Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-24 / 198. szám
1971. augusztus 24. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Feketelistán a szilva, az őszi- és a sárgabarack Halálra ítélt gyümölcsösök? A nyár elmúltával újabb gyümölcsösök kivágása várható Kevés a korszerű szállítóeszköz, a munkaerő, s rosszak az ösztönzők is A piacokon kevés a gyümölcs és drága — a gyümölcstermelő gazdaságokban mégis élesítik a baltákat. Nehéz tél vár a gyümölcsfákra. Az a fairtási folyamat, mely 1970-ben döbbentette meg először a közvéleményt, a jelek szerint idén még intenzivebb lesz, s ha senki sem parancsol álljt a baltáknak, tavasszal Baranyában is jó- néhány száz holdon metszés helyett szántani fognak. Adtuk, de minek? A kérdést nem lehet megkerülni. Gyümölcsültetvényeink zömét száz százalékos állami dotációval telepítettük annak idején, de most erről senki sem beszél, mindenki csak azt mondja: sok a gyümölcs, s ráfizetéses. 1968-ban 900 ezer forint értékű gyümölcsöst számoltak fel Baranyában. 1969-ben már elérte a tízmillió forintot ez a szám, s tavaly már a 21 milliót is meghaladta. Somogybán ennél jóval kisebbek a felszámolt területek, Tolnában, az arányokat nézve, közel azonosak. Nem kimondottan baranyai jelenségről van tehát szó, éppen ezért mindazok a tények, illetve következtetések, melyek az alábbiakban e témával kapcsolatban szóba kerülnek, általános érvényűek. Tulajdonképpen egyetlen gyümölcsfajta nagyüzemi termesztése sem nagy üzlet a mostani piaci, illetve árviszonyok között, a feketelistán azonban három gyümölcs - a szilva, az őszi-, illetve a sárgabarack —, szerepel az első helyen. Kivágni egy fát — ez egyetlen jóérzésű gazdaember számára sem egyszerű feladat, az ilyen irányba ható ösztönzőkben azonban nincs hiány. A három leggyakrabban hallható érv: rossz az állományösszetétel, korszerűtlenek a faj— Országjáró bányászok. — Tegnap hajnalban hazaérkeztek Komlóra a Sopron környéki kiránduláson résztvett zobáki bányászok. Wéner János szocialista brigádja és a családtagok — hetvenen — két különbusszal járták Fertőrákost, Fertődöt, Kőszeget és természetesen Sopront. Többek között látogatást tettek az országos hírű bányá- zati múzeumban is. A kirándulás költségét — 23 ezer forint — a brigád saját pénztárából fedezte. ták, s gyors a világpiacon - de még itthon is - a „profilváltozás". Azaz: az emberek igénye, ízlése nem állandó — egyszóval: a gyümölcspiacon is nagyhatalom a divat. Ezek az érvek többnyire igazak. S ráadásul még folytatni is lehet a sort. A fa nem elég Amikor esőstől jött a pénz, amikor elég volt egy primitív tervezet, hogy az állam milliókat adjon, senki se nagyon gondolt arra, hogy a fa mellé más is kell. Például munkaerő, vegyszerek, tároló- és szállítóeszközök, hűtőlánc, s persze olyan piaci ismeretek, melyek birtokában nyugodtan tervezhet, s félelem nélkül nézhet a holnap elé az ember. Mindenei kérte a pénzt, mindenki telepített, de hűtőházakat, korszerű osztályo- zókat, célszerű kisgépeket már senki sem épített, illetve vásárolt, vagy csak nagyon kevesen. Abban az időszakban Nyugat- Európában még hiánycikk volt a gyümölcs, azt azonban figyelmen kívül hagytuk, hogy a telepítés már ott is folyamatban van. Egy olyan piacra alapoztunk, melynek igényei kielégítéséért mások már nagyon sokat tettek, azaz: megint késtünk — s méghozzá nem is keveset. Ma, amikor valóságos munkaerőháború folyik az országban, nagyon is érthető, hogy mindenki igyekszik megszabadulni azoktól az ágazatoktól, melyekhez sok ember kell. A gyümölcsszedést, osztályozást, csomagolást, illetve tárolást nem, vagy csak nagyon kismértékben lehet gépesíteni — ez tény, mégsem igaz, hogy ez a mostani folyamat kikerülhetetlen és helyes. Változtatni az ösztönzőket A Bevételi Igazgatóság kimutatta: nemcsak, hogy nem kerül a gazdaságoknak pénzükbe egy-egy gyümölcsös szanálása, de még jól is járnak. A kiselejtezett ültetvények maradványértékével növelik fejlesztési alapjukat, egyszóval: azt jutalmazzuk, aki pusztít... Az ösztönzők olyanok, mint a kétélű tőr. Ami egyik ágazat vonatkozásában helyes, jó, az a másik esetben kárt okoz. A legfontosabb tehát most az lenne, hogy ezen az áldatlan közgazdasági állapoton változtassunk, mert ha azt nem is lehet megakadályozni, hogy valaki — gazdasági érdekeire hivatkozva —, felszámolja egyik vagy másik ágazatát, azt mindenképpen meg kell akadályozni, hogy olyasmiért kapjon valaki pénzt, amiért egy fillért sem adott. Fia ez az ösztönző megváltozik, jöhet a következő lépés: a piaci helyzet megváltoztatása. A gyümölcsértékesítést ma zömmel nem a termelők végzik, s ennek következtében az a kis nyereség sem ott csapódik le, ahol a legtöbbet dolgoztak érte, illetve ahol a kockázatot vállalták. A MÉK tárolója nagyon sajátos, s egyáltalán nem a termelés kiszélesítésének irányába hat. Mit lehet tenni? — A kérdést gyakrabban kellene feltenni, s nemcsak a közvélemény szintjén, s akkor más megoldást is találnának az illetékesek, mint a kivágás. Az ültetvények telepítése beruházás volt, nagy népgazdasági beruházás. Ezt a beruházást azonban félúton abbahagytuk, pontosabban: az egész pénzt ráköltöttük a beruházás felére, mert csak fát telepítettünk, s a járulékos létesítményekre szinte senki sem fordított gondot. Ebben a túlzás nélkül drámainak nevezhető helyzetben dönteni kellene végre: hagyjuk, hogy elpusztuljanak gyönyörű ültetvényeink, vagy költünk rájuk még egy kicsit? Mert ez segíthetne. Persze az is, ha a gazdaságok nemcsak a saját érdekeiket néznék, s ha kell, a köz érdekében áldoznának is. Drága lecke Lehet, hogy nem kell ennyi fa, lehet — sőt biztos —, hogy „elszaladtunk” a telepítéssel, valamennyi azonban kell, s ezt most kell biztosítani. Állami segítséget kellene adni. a gyümölcstermelő ágazatok kompletté tételéhez, ahhoz, hogy a gomb után végre a ruha is elkészüljön. Ha augusztusban nem kell az őszibarack — novemberben még aranyat érhet. Hogy mit hoz az idei ősz, illetve tél, még nem lehet tudni, az azonban máris biztos, hogy drága tandíjat fizettünk megint. Nem volt elég körültekintő és következetes a tervező munkánk, nem vittük végig, amit elhatároztunk - s ennek napjaink szigorú közgazdasági törvényei alapján, ára van. A balta pillanatnyilag valóban segít, de előbb-utóbb a kellemetlennek talált, s éppen ezért leamputált végtagok hiánya is fájni fog. Békés Sándor A XIV-es Autójavító Munkácsy utcai üzemében, mint ahogy annak idején megírtuk, megrokkantak az épületek. A reménypusztai tsz építöbrigádja nyolc méter mély kutatóaknát fúrt a telep udvarán, ezen keresztül keresik meg a beázás és megrokkanás okát, illetve helyét. A feltárt üregeket szilárdan kitöltik és ennek a munkának befejeztével kezdik meg az épületek helyreállítását. Ilyen „vakond“ Pécsett Í3 elkelne Közműépítés útbontás nélkül Budapesten — Erzsébeten — a XX. kerületi Ősz-Szabó János utcában szinte összeszalad a hagyományos és legújabb, legkorszerűbb eszközökkel épített szennyvízcsatorna. Útszélességü árok, szádlemezek erdeje, földhányások, dübörgő masinák zárják le az út egyik szakaszát. A másik végében pedig csak néhány bódé, két hatalmas beton-akna és a talajvízszint süllyesztő csőrendszere árulkodik arról, hogy néhány méterre a föld alatt 1,5 méteres vasbeton-csövek nyomulnak előre. Nemrégiben az ÉVM közműfejlesztési célprogram bizottsága ugyanis célul tűzte ki, a kitakarás nélküli, legkorszerűbb módszerekkel épülő csatornák, közműalagutak hazai meghonosítását, elterjesztését. Ezzel a módszerrel vasutak, forgalmas utak, város- központok alatt a felszín zavarása nélkül lehetséges közművesiteni. Pécsett azt hiszem nem szükséges különösebben hangsúlyozni ennek előnyeit. A pécsi gondok Az elkövetkező 5 esztendőben 1250 millió forint értékű közmű- építési munkát kell városunkban elvégezni. A negyedik 5 éves tervben 2,2 milliárd forint áll rendelkezésre, beruházásra, amelynek 90 százalékát lakás- és közműépítésre kívánják fordítani. Pénz tehát van. Sajnos mint sok másban, itt is érvényesül a mondás: nem minden a pénz. Az építőipari kapacitás ugyanis nagyon kevés. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Gázmű, Vízmű és néhány más vállalat a jelenlegi erőikkel képtelen az igényeket kielégíteni. Az elmúlt két évben több beruházás éppen a közművesítés hiánya miatt Üjítók — újítások... Sokszor eltöprengtem: mi vezeti, mi hajtja az emberek azon — számomra legnemesebb — csoportját, akik mindig valami újat, jobbat szeretnének elérni. Hogyan jönnek rá olyan dolgokra, amire mások nem, s miért éppen ők jönnek rá, s nem mások? Talán az a bizonyos alma, amelyik elvezetett a szabadesés törvényének megfogalmazásához, mindenhol ott van. Csak észre kell venni. Küzdelem a tolvajok ellen. Valahogy így lehetne elnevezni azt a harcot, melyet a MÁV illetékesei folytatnak a csomag- megőrző automaták érdekében. Ugyanis, amikor felszerelték az automatákat a nagyállomáson, még senki sem gondolt arra, hogy milyen sok bosszúság okozóivá válnak. De aztán egyik napról a másikra tűntek el a kulcsok, melyeket kétforintos bedobása ellenében bárki magához vehet. A pécsi nyolcvan rekeszből kulcshiány miatt ma már csak tizennégy üzemel. A többi nyi- togatója - „gazdára talált". Természetesen minden kulcseltűnés után a zárat azonnal leszerelte az ügyeletes műszerész, nehogy „visszaélést” követhesMennyi a variációs lehetőség ? senek el. S mivel három nyite- gató van egy zárhoz, a maradék két kulcsot és a leszerelt zárat továbbküldték, egy másik állomásra. Aztán már csak egy kulcs maradt, végül semmi. A zár — kimerült. Sokba került ez. Jelenleg az országban üzemelő 1200 automata közül mintegy 800 zár nélkül van. Könnyen kiszámítható: többezer kulcs vált kámforrá .. . Takács Sándor a pécsi állomás műszerésze és Schmidt Béla, az étel- és italautomaták „életbentartója" összedugták a fejüket: hogyan lehetne ezt a kulcsmizériát megállítani? Summa-summárom, elkészítettek egy elektromos rendszerű, kulcsnélküli zárat, amely számok beállítására nyílik. Amolyan kód zárat. Az utazó a szekrény ajtajának belső falán beállít egy számot, s ha ugyanazt kívül is beállítja: kinyílik a rekesz. Megkapja a bőröndjét. A zár két forint ellenében állítható. Nem volt olyan egyszerű dolog ez a zár, mivel a központból érkezett újítási javaslatkönyvben előre meghatározták azon feltételeket, amelyeket teljesítenie kell. így: mikor záródjon, mi legyen, ha elfelejti az illető a számot, mi történjen áramszünet esetén, olcsó legyen és könnyen kezelhető. A javaslatkönyvben 4000 forintos céljutalmat, és bizonyos százalékot ajánlottak . .. A két újító benyújtotta a javaslatát. A várt siker nem maradt el, csak éppen „talonba” került az újítás. Igaz, nem utasították el kerek-perec, csak éppen nem fogadták el. Pedig az automatákat gyártó NDK Lumet cég is abbahagyta időközben a kulcsos csomagmegőrzők gyártását és áttért a kódrendszerűre. Igaz — szállít még pótkulcsokat, ötezret rendelt a MÁV — és feltehetőleg folytatódik a körforgás, ha megérkezik az utánpótlás. Ismét szerelgetések — amíg van mit. Kiszámoltuk: az országban lévő automaták kódos átalakítása a két újító javaslata szerint háromszázezer forintba ke rül. Viszont a tavaly októbertől álló automaták közel egymilliós bevételtől fosztották meg a MAV-ot. Ehhez ha hozzáadjuk a kulcsok árát, a szerelgetése- két és a postázásokat, az ösz- szeg még magasabb lesz. Az egyik megoldás egyszer s mindenkorra megoldott volna egy gondot — a másik, — amelyet választottak az illetékesek — nyitva hagy még egy-két kaput . .. Eddig a sztori. Bár kiírták az újítást — ötletet adqtt a MÁV dolgozóinak -, egy fillért sem kapott a kel újító. Nehezen hihető — ők ezt nem bánják. Csak éppen kételkedők lettek: érdemes-e tovább lelkesedni? Az elektromos kódzár — Takács Sándor és Schmidt Béla ötlete — variációs lehetősége harmincháromszor harminhó- romszor harminchárom. Az elfogadásának variációs lehetősége ugyanennyi...? Kozma Ferenc nem tudott beindulni. Munkaerő kellene, modern gépek kellenének, s még akkor is itt lenne a már-már megoldhatatlan feladat: elképzelni sem tudom, hogyan lehetne például a Bem utcát, vagy a Rákóczi utat a forgalom elől teljesen elzárni, ha mondjuk itt kellene új köz- műalagutat, vagy csatornát építeni. Magyarországon már széles körben alkalmazzák munkaárok nélküli csővezeték építést. Hosz- szú ideig azonban csak kisebb távolságok, és kisátmérőjű csövek esetében alkalmazták az át- sajtolásos módszert. Jelentős fordulatot jelentett az Építőipari Gépesítő Vállalat tervezésében és kivitelezésében elké- ^ szült berendezés, amely 4'50— 650—850 milliméter átmérőjű acélcsövek átsajtolására is alkalmas és 30 méteres távolságon is áthatol a földben. Csepelen, Budapesten a Jászberényi úton, Nyíregyházán és a győri pályaudvar alatt 25—36 méteres vakond-munkát végzett a BKM—1500-as típusú berendezés. Az aknamélyítők módszere Ez azonban még mindig kevés, a közművesítés forradalmasítására más eszközök után kellett nézni. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat kísérleti munkahelyén Budapesten, az Ősz- Szabó János utcában úgy tűnik nagyot léptek előre. A Westfá'ia sajtoló berendezés két hónapja üzemel -— egy másfél kilométer hosszú 1500 milliméter belső átmérőjű szennyvízfőgyűjtő építése folyik. A sajtolt vasbeton csöveket a nyugatnémet Dywidag cég szállítja, de rövidesen hazánkban is gyártanak hasonló minőségű, erre a munkára felhasználható csöveket. A munka tulajdonképpen azzal kezdődik, hogy a ta'ajvíz- szintet az épülő alagút alá süllyesztik. Az aknamélyítők új eljárást alkalmaznak, amelynek lényege, hogy 12—20 méter mélységű kis pontkutakat mélyítenek, amelyeket aztán vákuum alá helyeznek. így a talajvíz a pontkutak aljára gyűlik, ahonnan kisméretű, de nagyteljesítményű szivattyúk a felszíni gyűjtőcsövekbe emelik. Az alagút építése az indító aknákban kezdődik. Az utca csak itt van felbontva, igaz itt aztán jókora helyen. Hosszú 8 —10, szélessége 4—5 méter. Mélysége megegyezik az épülő alagút legmélyebb pontjával. Az Ősz-Szabó János utcában 6 méter vastag földréteg takarja az épülő csatornát. Ebben az aknában építették be a 6 millió forintos sajtoló berendezést. A négy hatalmas hidraulikus prés 1120 tonna erőt képes kifejteni, hengereiben 450 atmoszféra nyomáson dolgoznak a hidraulikák. Az alagútfúrás. Az aknába leengednek egy 3,3 méter hosz- szú csövet, az elejére felszerelik a vágóéit, mögé egy acélgyűrűt, hogy a négy nyomóhenger egyenletesen adja át a terhelést. Bekapcsolják a sajtóiét és a cső megindul a földbe. Amikor teljes hosszában benyomult újabb csövet engednek az aknába, az acélgyűrűt arra kapcsolják és ekkor már két cső fúrja magát előre. Naponta 1Q méter csatorna épül így. A második szakasznál 100 méter körüli hosszat értek el, de ennél még hosszabb szakaszokat is szeretnének újabb indító aknák építése nélkül a földbe sajtolni. Minden 10. cső közé ugyancsak hidraulikus működtetésű közbeeső állomásokat építe íek, így nem a főprés és nem ez egész csőrakat viseli a terhelést. Az előrekúszó csőrakat Irányát gyakori méréssel és a vágóéi állását beállító hidraulikákkal lehet szabályozni. Ki kellene Pécsett is próbálni Természetesen nem célunk, hogy pontos műszaki és szakmai ismertetést adjunk erről a berendezésről. Budapesten is még számos megoldásra /ár á feladat vár az Aknamélyítő Vállalat szakembereire, amíg a berendezés mindenki megelégedésére működik. Az ára viszonylag nem túl magas. Működtetése közel azonos — nem drágább — a hagyományos csatornázásnál. Előnyei? A szakemberek óvatosan nyilatkoznak, viszont nem nehéz észrevenni, hogy sokkal kevesebb ember, az utcák feltúrása nélkül építi a közműveket. Talán az aknamélyítők pécsi megrendelést is szívesen elvégeznének. Talán pécsi vállalatok is képesek lennének önerőből beszerezni hasonló gépeket, s talán a tanács is seqíthetne ebben ... Lombosi Jenő
