Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-07 / 185. szám

1971. augusztus 7. DUNÁNTÚLI NAPLÓ / Az ikerképződésről biológusszemmel... A közelmúltban jelent meg a szenzációs hír arról, hogy egy ausztráliai nő 9-es ikreket szült, azóta pedig naponta halljuk a hírt a született csecsemők szá­mának fokozatos csökkenéséről, pillanatnyilag csak egy él a ki­lenc újszülöttből. A kettőnél magasabb számú ikerszülések hallatán, fokozottabb érdeklő­dés nyilvánul meg az emberek részéről az ikerképződés iránt — mi okozza, nincs-e benne valami titokzatosság? Az alacsonyabbrendű állatok, gerinctelenek és gerincesek — általában egyszerre több utódot hoznak világra, a magasabb- rendű gerincesek, mindenek­előtt az emlősök többsége vi­szont egyszerre csak egyet. Ha az egyedszülő, mint például az ember, több magzatot szül egy­szerre, a magzatokat ikreknek nevezzük. Mindjárt jegyezzük meg, hogy embernél az iker- szülés a megszokott-tói eltérő­nek, biológiai szempontból pe­dig visszaütésnek, atavizmusnak számít. Erről van szó az auszt­ráliai kilences ikrek esetében is. A rendes szülések és az iker­születések arányát embernél a következő elfogadott formulá­val fejezik ki: Egy kettős iker jut lésre, 80 szü­Egy hármas iker (6400) szülésre. jut 80J Egy négyes iker (512 000) szülésre. jut 803 Egy ötös iker (40 960 000) szülésre. jut 804 Amint látjuk, a négyes, ötös ikrek nagyon ritkán fordulnak elő, a hatos, hetes és nyolcas ikrekről még csak nem is tu­dunk. Más a helyzet a kilen­cesekkel! A szenzációs ausztrá­liai kilences ikerszülés nem va­lószínű, hogy az első amiről tu­dunk. Dr. Rotter Henrik kórházi főorvos egy 1920 körül megje­lent népszerűsítő orvos-egész­ségügyi cikkében említést tesz arról, hogy „...az orvosi iro­dalomban egy kilences iker is ismeretes”. Nincs jogunk és nem is akarunk kételkedni Rot­ter doktor ötven évvel ezelőtti közlésében, mindenesetre meg­lepő a kilences szám. Hogy miért éppen „a kilenc”? —, egyelőre megfoghatatlan. Ehe­lyett nézzük, mit mond a bioló­gia az ikrek képződéséről. Leg­egyszerűbben úgy képzelhető el, hogy két petesejtet két hím­ivarsejt termékenyít meg. De előfordulhat az is, hogy a két vagy több petesejt meg­termékenyítése nem egyszer­re, hanem különböző idő­ben történik meg. Ilyen eset­ben az is feltételezhető, hogy az ikrek mindegyikének esetleg más-más apja van — mintha az egy ovuláció alkalmával képződött petesejteket külön­böző egyénektől származó sper­mium termékenyítette volna meg. Ezek természetesen spe­kulatív feltételezések, amelyek­nek nem tudni, van-e tényleges alapja. Mindenesetre a babo­nás hiedelmekkel az okkultis­ták veszedelmes következteté­sekre jutottak az ikerszülések körülményeinek boncolgatása során. Az ikerszülést tehát minden bizonnyal jellemzik örökletes tényezők is, azonban ezt ma még kevésbé kutatták a gene­tikusok. Az ikerszülésnek mai ismereteink szerint kétségkívüli oka, amikor a petefészek egy- időben nem egy, hanem kettő, vagy több megtermékenyítésre alkalmas petesejtet termel. Mi­vel a petetermelést az agyalapi mirigy egyik hormonja indítja meg — feltehető, hogy a ren­dellenes petefészek peteterme­lésének hormonális tényezői is vannak. Az emberi ikrek mint tudjuk, lehetnek egypetéjűek (monozy- gotikusok), vagy kátpetéjűek (dizygotikusok). Utóbbiak két, egymástól függetlenül megter­mékenyülő petesejtből származ­nak, ami akkor következik be, ha a két petesejt egyszerre érik meg. Ha mindkettő megtermé­kenyül, két embrió fejlődik. Egészen más az egypetéjű ikrek eredete. Egyetlen megterméke­nyített petesejt a fejlődés na­gyon korai stádiumában ketté­válik és két különálló egyed jön létre. Az egypetéjű ikrekre jel­lemző, hogy közös méhlepényük van, magzatburkaik közül azon­ban a külső mindig közös. To­vábbá, az egypetéjű ikrek min­dig egyneműek, alakjuk, visel­kedésük, szem és hajszínük stb. teljesen egyforma. Sőt a fertőző betegségek iránt is egyformán fogékonyak, egyidőben beteg­szenek meg. Sőt, érzelemviláguk is teljesen egyforma. Amíg az egypetéjű ikrek minden lénye­ges tulajdonságban megegyez­nek, addig a dizygotikusok több tulajdonságban eltérést mutat­nak. így például amíg az egy­petéjűek mindig egyneműek, addig a kétpetéjűek külön- neműek is lehetnek. Az ikrek hasonlósága nem annyira kife­jezett, amiért a kétpetéjűeket egyidőben született testvéreknek lehet tekinteni. Emiatt a kétpe- téjű ikrek nagy részét minden nehézség nélkül identifikálni le­het. A különböző nemű, vagy bizonyos fizikai jellegben, pél­dául hajszín, hajforma, szem­szín, a fülkagyló alakja stb. jól kifejezett eltérést mutató ikre­ket kétpetéjűeknek keil tartani. A kétséges esetek tisztázásában döntő tényező a vércsoport meghatározása, ez már annyira specifikus, hogy például egyet­len vércsoportkülönbség fenn­forgása esetén teljes biztonság­gal ki lehet zárni az egypetéjű- séget. Az ikerkutatásoknak a gene­tikában nagy jelentősége van nemcsak az öröklődő betegsé­gek vonatkozásában, hanem az öröklött génkombinációk és a környezethatások szerepét ille­tően. A humángenetikusok, akik ilyen problémákkal foglalkoz­nak abból a tényből indulnak ki, hogy az egypetéjű ikrek min­dig azonos neműek és rendkívül hasonlítanak egymáshoz. A két- petéjű ikrek viszont lehetnek kü- lönneműek is és a hasonlatos­ság olyan mértékű csupán, mint egy családban az egyes testvérek között. Ennek az örök­letes törvényszerűségnek a fi­gyelembevételével a humánge­netikai kutatásokból következ­tetni lehet a biológiai és pszi­chés tulajdonságok örökletessé- gére. Mivel az egypetéjű ikrek kromoszómaszerelvénye (geno­típusa) teljesen azonos, az iker­vizsgálatok alapján örökletes­nek tartható minden olyan tu­lajdonság, amelyről kiderül, hogy az egypetéjű ikrek tag­jain nagyobb a konkordancia, a megegyezés, mint az ugyan­azon tulajdonságokra megvizs­gált kétpetéjű ikrek tagjain. Természetesen jelzik az eltéré­seket, a diszkordanciát, az el nem dönthető és nem értelmez­hető jelenségeket feljegyzik, megfelelő számú vizsgálat ese­tén statisztikusan értékelik az eredményeket. Érdekes eredmé­nyeket hozott már eddig is az ikervizsgólat olyan esetekben, amikor egypetéjű ikrek tagjai teljesen eltérő környezetben ne­velkednek és viszont, ha a két­petéjű ikerpárok azonos, és kü­lönböző környezetben nőnek föl. Takács László Magyar gyógyszerészek, akik mint művészek váltak híressé A pesti tudományegyetem elődje, a nagysrombati egyetem kereken két­száz évvel ezelőtt, 1771-ben adott először gyógyszerészi diplomát. Kezdetben egy éves volt az egye­temen a gyógyszerész képzés, majd 1852-től 1940-ig két év volt, azóta pedig négy esztendő a tanulmányi idő, — mint Halmai János gyógy­szerésztörténésznek az Orvostörténeti Közlemények ez évi, legutóbbi köte­tében olvashatjuk. A pesti tudo­mányegyetemen számos olyan gyógy­szerészt képeztek ki, akik a tudo­mány, sőt a művészetek terén világ­hírnevet szereztek, többen akadé­mikusok és egyetemi tanárok lettek. Hosszú lenne felsorolni azoknak a nevét, akik egyetemi tanulmányaik befejezése után szakmájukban euró­pai hírnévre tettek szert. Ma már kevesen tudják, hogy Rippl Rónai József (186*—1927), a kiváló impresszionista festőművész eredeti­leg gyógyszerész pályára készült és a pesti tudományegyetemen végzett a qyóqyszerészek között. Az már sok­kal inkább köztudott, hogv Csontváry Kosztka Tivadar (1853—1919) világ­hírű festőművészünk ugyancsak gyógy­szerész volt. Pesti egyetemi évei alatt behatóan fonlalkozott veaytan- nal, ásvány- és földtannal. 1875-ben szerezte meg gyógyszerészi oklevelét. A szegedi árvízkatasztrófa idejében a mentési munkák során megbetege­dett, ezért a Magas Tátrában kere­sett gyógyulást, ayógyszerész lett lglón. A „kinyilatkoztatásra’* hall­gatva — „Te leszel a világ legna­gyobb napút (plain aire) festője, na­gyobb Raffaelnél”. lglón pályát vál­toztatott, és megkezdte felkészülését a festői pályára, amely életében csak gúnyt és nvomort, halála után pedig megdicsőülést szerzett neki. Az írók közül Tömörkény István (1868—1932) szerzett a pesti tudo­mányegyetemen gyógyszerészokleve­let. A mammuttitok nyomában Tavaly nyáron a Szovjet Tu­dományos Akadémia jakut ta­gozatának és a leningrádi zoo­lógiái intézetnek néhány mun­katársa és szakembere útrakelt a Bereljog alsó folyásának vi­dékére. A kis expedíció célja az volt, hogy felkutassa és feltár­ja az úgynevezett mammut- temetőt, ahol több mint tízezer évvel ezelőtt utolsó menedéket kerestek ezek a hatalmas álla­tok és csontjaikat azóta az örök fagy vastag jégtakarója borí­totta be. A tudósok mindaddig nem tudnak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy föl­dünkről miért haltak ki a mam- mutok. Katasztrófa, elemi csa­pások érték-e őket, vagy kiha­lásuk fokozatosan ment végbe? 7367 DARAB MAMMUTCSONT Az expedíció megvívta harcát a nehézségekkel, az elemekkel és a szúnyogokkal. Gépekkel kimosták az örök fagy jegéből az értékes leleteket. Leningrád- ba, az Egyetem-partra, a Zooló­giái Intézetbe még ma is súlyos ládák érkeznek értékes mám- mutcsontokkal. összesen 7367 darab csontot lajstromoztak. Ezek a csontok 120 állat „tar­tozékai”. Verescsagin professzor Az öregedés fővádlottja Régen Ismert kémiai jelenség új megtogalmaiásban és új műsier, áj módszer villanásnyi mozianatok vizsgálatára — ezek együtt ültették a vádlottak padjára a szabad gyököket. Súlyos gyanú terheli őket: az öre­gedés okozását kívánják rájuk bizonyítani. Eddig sikerrel. A teljes bizo­nyítást a további bűntevés elhárítása követheti: a szabad gyökök megkö­tésével a fiatalság megőrzése. Az öregedést is úgy lehet si­kerrel kutatni, ha valamikép­pen sikerül „megállítani az időt”. A vegytani fogalmak közül a gyök még nemrégen is bizo­nyos atomokat, illetve atomcso­portokat jelentett; a molekulák azon szerkezeti elemeit, ame­lyek kémiai átalakulás esetén összetételük és tulajdonságaik megtartásával mennek át egy másik molekulába. (Ebben az értelemben egy atom esetében egyszerű, míg több atomról szólva összetett gyökökről be­széltek). A szó jelentése idő­közben megváltozott. A gyök mai értelme: villamoson sem­leges atom vagy atomcsoport, amely nagy reakcióképessége folytán rendszerint csupán a másodperc tört részéig létezik szabad állapotban s ekkor il­leti meg a „szabad gyök” név. (Szerves vegyületekben, térbeli okok miatt élettartama vi­szonylag hosszabb is lehet.) „Az idő megállítására" tehát ezért van szükség! A súlyos vád gyanúsítottját nem könnyű felismerni és tetten- érni ... Érthető, hogy a — mai értelemben vett — szabad gyökök kutatása már széles körben folyt, amikor a kérdés biológiai-élettani jelentőségéről még semmit sem tudtak. Végre 1945-ben felfedezték, hogy a szabad gyökök reakcióját — tehát a vegyi folyamatokban való részvételét — sajátos je­lenség, az elemi részecskék vi­selkedéséből fakadó úgyneve­zett elektrospinrezonancia (ESR) kiséri. Több, mint egy évtized­del később: 1957-ben sikerült azután olyan berendezést ki­dolgozni, amellyel mérni tudják a természetes vizes közegben — a szervezetben, a sejt- vagy szövettenyészetekben — végbe­Uj állatgyógyászati gyógyszer, az Exuter. A debreceni Biogal Gyógyszeráru Gyár kutatói új állat- gyógyászati gyógyszert készítettek, az ún. Exutert. Gyakori a szarvasmarhánál a különféle méh- megbetegedés, különösen az állatállomány szaporodása szempontjából káros és szükséges gyó- gyitani. Ez év januárjától gyártják üzemszerűen a méhgyulladásos betegségek gyógyítására, il­letve megelőzésére hatásos Exutert. A termékek iránt igen nagy máris az érdeklődés, hamarosan elhagyja a gyárat az első szállítmány. menő biokémiai folyamatok ESR-jét. Azóta a kutatók kiderítették, hogy a szabad gyökök számos biológiai folyamatban töltenek be fontos közbülső szerepet. A vizsgálatok meglehetősen bo­nyolultak, ezért csak néhány biológiai rendszert tanulmá­nyoztak végig, teljes alapos­sággal. Javarészt tisztázták azonban a szabad gyökök sze­repét az ionizáló sugárzás ha­tásában (vagyis a sugárkáro­sodásban), valamint a sejtek energiafelszabadítással járó oxidációs folyamataiban. Meg­állapítottak összefüggéseket a biológiai reakciók sebessége és a szabad gyökök között, nyomon kísérték a gyökök szerepét —<■ szereplésük időbeli egymás­utánját, sorrendjét — a folya­matokban, és számos esetben megállapították a gyökök „sze­mélyazonosságát” is. Lényeges például az a meg­állapítás, hogy az élő sejtek­ben az ionizáló sugárzás ha­tására szabad gyökök kelet­keznek és azok elváltozásokat okoznak a sejtmag örökletessé- gét hordozó anyagában, a DNS-ben; az elváltozások kro­moszóma-károsodással járnak. Az öregedésben kulcshelyze­tet foglal el a kötőszövet alapanyagának, a kollagénnek az elváltozása. A kollagén óriás fehérjemolekulóinak haj­lékonysága, alakíthatósága szabja meg a testszövetek alak­ját, teher- és formatartó kész­ségét, a bőr simaságát stb. Van olyan elmélet is, misze­rint az öregedés hátterében a szabad gyökök és a zsírok kapcsolata áll. Legtöményebb energiaforrásunk, a zsír a sej­tek mitokondrium nevű szer- vecskéiben általában enzimfo­lyamatok révén oxidálódik és így szolgáltat energiát. Szabad gyökök jelenlétében az oxidá­ció enzimek nélkül is bekövet­kezhet s ilyen esetben az enzi­mek tevékenysége csökken vagy szünetel. A zsíroknak ilyen oxidációját — amely következményeiben nagyon hasonlít a sugárzás okozta enzimkárokhoz — az E vitamin gátolja, mégpedig részben azáltal, hogy megköti a szabad gyököket. Ha kísérleti állatok táplálékából minden E vitamint kihagynak, ennek kö­vetkezményei azonosak vagy legalábbis hasonlóak a sugár­ártalomhoz, de az öregedéshez is. Dr. Szendéi Adóm dolgozószobájában — a pro­fesszort nevezték ki a különle­ges mammuttanulmónyozó bi­zottság elnökhelyettesévé — „tárolták" az agyarakat. A mellette lévő szobában szinte lépni sem lehet a számtalan le­lettől. A zoológusnak valóságos drága kincs minden egyes da­rabka. Sok mindenre választ ad a szakembernek egy-egy ilyen értékes lelet. A NEGYEDKOR JELZŐLÁMPÁI” — Különös állatok voltak ezek a mammutok — mondja a professzor. A negyedkor sajá­tos „megjelölőinek” nevezhet­nénk — forgatja kezében a si­mára tisztított csontot. — Ahol mammutcsontokat találunk, fel­tétlenül más kísérő állatok — lovak, barlangi oroszlánok, sző­rös orrszarvúak, hatalmas és ne­mes szarvasok — nyomaira is bukkanunk. Nem hagy nyugod­ni az a gondolat, hogy a mám- műt kihalásának titkát csakis Északon lehet megfejteni. Más helyeken ugyanis az őskőkor embere csaknem teljesen ki­irtotta ezeket az állatokat. ZORD IDŐK... Mit sikerült megállapítani a bereljóhi ásatások során? — Mindenekelőtt azt — válaszolja a professzor —, hogy az éghaj­lat azokban az időkben sokkal zordabb volt a jelenleginél. A csontokat borító rétegekben egyáltalán nem találtunk tön­köket, oszlopokat, vagy fákat. De vajon csak az éhség pusztí­totta el az állatokat? Nem. A mammutok az éhséget „teljes fegyverzettel” fogadták, mint mondani szokás. A szőrzetük alakulása azt tanúsítja, hogy a fagyhoz is aklimatizálódtak. Még egy következtetés: az óceán a mainál jóval messzebb lehetett, nem találtunk ugyanis jegesmedve, vagy más tenger­parti állatmaradványokat. "u£1 JÖTTEK AZ ÁRVIZEK Lassan változott a föld képe is. Az egykori sztyeppe és tundra helyén erdők keletkez­tek, eluralkodott a tajga, A pusztai állatok, amelyek vi­szonylag jól megszokták a fa­gyot és a hideget, védtelenek­nek bizonyultak az árvizekkel szemben. A főképp anyaállatokból és növendékállatokból álló, s lát­szatra teljesen aklimatizálódott mammutcsprdák pusztulása tit­kának nyitja — a tudós szerint — mindenekelőtt az, hogy a hatalmas észak-szibériai rónák domborzata átalakult. Az állat- csoportok feltehetően a tavaszi­nyári áradások következtében a viszonylag alacsonyabb dom­bokra szorultak és itt végzett velük a táplálékhiány, a beteg­ség, a fásultság, a gyorsan emelkedő jéghideg árhullám. Valószínű, hogy éppen erre az időre esik a világtenger szint­jének emelkedése. A KOZMIKUS OK Közismert, hogy a számos fel­tevés között kozmikus okok is szerepelnek. E szerint egy más bolygóról származó test — asz­teroida — a jégkorszakban a Csendes-óceánba hullt. Ez a test hatalmas hullámot vert a Himaláján keresztül egészen Közép-Ázsiáig. A hullám az ál­latokat — köztük a mammuto- kat is, a mongol sztyeppékról messzi északra sodorta és örök­re befagyasztotta. Számos elmélet, találgatás és feltételezés van. Verescsagin professzor hangsúlyozza, hogy az ő következtetései nem a mammutok végleges eltűnését, hanem csupán egyes nemzedé­kek pusztulását magyarázzák meg. Egyébként is az expedíció még nem fejezte be munkáját, amelyet az idén is folytat. A Zoológiái Intézetben érde­kes ajándékkal leptek meg. Egy kis csomag, vékony rézhuzalhoz hasonló mammutsörénnyel, amely körülbelül 12 000 évig feküdt a föld alatt. ..

Next

/
Thumbnails
Contents