Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

1971. július «. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Több hazai komlót kér / a fejlődő söripar Nagy telepítések kezdődnek — A centrum Baranya-Tolna lesz Miskolcon és Szentesen új sörgyár épül, a meglévőket korszerűsítik, így a negyedik ötéves terv végéig többszörö­sére emelkedik a termelés. E gyors fejlődési ütemmel a ha­zai komlótermesztés messze nem tart lépést, sőt! Az utóbbi években az 1960-as évek elején telepített komlóültetvények 70 százalékát kivágták, mivel a helytelen telepítési koncepció következtében túlságosan elap­rózták akkor a magas, 70 és 100 százalékos állami támoga­tást élvező komlóültetvényeket. A kis, 80 hold alatti telepek fenntartása a magas élőmunka­igény miatt ráfizetéses és ezek még nem bírják el a komplex gépesítést. így a tíz év előtti kétezer holdból ma már mind­össze 600 hold komló maradt az országban, ez a terület a hazai sörgyártás komlószükség­letének pedig mindössze 25 százalékát fedezi, holott az ipar éves komlószükséglete 80 va­gon, a hazai termelés 20 vagon, vagyis évente 60 vagon kom­lót kell importálnunk, mázsán­két 15 ezer forintos világpiaci áron. Nem is a magas világpiaci ár a fő probléma, hisz a komló belföldi termelői ára is felfu­tott az utóbbi években, öt év­vel ezelőtt 10—11 ezer forin­tot fizetett a söripar egy mázsa első osztályú komlóért, ma a hivatalos ára 13 500 forint. Ez még akkor is soknak tűnik, ha tudjuk, hogy a sörgyártáshoz nem kell sok komló, 32 deka komlóból 1 hektoliter sört le­het előállítani. A komlótermesz­tés gazdaságosságát nem a termelői ár végnélküli emelé­sével, hanem a termesztési költségek csökkentésével, komplex gépesítéssel kell el­sősorban fokozni. Ez pedig csak' koncentrált, nagy telepek lét­rehozásával, a komlótermesz­tés új alapokra helyezésével érhető el. Köztudott, hogy a legjobb és legnagyobb mennyiségű komlót Tolna és Baranya nagyüzemei termelik már évek óta az ipar­nak. Tolnában a tamási és a hőgyészi állami gazdaságok, Baranyában a bikali és minde­nekelőtt az ország legjobb komlótermelő üzeme, a Bolyi Állami Gazdaság, amely év­ről évre holdanként 5 mázsán felüli termést ér el s a 7,5 má­zsával ez a gazdaság tartja az országos rekordot is. Most a söripar és a MÉM kezdeményezésére- új telepítési ] kampány kezdődik az ország­ban. A komlóprogram során a hazai termelés bázisát eb­ben a két megyében akarják kialakítani. A cél: újra elérni a kétezer holdas területet. A két megyében is a már emlí­tett négy állami gazdaság jö­het szóba, Bolynak jelenleg 150 holdja van, ezt 200 holdra kívánják fejleszteni, Bikái a 80 holdját megduplázza, Tamási 100 holdasra, Hőgyész pedig 500 holdra akarja növelni komlóterületét. A négy állami gazdaság közel ezer holdja adná a komlószükséglet mint­egy 50 százalékát. A telepítés állami támogatása jelenleg 50 százalékos. Ha azonban figye­lembe vesszük a magas beke­rülési költséget, továbbá a ter­mesztés, metszés és szedés gé­pesítéséhez szükséges drága import berendezéseket, és azt a körülményt, hogy a specialistá­kat külföldön — Csehszlová­kiában — kell kiképezni, a gaz­daságoktól nagy anyagi áldo­zatot kíván a program végre­hajtása. Ezt a jelentős progra­mot viszont csak a söripar ha­tékony támogatásával lehet si­keresen megoldani. A komlónemesítés, mint egé­szen speciális terület, az újra szakosodás során kiesett a ha­zai kutató intézetek profiljá­ból. Ezért a Bolyi Állami Gaz­daság bizonyos feltételek mel­lett szívesen vállalná komló kí- | sérleteinek, illetve ezek ered­ményeinek közreadását. Jelen­leg 12 fajtából — köztük több külföldi, francia, angol, jugo­szláv stb. — álló kísérleti tele­pük van, amelyet saját céljaira állított be. Nemcsak a komló­termesztő üzemek, de a hazai sörgyártás és így közvetve a sörfogyasztók érdekeit is szol­gálná, ha a Bolyban kikísérle­tezett eredményekből a leg­jobb fajták és technológiák adaptálásával a többi komló­termelő gazdaságok is profi­tálhatnának. Közös érdek tehát megte­remteni ennek pénzügyi felté­teleit s ezzel alátámasztani a most induló komló-program si­kerét. — Rné — Nyeremény: kaputelefon, felszerelve A Pécsi Ipari Vásáron gyárt­mányaival igen eredményesen szereplő MEGYESZER kiállító- termében — mely igen látoga­tott — kedves meglepetéssel fo­gadják a vendégeket, akiknek sorsjegyet adnak ötletes szerke­zetükkel. Hétfőig 10 ezer em­ber állított ki sorsjegyet a nye­rés reményében. A szelvények­ből egyenként 15 ezer darabot bocsátanak ki, húzásra a hét végén kerül sor. A szerencsés nyertes egy családi házhoz való kaputelefont — felszerelve — kap a vállalat vezetőitől. ,A szakszervezeti tagság tagdíjaiból építette...* — Megkezdődtek hétfőn a Pollack Mihály Műszaki Főis­kolán a szóbeli felvételi vizs­gák. Mint ismeretes, az írás­beliket a megyeszékhelyeken írták meg a jelentkezők. Mint­egy 150 felvételiző írt elfogad­hatatlan dolgozatot, akiket nem is hívnak be szóbelire, így jú­lius 5-től 9-ig körülbelül ötszá­zan tesznek szóbeli felvételi vizsgát. Üj Üdülő a Rózsadombon Minden túlzás nélkül mond­hatom: uralja a Rózsadombot. De ha túlozni akarok és azt mondom: eltünteti, tulajdon­képpen akkor sem mondtam nagyot. Budapest új, szenzá­ciós látványossága, a rózsa­dombi SZOT-üdülő valóban uralja, kicsit el is tünteti (vagy talán csak még alacsonyabbá teszi?) a varázsos hangulatú dombot. Nézzük el azonban ezt neki a pazar kilátásért, ami minden pontjáról a szemlélődő elé tárul. Körülbelül úgy, mint a mi mecseki SZOT-üdülőnkből Pécsre. A képzettársítás nem vélet­len. Fölfelé a domboldalon, az ódon Gül Baba utca kopott lépcsői akárha a Tettyén ban­dukolnék, s amikor a kaptató végére érek, a Magaslati utat vélem látni. S följebb a domb­oldal egy kicsit mecseki han­gulatot is áraszt. De nem a Magaslati út ez, hanem a Vérhalom utca, melynek ka­nyarulatában ott emelkedik az impozáns épület. Félköríves, végigfutó — szobánként zárt — erkéllyel, az épületből kinyúló köralakú KIOSZK a bárt fog­lalja magába, az elegáns fő­bejárat hátul van tágas tér­séggel, ahol a gépkocsik par­kolhatnak . . . Nagyon hasonlít a mecsekire, csak annál jóval nagyobb és persze modernebb 230 szobájában 500 vendég­nek van hely. A szobák két­harmada a Dunára néz, egy- harmada pedig azok felé, akik valószínűleg a legkevésbbé örülnek az egész építmény je­lenlétének, hiszen előlük veszi el a Dunát, Pestet... Négy évig épült Vass Antalnak, a Középülettervező Vállalat ter­vező mérnökének tervei alac- ján. Az épület közel 80 mil­lióba került, a berendezés to­vábbi 10-be. A ragyogóan elegáns hallban szerény kis márványtábla: ,,A szakszerve­zeti tagság tagdíjaiból épí­tette . . .” — Luxusjellegű gyógyüdülő — tájékoztat Bajor Ernő igazgató, de mindjárt hozzáteszi azt is, hogy: — nem szanatórium. Gyógykezelés itt nincs, a be­utaláshoz sem kell orvosi ja­vaslat, hiszen az első vendé­geink között van nászutas-pár is, azok pedig, ugye . . . Buda­pesti és országos viszonylatban is a SZOT legnagyobb, legkor­szerűbb üdülője. Elsősorban mozgásszervi megbetegedésben szenvedők számára előnyös a rózsadombi üdülő, ahonnan lelátni a gyógy­helyre, az öreg Csaszira, azaz a Császórfürdőre, a Lukácsra, s itt a közelben az Országos Reumatológiai és Fizikoterá­piái Intézet is. Egyelőre autó­busszal mehetnek le a betegek (bár nem tudom, helyes-e így írni, mivel táppénzes állo­mányban lévő beteget nem utalhatnak be ide) a fürdőkbe, vagy az intézetbe. De mégis, kik jöhetnek ide? Az igazgató erre adott válasza megnyugtat: — Bárki, szakszervezeti be­utalóval, ugyanúgy, mint a SZOT bármely más üdülőjébe. Naponta 18 forintért. — Azt hallottam, hogy ide majd külföldiek . . . — Persze, jönnek külföldiek is - csereüdültetési alapon. Veszélybe került a bikali Fehér Gyöngy Július 1-én megnyílt a SZOT rózsadombi gyógyüdülője. A 8 szin­tes, 474 siemélyes, 90 millió forint költséggel épült gyógyüdülőben a beutaltaknak maximális kényelmet biztosítanak. A megnyitás napján 180 vendég érkezett. Mi fogadja, mi várja itt a vendéget? Hát először is az elegáns ha IT galériával és na­gyon mutatós lépcsővel (egyéb­ként ezt láthatta vasárnap a riporter-vetélkedő nézőközön­sége is). Innen nyílik a két­szintes társalgó faburkolatú falaival, modern bútoraival. A földszinten van még a 3 ezer kötetes könyvtár, az ajándék­bolt, a férfi és női fodrászat.. A szobák ragyogóan szépek, kényelmesek, mutatóson búto- rozo.ttak. Valamivel elegánsab- bak azok a háromszobás lak­osztályok, amelyekben tévé-ké­szülék, rádió és telefon is van. De a többinek is van tévéje. Minden emeleten van egy szép nagy társalgó, tele székekkel, moziszerűen elrendezve és elől a tévékészülék. Ahogy járom az emeleteket, a szobákat, valami hiányérze­tem van. Rövid töprengés után rájövök: az ételszag hiányzik. Megmagyarázzák: az épület tetején lévő külön „kis” épü­letben van a presszó és az ét­terem, meg a konyha. A vendé­geket lift röpíti fel ide, a napi négyszeri étkezéshez. Aranyat- érő megoldás ez, ami mente­síti a vendéget attól, hogy egész nap izgalomban legyenek az emésztőnedvei. Amikor elindultam a látoga­tás végeztével, szerettem volna megtudni, van-e az első tur­nusban baranyai vendég. Nem sikerült. Azaz csak annyit hogy van, de . . . hát szóval a bejelentőket ugyebár nem la­pozhatják át most a kedvemért, mert a nagykönyvbe . . . Meg­értettem. A nyitás izgalmai még nem. ültek el, no és amiről nem szólt senki akkor: a más­napi tévé-közvetítés. Ennyi iz­galom már túl sok. így meg­elégedtem azzal, hogy igen, voltak már az első turnusban is baranyaiak, H. I. ~A SZERENCSÉN múlott, hogy ma a Bikali Állami Gazdaság nemerőpusztai nyúlfarmján nem állanak üresen a ketrecek. A híres - kilónként 87—94 dollár­centet fizető - Fehér Gyöngy komoly veszélybe került. De kezdjük az elején. A gazdaság a nyúlprog- ram beindításakor — a vi­lágon a jelenlegi legkor­szerűbb tartási és hizlalás! technológiát dolgozták ki — elkészítette a távlati terveit is. A tervben 1972 úgy sze­repelt, mint a fejlesztés leg­főbb esztendeje: százezer hízónyúl értékesítésével szá­moltak. Felmerült azonban egy probléma: nincs meg­felelő víz a közelben. Kutat kell tehát furatni. Felvették ezért a kapcsolatot 1969-ben az Országos Földtani Kuta­tó és Fúró Vállalat Mecseki üzemvezetőségével — azaz a komlói egységgel. Ők vállal­ták a munkát, s a kút el is készült 1970. október 5-én. Eddig minden rendben van. A kútból jövő vizet - fel­tehető, hogy a kútfúrók on­nan merítették — a KÖJÁL megvizsgálta, jónak találta, s a vélemények alapján még a tél folyamán meg­kezdődött a beruházás má­sodik fázisa: kiépítette a gazdaság a vezetéket a kút- tól a telepig, felállították a hidroglóbuszt is. A vizet pe­dig bevezették az egyik öt­ezres hizlaldába. Az öröm azonban nem sokáig tar­tott ... A nyulak nem bírták az „ivóvizet". Az ötezres hizó- szállás lakói sorra felfordul­tak — az erősebb szerveze- tűek meg úgy ahogy iszo­gatták, de mintha nem híz­tak volna a kellő ütemben. Tizenkét hét helyett csak tizennyolc-húsz alatt érték el a kellő súlyt. A gyanú a vízre terelődött, amelyet azonnal elzártak. Újabb elemzés kimutatta: a nyúl- elhullást a belekben talált egy mikron nagyságú szilí­cium szemcsék okozták. — Egyes vélemények szerint a „kitűnő ivóvíz” még gépko­csimosásra sem alkalmas. Egy szerencse van: hogy a nemerőpusztai egyéb épít­kezések miatt, még a te- nyészállomány nem ebből kapott - egy anyanyúl ér­téke 10 dollár - és, hogy ember nem ivott belőle. Jelenleg a komlóiak a kút kompresszorozását vég­zik —, hogy sikerül-e helyre­hozni, vagy netán egy újat kell majd fúrni, ma még nem dőlt el. Két hét múlva meg­lesz a válasz. A nyulakat pedig a gaz­daság gépjárművel szállított vízzel itatja - ez napi hat­nyolcezer forintba kerül. A rossz vizet ivott nyulakból 120 ezer forintos kárszómla keletkezett. A kút és kiszol­gáló rendszere egymillió fo­rinton áll. S ha a kút helyre­hozhatatlan, a vezetékfekte­tés hiábavaló munka volt. Persze nehéz eldönteni, hogy mi ronthatta el a vizet e pár hónap alatt. Újabb KÖJÁL elemzés szerint, ugyanis már bakterológiai szempontból sem felel meg: ihatatlan. FELTEHETŐ, hogy az ügy gazdasági döntőbizottság elé kerül - s a „bűnös” fizetni fog. Egyelőre a gaz­daság látja kárát az ügy­nek — ha nem lesz kút, a nyúlprogram elhúzódhat. Gyorsan és felelősséggel kellene hát dönteni és cse­lekedni. Mert akárki hibás — a pénz amely egyelőre „úszik” — közös. A népgaz­daságé. Kozma Ferenc Időjárásjelentés Várható időjárás kedd estig: fő­ként nappali felhőképződés, néhány helyen záporral, zivatarral. Mérsé­kelt, időnként élénk északkeleti, ke­leti szél. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 13—18, legmaga­sabb nappali hőmérséklet 24—29 fok között. A Balaton vizének hőmérsék­lete hétfőn 11 órakor Siófoknál 18 l fok volt. Távolabbi kilátások péntekig: nap­pali felhőképződés, az ország keleti felében néhány helyen zivatar. Me­legedő idő. Legalacsonyabb hajnali hőmérsékletek 12—17 fok között, leg­magasabb nappali hőmérsékletek 25 —30 fok között. Jelentős mennyiségű (legalább 5 milliméter) csapadék az ország területének 40 százalékán várható. „Pendliző" munkások Tavaly előtt itt még zölden fakadt a föld, a dombok lan­káit nem bontotta meg az épü­letek merev-szögletes rendje, a mező csendjét nem kavarta fel az anyagot szállító autók, mun­kagépek zaja. Most a silókat betonozzák: az unalomig hord­ják a zsaluk közé a frissen ke­vert betont, alján a rőtbarna vasak lassan eltűnnek ... Kilenc épület áll, jónéhány már tető alatt. Innen, fentről végiglátni az egész telepen. Jövőre tízezer sertés veszi bir­tokba a „lakásokat”, szaporít­ja majd a dunaszekcsői terme­lőszövetkezet vagyonát. Addig felépítik a szorgos munkáske­zek, a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásai. Ottjártamkor ötvennyolcán dolgoztak - a munkavezető, Várhegyi Antal tájékoztatása szerint. — De holnap már többen le­szünk — mondta — egy brigá­dot Véméndről átirányítottak, befejezték a munkát . . . A sertésól tetején még ragad a bitumen, vigyázva lépek ar­rébb, igyekszem a kavicsokon járni. Kék overallban áll mel­lettem Árvái János, a tetőfedők­től s néhány mondatban elma­gyarázza, hogy nem olyan ör- dpngős szakma ez. Tiszta tekin­tetű ember, szőke, kissé sovány. Huszonhét éves, szökédi, nős, van egy fia — utoljára négy nappal előbb látta. Pénteken utazik haza, Anyám csomagolt, izgalmam­ban meg se néztem, mit. Egy hétre utaztam akkor, még kis­koromban, vidéki munkahelyre, úgy diákként. Az első nap el­telt az utazással: idegen tája­kat láttam meg, este a szállá­son idegen emberekkel hozott össze a sors. A második napon megismerkedtem a munkával, a harmadikon már unatkoztam. Csütörtökön vett rajtam erőt a honvágy: hiányoztak a megszo­kott arcok, falak, állandóan azon tűnődtem: mi lehet ott­hon? A hátralevő két nap a visszaút izgalmával telt. Nem tudom, mi lett volna, ha ma­radnom kell néhány hónapig... Egyedül vagyunk az építke­zésen.- Az én kedvemért maradt? Miért nem ment a többiekkel ebédelni? Kicsit zavartan mosolyog, úgy felel. — Nem ehetek velük. Szom­batista vagyok, nem ehetek meg mindent. Hoztam otthon­ról, majd azt eszem. Meg aztán a tüzet sem lehet magára hagyni . . . A bitumenes üst alatt parázs­lik a puhafa. Esőre hajlik, a te­tő vizes, most nem tudnak dol­gozni. — Hányán vannak a brigád­ban?- Itt jelenleg négyen va­gyunk, egyikünk ugyan hiány­zik: örökölt és hagyatéki tár­gyalásra kellett mennie, A töb­bieket most irányították el va­lahová, azt hiszem Sásdon dol­goznak.- Kereset?- Átlagban két és fél ezer. Nem túl nehéz a munkánk, csak kicsit koszos, ugye, a bitumen ragad . . .- Nem hiányzik a család, az otthon? Csütörtök van. Oldalt néz rám, aztán a földre.- Hát... Persze.- Elégedettek a helyzetük­kel? Egy jogász sem válaszolha­tott volna jobban.- Ha nem lennénk, nem csi­nálnánk.- Hol laknak?- A vállalat bérel szállást, most magánháznál. Králikék a posta utcájában laknak, az ő házuk nyújt ott­hont a vándoroknak. Á kert barátságos: szép nagy alma­fák borítják árnyékkal a veran­dalépcsőt, hatalmas bokorrá nőtt az aszparátusz, odébb leanderek. Két szoba nyílik a verandáról, azokat szokták ki­adni. Benézek: tisztaság, ké­nyelmes ágyak. Tisztálkodási le­hetőség, külön vécé. ötszáz fo­rintot kapnak a háziak a szo­báért egy hónapra a vállala­toktól. Faggatom a házinénit, milyenek a lakók?- Rendesek ezek a mostani­ak. Szavukat se venni. Van köz­tük egy szombatista is, az meg különösen csendes gyerek. Meg­eszik a vacsorát, aztán lefe- küsznek. Reggel hatra járnak. A múltkor eljöttek a szőlőbe, szedtek egy kis cseresznyét. Szavukat se venni. Megeszik a vacsorát, aztán lefeküsznek, alusznak. *- Mesélje el nekem, mit csi­náltak tegnap? Végignéz a félkész tetőn.- Ezt fektettük, aztán . . .- Nem itt, munka után. Értetlenül néz rám.- Bevásároltunk az üzletben, kértünk a háziaktól tejeskannát és vettünk három liter tejet. Mindnyájan szeretjük. Aztán én elmentem a Duna-partra, elül­dögéltem egy órát. Szeretem a csöndet, meg a vizet. Megláto­gattam egy ismerősömet, nyolc után hazaértem, a Gál Bandi meg a Tóth már aludtak . . . Hát ezt. Lehetőségek? Rádió, televí­zió, mozi, halászcsárda, pihen­tető játékok; sakk, kártya... De nem élnek vele. A Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásállományának mintegy harmada „pendlizik". Távol a családtól, az otthontól, a meg­szokott arcoktól, falaktól. Há­romszáz ember. A munkahelyek változnak, előfordul, hogy egyet­len héten több helyre kell utaz- niok. Csomagolás a nagy tás­kába, amelyben a leltár: mun­kásruha, élelmiszer. Azt hiszem, mindnyájan a péntek delet várják. Kampis Péter

Next

/
Thumbnails
Contents