Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-31 / 204. szám
T971. augusztus 31. DUNANTÜLI NAPLÓ 3 Hozzászólás a DN cikkéhez Demográfiai hullám és mélypont Baranyában Csökken a munkára jelentkezők száma — Fokozódik a tanulóhiány A vállalati igények messze meghaladják a lehetőségeket Foglalkoztatási, de beruházáspolitikai szempontból is lényeges kérdés az, hogy a felnövekvő ifjúságnak mennyire egyenletes a korszerinti összetétele. Amennyiben a születések számában évenként, vagy periódusonként nagy ingadozások vannak, jelentős feszültségek keletkezhetnek a felnövekvő ifjúság tanulmányi és foglalkoztatási feltételeinek biztosításában. Egyes időszakokban tanintézetekbe való bejutási nehézségek jelentkeznek, más időszakban esetleg egyes tanintézetek kapacitása nincs megfelelő mértékben kihasználva. Egyes periódusokban azért lesz szükség többletberuházásra, hogy a nagyszámú munkavállalót foglalkoztatni tudjuk, más esetekben pedig azért, mert hiányzik a munkaerő ütemes utánpótlása. Napjaink problémái Baranya megye és Pécs város együttes területén 1968/69. tanévben tetőzött a demográfiai hullám, s az általános iskolai tanulmányaikat befejező fiatalok száma ekkor meghaladta a 7600 főt. (Ez közel 2000 fővel volt magasabb a megszokottnál!) Napjainkban a hullám „levonulóban” van, s az 1971/ 72. tanévben már csak alig 5000 fő éri el o munkaképes kor alsó határát. A mélypont — az első éves tanulók létszámából következtetve — a hetvenes ' évek második felében jelentkezik mintegy 4800 fős létszámmal. Munkaerőgazdálkodási szempontból a demográfiai hullám kialakulása két fontos feladatot jelent. Egyrészt ki kell elégíteni a vállalatok mennyiségileg és minőségileg meghatározott munkaerőszükségletét, másrészt biztosítani kell mindazok foglalkoztatását, akik erre igényt tartanak. Természetszerű következmény tehát, hogy a hullám levezetése csak a szakmunkás- képzés bővítésével történhet. (A középiskolai, ezen belül gimnáziumi felvételek számát ugyanis célszerűtlen növelni, mert az iskolából kikerülő fiatalok mintegy 60 százaléka szakképzetlen, s felsőfokú továbbtanulásuk is korlátozott.) A kedvezőtlen iskolai ellátottság ellenére így — igen rövid idő alatt — majd négyszeresére emelkedett a szakmunkásképző intézetek tanulóinak száma, de mint az bebizonyosodott, a vállalati igényekhez képest ez is kevés. Mit ígér a jövő? Mindenekelőtt nézzük meg a fiatalok pályaérdeklődését. Eddigi sok éves tapasztalatunk alapján az általános iskolát befejező fiatalok 40—45 százaléka jelentkezik gimnáziumba, illetve szakközépiskolába, s ugyan- ennyien kérik felvételüket szakmunkásképző intézetbe. Viszonylag magas azoknak a fiataloknak az aránya is, akik nincsenek tisztában hajlamaikkal és a pályaválasztást a véletlen szerencsére bízzák. Az otthon maradó, illetve munkát vállaló fiatalok aránya 5—10 százalékra tehető. A továbbtanulási arányok — ha nem történik mesterséges beavatkozás —- a következő tervidőszakban is azonos képet mutatnak. Ismerve tehát a Vili. osztályt végző fiatalok számának alakulását, s a továbbtanulási arányokat, pontosan meghatározható a következő évek I. éves szakmunkástanuló létszáma: 1971. 3800 fő, 1972. 3400, 1973. 3100, 1974. 2900, 1975. 2700 fő. Mindez természetesen az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem stb. népgazdasági ágak együttes tanulólétszámát jelenti. Különbséget kell azonban még tennünk az ún. kedvelt és nem kedvelt szakterületek között. Napjainkban is jelentkező probléma, hogy egyre nehezebb egyes fizikailag nehéz, kellemetlen körülmények között végzett munkára az ifjúságból utánpótlást biztosítani. Mi lesz a mélyponton?! A vállalatok erre még nem gondolnak! Gyakran a pályaválasztási tanácsadás rá-, illetve lebeszélésétől várják az érdeklődés alakítását. A tanácsadás — a divatos pályák és hiányterületek megfelelő ismertetésével — valóban elősegítheti a reálisabb választást, de ez önmagában kevés. Nem gyakorolhat hatást a fiatalok érdekeivel szemben. Nem pótolhatja azoknak az objektív tényezőknek a hatását, amit például az anyagi érvényesülési lehetőségek és a kedvezőbb munkafeltételek jelentenek. A megoldás A megoldás rendkívül összetett feladat. Legfontosabb azonban a reális tervkészítés. Adott az ifjúsági forrás nagysága, s csak azt tudjuk felosztani a különböző népgazdasági ágak között, ami rendelkezésünkre áll. Komoly feladat hárul a munkáltatókra, s itt elsősorban a munkaerőgazdálkodás hatékonyságának javítására kell gondolnunk. A vállalatok ma még nem készítenek közép, vagy hosszú távú munkaerőszükségleti tervet, s ahol készülnek ilyen tervek, ott — tapasztalataink szerint—nem számolnak qz első ízben munkába lépő fiatalok számának csökkenésével. Megvizsgálva néhány vállalat gépesítési és beruházási elképzeléseit, meg kell mondani, hogy ezek alig járnak munkaerő-megtakarítással, ellenkezőek, inkább munkaalkalom bővítőek. A munkaerőprognózis adatai pedig mást mutatnak! Gondolnunk kell a termelésből kilépő dolgozók számának alakulására is. Az I. világháború időszakának alacsony élveszüle- tési arányszámaiból adódóan ugyanis a jelenleg nyugdíjba vonulók száma alacsony, de a következő években (a tervidőszak második felétől kezdődően) fokozatosan növekedéssel kell számolnunjc. Gazdasági szakembereinknek meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy néhány szakmában csak leánytanulók bevonásával tudjuk biztosítani á szükséges utánpótlást. Ehhez pedig a szükséges szociális létesítmények megteremtésén túlmenően a munkofeltételeket is javítani kell. Ennek megkezdése napjaink legfontosabb feladata. Piti Zoltán, B. m. Tanács VB munkaügyi főelőadója Látogatás Évente egymillió tonna kőolaj, 380 millió köbméter földgáz A kapuőrség kérlelhetetlen. Gyufát, cigarettát nem lehet bevinni. Mondom: nincs nálam ilyesmi. Mégis csak vonakodva engednek belépni a gázüzembe. Előbb azonban a cipőmről le kell rúgnom a vasat, ha már nem az előírásoknak megfelelő gumitalpú cipőben jöttem. Megértem. Egyetlen apró szikrától a levegőbe repülhet itt minden, az algyőiek jól tudják, milyen borzasztó, amikor a lángok, a korom festi az eget a Tisza partján. Akkor — 1968-ban — száz méternél is magasabbra csapott a láng, most békés nyugalom veszi körül a 168-as kút egykori helyét. Néhány fáklya most is lobog, az olajjal együtt feltörő földgázt égetik, még nem lehetett mindenütt igába hajtani. A gázüzem felett lángol a legnagyobb fáklya — itt biztonsági célokat szolgál. A szakemberek azt mondják: akkor lesz majd igazán sínen a termelés, ha csak ez az egyetlen lángol .. . Honnan — hová? A gázüzem. Ezüst-, kék-, sárga színű csőlabirintus, csillogó szeparátorok, dübörgő kompresszorok. Innen indul a földgáz Budapest felé. Néháriyszáz méterre tartály-vagonok állnak. Augusztus 19. óta napi 70 köbméter propán-bután gázt választanak itt le a gazolinból és szállítják az ország legtávolabbi vidékeire is a fogyasztókhoz. A gázüzemből jól látható a központi olajtároló 23 ezer köbméteres tank-parkja. Onnan meg az olaj indul 172 kilométeres útjára. Százhalombattán az algyői és a Barátság olajvezeték mellett futnak be az olajfinomítóba. Persze először ki kell hozni az olajat a 2000 méteres mélységből, ahol több százmillió éve, valamikor a Felső-Pannon korban keletkezett. Ez pedig nem könnyű, s nem olcsó. Illetve nem is kihozni nehéz, ha már lefúrtak, inkább a visszatartása okoz gondot. A makói árokban például közel 400 atmoszféra nyomással igyekszik megszökni százmillió éves rabságából. Itt a tolózárak, csőka- rikók, csövek s minden szerelvény valóságos monstrum. Az olajbányászok legkisebb szerszámát is elég megemelni. Egy centiméter eltérés milliókba kerülhet Sokan képzelik el úgy a geodéták munkáját, hogy valamelyik falu szélén, a vadvirágos határban, egészséges levegőn, egy műszerrel és a piros-fehérre festett kitűzőléccel földet méricskélnek. Kényelmes, ráérős munkával, távol a város zajától. Itt, a BCM hetvenhat méteres silótornyának tetejln, ahova még felnézni is szédítő, már korántsem ilyen idillikus a „mé- ricskélés”. A fejembe nyomtak egy bukósisak-félét, s most azzal a biztos tudattal nézek le a hangya-nagyságú emberekre, hogy a fejem már nem törhet be, legfeljebb leesek. A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat kihelyezett brigádja már három éve dolgozik itt. Hol a magasban, 30 centiméteres betonpilléren egyensúlyozva, hol a földön, a daru hintázó terhe alatt, télen hóviharban, nyáron sokszor olyan melegben, hogy csak úgy vibrál odafenn a levegő. Munkájuk nélkül nehezen lenne elképzelhető a hatalmas cementgyár építése. — Bizony, veszélyes, de szakmailag izgalmas munkahely ez — mondja Sétáló Ferenc, a be- remendi geodéta-brigád vezetője. — Az első kapavágástól, az utolsó simításokig, s még azután is itt vagyunk. Az építkezés megkezdése előtt a legelső munkánk az alappontok kitűzése volt. Enélkül semmiféle épületet, gépet nem lehet a helyére tenni. S természetesen a legfontosabb a pontosság. Olyan pontosság, amilyen csak a Geodéták a toronyban szómtanpéldában létezik. A négyzethálós alappontrendszer 876 méteres alapvonalát például két centis pontossággal mértük. A gépek helyét még precízebben kell meghatározni. A különböző csarnokokban elhelyezett cementgyórtó gépsor például egy tengelyen van, s ezért száz méteren csupán egy centiméter a megengedett eltérés, különben a gép ledobja a szalagot. — Az egyik legérdekesebb munka a darupályák kitűzése volt — kapcsolódik a beszélgetésbe Szántó Béla műszaki csoportvezető. — Harminc méter magasan, egy szál sínen egyensúlyozva kellett a darupálya bemérését végezni. Itt aztán távolságra és magasságra sem lehetett egyetlen miliméter eltérés sem. Ehhez a munkához különleges, hőre nem érzékeny, úgynevezett invar mérőszalagot használunk. A rendes acélszalag nem felelne meg, mert nagy a hőtágulási együtthatója, s ha a tavaszi mérést nyáron ellenőrizzük, egész más értéket mutatna. — Nézzük meg a fiúkat kinn a terepen — javasolja Sétáló Ferenc. Gerendák, lécek, törmelékhalmok, vasak, s ki tudja még milyen építési anyagok között bukdácsolunk a bokáig érő porban. Közben elmesélik, hogy munkájuk másik fontos része a közműhálózat, a villamos kábelek, az utak, vasútok kitűzése is. Amikor például a nagy teherbírású , különleges Belaz- utat építették, elfelejtették megkérdezni őket, hol húzódnak a föld alatti kábelek, s egy csomót kiszakítottak a gépek a földből. Azóta egy oszlopot sem ásnak le anélkül, hogy ne szólnának nekik. A gépsor első egységénél éppen a zúzógépet szerelik, amikor odaérünk. Mérőszalaggal, papírral, ceruzával a kézben ott vannak a geodéták is. A gép vízszintes beállítását ellenőrzik, öt milliméter lehet az eltérés, különben nem ér semmit a többnapos munka. — Már ötödször húzzuk meg és lazítjuk ki a tartócsavarokat, s mégsem pontos. Nem baj, i. megcsináljuk hatodszor is — mondja az egyik munkás a mérnöknek. A cementmalornnál az egyik harmincméteres betonpillér tetején Barabás Béla, szemben vele 100 méterre ugyanolyan magasságban Lovas Gábor végez akrobatáknak is becsületére váló mutatványt. — Milyen széles a pillér? — kérdezzük URH rádión, mert a nagy zajban csak így lehet érintkezni. — Harminc centi — hallatszik a hangszóróban. — Gyertek fel, itt érdekesebb! Állványokon, félig kész lépcsőkön feltornásszuk magunkat a magasba. A pillérre azonban már nem merek kimenni. — Az újságírónak nem fizetnek veszélyességi pótlékot? — kiabál Barabás Béla. — Még ha fizetnének, se mennék oda. — Pedig ezek a fiúk még ennél hajmeresztőbb mutatványokat is csinálnak, s szinte minden nap — teszi hozzá Szántó Béla, de ő sem szánja rá magát a „kötéltáncra”. Az irodában, kissé megköny- r.yebbülve folytatjuk a beszélgetést. — Nem a leglátványosabb a mi munkánk, de nagyon fontos. Ha elszámitjuk a mérést, több száz millió forint kárt is tehetünk — mesélik. — Régebben a pécsi Hőerőműben végeztünk hasonló jellegű munkát, úgy, hogy nagy gyakorlatra tett szert a brigád ebben a témában. Erre nagy szükség is van, mert sokszor csak a leleményesség, a magunk gyártotta „műszerek" segítenek. Két geodéta-mérnök, két szaktgchnikus, két technikus és tíz figuráns dolgozik a BCM építkezésén. Távol a családjuktól, sokszor életveszélyes körülmények között „méricskélnek”, számolnak, rajzolnak. Azt mondták, nem szeretnék, ha a januári próbaüzem megindulása rajtuk múlna. Pánié* György Igaz, éppen ennek a hatalmas rétegenergiának köszönhető, hogy sokkal gazdaságosabb az olaj kitermelése, mint például a Közel-Keleten. A generálművelési terv elő is írja, hogy sáfárkodni kell a föld energiájával. Naponta 4 ezer köbméter termálvizet nyomatnak a földbe, hogy a rétegenergiák egyensúlyát fenntartsák. Másrészt, pontosan meghatározott, hogy az olajmezőn mekkora nagyságú termelés az optimális, ettől eltérni csak nagyon kis mértékben szabad. Fúrótornyok, s olajkutak nőttek az algyői határban — itt még egy évtizede is csak kukorica- és búzaföldeket láttam. Az olajmező Több mint 250 olaj-, földgáz- és víznyomó kút, 20 fúrótorony, ipartelepek, tárolók, iparvas- utak és utak hálózzák be 100 négyzetkilométernyi területen a tájat. Négyezerháromszáz munkás, félszáznál is több hazai és külföldi vállalat telepedett a vidékre. Az ő segítségükkel itt nyerik az ország kőolajtermelésének 55 és földgáztermeléss- nek 10 százalékát. Magyarország jelenlegi kőolajszükséglete 4,5 millió tonna évenként. — Évente 950 ezer tonna kőolajat és 380 millió köbméter földgázt hozunk felszínre mondja Juratovics Aladár, aki az elsők között érkezett annak idején Algyőre. — Hat esztendővel ezelőtt 21 165 tonna olajat és mindössze egymillió köbméter földgázt adtak az algyői kutak. Azelőtt meg csak a kutatás volt... Igaz, a beruházásnak még csak a közepén tartunk. Eddig 2,6 milliárd forintot építettünk be - 1975-re készül csak el a 6,5 milliárd értékű teljes beruházás. Szegeden 1000 olajbányász lakás, 13 emeletes irodaház, 350 személyes munkásszálló, Algyőn új ipartelep — műhelyek, raktárak, 2000 személyes ebédlő épül. — Megéri? — Minden kutatásra fordított forint tízszeresen térül meg. Az algyői olaj kitermelése viszonylag olcsó, minősége jó. Fehéráru tartalma — a benzin és a közelálló termékek — 25 százalék körül van. A legjobbnak ismert közel-keleti olaj 32 százalékban tartalmaz fehérárut. Eszembe jutnak a rémhírek a határ túlsó oldalán is meg fúrják az olajmezőt. Az igaz ság az, hogy a magyar és ju goszláv geológusok évente ki cserélik a kutatásra vonatkozó információikat, sőt kétnyelvű ta nulmányok, térképek látnak napvilágot. — A mostani termelést tartva 30 évre elegendő olajkészletek vannak Algyőn a föld mélyében - mondja Juratovics Aladár. Szegedre rótelepült egy idegen világ.- örülnek? - kérdeztem a szegedieket. A feltúrt utakat mutatják - megkezdődött a földgázvezetékek kiépítése, ha egy kics't késve is, de 100 millió forintért megvalósul a szegediek ólma: földgázzal fűthetnek. Néhány közintézetben, a színházban, a sajtóházban és nagyon sok üzemben már most is földgázzal fűtik a kazánokat.., Algyő S Rózsa Sándor világában hogyan változott az élet? Az évszázadokkal ezelőtt épült Tisza-parti települé.s Szegedtől 8, Hódmezővásárhelytől 12 kilométerre fekszik Sokáig élt a két város vonzásában - most úgy tűnik, az olaj Szegedhez taszította. Földművesek, halászok, vesszőfonók éltek itt - szinte a Tisza adta az életet. Sokszor az is vette el. De szenvedett Algyő a járványoktól, tűzvésztől is eleget. Az 1968. december 19-e dél- előttje azonban a sokat megért algyőieket is megdöbbentette. A 168-as kút toronnyi lángjának láttán levették föve- güket, s azt latolgatták: miként lehet majd megmenteni a kutat s az olajat. Akkor döbbentek rá, micsoda erők rejtőznek földjeik mélyén, s talán arra is, hogy ők egyszer és mindenkorba megszűntek földművesek, halászok s vesszőfonók lenni. Itt, ahol vesszőből fonták a bölcsőt és koporsót is, az ember acéllal, géppel, gyémánttal veszi most el a föld kincseit. S megéri! Lombosi Jenő Bibliográfia jelent meg a nevelésügyi kongresszusról 1970. szeptember 28—30-ón zajlott le az V. Nevelésügyi Kongresszus, amely az elmúlt 25 év nevelésügyi fejlődését tekintette ót. A kongresszus anyaga, javaslatai hosszú időre útmutatást nyújt a szocialista nevelés tevékeny résztvevőinek. A kongresszus anyagát a Magyar Pedagógiai Társaság külön kiadványban publikálja. A Pécsi Tanárképző Főiskola Könyvtára pedig úttörő jellegű kiadványt jelentetett meg. A kongresszussal kapcsolatos szakfolyóiratcikkekről, országos és megyei napilapok cikkeiről bibliográfiát állított össze. A feldolgozott anyagban szerepel a Baranyai Művelődés és a Dunántúli Napló idevágó anyaga is. A kutatóknak, pedagógusoknak komoly segítséget jelentő bibliográfiát név- és tárgymutató egészíti ki. A kiadványt Kovács Tituszné, Szomjók Mária állította össze.
