Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
6 DUNANTÜL NAPLÓ 1971. szeptember 19. III. Országos Kisplasztikái Biennálé Bocz Gyula: Virágok A kiállításra kerülő művek együttesen képviselik a magyar szobrászatkisplasztika elmúlt évek során elért eredményeit, útkereséseit, új, legalábbis nekünk új törekvéseit, valamint a hagyományokhoz való túlontúl kötöttségeit Bányai József: Ulö nő 1967-ben az első, kísérletnek számító kisplasztikái biennálén Kiss Nagy András kapta az első díjat plakettjeire. A második díjas L e s e- n y e i Márta lett. Ök mindketten szereplői és erősségei a következő két biennálénak is. Harmadik díjas N é- meth Mihály lett. 1969-ben első díjas S c h a á r Erzsébet, második díjas A s s z o n y i Tamás, harmadik díjas pedig Kis Kovács Gyula. Ekkor három eszmei díjat is kiadott a rendezőbizottság. Pécs város nagydíját Borsos Miklósnak, Baranya megye nagydíját K e r é n y i Jenőnek, a Janus Pannonius Múzeum nagydíját Vilt Tibornak juttatva. Az ez évi, harmadik biennálé terjedelmében ugyan kisebb az előzőnél, kevesebb a résztvevők száma is, de a kisplasztikái törekvések differenciáltabban jelentkeznek egyúttal. Az első díjat Bocz Gyula három Virágja nyerte el. Boczot sokan elsősorban faragott kövei alapján ítélték meg ezidáig. Erőteljes plasztikai megformóltság, belső feszítő erő jellemzi márványba faragott szobrait. A monumentalitás iránti igénye érezhető kisméretű köveiben éppúgy, mint a most születő nagy Villány-hegyi vállalkozásának formálódó körvonalaiban. Az anyagban gondolkodik, annak törvényszerűségeit munka közben, a részletek módosítása árán is, tiszteletben tartja. Felfedezte egykor a fában rejlő artisztikumot. Korábbi fa szobrait általánosan az jellemezte, hogy megelégedett a meglévő formák kibontásával, bemutatásával, úgy hogy a természeti forma szépsége meghatározó jellegű maradt. Az utóbbi években azonban már faszobrain is szakított ezzel a gyakorlattal, az anyag már elveszítette eddigi primer, meghatározó szerepét és a kifejezés eszközévé szelídült. Első díjas virágkompozíciója három stilizált virág. Egymásba illesztett, csúsztatott, egymásra merőleges, nyújtott formák, virágkelyhet idézően. Leegyszerűsített és összegező, szűkszavúságában is kifejező, gazdag világot tár elénk, a virágforma szabályos rendszerét, tisztaságát a népi faragások tömör egyszerűségét. Nem virág ez a szobornak szokatlan szobor. Nem is népművészet, bár feltételezi a népi művészet ihletését. Nem is iparművészet, de annak anyagban gondolkodó szellemét is magáénak vallhatja. Egyszerűen csak szobor, mert nem is akar más lenni, csupán az, ami. Plasztika, s a plasztikai kifejezés ereje sugallja nekünk a hasonlatokat virágról és népművészetről, egyszerűségről és szépségről. Bocz rendkívül termékeny alkotó, életeleme a munka. A meditáció közben is szakadatlan dolgozik, s először önnön belsejében formázza meg szobrait a születendő mű végleges képét. A három Virág eddigi munkásságának jelentős állomása, érett gyümölcse, s egyben tovább! művészi fejlődésének biztató záloga. Egyébként jellemző az is, hogy e három bronz öntését is saját maga végezte, kézműves igényességgel, mesz- szemenően figyelembe véve az anyagban rejlő tulajdonságok ismeretét Bányai József második díjas. Két szobra, az ülő nő és a Férfi torzó nem tűnik fel hivalkodóan. Másodszori, harmadszori közeledésre barátkozunk csak meg velük. Valljuk meg, sokak számára szokatlannak tűnik a formai megoldás. Pedig tudjuk, hogy a művészet története évezredeken keresztül természetesnek vette a szobrok színezését festését. Az egyiptomiak éppúgy, mint a görögök, a reneszánsz csakúgy, mint a barokk művészet, nem idegenkedett ettől. A klasszicizmus hideg-fehér márvány tisztelete él bennünk tovább, amikor szokatlannak és különösnek véljük a színezést. Bányai József ezzel a módszerrel is fokozza szobrainak archaizáló jeliegét. Kissé fanyar, mór-mór groteszk Férfi torzója előrelépő mozdulatba merevült, s mozgalmassága ellenére is nyugalmat áraszt, időtlenséget, állandóságot. Különös, magába zárt, sajátos világ ezeknek a szobroknak a világa. Változhatatlan és megmásíthatatlan. S ha valami kisplasztika, akkor ez aztán csakis az. Ezek a szobrok semmilyen más formában nem képzelhetők el, csak ilyenek lehelnek, amilyenek. A harmadik díjat a piakettes Csikszentmihályi Róbert kapta. Az eddigi biennálék során a piakettesek igen kiváló anyaggal képviseltették magukat. Ez a díjazásban is kifejezésre jutott, ugyanis K'ss Nagy András első díját, valamint Asz- szonyi Tamás második, Kiss Kovács Gyula harmadik díját érmeire kapta. A mostani anyagból kiemelkedett Csikszentmihályi teljesítménye. Kifejezésmódjának formai tisztasága, tömör egyszerűsége, ötletgazdagsága és a műfaji keretek tiszteletben tartása mind erényei közé sorolható. Mindezek ellenére a plakett mai, funkciódon szerepében inkább srob- rászi ujjgyakorlatnak tekinthető. Hagyományos szerepében az emlékérem, az alkalmi plakett ma is inkább a ritka és ünnepélyes alkalmak reprezentatív velejárója, mintsem egy népszerű áron, sokak számára elérhető, sőt gyűjthető kisméretű műalkotás. Kiss Nagy András, aki ebben a műfajban maradandót alkotott mert hozzá tudott adni a nagy elődök — Beck. ö. Fülöp, Ferenczy Béni és Borsos Miklós — művészetéhez, s mert újítani, A formai kötöttségek szigorú és következetes betartása mellett lemondott a plakett személyhez, vagy alkalomhoz kötéséről, úgy, hogy — paradox módon — egy plasztikai gondolatot festői módszerekkel tudott a kisplasztikában megvalósítani. Témavariációi, (sorozatai) a tartalmi kifejezés formai gazdagságának tárházát varázsolják elénk. Szentir- m a i Zoltán viszont a formai kötöttségeket lépte át, plakettjei tulajdonképpen már kisméretű domborművek, majdhogynem körplasztikák. Varga Imre Partizánja a Művészeti Alap különdíját kapta. Enné1 a műnél — emlékműtervról van szó — a zsűri a kisplasztika fogalmát tagon keHett, hogy értelmezze. Jó'lehet, a tervhez hasonló emlékművet a közeljövőben felállítanak Újpesten, az ottani partizánhősök tiszteltére, mégis, úgy találtatott, hogy ez a terv önálló, nem pedig kisméretben mogva'ó- sított nagyplasztikai alkotás. A falhoz lapuló férfialak egyszerű, tömör, hatásos megfogalmazását nem szokványos eszközzel éri el a művész. A fém, fa, papír-kollázs együttes alkalmazása, szobrászat és grafikai módszer vegyítése, a különböző anyagok keverésének hatása feszültséget vált ki, nyugtalanságot kelt, de egyúttal valamilyen megnevezhetet’en felemásságot is, s bizonyos hiányérzetet hagy a szemlélőben. Varga Irrre egyik szobrát Mohácson állították fel a közelmúltban, a Radnótit. Ennek bronzbazalt utcakő-fagerenda váhozctát is elkészítette. A mohácsi szobor bronz és márvány. A kettő közt tulajdonképpen az emocionális hatásóLan más különbsége rejlik. Megrázóbb a naturális bronz-kő-fa változat. Megrázóbb, mert nem a hatáskeltésért, hanem az igazság kedvéért naturális, valóságos. így hiteles. A Partizánemléknél, talán csak a kis méret miatt ez az emocionális sokk egy kicsit csinált, nem oly hiteles. Talán éppen a konkrét, a naturális tomoíija a mű plasztikai erejével egyszer már kifejezettet. Asszony! Tamás kisplasztiko- kompozíciója, három virágszál, kopjafa erdő. Geometrikus formák, hasáb, gömb, polírozott és matt felületek, fém és fa, ellentét és kiegyenlítődés. Harmónia és disszonancia egyúttaL Sok plasztikai problémát vet fel. K o r n i s s Dezső talán az egyetlen igazán franciás festőnk — első kisplasztikáiban is festői törekvéseit érjük tetten. F a j ó János műve plasztikában megoldott kép-konsturkció. Állandó mozgásérzetet vált ki a szemlélőben, tükröződő formák kettőzése, a pozitív-negatív formák térben jelennek meg. C s i k y Tibor bronzrelief sorozata, mely függőleges osztású, álló téglány alakú egységekből áll, fekvő geometrikus formává egészül. A fényesen csillogó felpolírozott bronz mozgalmas felületi vibrálása, a domborulatok hullámzása az egyes rész-elemeken más és más intenzitással ismétlődik. Felerősödik és elcsendesedik, rendeződik és egyenletesen eloszlik. A szélső elem formai zártsága megszakad, cseppként kibugyrosodik, betüremkedik. Egységes hatásában ar- tisztikus látványt nyújt. Távol és közelnézésben egyaránt mást, állandóan változót. Szinte mozgásérzetet kelt. Schaár Erzsébet szobrainak elemei ajtók, ablakok, falak, figurák. És mag a TÉR, a külső és belső tér, melynek megfoghatatlanságát igyekszik a szobrászat eszközével ábrázolni. Méltánytalan volna, ha további kiemeléssel valamiféle elhatároló rangsorolást kísérelnénk meg. Ezeken kívül még számos vonzó plasztikai törekvés megvalósítását fedezhetjük fel a biennálé anyagában. Befejezésül megállapíthatjuk — figyelembe véve az elöljáróban elmondottakat is — hogy a 111. Országos Kisplasztikái Biennálé, ha nem is teljességében mutatja be a mai magyar kisplasztikát, mégis keresztmetszetei ad, annak erényeit és hibáit egyaránt kimutatja. Romváry Ferenc Négy érem Csikszentmihályi Róbert sorozatából Pál Rita1 JÖN AZ ELET Persze, arra azért kíváncsi lennék, hogy akkor eddig mi volt? A nagyanyámat kérdeztem is, valószínűleg azért mondta, hogy ez a taknyos egyre szemtelenebb lesz, mert okosabbat nem tudott rá felelni. Ő hajtogatja legtöbbet, ha majd az Élet így, meg az Élet úgy, és tanulj, már megint négyest kaptál és mi lesz így veled, te jó ég? Mamit imádom, de unalmas, ahogy a tanulással nyúz, jobban, mint apu meg anyu együttvéve. Ráadásul egyszer anya is bepörgött és kiszaladt a száján: „ugyan, Mama, hagyja már ezt a szerencsétlent, inkább velem törődött volna annak idején.” Ez ronda vo't anyától, mert Mami egyrészt hajnalban már melózni ment, másrészt anya idejében egyáltalán nem volt nagy téma, hogy „hányast hoztál menint?” Most meg őrült fontos. A suliban is naponta halljuk. Na persze, igazuk van, ettől a vacak hetedikes év végitől, meg a következő félévtől függ, gimibe megyek-e, vagy a pékekhez, mint Pancsi. A gimiben aztán még mindig lapulhatok szép nyugiban, sőt, ha gyötör az ambíció, folytathatom pár évig az egyetemen, de utána nincs mese, egyszeriben ott találom magam az Élet kellős közepén. Bezzeg, ha most nem „becsülöm meg magam”, könnyen úgy járhatok, mint a Pancsi, aki még tizenhat sincs és már egy éve nyakig jár az Életben. Ö akarta, nem vitás, csak hát a suliból így is kijut neki, hetente kétszer ücsöröghet este kilencig a dolgozók iskolájában, nappal meg a pékek ... ajjaj... Az onvia hiába szövbgelt tavaly. hogy kislányom, legalább a nyolcadikat járd ki rendesen, a Pancsinak fölösleges szövegelni. Nem rossz csaj, mi bírtuk, a tanárok se utálták, csak nehezen viselték el és egyszerűen nem tudták, mihez kezdjenek vele. Pancsi se tudott mihez kezdeni magával, ezt bevallotta a pimaszkodásai után: „Na és? Tudom én, milyen vagyok. Az apukám természetét örököltem. Az anyu mondja. Mit csináljak, ha egyszer pont olyan lettem, mint az apu?" Erről az öröklési históriáról sehogy se lehetett lebeszélni, ragaszkodik hozzá. Ha nincs sulija, majdnem mindig bejön a kultúrba és játszó a nagy nőt. A haját festi, a szemét zölddel árnyékolja és röhög rajtunk, meri mi még moziba se mehetünk nyolc jtán. Tegnap viszont dögfáradt volt, csak ült a sarokban, mint egy nyúzott béka, még a harisnyájáról is elfeledkezett. Máskor az az első gondja, abban a pillanatban, amikor leül, már ugrik is föl, nyújtogatja a lábát, körbenézi magát, „jesszus, megint fut a harisnyám, pedig tegnap vettem." Mindig fut a harisnyája és mindig pont akkor vette. Az egész arra jó, ha netán valaki még nem látta, nézze meg jó alaposan a Pancsi lábát. Naná, persze, hogy klassz, harisnya nélkül is bárki észreveheti, aki nem vak. Mórcsak azért is, mert neki van a leghosszabb lóba a faluban Anyu szerint a szoknyája a legrövidebb. Ami nem is csoda, mert kötött cuccokban jár, és a kötött ruha mosásnál megnyúlik, vagy összemegy. A Pancsié összemegy. Egyre összébb. Én meg járhatok a terliszterben, azt ötvenszer is kimoshatom, marad, amilyen volt. Anyu mondja, épp így jó. És hogy ez is elég mini. Mert ugye nem vagyok kisgyerek, egy tizenhároméves lány már majdnem nő. ésa- többi. A húgom viszont jómat miniminiben is, állítólag így édes. A mini-mini, meg a húgocska. Olyankor van baj, ha homokoznak az óvodában. Ilyenkor neki is van mh hallgatni, mert egy ekkora gyerek igazán vigyázhatna a ruhájára, még akkor is, ha játszik. Persze, állva nem lehet homokozni, ha viszont leül, csakis a fenekére ülhet, a szoknyáját hiába húzkodja, a húgomnak egyszerűen nincs szoknyája. De azért édes. Egy kislány éppen így édes. Egy majdnem nő (ez én vagyok) pedig kell, hogy tudja az illemet, és nem járhat akárhogy. Pancsinak már senki se parancsol, mert pénzt keres, és azt csinál, amit akar. Tegnap valahogy egyikünk se irigyelte ezért. Először azt h'ttük, oe- teg. Végre kipihegte, aznap fizették a nyereséget a pékeknek, akik örömükben nem sütöttek kenyeret. Csak elkezdték, de a Pancsi fejezte be, a többiek állati sokat ittak, senki se tudta már, hol a feje, csak a Pancsi, így aztán megmentette a társaságot, az összes kenyeret végigkenegette valamivel, amitől szép fényesek lesznek, aztán szépen, scrra xiszedeget- te a kemencéből, mint a mesebeli lány, csak annak kevesebb dolga volt, nem egy egész rékség helyett kellett neki melózni. Mi meg ehetjük holnap a Pancsi cipóit, de lehet, hogy gyurmázni fogunk velük és ha apu dühöng, hogy már megint ilyen ragacsot teszlek elém, Mami legalább vigasztalhatja, hogy „ja, ilyen az éle*...”
