Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
f 971. szeptember 14. DUNÁNTÚLI NAPLÖ 3 Lakások panelból, kommunális létesítmények hagyományosan Csak a könnyűszerkezetes építési mód hozhat ' ■ megoldást Ne törje o fejét az olvosó, hol is találhatja Pécsett a képen látható épületegyüttest Sehol sem találja. Az egész a fotoriporter ügyes trükkje. így sokkal könnyebben „odavarázsolhattuk" az új pécsi házak közé ezt a kis könnyűszerkezetes üzletházat, mint ahogy ez a valóságban menne. A képet mintegy ellenpontként szántuk augusztus 25-1 cikkünkhöz« amely az új lakótelepek kereskedelmi ellátásának tárgyi akadályait elemezte, s ehhez szolgált illusztrációul a Szigeti úti tízemeletesek tövében búslakodó, a környezethez éppenséggel nem illő maradványház. De hát ez van, ezt kell szeretni — ha mór nincs más. Valóban, ezt kell szeretni? E/nyűhetetlen téma Ügy tűnik, hogy igen. Az immár kétévtizedes, erőteljes ütemű pécsi lakásépítési program egyre nyomasztóbb kísérő jelensége a kommunális létesítmények növekvő arányú lemaradása. Ez különösen azóta érzékelhető élesen, amióta szinte egyeduralkodóvá vált a panelos építési mód. A lakóházak szemlátomást nőnek ki a földből,, néhány hónap alatt városne- gyednyi házba költöznek be a lakók, hogy azután hónapokig, évekig várjanak üzletre, óvodára, iskolára ... A probléma egyre akutabbá válik és most már a vak előtt is világos, hogy a korszerű, gyors lakásépítéssel nem tarthat lépést a kommunális létesítmények hagyományos építési módja. Ezért jönnek aztán a jobb-rosszabb hézagpótló megoldások, amik minden jószándék ellenére egy- egy városrész elcsúfítását szolgálják. A terhet tehát kölöncként cipeljük magunkkal egyik városnegyedből a másikba, a téma is elnyűhetelenül megmarad az újság számára, közben pedig nem történik semmi. A KTV tevékenysége Jónevű kisiparosok a nagyüzemek és a lakosság szolgálatában Autóalkatrészt is gyártanának, ha. „Irányított szolgáltatásba bevonni a kisipari termelő-kapacitást" — ez tulajdonképpen a célja a Kisipari Termeltető Vállalatnak, amely a budopes- tin kívül még öt vidéki kirendeltséget tart fenn. A pécsi vállalathoz tartozik Baranyán kívül Zala, Tolna és Somogy megye. Százötvenhét kisiparossal állanak szerződéses viszonyban — ebből nyolcvanket- ten baranyaiak. A vállalat fejlődésére jellemző, hogy négyöt esztendővel ezelőtt 3—4 millió forint értékű termelést folytattak, az idei tervük már 15 millió, de a jelenlegi ütem ismeretében bizakodnak, hogy másfél-két millióval túlszárnyalják az 1971. évi termelési programot, ugyanis jelenleg már a 12 milliónál tartanak. Ami a vállalat termelési struktúráját illeti, körülbelül 70 százalékot tesz ki a fémipari munka. Többnyire speciális gépalkatrészekről van szó, amelyek közvetett úton kerülnek exportra. Ebben az évben három évre szóló szerződést kötöttek 5.5 millió forint érVolna megoldás. Ez utóbbi megállapításunk csupán a látszólagos helyzetre vonatkozik — pécsi viszonyok között. Bár még így sem egészen igaz, mert a felszín alatt izzik valami, csakhogy a kibontakozáshoz a helyi iparkodás nem elegendő. Idézett cikkünk nagyon halványan utalt arra, amiről az abban felvetett gondolatok kapcsán pécsi tervezőkkel beszélgettünk. Amiről