Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
1971. szeptember 24. DUNANTÜLI NAPLÓ Fordítsunk nagy gondot az ifjúsági törvény (Folytatás az 1. oldalról) szóbanforgó kérdéseket. Mindenekelőtt azoknak a városoknak, vállalatoknak jó példájára hivatkozott, okik maguk is tettek valamit, vagy nem is keveset a tömegsport érdekében. Salgótarjánt, Miskolcot, Kecskemétet említette és a barcsi Vörös Csillag Tsz-t is a péidaadók sorában, majd az iskolai sport különös fontosságát ecsetelte. A szabadidő okos felhasználásáról Kocsis József, Győr megyei képviselő beszélt igen érdekesen és mindenekelőtt a tanácsok szerepét hangsúlyozta ebben. A városfejlesztési tervek, mint mondotta, teljesen ki- elégítőek, sőt, nem ritkán igen színvonalasak e vonatkozásban, csak amikor megvalósítják őket, a sport és testedzési létesítmények maradnak utoljára és — miután takarékoskodni kell — többnyire meg sem valósulnak. Pedig a tömegsportban óriási visszaesés tapasztalható és ezt éppen ebből az alkalomból kell elmondani, mert véleménye szerint, a tömegsport elválaszthatatlan az ifjúsági mozgalomtól. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jegyében folyt a vita, amelynek során végül is a jogok és a kötelességek szoros egysége kapta a legerősebb hangsúlyt, abban az értelemben, hogy az ifjúsági jogok gyakorlásának is kizárólagos alapja a jól végzett munka. Ez szabja meg az ifjúsági törvény megfelelő értékelését is, a törvényét, amely — mint számosán hangsúlyozták — nemcsak a mának, mégcsak nem is a holnapnak, hanem messzemenően a jövőnek szól. Minden egyes tételben, utalásában nagy lehetőségek rejlenek, ezek teljes megvalósítása azonban jelentős anyagi áldozatokat kíván, amelyek nem valósíthatók meg máról holnapra. Az áldozatokat azonban nem szabad félreérteni. Nem arról van szó —, amint azt Pullai Árpád hangsúlyozta —, hogy a felnőtt társadalom valamiféle ajándékot ad az ifjúságnak. Egyszerűen a jövőről van szó, arról, hogy az ifjúság újabb rétegeit tegyük fogékonnyá a közügyek iránt. Ebben is, mint a törvényjavaslat más fontos mondandójában, a képviselők teljesen egyetértettek, s így llku Pál válasza után a javaslatot törvény- nyé emelték. Ezután került sor az interpellációkra adott miniszteri válaszokra, majd berekesztették az országyűlés őszi ülésszakát. ismertetésére, propagandájára Másfél millió forintos támogatással Új KISZ-klubok a megyében Az eredményes, aktív KISZ- munka szinte alapvető feltétele az önálló KISZ-helyiség, ahol a fiatalok megtarthatják rendezvényeiket, összejöveteleiket, rendszeresen találkozhatnak egymással. A városokban, ahol nagyobb létszámú fiatalság nagyobb anyagi erővel rendelkezett, sikerült önálló KlSZ-heíyi- séget, klubot létrehozni, a községi alapszervezetek közül azonban csak nagyon kevesen voltak ilyen irigylésre méltó helyzetben. A helyiségproblémák megoldására indított akciót tavaly a KISZ Központi Bizottsága, amelynek lényege: a KB anyagilag is támogatja azokat az alapszervezeteket, ahol klubot szeretnének létesíteni a fiatalok, s ahol ők maguk is, a helyi szervekkel közösen tesznek valamit ennek érdekében. A KISZ KB a klub létesítésére fordítandó összeg egyharmadát vállalta, a többit — jórészt társadalmi munkával — helyben kell előteremteni. A baranyai községek fiataljai éltek ezzel a lehetőséggel, s az akció első évében, 1970-ben összesen 13 új KISZ klub létesült ilyen módon — erre 700 ezer forint támogatást kaptak az alapszervezetek. így jutottak önálló helyiséghez — többek között — a drávasztárai, sellyei, vajszlói, beremendi fiatalok. Az idén, a KISZ KB újabb 700 ezer és a KISZ megyebizottság 100 ezer forintos támogatásával 15 községben sikerül megoldani a fiatalok helyiségproblémáját. A klubok többsége kisközségekben létesül, így Turonyban, Egy- házashairasztiban, Gilvánfán, Alsószentmártonban, Erzsébeten, Olaszban, Boksán, Diós- viszlón, Endrőcön, Szentlászlón, Popródon, Luzsokon avatnak új KISZ-helyiséget ebben az évben. A két év alatt támogatásra fordított összeg — másfél millió forint — tulajdonképpen négy és fél milliót jelent, hiszen a támogatás csak az összeg egy- harmadát adja, a hiányzó kétharmadot a községi tanácsok, termelő- és fogyasztási szövetkezetek, és az építésnél, átalakításnál társadalmi munkában dolgozó fiatolok pótolják. Tegnap az országgyűlés vitájában felszólalt Csirke Anna, Baranya megye képviselője is. Az alábbiakban részletesen ismertetjük hozzászólását: A magyar törvényhozás háza az elmúlt 25 év alatt sok nagy- jelentőségű törvényt alkotott. Az ifjúságról legfelsőbb törvényhozó testületünk most először alkot törvényt, amely egységbe foglalja a magyar fiatalok jogait, kötelességeit, és lehetőségeit. — Mint Pécs városi képviselőnek és munkásfiatalnak, aki nem régen kerültem ebbe a magas tisztségbe, nagy megtiszteltetés, hogy a törvényjavaslathoz néhány gondolatot elmondhatok. Ifjúmunkás társaim nevében is mondhatom, hogy egyetértünk és helyeseljük, hogy a törvényjavaslat az ifjúság számára a társadalom többi togjával szemben nem előjogok biztosítására törekszik, hanem a jelenlegi adottságok alapján keretbe foglalja mindazokat a szükséges és törvénybe rögzíthető nevelési elveket, kötelességeket, amelyek maradéktalan végrehajtása biztosíték, hogy a felnövekvő nemzedék, szellemben és testben egyaránt örököse legyen az apák nemzedéke által megkezdett nagy ügynek, a kommunista társadalom építésének. Becsüljük a munkát, látjuk örömét és alkotó szépségét — Gyári, üzemi tapasztalataim igazolják, hogy tudatában vagyunk munkánk társadalmi hasznosságának, a ránk bízott feladatok teljesítésében érezzük a felelősséget. A törvényjavaslat tizenharmadik paragrafusát örömmel fogadjuk, amely kimondja: elő kell segíteni, hogy a fiatalok egyéni képességeiket és lehetőségeiket is figyelembevéve megfelelő élethivatást válasszanak. Apámtól, vezetőimtől ismerem, hogy korábban a tehetséges munkásfiatalok esti és levelező oktatás keretében vagy éppen ösztöndíjjal nagy számban továbbtanulhattak, jórészt közülük kerültek ki jelenlegi társadalmi, politikai, gazdasági életünk megbecsült vezetői. A mai munkásfiatalok számára sajnos korlátozottabbak a tanulási lehetőségek, sokszor a vállalati igények nem esnek egybe a továbbtanulni szándékozók terveivel, pedig azt érezzük, hogy a társadalmi fejlődés is egyre fokozottabb igényeket támaszt szakmai, politikai és általános műveltségünkkel szemben. A technikai forradalmat, a magasabb színvonalat csak jól képzett munkások tömegével lehet országunkban sikerre vinni. Minden fiatal életében az egyik és talán legnagyobb dolog a pályaválasztás. A fiatalok szakmai továbbképzését az országgyűlés a szakmunkástörvényben már rögzítette. — Úgy vélem, hogy reális igény a szakmát választani kívánó fiatalok részéről, lássa jobban foglalkozásának jövőjét. Például, hogy napjainkban nagyon sokszor halljuk az építőipar gondjait, de annál kevésbé ennek a szakmának az érdekességét és az előtte álló fejlődés lehetőségeit. Megnyugvással vették a Baranya megyei bányászfiatolok a 21. bányásznapon, hogy a minisztérium vezetői, a tv, hangsúlyt adott ennek a nehéz, nagy becsületet érdemlő szakmának. Talán a bányászutánpótlás biztosítósa könnyebb lesz ilyen jövő ismeretében. A jó munkahelyi közérzet egy adott üzemen belül nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Nem mindegy, hogy a fiatalok a pályakezdők, akik jól felszerelt tanintézetekben, tanműhelyekben tanultak, milyen körülmények közé, milyen légkörbe kerülnek be. Nem mindegy, hogy első munkahelyükön meglelik-e alkotókedvüket, művezetőjük, csoport- vezetőjük hogyan fogadja őket. Vagy pedig könnyen vándormadarakká válnak. Sok múlik az üzem vezetésén, az idősebb munkatársak segítésén. Nekünk fiataloknak is többet lehet egymással törődnünk. Ha szakképzett fiatalokat segédmunkásként alkalmaznak, nincs lehetőségük szakmai tudásuk bizonyítására, ez elkeseríthet, cinikussá és közömbössé tehet sok fiatalt. Épp ezért nagyon sokat jelent, hogy törvénybe kerül a tizenhatodik paragrafus második bekezdésében, hogy: minden felnőtt dolgozó erkölcsi és munkaköri kötelessége, hogy a rábízott fiatal fejlődésével törődjék, neki szakmai tapasztalatait átadja és példamutatással is nevelje . . . „A munka mindenki számára becsület és dicsőség dolga", de. ehhez az is kell, hogy az ügyeskedők, a könnyen élők, a vándormadarak ne kerüljenek sokkal jobb pozicióba, mint a szakmát szerető, becsületes munkásfiatalok. Ahhoz, hogy mi fiatalok idővel beletanuljunk a vezetésbe, segítségül legyünk a kis és nagy dolgok megoldásában, ahhoz az is kell, hogy munkahelyünknél távolabb is lássunk, aktív közéleti emberek legyünk. Ezt ifjúkorban kell elkezdeni. Baranyában a párt ifjúság- politikai törekvéseit megértve, az elmúlt másfél év alatt a különböző szervekben javult a fiatalok képviseleti aránya. A megválasztottak többsége azonban most tanulja nemzedékét képviselni, ebben segítségre van szükség. Kérjük ezt a segítséget, sokszor türelmet — ami az állami életben, a párt és más szervek munkájában sokszor megtérül. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A törványjavaslat kimondja: „az ifjúság közéleti tevékenységének elősegítése érdekében az állami szervek és szövetkezetek vezetői (vezető testületéi) kötelesek: a vezetésük alatt működő szerv működéséről a fiatalokat tájékoztatni, a feladatok teljesítéséhez segítségüket kérni és igénybe venni". Ezen törvényjavaslat elfogadása esetén tehát nemcsak a vezetői módszer, hanem a törvény szigora is kötelezi a vezetőt, hogy az ifjúsággal, az ifjúság képviselőivel aktív munka- kapcsolatot építsen ki. Annak a véleményemnek szeretnék ezzel kapcsolatban hangot adni, hogy számunkra, fiatalok számára az ifjúsági vezetők számára ennek gyakorlati megvalósulása nagyon sokat fog jelenteni. Az ifjúságnak természetesen más igényei is vannak, mint a És egy napon megfordul minden... Falusiak „városban N/1 ondják, hogy „isten-há' ‘ tamögött", hát valóban hátatfordított ennek az eldugott kis településnek, Erdőfűnek. De nem szégyenből, hiszen — amit már a neve is sejtet — olyan lélektisztítóan szép vidék ez a Duna mentén, erdőségeivel, holtág-beli nádasaival, csemetekertjeivel, hogy az ember csendesen eltűnődik: talán itt kéne élni, a „technikai forradalom” zajától távol, a lehető legszerényebb igényekkel. Két esztendeje, hogy kintjártam és éppen e gondolatok miatt akkoriban nem voltam biztos benne: jó szolgálatot teszek e néhány erdőfűi család érdekében, ha a riport legszűkebb otthonuk elhagyására ösztönzi őket? Elfogadhatóvá átalakított - de mégis régi — cselédházakban laktak itt családok: sorház, apró ablakokkal, mindjárt a konyhába nyíló külső ajtókkal, szemközt, párhuzamosan minden lakáshoz tenyérnyi veteményeskert, kutyaól, disznóól, baromfiól, s ehhez egy zsúfolt közösség a maga teljes nyíltságával, amely úgy volt minden titoktól mentes, mint a kiaggatott, köteleken száradó, hófehér ágynemű-erdő. És a gond is közös volt: az erdőgazdaság még ad ugyan munkát, de az állami gazdaság egyre kevesebbet, mert gépesít, vegyszerezi a kukoricát, j ez érthető, így olcsóbb és gazdaságosabb. Az öregek még ragaszkodnak az árnyas utcákhoz, a Duna-parti füzesek alján a peca-helyekhez, de mi // lesz az ifjabbakkal? Az apróbb- ját iskolába Kémesre, 8 kilométerre viszi a busz, de télen lerohad a motor a hóban, egy kínlódás az egész. A tizenéveseknek meg „ablakot nyit a világra" a tévé és tudják, hogy Erdőfű néhány kilométeres körzetén túl már egészen másképpen élnek az emberek, hát ebből a körből ők szabadulni akarnak minden áron. Sokaknak sikerült. Beremenden beszélek most Rozsnyai Györggyel és IFJ. STADLER SÁNDORRAL. — Amikor maga annak idején kintjárt, voltak itt a megyétől, járástól is, gyűlésen mondták, menjünk Beremendre, vállaljunk munkát, aztán majd véglegesen letepedhetünk a siklósi új lakótelepen. Huszonegy család iratkozott fel, de mire a költözködésre került a sor, sokan visszamondták. Tizennégy család indult útnak, köztük mi is. — Apám maradt volna, nehezen mozdult ki, de most már nem bánja. Együtt dolgozunk — mondja ifjú Stadler. — Mennyi volt a jövedelmük Erdöfűn? — Ketten, apámmal havi háromezerötszázat kerestünk, illetve ebbe beleszámítva az illetményföld utáni hasznot is. Ezer négyszögölt kaptunk az erdőgazdaságtól, de ez csemetés volt, a fák közé kukoricát, krumplit ültettünk, futónövényt már nem volt szabad. Mindig volt két hízónk, aztán baromfi, ez-az. Jól kijöttünk, szüléimét, ha valami visszatartotta, hát akkor ezek a dolgok. Most meg panelházban lakunk, központi fűtés van, villanybojler, fürdőszoba, villanytűzhely, az új környezetet én szoktam meg leghamarabb, aztán a kishú- gom és anyám. A világért visz- sza nem mennénk. Ketten apámmal négyezret keresünk. ROZSNYAI GYÖRGY: - Nekem kevesebb a jövedelmem, viszont a rezsi nagyobb. Erdőfűn 15 forint lakbért fizettünk, itt háromszázat és egyedül keresek, mert nincs illetményföld, ahol az asszony dolgozhatna. Itt meg munkát nem tud vállalni, mert a kisgyereket nem veszik be a bölcsődébe, a nagyobbikat meg az óvodába, illetve csak akkor, ha dolgozik. De hát ez olyan, mint a tyúk meg a tojás: melyik volt előbb? — Tehát nehezen élnek az új körülmények között . . . — Igen, de visszaút nincs, nem is akarom. Éhen nem halunk, bár az erdófűiek mondták akkoriban, hogy „fölkopik az állatok, ha elköltöztök a gyár mellé". De nézze: nekem tönkrement a gyomrom, a kezem, évekig dolgoztam az erdészetnél, vágtam a fát a Still- motoros fűrésszel, kirázta a lelkem is. Nem mondom, hogy a cementgyártásnak nincsenek hátrányai: itt meg a port nyeljük. Tavaly ősszel Vácra, a DCM-hez irányítottak bennünket tanfolyamra, most jöttünk haza néhány hete, könnyűgépkezelői vizsgát tettünk. Van már némi tapasztalatunk. Keserves áron szereztük meg, azt is mondhatom. Elhagyni egy csendes világot, a megszokott otthont, hosszú évek után - ez még csak hagy- ján. De ezek a családok, és a családi ősök, az elődök is földön dolgoztak, az „isten szabad ege” alatt, érzelmi világuk, szokásaik, gondolataik mindmind a földhöz, a szabad természethez kötődtek. És egy napon megfordul minden: belépnek egy ipari közegbe, hatalmas épületek, gépek, falak közé, ahol nem csak óra és a nap állása méri az időt, hanem műszerek, automaták, tonnányi termékek, turbinák és dübörgő gépek szinkronba hozott egysége. — Soha nem voltam hanyag ember — mondja Rozsnyai —, de valahogy nehéz volt megszokni a pontosságot. Az erdészetnél is von fegyelem persze, de hát . .. kerékpárral jártam munkába, elkapott egy vihar, egy eső, vagy defekt, hát késtem félórát, rádolgoztam, nem számított. Itt f/iszont pontosan csengetnek, a régi gyárban és majd az újban is. De tudja-e, hogy ez tulajdonképpen tetszik nekem. Pedig ... más miatt is nehéz volt a helyzetünk. Vácon elméleti oktatást kaptunk, rendben van, de gyakorlati képzésben már keveset. Nem igen kerültünk gép mellé, azt viszont tudták mondani, hogy „beremendiek, gyedünk takarítani . .. !” Ért engem ugye? Szóval, úgy éreztük, mintha kicsit mellőznének bennünket, mert — kimondom, ahogy van - „faluról" jöttünk. Itt persze más a helyzet, azért itthon vagyunk. Rozsnyai sovány, fiatal férfi, kissé merengő típus. Ifjú Stadler gyerekarcú, azt hiszem, húszon aluli, szemmel láthatóan tetszik neki sorsának merőben új alakulása. Azt mondja: „Esténként bemegyek a városba, presszóba, moziba, föl a várhoz. . ." A városba, Siklósra. Még nem város, de már látja Siklós jövőjét. És a gyárét? Mit tudnak az új gyárról, az épülő BCM-ről? Hogy 1 millión felül ad, tudják. Azt is, hogy jelenleg mit, hol, kik szerelnek, hol tart az építkezés. De ipari munkássá válásuknak nem ez az első jele. Hanem az aggodalom és a féltés. — ... Ha itt is úgy működik a kemence, mint Vácon, a DCM négyes kemencéje, akkor lesz gond elég . .. Rab Ferenc munka, a munkavégzés lehetőségei, bár ezek elsődlegesek. Mi fiatalok, életkorunkból adódóan szeretünk művelődni, sportolni, szórakozni. Ismerve az illetékes párt, KISZ szervek álláspontját is, ezekre támaszkodva és tapasztalataim alapján mondhatom, hogy megyénkben, városunkban, de azt hiszem mindenütt még nagyobb támogatásra van szükségünk szabadidőnk hasznos, kellemes eltöltéséhez. Itt nem feltétlenül anyagi eszközökről van szó, hanem a meglévő lehetőségek, objektumok az ifjúság számára történő jobb hasznosításáról — és arra is szükség lenne, hogy ne csak az ifjúsági szövetség vállalkozzék a fiatalok ilyen jellegű igényeinek kielégítésére. Azt is hozzáteszem, hogy az ifjúság társadalmi összefogását, munkáját ennek érdekében jobban meg kell a jövőben oldani. Adni kell ahhoz is, hogy kaphassunk. Tisztelt Országgyűlés! Helyesnek tartom a törvény- javaslat azon megfogalmazását, amely összefoglalja a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség jogait, helyét és szerepét a magyar közéletben. A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek megyénkben eddig is számottevő szerepe volt, de hogy ez ilymódon bekerül az ifjúsági törvénybe is, csak elősegítheti, hogy a KISZ minden egyes szerve valóban betöltse a párttól kapott hivatását, az ifjúság kommunisto szellemű nevelésének és ügyének bátor képviseletét. Tisztelt Országgyűlés! E nagyjelentőségű törvényjavaslat elfogadása után javaslom, hogy megyénk képviselő- csoportjai is más szervek mellett, — fordítsanak nagy gondot ennek széleskörű megismertetésére és propagandájára. A törvény előkészítése a legszélesebb demokratizmus alapján történt, nagyon sok fiatal mondott véleményt a törvény- tervezethez. Most amikor az ország közvéleménye elé kerül a hosszú előkészítő munka eredménye, — az a véleményem, hogy átfogó, szervezett propagandát kell a társadalmi szervek, állami, gazdasági vezetők, a szülők és nem utolsó sorban a fiatalok körében kifejteni a megvalósulás érdekében. Kérem, ne vegyék szerénytelenségnek, ha arra kérem képviselőtársaimat, hogy mindenki legyen személyes agitátora, megvalósítója a törvényben foglaltaknak. A megismerésen túl, nagyon fontosak a végrehajtási utasítások, amelyeket nagyon várunk és amelyekre támaszkodva lehet majd egy-egy területen eredményesen dolgozni. A Baranya megyei képviselő- csoport megtárgyalta a törvénytervezetet és képviselőtársaim megbízásából is elfogadásra ajánlom a Tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm figyelmüket. A „Mecsek" Kisállattenyésztő Szakszövetkezet 1971. szeptember 25-én 17 órakor a PIK KULTÚRTERMÉBEN Pécs, 4 Bajcsy-Zs. u. 4. sz. alatt tartja szakmai értekezletét Előadó: dr. Csikváry László Előadás témája: 1972—73. évi nyúlértékesítés lehetőségei. Csehszlovák tanulmányút tapasz» taiatai. Vetítés. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy leltározás miatt október 1—12 közötti napokon ZARVA TARTUNK. AMFORA — ÜVÉRT lerakat. Pécs, Megyeri út 99, szám, I Megszavazták az ifjúsági törvényt