Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
1971. augusztus 15. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A káder- és személyzeti munka — a vezetés szerves része Néhány nappal ezelőtt a Dunántúli Napló az aratásról írt tudósításához egy fényképet közölt. Ezen nem iehet mást látni. mint a búzatáblák között „csatasorba” fejlődött gépeket. Ha nem is ez volt a cikk mondanivalója, ennél kifejezőbben talán nem is lehetett volna szemléltetni a mezőgazdasági munkákban végbement változásokat. Az új élet úttörői Sokat írtunk és szóltunk e változásokról. Viszonylag kevesebbet e változások szubjektív oldaláról, feltételeiről, a változásokat végrehajtó emberekről. Az elmúlt éytized alatt pedig szemünk előtt játszódott le az a folyamat a mezőgazdaságban, aminek eredményeként az ember átalakította munka- és életkörülményeit úgy, hogy közben önmaga is átalakult. Mindenki jól tudja, hogy a gép, az eszköz csak holt dolog ember nélkül. A technikai, tudományos vívmányok semmit sem érnek az azokat alkalmazni tudó, jólképzett szakemberek nélkül. A termelőerők szerves része az ember a maga ügyességével, tapasztalataival, termelésben való jártasságával. Korunkban — amikor a tudományok közvetlen termelőerővé válnak — különös jelentősége von a termelést irányító és szervező, az újat megfontoltan, de bátran alkalmazó vezetőknek az élet minden területén, így a mezőgazdaságban is. A megyei párt-végrehajtó bizottság ebből kiindulva — a közelmúltban tárgyalta a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben folyó káder- és személyzeti munka tapasztalatait és ennek javításával kapcsolatos feladatokat. E témán belül külön vizsgálta a vezetőgárda helyzetét. Szocialista mezőgazdaságunk által elért jelentős eredmények egyik lényeges tényezője, hogy egyszerű parasztemberekből olyan vezetők kerültek ki, akik — a tagok véleményére és szorgalmas munkájára támaszkodva, önmaguk állandó képzését és továbbképzését bitzosítva, elősegítve a szövetkezetekbe irányított szakemberek beilleszkedését — valóban az új élet úttörői voltak községeinkben. Bár többízben — sajtóban, rádióban, vagy értekezleteken — bíráltuk közülük azokat, akik azt „kiérdemelték”, Az általános, a jellemző, hogy a tsz-vezetők tevékenysége — többségükben — igen pozitív, elismerést érdemel. A termelőszövetkezetek gazdasági vezetői közül az elnökök szerepe elsődleges. A vezetői munka, a szövetkezeti gazdaság irányításának legnagyobb felelősségét és terhét ők viselik. Ismerik és a gyakorlatban érvényesítik a párt és a kormány politikáját. Több mint 60 százalékuk felső-, vagy középfokú szakmai képzettséggel rendelkezik. Az utóbbi 2—3 évben körükben fluktuáció alig volt. 70 százalékuk őt éve, vagy ennél hosszabb ideje tölti be funkcióját, mégpedig úgy, hogy közben falujának köztiszteletben álló, megbecsült vezetőjévé vált. E megállapítás nem zárja ki, hogy e funkcióban is vannak olyanok — ha nem is nagyszámban —, akik esetenként visszaélnek beosztásukkal és sokszor csak formálisan tesznek eleget a szocialista vezetővel szemben támasztott követelményeknek. Vannak már szakemberek A terme'őszövetkezetek szakember ellátottságában beállott pozitív változást a következő tények bizonyítják. Megyénkben 1761-ben több mint 300 terme'ő-zövet' ezetben mindössze 109 fe'ső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakember dolgozott. 