Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

y Százezreket ér minden DUNÁNTÚLI NAPLÓ kiállítási tárgy Világkiállítás Magyarországon Százhúsz állatfaj, tízezer trófea századból. Lőpor nélküli vadá­szati eszközök, s aztán puskák, hihetetlen mennyiségben és szépségben. A fegyver nemcsak az ölés eszköze. Az ember meg akarja hosszabbítani a karja1, utol akarja érni a madarakat, erősebb akar lenni a medvé­nél — s ehhez a puska segítette hozzá. Az ajtó mellett elefánt­láb áll - benne Kittenberger Kálmán kilőtt töltényei, nem sokkal messzebb Scott, Dreyse és Teshner puskák. A vadászok, a gyűjtők, a szakemberek tud­ják, mit jelentenek ezek a ne­vek. Tízezer forintos puskák, utá­nozhatatlan díszek, ezüst, arany, drágakő-betétek.* Látni kell. Egyéni kiállítók. Magyarorszá­gon 22 ezer vadász van. Több­ségük egyszerű ember, munkás, termelőszövetkezeti tag, nagyon sokan vannak azonban e cso­dálatos, sport - vagy hobby? — kedvelői között neves embe­rek is. Most csak néhány nevet azok közül, akik egyszerű va­dászként, a természetszeretŐK hadseregének közkatonájaként szerepelnek az egyéni kiállítók között - bár állami, hivatali tisztségük magas. Aczél György, Biszku Béla, Borbándy János, Czinege Lajos, Dégen Imre. Fehér Lajos,, Fehér Lajosné (!), Fock Jenő, Gáspár Sándor, Ká- lazi József, dr. Lónárt Lajos, dr. Nezvál Ferenc, dr. Ortutay Gyula, Papp Árpád, Széchenyi Zsigmond, dr. Tímár Mátyás, Tömpe István, Vályi Péter... Harmincnégy hektár, 30 ezer négyzetméternyi pavilon, 70 ezer négyzetméter szabadkiállítás. Százhúsz állatfaj, több tízezer trófea. Húszkilométernyi út, sé­taút. Egy nap kevés. Sólymok, szarvasok, lovak. Az ember es a kutya, az ember és a ló. Olyan kapcsolatok ezek, me­lyek mellett senki se tud elmen­ni feltámadó emlékek, melen­gető érzések nélkül. A kiállítás ezer szállal fogja meg a láto­gatót, mint ahogy ezer szállal kötődik az ember is állathoz, virághoz, földhöz, vízhez. Ilyen még nem volt. Ezt látni kell, s a látottakat soha többé nem szabad elfelejteni... Békés Sándor A kiállítási terület látképe Őrjáratok a városban Megkezdődik az ifjúgárdisfak kiképzése Ax els6 látogatók a világkiállításon A földön, a föld mélyén, a levegőben és a vizeken az em­ber az úr, az a csodálatos har­mónia és egyensúly azonban, mely a különböző erőket és ele­meket egyetlen hatalmas és egészséges szervezetbe fogta össze, felborult. A levegő, a víz, a föld mérgekkel telítődött; csodálatos és nélkülözhetetlen élőlények tűntek el világunkból őrökre, s lám a győztes és oly sok vonatkozásban kíméletlen ember most a természethez me­nekül. A természet szeretete az ember szerepe. Az ember nem élhet a természet áldásai nél­kül. E felismerések áthatották a világot, s e felismerések jegyé­ben kezdett kampányt vizeink, erdőink, földünk és levegőnk védelmében az ENSZ is. S e felismerések jegyében került sor e világ első vadászati világki­állítására is, éppen hazánk­ban, Budapesten. E kiállítás te­hát több, mint amennyit a cí­me ígér — kimondhatatlanul több annál. Az ember jövőjé­ről van szó. * A kapu egy hatalmas ezüst obeliszk. Víz hullámzik, imitált vadkacsák szállnak. Szemben a bejárattal a kiállítás díszcsar­noka — ötvenkét ország kin­csesháza. A világkiállítás alap- gondolatát, a természet és em­ber egymásra utaltságát, ötven­két nyelven hirdeti a csarnok öt világrészt jelképező kupolá­ja. Ezerhétszáz négyzetméteres ez a csarnok. Néhány lépcsőn felhaladva a kör alakú foga­dótér hatalmas, ívelt főfala tá­rul a látogató elé, amelyen a világ vadászatát az őskortól a napjainkig elevenítette meg a művészet. A nemzeti bemutatók — melyek a távolabbi, nemze­ti pavilonok eszenciájának te­kinthetők -, a