Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

1971. augusztus 6. DUNÁNTÚLI NAPLÓ .1 Csonka gépek egy félkész épületben Tervek — érték nélkül Kádár János fogadta a Dán Kommunista Párt elnökét A baráti látogatáson tartóz­kodó Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke csü­törtökön találkozott Kádár Já­nossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkárával. A két pártvezető eszmecserét folyta­tott a kölcsönösen érdeklődésre számottartó nemzetközi politi­kai kérdésekről. A szívélyes, elv­társi légkörű beszélgetésen részt vett Komócsin Zoltán, a Köz­ponti Bizottság titkára. Jő munkája ellenére bizonytalan holnap elé néz a mohácsi öntöde Készül Terv van — pénz azonban egy fillér sem. Az öntödei Vál­lalat mohácsi gyárának IV. öt­éves terve tehát semmivel sem több egy köteg holt papírnál, s hogy ez így lesz, azt már a ter­vezés időszakában is mindenki tudta. A vállalatnak többszáz millió forint adóssága van, mely­nek időbeni visszafizetésére alig-alig van remény. A gon­dosan elkészített fejlesztési ter­vet így aztán mindenki legszí­vesebben elfelejtené — a terv azokban különös valami: ha egyszer megszületik, munkál, lázit, álmodozásra késztet, egy­szóval senkit sem hagy nyu­godni. a Vadászati Világhiáilitás Manapság igazán nem mű­vészet elhelyezkedni, majd min­denütt szükség van a munkás­kézre, a vállalatok, üzemek tárt kapukkal várnak mindenkit, aki­nek kedve és ereje van dolgoz­ni. Igen, de milyen lehetőségeik vannak azoknak az emberek­nek, akiknek kedvük ugyan van a munkához — körülmények miatt is fontos lenne, hogy dol­gozzanak — erejük viszont ke­vés hozzá, vagyis csökkent mun­kaképességűek? Azok az emberek, akik koráb­ban munkaviszonyban álltak, s közben romlott meg egészségi állapotuk, viszonylag könnyű helyzetben vannak. A vállalatok természetesen nem válnak meg megfogyatkozott munkaerejű dolgozóiktól — s ők sem szíve­sen hagyják ott a már ismert munkahelyet, kollektívát — igye­keznek cégen belül olyan mun­kát biztosítani, amelyet kisebb erőfeszítéssel is el lehet látni. Minden vállalatnál vannak ilyen célra fenntartott munkahelyek, Pécsett összesen 2408 munka­helyen tudnak csökkent munka- képességű dolgozót foglalkoz­tatni. A Pécsi városi Tanács munkaügyi osztályának statisz­tikája szerint évről évre emelke­dik a vállalatoknál foglalkozta­Ötven év késés Az előzmények az új mecha nizmus előtti időre nyúlnak visz' tott csökkent munkaképességűek [ száma: három esztendővel ez- | előtt 1342-en dolgoztak ilyen, könnyített munkakörben, az idén megközelítőleg 1800-an. Az emelkedés oka kettős: az elöregedési folyamat részeként több lesz a megfogyatkozott erejű idős ember, s a másik, a pozitívum: többen dolgoznak egészségi állapotuknak megfe­lelő munkahelyen. A csökkent munkaképesség persze nem jelenti azt, hogy ke­vesebbet érő az ember: a nekik megfelelő munkahelyen ponto­san olyan hasznos munkát vé­geznek, mint a kollektíva többi tagjai. Gondjaikkal, problé­máikkal nem maradnak egye­dül, minden vállalatnál külön bizottság foglalkozik velük ... Azoknak a csökkent munka- képességű embereknek a gond­ján, akik korábban nem dolgoz­tak, s most szeretnének elhe­lyezkedni, a Városi Tanács pró­bált segíteni, olyan munkalehe­tőség megteremtésével, ahol na­gyobb létszámban tudnak fog­lalkoztatni könnyű munkát igény­ság terheit és következményeit azonban mindenkinek egyfor­mán kell viselnie. Önerőből nem megy A mohácsi öntöde 1967-ben 48 millió forintos tervvel dolgo­zott, tavaly pedig már 58 mil­lió forint értéket produkált. Ha ehhez hozzávesszük a létszám adatokat — 1967:358, 1970:351 —, világosan látszik, hogy a felfutást teljes egészében a ter­melékenység növelésével érték el. A hatékonyság ilyen nagy­mérvű növelését a kisebb be­ruházások mellett az a tény tet­te lehetővé, hogy a belső anyagmozgást ésszerűsítették, a szállítási útvonalakat lerövi­dítették, ahol lehetett korszerű szállítóeszközöket alkalmaztak, s egyáltalán: a termelés vala­mennyi területén igyekeztek min­denből és mindenkiből kihozni a maximumot. Ez az út azon­ban nem igen járható tovább. Néhány korszerű kisgép még segíthet valamit, a továbblé­pés alapfeltétele azonban most már kizárólagosan a gépjellegű beruházás. A szegénység különös, sőt ag­gasztó helyzeteket szül. Mohá­cson a nagy öntőcsarnok egyik felében áll egy hatalmas gép, mely automatizálhatná az egyik legfontosabb műveletet, a ho­mokelőkészítést, pénzhiány mi­att azonban mindez csak álom. A csarnokban ott kanyarognak az elmúlt beruházási ciklusban megvalósított görgős szállító­pályák, melyek segítségével gyorson, s szinte emberi kéz érintése nélkül futnák be o munkadarabok a technológiai útvonalat, néhány százezer, vagy maximum millió azonban még ehhez is kellene. Jófalatok egy éhes ember előtt — így lehet­ne talán legszemléletesebben jellemezni a helyzetet, ennek az éhes embernek azonban le vannak kötve a kezei, s ezért az olyannyira kívánt finom fa­latokat belátható időn belül önerőből egyszerűen képtelen elérni. Ni a drága? A kérdés kikerülhetetlen. Mon­dom: minden félkész állapotban van, a pénzt beleöltük a csar­nokba is, a gépekbe is, min­dennek azonban senki sem lát­ja hasznát, öt év alatt 10—13 millió forintot kellene az üzem IV. ötéves tervre szóló fejlesz­tési programja szerint még be­ruházni, s akkor 80 millió fölé emelkedhetne az éves termelé­si érték, s egy csomó rendkívül fontos beruházási öntvényanyag megszűnne hiánycikk lenni. A mohácsi öntődében zömmel tűz­csapokat, utcai kutakat, csap­házakat, vízvezeték-elemeket gyártanak, s miután e termé­lő embereket. 1969. szeptember 25-én létrejött egy megállapo­dás a tanács és a Háziipari Szövetkezet között: a tanács 2,4' millió forintot biztosít a szövet­kezetnek fejlesztésre, s „ennek fejében” ők vállalják, hogy há­rom esztendőn keresztül megha­tározott számú csökkent mun­kaképességű dolgozót foglal­koztatnak. A munkák zöme egyszerű, könnyen végezhető, a fejlesztés­sel jelentős létszámnövekedés válik lehetővé — úgy látszott, hogy ezzel a módszerrel évekre biztosítani tudják majd a csök­kent munkaképességűek zavar­talan elhelyezkedését. Tavaly még nem is volt kü­lönösebb probléma: a megálla­podás értelmében kilencven rá­szoruló embernek adtak munka- lehetőséget, többségének be­dolgozói rendszerben. Sokat nem kerestek a bedolgozók, ha­vi átlagban 3—500 forintot, de mindenütt jól jött ez a kis ki­egészítés is — annál is inkább, mert kényelmesen meg lehetett keresni, a szövetkezet házhoz I hozta-vitte a munkát. Aztán be- I kék nélkül ma nincs lakótelep, sőt tulajdonképpen épület sem, s miutón ezeket a termékeket Magyarországon egyedül Mohá­cson gyártják, egyszerűen ért­hetetlen, hogy csak oly kevese­ket nyugtalanít a tény: ez az üzem öt év alatt semmit sem fog fejlődni. Az első félévben 12,3 millió forint nyereséget értek el, a má­sodikban is lesz legalább eny- nyi, a gyár jó munkája tehát nem lehet kétséges. Az árakhoz egy újjal sem nyúltak hozzá Mohácson, hosszabb távon azonban minden megtörténhet. A lekötözött ember szabadul­ni próbál, s ha a szabadulás, az előrelépés egyetlen eszkö­ze a pénz, sok mindent meg le­Most jelent meg a Földmű­veléstan tankönyvének ötödik kiadása, melyben első ízben kapott önálló fejezetet a mini­mum tillage, ősztől kezdve az agráregyetemen már tanítják a módszert s kötelező vizsga­anyag lesz. A szerző dr. Sipos Gábor a földműveléstan pro­fesszora a hét elején előadást tartott Pécsett a Technika Há­zában a tsz főagronómusok szakmai továbbképzőjén a mi­nimum tillageról. Ebből az al­kalomból készítettük vele az alábbi beszélgetést. — A szakmabeliek tudják, de az olvasók egy része nyilván nem: mit jelent maga a szó? — A minimum tillage takaré­kos talajművelést jelent. Ame­rikából indult el. Lényege egyes műveletek összevonása, mások teljes elhagyása, célja lenyese­getni a gépesítés túlzásait, el­kerülni a talaj „agyonművelé- sét", illetve optimális közép­szintben biztosítani a nagy ter­mések feltételét. Ismeretes, hogy az amerikai kukoricaövezetekben nem vé­geznek őszi mélyszántást, csak tavasszal szántanak. A mini­mum tillage egyik változatában a direkt vetésnél, pedig egyál­talán nincs szántás, más válto­zatában csak egészen sekély szántást alkalmaznak. Mivel a hazai talajművelési gyakorlat eddig őszi szántás és mély­művelés centrikus volt, joggal merül fel a kérdés, mit kezd­jünk az eddig népszerűsített módszerekkel? — Mivel hazánkban az őszi szántás — itt a mély szót hagy­nám el - és a tarlóhóntás bi­zonyítottan termésnövelő műve­lési eljárás, ezért egyik sem hagyható el. A direkt vetésnek ütött a „cumi ügy”: a szövetke­zet által készített virágcumi gu­mi részét egészségre károsnak nyilvánította a KÖJÁL, a forgal­mazást megtiltották. Negyven­hat ember maradt egyik pilla­natról a másikra munka nélkül, pontosabban szólva a szövetke­zet nem tudott folyamatosan, megfelelő mennyiségű más munkát adni helyette — vagy az általuk ojánlott munkát a bedolgozók nem fogadták el ... Az emberek megijedtek, cse­kély jövedelemforrásukat is veszni látták, futottak fűhöz- fához segítségért. Jelenleg ez a helyzet: a szövetkezet a betil­tott hazai helyett külföldről pró­bálja beszerezni a szükséges gumit, a harmadik negyedévre már ígértek szállítást, akkor me­gint biztosítani tudják majd a megszokott munkát. Egyébként sem veszik el a csökkent mun­kaképességű emberek munkale­hetősége, mert a szövetkezet fejlesztése jelentős létszám-gya­rapítással is jár, s elsősorban rájuk építenek ... — a. *. j, — hét majd magyarázni. Ez az út azonban új. s beláthatatlan problémák sorát vetheti fel, ép­pen ezért elébe kéne menni a dolgoknak. A hírek szerint ismét a Gazdasági Bizottság elé ke­rül a vállalat, illetve az iparág ügye, s bár azt már jóelőre látni, hogy akármi is lesz a döntés, az a népgazdaságnak pénzébe kerül, nem szabad ön­magától ettől a ténytől meg­ijedni. Két lehetőség van. Vagy hagyjuk, hogy a vállalat önerő­ből kiizzadja, s visszafizesse adósságait, s aztán majd adunk neki fejlesztésre pénzt, mert mi­re erre sor kerül, drámai lesz az öntészet helyzete, vagy pe­dig most könnyítünk a terhe­ken, hogy aztán joggal elvár­hassuk: tartsanak lépést az élettel. Békés Sándor — vagy szántás nélküli műve­lésnek megvan a szerepe, fő­ként az erősen lejtős területe­ken, gyeptelenítéseknél sikerrel alkalmazzák. Ez az úgynevezett kémiai minimum tillage, ami­kor egy gyomirtószerrel készít­jük elő a vetést s a magágy mindössze 1 centi mély és 3-4 centi széles vályú. A mélyműve­lés kifejezést azonban sürgő­sen el kell felejtenünk, több kárt okoz, mint hasznot, nem beszélve a költségekről. Hazai kísérletek igazolták, hogy 25 centis mélyszántás semmivel sem biztosított nagyobb termést a 15 centisnél. Ősszel nem mélyszántani, hanem szántani kell és a szántást elmunkálni, lezárni. így tavasszal egy me­netben lehet vetni és magágyat készíteni. Kötött, tömődctt, szel- lózetlen talajokon öt évenként elég egy nem mélyszántás, ha­nem altalajlazítás.- A monokultúráról elmon­dott kritikai véleményét a bara­nyai szakemberek tetszéssel fo­gadták. Milyen a létjogosult­sága és perspektívája ennek a módszernek nálunk? — A monokultúrát egyetlen növény bírja, a kukorica. Igaz. Amerikában a búzát is terme­lik, de kényszerből és a nagy termések feláldozásával. A nö­vények bomlásakor olyan ve- gyületek keletkeznek, amelyek serkentőleg vagy gátlólag hat­nak egy másik növény fejlődé­sére. Régen megfigyelték, hogy a rózsa és a szekfű is hama­rabb hervad el, ha közös vá­zába teszik, mint egyébként. A búza gyökérmaradványainak bomlásakor a talajban olyan vegyületek keletkeznek, ame­lyek károsítják a vetőmag csí­ráját, gátolják a csírázását. Ezért aki kétszernél többször vet búzát búza után, annak egyre csökkenő terméshozamra kell számítania. Ezzel szemben a borsó elővetemény kifejezetten serkentőleg hat a búza termés­hozamára.- A minimum tillage behozta a nagy lóerős traktorok divat­ját, a traktorpark ilyen értel­mű áttipizálódása nálunk is megkezdődött. Milyen követel­ményeket támaszt ez? — Az egy menetbe összevont műveletek — szántva vetés — valóban nagy teljesítményű, 110 lóerősnél erősebb trakto­rokat kívánnak. Csak ezekre berendezkedni azonban veszé­lyes, mert egy sor más munká­ban rossz lesz a gépkihaszná­lás, hisz a traktor lóerő nem osztható, mint a lóé volt: erős munkára két lovat, könnyebbre egy lovat fogtak be. A gépki­esés, meghibásodás is nagyobb kárt fog okozni, a földeket új­ra kell táblásítani, mértanilag közel szabályos alakú nagy táb­lákat, egészen más útrendszert kell kialakítani. A sekélyművelés viszont fel­veti a gép teljesítménynövelé­sének kérdését. A szántási se­besség ma alacsony, az órán­kénti 4—5 kilométer, 8—9 kilo­méterre fokozható veszély nél­kül. Sót agrotechnikailag is jobb a sebes szántás, kevésbé rongálja a talajt és végül sok­kal olcsóbb. A vadászati világkiállítást augusztus 27-én megnyitják a látogatók előtt, őt vállalat és számos alvállalkozó többszáz dolgozója szorgoskodik most a pavilonoknál. Külföldről eddig 35 kamionnal és 20 vagonnal érkezett különféle kiállítási kel­lék, szerkezet és dekorációs anyag. így már valamennyi pa­vilonban megkezdődött a kiállí­tási területek berendezése, dí­szítése. Az egyik leglátványosabb, „produkciónak” ígérkezik Kenya 350 négyzetméternyi kiál ítási te. rülete. A pavilon padozatától a a mennyezetig a természet után­zatéként műsziklákat és tengeri növényzetet telepítenek, tenger­fenék-részletet alakítanak ki, s ezt majd a Kenyából hozatott tengeri halakkal népesítik be. Tanzánia pavilonjának mennye­zete a vadon hangulatát áraszt­ja majd, mert pálmalevelekből alakítják ki a vadászok fölé bo­ruló őserdő növényvilágot. Tanzánia kiállítási területén mutatják be a kelet-afrikai va­dászok sátortáborát, a szafarit. A kétszemélyes vendégsátor ké­nyelmes lakószobája mellett für­dőszobát és előtte tornácot ál­lítanak fel. Külön sátrat kap a hivatásos vadász, s nem hiány­zik a táborból az étkező és a tusoló sátor sem. Az udvarban majd szelídített oroszlán tanyá­zik. India pavilonja előtt díszta­vat építenek, s partjára indiai gólyapárt költöztetnek. A pa­vilon mögött bemutatják a ha­talmas ország legérdekesebb elővadját, a fehér tigrist, s kö­zelében kap helyet a fekete párduc és a macska-medve is. A kiállítás új színfoltja: már a főbejárati tornyot alumínium­bordókkal borítják be, s ezen helyezik el Makrisz Agamem- nom 34 négyzetméteres vörös­rézdomborítású művét. A na­pokban miniszteri szemle ellen­őrizte a kiállításon végzett mun­kálatokat. sza. Az illetékes minisztériumi, illetve kormányszervek megálla­pították: a magyar öntödei ka­pacitás kicsi, s ami a korsze­rűséget illeti: éppen ötven év a lemaradás. Nagyszabású fej­lesztési terv készült, melynek eredményeképpen elsőnek a legnagyobb üzemek, majd a I középüzemek rekonstrukciója is megkezdődött. Új műhelycsar­nokok, szociális, illetve egész­ségvédelmi létesítmények ké­szültek állami pénzből, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott: min­denki mindkét kezét nyújtotta, s tulajdonképpen senki sem számolt a következményekkel. A következmények pedig súlyosak, óriásira nőtt az iparág álló­eszköz-állománya, s jelentős összegeket tett ki az áthúzódó beruházások értéke is. Mint is­meretes, az új gazdasági mec­hanizmus bevezetését követően eldugultak az állami források, hiteleket kellett felvenni. Az ön­tödei Vállalat az iparágon be­lül a szerencsétlenebbek közé tartozik: neki meglehetősen ke­vés jutott az ingyenből, s na- gyon-nagy az az összeg, amit záros határidőn belül vissza kell fizetnie. A fejlesztés tehát ahe­lyett, hogy nagy lendülettel elő­revitte volna a vállalat fejlő­désének ügyét, jó időre min­dent visszafogott. A bankok kö­nyörtelenek. A képződő nyere­ség zömét az adósság viszi el, a minimális nagyságú fejlesz­tési alapokat pedig a hatal­mas állóeszköz-állomány pótlá­sa emészti fel. Az öntödei Vállalatot a hat­vanas évek elején szervezték or­szágos nagyvállalattá. Tizenhá­lom gyáregysége van — Eger­től Sopronig. Az összlétszám valamivel 7000 fő felett van — az össztermelési érték mintegy 1,3 milliárd forint. A gyáregy­ségnek annak idején nem egy­formán részesedtek a nagyka­lapból — Mohács és néhány kisebb társa például minimális összeget kapott —, az adós­Munkaalkalom 2,4 millióért... Csökkent munkaképességűek Minimum tillage Mit mond a modern föidműveléstan a monokultúráról Újdonságok a mezőgazdaságban A most induló sorozatunkban olyan új módszereket, eljórá- sokat ismertetünk, amelyeket egy-egy üzem sikerrel vezetett be, és elterjedésük sok tsz szá­mára hasznos volna. Közös vo­násuk. hogy alkalmazásuk nem igényel számottevő anyagi be­fektetést, mégis jelentősen bő­víthetik a termelést. 12 TYÜK/M2 A modern állattenyésztésben egyre nagyobb gond a férőhe­lyek számának növelése. A ba­romfitelepeken már terjed a battériázás, vagyis egy épület­ben három emeletet alakítanak ki, s ezzel a férőhelyszámot megháromszorozzák. Sajnos, a battéria igen drága, egy férő­hely 100 forintba kerül, s ez a jelenlegi típusoknál ötmilliós beruházást jelent. A baksai Ezüstkalász Termelő- szövetkezet négy hónappal ez­előtt egy olyan megoldást veze­tett be, amivel új épület, illetve battéria nélkül adott területen meg tudta kétszerezni baromfi- állományát. A rácspadlós mód­szert az Egyesült Államokban már jóideje sikerrel alkalmaz­zák, hazánkban üzemi méretek­ben a baksai tsz vezette be elő­ször. Siklósbodonyban egy volt marhaistállót alakítottak át. Ide a korábbi trágyaaknás megol­dáshoz hasonló lécpadozatot építettek be, de faltól falig. Tö­kéletesítették a légcserét is, a ventillátorokkal szemközti falon csak beeresztő nyílások vannak, ezek a felső, illetve az alsó lég­réteg elszívására változtathatók. A ventillátor kürtők 5 centimé­terre a lécpadozat alá vezet­nek. A ventilláció ilyen megol­dása biztosítja az ól tökéletes átöblítését friss levegővel. így a hagyományos mélyalmos módszerrel szemben öt helyett 12 tojótyúk fér el egy négyzet- méteren. Naposcsibe a lécpa­dozatra nem való, ezért ezt mélalmon kell 8 hetes koráig előnevelni, tehát a módszer két­fázisú nevelést feltételez. A té- nyész állománynál egyelőre nem alkalmazzák, bár külföldön már erre is vannak példák. A léc- padozatos tartósmódra történő áttérés költsége négyzetméte­renként 25—40 forintba kerül, szemben a battériás módszer 100 forintos költségével. A tsz ez év április 8-án telepítette az első állományt a lécpadozatra, eddigi termelési eredményei biztatóak. 1,75 KG SÚLYGYARAPODÁS NAPONTA A ma általános úgynevezett hagyományos hizlalási módszer­rel 18 hónapos, vagyis másfél éves korára lehet „piacra dob­ni” a hízóbikát, ami a tsz-ek egyik legfontosabb export cik­ke. Szabadszentkirályon áttértek a nagy abrakadagos hizlalásra. Ennek lényege a kötetlen tar­tásmód és a tetszés szerinti ab­rak etetés. A szabadtartást fil­lérekből oldották meg egy régi épület átalakításával. Egy em­ber most ellát 71 hízómarhát — de ennek két háromszorosát is ellátná, ha több lenne. — Tö­megtakarmányt az állatokkal nem etetnek, csak abrakot és szénát. Az abrak 1 kiló Purina tápból áll, többi összetevője árpa és kukorica. Ebből az ál­lat 9 kilót is el tud fogyasztani naponta. Május hónapban naponta át­lagosan 1500 grammot híztak az állatok, júniusban 1750 gram­mot. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a korábban megszokott 18 hópa­pos kor helyett a jövőben átlag 1 éves korra elérik a hízóbikák a kívánt súlyt. Ami a húsmínő- séget illeti az egy esztendős — tehát egészen zsenge 450—500 kilós — úgynevezett baby-beef hízóbika húsa vetekszik a bor­júhús minőségével. Külföldön keresett cikk, s a tsz mind ex­portra szánja. Jövőre már kizá­rólag ezzel a módszerrel hiz­lalnak bikát a szentkirályiak.

Next

/
Thumbnails
Contents