Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

6 DUNANTCL NAPLÓ 1971. szeptember 22. «MG ELET Magyarország és a Közös Piac A társaság hírei összeállították a második fél­évi és a jövő év első felének munkaprogramját o Magyar Közgazdasági Társaság megyei csoportja legutóbbi vezetőségi ülésén. A csoport ez évi leg­nagyobb eseményére október 22-én kerül sor, amikor újra­választják a vezetőséget. Ezen a napon az elképzelések szerint Faluvégi Lajos pénzügyminisz­ter tart előadást. A szeptember és október havi előadások: Fiatal Közgazdák Klubja. Szeptember: Aktuális gazda­ságpolitikai kérdések — dr. Nagy József, a Megyei Párt- bizottság titkára, a csoport el­nöke. Október: Eszmecsere a Köz­gazdaságtudományi Egyetem Pécsi Kihelyezett Tagozatának hallgatói és a fiatal közgazdák között. A számítástechnika kialakulá­sa és fejlődése — Bajusz Ba­lázs SZOV osztályvezető. Szövetkezeti szekció: Szeptember: Hogyan segíti a termelőszövetkezeti munka ha­tékonyságának növelését az élelmiszeripari kooperáció? — Éber Imre, a szentlőrinci tsz el­nöke ismerteti a MECSEKTEJ társulás tevékenységét és az eddigi tapasztalatokat. Október: A zöldségtermesztés gazdaságosságának problémái — előadás és konzultáció, mi­nisztériumi előadóval. Mezőgazdasági szakbizottság: Október 7-én: Gazdasági irá­nyítás és anyagi érdekeltség a mezőgazdaságban — dr. László János, a közgazdasági tudomá­nyok doktora, egyetemi tanár. Statisztikai szakbizottság: Október 14—16: A II. Magyar ÁKM (Ágazati Kapcsolatok Mérlege) Konferencia Siklóson. Gazdasági Szakemberek Klub­ja: Október: Ozemlátogatással egybekötött tapasztalatcsere a Pannónia Sörgyár új palackozó üzemében. Kereskedelmi szekció: Október: A vállalati belső mechanizmus korszerűsítése — dr. Gitta Imre, a pécsi Cent­rum Áruház főkönyvelője. A ke­reskedelempolitika időszerű kér­dései — minisztériumi előadó. Ipari munkabizottság: Október: A vállalati szervezet, Információrendszer számviteli szerepe az új mechaniznTunban — Marcsányi Zoltán, a Köny- nyűipari Minisztérium osztály- vezetője. Magyarország jelentős ke­reskedelmi forgalmat bonyolít le a Közös Piac tagországaival. Hogyan látjuk ennek a keres­kedelemnek a jövőjét? A kér­désről, annak kapcsán, hogy az év első felében erősen pasz- szív volt a külkereskedelem áru­mérlege, csökkent a kivitel a dollár elszámolásban, egy nem­régi sajtótájékoztatón dr. Bíró József külkereskedelmi minisz­terünk is kifejtette véleményét. Zárt típusú integráció / Mindenekelőtt az integráció előtérbe kerüléséről kell beszél­nünk. A gazdasági integrációs folyamat gyökerei ahhoz az ob­jektív törvényszerűséghez nyúl­nak vissza, hogy a megnöveke­dett termelőerőknek nagyobb felvevőpiacra van szükségük. A Közös Piacot megalapító európai tőkés országokat is az a szándék vezette, hogy a szűk nemzeti határokon túlnőtt ter­melőerők és a nemzeti piacok keretei közötti ellentmondást feloldva, nagyobb felvevőpiacot teremtsenek és egyben növel­jék nemzetgazdaságaik ver­senyképességét más fejlett gaz­daságokkal szemben. A Közös Piac sajátos, zárt típusú integ­ráció: zárt jellege abban nyil­vánul meg, hogy a tagjai kö­zötti kereskedelmi akadályok megszüntetésével egyidejűleg, a kívülálló országokból szár­mazó importot különböző esz­közökkel nehezítsék. A Közös Piac megzavarta az európai országok hagyományos gazdasági kapcsolatait. A rajta kívül álló európai tőkés orszá­gok közül Anglia, Dánia, Nor­végia és Írország e probléma megoldását abban látja, hogy belépjen a Közös Piacba; a | semleges európai országok pe- I dig abban, hogy valamiféle (ffeferenciális rendezésben egyezzenek meg vele. Mindez arra vezet, hogy Európában olyan újfajta kereskedelempo­litikai egység jönne létre, me­lyen kívül csupán a szocialista országok állnának. A kedvez­ményezett rendszerben a vá­mok és egyéb kereskedelmi akadályok megszüntetése, il­letve csökkentése révén a mun­kamegosztás gyorsan fejlődne, míg a szocialista országok ver­senyhelyzete a nyugat-európai piacokon jelentősen romlana. TISZTA GYAPJÚ ES SZINTETIKUS FÉRFI RUHASZÖVETEK I Sima és Sottis (150 széles) női ruhaszövetek 30—50 SZÁZALÉKOS LEÉRTÉKELT ÁRON kaphatók a PÉCSI ÁFÉSZ • ruházati boltjában. Hal tér 5. szám. Egy ilyen helyzet kétségtelenül negatívan befolyásolná a kelet­nyugati gazdasági kapcsolato­kat, illetve az összeurópai gaz­dasági együttműködést. A diszkrimináció ellen Magyarország álláspontja szerint Európa népeinek biz­tonságát, jólétét mindenképpen az összeurópai gazdasági együttműködés minél nagyobb mérvű kibontakozása segíti elő és semmi esetre sem Európa elkülönült gazdasági tömbök­re szakadása. Nagy jelentősé­get tulajdonítunk az egymástól eltérő gazdasági-társadalmi rendszerű országok közötti gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésé­nek. A világméretű és ezen belül az összeurópai gazda­sági / kapcsolatok bővítése, amellett, hogy a nemzetközi munkamegosztásban rejlő tar­talékok kölcsönösen előnyös ki­aknázását szolgálja, egyben a békés egymás mellett élés po­litikájának is egyik legfonto­sabb eszköze. Mire törekszik Magyarország a Közös Piaccpl való kereske­delmi kapcsolatokban? Első­sorban arra, hogy az exportunk fejlesztését és biztonságát elő­segítő kereskedelmi-gazdasági megállapodások létrehozásával a velünk szembeni diszkrimi­náció még meglévő elemeit megszüntessék. A fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünk­nek — a korábbi erőfeszítések eredményeként — ma mór mint­egy egyharmadára alkalmaz­nak csak a partnerok kereske­delmi korlátozásokat. Ezen kívül a tőkés export 26 százalékát érinti a Közös Piac agrárrend­tartása, amely szigorúan nézve ugyan mennyiségi korlátozás, de annál időnként súlyosabb kihatású korlátozást jelent. A cél a diszkriminatív mennyiségi korlátozások megszüntetése, te­hát annak elérése, hogy expor­tunkat ugyanolyan elbánásban részesítsék, mint bármelyik tő­kés ország szállításait. Figyeljük Angliát Több hosszúlejáratú megálla­podás — Franciaországgal, Olaszországgal és az NSZK-val — ma már előirányozza a disz­kriminatív korlátozások 1974. végéig történő megszüntetését. Soronkövetkező új hosszúlejá­ratú megállapodásainkban partnereink részéről hasonló kö­telezettségvállalásra törekszünk. Nagy figyelemmel kísérjük Anglia közös piaci belépését, az arra irányuló tárgyalásait, mert Magyarország úgy ítéli meg, hogy amennyiben a be­lépésre sor kerül, az a jelenleg kedvezően fejlődő kétoldalú kapcsolatainkat zavarni fogja és azok fejlődésére hátrányos következményekkel jár. Hogy csak egy körülményt említsünk, Anglia belépése esetén a Kö­zös Piac tagországai vámmen­tesen szállíthatnak áruikat az angol piacra, az integráción kí­vül maradó EFTA-országok pe­dig — amennyiben a Közös Piaccal előirányzott preferen- ciális megállapodásaik lét-e- jönnének - ugyancsak vám­mentesen, vagy lényeges vám- kedvezménnyel exportálhatná­nak. A magyar exportot azon­ban a vámok teljes egészében sújtanák, így kivitelünk ver­senyképessége omlana. Foko­zottan érvényesülnének a hát­rányos következmények a me­zőgazdasági szállításoknál, hi­szen a csatlakozás esetén az angol piacon is a Közös Piac szélsőségesen protekcionista agrárimport szabályozásába üt­köznénk. Magyarország a diszkriminá­ciótól mentes órucsereforgalmi kapcsolatok mellett az együtt­működés korszerűbb formáinak kibontakoztatására törekszik. Ilyen elsősorban a magyar vál­lalatok és a külföldi cégek kö­zötti ipari, műszaki kooperáció. Ezeket a kooperációkat ható­sági oldalról is elősegítik, szor­galmazva olyan megállapodá­sok kötését, melyben a szerző­dő országok a kooperációs szál­lításokra kölcsönösen speciális kedvezményeket nyújtanak, s vegyesbizottságok létesítésével, szerződéssel' elősegítik mind több kooperáció létrejöttét. Amiben több munka van A magyar vállalatokon a sor, hogy ezeket a kereteket megtöltsék tartalommal. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nemzetközi kereskede­lem hosszútávú tendenciája a gépek és ipari késztermékek cseréjének — az anyagok és az élelmiszerek cseréjénél — gyor­sabb ütemű növekedése. A fejlett tőkés országokba irá­nyuló kivitelünkben azonban a gépek és ipari késztermékek részesedése alig 20 százalék; a 40 százalékos mezőgazdasági és élelmiszer szállításainkban pedig ugyancsak alacsony a feldolgozott áruk aránya. Át kell tehát alakítani export- struktúránkat. Amelyik termek­ben több munka van, azt na­gyobb sikerrel vihetjük a piac­ra. Gyors reagálás, rövid ha­táridők, kiváló minőségű áru, versenyképes ár. Nagyjából ezek azok a tulajdonságok, me­lyeknek birtokában helyt áll­hatunk a világpiacon és fokoz­hatjuk kereskedelmünket a Kö­zös Piaccal. A valutaközpontok eltolódása USA EWG Vége a dollárnak, mint nemzetközi vezető valutának. Kötelezd aranyra beváltásának visszaállítására csak akkor lehetne gondolni, . ha olcsóbb lenne, vagyis, ha leértékelnék. Ábránk az USA é* az Európai Gazdasági Közösség (EWG) valutatartalékainak alakulá­sát mutatja milliárd dollárban 1955 és 1971 között. Az idei év derekára az USA valutatartaléka 10,9 millárd dollárra zsugorodott, mig az EWG tartalékai 33,6 milliárd dollárra rúgnak. Világgazdasági figyelő Számítástechnikai szakemberképzés Közismert gondunk: nagy a hiány a számítógépes szakem­berekből. Egy magyar elektro­nikus számítógépre körülbelül 25—28 szakember jut a kívá­natos (a gép nagyságától füg­gő) 40—80 helyett. Vidéken ta­lán nem is a gépeket kiszol­gáló szakemberekben van a legnagyobb hiány, hanem a vállalati számítógépes és szer­vezési ismeretekkel rendelkezők­ben, nélkülük ugyanis egy bér­munkairoda emberei nem, vagy csak nagyon nehezen boldogul­nak. Nos, az idei évtől kezdve már nagyobb léptekkel hala­dunk előre a szakemberképzés­ben. Amerikai cég tanfolyama Nyár végén érkezett vissza a Központi Statisztikai Hivatal Számítástechnikai Oktató Köz­pontjába, a SZAMOK-ba a Frankfurtban tanuló számítás- technikai oktatók utolsó cso­portja is. A 42 fiatal szakem­Pécsett két tanfolyamot indít a SZÁMOK bér a nyáron Frankfurt am Main-ban az amerikai Control DATA cég tanfolyamát végezte. A világ egyik legnagyobb szá­mítástechnikai mammutvállala- tától a SZÁMOK hét évre szóló oktatási licencet vásárolt. A Control DATA vállalata a hazai oktatógárda egy részének ki­képzését. valamint azt, hogy hét éven keresztül a rohamosan fejlődő számítástechnika okta­tásának valamennyi új jegyzetét és segédeszközét átadja ma­gyar partnerének. A számítástechnikai szakem­berek alapképző, valamint to­vábbképző speciális témájú tanfolyamait az elmúlt tanév­ben több mint hétezren látogat­ták, kétszer annyian, mint 1969 —1970-ben. A tanév során a különböző képesítést nyújtó tan­folyamokon több mint ötezren szereztek oklevelet. Az új tanév oklevelet adó 'tanfolyamaira csupán a fővárosból ötezren jelentkeztek. Mivel az új tan­évben az ország hat vidéki nagyvárosában, Győrött, Deb­recenben, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Pécsett indul meg a számítástechnikai szakembe­rek képzése, a hallgatók számá­nak újabb jelentős emelkedé­sére lehet számítani. Az okle­velet adó tanfolyamokra jelent­kezők felvételi vizsgát tesznek, melynek mércéjét az idén je­lentősen megemelik. Diplomamunkát kell készíteni Pécsett, a Technika Házában a múlt héten tartották meg a felvételi vizsgákat — teszteket. A felvételizők három megyéből, Somogybái, Tolnából és Bara­nyából jelentkeztek. Főként kö­zépszintű, számviteli és műszaki munkakörökben dolgozó válla­latvezetők. A teszteket most ér­tékelik ki. A SZAMOK két tan­folyamot indít Pécsett; folyamat­szervezőit, ennek középiskolai végzettség, és rendszerszervezői tanfolyamot, amelynek főiskolai vagy egyetemi végzettség az előfeltétele. Az előbbi 2, az utóbbi 3 éves, a tanfolyamok létszáma 45, illetve 30 fő. A hallgatók számára hetente egy­szer tartanak előadásokat az Orvostudományi Egyetemtől bé­relt előadótermekben. Az elő­adók zömmel pécsi szakembe­rek. A tanfolyamok tananyaga hamarosan elhagyja a nyom­dát. Tanévkezdés: október első felében. A hallgatók valamennyi tan­tárgyból záróvizsgát tesznek, a maguk választotta témából dip­lomamunkát készítenek, melynek megvédése után diplomát kap­nak. Az így nyert szakképzett­ség alkalmassá teszi őket a gazdasági és egyéb szervezet hatékony működését biztosító számítógépes döntési és infor­mációrendszer tervezésére és szervezésér«. Nixon nem akarja lebegtetni elnökválasztási esélyeit Régóta rosszul működött a nyugati világ valutarendszere. Az amerikai pénzügyi körök elemzése szerint a vezető nyu­gat-európai országok és Japán hosszú idő óta szándékosan tar­tottak fenn devizájuk nem reá­lis, a dollárhoz kepest a tény­leges értéknél alacsonyabban tartott árfolyamszintjét. Ezzel — amerikai vélemény szerint — az volt a céljuk, hogy megkönnyít­sék exportáruik számára a ver­senyfeltételeket a nemzetközi és mindenekelőtt az amerikai pia­con. A washingtoni szakértők számára „dramatizálta" a hely­zetet, hogy az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege, amely 1893 óta mindig felesleggel zá­rult, 1971-ben azonban defici­tet mutatott és valószínű, hogy ez a deficit év végéig megma­rad. A bomba Nixon „gazdasági csomagtervének’’ közzétételével robbant. Az USA —, hogy part­nereit nemzeti valutájuk felér­tékelésére kényszerítse és meg­drágítsa ezeknek az országok­nak az exportját, megjavítva a maga áruinak nemzetközi ver­senyfeltételeit — elvágta a dol­lár és az arany közti köteléket és 10 százalékos különadót ve­tett ki mindennemű importra. Nixon bejelentését követően ki­robbant a valutaháború. Az USA partnerei tiltakoztak, kö­vetelték a 10 százalékos import­adó eltörlését és a dollár le­értékelését, de az USA hajtha­tatlan maradt, s végül is ők vol­tak kénytelenek engedni. Az NSZK már korábban bejelentet­te: szabadon „lebegteti” a már­ka árfolyamát, s három hóna­pos lebegés után a márka a dollárhoz viszonyítva 7 százalék­kal ér többet a hivatalos árfo­lyamnál. A nyugat-európai or­szágok, a makacskodó Francia- ország kivételével, sorra bead­ták derekukat, s végül Japán is úgy döntött, lebegteti a yen ár­folyamát. Mindez egyenértékű a felértékeléssel. Közben megkezdődött az út- I keresés, a tőkés országok meg- i próbálják kialakítani közös ál- i láspontjukat a valutarendszer I valamiféle átfogó reformja te- j kintetében. A múlt héten Lon- J donban összeültek a Tízek. A i vezető tőkés pénzügyi hatalmak találkozója teljes kudarcba ful­ladt. Tisztázódtak az álláspon­tok, s kiderült, az USA és kilenc partnere között a szakadék na­gyobb, mint képzelték. Wa­shington szemmel láthatóan úgy érzi, hogy az erő helyzetéből tárgyalhat, Nixon csomagtervé­nek egyetlen részletét sem haj­landó alku tárgyává tenni és partnereitől teljes behódolást követel. Ebben a helyzetben nemigen várható eredmény a Nemzetközi Valuta Alap wa­shingtoni közgyűlésétől sem. Fel kell készülni arra, hogy a va­lutaválság hosszú ideig elhúzó­dik. Nos, dióhéjban ennyi a va­lutaháború története. De miért is követelik az amerikaiak a nyugati világ teherviselésének újraelosztását? Eddig az USA hajlandó volt a vezető szerep­pel járó terheket viselni, most azonban Nixon elnök kijelen­tette, a jövőben Amerika saját nemzeti érdekeit részesíti el­sőbbségben. Miért a fordulat? Az okokat boncolgatva a Fi­nancial Times cikkét idézzük. Az amerikai felfogásban be­következett változást előre vetí­tették a vietnami háború súlyos gondjai, az országban saját problémái felé fordulása, vala­mint az amerikai vezetők ismé­telt nyilatkozatai az USA szö­vetségeseinek kötelezettségeiről, Amerika mindinkább befelé te­kint és gazdasági céljainak el­érésében mind kevésbé hagyja magát külső politikai megfonto­lásoktól befolyásolni. A lap szerint a mai helyzet­ben a legnagyobb hangsúly nem az olyan technikai kérdé­seken van, hogy az USA az aranyárat felemeli-e, vagy hogy a valuták ingadozási határai milyen szélesek lesznek. Mind­ezeknél sokkal fontosabb az amerikai szemléletben bekövet­kezett gyökeres változás. Az USA vezetői egyáltalán nem mondják meg, mit követelnek a többi nyugati országtól, sőt, ma még talán maguk sem tudják. A kormányzat egyetlen célja, hogy a 15 hónap múlva tartan­dó elnökválasztást megnyerj«. Ehhez pedig kedvező feltétele­ket teremtettek a mostani hely­zettel, bármilyen súlyos is le­gyen ez az USA oartner orszá­gaira nézve. Ezek az országok jelenleg még csak tárgyalási javaslatot sem tudnak kidolgozni, amelyet az USA elé terjeszthetnének. Az USA ugyanis a valutaparitá­sok módosítását, a védelmi költ­ségek teherviselésének átcso­portosítását és egyes nem vám­jellegű kereskedelmi korlátozá­sok eltörlését követeli. A köve­telések terheit valakinek viselnie kell. Hogy a számlát kicsoda és mily mértékben fizesse, az nem lesz egykönnyen eldönthető olyan országok között, melyek mindegyike a saját érdekét ré­szesíti előnyben a közös érde­kekkel szemben. Nixon a vámpótlék bevezeté­sét három szemponttal indokol­ta: a dollár védelmével, a fi­zetési mérleg megjavításával és új munkaalkalmak teremtésé­vel. Mindezek a célkitűzések pedig előtérben fognak marad­ni a választási kampány egész tartama alatt. Már csak ezért sem lehet egyhamar a vámpót­lék eltörlésére számítani. Az USA partner országainak tehát, ahelyett, hogy hiábavalóan eről­tetnék a vámpótlék megszünte­tését, inkább azon kellene gon­dolkodnak, hogy miképpen enyhíthetik a pótlék súlyos ki­hatásait. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell kerülniök a pro­tekcionizmusra vezető rendsza­bályok további elterjedését — íria a Financial Times. Összeállította: Miklósvári Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents