Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-13 / 241. szám
W1. «Héber 13. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Beszélgetés KISZ-en hiviiii fiatalokkal A pórt KB-határozatából adódó ifjúságpolitikai kérdések megbeszélésére, azokat a falusi, termelőszövetkezeti és állami gazdaságban dolgozó fiatalokat hívott meg tegnap a KISZ Szigetvári járási Bizottsága, akik nincsenek a KISZ-ben. A 14-20 év közötti ifjakat Németh iánosné tájékoztatta az elmúlt másfél év tapasztalatairól, az ifjúság munkájáról. A fiatalok munkájukról, anyagi megbecsülésükről beszéltek s vázolták szórakozási, művelődési igényeiket Hétszáz különböző rendezvény Változó igények a falu közművelődésében A Pécs-baranyai Népművelési Tanácsodó művelődési autói évek óta rendszeresen fölkeresik a megye községeit. Azzal a céllal, hogy a helyi művelődési otthonok, könyvtárak, klubok munkáját különböző kész rendezvényekkel segítsék. Ehhez a tanácsadó minden nyáron részletes ajánlójegyzéket bocsát ki. A jegyzék, mint korábban megírtuk, a lehetőségek: killítások, műsorok, ismeretterjesztő és játékos klubfoglalkozások, szemléltető filmek stb. százait kínálja minden évben, persze újakkal kiegészülve. Ebből választanak I a népművelők, községük művelő- I dési tervének összeállításakor. ! Az igények bejelentése nemréEgy hónapig koncentráció Nem az oklevéléit . tanulnak Koncentráltak a Közgazda sági Egyetem hallgatói. Nem a homlokukat ráncolva — köny- nyebben, de hasznosabban. Nem is kis ideig, szeptember elejétől, októberig. Hogy mi is a koncentráció? Intenzív tanulás egy hónapon keresztül, amikor csak egy tárgyat kell tanulni az egyetemistának. A II. éves pécsi közgazdászhallgatók többsége a nyelvet választotta: oroszt, angolt, németet. A közgazdasógin ugyanis az idegen nyelv nem egy tárgy a sok közül, hanem alaptárgy. A nyolcadik félév végére a főnyelvből el kell érni a tárgyalási szintet. A heti 24 órából négy esik egy napra, általában egy óra beszélgetés, egy lexika, egy nyelvtan és egy óra szakszöveg. És otthon még legalább négy-hat óra egyéni tanulás a feladott leckékkel. \ Selymes Ferenc, az Idegen- nyelvi Tanszék vezetője: — A mi hallgatóink bizony nem az oklevélre, hanem a nyelvtudásra mennek. Számukra ez létkérdés. Van egy II. éves csoportunk, amelyik a második félévben állami nyelvvizsgára megy. Októberben a nyelvórák száma visszaesik heti kettőre, ami kétségkívül visszahat, ezalatt viszont megérlelődik az a nagy anyag, amit addig átvettünk. Az említett kiváló csoport oroszból megy állami nyelvvizsgára. A társalgási órájukon az első perctől kezdve oroszul folyik a beszélgetés - a vadászati világkiállításról, Pécs színházi élétéről, a szórakozási lehetőségekről. — A kiejtésükkel és a hangsúlyokkal vannak még problémák, de a beszédkészségük nagyon jó - mondja a tanár. — A kiejtést és a hangsúlyt viszont nehéz javítani, mert az általános és a középiskolában rosszul megrögzödik, s ilyenkor mór nehéz megváltoztatni. — A szaknyelvi órán nagyon „külföldön’’ érzem magam. A KGST tagállamok komplex programjának magyar szövegét fordítják oroszra. Azt hiszem, itt a tanároknak sincs könnyű dolguk. A „rentábilis", „konver- tábilis valuta”, „közös valuta" kifejezéseknek először a magyar jelentését kellett megtanulniuk, hogy azután az orosz megfelelőt taníthassák a hallgatóknak, akik magyarul értik, hogy miről van szó, hiszen közgazdászok. Zsuzsa orosz nyelven a reklám szerepéről tart kiselőadást. Szerényen, halkan, elfogódottan. — Bátrabban mondja - biz. tatja Selymes Ferenc —, a piackutatónak rámenősebbnek kell lennie. Van benne valami. A „tárgyalóképes" nemcsak jó nyelvtudást, hanem jó fellépést, s az üzleti versengésben szükséges ügyességet is jelenti. S az igazi leckét úgy is az élet fogja feladni. gén zárult le. A tanácsadótól információt kértünk; hogyan alakult az idei program, mit kérnek, mit várnak tőlük a falvakban. A kapott számadatokat összevetve az elmúlt éviekkel, érdekes, több helyütt beszédes változások tükröződnek a falu közművelődésében. A hivatásos előadóművészek pódiumműsorait a tavalyi 53- mal szemben most csak 44 helyen kérték. Itt nem az igények csökkenéséről van szó, hanem arról, hoqy a saját költségvetésből gazdálkodó — és sokhelyütt nagy anyagi nehézségekkel küszködő — művelődési ott- hpnok bizony nehezen tudnak kifizetni 600—800 forintos tiszteletdíjakat. A javasolt műsorösszeállítások között Dinnyés József pol-beat énekes eqyórás klubműsora a listaveztő: 17 községbe hívták meg. Sólyom Katalin színművész Mesebál című gyermekműsora 11 községben hangzik el. Nagy az érdeklődés az idei évben először ajánlott amatőr műsorok iránt. A Bóbita báb- eqyüttes 15, a szentlőrinci színjátszók műsorait 21, a komlói Bányász Színpad 4 műsorát összesen 19 helyre kérték. Sok a tennivaló ma még falun a zenei ismeretterjesztésben. Kamarazenekari műsorra ugyanis mindössze egy igénylés érkezett a megye több, mint 250 községéből. Csaknem meqkét- szereződött viszont a képzőművészeti és irodalmi kiállítások száma. A Szépművészeti Múzeum négyféle tematikus összeállítását és Zinner Erzsébet Emberöltő című fotókiállítását több, mint 40 községben kérték. A legnagyobb igény a kiscsoportos foglalkozások iránt mutatkozik. A tavalyi 227-tel szemben most 480 (klubok, szakkörök és egyéb csoportok számára javasolt) programot kértek Baranyában. Feltűnően magas az igény a társadalmi erkölcs témáival foglalkozó előadások iránt. Például a fiatalkorúak bűnözése; Bátorság, huligánság, garázdaság. A két témából összesen 50 előadást kértek a községekben. A további igények az érdeklődés nagyságrendjében: játékos klubfoglalkozások (38); honismereti témák (34); A modern lakás berendezése (20); Elektromos háztartási gépek (10); szőlőművelés, borkezelés (16). Változatlanul népszerűek az egészségügyi témák. Az érdeklődés sorrendjében, az előadások címe szerint: Káros szenvedélyek — helyes szórakozások (25); Ideges vagyok (14); A szív és érbetegségek kialakulása, megelőzése (12); Családi életre nevelés (12). Ezek a számok, témák, előadáscímek jó részben önmagukért szólnak. Bizonyos, a ma emberét foglalkoztató témakörökben a falun is ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés. A jobbára ismeretterjesztő előadástémák igénye megkétszereződött az elmúlt évhez képest. Nagyon örvendetes, hogy a tavaly elhangzott 338 előadással szemben az idén közel 700 különböző rendezvényt kértek a baranyai falvak. Ez a jelenség mindenképpen a kisebb közösségek, csoportok aktív jelenlétét igénylő, közéleti gondolkodású ember formálódását jelzi és egyengeti." W. E. Kié az iskola? A Pécsi Nemzeti Színház új tagia: Élet a kozmoszban Kulin György előadása Komlón Kulin György professzor ma este 6 órakor a komlói Május 1. Művelődési Házban, a városi értelmiségi Klub rendezvényén megismétli a meszesi Művelődési Házban tegnap este tartott előadását, Élet a kozmoszban címmel. Az előadás illusztrációjaként a résztvevőknek bemutatják az Apollo 14. űrhajó útjáról készített színes amerikai- filmet. Töredékek egy lányról Orsós Marika 1967 óta állami gondozott. Édesanyja, a rózsafái tsz dolgozója, egyedül nevelte öt gyermekét. Marika 1971-ben leérettségizett a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumban, s szeptembertől a Soproni Övó- nöképö hallgatója. * Egy állami gondozott tavasszal és ősszel 800 forintot kap ruházkodásra. Ezt többnyire a gyermekvédelmi felügyelővel együtt vásárolják el. Az állami gondozott részére ezenkívül tanszer-segély és havi 30 vagy 60 forint zsebpénz jár. * „— A nevelőapámat nem szerettem. Veszélyeztetett környezetben éltem. Talán mondtam, hogy nem is tartjuk vele a kapcsolatot. Az édesanyám igen egyszerű asszony, de én nagyon szeretem. A legintimebb ügyeimet is megbeszéljük. Nagyon egyszerű assz- szony, de tiszta érzései vannak. És ez a jó. Meglepte, hogy otthagytam a mezőgazdaságot, de azután örült, örült, hogy én már másként fogok élni." Részlet egy Orsós Máriáról készült jellemzésből: „Csendes, szerény, visszahúzódó lány... A szókincse csekély, ez gátlásossá teszi. . . Rászorul a szeretetre, de nagyon ragaszkodó természetű . ■ . — Mikor volt boldog? Gondolkodik. — Mikor volt először nagyon boldog? — Talán amikor felvettek a technikumba. Olyan elérhetetlen volt a technikum is, hogy nem is mertem álmodozni róla. Aztán akkor, amikor versenyekre mentünk — részt vettem a szép magyar beszéd versenyein. És utoljára most, hogy lelvettek Sopronba. — Mikor gondolt először arra, hogy óvónő lesz? — Régen, mikor még a testvéreimnek segítettem és láttam őket. De aztán hosszú ideig nem is mertem gondolni rá. — Nem félti az édesanyja, hogy elveszíti? — Nem. Szeretem anyát. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta: „Nem akarok rossz hirt hallani rólad". Szeretném jól elvégezni a képzőt. Csak Így tudom visszaadni azt, amit kaptam. — Kitől? — Mindenkitől. A középiskolától, Kati nénitől, aki a gyermekvédelmi felügyelő. Kati néni: — Nem volt jó tanuló a középiskolában, bár az is igaz, sokat betegeskedett. De éreztük, hogy van benne valami, segíteni kell rajta. Megszerettem. Mondtam a főnökömnek, hogy továbbra is szemmel tartom. Ö is örül, hogy ragaszkodom hozzá. Persze, túl van egy nehéz akadályon, de nem lesz könnyű neki. Vannak még akadályok ■ ., Morofkó László MOLNÁR MIKLÓS Egyszer már bemutatkozott Pécseit, igaz, régen, s nem színházban, hanem pódiumon. Tíz évvel ezelőtt, egy télen, Sztravinszkij: ödipusz rex cimű darabjában énekelt, Lukács Miklós vezénylete alatt. Később a pécsi Fegyveres Erők Klubjában is fellépett. További bemutatkozásai: lemezek, rádiókoncertek, népi demokratikus országok pódiumai, Franciaország, Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság. Basszust énekel. — A Zeneakadémia operatanszakán 1957-ben végeztem — mondja —, de mór 1950-bep megkezdődött énekesi pályafutásom, amikor a rádió énekkarának tagja lettem. Utána? - A Magyar Állami Operaház magánénekese voltam 1962-ig, s huszonegy kisebb-nagyobb operaszerepet énekeltem. Majd a Néphadsereg Művészegyüttese következett, ahol szintén magánénekes voltam és most Pécs... De egy énekes elsősorban ne az újságban, hanem a színpadon mutatkozzék be. Más a szó és más az ének. — Azért használjuk ki a szóbeli lehetőségeket is: mi a kedvenc műfaja? — Népdal, opera, oratórium ... minden. A zeneirodalom legkülönbözőbb stílusirányzataiból vannak a repertoáromon művek. Még annyit: Lukács Miklósnál, Vaszy Viktornál tanultam, s Kodály Zoltán írta alá a diplomámat. Akkor éppen ő volt a megbízott igazgató, így a diplomám kettős érték. Mindjárt az első évben az Aidában a királyt énekeltem, Ferencsik dirigált. — Kedvence? — A Szöktetés a szerájból Ozminja. Meg a Varázsfuvola Szarasztrója, amit ugyan eddig csak pódiumon énekeltem. Aztán Haydn Aki hűtlen, pórul jár című operájának basszus főszerepe, amit a Haydn-évfor- duló alkalmából adtunk elő. És szerepeltem Szokolay Sándor négy oratóriumában is. A Pécsi Nemzeti Színházban a Bohémélet Colin és a Trubadúr Fernando szerepében lép j fel. Az lesz az igazi bemutat- ; kozása, nem szóval, énekkel. F. 0, A kérdés ?em k* *rd«s ~---------------- ha altalanossá gban gondolkodunk. De kérdés, amint konkrét igazgatási feladatokra, hovatartozásra gondolunk. Kérdés — mégpedig igen bonyolult, s nem is köny- nyen eldönthető kérdés. A tanácsi átszervezésekkel, a decentralizációval kapcsolatban rengeteg hatásköri probléma felmerült, amelyeket mind tisztázni kellett, vagy kell a jövőben. Az intézkedések konzekvenciáit az oktatásügy szervezetével kapcsolatban is le kellett vonni. Ismert tény, hogy korábban az általános iskolák a járási tanácsokhoz tartoztak, míg most a községek hatáskörébe kerültek. A fenntartás gondja, költsége úgyszintén a községi tanácsoké lett. A községé lett az iskola, a község dolga, hogy a hozzá került költségvetést a lehető legcélszerűbben használja fel, az ő gondja, hogy szolgálati lakásról gondoskodjék, ha szükség van, szépítse, tatarozza az iskolát, biztosítsa, hogy a község és az iskola érdekei minél tökéletesebb harmóniába kerüljenek. (A tanítás tartalmimódszertani része természetesen más kérdés.) Tehát: egyértelműen olyan intézkedés ez, amelyben a demokratizálódás folyamata érvényesül, az embereket saját ügyeiknek intézőjévé avatja, saját ügyeikben érdekeltebbé teszi őket. Az ügyintézés közelebb kerül az élethez, nem szakad el attól. Igaz, néhány gyakorlati probléma így is adódhat. Amíg a járás gazdálkodott egy járás területének több iskolájával, lehetőség volt az esetenkénti, indokolt differenciálásra. Ha például tíz pedagóguslakásra volt pénz, azt úgy osztották meg a járás községei között, hogy az a legégetőbb szükségleteket elégítse ki. Ha iskolát kellett tatarozni, mert az már dülede- zett, mód nyílott a pénzek összevonására. Most, hogy a községek maguk gazdálkodnak a maguk keretéből, ez a h'elyzet megszűnt. Mivel azonban az iskolai körzetek nagyjából egybeesnek, illetőleg mindinkább harmóniába' kerülnek a közigazgatási egységek kialakulásával, idővel ezek az ellentmondások is felszámolhatók. Olyan problémákra, hogy a helyi keretből nem futja valamilyen fontos nagyobb szükséglet kielégítésére, inkább a nagyobb iskolák esetében lehet számítani. Ami azonban a lényeg: az általános iskolák célja, feladatai, funkciója teljes mértékben kötődik a községek érdekéhez. Nincs semmiféle ellentét a helyi kötelezettség és -helyi érdek között. Magyarán mondva: a községek iskoláikon keresztül is saját lakosságukról, a választott vezetők az iskolai ügyek intézésekor is saját választóikról gondoskodnak. Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet a középiskolákkal. A megye középiskolái egy-egy városban működnek, A Művelődésügyi Minisztérium nemrégiben véleményt kért a megyéktől a városokban működő középfokú tanintézetek fenntartásának kérdésében. Másképpen szólva, a megyékre bízta, döntsék el: hogy ezek az iskolák maradjanak a megyei tanács művelődésügyi osztályainak irányítása, fenntartása alatt, vagy kerüljenek az illető városok fennhatósága alá. A Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalván ezt a kérdést, azt az álláspontot foglalta el, hogy az adott iskolák kerüljenek a városokhoz. Az érv az volt, hogy a városok így inkább sajátjuknak érezhetik majd ezeket az intézményeket, jobban megteremthetik az oktatás tárgyi-személyi feltételeit. Egyszóval az egyébként valóban igaz indokolás ugyanaz volt, mint az általános iskolák esetében. Holott a kétféle iskola helyzete, problémái eltérnek egymástól. Vegyük először az anyagi vonatkozásokat. A városok maguk gazdálkodnak ugyan az iskolákra fordítható kerettel, mivel azonban a költségek lassan, de biztosan emelkednek, mivel az oktatás korszerűsödésével párhuzamosan mindig újabb és újabb igények jelentkeznek, kérdés, hogy tudnak majd ezzel lépést tartani a kisebb kerettel rendelkező városi tanácsok. A megyében négy érintett intézményről van szó — valamennyinek kollégiuma is von. Kik laknak a kollégiumokban? Nyilvánvaló, hogy nem a városi gyerekek. Komlón például éppen most bővítik a második számú kollégiumot. Ez megyei érdek. De vajon mennyiben és mennyire városi érdek? Márpedig a megye városaiban működő iskolák nem válhatnak csak városi intézménnyé. Nem válhatnak például azért sem, mert ezzel eleve lehetetlenné tettük az egyenlő esélyek elvét. Nem válhatnak azért sem, mert ma már a középiskolák differenciálásának olyan fokán állunk, hogy a szakközépiskolai osztályokat és tagozatokat nem semmisíthetjük meg. Azok a korszerűbb, színesebb, jobb oktatást szolgálják. Egy-egy tagozatos osztályt fenntartani azonban csak akkor érdemes — nemcsak anyagilag, hanem az oktatás színvonalának érdekében is —, ha megvan a kellő számú, kellő tehetségű diák. Kérdés azonban, hogy kisebb városaink képesek lennének-e ilyen osztályokat rendszeresen és színvonalasan feltölteni. S ha igen, lenne-e értelme ilyen fokú „szakosodásnak”. A szomszédos szocialista országok —, ahol mindezek a problémák ugyancsak léteznek, de egynémely vonatkozásban már előrehaladot- tabban jelentkeznek — szolgáltatnak példát olyan jelenségre is, hogy egy kisvárosi gimnázium felkéri az iskoláját látogató diákok lakóhelyét: járuljanak hozzá az oktatási költsér. gelchez, különben nem áll módjában máshonnan is fogadni tanulókat. Mindez talán rémlátós, de--- számolni kell a reális lehetőségével annak, hogy a helyi érdek összeütközésbe kerülhet a megyei, vagy mégnagyobb regionális érdekkel. Igaz, ellene vetheti bárki, hogy mindez egy egészséges versenyszellem kialakulását is segítheti. Ha ma Mohácson nincs nyelvi labor, az ma még a megye „lelkén szárad", de holnap Mohács város szégyene lehet, amelyet a város siet felszámolni. S ugyanígy vélekedhet a többi város is. Nem alakulhat ki ebből egy egészséges rivalizálás, egy termékeny hajtóerő? Kialakulhat. De ha a helyi érdek mégis nagyobb érdekek háttérbe szorulásával járna, nehéz lenne érvényt szerezni a „központi akaratnak". Lehet, hogy a távoli jövő szempontjából jó, hasznos döntésnek bizonyul ez a mostani. De egyrészt: csakis azzal a kiegészítéssel, hogy az önállóság mellett legyen zöld útja egy-egy indokolt „központi akaratnak”, természetesen központi támogatással együtt. Másrészt pedig nagy meggondolásra vár annak eldöntése, hogy vajon a demokratizmus kiszélesítése, a helyi önállóság kiterjesztése hol kívánatos (akár annak is, akire ru- , házzuk), s hol nem szól mellette — legalábbis egyelőre — az ésszerűség is. H. E. Megjelent a Fáklya legújabb száma Mi a holográfia, hogyan lett egy moldovai erdészlányból világhírű Pillangókisasszony; ki volt Polenov, akinek Okn-menti hazát tízezren keresik fel évente; hogyan merítenek a népművészet kincsestárából a szovjet divattervezők; milyen a nő helyzete a szovjet társadalomban; miből lett a nálunk is kedvelt ékkő, a borostyán? — minderre képekkel illusztrált cikkekben választ ad a Fáklya legújabb száma. Ezúttal is több érdekes hírt közöl arról, hogy milyen újabb intézkedések szolgálják szovjet emberek miqdennai gondjainak könnyítését. Színi riport számol be a moszkvi Nagy Színház budapesti vei degjátékáról, Rumjancev akadt mikus a szovjet tudomány fe lődésének útjait ismerteti, kt írás pedig a szocialista orszc gok gazdasági együttműködést vei foglalkozik; egyik^a intec ráció előnyeit fejtegeti szóit adatok alapján, a másik a be ráti országok hajósainak össze fogását méltatja.