Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-25 / 226. szám
1971. szeptember 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ & Növekvő tömegbefolyás Készülődés a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusára Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnökének sajtótájékoztatója A napokban alkotta meg az országgyűlés az egységes szövetkezeti törvényt. A fogyasztási szövetkezetek most újabb jelentős eseménynek, közelgő VII. kongresszusának néznek elébe. Az előkészületekről Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke tartott sajtótájékoztatót tegnap délelőtt a szövetség székházában. Nagy Sándor mindenekelőtt az egységes szövetkezeti törvény jelentőségét húzta alá, mely új szakaszt nyit meg tí szövetkezetek előtt. A szövetkezetek igen aktívan vettek részt a törvénytervezet előkészítő munkájában, számos javaslatot dolgoztak ki, egyben felkeltették a tagság érdeklődését. A másik nagy esemény a fogyasztási szövetkezetek VII kongresszusa, amelyet december 14—16 között hívnak össze. — Újszerű lesz ez a kongresszus — mondotta Nagy Sándor. — Eltérően az eddigiektől, most nem az országos szövetség, a SZÖVOSZ kongresszusa, hanem a logyasztási szövetkezetek, a takarék- és a lakás- szövetkezetek kongresszusaként ül össze és. fejti ki tevékenységét a szövetkezetek közvetlen képviseletének megvalósításával. Ezen a kongresszuson érvényesül első ízben a föderatív elv, egyben a három fogyasztási szövetkezeti ágazat önállósága. A kongresszus ennek megfelelően a mindhárom tagozatot érintő kérdéseket a teljes ülés keretében tárgyalja és hoz döntést. Az egyes szövetkezeti ágazatok küldöttei önállóan, saját üléseiken, szekciókban tárgyalják majd meg sajátos kérdéseiket és választják meg ágazati választmányukat. A szövetkezetek alapos munkával készülnek a kongresszusra. Irányelveit megismertették és széles körben megvitatták a tagsággal. Valamennyi szövetkezet elkészítette akcióprogramját, amely tartalmazza a legfontosabb tennivalókat, mozgósítja tagjait és tisztségviselőit a szövetkezet munkájának további javítására, fellendítésére. A me- I gye 113 ezer főnyi tagságát ] mintegy négyezer küldött kép- l viseli a küldöttgyűléseken. Ezen a fórumon megvitatják a kongresszusi irányelveket, elfogadják a szövetkezet akcióprogramját és megválasztják küldötteiket a VII. kongresszust előkészítő megyei küldöttgyűlésre. Baranyában 25 fogyasztási szövetkezet, 19 takarék- és 17 lakás-, illetve garázsszövetkezet tart küldöttgyűlést. Nagy Sándor tájékoztatójának második részében a logyasztási szövetkezetek társadalmi és gazdasági helyzetével | foglalkozott. A két kongresszus I közötti időben jelentős sikereket könyvelhetnek el. A tájékoztató után Nagy Sándor válaszolt a Dunántúli Napló kérdéseire. Mint ismeretes, a közelmúltban szerződést írtak alá a város vezetőivel egy szövetkezeti áruház felépítéséről Pécsett. A tanács támogatja az áruházépítést, magára vállalta a szanálás költségeit. Korábban elzárkózás volt tapasztalható a tanács részéről. Új korszak kezdetét jelenti az említett gesztus?-- Teljes a szemléletváltozás a megye és a város vezetőinél és ez új távlatokat nyit meg szövetkezeteink előtt. A város vezetői készséget és hajlandóságot mutatnak, hogy leülhessünk és megtágyalhassuk velük problémáinkat. Kérdés: Az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt az ún. kísérleti szövetkezetekből már a változások szele fújdo- gált. Most is van kísérleti szövetkezete Baranyának. Min dolgoznak Szentlőrincen? — A fogyasztási szövetkezetek önállóságot kaptak, belső mechanizmusukban azonban nem történt változás. Az irányítási rendszer merev maradt, a vezetés egy kézben koncentrálódik. A kísérleti szövetkezetben most decentralizáltak, kisebb gazdasági egységeket hoztak létre, az egyes tevékenységek önelszámolók lettek. Ezzel jobban érdekeltté tették az egységeket a gazdálkodásban, az alkotást, a kezdeményezést szélesebb alapokra helyezték. Biztatjuk szövetkezeteinket, kezdjék el, minél hamarább korszerűsítsék belső mechanizmusukat. Miklósvári Zoltán A Bartók Béla út 39. szám alatti lebontott ház helyéről utat építenek a Kodály Zoltán úti legfelső házsor elé. A meredek partszakaszon vasbeton támfallal erősítik a talajt és óvják meg a csuszamástól Erb János felvétele Szükséges rossz Albérlők és albérletek Kereslet-kínálat, és a „csillagos ég" — Megoldást kell találni! Pécs, Sallai utca, lakósbörze akarom mondani, hirdetőtábla. Megújuló remények és keserves csalódások tárháza. A törzsvendégek már azt is pontosan tudják, mikor érdemes jönni, mikor kerülnek ki az új alkalmakat hirdető cédulácskák. A gyorsaságon nagyon sok múlik, félórával a hirdetés megjelenése után már teljesen felesleges autóbuszra ülni, legalább ketten megelőzték az érdeklődőt. Ha nem, akkor olyan a kiadandó helyiség — lakásnak még erős túlzással sem lehet nevezni -, amelybe csak végszükség esetén költözik valaki. Elöbb-utóbb ez is gazdára talál. Kell az albérlet. És a lakás is pontosan úgy igazodik a kereslet-kínálat törvényéhez, mint akármilyen más áru. Vagyis drágább lesz. Kovács F. István, pécsi lakatos statisztikája — „hivatalos statisztikát készíteni szinte képtelenség. 1965-ben nősült, 1967-ig lakott egy elfogadható szobában, 400 forintért. Üj albérletet — minőségileg semmi- I vei sem különbet — mór 600 forintért kapott, ezt két év múlva, „drágább lett az élet” felkiáltással 700 forintra emelte a házigazda. Most újból a hirdetőtábla előtt áll. — Nem az élet lett drágább, a lakbér. Dupla haszon: a főbérlőnek a munkáltató kifizeti a különbözeiét, de azért az albérlővel is megfizettetik, mert azt igazán nem lehet elvárni, hogy drágább bérű lakásban ugyanazért az összegért lakjon valaki — mondja. Ugyanez forintokra váltva: 7—8—900 forint a kikiáltási ár, licitálni lehet, alkudni nem. „Ha nem tetszik ...“ Az új lakbérrendelet akaratlanul is az albérlőket sújtja, megjelenése után észrevehetően felszökött a kiadandó szobák ára. Vagyis éppen a legkisebb jövedelmű — zömében fiatalokból álló — réteg jövedelméből csapolnak le még többet. Ezt a különbözetet viszont az égvilágon senki sem fizeti ki helyettük ... A 8—900 forintos albérleti díjak mellé csak egyetlen szám; az összlakosság egy főre jutó havi átlagjövedelme. 1969-ben 1568 forint volt! Erkölcstelenség, uzsora, élős- ködés. Mondhatjuk nyugodtan, de sokra nem megyünk vele. A kereslet felverte áz árakat, s ehhez még az egyébként jószándékú, tisztességtelen haszonra nem törekedő lakástulajdonosok többsége is alkalmazkodik. Nem tettem új felfedezéseket — az új lakbérrendelet ilyen következményeit is csak megállapítani tudom, megállítani nem — a vázolt helyzettel mindenki pontosan tisztában van. Ez persze sovány vigasz az albérletben élő ezreknek . .. * Mit lehet tenni? Lakásokat építeni, ez a kézenfekvő válasz. De az is kézenfekvő, hogy jelenleg ennyire futja erőnkből, sok még a törleszteni való. Közbeeső megoldást kellene találni, egy közbeeső állapot rendezésére —, hogy addig se legyenek kiszolgáltatottak az albérletben élők, míg normalizálódik a helyzet. Az albérleti díjakat törvény szabályozza. Halva született, betartani lehetetlen. De helyette — mellette — sincs semmi, ami ennek az egyáltalán nem csekély rétegnek az érdekeit védené, vagy megpróbálná pótolni a „szabad-árak” miatt kiesett, ugyancsak nem csekély jövedelmet. | A Minisztertanács üléséhez Egy személynek, családnak csak egy lakása és egy üdülője lehet A telektulajdon, illetve a la- | kás- és üdülőtulajdon rendezé- j séről szóló kormányrendelet az j MSZMP KB és a kormány múlt I évi lakásgazdálkodási határozatából indul ki. Létrehozásuk- ' kai a kormány célja, hogy meg- I szüntesse a társadalmi viszo- j nyainktól idegen többlet-tulaj- j dönt, felszámolja a telekspeku- | lációt, az üzérkedésnek, az ár- j felhajtásnak és a jogtalan ha- I szonszerzésnek a többlettulajdonban rejlő lehetőségeit, gátat vessen a lakásokkal, üdülőkkel folytatott nyerészkedési törekvéseknek, ugyanakkor elősegítse a lakás- és üdülőépítkezést. A két jogszabály pontosan meg- i határozza a személyi tulajdon mértékét: egy személynek, illetve egy családnak csak egy la- \ kása és egy üdülője, illetve ezek helyett egy-egy beépítetlen la- ] kó- és üdülőtelke lehet. Egy családnak számít: a házastársak, kiskorú gyermekeik és a házastársakkal együtt lakó nagykorú nőtlen, illetve hajadon gyermekek. A kormány a múlt évben széleskörű intézkedést hozott a lakás- és üdülőtelek iránti igények fokozottabb kielégítése és a társadalmilag elítélendő te- lekállomány-felhalmozás megakadályozása érdekében. Az új telekellátási rendszer hatása már érződik. A jogszabályok fékezték a további felhalmozást, a progresszív adóztatás nyomán javult a kereslet és a kínálat aránya, szélesebb rétegeknek nyílt lehetőségük a telekszerzésre. A telektulajdont szabályozó új rendelet még hatékonyabban fellép a spekulációval szemben, tovább korlátozza az indokolatlan. járadékszerű jövedelmeket, mert nemcsak jogos mértéket meghaladó tulajdonszerzés lehetőségét zárja ki, hanem kötelezővé teszi a meghatározót mértéken felüli telkek — bizonyos türelmi időn belüli — értékesítését. A rendelet kizárja, hogy az, akinek már van egy lakó- és üdülőtelke, újabbat szerezzen kivéve, ha örököl. Aki több beépítetlen telekkel rendelkezik, annak a személyi tulajdon mértékén felüli többletet Felvetődött az „albérlők-há- za” építésének gondolata, ahol átmenetileg fiatal albérlők kapnának lakást. Sürgetői, ellenzői is sokan vannak — mindenesetre a jelenlegi lakásépítési koncepció mellett meggondolandó, helyes lenne-e az átmeneti megoldás érdekében lekötni az amúgy is szűkös építőipari kapacitást... A fiatalok, az elsősorban érdekeltek, maguk is töprengenek a megoldáson. Volt, aki azt javasolta, hogy az egyetemifőiskolai albérleti irodához hasonlóan a vállalatok is próbálkozzanak meg — esetleg közösen — „albérlet közvetítéssel" fiatal dolgozóik részére. Egy másik vélemény szerint törvényesen lehetővé kellene tenni, hogy a munkáltatók bizonyos összeggel rendszeresen támogathassák a lakás nélküli fiatalokat — a vállalati lakásépítési akcióhoZj hasonlóan, meghatározott feltételekkel. Mert ilyen árak mellett még az „induló” összeget is igen nehéz összegyűjteni. Ez is elhangzott: valamelyik erre illetékes szerv írja össze, kategorizálja az albérleteket, és csak rajtuk keresztül, szinte kiutalásszerűen lehessen albérlőt tartani... A hirdetőtáblánál faggatott fiatalok közül valaki megkérdezte: — Miért érdekli? — írni szeretnék róla. — És ettől jobb lesz? Ettől még nem. De attól sem, ha hallgatunk róla. D, K. J. 1972. december 31-ig el keli adnia, vagy másként kell átruháznia. Ha ezt a kötelezettséget nem teljesíti, a helyi tanács rendeli el az értékesítést. Sokan használnak azonban — különösen községekben — beépítetlen telket háztáji gazdaság céljaira, mezőgazdasági művelésre, s az ilyen telkek kötelező eladásának előírása az említett személyek jövedelmét, illetve megélhetését veszélyeztetné. Ezért ezekben az esetekben a kötelező tanácsi értékesítés csak akkor rendelhető el, ha a lakosság telekigénye másképpen nem elégíthető ki. A lakás- és üdülőtulajdont szabályozó rendelet szerint az a személy, illetve család, akinek már van saját lakása és üdülője, többet nem szerezhet. A korlátozás nem vonatkozik az öröklésre. A méltányosságot szem előtt tartva mondja ki a rendelet, hogy az a nagykorú személy, aki kiválik a családból, a maga részére — a családi tulajdon mértékén felül — további saját lakást szerezhet. Ilyen esetben azonban köteles a lakásba hat hónapon belül beköltözni. Amennyiben egy személy vagy család tulajdonában egynél több lakás, illetve üdülő van, a többletet köteles legkésőbb 1973. december 31-ig értékesíteni. Ha a tulajdontöbbletet a kormányhatározat életbelépése után — öröklés, házasság, örök- befogadás, összeköltözés útján — szerezte, hogy azt két éven belül értékesítenie kell. Az értékesítési kötelezettség nem vonatkozik azokra a többlakásos, de hat szobásnál nem 1968-tól — azóta, hogy a kormány határozatot hozott a sütőipar fejlesztésére — újabb pékségek termelésbe állításával a lakosságnak sütőipari termékekkel való ellátása javult, azzal együtt is, hogy a kereslet mennyiségileg növekedett és összetételében is változott. Az említett kormányhatározat nyomán 451 millió forint költséggel a sütőipar napi kapacitását 914.5 tonnával bővítették — ez az előirányzott fejlesztésnek 96,2 százalékos megvalósítását jelenti. A rekonstrukciós fejlesztés előirányzatát viszont 118,4 százalékra teljesítették. Az állami szektoron kívüli „egyéb" szektorok — zömmel mezőgazdasági termelőszövetkezetek és AFÉSZ-ek — 42 új sütőipari üzemet létesítettek és újbóli üzemeltetésre átvettek 108 olyan pékséget, amelyet korábban leállítottak. Az egyéb szektorhoz tartozó pékségek száma az 1967. évi 578-ról 1970 végére 699-re emelkedett, s ez azt jelenti, hogy itt a napi kapacitás több mint 206 tonnával bővült. Az állami és az egyéb szektorban — az utóbbihoz különben a téeszeken és az AFÉSZ-eken kívül a magánszektor is hozzá tartozik — összesen az elmúlt három évben 1120,6 tonnával fejlesztették a napi teljesítőképességet. Ugyanakkor a rossz állag miatt kényszerűségből leállított állami sütőipari üzemek napi 506 tonnás „kiesést" jelentettek a termelésből, így a termelőkapacitás gyakorlatilag csak napi 614 tonnával bővült. A lakossági igények teljes kielégítéséhez napi 5850 tonna sütőipari termékre lenne szükség, ezzel szemben 5385 tonnára van kapacitás. Mivel a még termelő üzemek nagyfokú el- használódottsága miatt többet le kell állítani, mindenképpen szükséges a további, folyamatos kapacitásfejlesztés. A sütőipar műszaki fejlesztését nehezíti, hogy a gépek és berendezések gyártásával foglalkozó ÉLGEP és ÉBGV a megnagyobb épületekre, amelyeknek egy részében a tulajdonos vagy családja lakik. A lakásra és a telekre vonatkozó értékesítési kötelezettség alól a helyi tanácsok indokolt esetekben felmentést adhatnak, illetve a határidőt meghosszabbíthatják. Az értékesítési kötelezettség alól a Megyei Tanács általános érvényű felmentést olyan községek területére adhat, ahol a lakásigényeket mór kielégítették. A felmentés nem vonatkozik az üdülő- és a beépített üdülőtelektulajdonra. Ha valaki értékesítési kötelezettségének a meghatározott időpontig nem tesz eleget, akkor a vevőt a tanács jelöli ki. A tanácsi határozat utón a tulajdonos csak a megjelölt személynek adhatja el az ingatlant. Ha ilyen esetben a bérlő vásárolja meg a lakást, részére az OTP kölcsönt nyújthat. Előírják a rendeletek, hogy akinek az előírt mértéknél több lakása, üdülője, vagy beépítetlen lakó-, illetve üdülőtelke van, ezt 1972. június 30-ig köteles bejelenteni az állandó lakóhelye és az ingatlan fekvése szerint illetékes helyi tanácsnál. Előírják a rendeletek art is, hogy kártérítés nélkül állami tulajdonba veszik azoknak a személyeknek a beépítetlen telkét, lakás- és üdülőtulajdonát, akik 1963. március 22-e után jogtalanul hagyták el az országot és a hazatérést megtagadták. Nem vonatkozik a rendelkezés azokra, okik 1970. december 31-ig végképp visszatértek az országba, vagy ezt a szán- dékukat bejelentették és 1972. december 1-ig hazatérnek. rendelések teljesítését csak egymásfél évre vállalja és a visszaigazolt megrendeléseket sem teljesíti mindenkor határidőre. Kétségtelen viszont, hogy a gyártó vállalatok is igen nehezen alkalmazkodhatnak az esetenként egy-egy gépre vonatkozó rendelésekhez. Bizonyos készletekre lenne szükség. Késedelmesen teljesítik a kormányhatározatnak azt az előírását, hogy licenc-vásárlások- kal kell egyes sütőipari gépek hazai gyártását biztosítani. Változatlanul porbléma, hogy a sütőipari laboratóriumokból — a felhasználás időpontjához viszonyítva — későn küldik meg a liszt minősítését az üzemekbe. Előfordul, hogy az árut már el is adták, amikor a „körzeti" laboratóriumból közük a felhasznált liszt minőségi mutatóit, amelyhez alkalmazni kellett volna a megfelelő technológiát, Gondot jelent az is, hogy a sütőipari vállalatok nem rendelkeznek megfelelő raktártérrel. 1970-ben például a kötelezően előírt tíznapos lisztkészlettel szemben országos átlagban 7,7 napra elegendő készlet volt. Egyik-másik sütőüzemben mindössze három napra elegendő lisztet tudnak raktározni. A sütőiparban foglalkoztatottak száma — a kormányhatározat végrehajtásának eredményeként — növekedett, ugyanakkor a képesítéssel rendelkező munkások aránya a munkások összlétszámához képest az 1967. évi 72 százalékról 1970-re 61 százalékra csökkent. A rendszeres éjszakai munka mellett nagymértékű túlóráztatással igyekeznek pótolni a munkaerőhiányt. A jelenlegi bérdifferenciálással nem alakul úgy a szakma elismert, idősebb szakmunkásainak keresete, amint ez megilletné őket. Kevesebben jelentkeznek sütőipari tanulónak, mint amennyire szükség lenne, s a felszabadult fiatal szakmunkások is sokan otthagyják a nehéz szakmát, a sütőipart. Eredmények és yondok a sütőiparban
