Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

1971. szeptember 26. DUNANTÜLI NAPLÓ j A kollektív szerződésekről (Folytatás az 1. oldalról.) melés nem csökkenhet. Ugyan­akkor azt tapasztaljuk, hogy a csökkentett munkaidőben dol­gozó vállalatoknál nagyobb mértékű a túlórafelhasználás, mint 1968-ban volt — A vállalatoknál nem min­denki túlórázik és ez negatív hatással van a nyereség alaku­lására és a bérfejlesztés mérté­kére is. A szociális-kulturális alapok felhasználásában a döntési jog a szakszervezeti tanácsoké, a szakszervezeti bizottságoké. Ta­pasztalataink szerint ezzel a jogukkal megfelelően élnek. Ezzel kapcsolatban arra kíván­juk felhívni figyelmüket, hogy a termelési tanácskozásokon a dolgozókkal is ismertessék a szociális, kulturális alap fel­használását, azt hogyan szabá­lyozták, mennyi összeget hasz­nálnak fel. Jelentős előrehaladás van a dolgozó nők és a fiatalok vé­delmében. A kollektív szerződé­sek függelékei ezt már ponto­san rögzítik. Ez is jó alapot szolgál az e kérdésben hozott határozatok végrehajtásához. A kollektív szerződéseket jú­lius 1-ig minden vállalatnál megkötötték, azonban ezzel a munka még nem fejeződött be. A végleges szerződéseket a dolgozókkal ismertetni kell. A szakszervezeti bizottságoknak, a vállalatvezetőknek a kollektív szerződésekben foglaltak meg­valósítását figyelemmel kell kí­sérniük. A dolgozóknak és ve­zetőknek egyaránt teljesíteni kell kötelességeiket, hogy a kollektív szerződésekben foglal­tak valósággá váljanak. Szili József SZMT titkár Az elmúlt 25 év alatt kiadott minden magyar bélyeg érvényes t A posto vezérigazgatója a magyar bélyeg fennállásának századik évfordulója alkalmá­ból utasításban módosította a postai tevélbélyegek érvényes­ségi idejét. Megszűnik az a korlátozás, hogy csak az 1964. január 1. óta kiadott posta bélyegek érvényesek. Ezentúl a forint-fillér pénz­nem bevezetésével 1946. au­gusztus 1-e óta kiadott vala­mennyi magyar bélyeg felhasz­nálható postai küldemény bér- mentesítésére. Beszélgetés a KISZ megyei bizottságának első titkárával A kongresszusra készül Baranya ifjúsága A fiatalok élete mindig társa­dalmunk érdeklődésének közép­pontjában állt. Most az eddi­gieknél is fokozottabban kísér­jük figyelemmel az ifjúsági szö­vetség tevékenységét. Ezekben a hetekben tartják a KISZ Vili. kongresszusára készülődve az alapszervezeti vezetőségválasz­tásokat, az országgyűlés most lezajlott ülésszaka pedig meg­alkotta az ifjúsági törvényt. Ezek a tények tették időszerűvé azt a beszélgetést, amelyet Petőházi Szilveszterrel, a KISZ megyei Bi­zottságának első titkárával foly­tattunk. — Milyennek ítéli meg ebben az időpontban a baranyai KISZ- tagok, fiatalok helyzetét? — hangzott első kérdésünk.- A KISZ-nek Baranyában mintegy harmincezer tagja van — kezdte válaszát Petőházi Szil­veszter. - De nekünk nemcsak a KISZ-tagokra kell figyelnünk, hanem valamennyi 14—30 éves fiatalember élet- és munkakö­rülményeire. Ebbe a korosztály­ba tartozók száma pedig közel hetvenezer a megyében. Szer­ves részét képezik szövetségünk­nek a kisdobosok, úttörők is. Megítélésem szerint fiataljaink jól érzik magukat. Ifjúságunk magáénak vallja szocialista cél­kitűzéseinket, becsületesen dol­gozik. Szép munkafelajánlósok­kal készülnek a Vili. kongresz" szusra is. A szocialista ifjúsági brigádok száma több mint öt­száz. Az elmúlt négy évben me­gyénkben az ifjúsági termelési mozgalmak és védnökségek jól szolgálták a fiatalok politikai nevelését, jelentős volt ezeknek az akcióknak jellemformáló ere­je. De az az érzésem, hogy még sok a tennivalónk a fiatal mun­kások ambíciójának, lendületé­nek jobb kihasználásában is, ami feltételezi, hogy szakmai értéküknek és felkészültségük­nek megfelelően olyan munkát kapjanak, ahol érvényesíthetik tudásukat, kiélhetik alkotóvá- gyaikat. Ügy vélem, az ifjúság­ban jócskán van még felhasz­nálásra váró tartalék. Van vé­leményük, ötletük, javaslatuk, és ezt a különböző testületek­ben hangoztatják is. A tanácsi, szakszervezeti választásoknál sokat javult a fiatalok aránya. A különböző szintű tisztségvise­lők 30 százaléka 30 éven aluli- ez jó arány. — A fiatalok érdeklődés« sok­rétű, ami egyéniségükből, élet­sajátosságaikból, a társadalom­ban való elhelyezkedésükből fa­kad. A párt tavalyi ifjúságpoliti­kai határozató ennek megfelelően célul tűzte ki a rétegpolitika fo­kozott alkalmazását.- Alapvető feladatunk az if­júság valamennyi rétegével megismertetni, terjeszteni a párt politikáját. Ezt a munkát más­képpen kell végezni például a tizenévesek és másképpen a 20—30 éves munkásfiatalok kö­rében. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a munkás fiatalság a jövőben nagyobb szerepet kapjon az egész ifjúságpolitika kialakításában. Vizsgáltuk az üzemi demokrácia helyzetét, to­vábbfejlesztésének lehetőségeit. Elemeztük a munkásszállásokon iakó fiatalok helyzetét. Van ten­nivalónk. Például az ipari mun­kásutánpótlást jelentő szakmák­ban tanulóknak nincs megfelelő kollégiumuk Pécsett. Számos esetben a vállalati érdek nem esik egybe a tanulni vágyó fia­talok elképzelésével. Jobban kellene támogatni azokat a fia­talokat, akik a „munkapad mellől” kívánják tudásukat gya- j rapítani. Ha ebben nem segí­tik őket, munkahelyet kénysze­rülnek változtatni, vagy nem lát­ják foglalkozásuk perspektívá­ját és sok esetben közömbössé válnak. A fiatalok munkára- nevelésében pedig fontos ténye­ző a munkahely légköre. Mind­ez nagy felelősséget ró az üze­mek, vállalatok kollektíváira, vezetőire is, mivel a párt ifjú­ságpolitikai határozatának vég­rehajtásában nemcsak a KISZ- nek vannak feladatai. — A munkafeltételek javítása, a fiatalság politikai nevelése el­sőrendű feladat, de sok a tenni­való a fiatalság érdekeinek kép­viseletében más területeken is. Gondolok itt például lakáshely­zetük javitására.- Ez állandóan napirenden lévő feladat. A felépült új la­kások 20 százalékát a fiatalok kapják, mint ahogy ezt a tör­vény előírja. Az ifjúsági lakás- építési akcióban eddig több mint másfélszáz lakást adtak át a fiataloknak. Jelenleg építés alatt van 51 lakás, előkészítési szinten több mint háromszáz. A lakásépítés, a lakáshoz jutás általában nem olcsó dolog, kü­lönösen nem a fiataloknál. A több tízezer forint „belépő” elő­teremtése sok fiatal erejét meg­haladja, ebben még fokozot­tabb segítségre lenne szükség például a vállalatok részéről. A segíteni akarás szép formái­val több helyen találkoztunk, így az Ércbányászati Vállalatnál is, ahol a lakásépítéshez ka­matmentes hitelt adnak a fia­taloknak. — Milyen lehetőségeik vannak o fiataloknak szabad idejük kel­lemes eltöltésére, művelődési, szórakozási igényeik kielégíté­sére?- Az utóbbi években megye- szerte több új ifjúsági klub lé­tesült. Sokat segítettek ebben a vállalatok, termelőszövetkezetek, tanácsok. Ami a szervezeti éle­tet jelenti, törekvésünk, hogy minél több területen működjön KISZ-alapszervezet. Sok fiatal munkája végeztével a lakóhe­lyéhez közeleső területen keresi art a lehetőséget, hogy szabad idejét a neki legmegfelelőbb környezetben tölthesse el. Cé­lunk az, hogy a meglévő bázi­sokat ifjúságcentrikusabban használjuk ki. A területi alap­szervezetek fejlesztése mellett más formákban is segíteni igyekszünk a szabadidő hasznos eltöltését. A IV. ötéves terv ide­je alatt a KISZ megyei Bizott­sága 25 millió forintot fordít erre a célra. Ez idő alatt meg­épül a sikondai úttörőtábor, a komlói úttörőház, a pécsi Ifjú­sági Ház, tovább bővül a bala- tonfenyvesi KISZ-tábor. Azon­ban dinamikusabban kellene „hozzáállni" egy-két létesítmény mielőbbi megvalósításához. Akik kezdeményezték például a pécsi Ifjúsági Ház megépítését, las­san már „kiöregszenek" a KISZ- korból . . . Reméljük, hogy a pé­csi fiatalok, már a jövő nyáron az ifjúsági parkká átalakuló Balokány ligetben találhatják meg szórakozási, művelődési le­hetőségeiket. Fejlődést jelentett a tanácsi költségvetésekben be­állított ifjúságpolitikai alap, amelynek felhasználásával to­vább bővültek a sportoláshoz, kulturálódáshoz szükséges fel­tételek. Például a Baranya me­gyei Tanács — az MTS-en ke­resztül — ebben az évben egy­millió 300 ezer forintot biztosí­tott sporttámogatásra, félmillió forinttal járultak hozzá az orfűi vízitelep fejlesztéséhez. A taná­csokon kívül a különböző társa­dalmi és tömegszervezetek is a tanulási, művelődési lehetősé­gek jobb megteremtésével segí­tették az ifjúságpolitikai határo­zat célkitűzéseinek megvalósí­tását. Caray Ferenc Készletezni, amíg nem késői Milyen lesz az őszi tüzelőolaj-ellátás? Ezekben a meleg szeptember­végi napokon, amikor az enyhe időjárás feledteti a fűtési gon­dokat, nem árt emlékeztetni 1970 őszére. Szinte egyik nap­ról a másikra köszöntött be a hideg s mintegy vezényszóra lakosság és üzemek, vagyis az olajfogyasztók egyszerre rohan­ták meg az AFOR-t. S ebben a rohamban sem a MÁV, sem az ÁFOR nem volt képes azonnal tálalni a kért mennyiséget, fel­lépett az olajhiány. Ekkor derült ki igazán, hogy milyen sok gyár és üzem tért át az utóbbi idő­ben olajtüzelésre. Miért ez a drámai emlékezte- tés? Mert a tavalyi helyzet saj­nos nagyon könnyen megismét­lődhet. Az olaj iránti igény to­vább fokozódott és sokan nem tanultak a tavalyi példából. A Dunai Finomító egész nyáron át tele volt áruval, már nem tud­ták hova tenni az olajat, mert csak úgy, mint tavaly most sem akart megindulni az előszállí­tás. Az indok, kevés a tárolótér, s valóban az ÁFOR pécsi ki- rendeltsége mindössze egy heti készletet tud tárolni. Nyáron, mikor az előszállítások mehet­tek volna, az üzemek nem ér­deklődtek az olaj iránt, az ÁFOR kocsik álltak, .s, a vállalat 11 millió forint kocsiálláspénzt fi­zetett ezért. Ennek az érdekte­lenségnek az oka részben az üzemi tárolókapacitás hiánya. Van olyan termelőszövetkezet, amely őszi szezonban, mikor a terményszárítója is üzemel, csak Automata terményszárító Gerdán Háromnegyed millió forintos költséggel szemeste.rmény-szárí- tó berendezést épített négy Farmerral és helyezett üzembe a szabadszentkirályi termelőszö­vetkezet Gerdén. Az automata berendezés — a tsz gépműhe­[ lyének munkája - 25—30 száza- l lékos nedvességtartalom mel­lett, két műszakban, naponta 10 vagon kukoricát szárít átlago­san. Az idén 250 vagon kuko­ricát szándékoznak megszárí­tani a gépsoron. egy-két napra elegendő üzem­anyagot tud betárolni. De fenn­áll egy másik nem kevésbé nyomós, azonban teljesen elfo­gadhatatlan ok is, hogy az üzem pénzügyi meggondolásokból ha­logatja az őszi bekészletezést, kockára téve ezzel a termelés folyamatosságát, nem számolva az olajhiányból származó ter­melési és pénzügyi kiesésekkel, öt nagykapacitású termény- szárítót állított üzembe Bara­nyában az elmúlt év őszén a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat épp a legnagyobb olaj­ellátási zavarok kellős közepén anélkül, hogy ezekre készlete­zett volna. Nos, az idén ebből okulva, a vállalat szerződést kö­tött az ÁFOR-ral és időben fel- töltötte tárolótereit. Minden szá­rítójához 25 köbméteres tárolót készített és töltött fel. A vállalat jelenlegi fűtőolaj készlete egy hónapi üzemelésre elegendő. Hasonlóképpen jártak el a me­gye állami gazdaságai is, ame­lyek 1788 köbméter, tehát dur­ván 200 vagon tárolótérrel ren­delkeznek. Ä nagy fogyasztó — baromfi üzemmel, szárítóberen­dezéssel rendelkező — termelő- szövetkezetek is igyekeztek be­biztosítani magukat tárolókapa­citásuk erejéig. Ez a kapacitás .azonban korántsincs szinkron­ban a fűtőolajtüzelésre történő áttéréssel. Jelenleg nyugodt, kiegyensú­lyozott az olajellátás annak da­cára, hogy az idén a termé­nyek gyorsabb beérése miatt a betakarítást és szárítást előbb meg kellett kezdeni. Már mű­ködnek a szárítóüzemek, igaz, hogy a kukorica nedvességtar­talma alacsony, a kisebb vízel­vonás kevesebb fűtőanyagot igényel. De az időjárás bármely nap megváltozhat, hűvössé, csa­padékossá válhat, s ez azonnal megnöveli az olajigényt, nem­csak a szárítókban, de az állat- tenyésztő, nevelő telephelyeken is, ahol azonnal fűteni kellel, Az ÁFOR, mint azt már hírül adtuk, a nyár folyamán jelen­tősen, mintegy 30 százalékkal növelte tankkocsi parkját, négy egyenként 15 ezer literes és ket­tő egyenként 8 ezer literes tank­kocsit állítottak be. A MÁV tar­tálykocsi parkja azonban, nem változott, s ha az ÁFOR-nak közvetlenül a finomítókhoz kell elmenni az olajért, akkor a plusz kapacitással sem tudja ja­vítani a nagy őszi csúcsban őz olajellátást. Hogy az elmúlt évi probléma — amikor átmenetileg egész országrészek maradtak ellátatlanul — ne ismétlődjék meg, ezen a MÁV az egyenle­tes „terítéssel”, a fogyasztók pedig a maximális készletezés­sel segíthetnek. Főként a mező- gazdasági üzemekre vonatkozik ez, őket sújthatja a legjobban az olajhiány, hisz a lakossági ellátás elsőséget élvez. CSENDES AZ ERDŐ | ehull egy csillag, ezen az *— éjszakán, valószínűleg az utolsó, s mintha csak erre a jelre várt volna az erdő, egy­szeriben megszólal valahol egy feketerigó. A táj még szurok­fekete, alig múlt valamivel fél négy, a hegy kontúrja azon­ban már elvált az acélhideg égtől. Csillag alig van, azok is távoliak. Az idei ősz leghide­gebb hajnala ez. A dérrel ta­kart réten át kanyargó ösvény végtelennek tűnik. A Nagyrét szélén vagyunk, a Kittenberger Vadásztársaság híres-neves bő­gőhelyén, valahol Vókány és Újpetre között, a Nagyharsá- nyi hegy felé futó dombok mé­lyén. Mint két egymás mellé tett tenyér, olyan ez a völgy. Jobbról is, balról is szelíd lej­tőjű dombsor, középen fű-ren­geteg, bozótosokkal, aprócska úttal. Mór a fácánok is kiáltoznak -— meg kell hát húzni a lépést. A házigazda, Bodnár József, a Kittenberger Vadásztársaság el­nöke, suttogva ismerteti a ter­vet. Nekem az öbölszerűen be­türemkedő kis rét jut — ott mindig von valami mozgás. Csattan a závár, fejbiccentés —- s ki-ki a helyére áll. Az arcunk, kezünk már megszokta az alig néhány fokos hőmérsékletet, a kabátujjon, ingnyakán belopod­zó csípős hideg ellen azonban nincs menekvés. Didergőnk, hu- nyorgunk ebben a semmilyen fényben, melyben egyszerűen nincsenek határai a fáknak, bokroknak, s az erdőig futó rétnek sincsen széle. Négy óra van. A madarak újra csendesek. Az erdő mélye is néma. Láb- I váltás, roppan egy gally — olyan mintha lövés lenne. A társamat figyelem: az ember ilyenkor mindig art hiszi, min­denütt jön valami, csak ott mú­lik idegőrlő lassúsággal, s ese- ménytelenséggel az idő, ahol ő áll. De nem! Most itt is rezdül a bokor, pattan a gally! Felemelkedik a puskacső, az ujj a jéghideg elsütő billentyű­re kúszik, mely most mégis éget. Csend. Órák a percek. És most kilépett! Nem, nem lépett ki, csak ott áll a bokor mögött! Gyönyörű agancs, igazi koro­na .. . A puskacső újra emelke­dik, de az agancs már sehol, s nincs zaj se, szisszenésnyi se. Tétova percek. Hová lett ilyen hirtelen? Ilyen zajtalanul? Vagy nem is volt ott talán . . .? Fél öt van, világosodik. Var­jak húznak dél felé, s aztán beröppen a kisrét fölé egy szarkapár. Minden fára leszáll- nak egy pillanatra, s megcso­dálnak minden vackot. A csend­nek vége, s vége az álmodozás­nak is. Nem volt ott szarvas, se kapitális, se semmilyen. A puska újra hideg, élettelen vasdarab. Haragszom a dilinós szarkáira, , mégis nézni kell őket, s amikor i nagy mérgesen összekapnak, még mosolygok is. Kis énekes ! madarak röppennek a fák od­vábái elő, naivan, óvatlanul. Az egyik mellém száll, aig két mé­ternyire, s mindjárt rá is zen- dít. Megnyugszom: a leshely kitűnő. Tökéletes takarásban vagyok, jöhet a szarvas. És mintha jönne is! Fiatal husángfák hajladoznak az erdőben, tompa hupogás. Szalad lefelé a lejtőn! Különös az ember: melegséget érzek iránta, szeretetet. Gyere, ked­ves. Csak gyere! A zaj elnémul, én mégis tudom, most valóban áll valami velem szemben. Most minden másodlagos, csak a szem számít, a fül, s a karban futó idegek. S újabb zaj! De nem közelebb, inkább az előbbi mögött, valahol feljebb. Tehát I ketten jönnek! Kihúzott íj a testem, a puskacsőben ugrásra készen lapul a lövedék, de a bokor nem nyílik szét. Újra fel­hangzik a zaj, s aztán valami furcsa hörgés, bátortalan bő- dülés hallik odabentről. Majd éles, száraz csattanások. Nyár- estén hazatérő magányos lo­vaskocsi kereke zörög így. A puska már felesleges, úgy sem lehet becserkészni őket. Két­száz, kétszázötven méterre le­hetnek, de az is lehet, hogy tá­volabb, ebben a katlanban, s ebben a csendben képtelenség felmérni a távolságokat. Hör­gés, szuszogás már nem hallik, most már csak az agancsok csattognak. Nem vadul, nem is gyűlölettel. Olyan ez, mintha barátságos mérkőzés lenne, ba­ráti párviadal. Fiatal szarvasok. Tízperc múlik el, tizenöt. Az. erőpróbának vége, a két ifjú bika gyámoltalan bőgő hangot ad. Ez az .ősz még nem az övék volt. Ezen az őszön nekik még csak a szenvedés, a megaláz­tatás jutott. Csendes az erdő. Egy süldő­nyúl ugrik elő, s végig cikcako'l i a réten. Mikor a szélére ér, megáll, hetykén leül, s mosa- . kodni kezd. Egy fácánkakas méltatlankodva rákiált a fáról, de a koma oda se néz. A ka­kas pöröl vele, s aztán belátja: ennek hiába beszél. Széttárja a szárnyát, s fütyölve átszáll a rét felett. A bokrok alól egy tyúk is felrepül, majd még egy. Ez már a hajnal vége. S az én szarvasom nem jött el. A Nagyréten megjelenik az elnök, távcsövez, s aztán int: gyerünk. Végigcsörtetek a lila tölcsérvirágokkal díszített öb­lön, puska a vállon, s bár a remélt mesés trófeából semmi sem lett, nyoma sincs bennem i rosszkedvnek. Valahol vonat fü- työl, s ez eszembe juttatja a vá­rost. Mások még csak most éb­redeznek . . . Most még izzik az ég, s a fényben kibomlik az őszi szí­nekben pompázó táj. Az erdő­szélen kökény, feketéllő vadsze­der, fent a dombtetőn pedig aranysárga akác-csoport. A der és tölgy piros-barna, a kőris sárgás-zöld, s mindezek felett ott a fenyves, masszív örökzöld tömbje. Á Nagy irtás szélén, lőtávolon kívül, üzekedő őz- csoportot látunk: ilyen se volt még. Szeptember közepe van, a szarvasok már elhallgattak, s a törvény szerint az őzeknek is külön kellene már jó ideje járniuk . . . Bodnár József azt mondja: vége a bőgésnek. Me­gyünk a Nagyrét közepe felé, ahol alig két napja ejtette el idei szarvasát, s a természet titkairól, csodás rendjéről be­szélgetünk. Szeptember elején felharsan az erdő, s aztán egy­két héten át minden este és szinte minden hajnalban meg­ismétlődik ez a semmi máshoz sem hasonlítható, csodás, férfi­hangra írt szimfónia. A bőgő és rigyető-helyek környékén véres csaták, s idilli család-jelenetek zajlanak, hogy aztán egy szép hajnalon mindennek egyszerre vége legyen. Vége a bőgésnek, visszatér a természet megszo­kott rendje. Minden halk, s minden óvatos... Csodaszarvasokról, felejthe­tetlen találkozásokról, s mesteri lövésekről folyik a szó, de köz­ben az órára téved a szemem, s eszembe jut; mennyi mindent kell még ma elintéznem. Vállra hát puska! Ez mór az igazi reggel. Békés Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents