Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

DUNANTŰLI NAPLÓ

1971. október 10.

A forrongó Közel-Keleten

Három új zászló 37 ENSZ-székház előtt

Ez a csodálatos kis ország, az afroázsiai „Svájc”, a Földközi-tenger keleti partján terül el, éppen ezért földje még változatosabb. Változatosabb nemcsak tengerpartja és 3000 méternél magasabb hegyei, nagy kiterjedésű, ezer méteres tengerszintfeletti magasságban lévő felföldjei miatt, de azért is, mert ősi, grandiózus romokkal teleszórt földje valóban az emberi civilizáció egyik bölcsőjévé tette, annyi nagy kultúra privilégizált területévé. Hazája volt a „tenger népei” egyikének, a főniciaiaknak, akik kereskedelmi hajóhaduk mellett hadiflottájukat is kiépítették már az i. e. II. évezred első felében. Kréta hanyatlása után közel ezer esztendőn át (1400—600) a Földközi-tenger hegemon hajósnépe, akik i. e. 600 körül egyiptomi megrendelésre körülhajózták Afrikát (sőt legújabb kutatások szerint Amerikába is eljutottak), s így Ázsia, Észak-Afrika és Dél-Európa (sőt a Brit-szigetek) minden városa ismerte a föníciai kereskedőket, akik nemcsak „tranzit” kereskedők voltak, de kiépítették „nemzeti iparukat” is (szövet-, selyem-, üveg-, fazekas-, ötvösipar). Eljutottak mindenhová csakúgy, mint kései utódaik: hiszen hivatalos statisztikák szerint a 2,5 milliónyi Libanonban élő állampolgár mellett kb. ugyanennyi él külföldön (USA-ban kb. félmillió, Dél-Ameri- kában háromnegyedmillió, kb. félmillió Európában, a többi arab országban is él néhány százezer), akik megbecsülést vívtak ki maguknak mint vezető politikusok (pl. Dél-Ame- rika több országának jelenlegi vagy volt köztársasági elnöke libanoni származású) üzletemberek, s nem utolsó sorban mint nemzetközi hírnévre szert tett tudósok. Az ősi Fönícia és a mai Libanon lakóinak karaktere mellett városaik is mutatják a kontinuitást: a Libanon északi részén fekvő Tripofitól a déli Tyrig található összes várost mind föníciaiak alapították.

Az ősi múlt kutatását Bybloszban (föníciai neve Gebal, árab nevén Dzsebail; mindkét szó szemita jelentése: „a Hegy") kezdtük. A mai város Beiruttól 35 km-re északra fekszik, amely a libanoniak szerint a világ legrégibb városa. Valóban, már oz

i. e. II. évezredtől az Egyiptommal folytatott, elsősorban a fa- és papirusz-kereskedelem központja (a város görög neve a papiruszból is származik). A város a föníciai partvidéknek persze nemcsak gazdasági, de vallási központja is volt (görög nevéből származik a Biblia szó is). Sőt a kultúrának is egyik ősi központja, hiszen falain találták meg, az ugariti mellett, a világ legrégibb ABC-jét. A városban 4-5 ezer éves templomokat találunk, amelyek romjaikban is lenyűgözik a látogatót. Bástyái születésének ideje az i. e. lil. évezredi

Byblosztól mintegy 80 km-rel délre találjuk a másik ősi föníciai várost, Siidont, omely a thébai nagy fáraók egyik legjelentősebb szövetségese volt már az i. e. III. évezred végén s a It. évezred elején. Föníciai jelentése: „Halásztanya”. Az i. e. 1100-ban a filiszteusok által elpusztított város, bár felemelkedik a későbbi századok során romjaiból, soha nem éri el ősi nagyságát, jóllehet Dariusz, az

i. e. V. században az egyik nagy perzsa satrapa (országrész) székhelyévé tette. De sem ez, sem az, hogy - a hagyomány szerint - Jézus itt prédikált, tanított, nem sokat segített rajta. Az ősi föníciai Szidon emlékeinek pusztulása után mai leghíresebb régisége a keresztesek által — a magyar Aranybulla kiadása évében — épített vára, az ún. „Tenger kastélya”.

Véget érni nem akaró banánerdők közt haladunk délre a harmadik legjelentősebb föníciai alapítású libanoni város, Tyr (Szúr) felé, amelyet alapítói „Sziklának” neveztek, mert úgy építették az i. e. II. évezredben egy partmenti sziklaszigeten, hogy bevehetetlen erőd maradt mindvégig, hosszú története során. Nabukodono- zor 13 éven át székelt falai között, de lakóinak legnagyobb tette, leghíresebb cselekedete az ókori Róma legnagyobb ellenfelévé lett észak-afrikai város, Karthago alapítása.

Libanon két legnagyobb városa a félmilliós Beirut és a közel negyed- milliós Tripoli. Mindkettő ugyancsak féníciai alapítású, de jelentőségüket

„Ahol a világtörténelem kezdődött'

tekintve csak az utóbbi időben váltak naggyá.

A főváros, Beirut nemcsak Libanon, de az egész Közel-Kelet egyik legfontosabb kereskedelmi, kulturális, politikai sőt, tudományos (amerikai, francia, arab egyetem) központja. Modern város — az a benyomásunk, itt minden a jópénzű turistákért van (többszáz étterem, több mint száz „night-club”, az óriási „Casino”, a bankok tucatjai, a sok-sok szálloda stb.). Beirutban megtalálható mindaz az áru, ami Párizsban vagy a világ bármely nagyvárosában.

Mindezek mellett kitűnő éghajlati és földrajzi adottságai is vonzzák a külföldieket: februártól májusig a napi középhőmérséklet 15—20 °C, júniustól novemberig 25—30 °C, a két első „téli” hónapban pedig 20-25 °C között van (a leghidegebb április, a legmelegebb szeptember). A Közel- Kelet legfontosabb tengeri és légi kikötője: repülővel Párizsból 4 óra, Londonból is csak 5 és fél. Kairóig az út 1 óra. De jól megközelíthető hajóval és országúton is (Pécs és Beirut közötti távolság — Ankarán és Aleppón át — nincs egészen 2900 km). Jóllehet Beirutban (s természetesen Libanonban is) a napfényes napok száma évente eléri a háromszázat, mégis Libanon az egész Közel-Kelet egyetlen síparadicsoma: a téli sportok idénye már decemberben elkezdődik (amelyek átlagos hőmérséklete a tengerparton 23, a 2000 méter feletti hegyekben 16 °C körül) s tart áprilisig (15 ill. 18 °C). Különleges élmény lehet a 2000 m magasságban lévő cédrusok hó alatti látványa. Minket magyarokat kétségtelenül jobban érdekel a nyári időszak: szinte hihetetlenül meleg, hullámzó tenger nagy élményt jelent.

Beirutban középkorinál régebbi emléket nem láttunk. A középkortól azonban számtalan műemlék maradt fenn: legjelentősebbek templomai és mecsetjei, amelyek a kereszténység és az iszlám szinte minden irányzatát képviselik. Leghíresebbek a mari- nita Szt. György katedrális, a görögkatolikus és az ortodox egyházak ka- tedrálisai, a római katolikus, az evangélikus és a protestáns templomok. A szunnita és a siita mohamedánoknak is több mecsetjük található a fővárosban (a Keresztelő Szt. János katedrális és az Omari nagy mecset egyaránt a 13. századból való). A Beirut- ba látogató turistának (csakúgy, mint az Ankarát vizitelőnek) nagyon ajánljuk nem elmulasztani a Nemzeti Múzeum megtekintését. Nagyon gazdag; különösen értékesek a Byblosz- ból származó leletek. Bennünket o nehéz arany karkötők és koronák látványánál jobban lenyűgözött a szinte

sértetlen, i. e. XII. századi bybloszi királynak híres szarkofágja, amelyben egy korabeli, föníciai abc-vel írt papirusztekercset is találtak.