szó volt, az nem újdonság. A megoldás kulcsa tulajdonképpen tavaly ősz óta kézben van, csupán az ajtó és a hozzátartozó zár hiányzik még, hogy használni is lehessen. Tavaly ősszel kormányhatározat emelte a központi fejlesztési program rangjára a könnyű- szerkezetes építési módót, ami az egyetlen kivezető út az építőipar jelenlegi helyzetéből. Közismerten állandó munkaerőhiánnyal küszködik építőiparunk, a kapacitásgondok nyo- masztóak, s a helyzet javulása helyett rosszabbodással lehet számolni, hacsak... Ezt a ha- csakot jelenti a könnyűszerkezetes program, ami rendet teremthetne az elmaradt kommunális létesítmények körül is. ...vagy mégsem? Egy esztendővel ezelőtt tervezői berkekben élénk felpezs- dülést hozott az említett kormányhatározat. Ma mór kissé lehiggadtabban beszélnek róla, de az óvatos lelkesedés mégis feltétlen bizakodást jelent, mert a) a könnyűszerkezet jelenti az építőipar jövőjét, b) a tervező és az építő számára szakmailag egyaránt izgalmas, c) felszámolja a feszültségeket és végezetül d) nincs más út, A vitathatatlan előnyök ellenére mégis miért óvatos a mostani „lelkesedés'’? Úgy tűnik, hogy a program a megvalósítás során több problémát hozott a felszínre, mint amivel eleve számoltak és ezek már a végrehajtásnál is óvatosságot diktálnak. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a könnyűszerkezetes program eredetileg is hármas tagolása alapján a sorrendet is megállapították, s eszerint az első lépcsőben a mezőgazdaságban, a másodikban pedig az iparban kell megteremteni a könnyűszerkezetes építési mód alapjait, s csak ezután kerülhetnek sorra a kommunális létesítmények. Ez a sorrend viszont óhatatlanul is olyan gondolatokat ébreszt az emberben, hogy továbbra is élő probléma marad az új lakótelepek kommunális ellátásának megoldatlansága. Párhuzamos végrehajtást Am fogadjuk el a sorrend helyességét. Végül is aligha lehet vitatkozni azon, hogy a rohamosan fejlődő mezőgazdaság korszerű, gyorsan felépíthető üzemi épületekkel való ellátása halaszthatatlan feladat. Ugyanígy az ipari építkezések meggyorsítása is erősen indokolja a könnyűszerkezetes módszer mielőbbi bevezetését. De csaknem ugyanilyen súllyal esik a'latba az új települések ellátásának megoldása. Nem várathat magára az üzlet, a bölcsőde, az óvoda, az iskola, mert ezek léte, vagy nemléte alapvetően befolyásolja a lakóhelyi közérzetet, ez pedig kihat a munkavégzésre is. A könnyűszerkezetes program megvalósításának az elején vagyunk még. Olyannyira az elején, hogy jobbára még csak a körvonalak kezdenek kialakulni. Viszont a felvetett probléma sem speciálisan pécsi gond, hiszen találkozhatunk ezzel bárhol másutt, ahol tömeges méretekben korszerű módszerekkel építenek lakásokat. E gondnak a megoldását pedig nem szabad túlságosan hátrasorolni. Meg kell találni a módját, hogy a másik két ágazattal párhuzamosan készüljön fel az ipar könnyűszerkezetű kommunális létesítmények gyártására is. Vagy ez, vagy a lemaradás intézményessé tétele. Más lehetőség nincs. Hársfai István Szüreti tábor nyílt Villányban Szedik az oportót A Tenkes lankáin újból benépesültek a szőlősorok: tegnap indult meg a munka a Villányi Állami Gazdaság 3. számú területén, ahol szüretelik az oportót a diákok. Ezerkétszáz diák tartózkodik jelenleg Villányban. Elhelyezésükről kitűnően gondoskodtak. Egy részük Harkányban, a Kempingben és a Turist szállóban, jónéhányan a siklósi várban- és a laktanyában laknak, de megtelt a Grécpusztai tábor is, valamint a Villányi Állami Gazdaság oltványhajtatóháza, amelyet erre az alkalomra berendeztek. A diákok között akad általános iskolás is: újpetrei és villányi hetedikesek, nyolcadikosok, akiket naponta hazaszállít a gazdaság a munka után, gépkocsin. Szüretelnek a mohácsi Kisfaludy, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium tanulói, valamint a pécsi Vegyipari Gépészeti Technikum tanulói is. A terület, amelyen dolgoznak a nagyharsányi kőbánya mögött található, 252 hold, s ebből 210 holdon terem oportó. Ez a fajta különösen érzékeny a rothadásra, ezért szüretelik leghamarabb. Az eső ígérkezett is: mindjárt tegnap reggel ráijesztett a szü- retelőkre, de nem bizonyult tartósnak, s így a munka megindulhatott. A jövő héten még nagyobb létszámmal látnak munkához Villányban. Sor kerül a kadarka, burgundi, cabernet és a siklósi fehér fajták szüretelésére is. Pécsi balettosok filmben A népszerű pécsi balett-táncosokkal filmen is találkozhat a közönség. Eck Imre, Liszt-díjas érdemes művész, az együttes művészeti vezetője koreografál- ta Palásthy György: Tengertánc című filmjének, Tóth Sándor Liszt-díjas, a Pécsi Balett igazgatója pedig Keleti Márton: Csalétek című filmalkotásának balettbetétjét. Mindkét filmben a Pécsi Balett-táncosai szerepelnek. tékben, egy nyugatnémet partnerrel: Tóth Zoltán hirdi és Bach János pellérdi kisiparosok nyílászáró szerkezetek vasalását végzi a szerződésnek megfelelően. A Sopiana Gépgyár szalonnózó-gépeihez vó- gókéseket és egyéb alkatrészeket gyárt öt kisiparos, közöttük a szentlőrinci Balatoni Sándor lakatos. Szintén jónevű pécsi lakatosok, mint Schrömpf József és Eiter Sándor az ÉPGÉP Vállalat megrendelésére készítenek alkatrészeket. Egyik legkitűnőbb mestere a szakmának, Vörös Géza pécsi gépész-technikus, kisiparos, aki például egy rendkívül ötletes kárpittisztítógépet készített, vagy az önjáró fűnyírógépet. amelyet a közelmúltban a Győri Ipari Vásáron is bemutattak, nagy sikerrel. A vállalat szerződéses viszonyt tart fenn műszaki-gumi- áiut termelő kisiparosokkal is, többek között a »zentlőrinci Arató István, vagy a pécsi Seregély László és Poszek Vilmos mesterekkel. Sajnos, a vállalat beszerzési gondokkal küszködik a gumiszakmában, ugyanis többféle gumialkatrészhez úgynevezett peremvászonra lenne szükségük, ennek hazai gyártása azonban jóformán teljesen megszűnt — az Országos Gumiipari Vállalat csak saját szükségletére állít elő csekély mennyiséget — import úton pedig egyelőre beszerezhetetlen. A vállalat tevékenységének jelentős részét leköti a lakos- sógszolgáltatás is a Titán Nagykereskedelmi Vállalat közvetítésével. Általában hiánycikkpótló árukat állítanak elő. Az év hátralévő időszakában a Titán részére még bútorgörgőket, a Közúti Igazgatóság megrendelésére pedig út- egyenetlenség-méró készüléket, aztán műszaki gumiárut a Cserkuti Gépjavítónak és különböző alkatrészeket az Építőipari Gépellátó Vállalatnak, a komlói Carbonnak bútorvasalást