Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-02 / 206. szám

OUNANTOl! NAPIG 1971. szeptember 2. Tanyák Baranyában A tanya mögött a kukoricás beleszalad az erdőbe. A ház mögött egy lénia csak, ahol az ember keze nyoma látszik: o kukorica, egy kis krumpliföld, veteményes — hátrább az irtás. Különben mindenütt erdő. Sza- tina felett a tarló is csak né- hányszáz méterre kapaszkodik a domboldalra az erdő alá, ide a tanyához 1,5 kilométerre. Fei- sőmindszent felé pedig erdő egyfolytában. Hetvenéves az öregasszony. Szundi vigyáz rá, akkora a fe­hér kutya, mint egy borjú. Az asszony azt mondja nem fél, az éjjel is egyedül aludt ebben a magányosságban — férje Bala- tincz István Szigetvárra ment a vásárra. Mondom, hogy mi já­ratban . . . — Nyolc év óta élek itt a ta­nyán, régebben Mozsgón lak­tunk. Ezt 15 ezerért vettük. Kis kukorica, lucerna, krumpli, ré­pa — 4125 öl az egész. Két Iá — az egyik még csikó —, egy te­hén, apró állat - ebből élünk. Készpénz csak a tejhozamból, a lányom hetenként viszi el a tú­rót meg a vajat. — A fiamé, lányomé és a mi­enk a vagyon. Az én apám cse­léd volt, nekünk meg van eny- nyicskénk. Diófa a ház előtt. Két kasza meg a vonyiga lóg rajta. Körü­lötte virágoskert. Lejjebb az er­dőig tisztára sepert udvar, az istállóra árnyékot vet egy tölgy. — Most voltam az orvosnál, azt mondta, ne dolgozzak, de hát mit lehet csinálni? Az ál­latok miatt már négykor kelünk — este tízig nincs megállás. Pe­dig a tehén is már kevés tejet ad. Bikához kellene vinni, vagy eladni. Majd berakjuk a pénzt a takarékba, jó lesz a temetés­re. Igaz, az uram azt mondja: ide temessük a sarokba, ahol a kukoricás az erdőnek megy. Magányos tanya a sásdi já­rásban. Kis szoba, apró kony­ha, pince, istálló, kút. Bolt 6-8 kilométer, igaz csak a petróle­um és a heti négy kenyér kell onnan. Egy kis táskarádió hoz­za néha közelebb a világot. — A tél a legborzasztóbb. Alig-alig lehet feljönni sokszor hétszám sem látunk embert. Az uram egyszer mellig járt a hó­iban, majd megfulladt. Most rtiár nem bírja, egyszer csak eldönti a hó ... Tanyavilág. Minden 13-ik ember a na­gyobb közösségektől távol, ma­gányos házakban él hazánk­ban. Kit is nevezhetünk tanya­sinak? Az erdész, a gátőr, vagy bakter éppúgy nem tanyasi, mint ahogy a zavartalan mun­kára vágyó, visszahúzódó mű­vészember sem az. Általában azt a külterületi házat, vagy te­lepet nevezik tanyának, ame­lyet parasztok építettek és ott is élnek, vagy éltek. Alig-alig tudunk valamit er­ről a világról. Különösen a fel- szabadulás után született ke­vés írás, pedig régebben még uralkodó sarj - Habsburg Etel­ka főhercegnő „A magyar ta- nyavilág” címmel írt doktori ér­tekezést — is foglalkozott a ma­gányosan élő parasztok sorsá val. A tanyai gondok ezerszá- lúak — ez a világ teljesen kívül esik a szociális gondoskodáson. Hazánkban 100-150 ezer em­ber él a tanyákon, rendkívül ne­héz körülmények között. A ta­nyák egynegyede alkalmatlan az emberi életre, s ha a sze­Ismerkednek a „gólyák" Szeptember 1—4. között a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem pécsi kihelye­zett tagozatának több mint 100 I. éves hallgatója egymás­sal és Péccsel ismerkedik. Szer­dán délután dr. Hoóz István tanszékvezető egyetemi tanár, tagozatvezető tartott előadást a „gólyáknak" a közgazdász- képzés általános szempontjai­ról, majd a mai napon dr. Dieszler László, a tanulmányi hivatal vezetője az egyetem szervezeti felépítéséről, tanul­mányi — és . vizsgarendjéről tájékoztatja az új hallgatókat. Ezt követően dr. Kolta János a város történetét ismerteti. 