Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-12 / 240. szám

1971. október 12. DUNÁNTÚLI NAPIö 5 Száz asszony munkát kapott Tovább bővítik a lehetőségeket Segít a Kesztyűgyár Egyműszakos müiieiy gyermekes anyáknak A két műszak nagy gond. Kü­lönösen ott, ahol csupa asszony és lány dolgozik. Ki vigye a gye­rekemet az óvodába, a bölcső­débe? Hogyan járjak esti isko­lába, amikor még javában tart a délutáni műszak? A Pécsi Kesztyűgyárban ezerháromszáz nő dogozik. A kézi varróknak még csak-csak könnyebb a dol­guk. Otthon varrnak, maguk oszthatják be idejüket. Tavaly már megszervezték a gépi var­rók bedolgozói hálózatát, száz varrógépet adtak ki házhoz, ez is segített. De mi legyen a töb­bi kismamával, a többi sokgyer­mekessel? A műszak reggel há­romnegyed hatkor kezdődik. Ne­kik és gyermekeiknek ez túl ko­rai. Nos, a Kesztyűgyár ismét se­gít. Elkészült az új irodaház, hely szabadult fel. A régi iroda­házban egyműszakos műhelyt alakítottak ki, ahol reggel hét­kor kezdődik a munkaidő. Egye­lőre egy 33 fős csoport, később folyamatosan 75 varrónő kap itt helyet. Megnyílik számukra a le­hetőség: maguk vihetik gyerme­küket az óvodába, a bölcsődé­be. Az egyműszakos műhely a továbbtanulók gondjait is meg­oldja. Az utóbbi években dina­mikusan fejlődött a Kesztyűgyár termelése, szakmunkás-utánpót­lásban azonban nem tudtak lé­pést tartani a fejlődéssel. A gyár a dolgozók iskolája kere­tén belül középfokú konfekció- ipari technikumot szervezett. He­tente több napon is tartottak órákat. A tanulás azonban üt­között a munkarenddel. Sok nő, aki két műszakban dolgozott, le­morzsolódott az iskolában. Az egyműszakos gépi varrodában most helyet kapnak a továbbta­nuló nők is. Sőt, a férfiakról is gondoskodnak. A továbbtanuló szabászok részére egyműszakos műhelyt alakítanak ki. Negy­venötén dolgozhatnak majd itt. Az intézkedéshez nem kell kü­lönösebb kommentár. Segít az anyák és a továbbtanulók hely­zetén. De hasznát a gyár is él­vezi. Ilyen körülmények között más a kedve az embernek a munkához. Többet termel, jobb minőség kerül ki a keze alól. — Nemzetközi áruparádé. A Centrum Áruházban jelenleg hét nemzet ruházati termékeit és divatcikkeit árusítják. Az NDK- ból férfi kalapok, bundacipők, fésülködőgallérok, bio-krémek, harisnyák és zsebkendők, Albá­niából női papucsok, Csehszlo­vákiából férfi bundacipők és sárcipők, Iránból férfi gumicsiz­mák, Romániából női bokaci­pők, Franciaországból velurbór- sonyok, Olaszországból szinte­tikus női fehérneműk érkeztek. Megkezdődött a termelés a Carbon Könnyűipari Vállalat szalatnaki üzemében Fennállása óta talán legna­gyobb eseményét ünnepelte a minap Szalatnak lakossága. Felavatták a községben a Car­bon Könnyűipari Vállalat új üze­mét és az avatás után azonnal megkezdte a munkát a cipőfel­sőrészkészítést már a nyáron megtanult ötven asszony. A munkáslétszámot illetően ez még csak a kezdet, ugyanis no­vember végéig százra duzzaszt- ják a létszámot. A szalatnaki felsórészkészítő üzem megnyitása a komlói Car­bon Könnyűipari Vállalat veze­tői és dolgozói számára sem kis esemény. Amíg a szalatnaki asz- szonyok foglalkoztatásával sür­gető társadalmi igénynek tettek eleget, a vállalat termelésének fokozásával népgazdasági ér­deket szolgálnak és jelentősen hozzájárulnak exportjuk növelé­séhez. A mintegy kétezer dol­gozót foglalkoztató Carbon, a Hungarotex, a Hungarocoop, a Tannimpex, az Artex és a Kon- zumex külkereskedelmi vállala­tok közvetítésével ebben az esz­tendőben 800 ezer pár cipőt gyárt külföldi megrendelésre. Exporttermelésük valamennyi ru­házati terméküket figyelembe- véve idén már eléri a 100 millió forintot, s jövőre még ennél is több lehet, ha bővíteni tudják a kapacitást. A szalatnaki üzemben dolgozó asszonyok jö­vőre 100—150 ezer pár cipőhöz készítenek felsőrészt és azt ter­vezik, hogy termelésüket foko­zatosan évi 250 ezer párig fej­lesztik. A vállalatnak az a törekvése, hogy jelentősebb beruházás nél­kül növeljék a kapacitást és olyan helységekben létesítsenek üzemet, amelyben a munkaerő foglalkoztatása ezt különöskép­pen indokolja, a helyi tanácsok nagy megértésével találkozott. A szalatnaki tanács például díj­talanul bocsátotta rendelkezés­i re a régi iskola épületét. Má- j gocson hasonlóképpen fogadták a Carbon „közeledését", itt a volt iparos-székházban nyílnék a közeli jövőben hasonló üzem. A cél érdekében megnyerték a helyiség jelenlegi tulajdonosá­nak, a kisipari szövetkezetnek vezetőit is, s bíznak benne, hogy a volt iparos-székházat mielőbb bérbevehetik. „A sibeniki szűk utcákon* tavit sírni veiÉfszerepiise lügpnlben Nagy sikerrel mutatkozott be október 10-én, vasárnap este Mohácson a Bartók Béla Mű­velődési Házban a jugoszláviai Sibenik város színtársulata. Az Adriai-tenger partján fek­vő Sibenik város színháza - a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének meg­hívására és a horvátországi Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének szervezésében - tíz na­pon át hazánkban vendégsze­repel. A horvát színházi együt­tes délszláv-lakta falvakban és városokban lép fel. Az előadá­sok azt a célt szolgálják, hogy erősítsék a két nép közötti ha­gyományos kulturális kapcsola­tokat és fejlesszék az itt élő szerb-horvát anyanyelvű lakos­ság nyelvi kultúráját. Ez az első eset, hogy a jugoszláviai állami színház turnézik a magyaror­szági délszláv helységekben, eddig ugyanis csak — jobbára amatőr — művészeti együttesek látogattak el hozzánk. A sibe­niki vendégművészek két elő­adással szerepelnek: a gyerme kék számára Vladimir Nazor horvát költő zenés játékát, ■ felnőttek számára pedig — An­te Balin rendezésében — A sl« beniki szűk utcákon című zenés- dalos műsort mutatják, illetve mutatták be. Tegnap az együttes tagjai Drávasztárán mutatták be mű­vészetüket. Délután a gyerekek, este a felnőttek részére tartot­tak. előadást. A sibenikiek Szalántán, Fel- sőszentmártonban, Versenden és Pécsett tartanak a héten előadást. Tsz-szai* emberek továbbképzőié a Tecba ka Házában Gyakorló termelőszövetkezeti ■agronómusok és ifjú pályakez­dő szakemberek vettek részt tegnap délután Pécsett a Tech­nika Házában, azon az előadá­son, amelyet Kovács András, egyetemi tanár, a Keszthélyi Agráregyetem tanszékvezető he­lyettese tartott A növényter­mesztés intenzív irányai címmel. Abból kiindulva, hogy ma a mezőgazdaság már nem a sa­ját belső forrásából, de külső forrásból — az iparból — merít­ve végzi a talajerő visszapót­lást, az előadó rámutqtott a műtrágyák használatának for­radalmi hatására a növényter­mesztésben. Ezek alkalmazása olyan erőteljessé vált, hogy a fejlett iparú országokban már a kemikáliák lebontása, az egyensúly felbomlása, a kör­nyezet szennyeződése okoz igen nagy gondot, mely rövidesen nálunk is problémákhoz vezet­het. Az egyensúly tartása alapve­tően fontos. Az országban 26 helyen folynak ma műtrágyázá-' si kísérletek, ahol a talajhoz való kötődést, a koncentrációt vizsgálják. Egy nagyobb kon­Drezdai újságíró riportúton Baranyában Ernst Günther, a drezdai Sächsischestageblatt című új­ság vezető riportere egy hetet tartózkodott Baranyában, illet­ve Pécsett. Az NDK-beli újság­írót fogadta dr. Nagy lózsei, a Megyei Pártbizottság titkára és Szentirányi lózsei, a Pécs városi Pártbizottság titkára. Ernst Günther felkereste hivatalában Szentistványi Gyulánét, Pécs város Tanácsának elnökét, Gal- lusz Józsefet, Komló város Ta­nácsának elnökét, valamint Ber- nics Ferencet, a Baranya me­gyei Tanács művelődésügyi osz­tályának vezetőjét. A német új­ságíró látogatást tett a Mecseki Szénbányák központjában, ahol Bachman Mátyás gazdasági igazgatóhelyettes adott tájé­koztatót a mecseki szénbányá­szok életéről és munkakörül­ményeiről, majd a vendég meg­tekintette Zobák-bányát. Tudo­mányos intézményeink közgl a Pécsi Orvostudományi intéze­tet is felkereste Ernst Günther. A német újságírót dr. Tényi Je­nő tájékoztatta, majd együtt megnézték az egyetem elméleti tömbjét és a 400 ágyas klini­kát. A drezdai újságíró meg­ismerkedett Pécs város idegen- forgalmi szakembereivel, felke­reste a Dunántúli Napló szer­kesztőségét és beszélgetett a lap vezetőivel. Ernst Günther látogatásának célja: riportsorozatban kívánja megismertetni olvasóival Pé­cset, annak kommunális ellá­tottságát és idegenforgalmát, írásaiban foglalkozik majd megyénk és Pécs város kultu­rális és tudományos életével és a mecseki szénbányászok mun­kájával. centráció kedvező hatású, jó példa erre az idei aszályos év, de túlzott tápanyag-koncentrá­ció sokkot idézhet elő. A mű­trágyák harmonikus adagolása nem könnyű feladat, a gyakor­latban eddig általános elv volt a növények műtrágyázása, a legújabb tudományos felfogás ezzel szemben az, hogy a fosz­forral és a káliummal talajmű­trágyázást kell végezni - ezek­ből minden évben fel kell töl­teni egy bizonyos szintre a ta­lajt — a nitrogént pedig mindig a szóban forgó növény igényé­hez kell adagolni, ez ma a leg­korszerűbb, legcélravezetőbb módszer. A talajművelésben elvetette a tudomány azt a régi elvet, hogy ahány szántás, annyi ke­nyér. Ma, a jó talajművelés fo­galma leegyszerűsödött és a jó magógykialakításra összponto­sul. Ez döntően megszabja az intenzív irányt. Hasonló fontos­sággal bír a helyes tőszóm ki­alakítás. A területegységenkén­ti megfelelő növényszám el­döntheti a termést, mert ha ez kevés, később már semmivel — növényápolás, vegyszerezés stb. - nem pótolható. A modern ter­mesztés-technika alapalve az „elvetek és learatok” felfogás arra irányul, hogy lehetőleg ki­küszöbölje az összes különböző műveletet, korrigálást. Termé­szetesen ennek megfelelően megnőtt a jó vetőmag szerepe is. Egyébként nemcsak a vető­mag, de a fajta szerepe is meg­nőtt, s nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is, annál is inkább, mivel az öntözéssel és műtrágyázással csak a ho­zam növelhető, de a minőség egyidejűleg rendszerint romlik. Megnőtt tehát a növénynemesí­tés szerepe, a gyakorlat elvá­rása ma már agrotechnikai jel­legű is, vagyis az a korszerű növényfajta, ami a legjobban nélkülözhetővé teszi az emberi munkát. Az előadás legfőbb értéke, hogy a növénytermesztés inten­zív irányainak megismertetése mellett felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre is, ame­lyek az embert és környezetét érhetik, ha hiányzik a kellő óvatosság. Munkában az „alkalmi” rakodó Jön a szenes, ha jön... Azt hiszem, mi vagyunk a többen. Akik minden esztendő­ben egyszer felvesszük slammos- lyukacsos melegítőnket, és úgy ősz táján néhány mázsa téli meleget leviszünk a pincébe, előre aprított tűzifával. A szenesember ilyenkor jó ba­rát lesz — vagy ellenség. Attól függően, hogy „igazi" fekete­szenet hoz-e vagy „krumpli­földet". Kint, a TÜZÉP Alkot­mány utcai telepén egymás sar­kában fordulnak a gépkocsik és a kétlóerős „spediterek”. üre­sen jönnek, hogy aztán fekete porfelhőben megrakodva to- vábbálljanak egy házzal. Kaluber Ferenc és Czakó Sándor éppen beálltak egy „hegy" mellé a teherautóval. Ma már a harmadik forduló következik. Arcukat ünnepnap nem ismerném fel. — Csak a szem marad tisz­tán: olyanok vagyunk mint a bányászok. — Panasz volt...? — Hát...? Egyelőre nem, de j a Kossuth tér 16-ban nemigen j örültek. Olyan brikettet vittem I ki az újtelepről, hogy fele fűz- i fa volt, a másik fele meg pram­Vendégünk volt lancsó Adrienne és Faragó Laura Erdélyi kisváros szülötte. Szín­művész, előadóművész. Több, mint húsz éve járja a pódiumo­kat, iskolákat, művelődési ottho­nokat á legnemesebb költészet­ből szőtt irodalmi-népköltészeti összeállításaival Tegnap Pé­csett szerepelt Földédesanyám című — részleteiben nemrégen a tv-ben is előadott — műso­rával. Nagysikerű, kivételes mű­vészi erejű produkciója előtt megkerestük néhány percre. Arról kérdeztem, hogy a nép- költészet műsorainak valóban a fő tartalma-e? — Ez tévhit, szeretném elosz­latni. Nemcsak népballadákat mondok . . . Huszonkét önálló műsorom közül mindössze kettő népköltészeti, a többi különbö­ző irodalmi összeállítás. Viszont önállóan egyedül én szerepelek népköltészettel. Mások általá­ban egy-egy ilyen művet mon­danak el, ezért úgy tűnik, csak ezt csinálom . . . — A Földédesanyám anyaga eredeti, ismeretlen. Hol, ho­gyan találkozott vele? — Közvetlenül a gyűjtőktől kaptam: eredeti ráolvasásokat, csujogatókat, mondókákat, népi imádságokat, moldvai, csángó­vidéki siratókat. Könyvalakban csak az utóbbiak közül jelent meg eddig néhány. S amikor a -Röpülj páva adásban először hallottam meg Faragó Laurát, tudtam: ő lesz a műsorom nép­dalénekese. — Mit hallunk a jövőben? — Két új műsort tervezek. Az egyik régi magyar irodalmi ösz- szeállítás, a másik modern mai költészet. Szegeden él egy költő, Polner Zoltán, aki népi babo­nákat dolgozott fel, egészen sa­játos lorcai hatással, ihletett- séggel. Ezt szeretném megszó­laltatni .., FARAGÓ LAURA Erdélyi népdalokat énekelt a televízióban valami csodálatos egyszerűséggel, kíséret nélkül, a dalok eredeti stílusában. Amit csinált, sajátos új hang a nép­daléneklésben. Olyan, amilyet előtte csak népi énekesektől hallottam. — A népdalt szerintem min­dig úgy kell énekelni, ahogyan megszületett. Tehát nem „szóra­koztatásként", ahogyan meg­szoktuk, hanem ahogy van: ere­detében .. .Az őt megillető mű­vészet rangján. Innen az a sa­játos stílus, amit csinálok... — Énekel-e kísérettel is? — Bartók, Kodály és mások feldolgozásait majd természe­tesen. Egyszer... A Zeneakadé­mia I. éves énekszakos hallga­tója vagyok, Sziklai Erika a tanárom, Faragó Laura — Megtartja-e lő műfajának a népdalt? — Igen, de ahhoz sok mást: Bgchot, Schubertét is meg kell tanulni énekelni. — Édesapja nyugdíjas, anyja tanítónő Pécelert. Tíz testvére Jancsó Adrienne van, egy apától, egy anyától. Ö a középső, aki most végzett a szegedi tanárképzőn, és most indult el egy szép és nagyon ígéretes zenei pályán. (w. e.) per-bogyó. Mi erről nemigen tehetünk... Azt visszük, amit a telep ad. A szomszéd szénhegyet mar­kológép harapja. így könnyebb, egy-két perc alatt megtelik az autó. Gebinbe csinálja, nem a telepé. Itt csak kézi erővel ra­kodnak. Pedig a megoldás ké­zenfekvő lenne. Ugyanis olyan nagy bajok vannak a szállítás­sal. Ha az emberekre nem is gondolnak, de a kocsiállások ideje lerövidülne ... Nagy ez a telep: 800—1000 vagon tüzelőt tárolnak. Napon­ta 15 vagonnal ebből kiszakí­tanak: augusztus végétől na­ponta nő a forgalom. Mire az első hó leesik, már a legké­sőbb ébredőknek is megtelik a pincéje. Ha lenne kocsi, akkor háromszor ennyit is elvinnének. Az ügyfelek hetekig sorba áll­nak — mérgelődésük érthető. Persze néha mi is hibásak va­gyunk. Az első fuvarnál, már reggel hatkor invitálja a gazda a szeneseket: igyanak egy ku­picával. Délre már kupica-ku­pica hátán van. Olyan ez, mint a húsvéti locsoláskor: aztán es­tére egy-két fuvar kiesik... Vörös Imréné, részlegvezető a szén mellett igazságot osztogat. Ki vigye előbb, mit vigyenek, ne kerüljön por és föld a fűtő­anyag közé, meglegyen a súlya. Szeretik a munkások — az ide­ges és nagyhangú ügyfelek le­csendesednek. — A vasárnapi műszakot ii szívesen csináljuk: ha van ko­csi, hát vigyék. Csak előbb tud­jam meg én is, hogy ezt ter­vezik, ne az újságból értesül­jek. Mondja, hogy ezer telefon is jött egycsapásra, amikor hírül adtuk, hogy ünnepnapokon is van kiadás. S ha most, az el­múlt vasárnap nem is, de majd esetleg a későbbiekben lesz . .. Egyelőre — közhasználatú szó­val — embrionális állapotban van az egész. Egres József, az AKÖV fődisz- pécsere is ezt támasztotta alá. Ugyanis a Szállítási Bizottság értekezletén a közületek felaján­lottak ugyan gépkocsikat, de rakodót nem tudnak adni. Az AKÖV-né! kevés az ember, je­lenleg is 3—4 napos elmaradás­ban vannak, s ezt is elég nehéz lesz pótolni... Kozma F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents