Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-26 / 252. szám
1971. október 26. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Gyorshajtás, ital Négyszáz baleset Huszonhárom ember halt meg három hónap alatt a baranyai utakon. A megye harmadik negyedévi baleseti statisztikája, az intenzív megelőzési munka, felvilágosítás, figyelmeztetés és gyakori ellenőrzés ellenére is elszomorító, — számottevő javulásról nem számolhatunk be. A három hónap alatt ösz- szesen 411 közúti baleset történt a megyében, ebből, — mint említettük, — huszonhárom halálos sérüléssel végződött, 126-an szenvedtek súlyos, 160-an pedig köny- nyű sérüléseket. A statisztikában, — mint már évek óta, — most is a sebesség megszállottjai vezetnek, ők idézik elő a legtöbb balesetet. Az elmúlt negyedévben 83 esetben tört az ilyen, „nyújtott lábú” gépkocsivezetők miatt az ember, az autó ... A gyalogosok, az „örök ellenség", a csakazértis lelépő, utat rövidítő, semerre sem néző emberek is igen tekintélyes helyet foglalnak el ebben a cseppet sem di- csekednivaló statisztikában: hatvan alkalommal ők voltak a közúti baleset előidézői. Van egy „megfoghatatlan" rovat is ebben a statisztikában: figyelmetlenség, gondatlanság. Sokszor szólunk róla, de valahogy mindig üresen cseng: nehéz hinni, hogy egy rossz időpontban meggyújtott cigaretta, egy rossz időpontban megcsodált női láb, egy pillanatnyi „kihagyás" is okozhat balesetet. Nem is keveset, a harmadik negyedévben, éppen ilyen okok miatt, több mint félszáz alkalommal kellett kivonulniok a közlekedési járőröknek . .. És, azután sorrendben a többi, már unalomig ismert ok: az elsőbbségi jog meg nem adása, és az előzés, pontosabban a szabálytalan előzés. Majd száz baleset volt amiatt, a három hónap alatt, hogy valaki megfeledkezett a kötelező elsőbbségadást feltüntető tábláról, vagy az előzés, igen könnyen megtanulható, s jó- szerint már mindenki által tudott, öt pontja közül valamelyiket megszegték. A sor igy teljes: kapatos ember is bőven akadt az autózók, motorozok között. Számszerint 72-en, de a statisztika csak azokat tartja nyilván, akik buktak, ütköztek, törtek, vagyis balesetet okoztak. A többiről, aki ez alkalommal még megúszta, — sajnos nincs szó . . . Kérem az azonossági számokat... Gondolkodási idd: egymilliomod másodperc Az Országos íervhivatal számítástechnikai központjában üzembe helyezték az ország legkorszerűbb számítógépét Az OTH elnökének dolgozó- szobája több mint tíz kilométernyire van a géptől — párbeszédük mégis villámgyors és zavartalan. Egy tv-monitorral kombinált írógépen lekopogtatja a kérdést, s a válasz ugyancsak írásban érkezik. A papíron és a monitoron egy időben jelennek meg a kért számok, információk, s ugyanígy teszi feí a gép saját kérdéseit is. A kért információk pontosítását célzó kérdések mellett mindenekelőtt igazoltató jellegű kérdéseket tesz fel, adatbankjában ugyanis a több millió adat közt sokezer szigorúan bizalmas jellegű is van. Kérem az azonossági számokat... A jogosultságot igazoló jelek, számok nélkül az udvarias „saj- nos”-on kívül semmit sem mond a gép — s természetesen újabb adatokat sem fogad el... A harmadik generáció Hazánk legkorszerűbb és legnagyobb teljesítményű elektronikus számítógépe ez év júliusa óta üzemel az OTH Angol utcai számítástechnikai központjában. A gépet az angol International Computers Limited (ICL) szállította — típusjele: System 4—70. Ez a gép az elektronikus számítógépek harmadik generációjához tartozik, azon belül is a közepesen integrált egységek családjába. Ennél a meghatározásnál érdemes egy kicsit elidőzni. Mit is jelent ebben a vonatkozásban ez a szó: generáció? Tóth Imre igazgató: a gép működési elvéről, illetve működési sebességéről van szó. Az elektronikus számológépek első generációját az úgynevezett elektroncsöves gépek alkották. Egy művelet elvégzésére egy ezred- másodperce volt szükségük. A második generációba a tranzisztoros gépek tartoznak. Milliomod másodperces „sebességgel" dolgoznak. A harmadik generáció gépei integrált áramkörökkel működnek — s mindössze bil- liomod másodperc „gondolkodási időre” van szükségük. A mi gépünk közepesen integrált, ami arra utal, hogy vannak már ennél gyorsabb gépek is . ., A meglett út Az első számítógépet 1833- ban alkotta meg egy angol matematikus. Ez a gép adatokat tárolt és programozható volt. Ipari méretekben természetesen sohasem gyártották — ennek nem voltak meg sem á technikai, sem a gazdasági feltételei. Az első kereskedelemben forgalmazott gép 1951-ben készült el, mely egyenes ágú leszármazottja volt az amerikai hadsereg 1944-ben üzembehelyezett gépének. E gép érdekessége: a magyar származású Neumann János „vizsgáztatta”, aki hadügyminisztérium szakértője volt, s aki a számítógépes (kettes) számrendszer kidolgozásával szerzett soha el nem avuló érdemeket. Az elektronikus számítógépekkel foglalkozó tudományos egyesületeket szerte a világon Neumann-társaságok- nak nevezik, s szakmai körökben Neumann Jánost, mint a számítógépek atyját emlegetik. Mit tud a gép? Tóth Imre: a System 4—70 tevékenységének két főterülete van. A matematikai számítások területe és az információfeldolgozás. Ez utóbbi munka kettős; egyrészt adatfeldolgozás, másrészt az információs rendszer kialakítása és naprakész állapotban való tartása. A gép adatbankja összegyűjt, s hiearchikus rendbe rak minden olyan adatot, információt, mely a népgazdaság szempontjából fontos, illetve amelyekből a népgazdaság fejlődési irányaira következtetni lehet. Egy-egy középtávú — tehát ötéves — terv elkészítésekor például csak a fejlődési főirányok meghatározásakor 3500 feltételezést, s 4500 lehetőséget kell számbavenni. Ez hagyományos módszerekkel képtelenség ... Ember kontra gép? Az Angol utca távol esik a belvárostól, a kormányépületektől — már ami földrajzi fekvését illeti, mert egyébként kis túlzással azt is lehetne mondani: erre az épületre támaszkodnak a minisztériumok hatalmas palotái. A hófehér számítógépegységek a három szintes épület földszintjén állnak. A légkondicionált termet üvegfal választja el a folyosóktól: a falon belül nemcsak a hőmérséklet, de a páratartalom, a zajszint, sőh a fénymennyiség is szabályozott. Négy főegysége van a gépnek: a memória, a vezérlő- egység, az aritmetikai (matematikai) egység és az úgynevezett perifériák, melyhez egyebek mellett a mágnesszalagos adatrögzítők tartoznak. A Központ öt osztályán (gazdaságmatemati- kai, matematikoi üzemeltetési, információfeldolgozási, műszaki üzemeltetési és gazdasági) 140 munkatárs dolgozik. Feladatuk az országos jellegű és jelentőségű gazdaságtervezési, gazdaságirányítási és gazdaságmatematikai feladatok megoldása, illetve ezen feladatokhoz információk gyűjtése, rendszerezése. A gép rendkívüli hatékonyságára jellemző, hagy a népgazdaság éves tervét 100 óra alatt képes elkészíteni. Mindezek alapján talán érthető a kérdés: de hát ki dönt végül is? A gép vagy az ember? — Az ember és a számítógép szembeállítása divatos irodalmi téma — mondta ezzel kapcsolatban a Központ rendkívül fiatal, dinamikus és szuggesztív igazgatója —, az igazság azonban az, hogy o modellek megszerkesztéséhez világos és egyértelmű gazdaságpolitikai koncepciók kellenek, ilyen koncepciókat pedig gép soha sem lesz képes készíteni. Békés Sándor ííí:'?:®?::; A Beremendi Cementmű teljes üzemben napi négyezerotszáz tonna mészk3*«t „fogyaszt” majd. Ez azt jelenti, ha a bányában tíz naponként robbantanak akkor 50—60 ezer tonnát kell lerobbantani, hiszen még a régi gyár is igényli továbbra is az anyagot. A mészkőbányához a belaz út két szinten csatlakozik. A 116-os már elkészült. A 100-as szintnél az utat elzáró hatalmas sziklatömegből az elmúlt hét közepén három heti előkészület után húszezer tonnányi anyagot robbantottak le. A képen a robbantás pillanata Beidek András felvétele Nem a haszon az elsőrendű cél Baranya lakosságának fele biztosított Ügyfélszerzők és ügyfelek Ahogy én elképzelem. Menjek- be - korábban soha nem látott —, ismeretlen emberek közé. És idézzem meg számukra a váratlan szomorúságot: tüzet, betörést, marhavészt, villámcsapást, balesetet, betegséget, halálozást. Olyan bajok ezek, melyeket megelőzni aligha lehet, ám a bánaton és a kár okozta gondokon enyhíteni — igen. És beszéljem rá őket, hogy nevükkel lássák el az ívet és fizessenek rendszeresen, ki- sebb-nagyobb összegeket. És védjem ki az ellenérveket, hogy „sok a havi kiadás", és „majd csak lesz valahogy, anélkül is”, vagy „csak megsegít az úristen bennünket!” de tűrjem el azt is, ha „vigécnek”, esetleg „ügynöknek” tekintenek, mert benne van — főleg a falusi emberben — a „hózaló-vigéc” iránti ellenszenv és bizalmatlanság gyökere. S ami vele jár: lámpaláz, esetlenség, fáradt idegesség. Felismerik-e az állam részéről megnyilvánuló jószándékot, az ügyfélszerző — egyszerűbb kifejezéssel: a szervező tolmácsolásában? Ki vállalja ezt? A megye lélekszáma: 413 000 fő. Ebből biztosított, pontosabban a biztosítás bármelyik formájának esetleges élvezője 210 ezer fő. Természetesen átfedések is vannak, hiszen egy-egy személy többféle biztosítást is köthet. Például: a megyében 10 ezer személykocsi van magántulajdonban, nyilván valamennyire szól a kötelező biztosítás, de ezen belül 2 ezer még külön „casco”-s. Az AB városi fiókja tavaly 6 millió forintot fi zetett az ügyfeleknek, az idén eddig már 8 milliót. FUTOK A VÉN ASSZONYOK UTÁN... Aztán oly mindegy ám, hogy süt-e vagy nem a nap, a pulóveremből áradó dohányfüst fojtás szaga jelzi az ősz végleges érkezését. Persze, lehetne ablakot is nyitni, de a Hunyadi úton fölfelé ksperkedö autók szüntelen üvöltése a fejemet hasogatja, meg aztán, milyen is legyen egy szerkesztőségi szoba, ha nem dohány- füstös, amit szelidit valamicskét a kávéillat. Naponta változik az idő, a meleget — a vénasszonyok nyara bágyadt, mézillatú melegét — felváltja a viharos szél, éppen tegnap mondja Tamás fönt Fehér- kúton, hogy egy hete hó is esett. Idegesít a természetnek e rakoncátlan csapongása, az ember nem tudja reggel, mire állítsa be kedélyállapotát, őrül a kristálytiszta reggeli verőfénynek, de mikor munkájához fog, már beborul az ég és a szelek pergetik a fák elhalt leveleit. Vagy talán ebben is van va- | tárni szép. Az ablakomon át kilátni a Kálvária-dombra, van ott •BV kupolás ház, manzárd szó- j búiból bizonyára lelátni az egész városra, még a felhők alatt is el messzire a Siklós, Mohács, vagy Pellérd irányába futó országutak szürke szalagjára. Ott fönt, szabadabban érezném magamat. Egy barátom Ígérte egyszer, hogy a házat megfesti nekem, az alatta lépcsőket alkotó háztetőkkel, kéményekkel együtt. Nem festette meg. Pedig kiakasztanám a szemközti falra, beleképzelném magam, miként élnék ott fönt a magasban? Most már tudom, hogy a felhőktől félek. Lefogják előlem a kilátást a világra. Fönt a Mecsek tetején megszűnik a szorongás, az ég szürke „plafonja" is mintha ritkulna s ahol fényesedik, egy tenyérnyi folton, valahol ott búvik a nap is. Vénasszonyok nyarán keserű ize van az erdőnek. Azt hiszem a hegyek pompás, színdús növényzete miatt. Megy egy fiatalasszony, azt mondja, tuskó- gombát szed, meg gilvagom- bát, az erdő utolsó adományát. Nem is igaz, most jut eszembe, van még fagygomba is, lehet, tudományos neve I más, de ő így ismeri, szóval ! a tagygomba még későbben [ „érik". Az erdő nem is szűkmarkú. Beérett a som — ezt is szedik — rácsodálkozom a színére, azt hittem a som nem piros, hanem hamvas szürke, mint a barka. A csipkebogyót is keresik, meg a kökényt, érdekes módon idős, öreg mamák járják ezek után az erdőt, szedik a bogyókat, csak úgy fel- ietbukkannak a iák mögül, úgy tűnik, mintha örökké a hegyet járnák, otthontalanul, fedél nélkül, arcukat a természet faragta ki fakó-barna tölgyek fekete gyökeréből. Az élénkpiros cser- szömörce, a sárga kőris, a rikítóan sárgás-barna juharnak leveleit pedig autós nők szedik padlóvázába. Az erdész nagy bosszúságára persze, mert bizony az útmenti cserjét elég rondára lekopasztják. A város most nem szép. Füstös és komor, legalább is lentről, de lent, a négytornyú alatt, az „ágé" pincéjében már derűsebb ez a város, lehet hogy azért, mert nem látni innét alulról, vagy mert a tavalyi bort éppen most fejtik át más hot— Elkönyvelhet-e valami hasznot az Állami Biztosító?- Baranyában gyakran nem. A múlt esztendőben például 10 millió forinttal többet fizettünk ki a bevételnél, de az idén valószínűleg hasonló lesz a helyzet, éppen a tetemes jégkár miatt. De hát ezzel mindig számolni kell. A biztosítónak nem a „ha- szon”-szerzés a célja elsősorban, hanem a bajbajutottak segítése. Az AB Baranya megyei Igazgatóságának állományában 40 fő a szervezéssel foglalkozó dolgozók száma, közülük huszonegy Pécsett tevékenykedik. A negyvenből nyolcán női szervezők. A riportot öt férfival, két asszonnyal készítettem. Van közöttük több évtizedes tapasztalattal rendelkező és van, aki csak másfél éve végzi ezt a munkát. Pontosabban: gyakorolja a hivatást. Mert az. Tevékenységükre vonatkozó véleményük, tapasztalataik, a hivatással járó gondjaik, örömeik többnyire azonosak. — Becsapják az ajtót? — Előfordul, de azért ritkán. A durva elutasítást egyszerűen nem értjük. Ugyanis az ügyfélszerző soha, de soha nem úgy indul munkára, hogy „ ... ma ismét befűzök valakit!”, ez nálunk ismeretlen. És mi nem rábeszéljük, hanem megpróbáljuk meggyőzni az embereket a biztosítás céljáról, előnyéről saját érdekükben I — Az elutasításnak vannak finomabb megnyilvánulásai is. Van egy üzem Pécsett, amelyet másfél éven keresztül nem voltam képes „betörni”. Az üzem- j vezető különösebb akadályokat ; nem emelt, csupán azt mondta: „Évekig, akár minden nap idejárhat, de csak pontosan negyedóra időtartamra I" De most a nyáron megváltoztatta álláspontját és az üzem dolgozóinak jelentős része ma már CSÉB-es, Ezt az üzemvezetőt utoljára hagyom, a végén majd beszervezem. Egyébként legutóbb gépkocsit bocsájtott rendelkezésemre, hogy az üzemhez tartozó másutt lévő munkahelyeit is felkeressem. vényeken. Forróságban, hidegben, esőben, hófúvásban. Igen sokszor sírva is fakadtam. De vígasztal, hogy azért kedvesek az emberek. Meghívtak már lakodalomra, keresztelőre, búcsúba, szüretre. Néha elnézőnek kell lenni. Legutóbb folyamszabályozást végző kubikosokkal beszélgettem. Egyikük közel hajolt hozzám és arcon csókolt. Ha megsértődöm, elveszítem a már beszervezett tizenöt emberemet. Elütöttem az ügyet azzal, hogy „Megborotválkozhatott volna ... Mit szó! a férjem, ha meglátja az arcomat...” — Mit visz magával az útra?- Ennivalót, kevéske pénzt. Napidíjat mi nem kapunk. Meg aztán egy pár városi cipőt és egy pár csizmát a szatyorban, hogy az útviszonyoknak megfelelően cserélgessem a lábbelit. Hazajövet Pécsre mégsem jöhetek sáros csizmába. Rúzsoz- ni, szemhéjat festeni badarság lenne. Képzelje el hogyan néznék ki festett fejjel egy termelőszövetkezet hajnali istállójában a munkások között? Szóba sem állnának velem. — Műtét előtt érzéstelenített az orvos. Azt mondta — hogy elterelje figyelmemet — „Beszéljünk most a biztosítósról”. Rendben van — mondtam neki. Műtét után, amint kitoltak a hordágyon, utánam szólt: „Drága műtét volt ez nekem!” Ugyanis nagy-életbiztosítást köttettem vele ... ötszáz forintért. — Melyik réteggel tehet jobban szót érteni? — Az újgazdagokkal legkevésbé. „Ha összetörik a kocsim, veszek másikat”. Ilyen is volt — Általában o középkerese- tűekkel. Ott is az asszonyokkal, miután a pénz beosztása az 6 feladatuk. De még inkább az anyákkal: a családi felelősséget ők érzik a legmélyebben. — Mennyit keresnek az ügyfélszerzők? — Átlag háromezret. Van, aki jóval többet ennél, de azt kevesen csinálják utána. Fáradhatatlan asszony. — Biztosítási csalások? — Ellenőrünk lelátogatott egy ügyfélt, tekintettel arra, hogy gyanúsan sok ablaktörést jelentettek. A háziasszony meglepődött: minden ablakuk épségben volt és van is. Nos, a férj a biztosítóval fizettette meg szeretőjének épülő lakásában oz üvegezést... Számtalan vállalat és intézmény van, ahol a vezetők örvendetesen előzékeny magatartást tanúsítanak. Ezek: Pécsi Dohánygyár, Vízügyi Igazgatóság, Fémipari Vállalat, Bm. Sütőipari Vállalat, XIV. Autójavító Vállalat és falun egy sor termelőszövetkezet és állami gazdaság. Az ügyfélszerzők munkája nem könnyű. Egyik asszony: — Közgazdasági és mezőgazdasági technikumot végeztem mégis ezt a pályát választottam és tanulmányaimnak nagy hasznát veszem itt. De nagyon fárasztó. Reggel, de gyakran hajnalban indulok Pécsről. Mivel? Utaztam már vonattal, lóháton, Volgával, Zetorral, csónakkal, szekérrel, gyalog és nyári időben, amikor senki nem látta - mezítláb a kis erdei ösdókba, nem az egész néhány száz hektót, kevesebbet, néhány pohárral, ami félrecsurrant... A Séta téren már eszembe sem jutott, hogy a vénasszonyok nyara után futok. Ott egye a fene, ahol van. Borús az idő, de Gáspár — még a pincében — azt mondta, hogy már „kopog" a murci a hordóban. Igaza is van, mikor kopogjon, ha nem ősz derekán? Láttam egy széplányt, piroscsizmát — fűzőset — próbál a lábára, ajaj, itt lesz a tél rövidesen, meg azt is hallom, hogy a napokban egyik 31 ezer forintos perzsabundát megvásárolták, csak az egyiket, mert mégis csak drága, de a 12— 16 és 18 ezer forintos pézsmabundákból már többet elvittek. No persze, ez olcsóbb, nyilván ez is megteszi. És a pézsmabundáról jut eszembe, hogy elsején én is veszek egy új sálat, mert a másik tíz éves nyu- vasztás és mosás után zsebkendő nagyságúra ment össze, ami érthető is, mert finom, gyapjuholmi. R. F.- Mi a szép ebben a hivatásban?- Az, hogy fizethetünk! Megtörtént a kár vagy haláleset. Ha már így van, mi jobb? Ha fizetünk, vagy nem? A munkahelyi vezetőknek pedig csak azt tanácsolhatjuk: segítsék tevékenységünket, mert nekik sem mindegy, hogy a munkahelyi kiimát átszövi-e a biztonság-érzet vagy sem. Rab Ferenc