3-án és 4-én siklósi és harkányi ki­ránduláson vesznek részt a jö­vendő közgazdászok. Becs fői — Tokióig A régi Bánusz-malom a magyarszéki út mentén Ügy látszik, nemcsak a ma­gyar tenger népszerűsége nő évről-évre, — a fiatalok kö­zül is egyre többen szeretné­nek megismerkedni az igazi tengerekkel. Az ifjúság utazá­si irodája az Expressz által ajánlott utakból a tengerparti ak a legnépszerűbbek: Bulgá­riába például 150 baranyai fia­tal utazott eddig, s szeptem­berben egy újabb csoport in­dul útnak. Többen is jelentkez­nének, de a bolgár tengerpart „telített”, ennél nagyobb lét­számot nem tudnak fogadni. Hasonló a helyzet a jugoszláv tengerparttal is, ahol az idén másfélszáz baranyai töltötte a nyár egy részét. Lengyelország­ba, s ott is elsősorban a Balti tenger partjára, százhúszon utaztak a megyéből. A Német Demokratikus Köz­társaságba háromszázan láto­gattak Baranyából. A tenger­part mellett itt a városnéző programok is csábítottak, a ki­rándulócsoportok nagy része az NDK nevezetesebb valósaival is megismerkedett. A Romániát megjárt ifjú utazók ízlése is megoszlott: indultak csoportok a Fekete tenger partjára, — de voltak olyanok, akiket er­délyi tájak vonzotték inkább. Csehszlovákiában vitathatatla­nul a Magas Tátra viszi a pál­mát. a fiatalabb korosztályból, százan látogattak északi szom­szédunkhoz. A Szovjetunió leg­szebb városaiból, vidékeiről 350 baranyai fiatal tért vissza él­ményekkel gazdagon. Szocialista szomszédainkon kívül más országokba is ellá­togattak a megyéből. A leg­népszerűbb uticélok: Olaszor­szág, Franciaország, -Ausztria, — de messzebb is eljutottak: Angliába, Leningrádon keresz­tül Helsinkibe, Egyiptomba, Ja­pánba ... Mennyire igazodik az Ex­pressz a fiatalok zsebéhez? Vi­szonylag olcsón, ezer forint kö­rüli összegért is lehet már vi­lágot látni, például az NDK-ba utazni, — de akinek kedve, s pénze van, Japánba is elme­het, „potom húszezerért". Ki­nek hogy .. A legtöbb utazó fiatal a MÁV, a Szénbánya, Ércbánya és az építőipari vállalat dol­gozói közül kerül ki, de mos­tanában egyre többet „mozgo­lódnak” a középiskolák is. génység, vagy a beletörődés nem is akadályozná meg ab­ban, hogy a tanyasiak tataroz­zák, vagy felújítsák házaikat, egy rendelet megtiltja. A ta­nyavilágban hat-nyolc éve alig születik gyerek, az öt éven alu­liak aránya 6 százalék. Az or­szágos átlag ennél jóval maga­sabb. Ellentmondásos világ. A Duna—Tisza közén a tanyák 19, a Tiszántúlon 36 és a Nyír­ségben 22 százalékáról minden­ki el akar költözni. Ugyanakkor több mint a felén mindenki maradni akar. Vannak a tanya­világnak olyan részei, ahol mintha megállt volna az élet, s vannak olyan látványos statisz tikai adatok is, mint: a tanyák 82 százalékán van tranzisztoros rádió, palackos gáz 20, háztar­tási gép 8, tv pedig 7 száza­lékán. Minden negyedik tanyán S Baranyában . . . ? Baranyá­ban tanyavilág? Meglepődik g statisztikus, a járási tanácsi hi­vatal előadója, a mezőgazdász és az építész is. Nem könnyű adatokat találni, az 1970. évi népszámlálás a külterületek né­pességét csak közös rublikában vette számba. Szerencsére az 1960. évi felmérések még ta­nyánként szerepelnek az össze­sítőkben. Ezek szerint 1960-bar, Baranya 252 239 lakosa közül 32 542 élt külterületen, közülük 2500 a szó legszorosabb értel­mében vett 370 tanyán él. A többiek hasonló körülmények között tanyafüzéreken, tanya­bokrokon, pusztákon élnek, csaknem azonos körülmények között, de nem magányosan. Ezenkívül rengetegen élnek csárdákban, malmokban, vas­út-, gátőr- és útőrházakban, mészkemencékben, erdészhá­zakban, szivattyútelepeken, aki­ket ha nem a föld, de szintén munkájuk kárhoztat a világtól távol. Legtöbben a sásdi, leg­kevesebben a mohácsi járásban éltek tanyán. Az előbbi járás­ban 89 tanyán 527, az utóbbi­ban 32 tanyán 136 ember élt. Az újabb népszámlálási ada­tok összehasonlítása eléggé bizonytalan, hiszen csak a kül­területi népesség van feltüntet­ve. Az azonban bizonyos, hogy az országos adatokhoz hason­lóan Baranyában is csökken a tanyasiak száma. A megye la­kossága tíz év alatt 27 476 fő­vel nőtt, a külterületen élők szó­rna pedig 4742 fővel csökkent Nagyobbrészük bizonyára a ta­nyákról vándorolt a városba, hiszen a puszták és a munka­helynek számító külterületi la­kások többnyire most is népe­sek. Gonda-tanya. Kifejező név, mind ahogy a többi baranyci tanya elnevezése is valamikép­pen árulkodik az ottani életről: Avas-, Vízvár-, Mackó-, Cibere-, Zsoldos-, Lajmér-, Furulyás- tanya, Józantelep, Vacsoravesz­tő, öregbeke, Peke Mühle. Messzelátó, hogy csak néhá nyat említsünk a százakból. Galambos József 75 éves, és 44 éve él az Abaliget környéki tanyán. Néhány méterre robog a budapesti vasút, s csak egy korhadt híd választja el a pécsi országúttól. Megroggyant O verttégla istálló teteje, tenyér­nyi vakolat sincs a lakóházon. A trágya nogy halomban az ud­var közepén, néhány méterre a megkopott kútkáván népes méhcsalád iszik. Valamikor 45 hold tartozott a tanyához, ma csak % holdon terem valami az állatoknak. Az öreg egyedül él, a tsz-től 306 forint nyugdí­jat kap. — Kérdem magától, az enyém ez a ház? Két testvéré volt va­lamikor, nem tudtak gazdálkod­ni, minket hívtak ide. Papírt írtunk, hogy megdolgozzuk a földet, s haláluk után a miénk lesz. De ezek belekerültek va­lamilyen hitlerista dologba, az­tán amikor változott, elvettek tőlük mindent. Ezért dolgoztam egy életet, hogy ez a kis tanya az enyém legyen. Nem szere­tek a faluban lakni, pedig hív­nak a gyerekek. De ezt a ta­nyát nem adom! Fekete, nagy karimájú szal­makalap ezernyi ráncot árnyé­kol. A városba évtizedek alatt csak akkor járt, amikor eltörött a karja, villany, rádió, újság nincs. — Még egy két évig az enyém lesz, aztán ... Kishajmás előtt, az út men­tén kis tanya. Ritkás ligeterdő, kukorica határolja. Az udvar végében veteményes, néhány szilvafa. A házról pereg a va­kolat, a legfelső réteg sárral fröcskölt szürke, alatta barna, de volt mái fehér is. Megrokkant ajtófélfa. A faluban azt mond­ják, a Mayer néni lakik ott, a férje nemrég halt meg. Az ajtó lelakatolva, pókhálóval befonva Néhány kilométerrel távolabb a dombtetőn a Spár-tanya. Tíz évvel ezelőtt még tízen éltek itt, igaz, már akkor is öregek. Most gaz verte fel az udvart, félig beomlott a kút, csak néhány le­égett fadarab árulkodik: talán mostanában egy csavargó itt töltött egy éjszakát. Kihalt a tanya. * Nem valószínű, hogy akár az ezredfordulóig is kihal a ma­gyar tanyavilág. Sok helyütt át­néznek még a tanyák felelt, másutt - talán Baranyában Is úgy tűnik, észrevétlenek marad­nak, akarva is nehéz meglát­ni őket. Panaszkodnak a tanya­siak, hogy ők is fizetik az adót, s ők semmiből sem részesülnek. A panaszok azonban gyenge sóhajként vesznek semmibe, hi­szen alig-alig van lehetőség a segítésre. Az építési és tataro- zási tilalom nem érte el a cél­ját, adminisztratív intézkedés, amelyet aki akar megszeg, s másra nem jó, csak a rendele­tek tekintélyének csorbítására. Ha az ország valamennyi ta­nyasi emberét a városokba akarnánk hozni, 5 évig más nem kaphatna lakást. Segíteni rajtuk? Talán társa­dalmi mozgalmat kellene indí­tani a tanyán élő magatehetet­len öregek megsegítésére, a közeli falvak KtSZ-tagjai időn­ként társadalmi munkában rendbehozhatnának egy-egy ta­nyát, járhatóvá tehetnék a jár­hatatlan utakat. Nem sok, de mégis valami, addig is, amíg az idő felszámolja a tanyavilá­got. Lombosi Jenő Muílon a Mecseken Erdők, mezők kincsei Bischoff József komlói vadász, a múlt év őszén elejtett egy szarvasbikát, melynek az agancsáról az országos trófeavizsgáló bizottság megállapította, hogy aranyérmes. Az eset önmagában is figyelemreméltó, de különösen azzá tette az a tény, hogy Bischoff Józsefnek ez volt az első szarvasa. Az aranyérem, s ez a nem mindennapi szerencse Baranyára terelte a vadászok, szak­emberek, külföldi érdeklődők figyelmét, mely az elmúlt tíz évben meglepetések egész sorával szolgált már, s mely viszonylag rövid idő alatt Európa egyik legnevesebb nagyvadas vadászterületévé vált. Ezer vadász, 42 társaság Negyvenkét vadásztársaság működik megyénkben. A va­dásztársaságok által bérelt te­rületek összesen 569 318 katasz­teri holdat tesznek ki. Közel ezer vadász hódol e hatalmas területen szenvedélyének, illet­ve segíti rendszeres és hozzá­értő munkával a vadállomány fejlődését, gyarapodását. A mostani szervezeti rend hosszú fejlődés eredményeképpen ala­kult ki. 1947-ben még 106 tár­saság működött a megyében, később áttértek az úgynevezett járási vadásztársaságok rend­szerére, majd ezeken belül bri­gádokat alakítottak, melyeket az ötvenes évek végén össze­vontak. A cél az volt, hogy ak­kora területek jöjjenek létre, melyek elég nagyok ahhoz, hogy komoly vadállományt tartsanak el, ugyanakkor nem is túl na­gyok, azaz „kézben tarthatók". A vadásztársaságok egyéb­ként rendkívül demokratikus, nagyfokú önállósággal bíró, gazdálkodási egységek. A tár­saságok élén választott vezető­ség áll: elnök, vadászmester, titkár, gazdaságvezető. A társa­ságok életének törvényhozója a taggyűlés. Taggyűléseken dön­tenek például a felvételről is. A területnagyságnak, illetve vad­bőségnek megfelelően megha­tározzák az optimális létszámot, s ennek megfelelően vesznek fel új embereket. Általában ma már csak akkor lehet bejutni valamelyik társaságba, ha vala­ki kilép, vagy valakit kizárnak — s ennek nem féltékenységi vagy egyéb szubjektív okai van­nak, hanem szigorúan gazdasá­giak. Az új vadászok egyébként felvételük utón egy állami bi­zottság előtt vadismereti, vad­gazdálkodási, fegyverismereti és balesetvédelmi vizsgát tesznek — a vadászat ugyanis egyre nagyobb fegyelmet, s egyre ala-. posabb szakmai ismereteket kí­ván. Több a nagyvad 1960-ban 917 szarvast, 3574 őzet, 486 vaddisznót és 23 650 nyulat „törzskönyveztek” a vad- becslők. Tavaly márciusban ugyanezek a számok már jóval nagyobbak voltak. Szarvas: 1599, őz: 8155, vaddisznó: 559, nyúl: 25 365. A fácánállomány tíz év alatt közel a négyszere­sére nőtt, s idén tavaszra már megközelítette a 45 ezer dara­bos mennyiséget. Egyedül a fog­lyok száma nem nőtt jelentősen, s mint a fenti számokból kide­rült: a nyúl is nagyon kevés. Tavaly teljes védelmet rendeltek el a megyei vadászati szervek a nyúlállomány apadásának mérséklése érdekében, idén ugyancsak korlátozzák a vadá­szatot, az eredmény azonban egyelőre szerény. Úgy tűnik, a nyúllétszám csökkenésének nem vadászati okai vannak. A mező- gazdaságban bekövetkezett vál­tozások, a vegyszerezés, az új technológiák eredményezhették ezt a nagymérvű pusztulást, ép­pen ezért a védelmet is tudo­mányosan kell megszervezni. Idén tavasszal 2003 szarvasra becsülték a megye törzsállomá­nyát. A vadbecslésre mindig ta­vasszal kerül sor, amikor a va­dászat és a tél már nem apaszt­ja a létszámot tovább, s amikor még nincsenek borjak, illetve kicsinyek. Ebből idén 522 szarvast lőnek ki — zömmel bikákat. Öz idén tavasszal már 7142 volt. A kilövési terv: 1475. Vaddisznó' egyre több, tavasszal már 619-et tartottak nyilván a megyében, mely minden tekintetben sok, ezért is határozták el, hogy az 1971-es vadászati évben 484-et kilőnek. Sok vagy kevés? Kié a vad? — Az érdeklődő nagyközönség ezt kérdezi a leg­többször. Nos, az élővad az or­szágé, nemzeti tulajdon. A lőtt nagyvad a társaságé, melynek felhasználósáról a kollektíva dönt. A társaságok vadőrt tar­tanak, télire takarmányt vásá­rolnak, területbért fizetnek, ép­pen ezért sok pénzre van szük­ségük. A bevételek főforrása a lőtt-vadértékesítés. Idén 479 szarvas, 1094 őz és 3000 fácán leadására kötöttek a vadásztár­saságok szerződést. A vadhús itthon is érték, a külföldi piacon azonban egyenesen kincs. Gyakran hallani: ez a mo­dern kor nem kedvez a vadá­szatnak. A városok, üdülőöveze­tek növekedése, a korszerű me­zőgazdaság, az egyre növekvő turizmus valóban befolyásolja a vadállomány alakulását, határo­zott és veszélyes mérvű csök­kenés azonban csak az apró­vadak vönatkozásában figyelhe­tő meg. Fogoly, vadkacsa, vad­liba, nyúl egyre kevesebb, s ezen már az sem sokat segít, hogy évről évre több ezer kis- nyulat, illetve fogolyt, engednek a társaságok tenyésztőtelepeik­ről szabadon. Érdekes, a fácán ugyanakkor szaporodik, s ma a legfőbb vadászati célpont. Két évvel ezelőtt még csak 150 fá­cánt adtak le Baranya társasá­gai a MAVAD-nak, idén pedig már 3000-re kötöttek szerződést, ami egyrészt a vadbőségre, másrészt arra utal, hogy jobban megéri eladni, mint felélni. Baranya a szarvas és vad­disznó-állományát tekintve az ország első három megyéje kö­zé tartozik. A szarvgsállomány különösen, jó. Őzben közepesen gazdag megye vagyunk, apró­vadban szegény. A vadbőség egyébként önmagában nem ér­dem. A minőség érdekében csökkenteni kell például az őzek számát. A vadásztársaságok ta­vaszi-nyári selejtezéseikkel fel - fjecsülhetetlen hbsznot hajta­nak: csak a legszebb és leg­életképesebb egyedek szaporod­nak tovább. A jó vadász ma már nem azért jó vadász, mert kitűnően lő. Ma az az igazi va­dász, aki tudja: mit kell a jövő érdekében kilőni vagy megkí­mélni? Az országban először Két évvel ezelőtt több tízezer mérgezett tojást raktak ki a ba­ranyai vadászok a mezőkre, er­dők szélére. Ez országos kísérlet volt, s maradéktalanul bevált. Többezer szarka, szajkó, szürke- varjú esett tojásrabló szenve­délye áldozatául, de persze folytatódott a rendkívül kárté­kony madarak fegyveres apasz- tása is. 1969-ben 5000 szürke- varjút, 6000 szarkát, 2000 szaj­kót, 3000-nél több rókát, 1600 kóborkutyát és 2100 elvadult macskát lőttek a vadászok, öt­ven vadőr dolgozik a megyében. Ma már minden társaságnak főállású hivatásos vadásza van, sőt vannak nagyobb társaságok, ahol két vadőr is dolgozik. Az idén tavasszal fejeződött be az az egyéves alapfokú vadgazdál­kodási tanfolyam, mely 120 va­dászt jogosít fel vadőri munka­kör betöltésére. A Magyar Va­dászszövetség megyei . intéző- bizottsága elkészítette a megye tíz éves gazdálkodási, illetve vadászati tervét. Eszerint az el­következendő években a nagy­vadállomány minőségi fejleszté­se, az apróvadak számának nö­velése, s ezzel összefüggésben új, zárttéri tenyésztőtelepek fel­állítása, illetve a muflon-telepí­tési program realizálása a leg­fontosabb feladat. Nagy gondot akarnak fordítani a vadász sportlövészet, a vadászkutya­tenyésztés és a vadegészségügyi szolgálat fejlesztésére is. Az erdők és mezők kincset rejtenek. S ezt a kincset is csak tervszerű munkával lehet meg­óvni és gazdagítani. Békés Sándot > I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents