Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-28 / 202. szám
6 DUNANTOLI NAPLÓ 1971. augusztus 28. Nem az örökkévalóságnak készülnek Épületek — kicsiben A mohácsi kilencszin- tes lakóépület modellje. Gettó József terve alapján Hídvégi Péter készítette — a modellfoto Panyik István munkája. Legutóbb a Pécsi Ipari Vásáron találkozhattak sokezren o tervező vállalatok kiállításán épületmakettekkel, majdani városrészek modelljeivel. „Jé, tisztára olyan, mint az igazi . . . Mennyit pepecselhettek vele ... Ugyan, kinek van arra ideje, hogy ilyesmivel játszadozzon ..." Valamiféle felnőtt játékról van hát szó, amit vegyünk egy kalap alá a sokezer gyufából megépített országházakkal, borotva pengékből összerakott tévétoronnyal? Aligha. Az utóbbiak tényleg játéknak foghatók fel, hobbynak — hogy több tiszteletet adjunk a velük való foglalatosságnak. Az építészeti modellkészítés első megvalósulása a tervezői gondolatnak, sőt egyfajta tervezői munkamódszer, aminek az a célja, hogy bemutassa a születő alkotást úgy, ahogyan a rajzokon még nem látható, s ahogy a valóságban majd kinéz. * Az építészet szinte egyidős az emberrel. De vajon hol kezdődött az építészeti modellkészítés? Egyes vélemények szerint némely város védőszentjének kezében látható városmodell má' ekként fogható fel. Mások viszont bizonyosra veszik, hogy Leonardo da Vinci, a reneszánsz nagy művésze építészeti alkotásainak tervezésekor — más műveihez hasonlóan — modellt is készített. Ugyanígy feltételezik, hogy a középkor más nagy építészei is elkészítették terveik modelljeit a megrendelő pápák, uralkodók előtti bemutatásra. A modern tervező munkája elképzelhetetlen a modell nélkül, ami az első skiccekkel együtt születik a legváltozatosabb anyagokból. Egy kis karton, hungarocell és plexi’, oMó, fűrész és ragasztó — és máris készül a modell. Persze, ha az ilyen egyszerűen menne... A Baranya megyei Tervező Vállalatnál kis kollektíva foglalkozik a modellkészítéssel. Egy ügyeskezű fiatalember, Hídvégi Péter a tervek első „kivitelezője”. Asztalán éppen Kistelegdi István tervrajzai vannak kiterítve Nagydobsza új faluközpontjáról. Mit mutatnak a rajzok? Homlokzatot innen, homlokzatot onnan, alaprajzot... Hiába forgatom a rajzokat, csak nagyon homályos sejtéseim támadnak a majdani épületek térbeli képét illetően. Az asztalfiókból előkerül ugyanez plexiben és mindjárt másképp néz ki az egész, jóllehet még nagyon messze van a késztől. Mégis látni már valamit, meg lehet nézni több oldalról, fölülről és máris könnyebben dolgozik a fantázia. Nyilván a megrendelő tanács is a modell alapján tudja elbírálni, hogy a terv azt adja-e, amire a községnek szüksége van. * Gettó József szakági főmérnökkel két tervének modellje kapcsán beszélgetünk arról, hogyan segíti a tervezőt munkájában a modell. Egyik terve a Mohácson alagútzsalus technológiával épülő kilenc lakószintes épület, a másik a cso- konyavisontai gyógyfürdő. Az előbbinél az épület külső megjelenési formája dominál, a szemlélő ez esetben egyébre nem is kíváncsi, hiszen a részleteket, a lakások alaprajzát o tervrajzok megmutatják. A fürdőnél a belső tér elrendezésén van a hangsúly, az határozza meg az épület külső formáját is. Tehát olyan7 modellre volt szükség, ami a belsőt is láttatja. Ha leemeljük a tetőt, látjuk is az egészet. r— A modellnek szépnek, igaznak kell lennie — mondja. — Azt kell adnia, ami építészetileg is lényeges. És mivel csak a lényegest adja, a lényeges hibák is könnyebben előjönnek. Minden más módszernél jobb kontrollt ad, ezért nem fordulhat elő, hogy a papíron elképzelt mű a valóságban mást műtőt és esetleg csalódást kelt az alkotóban. A modellkészítésnél gyakran jelennek meg olyan problémák, amelyek visszahatnak a tervezői gondolatra is. Ezért az építész számára nagyon fontos az, hogy munka közben ne csak elképzelje, hanem lássa is, amit alkot. Ez pedig csak modell segítségével lehetséges. * Nemcsak épületek, hanem épületegyüttesek, sőt városrészek modelljei is készülnek. Roppant izgalmas feladat ez. Modell nélkül talán elképzelhetetlen lenne az ilyen munka. Megépíteni a terepet, utakat, tereket, elhelyezni a miniatűr épületeket és figyelni, hogyan hat az egész együttes. Mintha repülőgépről szemlélné az ember és a tervező is elégedett, hiszen olyan nagyszerű rendszerben látszik az egész. Aztán belenéz a modellbe innen is, onnan is, megközelítően emberi szemmagasságból és egysze're másképp látszik minden. Az előbbi rendszernek nyoma sincs. És ezzel kezdődik élőiről az egész, és megy 'ez mindaddig, amíg minden perspektivábói érzékelhető a rendszer. * A modell szép, láttató, de mégis csak modell, ami nem is akar többnek látszani annal. De sokszor többnek kell látszania. Itt kezdődik a modellfotó szerepe. — A fényképezés fontos, mert sokszor valóban többet mutat, mint a modell — mondja Panyik István, a modellező kollektíva vezetője. — Úgy kell fotózni, hogy a kép még jobban kiemelje az épület jellegzetességeit, megfelelően érvényre juttatni a fény-árnyék hatásokat, hogy szinte életre keljen a modell. — Természetesen úgy, hogy az ábrázolás a valóságos nézőpontot fogja meg — fűzi ehhez Gettó József. A jól eltalált modellfotó valóban olyannak mutatja az épületet, amilyen az majd nagyban lesz, s ha a nézőpontot is eltalálja, olyan illúziót kelthet az emberben, hogy a valódival áll szemben, a modelljelleg pedig eltűnik. * És idővel maga a modell is eltűnik. Nem az örökkévalóságnak készül. A tervező értékeli, eredménynek tekinti és bár bizonyos elveket rögzít valomeny- nyi, idővel mégis aktualitásukat vesztik és kissé idegenné is válnak a tervező előtt is. Ha pedig elkészül már a valódi, a nagy, ugyan ki kéri számon a kicsit. A kiállításon ólmélkodó néző is, amikor az igazit látja maga előtt évek múltán, azon töpreng, hol is látta már ezt az épületet, honnan olyan ismerős neki ez a forma? De akkor már ő sem kutat valami nagyon az emlékezetében, az egyszerlátott modell meg éppenséggel talán az eszébe sem jut. Nem hálátlanság ez. A modell tulajdonképpen már régen megtette a kötelességét. Hársfai István ÜZLETI 5ZDJLCM BESZÉLGETÉS Zöld micisapka, csontos, vékony orr, ősz borosta, kék kötény, kordbórsony nadrág, pacsker. ül az öreg a belvárosi üzlet előtt a földön. A csendélethez hozzátartozik egy üres cseresznyepálinkás üveg, mellette egy félig tele almabor. — Ezt a rossz bort issza, öregúr? Rámnéz, aztán feltolja a műbőr micisapkát, s legyint. — Már fáj is a fejem tőle. — Ez a negyedik ... — Miért nem valami tisztábbat? — Volt az is, de már üres- rámutat a cseresznyepálin- kós üvegre. Félliteres. — Jó huzatja van. — Hát... Szomjas az ember. — És miért itt? Nem zavarja a forgalom? — Nem akartam messze menni ... Hátha rám kerül a sor. — Mire vár? — Nyuszkót hoztam. — Mennyit? — Háromat. Csakugyan, nem messze a kisállattenyésztő szövetkezet felvásárlóhelye. De elképedek: három darab nyúl... — Milyenek? — Bakok. Nagyon veszekedősek voltak, leadom őket. Felsandít, hunyorgót. Aztán kis szünet után ő kezdi újból. — Iszik egyet? — A, nem köszönöm. Ezzel nem élek. Megemeli az üveget, forgatja. Iszik. Még marad az üvegben. — Maga rendőr? Apró szeme bizalmatlan egy kicsit. Kérdésén nem is csodálkozom. Igyekszem megnyugtatni.- Nem. A boltajtó közel van, jön- nek-mennek az emberek. Szatyrokban a Pepsi-Cola, konzervek . ..- Honnan hozta a nyusz- kákat?- Mólomból. Maga hová valósi?- Pesti vagyok. Bólint.- Pest... Nagyon lebombázták azt, ugye? Valahonnan felbukkan bennem Marci néniék háza, a leszakadt nyolc emelet, a rózsaszínű falak, és egy kibelezett zongora a harmadik emeletről, ahogy félig lóg. Most én bólintok.- Bizony, le.- Sok a rom? Elmosolyodom.- Nem, már nincsenek romok. Nem szól semmit, kiissza az almabort. Az üres üveg pillanatok alatt eltűnik a kötény redőiben. Még mindig a földön ül, valamerre elnéz. Csönd van közöttünk, csak a belvárosi zaj vesz körül bennünket. Nagy robajjal zúg el az emeletes autóbusz. Akkor feláll. Kicsi, öreg ember. Leporolja magát, kezet nyújt.- Hát isten velel Keressen meg Mólomban I- Isten vele! Csontos, vékony orr, ősz borosta, kötény, pacsker. Ballag az öreg lefelé a zsúfolt belvárosi úton. Megy a nyuszkáihoz. IC P. Nyitás üzemkezdés után A nyár folyamán beszámoltunk arról a parlamenti sajtó- konferenciáról, amelyen dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter tájékoztatta a lapok képviselőit az alkoholizmus okozta hazai gondokról. Emlékeztetőül egyetlen adat: az egy főre jutó szeszesitalfogyasztás — abszolút alkoholra átszámítva — 8,6 liter évente, pontosabban 1970-ben. Az emelkedés pillanatnyi üteme figyelmeztet: 5 éven belül a fogyasztás mennyisége elérheti a 10 literes alkohol átlagot s ezzel valóban a „nemzetközi élvonalba" kerülhetünk. Az egészségügyi miniszter — számos egyéb intézkedés mellett — kijelentette, hogy a nagyobb vidéki ipari centrumokban is módosítani kell az italboltok reggeli nyitvatartásán, mégpedig úgy, hogy az mindenképpen az üzemi munkakezdés után következzen. Ennek alapján tájékozódtunk a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalatnál, történt-e valami a nyitvatartással kapcsolatosan a megyénkben? Kedvező választ kaptunk. A vállalat már korábban változtatott több italbolt nyitvatartási rendjén. Először is - a Pécsi Bőrgyár kérésére — az Arany Bika nyitási időpontját tették át reggel 5 óra helyett délelőtt 10 órára. A szintén 5 órakor kezdő boltok rendjét is fokozatosan átszervezték és jelen pillanatban egyetlen üzletük nincs, amely hat, illetve hét óra előtt nyitna. A vállalat hatáskörében lévő 17 üzemi büfében pedig nem most, hanem korábban sem árusítottak szeszesitalt. A vállalat vezetői elmondották, hogy a Pécsi Bőrgyárt kivéve egyébként egyetlen üzem sem fordult hozzájuk hasonló kérelemmel, ennek ellenére a miniszter által kifejtett intézkedésnek eleget tettek. A vállalat gyors reagálását pedig csak dicsérni lehet. — b — Komolytalan rofaf A Kossuth Lajos utcáról van szó. Ha az idegeneket kivallatjuk, akkor rájövünk, hogy aki Pécset látta, az a Kossuth Lajos utcát látta. Aki a Kossuth Lajos utcát nem látta, az nem látta Pécset. Ha most a Kossuth Lajos utcát vizsgáljuk, kiderül, hogy aki ezt az utcát látta, az az Éva cukrászdáig ment el. Tehát a Széchenyi tér és az Éva cukrászdáig terjedő szakasz az, ami Pécsnek nagyvárosi jelleget kölcsönöz. Ez a része a városnak olyan népes, hogy aki ezen a szakaszon végigmegy, az azt hiszi, hogy Los Angelesbe jutott (Los Angeles forgalmát személyesen nem ellenőriztem, de olvasmányos ember vagyok). Hogy hogy kerül ide a cikk cime? Egy város akkor változik világvárossá, ha már nem lehet benne közlekedni, amikor csak lökdösődni lehet. Ilyen Párisban a Champs Ely- sées, Bécsben a Kärntner Strasse (ismét a személyes tapasztalatok teljes hiánya), Rómában a Victor Emanuel tér (tapasztalat hallomásból) és Mohácson a Fő-utca (abszolút személyes tapasztalat). Most beszéljünk valamit közlekedésről. A különféle népek megismerhetők gyalogos közlekedésükről. Ezirányú gyér tapasztalataimat most rendelkezésre bo- csájtom. Németországban (kizárólag az NDK-ra értem, azt láttam) megy két germán az utcán. Meglátják messziről egymást, mérnöki pontossággal kiszámítják, hogy férnek el egymás mellett és annak rendje- módja szerint el is kerülik egymást. Ők már Így születtek, ilyen precízen. A Szovjetunió polgárai másképp közlekednek. Ők a labdarúgásban is az erőfutbal hívei. A Nevszkij Prospekten (hadd hencegjek, személyes tapasztalat) mindegyik oldalon nyolcas sorokban húzódik az előrefelé menő tömeg és nyolcas sorokban a visszateléhaia- dó. Itt az ember előre megy, vagy vissza. Ha azonban azon a részen akar visszamenni, amelyiken előremennek, akkor hasonlóvá válik a biliárdgolyóhoz. Hol összeütődik a szembejövővel, hol pedig a tömeg falára, mint a biliárdban a mandinerről levágódik és tehetetlenül továbbrepülve ismét összeütközik valakivel. Míg észre nem tér. A jugoszláv közlekedés, akár az autózásuk, bizonyítja, hogy egy kis népet nem lehet el- | nyomni. Ők előzésre játszanak, ! az nyer, aki megelőzte a többit. Nem ütköznek össze, csak sok energiát emészt fel. Hogy jön ide a Kossuth Lajos utca? Sor kerül arra is! Itt a magyar gyalogos közlekedésből kell kiindulni. Meg kell, hogy mondjam, a világ általam ismer valamennyi közlekedésénél zseniálisabb. Itt semmit nem lehet kiszámítani. Megy a pasas leszegett fejjel, szembe jön egy nagypocakú ipse. Minden emberi számítás szerint az ellenfél a pocak közepén fog kikötni. Nem ott köt ki. Század másodpercek alatt egy teljesen kiszámíthatatlan oldallépés a kövér részéről és a lehajtott fejű pasas elzúg mellette. Megy egy lánc összefogódzva és mind hátrafelé néz, amire a szembejövő pasas felocsúdik, már benne is van a lánc kellős közepében. Az összeütközés előtt 3 centivel a lánc szétnyílik, jóllehet senki sem arra nézett közülük. Vagy intuíció, vagy hátul is volt szemük. A magyar üget az utcán, őrülten nekiiramodik. Vele szemben is veselkedik egy pió- sik. A következő pillanatban tejjel egymásnak kellene ro- hanniok, de mind a kettő tesz egy villámgyors ugrást ugyanarra az oldalra. Ismét összetalálkoznak. Erre fogják magúkat és elbújnak egymás hóna- alatt. Ez annyi idő alatt játszódik le, mig az ember az „i" betűre felteszi a pontot. Megy egy részeg. Illetve, hogy megy, az túlzás. Mendegél. Mozgását a komputer sem tudná kiszámítani. Kapkod is, mint a Bernát a ménkühöz. Jóllehet az lenne az előírás, hogy minden szembejövőt megfog, gyakorlatilag egyet sem tud. KÖZLÖKÖDÖ UTCA a A magyar egy esetben képes összeütközni, ha az, akit e> akar kerülni, az áll. Ebben az esetben biztosan nekimegy. Mert két magyar, ha egy akkora téren találkozik is, mint a Szent Márk tér Velencében, okkor is megcélozza egymást és utolsó percben félreugrik, jóllehet nincs is több ember a téren. Feltétel az, hogy a szembejövők mozogjanak. Ilyen a magyar közlekedés. Zseniális, tele rögtönzéssel, állandó készültséggel, óriási energiát emészt fel és végül semmi értelme. Ez akkor derül ki, amikor már nagyon sok a magyar egy helyen. Ilyenkor bizony sűrűn összekoccannak. Ekkor már nem közlekednek, hanem közlő- ködnek. Ekkor emelkedik egy város nagyvárosi rangra. Itt tartunk most mi. Igazán világvárossá azonban akkor lesz, amikor már mozdulni sem lehet. Ettől már nem vagyunk messze, de néhány javaslatom meggyorsítaná ezt a ■ fejlődést. A rendőrség ne tegye ki azt a KRESZ táblát, hogy csak délelőttönként mehetnek végig az autók. Ez szemmel láthatólag minden negyedik, ötödik autóst megriaszt, ezek már nem vesznek részt a délutáni közlekedésben. Plakátokat kellene kitenni a város különféle részein a következő szöveggel: Polgártársam! „Megtette már a napi egészségügyi sétáját a Kossuth Lajos utcában?" Az iskolákban propagandát kellene csinálni a diákok között, hogy többet járjanak a Kossuth Lajos utcában, ló levegője van. A kukaedény-szállítókat rá kellene venni, hogy egyenként szedjék össze az edényeket, akkor nagyobb akadályt tudnának csinálni. A város határában az idegen autósokat figyelmeztetni kéne a következő módon: Látto már a Kossuth Lajos utcát?! Szép mozgalom a különféle árusító bódé, pavilon, de kevés. Kellene még egy rakás szép, színes ízléstelen bódé, mint amilyen a gyümölcsárusitóké. Az IBUSZ csoportokat be kellene osztani, hogy minden délelőttre jusson félóránként legalább egy. Mindezek alkalmasak lennének, hogy városunk valóban felemelkedjék világvárosi rangra a Széchenyi tértől az Éva cukrászdáig. Szőllösy Kálmán