A régmúlt tehát a magasfokú civilizáció mellett bizonyos jólétről is tanúskodik. Valóban, a mai Libanonban — a Szíriái és a törökországihoz hasonló - nyomort nem láttunk. Persze a kontraszt a gazdagok és szegények között itt is óriási. A néhány- százezer palesztinai menekültet nem számítva, nagy tömegeket érintő szegénységgel nem találkoztunk, annak ellenére, hogy nyersanyagban és művelésre alkalmas földterületekben rendkívül szegény. Miután az ország területének túlnyomó többsége, közel kétharmada művelhetetlen „f. a. n. e. t.”, a mintegy 25—27%-on folyó mezőgazdasági termelés nem fedezi az ország belső szükségleteit. A megművelt föld több mint fele néhány tucat nagybirtokos kezében van, a többi a néhány tízezer kisparaszté, akii: általában gyümölcsöt és zöldséget termelnek (ebből jelentős meny- nyiség jut exportra is). A mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez még mindig nagyobb, mint az iparé. A legfontosabb gazdasági ág azonban a kereskedelem: együttvéve akkora hányadát adja a nemzeti jövedelemnek, mint az I. és II. szektor együttvéve.

Szólni kell néhány szót az ország politikai rendszeréről. Libanon az egyetlen, valóban - polgári értelemben - demokratikus arab ország. A mintegy tucat párt közül - két szélsőségesen reakciós, jobboldali párt kivételével — a többi (ide értve az 1924-ben alakult kommunista pártot is) legális. A burzsoá demokrácia formális jellegét talán éppen Libanonban láthatjuk legjobban. Noha létezik a többpártrendszer, a választásokon a. pártok nem vehetnek részt; csak vallási csoportok képviseletében lehet fellépni. Ezt mutatja, hogy a legfőbb állami tisztségek viselői is csak vallási hovatartozás szerint választhatók: a legfőbb hatalmat kezében tartó köztársasági elnöknek

marcnita keresztényeknek (összlakosság kb. 15%-a tartozik ide), a miniszterelnöknek szunnita (összlakosság kb 25%-a), a parlament elnökének pedig siita mohamedánnak

(15%) kell lennie. A következő hetekben esedékes parlamenti választás lesz az első, ahol a pártok képviseletében lehet indulni. A valóságban azonban, csak egyetlen olyan párt van, amely nem vallási alapokon

szerveződött Libanonban. Ez a Libanoni Kommunista Pórt.

Benke József

(Folytatása csütörtöki

számunkban)

1971. szeptember 21-én Bahrein, Katar és Bhután felvételével 130-ra emelkedett az ENSZ tagországainak száma.

BAHREIN: A Perzsa (Arab)-öböl- ben kis szigetcsoporton fekvő 598 km* területű sejkség. 1970-ben az ország 220 000 lakost számlált.

Bahrein fővárosa Manama hivatali és kereskedelmi központ, a volt Per- zsa-öböli Államok brit rezidensének székhelye.

Az ország 1507-től portugál, majd 1602-től perzsa uralom alatt állt. 1782-ben kuvaiti szunnita arabok független államot alapítottak területén. (A jelenlegi államfő, Isza Bin Szul- man-al Khalifa Sejk családja 1783 óta uralkodik Bahreinben) 1847-től brit védnökség. A szigetországban Nagy-Britanniának jelentős katonai támaszpontjai vannak, amelyeket — a terv szerint — még ez év vége előtt kiürítenek az angolok.

Bahrein 1971. augusztus 14-e óta független ország, és szeptember 11~e óta az Arab Liga tagja.

A szigetek gazdasági jelentőségét a kőolajtermelés (1970-ben 3,7 millió tonna) és a -finomítás (évi 14 millió tonna) adja meg. Ebből származik a nemzeti jövedelem több mint fele. A lakosság legfontosabb kereseti forrása a gyöngyhalászat. Mezőgazdaságát monokultúrás gazdálkodás jellemzi. Főleg déligyümölcsöket, kölest és olajosnövényeket termelnek.

KATAR: A Perzsa (Arab)-öbölbe nyúló félszigeten elhelyezkedő 22 000 km2 területű sejkség. Lakossága 80 000 fő, amelynek 80 százaléka arab, a többi szuahélit beszélő néger és perzsa. Fővárosa a nemzetközi repülőtérrel, hőerőművel és tengervíz-desztilláló üzemmel rendelkező Doha. Másik’ fontos városa Umm Said (modern kikötő és kőolajfinomító központ.)

A 18. században Katart az ománi szultánság hódította meg. 1916-ban a sejk protektorátusi szerződést kötött Nagy-Britanniával. A formálisan teljhatalmú sejk mellett a tényleges hatalmat a brit politikai megbízott gyakorolta. Az ország függetlenségét 1971. szeptember 1-én nyerte el, és szeptember 11-e óta az Arab Liga tagja.

Az ország legjelentősebb bányakincse és exportcikke a kőolaj és a földgáz. A kőolajtermelés (1970-ben 17,3 millió torma) legnagyobb része a külföldi (angol, amerikai, holland és francia) érdekeltségű Qatar Petroleum Co és az angol Shell Co of Qatar kezében van. A Dukhan környékén kitermelt kőolajat és földgázt Umm Said kikötőjén keresztül viszik ki, főleg a nyugateurópai országokba.

A mezőgazdaságban törzsi termelési viszonyok uralkodnak, az oázisokon datolya-, kókuszpálma-, kukorica-, köles- és zöldségtermelés, a sivatagok gyérfűvű legelőin pedig félnomád juhtenyésztés folyik.

BHUTAN: A Himalája-hegységtől délre elterülő 41 400 km5 területű kb. 750 000 lakosú ország, amelynek 62 százaléka tibeti tájszólást beszélő mongoloid bhoriják és rokonaik, 20 százaléka nepáli, a többi assami.

Bhután a 9. században tibeti megszállás alá került. Függetlenségét azonban már a 16. században kivívta és azóta a vallási és világi uralkodók közös uralma alatt áll. 1865-ben brit csapatok szállták meg az országot és területe egy részének átengedésére kényszerítették. 1907-ben trónra lépett az első örökletes maharadzsa. Az 1949-es indiai-bhutáni szerződésben India kötelezettséget vállalt arra, hogy nem avatkozik az ország belügyeibe, külpolitikai téren képviseli annak érdekeit és gazdasági segélyben részesíti Bhutánt. Ezzel párhuzamosan visszadta az angolok által elszakított területeket is. Az indiai védnökség ez év tavaszáig tartott.

Az elmaradott mezőgazdasági ország fontosabb termékei: a rizs, a kukorica, a köles és a cukornád. Az ország déli részét borító, nagyvadakban gazdag erdőségek az ország szerény exportja szempontjából fontos mézgát, ko- pált, sellakot és viaszt adják. Rézbányászcta jelentéktelen. A legutóbbi években indiai segítséggel utat és vízerőművet építettek az országban. Elterjedt a háziipar és a gyapjúipar.

Rosszindulatú daganat

Egy amerikai szenátor saigoni tapasztalatai

Bomba robbant Saigon legelőkelőbb, az amerikai katonák által látogatott éjszakai mulatójában. A robbanásnak 15 halott és 57 sebesült áldozata van. Az eset annak a szállodának a közvetlen közelében történt, ahol George McGovern, az elnökjelöltségre pályázó amerikai demokrata szenátor lakott.

A szenátor ismeretszerző látogatásra érkezett Saigonba. A helyszíni tapasztalatokra azért van szüksége, hogy felhasználja azokat saját érdekében Nixon ellen az 1972-es soron- következő elnökválasztásokon. Mi sem könnyebb Saigonban, mint az amerikai és a dél-vietnami hivatalos politika ellen anyagot gyűjteni. Vagyis felfedezni, hogy mindenki torkig van a háborúval és azokkal is, akik a háború folytatását erőltetik.

De maga az anyaggyűjtés azért sok veszéllyel jár. Ezt McGovern is saját bőrén tapasztalta. Az említett robbanás másnapján a szenátor ellátogatott egy saigoni templomba, ahol az. ellenzéki politikát támogató diákokkal beszélgetett. Ott arról informálták, hogy a számukra rendszeresített katonai kiképző táborban a fiatalok háborúellenes érzelmeik jeléül aznap felgyújtottak minden katonai felszerelést

őszinte beszámolókat hallhatott orról is, hogy az amerikai hadsereg dél-vietnami jelenléte teljesen lezüllesztet- te a társadalmi, politikai és gazdasági életet, hogy óriási méretetek öltött az infláció, a korrupció, a prostitúció, hogy az október 3-ra tervezett elnök- választásokat példátlan terror előzi meg az egyetlen jelölt Thieu elnök sikere érdekében.

A meghitt beszélgetést hirtelen kellett befejezni, mert a templom előtt heves tüntetés és verekedés kezdődött. Előbb arra gondoltak, hogy a háború- ellenes ifjúság, templomon kívül rekedt hívei kezdtek tüntetésbe. De miután elhangzottak az első jelszavak, amelyek „vietkong ügynöknek” nevezték az amerikai szenátort, oszlott el a kétség és vált bizonyossá, hogy Thieu elnök ügynökei, civilruhába bújtatott rendőrök és katonák érkeztek, hogy véget vessenek a templomban folyó beszélgetésnek. — Ha az amerikai tábori csendőrség időben nem érkezik McGovern kiszabadítására, még ko molyabbra is fordulhatott volna a helyzet — mondták hivatalos helyen De az is tudott dolog, hogy előre eltervezett akciónál, — mert a tüntetés az volt, - mindig minden időben szokott bekövetkezni, hogy a szín járt ék tökéletes legyen.

Az elnökjelöltségre pályázó McGovern persze nem azért érkezett Dél- Vietnamba, hogy ilyen „kiszabadítási akcióért” hálából lemondjon a Nixön- politika eredményének bírálatáról. Éleshangú beszédei azonban felingerelték a Nixontól függő saigoni kormányt. Az ingerültség nyomós bizonyítékaként „vietkong ügynökökkel tartott illegális találkozó” címén vádemelést helyeztek kilátásba.

McGovern szenátor felháborító és nevetséges koholmányként utasította vissza a hathónapos börtönbüntetést kilátásba helyező vádat Személyesen közölte Thieu dél-vietnami elnökkel: elvárja, hogy bocsánatot kérjenek tőle. A bocsánatkérés elmaradt, de kötelező udvariasságból az ügyben vizsgálatot kezdtek.

McGovern természetesen nemcsak a dél-vietnamiak, hanem az amerikai csapatok tisztjei és katonái körében is tájékozódott. Megállapíthatta, hogy a Dél Vietnamban tartózkodó amerikaiak fele elítéli a háborút, idegesíti őket a lakosság növekvő amerika-el- lenessége és a kábítószer fogyasztásban keresnek menedéket. A szenátor Nixon vietnami politikáját ahhoz hasonlította, minha sebkötözéssel próbálnának gyógyítani egy rosszindulatú daganatot. „Nixon elnök vietnami- zálási politikája” - mondta — akárcsak a vietnammal kapcsolatos korábbi elnöki politikák, látványos „kudarcot szenvedett”. A szenátor végkövetkeztetése az volt, hogy meg kell szüntetni az amerikai segély folyósítását Saigonnak, s megígérte, javasolni fogja Nixon elnöknek, fogadja el a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány hétpontos javaslatának első pontját, amely az amerikai csapatok kivonulási időpontjának bejelentését követeli.

McGovern személyes benyomása! alapján levont következtetései nagyon közel álinak a vietnami hazafiak álláspontjához. A hosszúra nyúlt háború tapasztalatai már elég meggyőzően bebizonyították, hogy az amerikaiok számára csupán egyetlen tisztességes kivezető út van: Nixon elnöknek el kell fogadnia a DIFK hétpontos javaslatát Ennek alapján lehetővé válna a háború befejezése és a sokat szenvedett vietnami nép békés jövőjének előkészítése. Ehhez végre már az kellene, hogy a helyes felismerés ne csak az ellenzéki elnökjelölt szavaiban, hanem a hatalmat gyakorló elnök gyakorlati terveiben is szerepeljen, hogy eltűnhessen a McGovern által emlegetett rosszindulatú daganat, amely már túlon-túl hosszú ideje fenyegeti elburjánzással az egész világot

Kovács biváa