Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-28 / 202. szám
1971. augusztus 28. DUNANTÜLI NAPLÓ 3 Nemcsak döntenek: aktív cselekvők is Mivel foglalkoznak két ülés között a szigetvári járási pártbizottság tagjai? Ha art mondjuk: Szigetvári járási Pártbizottság, megjelenik képzeletünkben a pártbizottság épülete és természetesen azoknak az embereknek az arca, akik a jelzett épületben dolgoznak. Ez a kép azonban kissé pontatlan. Az említett épületben tevékenykedő tíz politikai munkatárs közül ugyanis csak néhányon tagjai a járási párt- bizottságnak. A járási pártbizottság 41 tagú testület. A testület tagjai — tsz- és állami gazdasági vezetők, ipari munkások és tsz-tagok, illetve értelmiségiek — az élet legkülönbözőbb területén dolgoznak. A pártdemokráda sarkalatos kérdése Mint minden járási pártbizottságon, Szigetvárott is már évekkel ezelőtt felvetődött: elég aktívan résztvehet-e a pártbizottság, mint testület a közéletben, a politikai cselekvésben azáltal, hogy negyedévenként összeül? A jelen gyakorlat szerint ugyanis a Szigetvári járás* Pártbizottság is három havonként szokott ülést tartani. Mindenki egyetértett abban, hogy nem szükséges szaporítani az ülések számát. Mert mi is az egyik legfontosabb feladata egy pártbizottságnak? Mindenekelőtt az, hogy megtárgyalja a napirenden lévő központi párthatározatokat, illetve kimunkálja azt, hogy miiyen sajátos, helyi körülmények figyelembevételével lehet és kívánatos végrehajtani a kérdéses határozatokat. Erre valóban elegendő a negyedévenkénti ülés, mór azért is, mert — mint minden pártbizottság — a szigetvári is végrehajtó bizottságot választott a tagjai közül, mely kéthetenként tart ülést, s szinte minden fontosabb napi politikai kérdésben állástfoglal. Ezek áz állásfoglalások kötelező érvényűek a függetlenített politikai munkatársak számára. Több mint húsz éves gyakorlat bizonyítja, hogy e szervezeti rfelépítés és munkamódszer bevált. Itt nem szükséges változtatni. Sok évvel ezelőtt világossá vált azonban az is: mégsem lenne jó, ha a járási pártbizottságok - tehát a demokratikus úton választott vezető testületek — csak a határozatok meghozatalában vennének részt, a végrehajtásban — tehát a mindennapos aktív politikai cselekvésben — viszont nem. Mindenki egyetértett abban, hogy a pártdemokráda egyik sarkalatos kérdése ez. Nem osztályok: munkaközösségek „Csupán“ azt kellett még tisztázni, hogy is vegyenek részt a pártbizottsógi tagok a határozatok végrehajtásában? Az ugyanis egy pillanatig sem volt vitás: aligha lenne okos dolog a képzett, nagy gyakorlattal, ismerettel rendelkező függetlenített politikai munkatársak kezéből kivenni a munkát. Nem az ő helyettesítésükre — másra volt szükség. Hogy mi az a más, az egy példából is lemérhető. Az idén tavasszal tárgyalta meg a párt- bizottság a járás mezőgazdasága fejlesztésének irányelveit. Egy 15 oldalas előterjesztésbe sűrítették az elképzeléseket, ezt tárták az ülés elé. A „klasszikus” módszer szerint a gazdaságpolitikai osztálynak kellett volna elkészítenie, megszövegeznie a vitaanyagot, most azonban nem egészen így történt. Jóval az ülés előtt egy 16 tagú munkaközösséget hoztak létre, 9 pártbizottsógi taggal és 7 függetlenített politikai munkatárssal. A munkaközösség tagjai — beleértve a pártbizottsági tagokat is — felkeresték a járás 2 állami gazdaságát és 8 tsz-ét. Utána leültek, összegezték ismereteiket és tapasztalataikat, majd pedig — a függetlenített politikai munkatársak — megfogalmazták az előterjesztést. Amikor ez megtörtént, ismét összeült a 16 tagú munkaközösség és megvitatta — s helyenként korrigálta — a jelentést. Ugyanígy készül ma már a többi előterjesztés is a Szigetvári járási Pártbizottságon Amint látjuk, senki sem veszi ki a függetlenített politikai munkatársak kezéből a munkát, nem terhelik meg a pártbizottsági tagokat a jelentések megszövegezésével. S mégis, minden előterjesztésben ott van az ő munkájuk, tapasztalatuk, állásfoglalásuk is. Egy pillanatig sem lehet kétséges: sokkal demokratikusabb és észszerűbb ez a módszer, mint az, amit „klasszikusnak" neveztünk. Minden ember feladatot kap Ez persze még mindig nem a határozatok végrehajtása, márpedig — mint mondottuk — a pártdemokrácia egyik sarkalatos kérdése, hogy résztvegye- nek abban is. Vajon hogyan biztosítják ezt a szigetvári járásban? Nézzük például a pórt ifjúságpolitikai határozatát, melyet a múlt évben — mint ismeretes — minden pártfórumon megtárgyaltak, melyre időnként mindenütt visszatérnek. Mint tudjuk, e határozatnak az volt az egyik legfontosabb mondanivalója, hogy erősíteni kell a KISZ kommunista jellegét. A pártbizottság ülése úgy döntött, hogy e célból 28 pártbizottsági tag kimegy 28 KISZ-szervezetbe és előadást tart a következő címmel: Mit jelent ma párttagnak lenni? Sok-sok hasonló, vagy más jellegű megbízást hajtanak még végre a pártbizottsági fagok a szigetvári járásban. 1968 óta gyakorlattá vált, hogy minden félévben munkavégzési és rendezvénylátogatási programot készítenek. E programban - amelyet a pártbizottság ülése hagy jóvá — személy szerint le van írva, hogy a pártbizottsági tagok közül kinek mi lesz a feladata a következő 6 hónapban. Hauszknecht Sándor, a Gabonafelvásárló és Fel dolgozó Vállalat szigetvári kirendeltségvezetője például a többi között azt a feladatot kapta, hogy vegyen részt a tek- lafalusi és somogyapáti tsz zárszámadó közgyűlésén. Dr. Gerencsér Sebestyén, a Nemzeti Bank fiókvezetője résztvett a nagydobszai MSZMP csúcsvezetőség munkájáról szóló előterjesztés elkészítésében, előadást tartott a KISZ-fiataloknak Somogyhárságyon, résztvett a szentlászlói MSZMP csúcsvezetőség egyik ülésén, ahol a tanácsválasztások előkészületeit vitatták meg. Mivel a pártbizottsági tagok rendszeresen résztvesznek a különböző rendezvényeken, felméréseken és falusi pártvezetőségek ülésein, aránylag rövid idő alatt az egész járásban megismerik őket. Mindez növeli a választott testület befolyását és tekintélyét. Csak tájékozott emberekkel Régi mondás: minden program annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. A végrehajtásról meg kell győződni, tehát ellenőrzést kíván. Ez minden félévben megtörténik, olymódon, hogy Dittrich József, a járási pártbizottság első titkára — tehát a választott testület vezetője — összehívja a járási pártbizottsági tagokat, s elbeszélgetnek. Rendszerint 2—3 csoportban hívják össze a 11 pártbizottsági tagot, hiszen különben már járási pártbizot!- sági ülésről volna szó, s nem lehetne elég alaposan elbeszélgetni, mert nem jutna rá elég idő. Ahhoz, hogy egy pártbizottsági tag ne csak formálisan, hanem minden vonatkozásban képviselni tudja a járás vezető pártfórumát, feltétlenül szüksége van arra, hogy jól tájékozott legyen, tehát tudjon arról, hogy mi történik különösen a járás területén. A pártbizottság ezért minden hónapban információs jelentést készít 41 pé1- dányban, melyben röviden beszámolnak az időközben megtartott párt-vb ülésekről, az ott született megállapításokról, a párttitkári értekezletekről — a közélet minden fontosabb járási eseményéről. Mindezzel csak vázlatos képet adtunk egy járási pártbizottság munkájáról, de ez e vázlatos kép is meggyőzően bizonyítja, hogy a választott testületek súlya, szerepe növekszik. A Szigetvári járási Pártbizottság vezetői egyébként nem elégedettek az eddigi módszerekkel: azon töprengenek, hogyan lehetne tökéletesíteni ezt? Magyar László Szeptember 5-/2. Lipcsei Ószi Vásár A hagyományos vásárt az idén szeptember 5. és 12. közötl rendezik, s ezúttal 55 országból 6500 kiállító sorakoztatja fel az ipar legújabb termékeit. A magyar ipari és külkereskedelmi vállalatok közül 24 viszi el termékeit Lipcsébe, mindenekelőtt a nemzetközileg is egyre inkább elismert magyar vegyipari berendezéseket és műanyagfeldolgozó gépeket, közlekedési eszközöket, iskolabútorokat, orvosi készülékeket, la boratóriumokat. A vásár rendezői gondoskodtak arról, hogy a külföldiek minél egyszerűbben és gyorsabban eljussanak az NDK-ba. Berlint a szokásos légijáratokon kívül különjáratokkal is összekötik számos európai ország fővárosával, köztük Budapesttel is. Óvatos emberek Majd minden beszélgetésnél elérkezik egy pillanat, amikor le kell tennem a tollat, mert a partner félreérthetetlenül közli: amit ezután fog mondani, az nem az újságírónak szól. Ilyenkor szeretném elkezdeni a beszélgetést. Mert általában ilyenkor mondja el azt, amiért egy órán keresztül hiába faggattam, a lényeget, amit eddig óvatos közhelyekbe csomagolt, karcolás-mentessé simított, a véle m é n y é t, amire kíváncsi vagyok. És ami nem tartozik az újságíróra, csak akkor, ha önmagából kibújva, magánemberként hajlandó belépni a „kiválasztottak” közé. Vagyis: ez nem tartozik az emberekre, a közvéleményre. Pedig nem hadititokról beszélgetünk, még csak nem is egy-egy vállalat, intézmény szigorúan vett belső ügyeiről —, hanem nagyon is közérdekű dolgokról. Amiről van véleménye a megkérdezett munkatársnak, vezetőnek — helytálló, érvekkel igazolt véleménye — csak óvatos. Érintésre visszahúzódik, s marad a sajtó számára előrecsomagolt, langyos, senkit-se-bántsunk nyilatkozat ... Ha valaminek utána kell járni, fontos ügyben véleményt Akik a hírekben szerepelnek A Bánki Donát szocialista brigád és a többiek 112 arany-, «{1st- és bronr- diplomát, illetve plakettet adományozott Pécs megyei város Tanácsa az Egy napot Pécsért mozgalomban kimagasló eredményeket elért személyeknek és kollektíváknak. Az oklevelek és plakettek többségén — 64-en — három nagyüzem, a Mecseki Szénbányák, a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Pécsi Hőerőmű szocialista brigádjai „osztoztak”. A Mecseki Szénbányák negyven jutalmazott brigádjának egyike az újhegyi Bánki Danát szocialista brigád.- Nagyon meglep, amit most mondott nekem. Azt hittük, hogy senki sem tartja majd számon, amit csináltunk. — Ezzel fogadta a jutalmazás hírét Németh László, a 39 tagú brigád vezetője. Pedig nehéz lenne elfeledkezni az általuk végzett munkáról. A Pécsi Bányász játékterét körülvevő díszes kerítésről minden szurkoló tudhatja, hogy ők csinálták, ez olvasható az egyik kerítésmezőről. Nem hivalkodás, kérkedés ez. Egyszerű közlése annak, hogy egy szocialista brigád teljesítette egy időszakban a mozgalom egyik követelményét: 361 társadalmi munkaórát fordítottak a kerítés elkészítésére. Újhegyen a Bánki Donát brigád volt az első szocialista brigád. 1965-ben alakult, idén kapták meg az aranykoszorút. A társadalmi munka elválaszthatatlanul hozzátartozik a munkájukhoz. Valami mindig adódik, hol az üzem területén, hol a kerületben. Az üzemben egyszerűbb, hiszen helyben van minden szerszám, felszerelés. A kinti munka ezért bonyolultabb. Vagy a felszerelést kell kivinni és ez mindig körülményes kicsit, vagy a munkát kell behozni, ezt pedig engedélyeztetni kell és azért mindig ott van a gyanakvás: hátha vállalati anyagot is felhasználnak. — Ezt a munkát úgy csináltuk, hogy előre ledolgoztuk szaA pellérdi „Oj Barázda” MGTSZ Építőrészlege KŐMŰVESEKET, ácsokat, KUBIKOSOKAT és kőművesek mellé segédmunkásokat vesz fel. Jelentkezés Pellérden az MGTSZ irodájában, Kruck Ferenc építésvezetőnél. bad szombatokon a szükséges időt és amikor minden együtt volt már, akkor nekiálltunk és másfél-két hét alatt el is készült a kerítés — mondja Németh László. — Erre az évre fejenként 20 társadalmi munkaórát vállaltunk, a kerítésre elment ebből átlag 12 óra. A megmaradt 8 órára várunk most „megbízást”. Lassan a nyárnak is vége lesz, a brigád is jobban együtt lesz - a szabadságolások itt sem mennek el nyomtalanul — és akkor jöhet az új társadalmi munka. A brigád a mozgalom egyéb követelményeinek is eleget tesz, elsősorban természetesen az üzemi munkában ér el kimagasló eredményeket és a fejlesztési feladatok kivitelezésében mindig résztvesz. Jelenleg például a szénosztályozó mag- netit-mentesítési kísérleteihez dolgoznak be. A munkán kívüli kapcsolatokat is ápolják és a nagyobb ünnepek — április 4, a bányásznap, november 7-e — előtt hagyományszerűen megrendezik családi összejöveteleiket. Ha valamelyik brigádtag házasodik, küldöttség viszi a lakodalomba a brigád ajándékát. A brigádnapló idei bejegyzéseiből: az egyik tag esküvőjére Kalmár József II. vitte az ajándékot egyik társával; két lappal — és két héttel — utóbb már ő a megajándékozott. Deák László villamos üzemi szocialista brigádja úttörő csapatotthonnak végzett 20 ezer forint értékű munkát Az építési üzem brigádjai a kerület iskoláiban végeztek külső és belső tatarozási munkákat A Münnich Ferenc TMK-lakatos szocialista brigád 247 társadalmi munkaórával vett részt az Egy napot Pécsért mozgalomban. Ezek az aranydiplomások. És a többi brigád? Valameny- nyi megtalálja a munkáját Az alig féléves Ady Endre palatörő brigád is megtalálta: a szőlőhegyi játszótér játékait festette le. Szinte kimeríthetetlen tartalékot jelentenek társadalmi munkában a szocialista brigádok, az újhegyiek, az István-ak- naiak, az uránosok és valamennyi brigád itt Pécsett. Várják, hogy hívják őket. Hát hív- jukl H. L kérni, információt szerezni — fohásszal kezdjük: csak bent legyen a főnök ... Mert, ha nincs bent a főnök, nagyon sok esetben senki sincs. Úgy tessék érteni: senki sincs, aki egy-egy fontosabb kérdésben állást tudna — vagy akarna? — foglalni, vagy akár csak lényeges információt tudna adni. Teljesen érthető, hogy bizonyos kérdésekben feltétlenül szükség van a vállalat, intézmény munkájának egészét látó, az összefüggéseket pontosan ismerő főnök véleményére, de az is igaz, hogy a teljes jogú helyettes éppen olyan, bizonyos részkérdésekben pedig az illetékes osztályvezető tájékozottabb a vezetőnél. Ez általában kiderül akkor, Ha megjön a főnök: készségesen, pontosan elmondják mindazt, amit néhány nappal, vagy héttel ezelőtt ugyanúgy elmondhattak volna. Igen, de akkor a maguk szakállára. És az óvatos emberek a maguk szakállára semmit sem csinálnak. Még akkor sem, ha jót csinálnának... Elkapnak ismerősök. Leülünk egy kávéra, egy pohár borra, és három perc múlva már nyakig vagyunk a munkában, s nekilátunk, hogy kettesben „váltsuk meg a világot”. Elmondják: itt ez a baj, ott az nem jó, ennek kellene utánanézni, azon kellene segíteni... Okos dolgok, figyelemre érdemes vélemények, lényegre tapintó felismerések. Biztosan több embernek fájnak, szólni kellene róla, foglalkozni vele ... Azután elbúcsúznak ... „nem tőlem tudod .. .“ Hát itt a baj. A „nem tőlem tudod” típusú emberek a lehető legkényelmesebb pozícióból szemlélik a világot. Érzik, többségében tudják mi a probléma — beszélnek is róla, utcán, büfében, folyosón, baráti körben — csak éppen ott nem, ahol kellene, ahol segíteni tudnának, ahol éppen az ilyen véleményeket várják. Ott ők csendben vannak, faarccal lesik, hogy ki ugrik helyettük — és szerintük — a mélyvízbe, ki kaparja ki a gesztenyét Az építésvezetővel külpolitikáról beszélgetünk. Amerikáról, Nixonról, Nyugat-Németország- ról, Kínáról — egyszóval „megforgatjuk” a világot Határozott véleménye van, érvel, ítél — s nem is mindig az újságok kommentárjai szerint. Azután a tulajdonképpeni témára fordul a szó: negyedszer csúszik az építkezés határideje, mi az oka? „Az egyik vállalat nem szállított időben.” Tehát az a vállalat rosszul dolgozott, vagy rosz- szul szervezte meg a munkát. „Nem, ezt így ne mondjuk, biztosan nekik is közbejött valami objektív ..." Egycsapásra vége a határozottságának. Óvatos lett. Nem szállítottak ugyan, de ..., és következik a magyarázat, pedig az ő szempontjukból, akárhogy is van — rosszul dolgozott az a bizonyos vállalat... Ugye ismerős a módszer? Hányszor halljuk rádió-tévéri- portokban a nyúlfarknyi beismerés után következő magyarázat- özönt — a felesleges óvatoskodás iskolapéldáit. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy a nyilatkozók szántszándékkal otthonfelejtették a véleményüket,.. D. Kónya József A Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet idén 110 ezer női divattáskát készít. A 60—80 modellből álló kollekcióból 67 ezer darabot szovjet exportra szállítanak, a többit a belkereskedelem értékesíti. A bőrdíszmű részleg 13 millió forint nettó jövedelmet biztosit a szövetkezet részére. A képen: Anweiler Antal tervező rögtönzött mini-kiállításon mutat be néhány új táskát kreációi közül Erb János felvétele FELVESZÜNK JAVÍTÓ részlegünkhöz EGY gumiipari szakmunkást Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: DOMBCALOR VASIPARI SZÖVETKEZET DOMBÓVÁR, SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL,