Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

Ara: 10 fitté» Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXVIII. évfolyam, 246. szóm Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. október 19., kedd Főmérnök kerestetik M ost már ilyen is ran? - kérdezte a minap egyik gozdasógvezető ismerő­söm indulatosan, s elém dobta a reggeli lapokat, me­lyekben nem kevesebb, mint négy komoly beosztású vezetőt kerestek a vállalatok - hirdeté­sek útján. Pályázat főkönyvelői és közgazdászi munkakör betöl­tésére. Jelige: Építőipar. Főmér­nököt felveszünk. Fiatal mérnö­köt, közgazdászt keresünk - ve­zetői munkakörbe. Nagy gya­korlattal bíró gépészmérnököt alkalmazunk — üzemvezetőnek... Valóban: újak és szokatlanok nálunk ezek, illetve az ilyen jel­legű hirdetések -, de hát újak azok az elvárások is, melyeket gazdasági és műszaki vezető­inkkel szemben nap nap után támasztunk. A gazdaságirányí­tási reform előtérbe helyezte és kulcsfontosságúvá tette a hoz­záértést, mint vezetői tulajdon­ságot, s viszonylag rövid idő alatt mindenki számára bebizo­nyította: a jószándék mq már nagyon kevés. Az elöljáróban elmondott rövid kis történet ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az új elvárások és a régi szemlélet együttélése konfliktus­helyzetek egész sorát idézheti elő, hisz a különböző vezetői posztok kinevezés útján „fent- ről” történő betöltése nagyon sokak számára ma még az egyetlen szocialistának tűnő út. Az indulatos megjegyzések, a vezetői munkakört ajánló hirde­tések bekeretézgetése a meg­szokotthoz való görcsös ragasz­kodást jelzik. De hát mi van emögött? Mindenekelőtt a ké­nyelemszeretet, a versenytől va­ló félelem. A „fent” kinevezett főmérnök, főkönyvelő, üzemve­zető elfogadása könnyű, hisz az ember szívesen enged magá­ban teret az olyan érzéseknek, melyek azt súgják: odafent min­den jó előre el van rendezve... A pályázat nyílt sisakos kiál­lást kíván, a képességek és készségek bátor összehasonlítá­sát. A várás — „most már majd rám is sor kerül" —, e módszer elterjedése esetén nem sok elő­rehaladást ígér, hisz az újon­nan jött, s jobban képzett, töb­bet ígérő emberek minden kü­lönösebb vállalati múlt nélkül is megelőzhetik rangban a „sorbanállókat”. De hát jó-e ez? A tétel: min­denkit a megfelelő helyre — ré­gi és közismert, alkalmazása azonban már közelsem volt ilyen egyértelmű. Fontos állá­sok pályázatok útján való be­töltése, a jók közül is a legjob­bak választása, az ajánlatok összehasonlítása olyan lehető­ség, melyről az élet egyetlen területén sem mondhatunk le - nagyon egyértelműen ki kell hát jelenteni: a verseny ilye­tén való kiteljesedése láttán nincs helye indulatoknak. Va­lamit azonban hozzá kell tenni ehhez. A pályázatok célja csak az lehet, hogy gazdagítsák a választás lehetőségét — egyet­len pályázat - még a legsike­resebb sem —, teheti ugyanis feleslegessé a tervszerű, igé­nyes, s következetes kádermun­kát. Volt idő, amikor a politikai megbízhatóság mindenhatósá­gát hangsúlyozták. A szocialis­ta gazdaság vezetőivel kapcso­latos elvárások a reform viszo­nyai között sem változtak: poli­tikailag megbízható, szakmai­lag (s itt elsősorban a vezetés- tudományra kell gondolni) kép­zett és rátermett, emberi tulaj­donságaikban pedig példamu­tató személyekre van a vezetői posztokon szükség, de miután a politikai megbízhatóság, a szo­cializmushoz való hűség nálunk már jóideje nem a kevesek eléggé nem becsülhető jellem­vonása, hanem társadalmi mé­retű jelenség - politikai érvek­kel kár védeni a megszokottat. A káderpolitika, a tudatos nevelés és az igények megfele­lő távolságra történő előrelátá­sa még sohasem volt idősze­rűbb kérdés, mint napjainkban. De a vállalati kódermunka nem jelenthet egyet a vállalati kap­csolatokkal. Ez tizenöt éve van itt, ezt mindenki szereti, ezt az embert már egyszer akartuk fő­mérnöknek ... Az automatikus előrelépés, a korral való rang­növekedés, mint elvárás — rend­kívül káros, az előrehaladás elő­feltétele ugyanis minden dina­mikusan fejlődő országban, il­letve gazdaságban a soha meg nem szűnő verseny, s ezzel ösz- szefüggésben a folyamatos ön­képzés. tanulás, eredménynöve­lés. Az „utcáról” hozni vezetőt — hát nem szégyen ez? — Ezt is fentebb idézett ismerősöm kér­dezte, s kár lenne kitérni a kér­dés. elől. Ha egy vállalat, me­lyet semmiféle külső beavatko­zás sem zavart, tehát amelytől nem vittek el ezért vagy azért nagyobb számban kiváló szak­embereket sorozatban, képtelen megoldani kádergondjait, való­ban jól teszi, ha önvizsgálatot tart, mert ez abnormális dolog. De hát az normálisabb-e, ha valakit csak azért neveznek ki magasabb beosztásba, mert éppen nincs nála jobb? S itt vannak az újtípusú ve­zetői helyek. Menedzser-igazga­tó, tanácsadó, szervezési osz­tályvezető, piackutató. Ilyen em­berekre eddig alig-alig volt szükség, bármilyen jó is volt te­hát valahol a „káderfejlesztési” terv, most mégis szükség lehet a pályázatokra. Vagy csinál­junk úgy, mint éveken át a sze­mélyzeti vezetőkkel? Nem volt jó igazgatónak, osztályvezető­nek - legyen hát belőle sze­mélyzetis ...? S ok avult, sőt káros nézetet érzünk magunkban a ve­zetői munkával kapcsolat­ban. Nálunk ha egy igaz­gató más beosztásba kerül (esetleg nem is alacsonyabba)- már bukott emberről suttog­nak, s miután ilyen a közhan­gulat, valóban legtöbben bu­kottnak is érzik magukat. Egy jó mérnök, vagy közgazdász még nem biztos, hogy jó igaz­gató is — de hát hol az az em­ber, aki a mostani közgondol­kodás mellett belátja ezt, s fogja a kalapját? Szaporodnak a lapokban, szakmai folyóiratokban a veze­tői állást ajánló hirdetések, s ez bármily gyakoriak is a meg­jegyzések, arra utal, hogy e vonatkozásban is tisztulnak a nézetek a fejekben. A vezető nem úgy születik, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ezt sokáig hittük. A ve­zetés munka, egy feladat a sok közül, éppen ezért nagyon is helyénvaló, ha a?t mondjuk: lássuk, ki a legrátermettebb? Nem jó dolog az, ha egy veze­tő csak azt nézi, mit gondolnak róla „fent”, hogy vélekednek róla az „illetékesek", s még rosszabb, ha valaki csak azért, mert jókat mondanak róla, elé­gedett. Elégedettségre ebben a korban talán senkinek sincs jo­ga, s a nyugalomhoz is csak annak, aki tudja: ma többet, s jobban dolgoztam, mint tegnap. Békés Sándor Csak egy Kína van! Vita a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáról New York: Az ENSZ közgyűlés nagy ülés­termében hétfőn délelőtt az al­bán külügyminiszter felszólalá­sával megkezdődött a világszer­vezet történetének egyik leg­fontosabb vitája a kínai ENSZ- képviseletről. Adam Malik, a 26. ülésszak elnöke telt ház előtt nyitotta meg a hosszúnak Ígér­kező vitát. A várakozást teljes feszült légkör jelzi: ezúttal nem a 21 év óta rutinszerűen ismét­lődő, előrelátható kimenetelű szertartásról van szó, hanem ez­úttal először igazi esély nyílik arra, hogy a világszervezet ér­demi döntést hozzon a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáról. Az albán külügyminiszter hosszú, csaknem egy órás fel­szólalásának lényege a követ­kezőkben foglalható össze: csak egy Kína van, ennek jogos és törvényes képviselője a Kínai Népköztársaság Pekingben szé­kelő kormánya, s a világbéke érdekei és az ENSZ egyetemes­ségének elve egyaránt megkö­vetelik, hogy a világszervezet minden intézményében helyre­állítsák a 800 milliós kínai nép törvényes képviselőjének jogait, száműzve az ENSZ szerveiből a Kína helyét jogtalanul bitorló Csang Kaj-sek klikk képviselőit. Nyomatékosan aláhúzva a kínai kormánynak azt az ismert ál­láspontját, hogy a KNK mind­addig nem hajlandó semmiféle kapcsolatba lépni az ENSZ-szel, amíg ott jelen vannak a Csann Kaj-sek rezsim képviselői, az al­bán külügyminiszter ismételten hangsúlyozta: minden Tajvan benntartására leadott szavazat egyértékű a KNK távolmaradá­sára leadott szavazattal. A másodikként felszólaló al­gériai képviselő lényegében ha­sonló tartalmú beszéde után került sor George Bush ameri­kai ENSZ képviselő felszólalásá­ra. Bush, aki eredetileg jelent­kezési sorrendben a 9. lett vol­na a szónokok listáján, cserélt Tajvan képviselőjével, hogy így mindjárt a vita elején ellensú­lyozhassa azt a hatást, amit a Nixon-látogatás előkészítése ügyében éppen úton lévő dr. Henry Kissinger második pekin­gi missziója keltett ENSZ-dip- lomáciai körökben. George Bush, fenntartva a jo­got további felszólalásra, ezút­tal elsőként arról igyekezett meggyőzni a tagállamokat, hogy az USA „elvi alapon1' tiltakozik Tajvan „veszélyes precedenst" jelentő kizárása ellen, s „a je­lenlegi realitásoknak" megfele­lően javasolja, hogy a „kettős képviselet" formulájával adja­nak helyet a KNK-nak a köz­gyűlésben és a Biztonsági Ta­nácsban, Tajvan közgyűlési he­lyének egyidejű megtartásával. Ezen az alapon kérte, hogy az albán határozati javaslatnak Tajvan kizárására vonatkozó passzusát a közgyűlés minősít­se „fontos kérdésnek”. Az ügy­rendi szabályok értelmében ugyanis ebben az esetben csak a tagállamok minősített több­ségű, kétharmad arányú szava­zatával lehetne dönteni a Csang Kaj-sek rezsim képvise­lőinek eltávolításáról. Ezt az ügyrendi formulát, amely éveken át a KNK kire­kesztésének eszköze volt, az USA tavaly még a KNK kívül- tartására és Tajvan benntartá­sára egyaránt alkalmazta. Az idén már csupán Tajvan kizá­rásának megakadályozására korlátozza. Mivel azonban gya­korlatilag ezen múlik a KNK részvétele az ENSZ munkájában ezen ügyrendi javaslat körül lesz a végső erőpróba. A tartalomból: A Csörsz utcai „Zeiss Művek“ (3. old.) Mi legyen a gyerekből? (3. old.) ló az őszi facsemete-ellátás Koszigin tárgyalásai Ottawában Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának elnö­ke Pierre Trudeau kanadai mi­niszterelnök meghívására va­sárnap este hivatalos látoga­tásra Kanadába érkezett. A mi­négy kontinensén kibontakozott nagyméretű szovjet diplomáciai offenzívával, amelynek célja az általános feszültség csökken­tés. A gyümölcsfák ültetése, a „csemeték" beszerzése őszi fel­adat, A szőlőskertek gondos gazdáinak is ajánlják a forgal­mazók, hogy igényeiket mind a fajták, mind a mennyiség szenv pontjából tisztázzák már az ősz folyamán. Igaz, hogy a telelte- tés sok munkát kíván. Az ültetvénytervező és Sza­porítóanyag Forgalmazó Válla­lat Dél-dunántúli Igazgatósá­gáról Ott Miklós, a központ ke­reskedelmi osztályvezetője az ellátás lehetőségeiről a követ­kező tájékoztatást adta:- Az igazgatóság három me­gye ellátását végzi. Baranyá­ban idén kevesebb lerakat van, mint az elmúlt esztendőben: Vajszlón, Siklóson és Pécsvára- don megszűntek a forgalmazó helyek, így csak Mohácson, Szigetváron és Pécsett — utóbb két helyen -, kaphatók facse­meték és oltványok. A három megye idei lehetősége: 200 ezer gyökeres oltvány és 27 ezer gyümölcsfa. Megyénkénti elosz­tásban közel egyharmadrészét kapja Baranya, Tolna és So­mogy. Tolnában Bátaszék, Szekszórd, Paks és Dombóvár, Somogybán Marcali, Balaton- fenyves és Kaposvár a leraka­tok helye. Itt szőlő és gyümölcs szaporítóanyag kapható azon­nal, valamint az elmúlt eszten­dei tapasztalatok alapján idén először különféle bogyósok, díszfák, díszcserjék és rózsafák rendelhetők katalógusokból. Ha ez utóbbi fajtákból össze­jön egy-egy nagyobb tétel, csak akkor szállítanak. A területi központ legfőbb törekvése, hogy a kiskertek szükségleteit is a lehetőségekhez mérten a legjobban ellássa. A továbbiakban az idei igé­nyek és lehetőségek kerültek napirendre. A központ a sza­porítóanyagot többek között Rákóczifalváról, Gyuláról, Bé­késcsabáról, Tiszaszigetről és Szőreg térségéből, az ottani fa­iskolákból kapja. A kiskereske­delmi értékesítésre az alma. körte, kajszi, őszibarack, szilva, valamint a dió kerül. Tavaly problémát okozott a meggy és a cseresznye, idén viszont csak a cseresznyénél van baj a jég­verések miatt. A szőlőből — igaz kevés de megérkezett 2000 Olimpia gyökeres oltvány. Borfajtákból ajánlják oz olaszrizlinget, a tra­minit és a rizlingszilvánit, cse­megéből többek között a „Ko­csis Irmát”, a Pannónia kin­csét, a Chaslát és az Itáliát. Lesz idén is export: a Szovjet­unióba utazik 130 ezer tramini szőlőoltvány a közeljövőben. A másik forgalmazótól, a Kertészeti és Parképítő Válla­lattól is jó híreket kaptunk. Negyvennyolcezer gyümölcsfa az idei készlet - ebből a leg­több őszibarack, alma és meggy. Őszibarackból 14 fajta a választék, almából pedig a hagyományos fajták mellett 4 új angol fajta — a Jonadell, Stargrimson, Golden-Spur és a McIntosh — bővíti a választé­kot. Ez utóbbiak gyors termők, a betegségekkel szemben ellen- állóak, és törpére nevelhetők — ami a helykihasználást segí­ti a telepítéskor. Szőlőoltványo­kat nem forgalmaznak. Telep­helyeik: a Keszüi úti faiskola és a Siklósi út 77. Magánosok ez utóbbi helyen szerezhetik be kertjeik facsemete-utánpót­lását. niszterelnök kíséretének tagjai között van Dzsavahisvili, a Grúz Szocialista Szövetségi Köztár­saság minisztertanácsának el­nöke, Guzsenko tengeri flotta­ügyi miniszter, Kozirev külügy­miniszterhelyettes és Misznyik, a Szovjet Állami Tervbizottság elnökhelyettese. A szovjet és kanadai zászlók­kal feldíszített repülőtéren Ko­szigint Trudeau miniszterelnök, Sharp külügyminiszter és több más hivatalos személyiség fo­gadta. Az Ottawa mellett levő Upland-i repülőtéren Trudeau miniszterelnök melegen üdvö­zölte az IL—62-es repülőgépből kiszálló Koszigint és kíséretének tagiait. Ezt követően felhangzott a Szovjetunió és Kanada him­nusza, majd Koszigin Trudeau- val eayütt elhaladt a felsorako­zott díszszázad előtt. Alekszej Koszigin, akinek sze­mélyében először látogat ily magasrangú szovjet vezető Ka­nadába, október 20-ig tartóz­kodik Ottawában, ahol tegnap délelőtt már meg is kezdődtek a hivatalos szovjet—kanadai tárgyalások. Október 20-a után a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke Montrealba, Van­couverbe, Edmontonba és To- 'ontóba látogat, majd október 25-én Torontóból visszautazik Moszkvába. Az AFP Koszigin látogatását összefüggésbe hona a világ Pécsett a paneleket gyártó üzem 1958-ban kezdett termelni. A négyszintes épületektől kezdve a 17 emeletesekig készítenek ma már itt ezerszámra lakásokat az előre gyártott elemekből. Kapacitás­ban nincs hiány, hiszen évente mintegy 1800 lakáshoz gyártanak paneleket, s ha igény lesz rá, többre is képes a gyár Fotó: Rácz József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents