Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-03 / 259. szám
1971. november 3. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Általános-e az általános iskola? Baranyában minden harmadik gyerek nem végzi el a nyolc osztályt Sajnos, nem. S bár igaz. hogy manapság a legtöbbet a középiskolákról vitatkozunk, mégis az általános iskola az alap, amelyre építkezni kell, tehát itt kell a bajokat is először megszüntetni. A nem valami kellemesen csengő országos adatok mellett a baranyaiak még rosszabbak. A lemorzsolódás a mi megyénkben 30 százalékos (országosan 24), a bukott tanulók száma 4,6—4,8 százalék Baranyában. Országosan minden ötödik gyerek 14 éves koráig, minden 10. pedig 16 éves koráig sem fejezi be az általános iskolát. Baranyában megközelítőleg minden harmadik gyerek nem vagy nem időben fejezi be az általános iskolát. Miért éppen ßaranya? Eddig a számok, s most jöhet a jogos kérdés: miért ilyen magas ez az arány? Kénytelenek vagyunk számokkal válaszolni. A Baranya településföldrajzi helyzetéből is következő elavult iskolai hálózat miatt. A több mint három és félszáz általános iskola között 49 osztott, 61 részben osztott és mintegy 250 kis- létszámú (1—2—3 tanulócsoportos) iskola van. Az iskolák felszereltsége 37 százalékos — ez országosan is utolsó. A nagyon dicséretesnek mondható mozgalom ellenére sem változott lényegesen ez az ellátottság. Ezek az iskolák nem tudnak egyenlő feltételeket, egyenlő képzést nyújtani a tanulóknak, tehát a rajtolás feltételei nem a középiskolákban, hanem már sokkal korábban eltérőek (ha őszinték vagyunk, akkor ismerjük el, hogy már az általános iskolába kerülés előtt). A fizikai dolgozók gyermekeinél a hátrányos helyzet fokozottabban érezhető. Arányuk szintén magasabb az országos átlagnál — 25—30 százalékos. A fizikai dolgozók gyermekeinek csupán négy százaléka ért el jeles, tíz százalékuk jó eredményt, viszont 60 százalékuk elégséges, illetve közepes volt, s 26 százalékuk megbukott. — Vályi Péter látogatása a Központi Gazdasági Döntőbizottságnál. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden látogatást tett a Központi Gazdasági Döntőbizottságnál és tájékoztatót tartott a népgazdaság időszerű kérdéseiről, valamint ezzel kapcsolatban a gazdasági döntőbizottságok feladatairól. iskola nem általános, tudatosan szervezünk olyan oktatási formákat, amely a különbségeket még táplálja is. A tagozatos iskolákra és osztályokra gondolok. Rögtön hozzá kell tenni: szükség van az ilyen oktatási formára. Szükség van, mert naivitás lenne elvárni, hogy minden gyerek egyforma képességű, érdeklődésű legyen, következésképpen az általános iskola Végén mindegyik ugyanolyan tudásszinttel, „egyformára faragva” kezdene az élethez. Népgazdaságilag, a jövőre nézve lenne veszélyes, ha a jobb képességűekkel nem törődnénk úgy, hogy kihozzuk belőlük a lehetséges többletet. A Szovjetunióban vannak olyan matematikai kísérleti osztályok, ahol Vll-es gyerekek már egyetemi tankönyveket használnak, sőt, önálló tanulmányok írására képesek. Ezzel természetesen rögtön jeleztük is, hogy mely tárgyakból érdemes és kell tagozatos osztályokat, ill. iskolákat szervezni. Azokból, amelyekben a képesség hamar megnyilatkozik, illetve, amelyek művelése, fejlődése kulcsszerepet tölt be a tudomány és a népgazdaság fejlesztésében. Pécsett hétféle tagozaton ösz- szesen 96 osztály és 2800 gyerek tanul. A megyében négy tagozaton 59 osztályban 1713 tanuló. A tagozatos osztályok hatása akkor válik kérdésessé, amikor az oda bekerült gyerekek egy részénél nincs is szó az átlagosnál jobb képességekről, viszont a tagozatos osztályok helyzeti energiájával, az ott „felszedett” ismerettöbblettel könnyebben veszik az akadályokat, könnyebben kerülnek tovább közép- és felsőoktatási intézményekbe, mint más, normál osztályban végzétt, de tehetséges gyerekek. Ez a veszély azért is fennáll, mert látva a továbbtanulást megkönnyítő hatását, aki tudja — bármi áron — tagozatos osztályba íratja a gyerekét. Ezért kellett pl. Pécsett fizikai dolgozó szülők gyerekei részére is tagozatos osztályokat szervezni — idegen nyelvből. Kérdéses tehát, hogy a tagozatos osztály, illetve ennyi tagozatos osztály biztosítja-e a képességek differenciált fejlesztését. Ezért kellene kísérletezni talán szabadon választható tárgyak és órák kiscsoportos oktatásával. Tulajdonképpen a szülők által fizetett „különórák” ezt a célt szolgálják, csakhogy ez plusz megterhelést jelent a gyerekeknek. Levenni a terhet a szülőkről! És mit lehet tenni a bevezetőben említett elgondolkodtató arányoknak legalábbis a fokozatos csökkentésére? Az anyagi támogatás az első tennivaló. Az iskolák körzetesítését folytatni kell. Ugyanakkor a körzetesítés nagyobb terheket ró a szülőkre (utaztatás stb.), amit nagyobb támogatással, kedvezményekkel mérsékelni kell. Az iskolai felszerelések, tankönyvek beszerzését is meg kell könnyíteni. Sajnos, az utóbbi időben ezek ára nemhogy csökkent volna, emelkedett, pedig a csalódok nem kis részénél a teljes ingyenesség lenne a megnyugtató megoldás. Az általános iskola kezdetén jelentkező különbségek eltüntetésére az iskolaelőkészítők a legalkalmasabbak, különösen ott, ahol az óvodai ellátottság rossz, illetve, ahol nemzetiségi és cigánylakosság él. A bukások csökkentésére is — elsősorban pedagógiai és nem pusztán adminisztratív — eszközökkel lépéseket kell tenni. Marafkó László Újdonságok a filmtárban Rekord forgalmat bonyolított le az elmúlt hetekben a Pécs- Baranyai Film- és Szemléltetőeszköz Tár. Az iskolák, népművelési intézmények, ifjúsági klubok, termelőszövetkezetek és újabban az ipari üzemek is igénybe veszik a mozi- és diavetítőket, hanglemezeket, filmeket. Az amúgyis gazdag választék újdonságokkal bővült a közelmúltban. Megjelent a Világmagazin legújabb hiradója, Távol-Keletre kalauzolja a nézőt. Érdekes, látványos, a kalotaszegi népviseletet bemutató kisfilm is. Biztosan sikert arat az Orbis Pictus című alkotás, amely a nevelés úttörőjének, Comeniusnak az életét, tanításait, módszereit dolgozza fel. Az ismeretterjesztő és oktatófilmek közül a legkeresettebbek a műszaki-technikai ismereteket nyújtó filmek, amelyek a járművekkel, a közlekedési szabályokkal foglalkoznak. Falumúzeumok Régen vajúdó problémára hívta fel a figyelmet a Dunán túli Napló, a mároki helytör téneti gyűjtemény kapcsán Máig megoldatlan a társadalmi kezdeményezésre megindult helyi gyűjtés, a honismereti gyűjtemények, „falumúzeumok” kérdése. Néhány éve vitába bocsátkoztam szintén e lap hasábjain — a, falumúzeumok kérdéséről, s csak megismételhetem akkori véleményemet: nem múzeumokra, hanem kiállításokra van szükség falun! A múzeum tudományos-közművelődési intézmény, amelynek feladata a különféle kulturális emlékek gyűjtése, megóvása, raktározása, tudományos feldolgozása. És csak ezek után a (tárgyak jelenségek megfelelő összefüggésekbe hozott) bemutatása. Falumúzeumról csak akkor beszélhetünk, ha a fenti kritériumok biztosítottak. Ilyenkor a Művelődésügyi Minisztérium A pécsváradi vár udvarán a régészek által feltárt falmaradványok Szokolai felv. Fordulópont Pécsváradon A vár háromnegyed része feltárva Az 1964-ben kezdődött pécsváradi ásatások ezerí a nyáron is tervszerűen, a programnak megfelelően folytak. Dr. Kiss Attila, a Janus Pannonius Múzeum régésze a korábbi évek feltárásainak tanulságait, eredményeit feldolgozva határozta meg a munka további menetét és irányát. Az idei program elsősorban egy tavaly felszínre került mélypince falainak tovább követése volt, amelyről feltételezték, hogy a templomhoz csatlakozó monostor pince- szintjét adja majd meg, és felette egy-két emelet magassógJEGYZET: A kellemes meglepetés örömével figyeltem az elmúlt hét moziplakátjain egy merőben új feliratot. A „nagy” filmek egyik-másikának címe alatt ezt olvashattuk: „Kisé- rőműsor: Magyar fazekasok". Másutt: „Lovak és lovagok". . . „Az ember, aki tudott repülni", vagy ismét másutt: a Vili és Bütyök-sorozat egyik dara bját. Rövidfilmek. Eddig is lóhattunk belőlük némelyik film előtt. Ha nem késtünk el, vagy ha szerencsénk is volt, néha remekműveket is. Díjnyertes alkotásokat, dokumentum- és riportfilmeket, rajzfilmeket; nevelési témájú vagy éppen a társadalmi valóság egy-egy részletét elénk táró szociográfiát — rövidfilmen. Nemegyszer ezek élményét vittük magunkkal; ez maradt bennünk, nem az utána következő játékfilmé. Mégis hosszabb idő távlatában úgy tűnt, rövidfilmjeink kizárólag a kétórás műsoridő kitöltésére hivatottak, hiátuspótlóként „statiszA rövidfilmekről tálnak” a maguk 10-12 percével. A MOKÉP tájékoztatója szerint havonta átlag 10—12 új rövidfilm kerül a forgalomba. Jó részük előbb-utóbb hozzánk is eljut. Más kérdés volt — remélhetően múlt időben beszélhetünk —, sikerült-e kifognunk egy-egy mélyebb művészi igényű, valóságtartalmú rövidfilmalkotást, azaz hozzájuttatott-e néha a véletlen. Ezért öröm számomra, hogy a kísérőműsorok címei megjelentek a plakátokon. A másik, amiért hangot adok jó érzéseimnek az, hogy e héten újabb lehetőség nyílik művészi rövidfilmek megtekintésére. Mint korábban hírül adtuk (technikai okokból egy hónappal később), november 4-én Pécs két művelődési házában is megkezdődik A rövidlilm művészei című, hat részből álló sorozat. Közülük egy (a decemberi) a magyar rövidfilmművészet jobbára nemzetközi díjnyertes alkotásait, további három pedig a neves Balázs Béla Stúdió megújulást kereső fiatal alkotóinak műveit köti csokorba. Azokat az alkotásokat, amelyek például az azóta nemzetközi rangú Szabó István, Sára Sándor, Gábor Pál, Elek Judit, Kosa Ferenc, Huszárik Zoltán első művészi sikereit jelentették. A kettő együtt — a rövid- film-propaganda első jelei és ez a sorozat — azt jelzi, hogy mind a hivatásos forgalmazók, mind a hivatásos népművelők megpróbálnak valamit tenni a rövidfilmművészet méltó helye érdekében — az emberek művészi értékrendjében. Köszöntjük mindkét törekvést. Abban a reményben, hogy lesz folytatása: a rövidfilm-sorozatokban is, a mozipropagandában is. (w. e.) bon húzódtak