1971-re a ter- melőszövetkezetek . száma egy- harmadéra csökkent, az itt dolgozó felső- és közéofokú iskolát végzett szakemberek száma 10-s-'eresére növekedett. Az át'aqszámok — azonban — esetenként negatív ielen- íégeket is takarhatnak. A termelőszövetkezetek között a szakember ellátottság vonatkozásában így nagy különbségek tapasztalhatók. Ezt bizonyítja például, hogy megyénkben még mindig 17 olyan termelőszövetkezet van, ahol nincs egyetemet, vagy főiskolát végzett szakember. Szintén a tennivalókat mutatja, hogy a főag- ronomusok 65. a főállattenyész- tők 55, az üzemgazdászok 50 százaléka rendelkezik felsőfokú képzettséggel, s ez a szám a főkönyvelőknél még a 15 százalékot sem éri el. Kevés az állatorvos, kertész és gépészmérnök, az üzemgazdász, a növényvédő szakember stb. a termelőszövetkezetekben. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek egy részében kevés a jó felkészültségű szakember. Ezekben a megfele- ] lő szakemberek nem szívesen vállalnak munkát. Az átlagosnál rosszabb élet- és munkakörülmények és bizonytalanabb helyzetük is kedvezőtlenné teszi e gazdaságok káderhelyzetét. A szakemberek fluktuációja egészében igen magas a termelőszövetkezetekben. A pártszervek nagyobb védelmet biztosítsanak az indokolatlan fluktuáció megakadályozása érdekében. A kedvező jelenség viszont — általában — a fiatalok számának növekedése. 1965—1970 között több mint 400 fiatal szakember került megyénkben a termelőszövetkezetekbe, s ma már a szakvezetők mintegy egyhar- mada 30 éven aluli. A fiatalok részvétele a választott vezetőségekben már nem ilyen kedvező. A nők száma és aránya igen kevés mind a szakvezetők, mind a választott vezető testületekben, pedig a tagok mintegy 40 százaléka nő. A termelőszövetkezetekben működő pártszervezetek vonatkozásában is hasonló a kép, ahol szintén megteremtődtek a személyzeti munkával való foglalkozás alapjai. Kezdeti előrelépés történt, a kádernevelő munka, az egyes vezetői rétegekkel való foglalkozás, a nevelőmunkához szükséges kritikai légkör kialakítása tekintetében. Kevésbé tapasztalható azonban a képzéssel, továbbképzéssel, a káderutánpótlás tervszerű nevelésével való rendszeres foglalkozás. Hiányos a személyzeti munka párt-ellenőrzésével, segítésével, a véleményezési jogkör gyakorlásával kapcsolatos feladatok ismerete is. Magasabb szinten Személyzetis a tsz-ekben A megyei párt-végrehajtóbizottság a káderhelyzet elemzése után a káderekkel való foglalkozás — a személyzeti munka — tapasztalatait összegezte. Állásfoglalása szerint igen jelentős előrehaladás történt a termelőszöveítkezetekben a személyzeti munka alapjainak megteremtésében, a személyzeti munka megszervezésében. Ez kifejezésre jut a többségükben helyes személyzeti nyilvántartásokban, a káderek minősítésének rendszerességében és tartalmában stb. A személyzeti munka tartalmi vonatkozásait illetően — a káderekkel való tervszerű foglalkozás, képzésük és továbbképzésük, az utánpótlás biztosítása stb. — mór nem ilyen egyértelműen pozitív. E témát tárgyaló különböző vitákon kiderült, hogy helyenként félreértések és helytelen gyakorlat is tapasztalható a személyzeti munkában. A szövetkezetek nagy részében a személyzeti ügyintézőnek semmiféle hatásköre nincs, csupán „nyilvántartók”, adminisztrációs feladatokat látnak el, s nem vonják be őket a személyi döntések előkészítésébe. Nem helyeselhető, hogy sokhelyütt kellő tapasztalatokkal, emberismeretekkel nem rendelkezőket, vagy olyan kapcsolt munkakörrel bíztak meg személyzeti ügyintézőket, amely eleve lehetetlenné tette a tartalmas személyzeti munkát. Igen vegyes képet mutat a minősítések készítése. Sok termelőszövetkezetben a vezetők minősítése a szövetkezeti demokrácia szélesítését szolgálta, a végzett munka és magatartás kritikus, nevelő célzatú értékelését jelentette. Előfordult — azonban —, hogy a minősítés túlnyomórészt életrajzi adatokat tartalmaz, kritikus, előremutató megállapítást nem, vagy csak i többszörösen „ostyába” csoma- l golva. Gyakori jelenség, hogy a vezetők minősítésénél nem értékelik, hogy miként gondoskodnak saját maguk és a beosztot- j tak továbbképzéséről, valamint az utánpótlás neveléséről. Mindezek alapján — a fejlődést, a pozitív jelenségeket el- j ismerve — termelőszövetkezeteinkben még a káder- és személyzeti munka kialakulásának időszakában vagyunk. Az eddigi — nem jelentéktelen — fejlődés, s a jelentkező hiányosságok eleve meghatározzák a tennivalókat. A fő cél — s ez mindent magában foglal —, hogy a személyzeti munkát a vezetés szerves részévé tegyék. S ha a vezetést mindinkább a tudatosság jellemzi, ez ki kell hogy hasson az emberekkel, a káderekkel való foglalkozásra, az átfogó, irányított személyzeti munkára. E cél elérése feltételezi minden illetékes szerv — párt, állami, tsz-szövetségek — jól ösz- szehangolt, a megyei párt VB. állásfoglalásából kiinduló intézkedéseket. Szükségesnek tartjuk például: hogy a megyei tanács és járási hivatalai — az eddigi igen jelentős segítségnyújtás mellett — fokozzák a személyzeti munka ellenőrzését és kellő következetességgel igényeljék a feltárt hibák megszüntetését. Szükséges, hogy területi szövetségek is többet foglalkozzanak a szövetkezeti vezetők erkölcsi, morális magatartásának fejlesztésével. Erre a célra — esetleg egy külön választott — etikai — bizottság segítségét is igénybe lehetne venni. Mindenekelőtt azonban a termelőszövetkezetekben kell biztosítani a káder- és személyzeti munka lényegének egységes felfogását és gyakorlati végrehajtását. Ezért javasoljuk a termelőszövetkezetek pártszervezetei felé, hogy saját területükön ■ vizsgálják meg a párt káderpolitikai elveinek érvényesítését, a káder- és személyzeti munka tartalmi — elsősorban politikai — vonatkozásait, a szakemberek, a vezetés helyzetét, a káderek képzését és továbbképzését, a káderutánpótlás stb. terén a tennivalókat. Úgy véljük, hogy a termelő- szövetkezetekben folyó káder- és személyzeti munka magasabb 1 szinten való folytatása elősegíti ! a szövetkezeti vezetés színvonalának növekedését a szövetkezeti élet egészének gazdagodását. Czégény József, a Megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője Tfi éve, 19í1-ben kezdte meg működését a Tiszai Vegyi Kombinát első termfelö üzeme, a lakkfesték és mügyantagyár, amely 1971-ben már több mint 400 féle terméket gyártott. A Tiszai Vegyi Kombinát legújabb beruházása a 2,5 milliárd forintos költséggel épült polietilén üzem. Szakképzett női munkaerőt nem keresnek A munkaközvetítőben Kis szoba a folyosó végén. Két ódon íróasztal, előttük a hagyományos, erezettre festett fakorlát, ami ok nélkül fokozza a „fél” megilletődöttségét. Visz- szafogott hang — „valami munkát keresek” — az egyik oldalon, türelmes, megértő szavak a másikon. Olyan, mint az orvosi rendelőben. Ott is kivallatják a pácienst a bajai felől, itt is ki kell tárulkoznia annak, aki panaszára orvoslást akar. És ez néha milyen nehéz. A kis szoba: Pécs város munkaközvetítő irodája. Kétfelől jönnek a munkaközvetítőbe. A munkát kereső, aki itt várja a megváltást. Vagy azért, mert amit közvetlenül kínálnak, az nem tetszik és azt hiszi, itt majd mást ajánlanak; vagy azért, mert még nem dolgozott és munkakönyvét kiváltva egyúttal megkérdezi, nem tudnának-e valamit. Tudnak is, nem is. A munkáltató a másik, aki szintén azt hiszi, hogy innen jön a megváltás. Ha jön, azaz közvetítenek munkaerőt, az vagy jó, vagy nem kell. Bár ez az utóbbi a ritkább. Mert aki közvetítő-lappal megy, az rendszerint letárgyalt már mindent a vállalatnál. Először ugyanis csak egy cédulát kap a munkát kereső néhány címmel, s ha valamelyik vállalattal megegyezik, oda kéri a közvetítést. fgy kölcsönösen egyszerűbb. * Nem nagy a tolongás, jut mindenkire bőven idő. Egy kislány jön a mamával. Ktsz-nél dolgozik két műszakban, egy- műszakos helyet keres. Külterületen laknak, fél a késői hazajárástól, meg aztán a munkatársakkal sincs meg jól. Vásárolni küldözgetik és folyton fillérekkel ' gyanúsítgatják. Hát neki erre nincs szüksége. Mi a kínálat az ő számára? Mas. kétműszakos helyek. A mama kimondja az ítéletet; nincs mese, ki kell tartani, amíg elvégzi a kislány az iskolát. (Gyors- és gépírást tanul). M. J. az AFIT levelével jön: közvetítsék ki esztergályosnak. A Bőrgyártól jött el. „Tévedésből lapátot adtak esztergapad helyett, ezért. . 1 B. L.-né háromhónapos csecsemőjével a karján egyműszakos helyet keres, férjét most zárták le, kell a kereset. Két címet kap és útravalóul biztató szavakat: ha nem sikerül, jöjjön vissza. Ezek a címek aznap már nem is kerülnek szóba. V. Gy. mezőgazdasági technikumot végzett fiatalember munkakönyvét vált ki. Hová megy? A tsz- szövetség helyez el. Szívesen megy? Megszerettem az iskolában, és tovább is akarok tanulni. * Jó volt ez hallani, mert sokan vannak, akik szakmával, technikusi oklevéllel, vagy éppen diplomával a kezükben másfelé igyekeznek. Nem találták meg a számításukat? Érdekes magyarázat, de ki tudja, igaz-e. Balás Lászlóné munkaügyi előadó mondja, hogy volt egy lakatos a közelmúltban, aki hat év után hagyta ott a szakmáját és ment segédmunkásnak, mert többet kínáltak. Vajon megérte-e? Jött frissen végzett pedagógus is „akármilyen adminisztratív munkáért’'. De hát akkor miért tanult? Ez a tünet egyébként - úgy mondja -* mezőgazdasági technikusokra is jellemző. Sokan közülük meg mindig nem szívesen mennek ki falura és könnyen megtalálják az okot, amiért a városhoz kötődnek. * A vándormadár csendes, halkszavú fiatalember. Mindjárt azzal kezdi: igaza volt... és jön a szánom-bánom. Egyszóval legutóbbi helyén sem maradt meg. Nem jó kocsit adtak, meg . . . De hát nem is érdekes ez. 69-ben kiváltott munkakönyvében — ha most elhelyezkedik — ez lesz a 16. munkaadói bejegyzés. Régi vendég a munkaközvetítőben és mindig nagyon szépen megmagyarázza, miért nem lehetett 2—3 napnál, hétnél tovább a frissen elhagyott munkahelyen. Gépko csivezető, ezért aztán csak megpróbálkoznak vele másutt is. És egyszer talán még „jó kocsit” is kap valahol. 52 éves cigányasszony, tisztán öltözött, méltatlankodó. Most menne először munkába Hat gyereke közül kettő van már csak otthon, kevesebb a munka, kellene egy kis pénz. Valahol konyhára kerestek dolgozót, neki ott csak wc-takarítói helyet kínáltak. „Nem tudom, milyen különbséget csinálnak ... hát lehet ezt?!" Újabb címeket kap, biztatást és reménykedve- kétkedve indul útnak. Megyénkben a fegtöbb dinnyetermesztő a déli, homokos részeken található. Vajszlón nyolc dinnyés van. Képünk Vajszló határában készült az egyik elárusító kunyhóróf. Az óriásgyümölcs javarészét egyébként Pécsre szállítják Erb János felvétele Érdekesnek néz ki a „munkaerő-piac". Az év első felében 967-en kerestek munkát, közülük 500-at közvetítettek ki a bejelentett 4367 munkahelyre. A megelőző öt évben közel 35 ezer volt a munkát keresők száma - 26 ezernél több nő! - és 32 ezer a munkahely, közvetítés útján betöltve ebből 17 ezer. Jó, hogy a kereslet-kínálat aránya ilyen, bár a vállalatok szempontjából talán az lenne jó, ha több között válogathatnának. De azért nem olyan reménytelen a helyzet, mint ahogy e számok mutatják, hiszen a munkaközvetítő csak az egyik csatorna és a vállalatok más úton-módon is megtalálják a módját, hogy megszerezzék maguknak a szükséges munkaerőket. A legtöbb gondot a nők elhelyezése jelenti. Az elmúlt ötévi 26 ezernek a felét lehetett elhelyezni a 18 ezer női munkahelyre. Korábban a kínálat volt nagyobb, 1969—70-ben már a kereslet, s ebben a félévben is több, mint kétszer annyi női munkahely volt, mint a jelentkező munkaerő. Szépséghiba: az 1196 helyre csak 178 nőt vettek fel közvetítés útján. És kiegészítésül még egyet: szakképzett női munkaerőt nem keresnek már hónapok óta, csak segédmunkást, alkalmazottat. R. K. 17 éves vidéki kislány. Szívesen bejárna Pécsre, ha volna megfelelő... A Húsipari keres takarítói munkára 16 éven felüli lányokat. Érthetően semmi lelkesedést nem mutat a hírre a kislány arca, inkább elszontyolodik, mint a többi, akik hasonló takarítói állásra kaptak ajánlatot. Lát-e egy fiatal ebben perspektívát? Aligha. Egyik sem ezt képzeli el, a helyek pedig betöltetlenek maradnak. Vidám, középkorú asszony robban be, idézést lobogtat, behívták, mert nem vitte el idejében a munkakönyvét, s ha megsemmisítik, az új már nem 10 forintba kerül ... A félig szigorú korholásra nevetve meséli, hogy már ott is hagyta első munkahelyét. „Hát nem, én azt nem bírom. Otthon megszoktam, hogy mindig van valami munkám. Ott meg? Kávéfőzés, bevásárlás, traccsolós ... Mondtam az uramnak, inkább, otthon maradok. . És elvi- harzik a friss munkakönyvvel. M. J. volt mozdonyvezető, most lakatos jön egy levéllel: kiközvetítését kérik. Miért hagyta ott a mozdonyt? Se vasárnap, se ünnep . . . nem bírtam már. Kereset? 4-4 és fél ezer. És most? Kettőezeröt ... A különbözet nem hiányzik? Nagyon. S mégis? Mégis. * A vállalati levelet rendszerint a munkavállaló hozza. Megegyeztek már mindenben, hozza a munkakönyvét is a levéllel, itt pedig kitöltik a közvetítő-lapot és ezzel minden el van intézve. Hanem vannak óvatos vállalatok is, ahol a munkaügyis személyesen intézkedne attól való féltében, hogy a közvetítőben valami jobbat hall a jelölt és többé nem látják. Az illusztrációt az élet szolgáltatja. M. B. lakatos és lánghegesztő szintén az AFIT levelével jön és közben érdeklődik: van-e valami más. Balásné egy sokatforgatott füzetből sorol el néhány munkahelyet és kereseti lehetőséget. Emberünk tűnődik, majd legyint egyet: Hát akkor legyen szíves ezt. . . Kiközvetítik. Hársfai István
