Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. július 13. Száz kilométereket utazunk „csodákat" látni... Falu a hegyek ölében A földút kegyes volt hoz­zánk, kétoldalt kísérőül szegőd­tek o hegyek, s távolabb, ahol egy gigászi ölelésben fonód­tak össze, megpillantottuk az első házakat. Féloldalas utca, csak egyfelől fut házsor, a másik oldalon hosszúívű, me­redek völgy, mintha valami természetfeletti erő nyelte vol­na el a házakat. . . A templom megálljt paran­csol, innen már nincs tovább. — de kinek is támadna kedve továbbmenni erről a titkokat tudó, természet erejét fitog­tató mecseki vidékről? A későbarokk stílusú temp­lom és a hozzá támaszkodó kastély-nyaraló harmonikusan illeszkedik a tájba, minden vo­nalával simul hozzá, s mégis egy kicsit uralja, gyámkodik felette. Valamikor püspöki nya­raló volt, 1797-ben építtette Eszterházy Pál László pécsi püspök. Egy évszázaddal ké­sőbb, 1899-ben Hetyei Sámuel, az akkori püspök arborétumot létesített itt, a nyaralót körül­vevő hatholdas területen. A fe­nyők birodalma ez, markáns zöld színűk dominál a tájban, égretörő karcsúságukkal vonz­zák a tekintetet, koronájuk valahol harmincöt—negyven mé­teres magasban akadálytala­nul mártózik a fényben. A nyaralótól a völgy felé in­dulva csöppnyi tó. Forrás táp­lálja, hal is volt benne bőven, de mostanában kevés szeren­csével járna a horgász. Ve- télytársa, a vidra uralja most a vizet. . . Min dolgoznak a Központi Allotkisérleti laborbon? Hétezer állat a IV. emeieten A hatalmas „szanatóriumban" hétezer állat él. Zömében pat­kányok, de vannak egerek, tengerimalacok, nyulak, békák, macs­kák, teknősbákák is. A felügyelet gondos, az ellátás kielégítő. A „szobákba" csak kellő lábtörlés után léphet be az ember — I a lábtörlő fertőtlenítővel van átitatva. A levegőt állandóan cse- í rélik, a világítás és a sötétség időtartamát automatika szabá­lyozza. A „szanatórium" a Pécsi Orvostudományi Egyetem ú]^ el­méleti tömbjének negyedik emeletén található — így a város zaja nem zavarja a „beutaltakat", ők pedig illatukkal a lakó­társakat. A „szanatórium" hivatalos neve Központi Állatkísérletí laboratórium. Mi indokolta a labor létrehozását? — erről beszél­gettünk dr. Puppi Andrással, a labor vezetőjével. Kastély a fenyők birodalmában. Viszt Tibor felvétele Sziklakért, kövek között osonó patakkal, fa híddal. Hatalmas nyárfák álltak egykor, kivág­ták, csonka törzsük most ter­mészetes virágtartó, Németh János, az arborétum kertésze itt gyűjti össze a keleti Mecsek különleges vadvirágait. Közü­lük talán a legszebb a pün­kösdi rózsa. A kertek kedvelt virága itt szabadon él, a déli vidékekről felfelé „haladva” ez az utolsó állomás: Magyaror­szágon másutt nem található. Feljebb, a domboldalon mag­nóliacserje, — ezt nevezik né­piesen tulipánfának, — közelé­ben, konzervdoboz riasztókkal felszerelt kerítés mögött, nord- manniai jegenyefenyők guggol­nak. A legszebb példány, a természet szoborszépségű alko­tása, tizenöt éves, alig ember- nyi magasságú. A kerítés a vadaktól védi ezt az értékes fenyőfajtát, így is elég nehéz a szaporítása, különösen a mó­kusok miatt. Ezek a nagyon kedves állatok csapatostól él­nek itt, s szeretett csemegéjük a fenyőmag. A fák körül alig lehet találni ép tobozt: fent a fán „kézbeveszik", és olyan szépen lemorzsolják, mint az ember a kukoricát. Nem sokat hagynak belőle a kertészeknek. Mérlegképes oklevéllel, vagy számviteli főiskolai végzettséggel, valamint 8—10 éves gyakorlattal rendelkező közgazdászt, 2—3 éves gyakorlattal rendelkező, közgazdasági technikumot végzett ANYAGKÖNYVELŐT, továbbá MARÓS SZAKMUNKÁST, női segédmunkásokat, fiatalkorú férfi segédmunkásokat felvesz a PÉCSI VASAS KTSZ. Jelentkezés Zsolnay Vilmos u. 15. Munkaügyön. Újból egy tulipánfa, ezúttal a „hivatalos". Sárgás virága csak távolról emlékeztet a tu­lipánra, nevét inkább a levele miatt kapta: a megszokott le­vélformáktól eltérően pontosan olyan, mintha egy gyerek tuli­pánt rajzolt volna, szinte meg­szólalásig hasonlít a népművé­szet tulipán motívumaira. Ki­csit távolabb öregurasan ko­moly platánok gyűrűjében büszkélkedik a simafenyő. Kelet-ázsiai eredetű, és - egy kirándulótól kölcsönzött hason­lattal élve, — pagodaszerűen helyezkednek el az ágai Magja két esztendőn keresik ■tül érik. A völgyben jegenye­fenyők, körülöttük a zsenge zöld apróságok, bizonyságául a vidék különleges klímájának: a fenyők csíraképes magot hoz­nak. Közelükben megint egy ritkaság, a sudár liliomfa, na­gyon kevés van belőle Magyar- országon . .. A páfrányfenyő japán ere­detű, átmenet a tűlevelű és a lombos fák között. Érdekes formájú levele a legyezőre em­lékeztet, s ha a nap felé for­dítva nézzük, látni, amint haj­szálvékony tűlevelek sokasága forrt egybe tenyérnyi levéllé. A hamvasciprus mint egy ledér nő, áll a douglas fenyők védő társaságában, levelei könnyedek, fátyolszerűen lebe- gők. Persze a társasága sem akármilyen: o douglas fenyő fája elvágva rózsaszínes ár­nyalatú, kemény, igen értékes. A szakemberek talajvizsgálato kát is végeztek itt, hogy ezt a fenyőknél szokatlanul vastagra növő fafajtát, hasonló adott­ságú talajon másutt is megho­nosíthassák. Tűlevele az őzek, szarvasok, vasárnapi csemegé­je, ők is tudják, mi a jó: el­morzsolva a leveleket, erős, kellemes citromillatot áraszt, a környékbeliek el is nevezték citromfenyőnek ... Az arborétumban babérokat is szerezhet magának az em­ber, ha már a jelképes babé­rokból nem jutott, — a babér­cserje bőrszerű, simatapintású levelei szinte kínálják magukat Közeli szomszédja az illatos fűszercserje, amely a nevéhez híven, illatos. Nemcsak a virág árasztja, a fa is átitatódott valami kellemes édeskés illat­tal. Most virágzik a cserszö- mölce, mintha nem is lennének ágai, — virághalom az egész, Megcsodáljuk a tiszafa Lao- kon-csoportját, a vérbükk vö­rösbe hajló leveleit, a jegenye­fenyők alkotta „kápolnát”, - aztán az épület mögé kanya­rodva felkaptatunk a meredek domboldalon. Amit eddig ta­kartak az égigérő fenyők, mosr akadálytalanul a szemünkbe öt- lik: a hatalmas irtás. Durván megtörte a tájat, elakad a te­kintet, sehol sincs már az erdő magateremtette harmóniája Nemcsak az esztétikai élményt féltem, az arborétumot is, hi­szen ebben a zárt völgyben az irtás lényegesen megváltoz­tathatja a klímát... Talán et­től már nem kell tartani, a püspökszentlászlói arborétum természetvédelmi terület lesz. Húszegynéhány kilométer. Ennyire van Pécstől Püspök- szentlászló. És mi százkilomé­tereket utazunk „csodákat" látni . . . D, Kónya József Mit csinál aznj OMEGA? Elmondja Benkő László Az ifjúság körében népszerű ember kereste fel szerkesztő­ségünket. Az OMEGA együttes vezetőjével számos interjút ké­szítettünk már pécsi vendég- szerepléseik alkalmával. Ezért bizalommal fordult szerkesztő­ségünkhöz: — A hozzánk érkező levelek­ből úgy értesültünk, hogy a vi­déki fiatalok tájékozatlanok az OMEGA együttes körül történt változásokról. Ezért néhány mondatban szeretnénk beszá­molni mostani munkánkról és közeli terveinkről. Az OMEGA együttesben történő személy­cserék után Prágába utaztunk a III. Prágai Nemzetközi Popfesz­tiválra. Új dobosunk Debreceni Ferenc itt mutatkozott be, — nagy sikerrel. A fesztivált 10 na­pos szlovák körút követte, majd hazatérésünk után elkészítettük a rádióban két új felvételünket, a Hűtlen barátok-at és a Szo­morú történet-et. Jelenleg új nagylemezünkön dolgozunk, mely az előző három nagyle­mezhez hasonlóan karácsonyra jelenik meg. — Mire ezeket a sorokat ol­vassák, már úton leszünk. Új külföldi kőrútunk állomásai: Ausztria. Nyugat-Németország és Finnország. Az északi tes'.vér- orszógban 3 napos nemzetközi fesztiválon veszünk részt, utána hosszabb skandináviai körút következik, több angol, dán, né­met és finn együttes társaságá­ban. Augusztus elsejére érke­zünk haza. — Más tervünk? — Az Omega Klub ősszel, szeptember köze­pén nyitja meg kapuit a pesti, ezenkívül a vidéki fiatalok ré­szére is. Az őszre több helyre meghívtak bennünket, ezeknek a meghívásoknak időpontja czonban még bizonytalan, ko­rai még beszélni róluk. Elké­szültek viszont új fényképeink s ezek közül egyet szeretettel küldünk a pécsi és baranyai olvasóknak. A tudományos kísérletek so­rán felhasznált állatoknak le­hetőleg azonosaknak kell len­niük, vagy legalábbis az a cél, hogy minél azonosabbak je­gyének. Ugyanis egy koncep­ciót akkor lehet kialakítani, ha minél jobban megközelítették egymást a körülmények. Kiala­kulóban van egy új tudomány­ág, amely ilyen azonos állatok tenyésztését kísérletezi ki — a folyamatot standardizációnak nevezik. Ez két fő területen va­lósul meg, a genetika és az ökológia területén, e két tudo­mány összevetése és párhuza­mos alkalmazása által. Egyes szerzők gnotoökológiának és gnotogenetikának is nevezik e tudományokat. Standardizáció régen is folyt az egyetem inté­zeteiben, de mint ismeretes, az egyes intézetek decentralizálva helyezkedtek el, külön végezték a standardizóciós munkákat. Az új elméleti tömb átadásá­val mód nyílt az állatházak központi elhelyezésére, s a standardizóciós munkák köz­ponti végzésére. Itt a munkát jobban tudjuk végezni, a kike­rülő állatok minősége is jobb, tehát a végzett kísérletek ob­jektivitása is magasabb lesz. Nem beszélve arról, hogy ke­vesebb állatra van szükség a kísérletekhez, mert kisebb a szóródás, s ennek gazdasági kihatása is van — mondotta dr. Puppi András. — A 13 intézet 7000 állatá­val a labor hat munkatársa „foglalkozik”: a biológus és ál­latorvos mellett még külön mo­sómestere is van az állatok­nak. Fő a tisztasági Az „ápol­taknak" jó étvágyuk van. Éven­te mintegy 300 ezer forint ér­tékű táplálékot fogyasztanak el. — De hogyan is folyik a tu­lajdonképpeni munka, az azo­nos tulajdonságokkal rendelke­ző állatok előállítása. Ha több állat azonos tulajdonságokkal rendelkezik, ezt két tényező- csoport határozza meg: az öröklött (genetikai) és környe­zeti (ökológiai) tényezők. — Kezdjük az öröklött ténye­zőkkel! Az állatok annál azo­nosabbak, minél jobban meg­valósítják a laboratóriumokban az ún „beltenyésztési jelleg”- et. 15 párból monogám tenyész­tést alakítanak ki. Egy férőhe­lyen egy hím és egy nőstény állót él. Ezek utódai közül meg­határozzák, hogy melyik két családot viszik „beltenyésztés­re”. A kiválasztáskor szem előtt tartják, hogy nagy legyen az állatok alomszáma, tehát sok utódjuk szülessen, az utódok életképesek legyenek, a táp- anyaghasznositási fokuk és a súlyuk is nagy legyen. — A labor képes arra, hogy tudományos alapon tetszés sze­rinti tulajdonságokkal rendel­kező állatokat alakítson ki. Ha pl. a Biológiai Intézetnek nagy mennyiségű patkánymájra van szüksége a kísérletekhez, akkor a labor olyan állatokat te­nyészt, amelyeknek a testsú­lyukhoz viszonyított mójsúlyuk nagy. Vérnyomás-csökkentő gyógyszer kikísérletezéséhez olyan állatokat célszerű felhasz­nálni, amelyeknek eleve magas a vérnyomása. A laborban mé­rik az utódok vérnyomását, s csak olyanokat pároztatnak, amelyeknél magas volt a vér­nyomás. Ezt a módszert szelek­ciós nyomásnak nevezik. Mint dr. Puppi András elmondotta, tenyésztettek már ki olyan ál­latokat, amelyeken a spontán daganatok megjelenése száz- százalékos volt. Nyilvánvaló, hogy ezeket a rákkutatásban kitűnően lehet használni. — Az állatokat befolyásoló külső környezeti tényezők kö­zül első és legfontosabb a táp­lálék. A tápláléknak pontos és ideális összetételűnek kell len­nie. Ma mór az egér-, patkány-, tengerimalac- és nyúl tá plá lé­kot tudományosan meghatáro­zott összetételben gyárilag ál­lítják elő. Ugyancsak fontos té­nyező a hőmérséklet. Az állat­házakban fűtés és szabályozott légcsere van. Patkány esetében 23 C° az ideális hőmérséklet.I Az állandó fénymennyiséget a világítás és sötétség szabályo­zásával biztosítják. — Mindezek hosszabb ideje ismert tényezők voltak. Van azonban egy környezeti ténye­ző, amely még sok kutatást igényel — a légköri ionizáció befolyása a kísérleti állatokra. Az állatokra és az emberre is általában a negatív ionok van­nak kedvező hatással a vege­tatív idegrendszeren keresztül. Mivel azonban a föld erősen negatív töltésű, a föld közelé­ben lévő légrétegekben általá­ban a pozitív ionok vannak túl­súlyban, s a negatív töltések a magasabb légrétegekben ta­lálhatók. A Központi Állatkísérleti La­borban többek között ezt a je­lenséget is tanulmányozni akar­ják, s a kapott eredményeket a gyakorlatba is szeretnék át­vinni. Esetleg olyannyira, hogy a légköri változásokra közöm­bös törzseket is kitenyészthes­senek. Marafkó László Kevesen tudják, hogy váro­sunknak a székesegyházzal csak­nem egykorú templomát, a Mindenszentek templomát, a reformáció idején — az akkori források tudósítása szerint — négy felekezet is használta. Mivel a templom a városfal építésekül a falon kívül maradt, o törökök meghagyták o ma­gyar lakosság használatára. Ezért a lutheránusok, a refor­mátusok és-az unitáriusok gyak­ran közösen vették igénybe a katolikusokkal együtt. Pécsnek ez a kis temploma nemcsak műemlékként jelentős, hanem azért is, mert falai kö­zött tartották 1588 augusztusa végén öt napon át azt a híres hitvitát, amelyet az irodalom­történet „Pécsi disputa" néven tart szánon. Ennek szerzője Válaszúti György volt. Ki volt Válaszúti György? Nem sokat tudunk életéről. 1572-ben, csaknem négyszáz évvel ezelőtt költözhetett Er­délyből Pécsre, ahol az unitá­riusoknak lelkésze és a kollé­gium tanára lett. Minden bi­EHúnt pécs-baranyai irodalom A „Pécsi disputa // zonnyal Válaszúti révén került kapcsolatba a pécsi iskola a kolozsvárival, s cseréltek to­vábbtanuló hallgatókat. így került Pécsről Erdélybe Pécsi Simon, Erdélyből pedig Pécsre Bogáti Fazekas Miklós és űör- csöni Ambrus, korukban ismert történetírók. Válaszúti halála idejét csak valószínűsíthetjük: mivel kéziratait 1608-ban Pécsi Szabó János kezdte el másol- gatni, feltehető, hogy ekkor már nem élt. Hogy folyt le a mindmáig emlékezetes disputa közte és Skaricza Máté ráckevei pap között? A vitát megörökítő Vá­laszúti szívélyesen fogadta nagyhírű ellenfelét, akiről ezt írja: „Az országot és egyéb tartományokat átalfolyta az ke­gyelmed híre-neve”. Miután sé­ta közben megállapodtak a vita mikénti lefolyásában, Skaricza Máté felment a pré­dikálószékbe, s elmondta beszé­elét a nép előtt. Válaszúti gon­dosan jegyezte ellenfele érveit, majd megindult a szópárbaj a két vitázó fél között. A nép nagy figyelemmel hallgatta „az pétsi körösztyén röndnek, mél­tatlan prédikátorának Válasz­úti Györgynek Skaricza Mattié­val, az keveiekkel tüsztöletös és böcsületös prédikátorával Pé­csen való beszélgetések” igái okát és rendjét. A vita után Válaszúti György ebédre is meghívta híres ellen­felét és a környékbeli papokat. És bár az öt napon át tartó kemény polémia során egyik fél sem engedett meggyőződéséből, mégsem került sor a nagyhar- sányi véres eseményekre, mert a felek barátsággal váltak el egymástól. Jellemző, hogy a katolikus István deák búcsúz­tatta el Skaricza Mátét: „Tisz­telendő Máté uram! Egész város, köszönjük kegyelmednek fárad­ságát és kívánságunkhoz való engedelmét. Melyben való fá­radságát mi kegyelmednek meg nem fizethetjük . . Míg élünk, emlékezetül tartjuk meg közöt­tünk a kegyelmed cselekedetét és emberséggel való beszélge­tését.” Skaricza is szeretettel búcsúzott a pécsiektől: „Én a kegyelmetek emberségét igen becsülöm, és tőlem senki ke­gyelmetek felől gonoszt nem hall." A „Pécsi disputa" zamatos magyar nyelven fejti ki a hit­vita lefolyását. A vitázók hu­manista műveltsége új színek­kel gazdagította nyelvünket, könnyed észjárásuk, gördülé­keny stílusuk messze kiemelke­dik a kor hitvitázó irodalmából. Bár Válaszúti ennek a hitvitá­nak a történetét — miként a róla elnevezett ún. Válaszúd komédiát — nem öltöztette drá­mai formába, mégis kitűnő em- berábiázolásával, rendszerezett vitázó készségével e műve a magyar reneszánsz irodalom egyik jeles dokumentuma. Dr. Tóth István a

Next

/
Thumbnails
Contents