résztvevő orszá­gok legértékesebb trófeáit, va­dászati emlékeit tartalmazzák. Százezreket ér itt minden kiál­lítási tárgy. Ausztria például bemutatja a világ legnagyobb kőszáli kecske-trófeáját, a sok­szorosan díjazott Steyr kara­bélyt és ferlachi fegyvert; Bel­gium egy pattantyús puskare­meket hozott, Nyugat-Német- ország az ipari körülmények kö­zött kialakított állatállományt mutatja be, Románia a világ legnagyobb medvebőrét, a Szovjetunió a tajga sokszínűsé­gét, gazdagságát. Királyok ko­ronázási ünnepségén ha lehe­tett ennyi nemes prém .. . Tan­zánia elhozta a leghatalmasabb elefánt-agyart, Mongólia egy kétszáz kilós vadjuhot. . . Nem igaz, egyszerűen nincs ennyi szépség, ez van az emberben, miközben végigcsodálja a vitri­neket, hogy aztán elérkezzen a kiállítást záró Magyarország ki­állítási faláig. Világrekorder gímszarvas-agancsok tömege, o tüskéi, a lenti, a gyulai arany­érmes trófeák sorakoznak egy­más mellett a falon, melyeket úgy ismer a szakmai világ, mint a művészetszeretők Leonardo da Vinci műveit. Magyarország pá­ratlan eredményeket ért el a vadászat, a vadgazdálkodás te­rén, s ezt nemcsak a kiállítás, de a résztvevő, az érintett szak- tekintélyek nyilatkozatai is bizo­nyítják. Dr. Dimény Imre: Megtisz­teltetés és elismerés számunk­ra, hogy az első vadászati vi­lágkiállításnak fővárosunk ad otthont. Ez elismerése több év­százados vadászati, vadgazdál­kodási kultúránknak, s az el­múlt negyed század e téren is megnyilvánuló forradalmi vál­tozásainak. Földes László miniszterhe­lyettes, kormány-főmegbízott: ... ezt a nemzetközi támogatást országunk nem nyerhette volna el, ha nem haladunk nagy elő­deink, a nemzetközi hírnévnek és tiszteletnek örvendő Nádler Herbert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond nyomdo­kaiban ... René Chalon, a BIE (Nemzet­közi Kiállítások Irodája) igaz­gatója; Magyarország először ad otthont világkiállításnak . Magyarországot a vadászati tu­dományok hazájának tekin­tik... Bizonyos vagyok abban, hogy az első vadászati világki­állítás hangsúlyozni fogja a szoros kapcsolatot ember és ter­mészet között, s megmutatja a barátság szükségességét a föld összes népei között... * Különlegességek? Indiával kell kezdeni, ez már biztos. Ál­lítólag húsz fehér tigris van a világon - s ebből egy itt, Bu­dapesten, az indiai pavilon mel­lett. India egyébként a vadvé­delem terén elért ereményeit mutatja be, mert nem igaz, hogy Ázsiában, Afrikában nincs erre szükség. Ugyanezt az igye­kezetét fejezi ki az iráni pavi­lon. A császár személyesen vet­te kézbe a vadvédelem ügyet. Négymillió hektáron 27 vadre­zervátumot alakítottak ki. Tan­zánia kiállítása egy darabke paradicsom. Hihetetlen vadgaz­dagság, s hihetetlen együttélé­sek. Vérengző fenevadak élnek együtt a végtelen síkságokon szelíd antilopokkal. A természet kegyetlen, de a természet mér­téktartó is. Fegyvertörténeti kiállítás. Egy magyar vadászkastély a XVIII. A pécsi ifjúgárdisták képzé­se tulajdonképpen már évek óta folyamatos, de a különféle nehézségek miatt az idén si­kerül először elérni, hogy az ifjúgárda céljainak, program­jának, feladatainak megfelelő, rendszeres és színvonalas kép­zést kapjanak a fiatalok. A megyeszékhely Ifjú Gárda zászlója, — amely az 1956-ban hősi halált halt tisztiiskolás, Gyen is László nevét vette fel — három századból áll. Az egyik század a Mecseki Ércbányásza­ti Vállalat fiataljaiból, a másik a pécsi középiskolák tanulói­ból, a harmadik pedig külön­böző pécsi üzemek, vállalatok ifjúmunkásaiból áll, — a tag­létszám megközelíti a háromszá zat. A városi ifjúgárdisták pa­rancsnokai a közelmúltban a KISZ megyei bizottsága által szervezett parancsnoki táborban vettek részt, ahol megismer­Még mindig fiirödnek a Balatonban A pénteki esőzés a Balaton déli partjának kempingjeiből sok vendéget elriasztott. Ennek ellenére még mindig sokan tar­tózkodnak a tó déli partján, bízva abban, hogy az időjárás jobbra fordul. Élénk lett a hét­végi forgalom is. A nyaralóte­lepeken — a balatonszemesi és fonyód-bélatelepi faházakban -T- a fizetővendégszolgálatnál csaknem telt ház volt szomba- 1 ton. A déli part szállodai, mo­teljei, változatlanul száz szá- I zalékos telítettek. kedtek a legfontosabb felada­tokkal — s ez itt szerzett is­mereteket is felhasználva _ el­k észítették a pontosan kidol­gozott kiképzési tervet A kiképzés szeptember tizen­ötödikén kezdődik, az ifjúgár­disták általában havonta két alkalommal vesznek részt kü­lönböző foglalkozásokon. Álta­lános honvédelmi kiképzést kap­nak ezen kívül az egyes sza­kaszok ifjúságvédelmi, közleke­désrendészeti, közrendészeti, polgári védelmi és vöröskeresz­tes szakkiképzésben is része­sülnek. Az előadók tartalékos tisztek és a fegyveres testüle­tek hivatásos tisztjei lesznek. A kiképzés keretében a leg­kiválóbb ifjúgárdisták szeptem­berben háromnapos kongresz- szusi túrán vesznek részt a Me­cseken, felkeresik a KIMSZ ta­lálkozók helyeit, majd Abalige- ten sátortáborban folytatják a kiképzést. Az ifjúgárdisták felújítják ko­rábbi „szerződésüket” a rend­őrséggel, s szeptember 15-től a rendőrökkel közösen rendsze­resen ellenőrzik a pécsi szó­rakozóhelyeket, felügyelnek a fiatalok viselkedésére. FELVESZÜNK JAVÍTÓ részlegünkhöz EGY gumiipari szakmunkást Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: DOMBCALOR VASIPARI SZÖVETKEZET DOMBÓVÁR, SZEMÉLYZETI VEZETŐNŐ.. A 2I. bányásznap alkalmából Szeptember 4-én este 6 óráig tart nyitva A CENTRUM ÁRUHÁZ A VAROS KÖZPONTJÁBAN 1771. augusztus 29. Megnyílt a Sörgyárban a Platthy hazaspar kiállítása „Emberekközött járva.., Építkezés .. ., erjed a sör, ra­kodás .. . Mozaikok, pillanatké­pek a Pécsi Pannónia Sörgyár hétköznapjaiból. Színek, vona­lak . .. mozgás. A vásznak- va­lahogy mást adnak — de még­is ugyanezt, a munkát próbál­ják megfogalmazni. „Ök a mennyiségre, mi a mívességre törekszünk" — hallottam Plat­thy György festőművész sza­vait. A pécsi művészházaspár ki­állítását tegnap délben nyi­totta meg Rugási Endre, a Sör­gyár igazgatója. A kultúrte­rem egy időre most kiállítási csarnokká lépett elő. A képek témája, főleg a gyár és az emberek kapcsolata. — Külön öröm számunkra — mondotta Platthy György, a Pécsi Tanárképző Főiskola tan­székvezető tanára —, hogy itt a gyárban rendezhettük meg harmadik együttes bemutatko­zásunkat feleségemmel. Közel egy évig tanulmányoztuk az itt dolgozó emberek életét, mun­káját. A most kiállított képek többsége ezt az egy eszten­dőt próbálja visszaadni. , P. Kovács Júlia — a fele­ség — így látta az elmúlt idő­szakot: — Igen izgalmas, igen ér­dekes légkörben, a legjobb kri­tikusok között dolgoztunk, öröm volt látni azt, hogy megértik célkitűzéseinket — a készülő és kész képeket. Az őszinte meg­nyilatkozások, vélemények ben­nünket is formáltak, segítettek, Peszélgetésünk közben a két művész célja — úgymond hit­vallása — is megfogalmazódott: a festészet — mint művészeti ág — felépítmény, s a gazda­sági alaptól ugyan elkülönül­het, de végképp elválnia nem szabad. — Ezt a fonalat, kapcsot próbáljuk megtalálni, s a ke­resés közben sokmindenre rá­bukkanhatunk. S hogy mit lá­tunk belőle fontosnak, s mit lé­nyegtelennek végül is elképze­léseink helyességét ez határoz­za meg. De ezt már döntsék el kritikusaink — maguk a mun­kások, maguk az emberek. S talán még annyit, hogy Platthy György és felesége egy­más segítői, bár P. Kovács Jú­lia képeiből az expresszív di­namizmus árad — a férj lá­tásmódját pedig a neoimpres?- szív életszemlélet határozza meg. Ez a különbözőség ket­tőjük egységét jelenti. Mecseknádasdi kádárok Mecseknádasdon ma is mu­tatnak olyan hordót, amely az 1800-as évek elején készült, s a kádármesterek ma is hasz­nálnak olyan gyalut, amelyen az 1708-as évszám látható. Ná- dasd környékén a sovány föl­dek sosem adtak elég kenye­ret, erdőben, fában viszont min­dig gazdag volt a környék, így a lakosságnak, ha valamiből meg akart élni, a fafeldolgozó ipart kellett választania. A ma már kipusztult szőlő is jócskán termett a környéken. Ezért ala­kult ki, szállt apáról fiúra, s van ma is nagy hagyománya a kádármesterségnek. A mesterség az 1930-as évek­ben élte fénykorát. Ebben az időben 80—90 kádármester dol­gozott. Budafokon kívül Ma­gyarországon sehol nem mű­ködött annyi kádár, mint Me­cseknádasdon. Az ötvenes években Mecsek­nádasdon megalakult a Kádár Ktsz. Ez később egyesült a Vegyesipari Ktsz-szel és 1960- ban Pécsváradra költözött. A nádasdiak nem szívesen jártak át Pécsváradra, megrendelést bőven kaptak, így hát három éve a tsz megalakította a ká­dár-részleget Grádwohl János, a részleg alapító tagja régi nádasdi ká­dármester: — Rengeteg megrendelésünk van. Hatan dolgozunk, ki sem tudjuk elégíteni az igényeket. A múlt évben például 370 hor­dót készítettünk. Vásárol tőlünk a Tokaj-hegyaljai Állami Gaz­daság, a szigetvári tsz, az Er­dei Termék Vállalat, s szinte valamennyi szőlőtermelő állami gazdaság és termelőszövetke­zet. Ilyenkor szüret előtt külö­nösen nagy a forgalom. Műkö­dik Nádasdon 5—6 magánkis­iparos is, de lassan ők is ki­öregszenek. Nem tudom, mi lesz ezzel a szakmával. Egy­szerűen nincs utánpótlás. — Az én fiam sem jön már ide dolgozni, pedig a nagy­apám, s még a dédapám is kádár volt — kapcsolódik a beszélgetésbe Hajdú Péter, q részleg vezetője. — A masze­koknál sincsenek inasok, úgy tudom Pécsvóradon Is csak ket­tő dolgozik. — Hogyan készül a hordó? — Az erdőben eleve úgy vá­lasztják és vágják ki a fát, hogy abból hordó lesz, — mondja Müller Kilián, aki 30 évesen a legfiatalabb nádas­di kádár. — Hordókészítéshez a legjobb a tölgyfa, de a sze- lidgesztenye, az akác és az eper is megfelel. Sajnos, itt a környékbeli erdőkben egyre ke­vesebb az alkalmas fa, ezért már Somogybái is szállítunk. A farönkökből a szekercével szál­irányban kihasogatjuk a don­gákat, majd a dongák leg­alább hat hónapig a szabad­ban száradnak. Aztán lehet csak felhasználni. Mire kész lesz a hordó, legalább 30 fé­le szerszámot kell kézbe ven­ni, például 5 fajta gyaluval dol­gozunk. Minden méretű hordó­hoz más-más szerszám szük­séges. A szárítás után a don­gát meggyaluljuk, ezzel meg­kapja a külső ívét. A követ­kező művelettel leszabjuk a hosszát, majd a két szélét meg­gyaluljuk. Aztán beállítjuk a dongákat egy vaskeretbe, s a dongaszorítóval, amelyet szak­szerűen eugnak hívunk, össze­szorítjuk. Olyan, mint egy ki­nyílt rózsa. A „rózsa” belsejé­ben tüzet rakunk, kívülről víz­zel hűtjük, így kapja meg a hordó a formáját, a szélesebb hasát. A két végét kihornyoljuk rószögeljük a fenekét, abron­csokat verünk rá, aztán mehet a hitelesítőbe. A hordóban ké- tem egy deka ragasztó sincs, szög is csak a fenekében, még­is összeáll az szépen. A részlegben a hat mester naponta általában három 5 hektós hordót készít. A fizetés sem rossz: havi 2500—3000 fo­rint, de többet is meg lehet keresni. Régebben a faluban minden esztendőben hárman- négyen jelentkeztek inasnak, ma egy sincs. Még abban a fa­luban sincs utánpótlás, ahol egykor apáról-fiúra szállt a mesterség, ahol nagy hagyo­mánya van a hói dókészítésnek, (—cs—gyj

Next

/
Thumbnails
Contents