gyártanak, illetve végeznek el. Kapcsolatban állanak a megyében több községi tanáccsal is, miszerint még hét autóbuszváróterem vasszerkezetét, illetve alumínium borítását és üvegezését vállalták el az esztendő végéig. A nagyüzemek és más partnerek is a legmesszebbmenőkig elégedettek a KTV munkájával. A szerződés előnyös a számukra, hiszen minőségileg nagyon is megfelelő résztermékekhez jutnak, minden különösebb eszköz-járulék terhelése nélkül, másrészt pedig a szállítási határidő is a lehető legrövidebb. A vállalatnak van még szabad kapacitása, amelyet leköthetnének például bizonyos — és hiánycikknek számító — autóalkatrészek gyártására, ha a kereskedelmi szervek igényelnék. Sajnos ez eddig nem történt meg, viszont a KTV az autó- tulajdonosokat közvetle- n ü I nem láthatja el gyártmányaival. SZIGETVÁR Késik a cipőgyári rekonstrukció Három éve kezdtek hozzá « zsúfolt körülmények között dolgozó Szigetvári Cipőgyár rekonstrukciójához. A hatvanmillió forintos rekonstrukciót saját erőből végzi a vállalat. A munkálatoknak már be kellett volna fejeződniük, de a befejezés még várat magára. Az üzemépületeket már átadták, az irodaépület és a készáruraktór azonban még hátravan, a jövő évnél hamarább mór semmiképpen nem készül el. Mindez tulajdonképpen a rekonstrukció első szakasza. Az építkezés befejezése után megkezdik és folyamatosan kicserélik a régi, elavult gépeket. A termelésfelfutás 1975-ig tart, akkorra megduplázódik. Míg 1968-ban évi 1 millió pár női és leányka cipő került ki a gyárból, addig 1975-ben mór több mint 2 millió pár. Elkészült a peronburkolat Nincs többé sár a pályaudvaron Közel két kilométer hosszúságban — pontosan 1872 folyóméter mennyiségben — kapott a pécsi nagyállomás peronja betonburkolatot. Ez év áprilisában kezdtek hozzá a munkához. Az ötvenszer ötvenes betonlapokat összesen hét vágányközben helyezték le. A munkát befejezték, tegnap került sor a műszaki átadásra. Eső idején sártenger fogadta a Pécsre érkezőket — mostantól nincs többé sár. Ponyvaszabászt, varrónőket azonnalra felveszünk Alkalmazás esetén útiköltséget térítünk Nyugdíjas is lehet Szentlőrinci ÁFÉSZ Védőruha üzeme Szentlőrinc, Erzsébet u. 6. 1^ észtet az újítási szabá'yzat- ■* bői: ... aranyjelvényes újító kitüntetést kaphatnak mindazok, akik száznál több megvalósított újítás szerzői, akik 80 ezer forintot, vagy ennél magasabb újítási dijat kaptak, illetve egymillió forintnál magasabb hasznot hajtó, bevezetett újítás szerzői. A Mecseki Szénbányáknál eddig mindössze 22- en kaptak ilyen kitüntetést. A FŐMŰVEZETŐ meg, 400 forint újítási díjat kaptam, még most is őrzöm a papírt otthon. De ne haragudjon, nem szeretem az ilyen felhajtást, csak a dolgomat csinálom. Már csak néhány mondatot mond saját magáról, de annál sokkal többet a szénmosórói, amely szerinte a szórakozása, a hobby, a gond, s öröm is. A főművezető 45 éves, ebből három évtizedet az újhegyi üzemben húzott le. Pécsbányán született, apja ottani bányász volt, ő azonban lakatos szakmát tanult. Jól ismeri a szénmosás minden fázisát, a mosó legparányibb csavarját is. Pedig nagyot változott itt a világ. Régen por, széniszap, víz és olaj borított mindent, néhány perc alatt feketébbek lettek a munkások, mint a bányában egész műszak alatt. Harminc év előtt úgy üzemelt a mosó, mint ahogy megépítették — ami történt, az mind Shwartz Tibor itteni életére esik. 1914-ben állították üzembe a Baum ülepítőt - éppen fél évszázadig úsztatta a szenet s ülepítette le a meddőt. 1927-ben szerelték fel a Rheó, csatornás rendszerű szénmosót — 30 évig szolgált a berendezés. 1955-ben még Shwartz Tibor, a pécsújhegyi szénmosó művezetője az idei bányásznapra kapta a Kiváló újító kitüntetés arany fokozatát. — A technológiai folyamatban, bár berendezéseink világszínvonalúak, mégis lehet némi módosítást, újítást bevezetni. Szerződésünk szerint a MÁV-nak 20-22 százalékos hamutartalmú szenet szállítunk. Ilyen minőségű szenet most sokkal kisebb nyersszén-felhasznáI lássál tudunk előállítani. Ré- ! gébben egy tonna nyersszénből I 150-170 kiló MAV-szenet tud- I tunk „kinyerni" — most 230-250 ' I kilót is lehetséges. I — Évente mennyi hasznot hajt ez az újítás? — Nem tudom. — összesen hány elfogadott újítása lehet? — A fene tudja. — Az elsőre emlékszik még? — Rengeteg szén hullott mellé a nyersszén elevátorokon. Ennek o visszavezetését oldottam 300 munkás dolgozott a mosóban, s az iszaptavaknál is 80- 100 ember küszködött a latyakos szénnel. Most a mosóban 168, az iszapban 30 a létszám. A mosóban csak a gépeket ellenőrzik, takarítanak, olajozzák, vagy zsírozzák a csapágyakat.- Azt is meg kell oldani, valamilyen központi zsírzó és olajozó berendezéssel. Csikorgó elevátorhoz vezet, — Itt van például ez a gép. 15—20 csapágyat kell állandóan figyelni, s kezelni. Emberre van bízva. Ha észreveszi, hogy csikorog, hogy kiszáradt, akkor megzsírozza. Ha nem, hát nem. így aztán előfordul, hogy „kimennek" a csapágyak. Kész az üzemzavar! Néhány munkatársával azon fáradoznak, hogy ezt a munkát se kelljen emberekkel végeztetni. A szitákról nedvesen csillogó szén hullik a szalagra. A dunaújvárosi, 10-11 százalékos hamutartalmú, kitűnő kokszszén. Tonnájáért 900—960 forintot fizetnek. Ez tulajdonképpen a Mecsek „fekete gyémántja”. Kezünk olyan tiszta marad, amikor felveszünk egy marékka!, mintha hozzá sem értünk volna a latyakos szénhez. — Régebben elképzelni sem lehetett, hogy ilyen minőségű szenet állítsunk elő. Vagy ott az iszapvíztelenítő: azelőtt 5-6 hónapig szikkadt az iszaptavakban a slam — most? öt óra alatt készül az iszapszén. S ez még nem minden. Később azt is megtudtam, hogy az üzemvezető, a főmérnök, a gépészek s Shwartz Tibor éppen most dolgozik egy újításon, amely még ezt az öt órát is rö- vídebbre szabja majd. A főművezető bosszantóan szerény. Pedig volna mit elmondania: háromszoros kiváló dolgozó, a Munkaérdemrend ezüst fokozatának, s még jónéhány kormánykitüntetés tulajdonosa. Arról faggatom, találkozott-e „nehéz emberekkel”, akik útjában álltak elképzeléseinek. — Az ember tudja, mit lehet megcsinálni, s mit nem. Csak olyan dologgal érdemes foglalkozni, ami a vállalat érdeke, s akkor nincsenek gátak. A mosó mostani világszínvonalú berendezésein már nagyon nehéz újítani, ha mégis lehet, bűn lenne ha valaki útjába állna. Nálunk nem is akadályozza senki a gondolkodást, s az ésszerű újításokat pedig segítenek megvalósítani. L J, A huszonkettedik aranyjelvényes