a lakóépületek, j A 4 méteres földtakaró borította falakból 27 métert sikerült összesen feltárni, s ezzel egy olyan pincerész tárult fel, amely fényt derít a román templomhoz csatlakozó épület méreteire és alakjára. Eszerint egy nagy, 47x47 méteres, négyzetalakú épület csatlakozik a templomhoz, ennek most egynegyede bukkant elő a föld alól. Az idei eredmények közt van | az is, hogy végre megoldódott a lakók kiköltöztetése az átépített részből, így itt is sikerült tisztázni a különböző falak ko- j rát, egymáshoz való kapcsoló- j dását, az ablaknyílásokat stb. j Kiderült, hogy a gótikus kor- i szakban az emeleti rész más- ; ként festett —, hogy hogyan, az ! is tisztázódott. Megkezdődött ebben az év- I ben a feltárt falak konzerválása j is. A terveket párhuzamosan ké- . szíti a VÁTI műemléki részlegének tervezője, Sándy Péterné, aki az egész komplexum kibontását, a közönség számára való szemléletes helyreállítását tervezi. Annyi már bizonyos, hogy Baranya egyetlen, kiterjedésben, korban egyedülálló rom- kertje alakítható ki Pécsváradon, a várban. A tervek szerint a teraszosan elhelyezkedő fal- maradványok egy ún. didaktikai csíkot kapnának, egy olyan betoncsíkot, amely az eredeti falrészt leválasztja a fölötte építendő új faltól. A megmaradt magasságok és a kívánt térhatás alapján döntik majd el, milyen magasságban emeljék a rekonstruált, nem túlságosan eltérő, de az eredetit nem is utánzó falakat. A lényeg az, hogy a majdani látogató érezze, hogy teremben van, de világosan kirajzolódjék előtte a középkorból megmaradt épület is. Az első feladat mindenesetre a falak konzerválása, amelyet j tehát az idén már megkezdték, de jó tempójú munka mellett is '■ beletelik még egy évbe a be- í feje zés«. , Az idei ásatások a pécsváradi vár feltárásában fordulópontot jelentettek. Miért? — A várnak most már mintegy háromnegyed része van feltárva — válaszolta dr. Kiss Attila. — Amikor az ásatás kezdődött, mindössze a templomot és a hozzá csatlakozó épületrészt ismertük, ami elenyésző része annak, amit ma ismerünk. Nem volt világos, miért volt ez a kevés épület ilyen hatalmas várfallal körülvéve. Most tisztán látható, hogy a várfal a tényleges épületeket közvetlenül vette körül. Előttünk áll egy középkori apátság a maga teljességében. így állott a 16. században, ahogy most előttünk van. A térképre már felrajzolható a nagy, négyzetalakú épület alsó szintjének rendszere, de — mint említettük — a teljes, tényleges feltárás csak jövőre fejeződhet be. Jó lenne remélni, hogy a pécsváradi vár legalább egy évtizednyi kutató- és rekonstrukciós munka után Baranya egyik különleges, vonzó műemléki egysége lesz. H. E. Múzeumi Főosztálya engedélyezi, „bejegyzi” a gyűjteményt, és a területileg illetékes megyei múzeumigazgatóság felügyelete alá helyezi, illetőleg annak részévé teszi. Tehát nagyon áll a mároki példa nyomón megszületett főcím: Ne — mert nem is lehet! - a múzeum nélküli De mivel jár mindez? Régen elmúlt az az idő, amikor egy-egy közgyűjtemény teljes anyaga úgy volt raktározva, hogy egyben kiállítás is volt. I A mai múzeumok anyaga olyan (Kiss Attila régész hasonlatával élve), mint egy jéghegy, amelynek csak kis része van a víz színe felett: a gyűjtemény többsége törvényszerűen raktárban van, s csak kisebb, tizednyi része az, amely a kiállításokon szerepel. Tehát: raktárra, szekrényekre, dobozokra, polcokra van szükség. A tárgyak, fotók nyilvántartása, tudományos feldolgozása leltárkönyvet, leíró kartonokat stb. igényel. Ezek kitöltéséhez azonban olyan szakismeretek szükségesek, amelyek elsajátítása tantárgy az egyetemen. S ekkor még nem szóltunk a megóvásról, a restaurálásról és a konzerválásról (hiszen a molyos, szuvas, korhadt, rozsdás stb. tárgyakat állandóan kezelni kell). Tehát nem minden kirakott anyag kiállítás. Nem akarunk azonban senkit elrettenteni a jószándékú, segítőkész gyűjtőmunkától. Maradjunk a tényéknél: múzeumot létesíteni csak ott lehet, ahol erre az előfeltételek megvannak és a gyűjteménynek felelős, e célra függetlenített, vagy részfoglalkozású kezelője van. Mi lenne mégis a járható út? A helyi, társadalmi gyűjtésre számítanak a múzeumok, melyek nem mindig győzik kapacitással gyűjtőterületük gondozását. Azonban időben értesül- niök kell a helyi tervekről, hogy előre megadhassák az instrukciókat és segédleteket, vagy esetleg személyes részvétellel is segítsék a munka megindí-* tását Kölcsönösen hasznossá, gyümölcsözővé lehet tenni az együttműködést a múzeummal Ismert, hogy ásatást végezni törvénybe ütközik, szigorúan tilos. De a felszínen (pl. eke után) talált régészeti emlékeket csak a szakember tudja meghatározni. Indokolatlan feltevés, hogy a múzeum, ha bejelentik, „elviszi az anyagot”, hiszen legtöbbször (raktározási gondjaink miatt) beérjük a helyi gyűjtemény fontos anyagának lefényképezésével. Ugyanakkor a teljes 'kép kialakítása érdekében tanácsokat adhatunk a további gyűjtés szervezésében. Ezenkívü' filmmel és a képek ingyenes elkészítésével támogatunk mindenkit, aki például hajlandó lefényképezni faluja régi házait vagy a faluban még megtalálható régi bútorokat, cserépedényeket, gazdasági eszközöket (persze, itt is megvan a követelmény, hogy milyen adatok feljegyzését kérjük), vagy megmenti a biztos pusztulástól a régi esküvői és egyéb viseleti fényképeket. Sok-sok előkészítés, átgondolt, tervszerű gyűjtés kell ahhoz, hogy igazi létjogosultsága legyen egy helyi gyűjteménynek. De csak így van értelme és akkor bizonyára nem marad el a cím sem, amely rangot is jelent: Falumúzeum. Mándoki László múzeumi osztályvezető Természethistória 1815-ből Hagyatékból, régi írások közül, poros padlásokról kerültek elő azok a könyvritkaságok, amelyeket más megyéből vásárolt a napokban a pécsi antikvárium. A kiadványok közül a legrégebbi 1710-ben, Lipcsében Jelent meg. A német nyelvű orvosi szakkönyv bemutatja az emberi testet, valamint a különféle betegségeket. A másik ritkaság Budapest közegészség- ügyi kérdéseivel foglalkozik és 1731-ben, latin nyelven adták ki Lipcsében. Természethistória és mesterségtudomány címmel Kisszántó Ferenc állított össze egy természetrajzi gyűjteményt. A harminc színes metszettel illusztrált magyar nyelvű könyv 1815-ben látott napvilágot Bécsben. Bár az 1830-ban kiadott Nemzeti Szakácskönyv még meg sem érkezett Pécsre, a vendéglátóipari szakemberek máris érdeklődnek, szeretnék mielőbb megtekinteni. Valóban érdekesnek ígérkezik a 140 éves szakács- könyv, amely 850 receptet tartalmaz. Nem évszázados, csupán mai ritkaság: a NIMRÓD vadászati folyóirat teljes évfolyamai is kerültek az antikvárium birtokába. Tagozat vagy valami más? Ugyanakkor, amikor kesergünk azon, hogy az általános
