, nem merül fel az országban a kötelező katonai szolgálat kérdése. Mindig hosszú sor áll a sorozóirodák előtt. Az indiai katonák életkörülményei egyébként általában Befejezés efőtt ót! a 108 000 kilowatt teljesítményű Thakbai Vízierőmű építése. Ozembelépése után a Vietnami Demokratikus Köztársaság villamosenergia ellátottsága megkétszereződik. Ez a vízierőmű egyike ónnak a 150 ipari objektumnak, kulturális intézménynek, amelynek felépítésében szovjet szakemberek közreműködése komoly segítséget jelent. Hanoiban hatalmas gépgyár, Tien- tukban és laokaeban ércfeldolgozó kombinát, Haiphongban halfeldolgozó és kereskedelmi kikötő épült szovjet segítséggel. Grúzia üzemei nagy vietnami megrendelésen dolgoznak. A VDK részére első ízben készülnek ebben a Kaukázuson túli köztársaságban ta- lajszívó berendezések, amelyeket el- mocsarasodott földek kiszárításánál és öntözőcsatomák építésénél használnak. Fémek, gyógyszerek, műsze rek és egyéb árucikkek is szerepelnek a Vietnamnak szánt grúz szállítjobbak, mint az élet bármely má* területén dolgozóké. Ami a szolgálati feltételeket és különösen a mellékjövedelmeket iálet», a fegyelmezett pakisztáni katonákat talán még jobban dédelgetik, mint indiai társaikat. Azok a politikai események azonban, amelyek idén arra kényszerítették a katonákat, hogy ei- nyomják Kelet-Pakisztánban élő honfitársaikat, megrázkódtatták a zárt pakisztáni hadsereg egyébként magas harci szellemét. Pakisztán 14 harcra kész hadosztálya közül ötöt rendőri feladatokkal és a keleti országrészben kitört lázadás elfojtásával bíztak meg. Ez azt jelenti, hogy csak 9 hadosztályt vethetnének be o^Jöntő nyugati front és Kasmír megvroésére. Ugyanakkor az India körül a keleti országrész felé hosszan húzódó közlekedési utak az utánpótlás szempontjából lidércnyomássá váltak. Ez kíméletlenül igénybe veszi a hadsereg költségvetését és nagy terhet ró az ország gazdasági életére. Ezzel egyidejűleg a pakisztáni hadsereg önbizalmát teljes mértékben megingatta az, hogy India a közelmúltban egyezményt kötött Moszkvával. Jahja Khan pakisztáni elnök teljesen tudatában von annak, ha bármiféle esemény megváltoztatta a katonai erőegyensúlyt a szubkontinensen az utóbbi években, úgy ez minden bizonnyal az indiai—szovjet egyezmény ez év augusztusi ratifikálása volt Ez az egyezmény ugyanis kötelezi mind Indiát, mind a Szovjetuniót hogy egymás segítségére siessen harmadik ország támadó akciója esetén. Ilyen körülmények között Pakisztán nem lehet biztos afelől, hogy Kína, nagy szövetségese és védőernyője a nagyobb indiai hadsereggel szemben, megkockáztatna valamilyen konfliktust a Szovjetunióval az indiai-pakisztáni szubkontinensen, egyszerűen azért, hogy kikaparja Jahja Khan elnök számára o gesztenyét a tűzbőá. Más szóval egy indiai—pakisztáni háború esetén aligha valószínű, hogy a kínaiak elterelő incidenseket robbantanának ki a kínoi-indiaii határon, hogy lekössék az indiai hadsereg nagy részét az északi fronton, amint az az 1965-ös indiai—pakisztáni háborúban történt. Szemben a 27 indiai hadosztállyal (s amelyek közül 10 állandóan a Hi- malája-hegységben tartózkodik), Pakisztán 14’ hadosztályt tart fenn, egy kis haditengerészetet és továbbá jól képzett és hatékony légierőt évi 522 millió 'fontnak megfelelő költséggel (ez az évi költségvetés 54,3 százaléka). (The Times) mányok listáján. A grúz szakemberek tevékenyen részt vesznek azoknak oz üzemeknek a tervezésében is, amelyek szovjet közreműködéssel épülnek o VDK-ban. A többi szovjet köztársasághoz hasonlóan Grúzia is részt vállal a vietnami szakemberek kiképzésében: vietnamiak tanulnak a grúz főiskolákon és középfokú szakiskolákon és grúz üzemekben, kolhozokban folytatnak üzemi gyakorlatot is, • Tíz év alatt 900 vietnami mérnök, tervező, közgazdász és építész vett részt termelési gyakorlaton Ukrajna kohászati és gépgyártó üzemeiben, villamos erőműveiben és ipari beruházásainak építkezésein, valamint tervezőintézeteiben. Ezzel egyidőben 140 ukrán szakember utazott a VDK- ba. Ukrajna egyre szélesebb körű £<*■ gítséget nyújt a fiatal szakemberek képzésében is. A most kezdődő tanévben kétezer vietnami fiatal tanul ukrán szakközép- és főiskolában. (BUDAPRESS-APN) Szovjetunió—Vietnam
