Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-26 / 200. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. augusztus 26. Y—' Ne utazzék a tej! Nem igaz, hogy nem szeretjük a tejet. Nem igaz, hogy nem szeretjük az Ízletes tejtermékeket, a vajat, a tejfölt, a túrót, a sajtot. Lehetetlen és szerencsétlen állapot: épp az nem hör- pinthet fel minden nap friss tejet — a jégszekrény mélyéről kivett, pasztőrözött és korszerűen csomagolt tejet — aki megtermelte. A falvakban évek óta akadozik a tejellátás. És miért? Mert a tej utazik. Utazik a felvásárló csatornáin a faluból a városba, majd vissza a faluba. Persze nem minden faluba jut el a friss tej. A megoldás egészen egyszerű. Dolgozzák fel ott a tejet, a tej egy részét, ahol kifejték. Vagyis a mezőgazdasági nagyüzemekben. Nos, a minisztérium végre intézkedett, a jövőben ösztönözni fogják a falusi tejfeldolgozók építését. Az állami támogatást kedden jelentették j be Jászapátiban, azon az j országos tanácskozáson, amelyet a mezőgazdasági üzemek tejfeldolgozó tevékenységéről a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa rendezett. Kétszázötvenmillió forintos keret áll rendelkezésre. Persze az állam megnézi, kinek adja a pénzét. Pályázni kell és egyéni elbírálás alapján osztják szét a pénzt. A pályázat elnyerői tejfeldolgozó üzemük építéséhez 50 százalékos állami dotációt kaphatnak. Mármost a baranyai gazdaságokon van a sor. Nézzenek szét környékükön, hol nincs kellően ellátva tejjel és tejtermékkel a lakosság. Ez a pályázat egyik feltétele is. Olyan helyen épüljön tejfeldolgozó, ahol az igények kielégítetlenek. Aztán fel kell mérni a körzetükben a termelés és a piac helyzetét, hogy gazdaságosan értékesíthessék a tejét és a tejterméket. A pályázat egyik feltétele, hogy legalább 15 ezer liter napi kapacitású tejüzem létesüljön, mert ez az üzemnagyság gazdaságos. A beruházás költségeinek 30 százalékát önerőből kell biztosítani. Aki ennél többet ajánl, nyilvánvaló, nagyobb eséllyel pályázik. Lényegében ezek a legfontosabb feltételek, ezeket kell számításba venni. A pályázati felhívás egyébként szeptember elején lát napvilágot. Az állami dotációt nemcsak termelőszövetkezet, de megkaphatják állami gazdaságok és fogyasztási szövetkezetek is, megkaphatja az állami tejipar és annak közös vállalkozása is. S mert a falusi lakosság ellátása nem csupán a termelőszövetkezet, de a tanács és a kereskedelem feladata is, ha van rá lehetőség, ők is segítsék pénzzel vagy ingyenes telekkel, közművesítéssel a tejfeldolgozót építő gazdaságot. Mindez nemzet- gazdasági érdek: az a mezőgazdasági üzem, amelyik saját maga dolgozza fel a közös és a háztáji gazdaságokban megtermelt tejet, többletnyereségre tesz szert és ez ösztönzően hat a szarvasmarha-tenyésztésre, a tejtermelésre. Nem igaz, hogy nem szeretjük a tejet Ne utaztassuk hát feleslegesen, dolgozzuk fel helyben, kerüljön i minden nap friss, pasztőrözött tej és tejtermék a falusiak asztalára. Reméljük, Baranyának is csorog a 250 milliós dotációs keretből. Miklósvári Zoltán Hűtőgépszerviz PÉCS MEGYERI ÚT 65 tel.: 11-52. MINDEN TÍPUSÚ HŰTŐGÉP JAVITASA. i Aggasztó prognózis Lakások, veszélyben Az első félévben mindössze 260 lakás épült Pécsett Súlyos létszámhiánnyal küzd a BÉV A Nyíl utca Pécsett Fotó: Erb Jáno* Egyéves az Autóklub pécsi műszaki állomása Kevesebb lakás építését vették tervbe, mint tavaly — s ez a kevés se lesz meg. A legoptimistábbak közül ugyan néhányon még tartják magukat: behozható a lemaradás, máskor is műveltünk már csodát a decemberi hajrában, azon a tényen azonban, hogy építőiparunk válságos helyzetben van, már-már ez a csoda sem segítene. Kegyetlen számok Pécs IV. ötéves tervében az 1971-es évre 869 lakás megépítése szerepel. Az első félévben ezzel szemben 260 lakás épült meg, s ami azóta történt, az éppen ilyen elszomorító. A magyarázat ugyanaz, mint tavaly volt, vagy tavalyelőtt: kevés volt a félkészen „áthozott" épület, akadozik, sőt nem egy cikk vonatkozásában kriminális az anyagellátás, nincs elegendő ember, baj van a területelóké- szítéssel, sőt esetenként a tervekkel is. Az építőipar gondjai nem mai keletűek, s nem mai keletűek azok a tapasztalatok sem, amelyek a különböző beruházó szervek, illetve cégek „fáziseltolódását" bizonyítják. A jobb kéz nagyon sokszor nem tudja, mit csinál a bal. Ha a tanács illetékeseit hallgatjuk, nekik kell igazat adni, ha az építőket — nekik; ha a tervező panaszkodik, úgy érezzük neki van igaza, s ugyanez a helyzet, ha tovább megyünk, egész az építőanyagipari vállalatokig. Ha lelkiismeretesen meghallgatja az ember az összes kifogásokat, sérelmeket és panaszokat, egy olyan ágazat képe rajzolódik ki előttünk, mely sokkal inkább segítséget érdemel, mint örökös támadást Ez a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat esetében is így igaz; csak szidással, kritizálással, s türelmetlen nógatással Pécsett sem lehet előre jutni, azt a kérdést azonban, hogy kihozunk-e mindent abból, ami rendelkezésünkre áll — mindennek ellenére nem szabad megkerülni. A sor végén Kezdjük egy általános kérdéssel: sokat építünk itt Baranyában, vagy keveset? Baranya, Borsod, Csongrád és Győr-Sop- ron megyék tanácsi beruházásainak egy főre vetített összege meglehetősen pontos választ ad erre a kérdésre. Baranya: 389 forint, Borsod: 755, Csongrád: 566, Gyór-Sopron: 676 forint. E számsor nagyon beszédes, s az arányok akkor se igen változnak, ha a nem tanácsi beruházásokat is figyelembe vesszük. Baranya megye tehát annak elI lenére, hogy rengeteget épít, nem tartozik a legdinamikusabban fejlődő megyék közé, s ebből következően a megye reprezentatív építőipari vállalatára háruló feladatok sem egyedülállóan nagyok. Nézzük most, mennyi építőmunkásunk van összesen, s ebből mennyi esik a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatra? 1969. összes építömunkós 10 356 — ebből a BÉV állományába tartozik: 5185. 1970. összes: 10 563, BÉV: 5254. 1971. összes: 10 485. Ebből a BÉV-é: 5143. A számok vizsgálatából kiderül: az összes létszám csekély emelkedést mutat, a BÉV létszáma azonban csökken. Még szembetűnőbb ez a csökkenés, ha a fizikai dolgozók számát vizsgáljuk. 1969: 4071, 1970: 4066, 1971: 3908. Az első következtetés tehát adott. Az a vállalat, mely a legnagyobb feladatokat kénytelen megoldani (közte a nagytömegű lakásépítést) a lassú sorvadás útján van — legalábbis, ami a létszámot illeti. S egy másik észrevétel: csak a kétkezi munkások száma csökken jelentősen ... Többet, ésszerűbben Egy vállalat munkáját az egy munkásra eső termelési értékkel lehet talán a legmegbízhatób- ban mérni. Nézzük, hogy állunk, ebben a vonatkozásban! Győr: 155 ezer forint, Borsod: 132 ezer forint, Csongrád: 121 ezer forint — s végül Baranya: 105 ezer forint. Kommentár túl sok ehhez a számsorhoz se kell: kevés emberünk van, s azzal sem gazdálkodunk elég hatékonyan. De ne legyünk igazságtalanok, hisz vannak másmilyen számok is! Nézzük például a borítékokat. Hol mennyit keresnek az építők? Komárom megyében 2321 forint, Budapesten 2263 forint, Pest megyében 2247 forint, Baranyában pedig 2055 forint a munkások havi átlag- keresete. Hazánkban 19 megyei jellegű állami építőipari vállalat van — s ezek között Baranya a fenti összeggel a tizennyolcadik ... A létszámcsökkenés megállítása alapvető vállalati, sőt városi, megyei érdek, ehhez azonban emelni kell a béreket. A bérek emelkedése eredménynövekedés nélkül azonban elképzelhetetlen. A legfontosabb tehát, hogy többet, s ésszerűbben dolgozzanak az emberek. Az egyik építés- vezető szerint 150—160 óránál nem használnak ki többet a havi kétszázvalamennyiből, s ebben benne van, mi a legfontosabb teendő. Koordinációt! Az építőiparról képtelenség egyértelműen beszélni. A szenvedélyes bírálatra épp úgy megvan a jogalap, mint a szenvedélyes védésre, hisz arról nem az ipar — vagy legalábbis nemcsak ő — tehet, hogy olyan műszaki állapotban van, amilyenben van. A nyomok mindenképpen túlvezetnek a vállalati kerítéseken, s az ember rövid útón eljut a fejlesztésben, koordinációban felelős szervekig. A munkaerő átcsoportosulása, a hatékonyabb helyek tömeges elhagyása a szemünk előtt zajlott illetve zajlik — s lám semmit sem tettünk. Álljt kell végre parancsolni a kapacitás spontán vándorlásának, illetve változásainak, s ki kell mondani: súlyát és feladatát tekintve számunkra a nagyipar az első. A gyárakat, a városokat, az új lakótelepeket csak a nagyipar képes felépíteni, senki más — ennek meg- felelőeknek kell hát lenniük a különböző ösztönzőknek, juttatásoknak is. Ha valaki ötödmagával felépít egy családi házat, s ezzel többet keres, mintha ugyanennyien egy tízemeletes panelházat szerelnek össze — akkor baj van a mi igazságérzetünkkel, s bérezési gyakorlatunkkal. No, de térjünk vissza a koordináció kérdésére. Nemcsak a munkákat kellene jobban koordinálni, a fejlődést is. Nem igaz, hogy szövetkezeti, vagy vállalati belügy, hol mennyit keres egy kőműves, mintahogy az sem az, hogy ki mennyiért vállal el egy munkát. A szakigazgatási szervek terjesszék ki végre ellenőrző és irányító tevékenységüket az építőipar valamennyi ágazatára, s amikor a többség érdekeiről van szó, ne legyenek határozatlanok. Mit lehet tenni? Idén tehát még az a kevés lakás sem épül meg, amire pénz van. Hogy jövőre mi lesz — az ma dől el. A fenti tényekből magamagát adja néhány teendő, például a munkafegyelem, a munkaintenzitás növelése, illetve a munkaszervezés javítása, mint vállalati feladat, s hatékonyabb vállalati védelem, mint össztársadalmi feladat. De ezen kívül is van néhány dolog, ami segíthetne. Ilyen például az élőmunkahelyek számának további csökkentése, azaz a feladatok rangsorolása, s az erők ennek megfelelő koncentrálása, és jöjjön már végre a könnyű- szerkezetes építés! Vagy itt van a gépesítés kérdése. A beruházásnak most egyet kell jelentenie a gépesítéssel. Gépet, gépet, gépet, — s jó gépeket! Türelmetlenebbnek kell lennünk, lendületesebbnek —, mert nem igaz, hogy: van idő... Békés Sándor A Magyar Autóklub Baranya megyei Szervezete négyezres taglétszámmal az ország legnagyobb vidéki szervezete. A megyében és az egyes nagyobb vállalatoknál — például a MÉV- nél, az Állami Építőipari Vállalatnál — 12 önálló csoport működik. A klub pécsi irodáját és műszaki állomását a Citrom utcában naponta 100—120 autós keresi fel. Délelőtt 10-től délután 5*-ig szinte egymásnak adják a kilincset az ügyfelek. A legtöbben hazai és külföldi autós túrákkal, utazással kapcsolatos információkat kérnek, mások a műszaki szolgáltatásokat kívánják igénybe venni. A Citrom utcai állomás népszerű szolgáltatásaival egy esztendeje áll az autósok rendelkezésére. Legtöbben a kerék- beállítást, a gyújtásbeállítást és a fényszóróbeállítást veszik igénybe. A forgalomra jellemző, hogy ez év január 1-től július végéig 988 gépkocsi fordult meg az állomáson, s ezen kívül 1063-an kértek fényszóróbeállítást. A fényszóróbeállító szolgálat egyébként ki is megy a vidéki és a vállalati csoportokhoz, s ott végzik el a munkát Körülbelül egy hónap múlva újabb berendezéssel bővül az állomás: újfajta, korszerű fék- hatásmérőt kapnak, mellyel egyszerre két kerék fékhatását lehet mérni, ősztől fagyálló hűtőfolyadékvizsgálatot is vállalnak. Mint ahogy az Autóklub lapja, az Autósélet már hírül adta, a közelejövőben felemelik a tagsági díjat. Erre az intézkedésre azért kerül sor, mert a klub az eddigi alacsony tagdíjból már nem tudja bővíteni a szolgáltatásokat. A felemelt tagdíjat viszont új szolgáltatások bevezetésére fordítják. Szeptembertől újra megszervezik a tavaly nagy sikert arai tott „Csináld magad" tanfolyo- mot. A gyakorlati bemutatóval egybekötött előadásokon a kezdő vezetők megismerkedhetnek a „bütykölés”, a házi karbantartás alapjaival. Ebben az évben — a tavalyi havonkénti klubnappal ellentétben - csak kétszer tartanak klubnapot. Ezeken az összejöveteleken viszont színvonalas előadásokat hallhatnak, műszaki bemutatókat láthatnak a tagok. Télen, a holtszezonban rendszeres műszaki előadásokat, KRESZ-is- mertetőket tartanak, s sor kerül minden aktuális autós problémára. Ezekben a hetekben pezsgő élet folyik a klubban. A sportosztály az Eszék—Kaposvár- Pécs Rallye-re készül, a touring osztály — közkívánatra — ge- menci, majd ibafai túrát szervez. MÁSODIK APUKA... A PÁRTFÓQÓ Rozzant ház, az utcára néző ablakok deszkával vannak berakva. Pontosabban szólva padlódeszkával, amelyet az egyik szobából szedtek fel erre a hézagpótló célra. A hátsó szoba ablaktalan, fűteni nem lehet. De ha lehetne is — itt nem szokás fűteni. Ajtó nincs. A berendezés néhány ócska bútorból áll, köztük két vaságy, mindig használatra kész állapotban. Ágyneműről csak erős túlzással lehet beszélni ... Tízen élnek ebben a házban. Az apa, a nagyanya és nyolc gyerek. A férfi Pécsre jár dolgozni, reggel megy, este jön. — Reménytelen eset — mondja Ambrus Sándor, aki jóné- hányszor felkereste már a családot, igyekezett jobb belátásra bírni a két esztendeje egyedül maradt apót —, itt teljesen hiábavaló volt a munkám. A gyerekek érdekében csak úgy tudunk segíteni, ha állami gondozásba vesszük őket. Az apa persze tiltakozik, ri- mánkodik, fogadkozik, de erre már nem lehet sokat adni. Ambrus Sándor megpróbálta a lehetetlent: határidőket tűzött ki a férfinek, mikorra mit hozzon rendbe a ház körül, mit végezzen el azért, hogy emberi környezetbe kerüljenek a gyerekei. Az illető rábólintott, de nem sokat mozdított a ház körül — ilyen körülmények között pedig gyerekekkel nem lehet nekivágni a télnek. A lehetősége persze megmarad, segítenek ís neki, s ha szívós munkával otthont tud teremteni ebből a neorealista filmbe illő, alig hihető nyomorúságból —, újból visszakaphatja a gyermekeit. Ambrus Sándor, pedagógus, naponta találkozik ilyen vagy ehhez hasonló körülményekkel. Némi túlzással azt mondhatnánk: ez a dolga. Hivatásos pártfogó. * A fiatalkorú bűnözőkre, a kisiklott sorsú gyerekekre vigyázni kell, nehogy az otthoni környezetbe, ismeretségi körbe visszakerülve, újból áttévedjenek a törvényesség mezsgyéjén. Ezt a fokozott figyelmet, gondoskodást utógondozásnak nevezik, s a hivatásos pártfogó feladata tulajdonképpen ez: vigyázni a bűnnel már megismerkedett gyerekek sorsát. Ez egy kicsit — ha áttételesen is — kapcsolódik a másik feladathoz: törődni a veszélyeztetett — erkölcsileg, anyagilag rossz körülmények között élő — fiatalkorúakkal, szüleikkel, rendszeres neveléssel, jó szóval, tanáccsal elérni, hogy egyenesbe kerüljenek ezek az eleve hátránnyal induló gyerekek. A hivatásos pártfogó, mint főállás, önálló foglalkozás, új dolog, fél esztendős sincs. Korábban ís rendszeresen foglalkoztak a problémás gyerekek gondjaival, hivatalosan is, emberségből is — az egész megyében kiépített társadalmi aktiva- hálózat egyengette útjukat. Ez azonban kevésnek bizonyult, hathatósabb, eredményesebb a munka, ha valaki hivatásszerűen csak ezzel foglalkozik. Ambrus Sándor hivatásának választotta. Az ifjúságvédelemnek már „hagyományai" vannak a családban: édesapja is foglalkozott vele, ő pedig az iskolában ténykedett ifjúságvédelmi felelősként. Hatan vannak a megyében, sokszáz gyereknek ők jelentik a „második" apukát... * Nagyharsányban lakik, pártfogása alá tartozik az egész járás. — Huszonhárom tanácsom van, és várjon csak, nem is tudom hány községem. Ügy nyolcvan körül. De a pusztákat mind nagyon jól ismerem. Az a fő munkaterületem, ott van a legtöbb problémás gyerek. — Mitől problémásak a gyerekek? — Az ismert okok. Első helyen a szülők italozása, aztán a válás, vagyis a különváltan élő szülők gyerekei. — Tud segíteni? — Hiszem, hogy igen, bár a mi munkánk nagyon nehezen mérhető. Rendszeresen látogatom a gyerekeket, szülőket, beszélgetek velük, megpróbálok hatni rájuk. Lassan már ők is megismernek, és elhiszik, hogy segíteni akarok. Nehezen oldódtak. Ezeket az embereket mindenki csak marja, vádolja, elítéli — a segítség is csak nagyon hivatalos ízű volt, emberileg egyedül maradnak, mindenkivel szemben állnak. Hát ezt kell feloldani bennük . . . Ambrus Sándor mégis valahogy mérni szeretné tevékenységét. Néhány családot mintának választott, s őket jobban figyeli, s próbálja vázolni a nevelőmunka hatását. Nem mindenütt szívesen látott vendég. Volt helyzet, amikor már-már elfutott volna — végül mégis sikerült meggyőzni a felbőszült családot, hogy valóban jót akar. Ha betér a vendéglőbe, s valamelyik párt- fogoltja szülőjével találkozik, legszívesebben keresztülnéznének rajta, sehogysem akarják megismerni. A szégyen miatt. Nem szeretnék, ha kiderülne, hogy nekik segítség kell a gyerekneveléshez. Aztán lassan arra is rájönnek, hogy a pártfogó nem pletykás. Ambrus Sándor most már ott tart — s ez munkája eredményét jelzi —, hogy néha eljönnek a lakására is. Beszélgetni, tanácsot kérni. Naponta járja a tanyákat, falvakat, a magányos házakat, a bentélők sorsáról is árulkodó kalyibákat. Vigyáz pártfogolt- jaira ... D. Kónya József
