Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

mi. október 2. DUNANTÜLI NAPLÓ 3 Léteznek őrangyalok? A lehetőségek vámszedői Felszámolták a visszaéléseket a FERROGLOBUS pécsi telepén A megvásárolt vasáru az utólagos mérlegelésnél 5 ki ló­vá I kevesebb volt, mint amit a számlán feltüntettek. Az árban 30 forint 80 fillérrel károsodott a vevő. A FERROGLOBUS pécsi telepének napi forgalma az em­lített eset történtekor - 1970. szeptemberében - napi 80-100 tonna vasáru volt. Óhatatlanul is felmerült bennem a gyanú, hogy ha a szemem előtt leját szódó súlycsonkítás minden té­telnél megtörténik, mennyi sza­bálytalanul (törvényellenesen) értékesíthető árutöbblet gyűlik így össze. Éppen akkor jóné- hány mázsa 30 milliméteres át­mérőjű vascső készlet volt a te­lepen, bár a kartonok szerint ez az áru már elfogyott. Meg kell vallani: Bajai György telepvezető olyan ma­gabiztosan utasított vissza min­dennemű kérdést, a megkárosí­tott vevőt pedig olyan határo­zottan utasította ki a telepről, hogy a szemem előtt lejátszó­dó esetet egyedi tévedésnek gondoltam. A későbbiekben számos levél érkezett a szerkesztőségbe, amelyek ismét a FERROGLO­BUS pécsi telepére hívták fel a figyelmünket. Felmerültek olyan kétségek is, miszerint azért nem történik számonkérés, mert te­kintélyes őrangyalok állanak a telepvezető mögött. A vizsgálaf A vállalat igazgatója a jel­zett egyetlen ügyet kivizsgálta, de a 200 kilométeres távolság­ból az állandó ellenőrzés lehe­tősége szinte a minimális volt, ugyanakkor a telep dolgozóival szemben továbbra is teljes jó­hiszeműséggel jártak el. Ez év elején azonban újabb jelzések érkeztek Budapestre: néhány árufajtához csak külön pénzek lefizetése mellett lehet hozzá­jutni. Az ezt követő mélyreható vizsgálat megállapította, hogy bizonyos árufélék a kartonok szerint kifogytak - a valóság­ban azonban még a telepen fellelhető az áru és az értéke­sítése is folyik. A vizsgálat ered­ményéről dr. Sövény Sándorné, a vállalat képviselője a követ­kezőket mondja:- Több alkalommal vittek ki a telepről magánszemélyek úgy árut, hogy azt nem mér­legelték, nem számlázták, el­lenértékét a vállalat pénztárá­ba nem fizették be. A telep egyik régi épületének átalakí­tásakor több berendezési tár­gyat értékesítettek, az értékét azonban nem fizették be a vál­lalat pénztárába, hanem a Du­nántúli Naplóban is megjelent súlycsonkítási ügy vétkesének büntetését fizették ki belőle. (Az eset után ugyanis az egyik árukiadót büntették meg.) A te­lepvezető a dolgozókat munka­idő alatt saját szőlőjében dol­goztatta, a szállításra a válla­lat erőgépeit használta. Műkö­dött a telepen egy „kis kassza”, melynek forrása a számlák nél­kül kiadott árukért befolyt pénz volt.- Bajai György telepvezető és négy munkatársa a szabály­talanságok és törvénysértések egész sorát követték el. Arlett Pál például beismerte, hogy mérlegelés és számlázás nélkül 20—25 tábla lemezt adott egy környékbeli termelőszövetkezet­nek, Princzinger János a telep­vezető utasítására többször is kivitt a vállalat szállítóeszközei­vel árut a telepről, amelyet számkísérő levél nélkül magán- személyeknek adott át. A büntetés- Lazán, hiányosan vezették az adminisztrációt, több kilóra rúg az aktahalmaz, amelyet nem az előírásoknak megfele­lően vezettek. Mindezek után a vállalat fegyelmi eljárást indí­tott a felelősséggel tartozó öt ember ellen, s április 26-ával valamennyiüket fegyelmi úton elbocsátottuk. Egyidejűleg fel­jelentést tettünk a megyei rend- örfőkapitányságon. A határoza­tot á dolgozók sérelmesnek ta­lálták, s panasszal fordultak a Pécs városi Munkaügyi Döntő­bizottsághoz. Az ott született íté­let szerint Bajai György, Arlett Pál és Princzinger János fegyel­mi elbocsátása indokolt volt Csornai Károlyné, s Kardos Fe- rencné esetében azonban csak kisebb mértékben állapították meg a vétkességet, ezért őket csak személyi alapbércsökken­téssel, illetve szigorú megrovás büntetéssel sújtották. — Mi­után ezt a határozatot is meg­támadták, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság július 8-án va­lamennyi dolgozó munkaviszo­nyát visszaállította, a vállalatot pedig kötelezte, hogy április 26.—július 8-ig terjedő időre 32 ezer forint munkabért fizessen ki.- Nos, nehéz helyzetbe ke­rültünk. A telepet nem bízhat­tuk továbbra is azok kezére, akik meggyőződésünk szerint erre alkalmatlanok. A határo­zat kézhezvétele után újabb fe­gyelmi eljárást kezdeményezett az igazgató. Bajai Györgyöt, Arlett Pált és Princzinger Jánost állásából újból felfüggesztette. Egyben a Megyei Főügyészség­hez kérést továbbítottunk: emel­jen óvást a TMDB ítélete el­len. Ez meg is történt. Indítvá­nyozta, hogy a TMDB az óvás­sal megtámadott határozatát helyezze hatályon kívül és a büntető eljárás adatainak be­szerzése után hozzon új, a jog­szabályoknak megfelelő, kellő bizonyítékokkal alátámasztott, megnyugatóan indokolt határo­zatot. Az ügyészségi óvást kö­vető, újabb TMDB tárgyalásra szeptember 3-án került sor. amikor is eredeti döntésüket is­mételték meg. Az indok Bár már szinte semmit sem jelent a Területi Munkaügyi Döntőbizottság határozata — ugyanis Bajai György és társai felmondtak, s csak a munkabér kifizetésében van gyakorlati je­lentősége az ítéletnek, az ügy mégis érdekes, számtalan tanul­sággal szolgál. A TMDB elnöke a következőket mondja: — Ebben az ügyben jónéhány dolog nem volt bizonyított, s főleg egyértelműen tisztázott. A TMDB csak bizonyított dolgok­ban ítélkezhet. Az ügy büntető eljárás aló eső részét nem ve­hettük figeylembe, mert az ügy nincs lezárva, bírósági ítélet még nem született. Való igaz, hogy a telep két esztendeig aranybánya lehetett a lehető­ségek vámszedői számára, de a vállalat ezt eddig nem tudta egyértelműen bizonyítani. Ez ügyben a vállalatot is felelős­ség terheli. Nem volt például ügyrend, amely egyértelműen tisztázta volna, hogy minden be- és kimenő árut mérlegelni kell. A tanulságok A vállalat szeptember 4-én, tehát egy nappal a TMDB újabb, úgymond „rehabilitáló” határozata után, kézhez kapta a Bm. Rendőrfőkapitányság tá­jékoztatását, amely szerint a telepvezető és társai 71 688 fo­rint bizonyítható kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. A ter­heltek többsége a vádemelés ellen panaszt nem nyújtott be, a rendőrkapitányság az ügyet vádemelési javaslattal az ügyészségnek átadta. A mun­kások, s több, az ügyben hiva­talosan foglalkozó személy ag­godalma tehát alaptalan lesz. Jónéhány törvénysértés éppen a lehetőségek miatt történik, szin­te a teljes nyilvánosság előtt. Ezekben az ügyekben a pasz- szív szemlélők többnyire azt hi­szik: ennek mindent szabad, nagybefolyású védelmezői, hasznos őrangyalai vannak. Ba­jai György magatartása való­ban alapot adott ilyen feltéte­lezésekre. Közvéleményünknek azonban meg kellene már ta­nulnia: ma már nem létezik sérthetetlen, mindenható em­ber, a törvény a társadalom minden tagjára egyformán vo­natkozik. Ebben az ügyben az is kétséges, hogy vannak-e egy­általán ilyen őrangyalok, vagy csak Bajai György biztonságát szolgáló, képzeletbeli szemé­lyek. Vannak az ügynek más ta­nulságai is: a FERROGLOBUS Vas- és Acél Kereskedelmi Vál­lalat Baranya érdekében hozta létre 60 millió forint értékű tele­pét. Más kérdés, hogy mennyire sikerült ehhez a megfelelő sze­mélyzetet kiválogatni, s megint más, hogy a telep személyzetének munkáját mennyire sikerült Bu­dapestről megismerni. Princzin­ger János például ez év április 4-én még Kiváló dolgozó kitün­tetést kapott. A telepen ma több mérleg, a portán ellenőrzés, az anya­gok mozgatását, s rendszerezé­sét elősegítő daruk, erőgépek megfelelő mennyiségben álla­nak rendelkezésre. Az ügyrend szigorúan előírja az áru mérle­gelését, s a vállalat vezetői sze­rint fokozottan központi irányí­tás alá vonták a pécsi telepet. Mindezt csak 71 638 forint bi­zonyítható összegű társadalmi tulajdon eltulajdonítása után! Ügy érezzük jogos a hiedel­münk: emberileg képtelenség hogy a nyomozás feltárja a te­lepen történt valamennyi visz- szaélést, hiszen a sokezer vá­sárló talán maga sem tudja, hogy kevesebb árut kapott, mint kellett volna. Ügy tűnik tehát rendet tet­tek a pécsi telepen: A tanuló­pénzt megfizette a vállalat, s a felmérhetetlen számú vásárló is. Lombosi Jenő Ülést tartott az Országos Szövetkezeti Tanács Az Országos Szövetkezeti Ta­nács dr. Molnár Frigyes elnök­letével pénteken ülést tartott a Gellert Szálló gobelin-termé­ben. Megvitatta az alkotmány- módosítást előkészítő ország- gyűlési bizottság javaslatait. Az ülésen megjelent és felszólalt Cseterki Lajos, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának titkára. A vita alapján az OSZT egyetértését fejezte ki az alkot­mány-módosításra előterjesztett olapelvekkel, javaslatokat tett a benyújtott szöveg-tervezethez, s ezeket eljuttatta az ország- gyűlési bizottság elnökéhez. A tanács számba vette az el­múlt ülésszak óta végzett mun­kát is. Ennek során megelége­déssel vette tudomásul, hogy az országgyűlés a legutóbbi ülésszakán az össztársadalmi, valamint a szövetkezeti érdeket is kifejező, a szövetkezetek fej­lődését távlatokban is biztosító, nagy jelentőségű szövetkezeti törvényt alkotott. Az OSZT fel­hívta a szövetkezeteket arra, hogy gazdasági, társadalmi munkájukkal segítsék elő a tör­vény érvényesülését. JEGYZET A házmester A házmesterről és a házfel­ügyelőről az elmúlt két hétben Pécsett megtartott magasszintű testületi üléseken többször is szó esett. Főleg kifogások me­rültek fel, s ezek közül is talán Ambrus Jenő elvtársnak, a Vá­rosi Pártbizottság első titkárá­nak megállapítását emelném ki. Szerinte — és e véleménnyel nem áll egyedül — a házfel­ügyelők egy része egyre inkább a hatósági személy szerepét kezdi betölteni, s arra ügyel fel, hogy a lakó hogyan viselkedik, ahe­lyett, hogy tevékenységét a fel­ügyelete alatt álló ház lakói­nak szolgálatába állítaná. Egy­fajta szembenállásról van tehát szó a lakó és a házfelügyelő között, holott éppen az ellen­kezője lenne kölcsönösen hasz­nos és ennek minden ellenkező feltételezéssel szemben az In­gatlankezelő Vállalat sem látná kárát. Persze ehhez a jelenlegi eléggé furcsa alapállásból való kimozdulásra lenne szükség. Meg kell érteni egyrészt azt, hogy a lakót a házban nem a rombolás ördöge hajtja, ő egy­szerűen csak lakni akar, s ezért őt nem érheti szó — ha egyéb­ként betartja a társadalmi együttélés szabályait. De meg kell érteni azt is, hogy a házfel­ügyelő a nemzeti vagyon egy részének őrzője, aki a lakók ne­vében is felel azért, s maga­tartásában nem kell okvetlenül a rosszindulatot keresni. Az említett kormányhatározat irányelvei szerint korszerűsíteni kell a házfelügyelői rendszert, meg kell határozni a házfel­Az Újte ONCSA telep. Az üszögi Grósz csalódtól vet­te meg az állam ezt a 200 hol­dat még 1941-ben. Akkor épült fel az a tizenöt ház, amely a kozármislenyi újtelep alapjait vetette meg, itt a Mohácsi út mentén. Itt hallottam először ezt a tizenöt ház történetét is, Sá­ri János, a nagycsaládos em­ber mesélt róluk. Akkor jöttek ők, nagycsaládosok az Alföld­ről. * A Széchenyi tértől pontosan kilenc és fél kilométert jöttünk, s talán emiatt, meg a dombok miatt van, hogy nem hallik ide a zaj. A bányák, az erőmű, a gyárak meg a gépkocsik zaja. Szeretik ezt a vidéket — de nemcsak az ittlakók. Egyre töb­ben jönnek ki ide szétnézni, érdeklődni. Pécsiek, mohácsi­ak, mígnem vesznek egy telket az újtelepen. Aztán már ők is együtt harcolnak a faluért, mint ahogy a „tizenötek” kezdték harminc évvel ezelőtt. Csakhát most könnyebb a dolog: az új­telepen 157 ház van már, s Ko- zármisleny egynegyedét jelen­ti. * Szántó Tibor, a tanácselnök igen elfoglalt ember. Délután három óra, de még ma nem reggelizett, nem ebédelt. Ami­kor megérkeztem, éppen az aj­tóból fordult vissza: „az a ne­gyedóra már nem oszt, nem szoroz". Mondom, mi járatban vagyok. Térképet vesz elő. s kezdi ma­gyarázni, hogy itt van az út, ez volt régen, s hogy most de­cember végéig újabb száz ház­helyet mérnek ki. Városiasodó falu ez, hisz a tervek is úgy ké­szültek, mint a Mecsek-oldalí villasorok tervei. A házhelye­ket pontosan meghatározták, melyik hova kerül. A homlokza­ti front előtt csak járda lesz meg park, az út a kertek al­ján vezet majd. Minden két sor ház után jön egy út. Jövőre pe­dig újból kimérnek néhány ház­helyet, aztán megint. Addig, mig a község össze nem ér az újteleppel. Eddig onnan építet­tek, most a község felől. Olcsó nagyon a házhely. Horminc fo­rintban van egy négyszögöl — igaz nem közműves. Akkor is ki­jön százhatvanezerből egy két­szobás villa , . . — Nagyközségi titulusra tö­rünk, s megvan minden remé­nyünk rá. Ma ugyan Kozárban még csak kétezer lelket számlál­nak, de ha az újtelep teljesen felépül — ötezren leszünk. Üj faluközpont is épül: isko­lával, óvodával, presszóval, mű­velődési házzal. S míg a telke­kért sorba állnak, addig nem lesz gond . .. Kik jönnek ide az újtelepre? Főleg a bányászok cserélik fel a szénport a friss levegővel. Me- szesiek, szabolcsiak. A Dobó István utcából három közeli szomszéd is vett már itt kis parcellát. Mások . . .? A vasipa­ri ktsz-től egy egész brigád ki­jött, érdeklődni. Barátok, isme­rősök összefognak — hogy az­tán egymásnak segítve húzzák fel új otthonaik falait. Régi emberi tulajdonság: egyedül félnek az újtól, de mór ketten-hárman bele mernek vágni... * Sári János hetven esztendős, de ha hatvanöt mondott volna, akkor is megkérdem: minek öre- gíti magát? Ebben a korban már nem fontos ez . .. Kilenc gyermekkel meg a feleséggel jött a nagycsaládos segélyak­ció keretében az Alföldről. Nem volt itt más csak a puszta ház. A nyári konyhát, a fészért, a kerítést lassan maga készítet­te. Nehéz dolga volt, hisz ezen a vidéken inkább az egyke volt a divat, s ő szerette volna meg­adni a gyermekeinek, amit más. Hogy sikerült-e...? Már több­ségük férjnél van, megnősült. János bácsi gerince pedig most mondta fel a szolgálatot. A karját csak félig emeli — a rok­kantsági segély csak a szó el­len jó. Háromszázból nehéz megélni. A háza tetején gólyafészek helyett hangszóró van. Hirdető. A telefonért is elkoptatott egy­két bakancsot, mire megkapták a telepiek. Azt szerette volna, ha az a pár kilométer, ami az új­telep és a község között van — eltűnik. A telepiek érdekében, a kisboltért, az útért, még ta­nácstag korában emelte fel a hangját... Tíz év múlva újtelepen lesz a faluközpont. Az újtelep szélé­ben. Ezért harcolt Sári János, s álma lassan valóra válik. S, hogy Pécs alig egy fertály- órányira? Talán az is a villa­sor éledését segíti. Kozma Ferenc ügyelők munkájával szembe" támasztott követelményeket és a házfelügyelők kötelezettségeit. Ilyen szabályozásba talán nem fér bele, mégis valamilyen for­mában intézményesíteni lehetne azt a helyenként jól bevált gya­korlatot, ami szerint a házfel­ügyelő bizonyos esetekben a lakó megbízottjaként szerepel, s intéz el távollétében olyan dol­gokat, amelyeknél a személyes jelenlét nem feltétlenül szüksé­ges, legyen az számlakifizetés, postai küldemény átvétele, vagy bármi más. Sokkal fontosabb azonban a házmesteri feladatok szabályo­zása éppen a kormányhatáro­zat idézett megállapítása alap­ján. Nem könnyű dolog ez, hi­szen sok a főfoglalkozású női házfelügyelő, sok a nyugdíjas, nem kevés az olyan, aki kifeje­zetten a lakásért vállalta el a házfelügyelőséget, s éppenség­gel kevés az, aki a házmesteri feladatok ellátásához szükséges szakmai képzettséggel rendel­kezik. Ha a lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevé­kenységről valahol szó esik, szinte első helyen említik a ház körüli apró javításokat, amelyek szakembernek mindössze pár­perces munkát jelentenek, de ha ezt nem végzi el senki (mert éppen az ilyen párperces mun­kákra nehéz szakembert találni), napokig, hetekig tartó bosszú­ságot jelent a lakónak és talán a lakóház állapotának romlását is eredményezi. Kézenfekvőnek látszik tehát a gondolat, hogy az ilyen apró javításokat miért ne láthatná el a ház mestere, ha megfelelően felkészítik erre, s ha gondoskodnak a dí­jazás módjáról is. Persze az is lehet, hogy ez nehezen járható út. De kisegitő megoldást akkor is lehetne találni. Miért ne biz­tosíthatna az Ingatlankezelő Vállalat kisebb, néhány házból álló lakókörzetenként a ház kö­rüli javitásokhoz szükséges szer­számkészletet, hogy a barkácso­ló kedvű lakó, aki esetleg ép­pen szerszám híján fordul szak­emberhez, maga is elvégezhesse az ilyen kisebb munkákat. És ha már házfelügyelőkről beszélünk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy e megbízatás vajmi kevés előnyt biztosit gya­korlójának. Nincs meg a heti pihenőnap, az üdülési lehető­ség és hiányoznak azok a jut­tatások amelyek az egyéb terü­leteken dolgozók számára ma­guktól értetödőek. Ezért ha a követelményeket és a kötelezett­ségeket emlegetjük, ne feledjük el azt sem, hogy végre napi­rendre kell tűzni a házfelügye­lők szociális helyzetének és munkakörülményeinek megjaví­tását is. így lesz kerek a ház­mester-kérdéssel való foglal­kozás. H. I. — Pedagóguslakások. A Bf­kali községi Tanács Bikaion és Szalatnakon pedagóguslakóso­kat építtet. A két lakás 520 ezer forintba kerül, s szeretnék, ha még ebben az esztendőben fe­dél alá kerülne. — Geresdlakon a termelő­szövetkezetben átadták az 50 fő befogadására alkalmas szo­ciális épületet, melyben fürdő, öltöző és étkező kapott helyet. Ojtelepi házsor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents