Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

DUNANTOLI NAPLÓ 1971. október 14. A forrongó Közel-Keleten (Libanoni cédrusok alatt) A cédrus a? ország emblé­mája, nemzeti zászlaját is ez díszíti. Libanon legbecsesebb relikviáinak egyike. Ma már csak 400 kapaszkodik a sovány talajba, egyesek magányosan mint Csontváryé, mások liget'é összefutottan. Tripolitól mintegy félszáz km- re, a Makhmal-hegy lejtőjén 2000 m tengerszintfeletti ma­gasságban találjuk e több év­ezredet átélt vihar-meztelenített öreg óriásokat, amelyeknek gör- ; csös-merev, önmagukat átszúró j dárda-karjai mint halálba hajló í kemény aggastyánok vívnak csatát, s a mindössze 800—1000 éves fiatalokat, amelyek ledönt- ! hetetlenül uralkodnak a he- ! gyen: mellettük a 3000 méteres hegyóriások, mint Csontváry másik halhatatlan vásznán, dombokká törpülnek. VARATLAN FORRADALOM Igaza volt el-Abid elvtársnak, a LKP KB-a tagjának, amikor kirándulással egybekötött be­szélgetéseink egyike alkalmá­val ide invitált bennünket; Mint mondotta, a cédrus nemcsak Libanon legnemzetibb jelképe, de egyúttal híven szimbolizál­ja a minden megpróbáltatást kiálló kommunista mozgalmat j is, s ugyanakkor, jegyezte meg. „egyik legnagyobb festőjük ré­vén magyar vonatkozása” is van. A vele, valamint a dél-liba nőni Nabatieh városka kommu­nistáival folytatott beszélgeté­sek során az a vélemény ala­kult ki bennem, hogy az arab kommunisták számára a leg­fontosabb kérdés az arab re­akció és az imperializmus elle­ni, a szocializmus győzelméért folytatott harc kérdése. Ezért volt számukra (és a magam számára is) ünnep július 19-e, a szudáni vértelen forradalom. Ez nem volt szemükben „állam- i csíny”. Ez a kommunista és ha­ladó nemzeti erőknek a töme­gek érdekében végrehajtott for­radalma volt. így érthető, hogy amilyen kitörő lelkesedéssel üd­vözölték a 19-1 eseményeket, ugyanolyan elkeseredéssel fo­gadták a négy nap múlva be­következő fordulatot, az ellen- forradalom győzelmét, amelyet már csütörtökön éjjel a magyar ellenforradalomhoz és az indo­néz kommunista-ellenes orgiák hoz hasonlítottak. AZ ÓCEÁNTÓL AZ EUFRATESZIG Beszélgetéseink során sok szó esett az arab egységről. El Abid elvtárs kifejtette, hogy ez a több évtizede kezdődött politikai áramlat az „óceántól a folyóig" (Atlanti-óceántól az Eufráteszig) akarja egyesíteni, története során, más-más tarta­lommal az arabok lakta mint­egy 12 millió négyzetkilométe­ren a közel 120 millió embert - amely ma 15 független ál­lamban él. Elmondta, hogy a fejlődésnek különböző szaka­szai voltak s az egység jelsza­vának tartalma is más volt. Az i első periódusban az egység tar- | talma a nemzeti függetlensé­gért, a gyarmatosítás ellen irá- j nyúlt. A függetlenség után a j kialakuló burzsoázia, a vágyó- j nos osztályok érdekeit szolgál- j ták az egységtörekvések (Nagy I Szíria stb.). Voltak haladóbb j mozzanatok is, ide kell sorol- j nunk Egyiptom, valamint Szíria j és más arab országok törek­véseit. Ezen utóbbiak lényegé­ben imperialista-ellenesek vol­tak, de — miután nem vették ! figyelembe oz egyes országok , sajátosságait — ez nem volt j elegendő s így el kellett buk­niuk. A 60-as évek második felé­ben új tartalmat kaphatnának az egységtörekvések - aminek j imperialista-ellenességén túl — pozitív vonása az is, hogy né­hány fontos arab országban (Szíria, Irak, Líbia, Szudán stb ) baloldcffi fordulat, radikális társadalmi átalakulás ment végbe az elmúlt pár év során, amivel az egység kétségtelenül haladóbb tartalmat kapott. Az arab kommunisták sze­rint haladó egységet csak im­perialista-ellenes éllel létrehoz- j ni nem lehet. Ehhez feltétlenül szükséges a társadalom gaz­dasági fejlesztése azzal a cél­lal, hogy azt szocialista alapon alakítsák át. Véleményünk sze­rint ezt meg lehet oldani, hi- | szén vannak olyan közös je- j gyek, amelyek alapján az egy- i ség létrehozható. Ez mindenek­előtt az arab népek közös tör- | téneti hagyományain, közös | nyelvükön s közös vallási és i egyéb tradícióik alapján nyu- j godhat. De vannak olyan lényeges különbségek is, amelyek ez el­len szólnak. Ilyen mindenek­előtt az, hogy e földrésznyi te­rületen igen nagyok a különb­ségek gazdaságilag és közgaz­daságilag egyaránt Arab or­szág az, ahol a legmagasabb az egy főre eső nemzeti össz­termék a világon (Kuwait), de arab ország a legszegényebb ! is (Jemen). Arab országbal emelkedett a leggyorsabban a nemzeti jövedelem termelése az elmúlt évtizedben (Líbia), s a mellette lévő ugyancsak nagykiterjedésű, ritka lakossá­gú Algéria volt az egyetlen a világon, ahol nem volt fejlő­dés (azaz negatív előjelű volt). A gazdasági mellett maradva: rendkívül gyengék az egyes arab országok közti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok: az egymás közti árucsere — a 15 ország viszonylatában — nem éri el az évi 10 százalékot. S ho mindehhez még hozzászámítjuk azokat a belső sajátosságokat (vallási, népi-nemzetiségi elté­rések), amelyek igen nagy mér­tékben akadályozzák az egryes országokon belül is a tényle­ges népi-nemzeti egység létre­hozását. A legnagyobb akadály jelen­leg az egyes országok politikai struktúrájának különbözősége j (haladó, szocializmust is igen­lő rendszerek mellett ultrareak­ciós monarchiák). Ha mindezen tényezőket figyelembe vesszük, azt kell látnunk, hogy az egész arab világon belül a divergáló erők felülmúlják az egység irá- j nyóba mutatókat. CSAK RACIONÁLIS ÚTON S ha tudjuk, hogy még o leghaladóbb országok uralkodó körein belül is milyen ellenté­tek léteznek (vannak, akik az egységet „minden arob leg­szentebb ügyének” tekintik. ; amelynek megvalósításához bármilyen segítséget fel lehet j használni), akkor megérthetjük j a kommunisták magatartását I hogy a ténylegesen sok közös vonóst magukban hordó arob állomokat csak szocialista úton — amely nemcsak az egyes osz­tályok, de a nemzetek közt is minden ellentétet, kizsákmányo­lást megszüntet — lehet meg­valósítani. Egyetlen erő a kom­munista mozgalom az arab vi- j lágban, omely tudatosan köze­líti meg a kérdést: s szerinte ez ' csak a társadalom szocialista átszervezése alapján mehet végbe — támaszkodva minden i haladó, nemzeti erőre. \. j Tetézi még mindezeken kí­vül a probléma bonyolultságát, j hogy az arab egység jelenlegi • megvalósítói elsősorban nem a fentebb vázolt elvek alapján, j hanem a cionizmus és Izrael el­leni harc megvívása ürügyén j akarják megvalósítani, aminek I nagyon is negatív tartalma nem | kétséges. De az egységtörek- I vések vezető körei maguk sem egységesek. Két irányzat érvé­nyesül: a békés megoldást is elfogadók és a csak fegyverek erejében hívők. Ugyanakkor számolni kell a palesztin menekültek közel 2 milliós tábora vezetőinek állás­foglalásával is. S ha mindehhez hozzászá­mítjuk, hogy magában Izrael­ben — mint saját hazájában — több százezer arab él, és hogy Izrael állam zsidó lakosságát sem lehet a cionista vezetőkkel i azonosítani, érthetjük meg iga- I zán, hogy hosszú távra, végle- ! gesen csak o szocializmus győ- j zelme oldhatja meg a Közel- i Kelet e legégetőbb problémáját is. Vagy amint ezt el Abid elv­társ kifejezte: ha azt akarjuk, hogy „az arab egység úgy ki­állja az élet megpróbáltatásait, mint a libanoni cédrusok, ak­kor figyelembe kell venni mind­ezeket a tényezőket. Kommu­nisták nélkül, sőt azok kizárá­sával és éppen e mozgalom el­lenére létrehozott egység, ideig- óráig fennmaradhat, de nega­tív céllal tartós, pozitív tettet végrehajtani a történelemben, még sohasem volt lehetséges”. (Folytatása szombati szá­munkban.) Benke József Ibolya ül az udvarra eresz­kedő lépcsőn és be van kötve a karja. A szomszédból átjött egy fiatalasszony, apró csecse­mőt ringat, o járni tudó kisfiú meg a szoknyájába kapaszko­dik és kíváncsian nézelődik. A másik szomszédasszony is a lép­csőre telepszik, egy ritka szép, nagy, fekete szemű, Madonna- arcú tinédzserlány pedig a fal­nak támaszkodik: A mama me­séli — fönt a konyhaajtónál állva, — hogy tegnap jött haza í a férje munkából, este, sötété- j dés után, többnyire mindig í hoz valamit a „kicsinyemnek", Ibolykának. — Most is hozott, a „kicsi” meg siet eléje és oldalt lelé­pett a lépcsőről . . . — Nem is magas ez a lép­cső ... — jegyzem meg. — Persze, hogy nem, tudja, még nem jutott ró pénz, hogy korlátot tegyünk, de majd lesz oz is. Szóval a gyerek leesett, eltörött a karja. Hirtelen vita támad az asz- szonyok között, cigánynyelven beszélnek, nem értem, miről van szó, de aztán a ház előtt újságot olvasó, svéd-pulóveres fiatalember szigorúan rájuk szól. Aztán nekem mondja: — Ha eltört volna, nem ülne ilyen nyugodtan. A „mama", Bogdán Sándorné csak mondja a magáét: — Mindegy, azt hittem eltö­rött. Futottunk is telefonhoz, mentőkért, be is vittük, röntge­nezték Pécsen, aztán éjfélre hazajöttünk. Nem tették gipsz­be, rendben van, lehet hogy nem törött el, de akkor is. Na­gyon megijedtem, elhiheti . . . El is hiszem Bogdánnénak. A féltés és az aggodalom kiül az arcára, s én azon tűnődöm, mitől ilyen okos ez az írni- olvasni nem tudó cigánynő, hogy nem javasasszonyhoz sza- í ladt, hanem egyenesen a men- i tőkért, az orvoshoz? Ibolya, a I kislány, nem is az övé. Azaz, : hogy most már igen: Bogdán Sándor építőipari segédmunkás j nevére vette Ibolyát. — Szüleivel mi van? — Van neki, több gyerekkel, i nagyon rendesek, üzemben dol- j goznak, de sok a gyerek és j ezt a kicsit mi régebben etvál- | laltuk. Aztán jött az anyja, ! adjuk vissza, nagyon köszöni az i eddigi fáradozást de hát sze­retné, ha otthon lenne velük a kislány. Csakhogy a szálak erősek. A „kicsinyem" visszakívánkozott Cserdibe, Bogdánnéhoz, vissza is hozták, ép karjával átfogja a „mama" lábát és szemmel- láthatóan furcsólja az idegenek érdeklődését. — Nem tudok gyerek nélkül élni.... — mondja az asszony, — Volt egy kisfiam, régen, a németek elöl menekültünk, tud­ja, minket is kerestek, a cigányt is ölni akarták, szóval mene­kültünk, a kisfiam felfázott, hat­hónapos volt éppen, hogy meg­halt. Volt már itt egy állami gon­dozott kislány is a Panni, de most Pécsett a gyógypedagó­giára jár. — Azt mondta a Hideg elv- j társ, az intézetben, hogy Pan­nit akkor látogatom, amikor akarom. Meg is nézem rend­szeresen, viszek neki ezt-azt, ami van a háznál, vagy éppen ‘ vásárolok. És most egy kisfiút | szeretnék még Ibi mellé. Majd í meg is mondom Pécsen, hogy Magyaregregy Erb János felvétel« AHOL f-EHÉRBEN QYASZÜLNAK Az Ormánság „Áldott róna! Néztem váltig ereszkedik a határig, Tovább futna, de a Dráva kanyarogva útját állja.” így ír az Ormánságról Bárdi Miklós 1898-ban, amikor egy nyári délután a siklósi várból széttekintett. Mit is kell tudni röviden az Ormánságról? Baranya megye délnyugati sarkában fekszik a Dráva bal­partján elterülő ligeterdőkkel és berkekkel tarkított rónaság. — Északi széle a Villányi hegység déli lejtőjéig húzódik. Határai Gyöngyfa, Drávaszabolcs, Drá- vafok, Ipacsfa településeknél je­lölhető meg. Látszólagos egyön­tetűsége ellenére is igen vál­tozatos vidék. Alig hogy elhagy­juk az egyik falut, máris a má­sik falu tornya integet. Az öreg fákkal szegélyezett utakat jár­va önkéntelenül is az Ormán­ság messze földön híres betyá- rai, Séta Piste és Patkó Bandi jutnak eszünkbe, akikről még ma is sok történet él az ormánsági nép ajkán. A magasabb ormokról szétte­kintve helyenként elővillan az I erdőkoszorúzto Dráva keskeny ezüstszalagja. A látóhatárt észa­kon a Mecsek és a Villányi hegység, délről a Papuk vagy népies nevén a „Fekete högy” zárja le. Az Ormánság nevének erede­te vitatott. Révai valamint Bo- donyi szerint az Ormánság ne­ve a török ormán, urmán — erdő szóból származik. Mások j szerint az alacsony fekvésű vi- ; zenyós területből földkúpok, or­mok, ormányok emelkedtek ki és erről kapta a terület a nevét. A kiemelkedett ormok tetejére épültek az ormánsági települé­sek, ahol az árvíz és a belvíz veszélytől kevésbé kellett félnie a lakosságnak. Az Ormánság néprajzi foga­lom is. Baksai így határozza meg az Ormánságot: Siklóstól Szigetvárig húzódó Dráva-menti síkság, mintegy 40—45 falut fog­lal magába, ahol a nép fehér­még egy gyerek kell. Felne­velem szépen őt is. Van itt minden. A házat öt éve építet­tük, az uram már tizennégy esztendeje egy munkahelyen dolgozik, kétezren felül keres. Szabad szombaton meg ... Cigányul figyelmezteti egyik asszony. Bogdónné legyint: — Miért? Baj az? Megmon­dom őszintén, oz uram szom­batonként moszekol is. Kell a pénz. Minden évben hízót vágunk, van negyvenöt darab baromfim, nézze meg a kislányt, j ez még mezítláb nem járt. Bogdánná nem ismeri a be- j tűt. írni sem tud. Hallottam — j „félfüllel" — talán emiatt nem , kaphat még egy gyereket, mert az örökbefogadott értelmi elő­menetele esetleg megsínylené... Kényes ügy ez. Jártam már ál­lami intézetekben, ahol egyál- I talán nem analfabéta szülőktől származott gyerekek élték évei- I két. A szülői szeretetet könyv­ből tanulni aligha lehet. A I sivárságot sem. Mindkét érzést 1 az ember önmagában hordja, j Bogdánná és férje a szeretetet. Ennél biztosabb alap — gyér- ! mekek felneveléséhez — keil-e j más? Rab Ferenc i<m ben jár illetve fehérben gyászol. Bodonyi Nándor így ír: „Az Or­mánságnak nincs természetes határa, addig terjed, ameddig a bikla hossza ér”. (Bikla az ormánsági népviselet jellegzetes darabja, fehér felső vászon­szoknya). Az Ormánság területe 60— 70 százalékát valaha erdő bo­rította, az erdő nagyobb mé­retű kiirtása az állattenyésztés­re való áttérés idején indult meg. A török hódoltság idején is igen sok erdőt kiirtottak. Ma az Ormánság területe parkos-ligetes táj, helyenként egy-két magányos tölgyfa őrzi a hajdani nagykiterjedésű tölgyerdők emlékét. Az Ormánság kedvező föld­rajzi adottságai (legeltetésre alkalmas terület, halban bővel­kedő folyók) nagyon régen von­zották a letelepedni kívánó em­bereket. Már megtaláljuk a neolit (csiszolt kőkorszak) em­bereinek a nyomát. Csányoszró község környékén a bronz és a korai vaskor emberének hagya­tékára bukkantak. A rómaiak is jártak az Ormánság területén, ennek bizonyítékául szolgál a Sellye határából előkerült 209 pénzérme. Ugyancsak a Sellyén feltárt XI. századbeli temető arról tanúskodik, hogy honfoglaló őseink birtokba vették az Or­mánságot. Nagy csapás éri az Ormán­ság területét a török félhold feltűnésével. Az eszéki átkelő­hely elfoglalásával Baranya me­gye területe a török kezére került. 1532-ben első Szulejmán útja is az Ormánság területén vezetett át, sőt július 20-án Selje (Sellye) várát is elfog­lalták a törökök. A lakosság az állandó zaklatások elől a mocsaras lápok közé menekült, így igen sok falu tönkrement és elnéptelenedett. A török kiűzése után az 1720- as népösszeírás szerint 297 job­bágy és 82 zsellér élt az Or­A Pécsi Nemzeti Színház kéri bérlőit, hogy az előjegyzett bérleteket OKTOBER 2 (MG szíveskedjenek átvenni. mánság 42 községében, 1787- re ez a szám 13 ezerrel ugrik. Az Ormánság néprajzi egy­ség. Megvan a maga népvise­lete, népművészete, ősi nép­szokása és nyelvjárása. A nép­viseletükben a fehér szín do­minál, fehér szoknyában, ahogy itt nevezik biklában jártak a nők. Az asszonyok főkötőt vi­seltek, a lányok hajadonfőtt jártak. A főkötőt a kontyon vi­selték és a különböző korosz­tálynak megfelelően más-más színűek voltak. A menyecskék égőpiros szalaggal ékesítették főkötőjüket. A nők lábbelije a csatos bocskor volt, ezt télen az oldalt varrott, hegyesorrú csizma váltotta fel. A férfiak viselete jóval egyszerűbb. Nyá­ron széles fehér gatyát, szűk inget és fekete posztómellényt viseltek, o gatya fölött pedig kötényt hordtak. Télen kis köd­mönt, szűrt, vagy vastag posztó­kabátot öltöttek magukra. A szűrkabátot a sellyei és vajszlói szűrszabók készítették és árusí­tották. Az ormánsági nép igen dalos­ajkú, szeret énekelni. A nép- költészetének igen értékes lele­teire bukkantunk, siratókölté­szet, betyár és pásztorélet dalai mind-mind megtalálhatók. Na­gyon szereti az itt élő nép a formaságokat. A bölcsőtől a koporsóig igen sok népszoká­son és babonás szertartá­son megy keresztül az ember. A népszokások közül említésre érdemes az „ormánsi lakzi”, amelynek szokásai túlélték a múló éveket. Az Ormánság ma az ország egyik néprajzi gyöngyszeme, tárgyi és szellemi néprajza őrzött drága kincsünk. Dr. Góbi János tanársegéd Korszerű javítóműhelyünkbe felveszünk AUTÓSZERELŐKET, KAROSSZÉRIALAKATOSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT. GEPKOCSIVEZETOKET. Jelentkezni: POSTAI GÉPJÁRMŰ SZÁLLÍTÁSI ÜZEM, Pécs, Diósi út 51. sz. alatt Erősek a szálak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents