Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. október 16. A forrongó Közel-Keleten 1948. május 14-én kezdődtek a függetlenség kikiáltását kö­vető ünnepségek Izraelben. 15- én öt reakciós arab ország megtámadta a Palesztina egy részében megalakult új államot, s a háromnegyed éves háború nemcsak" a résztvevők számára hozott tengernyi szenvedést; s elsősorban nem azok számára. Egy nép, amely hosszú évszáza­dok óta élt e területeken, szen­vedett a legtöbbet, s szenved immár közel negyedszázada. Menekültek Május 15-ével kezdődött a palesztin nép kálváriája, s ha a történeti eseményeket követke­zetesen végiggondoljuk — nem­csak Izrael bűnéből. Igaz, a győztes Izrael űzte el a palesz­tin arabokat, de figyelembe kell venni, hogy nagyon sokan el­hagyták lakhelyüket — az arab államok ígérgetései következté­ben is. Másfél évtizeddel az el­ső háború befejezése után a palesztin menekültek száma megközelítette a kilencszázezret. Mai, nem kevésbé megbízhatat­lan adatok szerint a palesztin arabok száma eléri a 2 és fél milliót (mint köztudott, a má­sodik nagy menekülthullám a 6 napos háborút követően csa­pódott szét az arab országok­ban). így azonban az adatok nem pontosak. Ha lehetetlen is precízen meghatározni a pa­lesztin menekültek számát, tud­juk, tudnunk kell a következő­ket; 1. a palesztin arabok túlnyo­mó többsége kétségtelenül egy­kori hazáján kívül él; 2. néhány százezer (kb. 400 ezer) Izrael Államban lakik, akik nem a palesztin arab nép, ha­nem az izraeli nemzet részét al­kotják, s; 3. több százezer azok száma (a ciszjordániaiok), akik Palesz­tina Izrael megszállta részén maradtak. Ezen utóbbi két cso­port, bár palsztinaiak, nyilván­valóan nem tekinthetők mene­külteknek. Mindezek után azt mondhatjuk, hogy maguk a me­nekültek —, akiknek jóval több mint fele Jordániában, kb. ne­gyede Egyiptom izraeliek által megszállt gázai övezetében, s a fennmaradó negyedrész kb. egyenlő arányban oszlik meg Szíria és Libanon között — ösz- szesen kb. másfél millióan le­hetnek. Sajtóban, leírásokban sokat hallhattunk a táborlakók ször­nyű életéről. Libanonban járva lehetőségem nyílt több alka­lommal felkeresni az ország déli részén, az izraeli határtól mind­össze néhány km-re lévő mene­külttábort. Az itt látható nyo­mor messze meghaladta a le­írtat, az elképzeitet. A kopár hegyoldal egy elkerített terüle­tén ezrek és ezrek élnek a szó szoros értelmében állati körül­mények között _ immár 23 éve! Egyetlen árnyékot adó fa sincs a negyven fokos hőségben; nap­jában csak 12 és 2 között tud­nak egy ,,ideiglenes” kútbál vi­zet nyerni; hihetetlen létszámú gyereksereg; minden betegséget terjesztő szeméthegyek stb. A „polgári" tábor fölötti hegy te­Palesztin gerillák között tején emelkedik a Palesztin Né- I pi Felszabadítási Front (Habas- csoport) libanoni főhadiszállá­sa, ahol igazi hősökkel találkoz­tunk. Itt mindenekelőtt azokra a palesztin partizánok közt élő európaiakra, francia kommunis­tákra gondolok, akik hosszú hó­napokat töltöttek a táborlakó­kéhoz hasonló körülmények kö­zött, hogy harcoljanak az „im­perializmus, a cionizmus és a nemzetközi burzsoázia ellen a palesztin nép jogaiért és a szo­cializmus győzelméért”. Csak fegyveres harccal? Alkalmi ismerőseim —, de a csoport más tagjai is — kétsé­get kizáróan hősök; azonban nézeteik már ott éles vitára késztettek. Véleményük szerint a szocializmus győzelme csak fegyveres harc eredményekép­pen valósítható, meg. S amikor közbevetve megkérdeztem: mi a véleményük Chiléről, természe­tes módon azt válaszolták, hogy ott a burzsoázia egyik csoport­jának uralmát másik váltotta fel. Bár programjukban cionizmus elleni harcot hirdetik, c cioniz­mus mellett meg akarják sem­misíteni nemcsak Izrael Álla­mot, hanem az Izraelben élő „gyarmatosítókat” is. Amikor el­mondom, hogy összekeverik a cionizmust az izreali nemzettel (amelynek pedig tagja néhány százezer arab is), s hogy nem tesznek különbséget a jelenlegi Izrael cionista, imperialista, va­lóban kolonialista vezetői és az egyetemes civilizációnak oly so­kat adó zsidóság között, s hogy rajtaütéseik alkalmával esetleg egy szántó-vető parasztot gyil­kolnak meg, vagy éppenséggel egy zsidó vagy arab kommunis­tát, aki ugyanúgy — csak más módszerrel, eszközzel — harcol a cionizmus ellen, s mindezzel akarva-akaratlanul éppen azok­nak kedveznek, akik ellen első­sorban harcolni akarnak, a cio­nista vezetőknek, habozás nél kül azt válaszolták, hogy engem is megfertőzött a cionista pro­paganda. Később, amikor a kommunista párthelyiségben ér­tékeltük e beszélgetéseket, arab elvtársaink elmondották, hogy nemegyszer megkapták az arab kommunisták a „cionizmus ügy­nökei” és az „idegen ügynökök” nem éppen hízelgő jelzőt — az arab burzsoáziától, a reakciótól éppen azért, mert nem hajlan­dóak feltétel nélkül, csak „nem­zeti” szempont alapján csele­kedni. A palesztin felszabadítási szervezetek nem mindegyike foglal el ilyen szélsőséges állás­pontot. Van olyan, amelynek programja valóban marxista, ki­fejezi e térség népeinek érde­keit; azonban a megvalósításá­hoz vezető út és eszközök te­kintetében nem különböznek. Közös vonásuk: a cionista állam elpusztítása. S ha ezt tudjuk, mit ér az olyan szépenhangzó program (azért mondom ezt, mert az izraeli társadalom nem homogén cionista tömb, hanem osztálytársadalom), mint pl. a Palesztin Népi Felszabadítási Front egyik szervezetének, a Demokratikus Népi Frontnak a programja, amely kimondja, hogy a harc célja egy olyan né- I pi demokratikus állam megte­remtése, amelyben arabok és zsidók megkülönböztetés nélkül élhetnek. Ez az állam —, amely harcol ma az osztályelnyomás minden formája ellen — szem­ben állna az imperializmussal, a kolonializmussal és az arab reakcióval is. Noha több szer­vezet, így a Habas-féle is teljes mértékben szemben áll az arab burzsoáziával és reakcióval, ob­jektíve mégis hasonló platfor­mon van, csakúgy, minta maois­ta beszélgető partnereim, akik szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem különbözik egymástól, mindkettő imperia­lista nagyhatalom. S ez nem­csak kínai nézet. Jól tudjuk, pol­gári társadalomtudósok erőfe­szítése is arra irányul, hogy el­mossák a különbséget a két ve­zető nagyhatalom, s ezzel együtt a kapitalizmus és a szocializ­mus között (így születtek az olyan polgári elméletek, mint pl. R. Áron „ipari társodalom"- ja, vagy Galbraith „produkti- vista” vagy „technakratikus tár­sadalomija). Az arab egységet is csak mint a cionizmus elleni harc bástyáját tekintik, amely azonban véleményük szerint csak akkor jöhet létre, ha a je­lenlegi arab rezsimeket meg- döntik (ez volt az izraeli veze­tőkörök által kirobbantott 6 napos háborúnak is egyik célja) s azok helyét forradalmi rend­szerek foglalják el, mert véle­ményük szerint akár Szadatvagy Kadhafi, akár Golda Meir vagy Nixon állna e szövetség élén, az egyaránt o nép (és minde­nekelőtt a palesztin) tömegek érdekei ellen lenne. Palesztin szervezetek Tekintsük át röviden a jelen­tősebb palesztin szervezeteket: A legkorábban alakult szer­vezet az AI FATAH — a Palesz­tinái Nemzeti Felszabadító Moz­galom, amelynek vezetője je- ! lenleg Jasszer Arafat. Legna- j gyobb befolyása e mozgalom- ! nak van. A Szíriái Baath-párt befolyá- I so alatt álló szervezető SAAIKA: I 3 fő frakciójának mindegyike viszonylag kis befolyású szerve­zet. Nem sokkal jelentősebb en­nél az iraki Baath támogatását élvező csoport, az Arab Front Palesztina Felszabadításáért, sem. Az Al-Fatah mellett a legna­gyobb erőt képviselő csoport a Népi Front Palesztina Felszaba­dításáért, amelynek ugyancsak három nagyobb frakciója van, amelyek közül a legjelentősebb a dr. George Habos vezette frakció (Habos alakította meg a bejrúti Amerikai Egyetemen e szervezetet, de a csoporton belüli ellentétek szétfeszítették az eredetileg egységes keretet). Azért is fontos e szervezet, mert ez az egyetlen, amely párttal rendelkezik (Arab Szocialista Munkapárt). A másik két frak­cióban is érvényesül —, ha csak programjukban is — a marxiz­mus befolyása, különösen az Ahmed Gébril vezette szerve­zetben, de bizonyos castroista- guevarista beütésekkel a har­madikban, a Nayef Hawatmé csoportban is (ez a Palesztin Demokratikus Népi Felszabadí­tási Front, amelynek programjá­ból idéztünk). Végül meg kell emlékeznünk az Al-Anszárról (a Partizán), amely az arab kommunista (el­sősorban a libanoni, szíriai, jor- dániai és iraki) pártok marxis­ta—leninista szervezete. Ez a nevét a második világ­háború hős szovjet partizán­harcából kölcsönzött szervezet i úgy akar harcolni a palesztin arab nép jogaiért, hogy egyút­tal figyelembe veszi egy másik sokat szenvedett nép, a zsidó­ság érdekeit, s nem ezen utóbbi elpusztításával, hanem annak haladó elemeivel összefogva, az osztályharc törvényei szerint akarja a nemzeti és társadalmi haladás nagy kérdéseit úgy megoldani, hogy legyen vége már a testvérharcnak, hogy le­gyen végre béke már az olajfák alatt. Senke József (Folytatása vasárnapi számunkban.) Különös bűntettek Az emberölés vagy az ember­ölési kísérlet bűntettei között is sok a hasonlóság, már ami az indokot, vagy az elkövetés mód­szerét illeti, öltek már embert bosszúból, féltékenységből, nye­reségvágyból és még számos indokból — ezeket a bűntette­ket úgyszólván kategorizálni le­het. De az, ami nemrég Sellyén történt, semmilyen kategóriába nem szorítható. Sem a módszer, sem a körülmény nem minden­napos. A „végrehajtó“ Olvasóink előtt ismeretes a sellyei Ormánsági kisvendéglő­ben történt visszaélés, a vásár­lók megkárosítása. Tahi László és felesége ellen készül az ügyészi vádirat; alaposan be­csapták a kisvendéglő közönsé­gét. Manipuláltak a sör árával, hasonló módon jutottak plusz ’haszonhoz a borral is. A ven­dégek által meghagyott hús­ételeket ledarálták és másnap „friss fasírozottként” ismét fel­szolgálták. A feketekávéval is úgy ügyeskedtek, hogy megta­lálják hasznukat. Tahi László megfelelő helyen várja a bíró­sági tárgyalást, ellenben fele­sége szabadlábon van, tekin­tettel kiskorú gyermekére. A napokban egyik este Tahi- né kis időre elhagyta lakását és amikor visszament gyanús zörejeket hallott az asztal alól.- Felkapcsoltam a villanyt : és nagyon megijedtem, amikor az asztal alá pillantottam - mondja a rendőrségen tett pa­naszában. — Egy fiatalember kuporgott ott, kezében egy kés­sel.- Mit keresel itt? - kiáltot­tam rá.- Majd mindjárt megtudja — mondta a hívatlan vendég és kimászott az asztal alól, de a kést már emelte is, hogy lesújt­son. Nagy dulakodás kezdődött az asszony és támadója között, közben a késtől Tahiné keze megsérült. Segítségért kiáltott mert látta, hogy egyedül nem bír támadójával és a védeke­zésben már lankad ereje. A ki­áltozást szerencsére meghallot­ták a szomszédok és az asszony segítségére siettek. így sikerült a fiatalembert lefogni és ártal­matlanná tenni. — Igen, ismerem ezt a fiatal­embert, Keller Ferencnek hívják, itt lakik Sellyén. Nem tudom mi történhetett vele, mert velem szemben mindig rendesen vi­selkedett - mondja Tahiné. A fiatalember zavart tekintet­tel nézte lefogóit, majd halkan maga elé mormolta: — Merényletet készítettek elő maga ellen. Engem bíztak meg a végrehajtásával. Meg kellett ölnöm ... Ha nem jönnek a szomszédok az asszony segítségére — talán sikerül is „megbízatásának ele­get tenni". Keller Ferencet az Idegklini­kára szállították. Most folyik beszámíthatóságának vizsgála­ta. Már állt orvosi kezelés alatt. A tény: emberölési kísérlet Ehhez hasonló körülmények kö­zött elkövetett bűntett nem tör­tént az utóbbi években Bara­nyában. A felbujtó A lopás is gyakran előfordul. Nyáron különösen nyitott laká­sokba surrannak be a tettesek, de gyakori ebben az évszakban a strandolok holmijának ello­pása is. De az. ahogyan a har­kányi strand fürdőzőit meglop­ták — ugyancsak ritkán történik. — Fogják meg, tolvaj! - ki­áltott az egyik fürdővendég a harkányi strandon. Egy fiatal­korú fiú szaladt a strandolok között, kezében táskával. Elfog­h o ni r> | v t a 1 n n royaf ALLASFOQLALÄS TIKI-TAKI ÜC/YBEN Még a farmernadrág őszinte és lelkes híve voltam. írásban is hitet tettem erről. Még a sza­káll sem keltett megdöbbenést bennem. Magánügy. A fenti bevezetőből világosan kiderül előre is, (a kedvenc terminológiát használom), hogy a tiki-taki állásfoglalásom egy általában nem pozitív. Talán szabadjon egy példát! Nem túlnépes családommal ed­dig vagy tizenöt nyarat Rév­fülöpön töltöttünk. Csendes, nagyon közepes, tehát nekünk való. Van a parton egy cuk­rászda, Ibolya. így hívják ezt a kedves, árnyas, hangulatos he lyet Egyetemista fiatalok a pincérek, a zenészek is. így volt tavalyig. Ekkor min den este, zene előtt egy DÉ- DÁSZ-t meghaladó szerelés kez­dődött. Elektromos fickók dró­tokat tekertek, szerkentyűket húztak elő a háttérből, majd nekiültek loncsoshajú legények a herkentyűknek és ennek eredményeként, alighogy meg­szólaltak, a vagy kétszáz méter­re levő móló végén majdnem a vízbe repítődtem horognyéliel együtt, pusztán a hangerő miatt. Ez a hangerő felszaggat­ta a móló betonját, vitorlásokat süllyesztett el, elárusító bódé­kat döntött romba. Eszeveszetten menekültem és vagy öt méterre kellett elvág­táznom a zene mellett. Ez éle­tem egyik legéletveszélyesebb cselekedete volt, pedig annak idején még a háborúba is bele­keveredtem. A legmeglepőbb az volt, hogy egy csomó fiatal üdvözült ábrázattal imbolygott ebben a gyilkos hangorkánban, jóllehet ez a hang egy méter távol­ságból meg kellett volna, hogy öljön egy közepes bivalyt, amely köztudomásúan kiegyensúlyo­zott idegrendszerű állat. Na most végre itt a tiki-taki! A bevezetőben elmondtam, hogy nem értek egyet vele. Nem mintha ez valamit is vál­toztatna Mégis helyette javasol­nék néhány kevésbé zajos szer számot, mint pl. a gumidominó. Már néhány helyen alkalma­zásra is került és bevált... Nagyon jó játék. Elsősorban azoknál vált be, ahol az ész­szel kapcsolatban már semmi probléma nem akadt. A fiatalságot én egyébként megértem. Miért lenne több ; eszük, mint nekünk volt. Ök I összeverik a csuklójukat. Legfel­jebb azt lehetne számukra ja- j vasolni, hogy az az igazi tiki- ; takis, aki a feje körül is meg tudja forgatni. Talán kis lyuka­kat ütne a fejükbe. Eredeti játék ez a tiki-taki. i A két derék golyó, mintha nem | is az utcán szólna, hanem az ember fejében. Először csak egyet hall az ember, majd sikerül belőle előcsalni a gép­puska zajára emlékeztető ked­ves, otthonos lármái. Mondom, nem a fiatalokra neheztelek. Nekik anrtyi eszük van, amennyi van. Több nincs. De az a csirkefogó, aki ezt en­gedélyezte! Annak kellene ol lózva a popójába rúgni! Most, hogy világméretű prob léma a zajok elleni küzdelem. csak üdvözölni lehet a tiki-takit. A dömper igazán zajos, de el­hordja a földet. A légkalapács bontja az aszfaltot, de hát vé­gül is szükség van rá. Aludtam a cölöpverőgép közelében, ami­kor épült a tízemeletes ház előttünk, de még ez az elvi­selhetetlen zaj is olyan, hogy a létjogosultságához kétség nem fér. Ez a derék tiki-taki az egyetlen olyan szerszám eddig, ami öncélúan produkálja a ron­da zajt. Töprengtem, hogy honnét szár­mazik ez? Jenki-landra gyana­kodtam. mert eddig majdnem minden infantilis dolog, mint a rágógumi, marihuana stb, on­nan származott. De kiderült, hogy olasz, vagy nyugatnémet. Már ők is. Mindenki letette eddig már a garast ebben a létfontosságú ügyben, én sem maradhatok ki. Mit lehet csinálni? Mert vé- gülis erről van szó. Nem sokat. I felsorolom az összes változatot 1. Megvárni a végét. Csend­ben, békésen. Még biztatni is a fiatalokat és felnőttebb infan­tilis egyedeket. Annál hama­rább elmúlik. Jövő őszre már nem lesz rá szükség. 2. Elszedni tőlük és megsar­colni még őket. Talán még az ENSZ-ben is tiltakoznának ez ellen. Ez az emberi jogok leg­súlyosabb megsértésének egyi­ke lenne. Majdnem olyan sú­lyos. mint megengedni. Az egyik a zajhoz való jog, a má­sik a csendhez. Választhatnánk. A vasút mór megkezdte. 3. Ki kellene nevezni kötele­zőnek, Mint a kötelező olvas­mányokat az iskolában. Nagyon hamar megszűnne. Ezek a választékok. Több nincs. Van egy ugyan még, amit teszünk, de ezt nem szabad. Felháborodni, cikket írni ellene, apellálni a jóérzésre, dühön- geni. Erre van egy jó magyar kifejezés. Falra borsót hányni. Szőllősy Kálmán tók. H, János ezt mondja: — Mostohaapám, Farkas Gé­za mindig arra bújtogatott, hogy lopjak itt a strandon. Ha nem lopsz, agyonütlek! — fe­nyegetett. Azon a napon, ami­kor elfogtak, akkor is mostoha­apámmal együtt sétáltunk. „Nézd, ott a füvön azt a fekete táskát... hozdd el!” — mond­ta. Én megpróbáltam, de most rajtavesztettem. A vizsgálat során lakásukban számos strandtáskát, szatyrot találtak, mind lopott holmi. Elő­került 19 zálogcédula is - rá­diókról, karórákról. — Az órákat mostohaapám utasítására a zálogházban ér­tékesítettem - mondja a fiú sírva. A lopott táskákat, szatyrokat kivitték a strand területéről, az­tán megnézték, mit sikerült zsákmányolni. Volt amikor rá­diót, fényképezőgépet is talál­tak bennük. — Ha pénz is volt a táská­ban, akkor mostohaapám elvet­te tőlem és néhány forintot visszaadott — mondja a fiú. — Együtt jártunk lopni, nem tagadom — mondja Farkas Gé za, akit korábban többek között lopásért is elítéltek. A strand szarkái, a felbújtó és a tettes is bíróság elé kerül­nek. Garay Ferenc Ősz az erdőben Szoliolai tebk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents