Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXVTtt. évfolyam, 227. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. szeptember 26., vasárnap II kollektív szerződésekről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton délben rövid baráti látogatásra Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és kísé­rete: Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője és Nyikolaj Rogyionov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügy­miniszter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, a KB tagja, belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Púja Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András, a KB tagja, a KB külügyi osztá­lyának vezetője és Marjai József külügyminisz­ter-helyettes fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete. Megértés és barátság Befejeződtek a szovjet—jugoszláv tárgyalások Az eddigi gyakorlattól elté­rően most először került sor hosszabb távra — öt évre — szó­ló kollektív szerződések kötésé­re. Ezzel egyidőben kellett a vállalatok vezetőinek a dolgo­zók előtt beszámolni a kollek­tív szerződések előző évi telje­sítéséről és ez év első felében más jelentős feladatokat is végre kellett hajtani. Az újítá­si, munkavédelmi, törzsgárda- szabályzatokat, valamint a vál­lalatok középtávú terveit kel­lett elkészíteni. Ezek a felada­tok nagy megterhelést jelentet­tek. A munka tervszerű végzé­sét a sok más feladat mellett nehezítette az is, hogy az ezzel kapcsolatos fontos rendelkezé­sek későn jelentek meg. Mindezek ellenére a kollek­tív szerződések elkészültek. Ha­tásuk csak később lesz lemér­hető, azonban már most kell szólni olyan tapasztalatokról, vállalatok vezetőinek beszámo­lója. Ezek többsége megfelelt a követelményeknek, bár sok helyen szükséges rossznak tar­tották. A tapasztalatok azt is igazolták, hogy ahol jól előké­szítették ezeket a gyűléseket és jól felkészültek a beszámolók­ra, ott alkotó, hasznos vita bontakozott ki. Ezt követően minden évben be kell számolni a vállalatok vezetőinek a kol­lektív szerződések végrehajtásá­ról. A tapasztalatok alapján gondosabban, felelősségtelje­sebben kell ezt a munkát is a jövőben elvégezni. A kollektív szerződések elő­készítése során általában érvé­nyesítették azt az elvet, hogy a dolgozókat be kell vonni az előkészítés munkájába, velük a szerződés-tervezetet megvitat­ták és sokféle észrevétel, javas­lat hangzott el. Ezek természet­szerűen döntő többségükben onyagi jellegűek voltak. Ilye­nek: az anyagi ösztönzés (bér, prémium), béren kívüli juttatás, nyereség felosztása, szociális ellátottság stb. A szakszervezeti bizottságok, vállalatvezetők gondos mérlegelés után ezeket a javaslatokat figyelembe vet­ték a végleges megalkotáskor. Több javaslat anyagi lehetősé­gek hiányában nem kerülhetett bedolgozásra, bár ezek több­sége is jogos volt. Ez bizonyít­ja, hogy a dolgozók nem min­denütt ismerik a vállalatok le­hetőségeit. Sokszor feladatait sem. Pedig ahhoz, hogy meg­felelően részt tudjanak venni a vállalat, az üzem tevékenységé­ben, jobb tájékoztatásra lenne szükség. Fontos követelmény, hogy a dolgozók választ kapja­nak javaslataikra. A vállalat- vezetés többségében ezt meg is tette. Azonban a válaszok nem voltak elég agitativak, nem elégítették ki a dolgozók egy részét, mert csak jogi oldalról közelítették meg a nem telje­síthető javaslatokat Néhány konkrét észrevétel az elkészült kollektív szerződések­hez: A vállalati szerződések­ben mindenütt meg kellett ha­tározni a bérfejlesztés mérté­két E vonatkozásban ebben az évben is túlzott óvatosság volt, jellemző. Általában 2-4 száza­lékban határozták meg. Ebből azt a következtetést lehetett le­vonni az előkészítés időszaká­ban, hogy az ilyen mértékű fej­lesztés mellett a IV. ötéves terv életszínvonal-politikai elvárása­ik nem lehet teljesíteni. Azon­ban félév tapasztalatai alap­ján a valóság más. 1971. első félévében 5,1 százalékos volt a megyében a bérfejlesztés nagysága. Ez bizonyos tervsze- rűtlenséget mutat és ezt a jö­vőben kerülni kell. A másik ta­pasztalat: tudott dolog az, hogy még vállalatokon belül is van­nak bizonyos mértékű bér­aránytalanságok. A felhaszná­lás és fejlesztés sincs pontosan mindenütt meghatározva, pedig ez is fontos követelmény. Az 1971—75-re kötött kollek­tív szerződések megkötésénél a szakszervezeti bizottságok ar­ra törekedtek, hogy a nyereség- prémiumban részesülők számát csökkentsék. A sok vita különö­sen abból adódott, hogy a dol­gozók nem értik a nyereség­prémium célját. Miért kapják, milyen feltételek szükségesek elnyeréséhez. A szakszervezeti bizottságoknak és a vállalatve­zetésnek többet kell tenni en­gozó fizikai munkavállalók na­gyobb számban kapjanak nye­reségjutalmat. A mostani kollektív szerződé­sek már pontosabban rögzítik a lakásépítés támogatására fordítandó hozzájárulás mérté­két. Itt is nagyon differenciált a helyzet, ottól függően, hogy a vállalatok milyen anyagi ala­pokkal rendelkeznek. Ezzel a lehetőséggel ma már sok vál­lalat él, de nagyobb részük anyagi fedezet hiányában e le­hetőséggel élni nem tud. Jövő­ben a kijelölésnél a szakszer­vezeti jogokat jobban kell ér­vényesíteni. A vállalatok többségénél az üzemi étkeztetés vállalati hoz­zájárulását nem emelték. Az a tapasztalat, hogy az árak emel­kedése miatt a dolgozók térí­tését emelték fel. Ez esetenként nem is volna baj, azonban ez­zel párhuzamosan nem emelke­dett megfelelően az ételek mi­nősége. Ezt nagyon sok helyen kifogásolták. Tapasztalataink alapján szó­vá kell tenni azt is, hogy a vállalati gyermekintézmények fejlesztésére fordított összegek nem emelkedtek. Sőt ezzel több helyen nem is foglalkoztak. Ez­zel kapcsolatos fejlesztési el­képzelések jóformán nincsenek. A területi gyermekintézmények o gondokat nem tudják megol­dani, éppen ezért felhívjuk a vállalati szakszervezeti bizottsá­gok figyelmét, hogy ezzel a problémával is gondosabban foglalkozzanak az anyagi lehe­tőségek határain belül azért, hogy közös erővel e gondokon enyhíteni tudjunk. Fontos tapasztalatokat sze­reztünk abban a vonatkozás­ban is, hogy a túlórákkal kap­csolatos kérdéseket a vállala­toknál pontosabban szabályoz­ták. Tapasztalataink alapján 1971-ben — az előző évhez vi­szonyítottan - ugyan csökken­tek a túlórák, de még mindig magasabbak, mint 1968-ban voltak. A jövőt illetően felhív­juk a szakszervezeti bizottsá­gok figyelmét, hogy segítsék elő a normál időn belül a vál­lalati termelési terveik teljesí­tését és minimálisra csökkent­sék a túlórákat Ez két vonat­kozásban is fontos: — 1968-tól fokozatosan beve­zettük a vállalatoknál a csök­kentett munkaidőt Ennek az volt az előfeltétele, hogy a ter­(Folytatás a 3. oldaloiu) A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnökének hivatalos rezidenciájában szom­baton Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének el­nöke ünnepélyes keretek kö­zött szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot írt alá és elfo­gadtak egy szovjet—jugoszláv nyilatkozatot. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és a kíséretében lévő személyiségek a Jugoszlá­viában tett négynapos, nemhi­vatalon látogatás után szom­baton délelőtt, különrepülőgé- pen Belgrádból Budapestre utaztak. A szovjet vendégeket a belg­rádi repülőtéren Tito elnök és más jugoszláv vezető személyi­ségek búcsúztatták. Joszip Broz Tito a repülőtéren a következő beszédet mondta: Igen tisztelt Brezsnyev elvtársi Kedves vendégek! Elérkezett a búcsú ideje. Az önök itteni látogatása igen rö­vid, de rendkívül tartalmas volt, I és módot adott arra, hogy ala­posan megvizsgáljuk kapcsola­taink és külpolitikai problémák j egész komplexumát. Azt hiszem, hogy a látogatás és a megbe­szélések, amelyeket folytattunk, nagy jelentőségűek lesznek az országaink közötti barátság és elvtársi együttműködés további fejlődése szempontjából. Megbeszéléseink igen ótfogó- ak voltak, különösen a kölcsö­nös kapcsolatokat illetően. Nagy munkát végeztünk, mégpedig a kölcsönös megértés és a barát­ság szellemében. Megoldottunk számos kérdést, amelyek az évek során gyülemlettek fel. Kijelöltük a további együttmű­ködés módozatait attól az elha­tározástól áthatva, hogy nem tűrünk meg kapcsolatainkban olyan elemeket, amelyek ártal­masak lennének országainknak. A viszontlátásra! Szívélyes üd­vözletünk a Szovjetunió népei­nek ! Joszip Broz Tito beszédére Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára válaszolt: Látogatásunk végéhez érke­zett. Teljes mértékben egyet értek Tito elvtárssal: a tárgya­lások szükségesek voltak és si­keresen folytak le. Megjelöltük pártjaink és országaink barát­sága és együttműködése tovább erősítésének útjait, mind végig elvtársi és építőjellegű volt a tárgyalások légköre. Eredményeinket összegező közös dokumentumban — ame­lyet az imént írtunk alá — meghatároztuk a szovjet—ju­goszláv együttműködés tökélete­sítésének reális távlatait is min­den területen. Engedje meg Tito elvtórs, hogy mégegyszer köszönetét mondjak önnek és minden elv- társnak a meleg fogadtatásért és vendégszeretetért, a baráti érzések megnyilvánulásáért. — Viszontlátásra az újabb ta­lálkozásig I A magyar—ecuadori tárgya­lások pénteken szakértői meg­beszélésekkel folytatódtak. A két ország gazdasági szakér­tői munkabizottsági tanácsko­záson tárgyaltak az áruszállí­tások kölcsönös növelésének lehetőségeiről. A magyar ter­mékek szállításának kérdéséről szólva felmerült az a lehetőség, hogy bekapcsolódjunk az ecua­dori autóbuszközlekedési prog­ramba, bővítsük az egészség- ügyi berendezések exportját és szóbakerült hűtőház, vágóhíd szállításának lehetősége /s. Az Megnyílt a rendőrtiszti főiskola Szombaton ünnepélyesen fel­avatták a Belügyminisztérium rendőrtiszti főiskoláját. Az ün­nepségen megjelent dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka és Hon- ti János, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, az avató- és egyben tanévnyi­tó ünnepségre érkező Benkei András belügyminisztert a Bel­ügyminisztérium felsorakozott díszegysége köszöntötte. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete alapján hozták létre az első rendőrtiszti főis­kolát, s ezzel kialakult a bel­ügyi tisztképzés egymásra épülő rendszere a továbbra is műkö­dő, különböző szintű — alapfo­kú tiszthelyettesi, tiszti - is­kolában szerzett tapasztala­tok lehetővé tették, hogy im­már főiskolai szinten folyta­tódjék az igényeknek megfele­lő magasfokú kiképzés, amely perspektívában is biztosítja a Belügyminisztérium előtt álló és egyre növekvő színvonalat követelő feladatok teljesítését A belügyminiszter ünnepi be­szédében felhívta a hallgatók figyelmét: a napjainkban zajló tudományos és technikai forra­dalom közepette csak az a bel­ügyi dolgozó tud helytállni, aki megfelelő általános műveltség­gel, politikai és szakmai isme­retekkel rendelkezik, aki lépést tud tartani a rohamos fejlődés­sel. Az ünnepség befejeztével a vendégek megtekintették a fő­iskola korszerűen berendezett laboratóriumait ecuadori szakértők közölték, érdekeltek abban, hogy növel­jék a banán-, kakaó- és kávé­vásárlásainkat. A megbeszélé­sen kölcsönös tájékoztatás hangzott el a két ország fej­lesztési programjairól és tár­gyaltak a kiállításokon való részvételről, szakértők látoga­tásairól is. Péntek délben Rafael Garcia Velasco külügyminiszter ebédet adott Tímár Mátyás és kísérete tiszteletére. Az ebéden megje­lent Edgar Teran Teran, a kül­kereskedelmi hivatal elnöke, a diplomáciai testület több tagja és sok ecuadori vezető szemé­lyiség. Helyi idő szerint a délutáni órákban a külügyminisztérium épületében került sor a ma­gyar—ecuadori műszaki-tudo­mányos egyezmény ünnepélyes aláírására. A szerződést — amely módot ad a két ország szakértőinek cseréjére — Tímár Mátyás és Rafael Garcia Ve­lasco írták alá, majd mindket­ten méltatták a szerződés jelen­tőségét a magyar—ecuadori kapcsolatok bővítésében. Este Beck János, hazánk ecuadori nagykövete fogadást adott a Hotel Quitóban Rafael Garcia Velasco külügyminiszter tiszteletére, Tímár Mátyásnak a Minisztertanács elnökhelyettesé­nek és kíséretének ecuadori tartózkodása alkalmából. Ezzel befejeződött a Minisz­tertanács elnökhelyettesének hi­vatalos ecuadori programja, egyszersmind végétért a dél­amerikai kontinens négy orszá­gában folytatott háromhetes tárgyalássorozata. Tímár Mátyás és kísérete szombaton helyi idő szerint a déli órákban hazaindult Quito* bál, Ecuador fővárosából. 140000 garnitúra alkatrész a Zsiguliba Eddig 140 ezer gar­nitúra alkatrész ké­szült el a Zsigulik­hoz a Bakony Művek­ben. A veszprémi gyár négyféle alkat­részt — ablaktörlőt, gyújtáselosztót, kürtöt és kormányzáras-gyúj- tás kapcsolót — ké­szít a szovjet gépko­csikhoz. A Togliatti­ban működő autógyár kérésére 1971. év vé­gére az eddig 10—15 ezer helyett, havi 25 ezer garnitúrát fog­nak előállítani. amelyekről a Szakszervezetek Megyei Tanácsa ülésén is szó esett Mindenekelőtt nagyon fontos tanulsággal szolgált a nek megértetése érdekében. To­vábbá azért is, hogy o jól dol­Hazaindult a Minisztertanács elnökhelyettese Befejeződött a háromhetes dél-amerikai tárgyalássorozat Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents