Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-09 / 212. szám

1971. szeptember 9. DUNÁNTŰLI NAPLÖ 3 Szövetkezeti húsfeldolgozó épül Mohácson? PB-karrier — gondokkal Egymilliárdos fejlesztési program Az illetékesek türelmet kér­nek, a pb-gázra váró kérelme­zők ezrei pedig a helyzet mi­előbbi normalizálását. A pro­pán-bután gáz hihetetlen kar­riert futott be, míg 1965-ben 285 ezer háztartás használt pb- gázt, tavaly már 1,3 millió volt ez a szám. További ezrek, sőt tízezrek szeretnének áttérni erre a kényelmes, gazdaságos tüze­lési formára — a kérelmekre adott válasz azonban az esetek többségében elutasító. Mi vár­ható, mit tervez és mit tesz az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt? E kérdésekre adott választ az OKGT gázipari főosztálya. 1965-ben 32 ezer tonna pb- gázt termeltek hazánkban. A hajduszoboszlói földgázmező feltárása és a feldolgozott kő­olaj mennyiségének növekedése eredményeképpen 1970-ben kö­zel 130 ezer tonna volt a hazai termelés, amit évente több mint 40 ezer tonna import-gázzal egészítenek ki. Az import továb­bi fokozására nincs lehetőség — ezért a már bekapcsolt fo­gyasztók érdekében újabb be­kapcsolási engedélyeket nem ad ki az OKGT. De nemcsak fejlesztési gondok vannak. A vállalat nem rendelkezik tarta­lékokkal, így a legkisebb mű­szaki hiba is ellátási nehézsé­geket okoz. Mit lehet tenni? — Az OKGT véleménye szerint a fogyasztók biztonságos ellátása csak az úgynevezett másodpalackok be­szerzésével oldható meg. PB- palack van elegendő. Egy pa­lack ára 511 forint. Az OKGT úgy véli, ideiglenesen sokat se­gítene a helyzeten, ha a fo­gyasztók vállalnák ezt a beru­házást. Két. palack esetében 4-5 hét áll rendelkezésre a meg­üresedett. palack kicserélésére, ami már biztosítja a zaváfta'an- ságot. És most nézzük, mit ígér o jövő? 1968-ban két új töltőüzem építése kezdődött meg. A győri üzem — egy évi késéssel — a közelmúltban elkészült, a próba­üzem folyik, a pincehelyi üzem azonban csak jövőre lesz meg. E két üzem legfeljebb csak eny­híti majd a gondokat, végleges megoldást nem hoz. Mindezek figyelembevételével elkészült egy mindenre kiterjedő fejlesz­tési program, mely egymilliárd forintba kerül majd. Külföldi gé­pek beszerzésére 4,5 mill'ó dol­lárt fordítanak. A fejlesztési program 1975-ig folyamatosan valósul meg, s a beruházások eredményeképpen ekkorra már minden igényt ki tudnak elégí­teni. Modern, nagyteljesítményű palacktöltők, nagykapacitású tárolóterek épülnek, s beszerez­nek további ötven speciális vasúti szállítókocsit is. Százmilliós vállalkozás társulásból Évente 60 ezer sertést vágnának és dolgoznának fel Mohács körzetében a mező- gazdasági üzemeknél igen élénk visszhangot váltott ki a kormány 1031-es rendelefe, amely lehe­tővé tette üzemi húsfeldolgozók építését, sőt 50 százalékos ál'a- mi támogatást helyezett kilá­tásba a beruházóknak. Alig másfél hónappal a rendelet megjelenése után a Duna és Karasica menti Tsz-ek Területi Szövetségének termelésfejleszté­si bizottsága előterjesztést ké­szített, melyet múlt pénteken tárgyalt meg az elnökség. Ez valóban gyors munka volt, hisz az országos pályázati felhívás, amelyet a MÉM és a Pénzügy­minisztérium közösen fog meg­hirdetni, még nyilvánosságra sem került. (E pályázat alap­ján döntik majd el, hogy hol és mekkora üzemek épülnek majd az ország területén.) Mohács tehát — a szövetke­zetek révén — ott lesz a pályá­zók között és nem érdemtelenül. A mohácsi tsz-szövetség terüle­tén 13 sertéskombinát épült — s részben most épül — fel. Ezek évi kapacitása igen figyelemre­méltó. A legkisebb 4000, a leg­nagyobb pedig 10 000 hízottser­tést bocsát ki évente, ami együtt­véve évi 120—150 ezer vágóser­tést jelent. A kombinátok zöme Mohács térségében helyezkedik el. Itt épül továbbá a Boly! Ál­lami Gazdaság 20 ezres kapa­citású sertéskombínátja is. Ez már önmagában is indokolná egy mohácsi vágó- és húsfel­dolgozó beindítását, amely nagy mértékben tehermentesítené a Húsipari Vállalat pécsi vágó- és húsüzemét. Ez rekonstrukció alatt áll ugyan, de még bőví­tett kapacitással sem tudná a megyében előállított vágósertés és vágómarha mennyiségei fo­gadni és időben feldolgozni. Az indokok mellett szól a lakossági húsellátás és választékbővítés nagyon esedékes javítása is. A Városi Tanács készséggel biztosít helyet Mohács északi részén egy évi 60 ezer darabos kapacitású vágóhídnak, illetve húsfeldolgozónak, amely tőke­húst, fehér- és füstöltáru', töl­telékárut, és a piaci igényektől függően dobozolt konzervárut bocsát majd ki. A bekerülési költsége 100 mil­lió forint lenne, legalábbis a pillanatnyi kalkuláció szerint ennyi. A részletes tanulmány­terv most készül, részben a ME- ZÖBER-nél, mely a helyszí ii adaptációt végzi — út, közmű­vek stb. — részben az ÉLTERV- nél, mely magát az üzemet ter­vezi meg belső berendezései­vel. A közös vállalkozás iránt a termelőszövetkezetek nagy ér­deklődést mutatnak, de a kér­désben nagy mértékben érde­kelt a Bolyi Állami Gazdaság, sőt maga a Húsipari is, nrvnt leendő forgalmazó, esetleg mint leendő társtulajdonos is. Mohács pályázati esélyei min­denesetre attól függenek majd, hogy a vállalkozók, a társak mekkora összeget tudnak saját erőből biztosítani. Mert az álla­mi támogatás ugyan magas, hisz 50 százalékos, de a hitel­keret meglehetősen korlátozott, ámbár — és erről több ízben is tanúságot tett — a Magyar Nemzeti Bank, illetve annak me­gyei központja az ilyen jellegű társulásokat készséggel támo­gatja. A mezőgazdasági üze­mek fejlesztési alapja azonban 1972-ben már le van kötve, és meglehetősen feszített mérték­ben. így a mohácsi húzüzem építésének megkezdésére leg­hamarabb 1973-ban kerülhet majd sor. — Rné — Lengyel szövetkezeti szakemberek Baranyában A Pécsett székelő Mecsek- és Dráva menti Termelőszövetke­zetek Szövetsége és a Varsói Vajdaság Termelőszövetkeze­teinek Szövetsége között szo­ros baráti kapcsolatok alakul­tak ki az utóbbi időben. E ba­ráti kapcsolatok keretében most nyolc tagú lengyel küldöttség érkezett Baranyába. A vendé­gek itt tartózkodásuk során a pécsi termelőszövetkezeti szö­vetség működését tanulmányoz­zák és felkeresnek több bara­nyai közös gazdaságot. Első­ként — szerdán a mecseki Hegy­háton gazdálkodó, közel tíz­ezer holdas mágocsi Béke Tsz- be látogattak el. Hamarosan befejeződik a nyomozás Fuvarosok és milliók Királynak és fuvarosnak len­ni jó. Ennek a tételnek az igaz­ságát most már nemcsak a pé­csi fuvaroskirályok támasztják alá, de ma a fővárosban is ez járja: Lóból is megárt a sok. A budapesti Peremvárosi Szolgáltató Kisipari Termelőszö­vetkezet, alias Fogatos Rt. zűr­zavaros ügyleteiről, az össze­vissza szerzett vagyonról, az adócsalásokról, a szövetkezet tagjainak munka nélküli gaz­dagodásáról, óriási jövedelmé­ről az ' Esti Hírlap adott hírt. A társaság ügyében a revizo­rok folytatják a vizsgálatot. Pécsett viszont hamarosan be­fejeződik a vizsgálat a pécsi fuvarosok ügyében, de ez már a rendőrségen. A Rendőrfőka­pitányság most a Dunántúli Napló rendelkezésére bocsátot­ta a nyomozás anyagát. A Mecseki Fuvarozó Szövet­kezetben uralkodó viszonyokról Kitűnő gyümölcstermés — kevesebb pálinka? Nem ösztönző az új bérfőzési rendelet A szeszipari szakemberek mondják, hogy az idei nyár rendkívül magas cukorfokú gyü­mölcsöket érlelt, tehát kitűnő alapanyaggal — elsősorban szil­vával, barackkal, vegyes gyü­mölccsel — kezdték meg a mun­kát a pálinkafőzdék. A cukor- tartalom természetesen befolyá­solja a pálinka mennyiségét. Egy mázsa szilvából általában 7-11 liter pálinka főzhető ki, őszibarackból 5-7 liter, kajszi­ból 6—8 liter. Várható tehát, hogy a lepárolandó mennyiség a maximumot is eléri. A Bara­nya megyei Szesz- és Szikvíz- ipari Vállalat 11, a termelőszö­vetkezetek szintén 11,azAFÉSZ- ek 12 és a Likőripari Vállalat egy szeszfőzdével rendelkezik. A harmincöt főzdéből tizenhá­rom már beindította az üzemet, s ezek közül is nyolc pálanka- főzde a B. m. Szesz- és SzikvTz- iparé. A különböző tulajdonban lévő üzemek versengenek a pia­cért, ezért fontos a főzés mi­előbbi megkezdése. A múlt esztendőben 3 millió liter pálinkát főzött le az or­szág azon 22 tanácsi ipari üze­me, amelyhez tartozik a B. m. Szesz- és Szikvízipari Vállalat is. A baranyaiak múlt évi ter­melése 130 594 liter volt, de az idén minden bizonnyal keve­sebb lesz. Hozzáteendő: nem­csak nálunk, hanem az ország többi megyéjében is. Már most érezhető a múlt év augusztusá­ban megjelent rendelet hatá­sa, amely módosította a befő­zés-szolgáltatás díjazását. A korábbi gyakorlat a már is­mert feles-főzés rendszere volt. Ha a gazda a saját szükségle­tére 50 liter pálinkát szánt, ak­kor 100 literhez való alapanya­got szállított a főzdébe, mert az összmennyiség 50 százaléka az államot illette meg. A saját Fűszerpaprika-bemutató Kovácskidán Baranya lehetne a harmadik országos tájkörzet Öj. nagyüzemeinkben eddig ismeretlen növény mutatko­zott be kedden Baranyában, egész pontosan Ipacsfán, a ko- vácshidai Egyetértés Tsz üzem­egységében — a fűszerpaprika. A környező termelőszövetkeze­tek elnökei új üzleti lehetőséget sejtve érkeztek, bennük a Kalo­csai Fűszerpaprika Termesztési és Feldolgozó Vállalat képvise­lői már jökendö partnereiket láthatták. Dél-Baranya klímája és ta­laja épp oly jó a fűszerpapri­kának, mint Kalocsa vagy Sze­ged környéke. Érthetetlen, hogy soha meg sem próbálták ter­mesztését az itteniek, hisz a kovácshidai határban úgy dísz­ük ez a növény, mintha ez vol-_ na igazi hazája. Dávid Lajos, a szövetkezet el­nöke azt mondotta, hogy c kényszerűség vitte rá őket a fű­szerpaprika termesztésére. Az, hogy nem tudtak tagjaiknak egész éven át munkát adni. Tavaly csak hat holdon próbál­ták meg, de olyan jó bevételt kaptak, holdanként 22 ezer fo­rintot, amiből 6—8000 volt a nettó nyereség -, hogy az idén már 20 holdra fejlesztették a területet, s az aszály ellenére most is meglesz a holdanként 70-80 mázsás termésük. Jövő­re 60—80 holdra növelik a terü­letet, s a gyár segítségével megvalósítják a fűszerpaprika palánták fóliasátras hajtatását. Keresik a legjobb fajtát, s ezért 10 szegedi és kalocsai fajtával kísérletet állítottak be. A fű- szerpaprikának fix ára van, ami védi a termelőt és megadja a termelési biztonságot. Kipalán­tázástól a tagok harmadában művelik meg és szedik le a nö­vényt, így ki-ki megtalálja szá­mítását. Ha szárítást, fűzést és feldolgozást — kocsányozást — is vállalnak, akkor szinte egész éven át ad munkát a tagoknak ez a növény.. Mivel a régi kalocsai körzet már telítődött, a gyár Baranyá­ban szeretne új termelési körze­tet kialakítani a tsz-ekkel szo­ros kooperációban. Amennyi­ben 400—500 holdat elvállal a megye, úgy a gyár egy átvevő- és előfeldolgozó telepet haj­landó létesíteni a megyében, s a félkész áruért magas árat fi­zet. Továbbá megelőlegezi a fóliasátrak, és a fűtőberendezé­sek vásárlását, s kialakuló na­gyobb bázisgazdaságait ezen felül is sokoldalúan támogat­ja, szedőgépek, vegyszerek stb. ellátásával. A keddi kovácshidai bemu tató aféle hírverés volt, de egy jó ügynek, hisz végeredmény­ben egy szanált termelőszövet­kezet vitte sikerre egy új és igen izgalmas növény premier­jét, ami nyilván felkelti a fog­lalkoztatási gondokkal küzdő tsz-eink, érdeklődését. Hogy biztos jó cikk, azt a magas ex­port jelzi, amelynek évi összege 6 millió dollár s zömmel tőkés piacokon. Még a negyedosztá­lyú fűszerpaprika is jó export­cikk. Ezt, mint őrleményt veszi'', meg takarmányozási cé'ók :• főként a nyugatnémetek. Kun Sándor, a bálicsi fozde üzemvezetője kereskedelmi főzésű szilvapáiinkót fokol menyiség literenkénti főzési dí­ja 7,50 forint volt, ehhez jött még 5 forint jövedéki adó. Igaz, megválthatta a pálinka másik felét is, de akkor már a teljes mennyiség után, literenként 40 forintjáért. Az új rendelet sze­rint azonban az állam nem tart igényt a szeszre, tehát a beszállított cefréből lefőzött pá­linka teljes mennyiségét saját céljára fordíthatja, amennyiben literenként kifizeti a 30 forintot. Miért mondott le az állam a feles-főzésből származó haszon­ról? Az állami pálinka-készlet tetőzött, értékesítési nehézségek merültek fel. De most úgy tű­nik - legalábbis a növekvő ke­reslet alapján —, hogy a készlet kimerült. A B. m. Szesz- és Szik­vízipari Vállalat — amelynek j egyik partnere a vendéglátó- ipar — kénytelen bizonyos ren- delkezéseket visszavonni, mert a szükséges mennyiséget nem tudja biztosítani. A kereskede­lemben forgalomban lévő ko- mersz-pálinkák meg sem köze­lítik az igazi kisüsti gyümölcs- pálinkák kitűnő minőségét. A „kisüsti" tehát lassan hi­ánycikk lesz, pedig a rendelet, látszólag, mintha ösztönözné a gazdákat a gyümölcs kifőzésé­re. Csakhogy a gazda ezután is előfizeti azt a mennyiséget, amennyire — az évek hosszú so­rán kialakult gyakorlata szerint — háztartásában szüksége van. De állami főzésre nem gyűjti össze a gyümölcsöt. A vállalat felmérést végzett és a tapasz­tolat azt mutatja, hogy még a legjobb és legtöbb gyümölcsöt termelő vidékeken — Sellye, Pécs, illetve Mohács környékén — is, vagy még érésben adják el a felesleget — ez a jobbik eset — vagy feletetik az álla­tokkal, illetve rothadásban hagyják a fa alatt. Felmerült persze az a gon­dolat, hogy ha olyan nagy ál­lami készlet állt rendelkezésre, miért nem exportáljuk a pálin­kát? Nos, éppenséggel nem „nagy cikk” a külföldi piacon. A szomszédos országok is te­lítve vannak gyümölcspálinká­val, nyugaton pedig — kivéve a híres kecskeméti barackot — különösképpen nem kedvelik a mi gyümölcsfőzetünket. így az­tán az új bérfőzési rendelet — amely éppen a fentebb emlí­tett kereslet miatt némi hát­ránnyal is jár — mégis indokolt, főként, ha születését elősegítet­te az az elgondolás is, hogy a hazai alkoholfogyasztás ijesztő­en növekvő ütemét elsősorban a legvadabb italféleség vissza­tartásával kell csökkenteni. R F. Magyar divatbemutató Torontóban A magyar ruhaipari vállala­tok, szövetkezetek válogatott termékeit, a hazai divattervezők legújabb modelljeit mutatták be szerdán a Duna Interconti­nental szállóban a sajtó képvi­selőinek és a szakköröknek. Ez a kollekció az október 8, és 17. között Torontóban sorra kerülő magyar kiállítás, a „Hungary 71" keretében kerül a kanadai közönség elé. Ezt követően a Hungarotex október 25. és 28. között Montrealban rendez ki­állítást exportcikkeiből, s mu­tatja be kollekcióját a Shera ton-szálló „aranytermében”. A küszöbönálló kanadai ese­ménysorozat a Hungarotex öt kontinensre kiterjedő tevékeny­ségének csupán egyik része, a vállalat 100 országgal áll üz­leti kapcsolatban, háromszáz megbízottat foglalkoztat a világ minden részében, a Szovjet­uniótól Kanadáig és Japánig 13 országban működik állandó képviselete. még a múlt év őszén festet­tünk képet. Megírtuk, a szövet­kezet több vezetője és több tagja, kihasználva a meggon­dolatlanul jóváhagyott alap­szabály adta lehetőségeket, a lagymatag állami felügyeletet, árdrágítással és üzérkedéssel óriási összegeket harácsolt össze. A Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálati anyaga alap­ján feljelentést tett ellenük okirathamisítás, üzérkedés, társadalmi tulajdont károsító csalás és más különböző bűn- cselekmények alapos gyanúja miatt. A rendőrség megindí­totta a nyomozást. Az ügyben először az igaz­ságügyi könyvszakértők láttak munkához. Megvizsgálták az összes menetokmányokat. A ló­fogatok és a tehergépkocsik valamivel több mint egy év alatt kitöltött menetokmányai­ról van szó. A könyvszakértők megállapították: egyes tagok saját nevükön és családtagja­ik nevén több lófogatot üze­meltettek, hajtókát, rakodókat alkalmaztak. A befolyó fuvar­díj 75 százaléka a szövetkezeti tag markát ütötte, abból fe­dezte az üzemelés költsége­it és az alkalmazottak munka­bérét. Ami maradt, az volt a haszon, De a szövetkezeti tag a rakodási díj 75 százalékát is megkapta, annak ellenére, hogy a rakodást alkalmazottak végezték. Ebből kifizették a ra­kodókat, a többit zsebrevág- ták. Tehették, mert a rakodó­kat zsebből fizették és szabály­szerűen kizsákmányolták őket. A vérszemet kapott fuvarosok alig valamivel több mint egy év alatt összesen 3,7 millió fo­rint jogtalan haszonra tettek szert. Sokkal többre, mint amennyit a Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálata feltárt, amennyit lapunk megírt, s ami­ért aztán a cikkíró ellen pert indítottak. Pedig nem túloz­tunk: királynak vagy fuvarosnak lenni jó. A lófogatok mellett teher­gépkocsit is futtattak a fuva­rosok. Hogy kik? Éppen a nagy istállósok, akik nevén a leg­több lófogat futott. Persze nem maguk ültek a volán mellé, a többségnek még jogosítványa sem volt, hanem gépkocsive­zetőket alkalmaztak. A fuvar búsásan jövedelmezett. A ge- bines rendszert egy jogásszal készíttették el. A tervezet nem tetszett az igazgatóságnak, mert e szerint a tehergépkocsit csak az üzemeltethette volna, aki jogosítvánnyal rendelkezik. Az ügyvezető átdolgoztatta a tervezetet és így már minden rendben volt. A szövetkezeti tag befizette a tehergépkocsi részjegyét, gépkocsivezetőt ke­rített, s gebinben üzemeltette. A befolyó fuvardíj 60 százalé­kát megkapta, ebből fedezte a fenntartást, a többit zsebre- vágta. A fennmaradó negyven százalékból a szövetkezet fi­zette a gépkpcsivezetőket és a rakodókat. A gebines gépkocsi­tulajdonosok rövid idő alatt összesen közel másfélmillió ha­szonra tettek szert. Egy fuvarosházaspár a fővá­ros melletti Diósdról kérte fel­vételét a szövetkezetbe. Próba­idő nélkül felvették őket. Meg­hálálták. A férj — mert fele­sége csak a nevét adta az üzlethez — ingyen salakot ér­tékesített, a salakot lovasko­csikkal a kelenföldi pályaud­varra szállította és ott vagonba rakta. A munkát persze alkal­mazottak végezték, és az is csak természetes, hogy árdrá­gítást követtek el. 53 foiint he­lyett 70 forintot számítottak fel a salak köbméteréért. A jogtalan haszon több mint más­félszázezer forint. Salak vagy nem salak — a pécsi fuvarosok is rendszeresen drágábban szál­lítottak, a fuvarozási és rakodá­si díjszabás szerinti összegek­nél többet kértek. Kuncsaftjaik — a vállalatok — meg voltak szorulva és fizettek. A rendesség 25 személyt nyil­vánított terheltté. A jogtalan haszon több mint ötmillió fo­rint. Az ötmilliókétszázvalahány- ezerből ki így, ki úgy részese­dett. Vannak közöttük kis és egészen nagy halak. Az egyik fuvaros jogtalan haszna 700 ezer forint, egy másiké 600 ezer, a többiek 150—250 ezer forint közötti összegeket vettek fel. Az ügyet vádemelési javas­lattal hamarosan átadják az ügyészségnek. M, Z, h i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents