Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. július 4. Hollandia „robbanási stádium” felé tart? A körülbelül 13 millió főt számláló holland gazdaság a a jóléti szintet tekintve a világ élvonalában halad (az egy főre eső jövedelem alapján a világ ranglistáján a 11. helyet foglalja el), a nehéz földrajzi és környezeti feltételek, valamint a létező legnagyobb népsűrűség ellenére, (egy km2-re 385 lakos jut). Oktatási szintje rendkívül magas, iskolarendszere kiváló: finanszírozási rendszere mind elméleti, mind hatékonysági szempontból élenjáró, a nélkülözés és a bűnözés arányszáma elhanyagolható. Ez a szerencsés ország az utóbbi időben a hirtelen rázúduló gazdasági és szociális nyugtalanságok miatt mégis a krónika-rovatok szereplője lett. Kezdjük talán a gazdasági helyzet ismertetésével. Több jel mutat arra, hogy a holland gazdaság szilárdságát súlyos megpróbáltatások érték az utóbbi hónapokban. A Központi Holland Bank nemrégiben megjelent éves beszámolója szerint — egyébként ezt tartják mind ez ideig a legpesszimistább hangú beszámolónak — az ez évi tervek már számításba veszik az állandósult inflációs jelenségeket, a növekvő munkanélküliséget és a jövedelmek csökkenését, ami a beruházások jelentős csökkenésével fenyeget. Ziljstra, a Központi Bank elnöke, volt miniszterelnök meggyőződését arra alapozza, hogy a holland gazdaság egy idő óta veszélyes módon túlköltekezik és ezért „nem tűnik túlzásnak az az állításunk, hogy robbanási stádium felé közeledik." Egyfelől valóban az 1970-ben fellendült beruházások hatásai jelentkeznek (habár, mint már jeleztük, napjainkban a beruházások csökkenő tendenciát mutatnak), másfelől hangsúlyozottá vált a takarékbetétek csökkenésének mértéké, ennek következtébén meggyorsult a magánfogyasztás, ami viszont az árak újabb emelkedéséhez vezet. íme, néhány adat. 1969-ben az inflációs mutató megközelítette a 7 százalékot; 1970-ben 6 százolék körüli értékre mérséklődött; jelenleg ismét emelkedőben van; az előrejelzések szerint ebben az évben nem marad 8 százalék alatt. Az 1971-re előirányzott pénzügyi mérleg egyébként körülbelül 500 millió ÚSA-dollár deficitet mutat. Ilyen helyzetben, a Központi Holland Bank szakemberei szerint, késedelem nélkül csökkenteni kellene a közkiadások mérlegének deficitjét és megfelelő adózási politikát kellene bevezetni. Ez azonban láthatólag nem könnyű vállalkozás. Az adókulcs emelésének útja nem bizonyul járhatónak, mivel u^vancsak Ziljstra beszámolója értelmében az adókivetések mór olyan magasak, hogy további emelésük csak az adóterhek áthárításának jelenségét vonná maga utón: más szavakkal szó'va, az intézkedés csak a bérek és az árak újabb emelését eredményezné. Néhány hónap óta kifelé is romlik az ország helyzete, habár a holland forint, szigorúan vett valutáris értelemben, lényegében még mindig „erős” pénz. A legutóbbi altalános választások, amelyeken megmutatkozott a baloldal általános előrenyomulása, (bár a provok utódai, a „törpék" nem tudták megismételni központi közigazgatási szinten a megelőző helyi választásokon aratott sikereiket), jelentős tesztképet szolgáltatnak erről a politikai és társadalmi nyugtalanságról. A kormány-koalíció (a katolikus és a protestáns párt, valamint a baloldali orientációjú liberálisok) elvesztette képviselői többségét. Ez pedig igen súlyos problémákat jelentett oz új fcprmány számára. Törökország a tegnap és holnap között Moma Blagojevics interjúja Nihat Erim török miniszterelnökkel Csupa napfény, virágok, szép lányok. És időnként továbbra is bombák robbannak a hivatalok előtt, az egyetemeken, az | utcákon, a lelkesedő ifjúság I meg-megütközik a rendfenn- ! tartó erőkkel. j Nihat Erim kormánya — 1 amelyben a hórom vezető párt I képviselői, beleértve az eddigi ! uralkodó Igazságpártot, ki- j emelkedő szakértők és értelmiségiek működnek közre — március végén a parlament elé terjesztette a gazdaság és a társadalom kemalista reformjainak programját. A bizalmi szavazás során erőteljes támogatást kapott, ami arra bátorította az Erim-csoportot, hogy lelkesedéssel lásson hozzá a reformokhoz és az országban uralkodó kaotikus állapotok felszámolásához. A parlamentben alulmaradt konzervatív erők arra számítanak, hogy csupán átmeneti időszakról van szó, az 1973. évi választásokig, amikoris újból átvehetik a hatalmat. Fő ütőkártyájuk az elmaradott török falu, amely a Demokrata Pártra, illetve annak tényleges utódjára, a Demirel-féle Igaz- sógpártra szavazott. A parlamenti szavazatok mintegy kétharmadát a falu szolgáltatja. A kemalista erők - a hadsereg, értelmiség, tisztviselők, új burzsoázia, részben pedig a munkásság és ifjúság - másként számítanak. Azt várják, hogy a kemalista reformok megváltoztatják a politikai erőviszonyokat. Amennyiben a parlamenti demokrácia nem lesz képes megvalósítani a kemalista irányvonalat, a kema- listák nem fogják sajnálni a parlamentarizmust. Ezt a hadsereg memoranduma világosan értésre adta. Az egyetemi ifjúság többsége, amely a hadsereg után az „erőszak alkalmazását” valló legerőteljesebb csoportosulás, őrködik Kemal Atatürk reformátor! életművén, de állást foglal a „devrim” - a forradalom mellett. „Devrim” — ezt a bűvös szót hallani leggyakrabban a fiatalokkal folytatott beszélgetések során. Számukra a „devrim" — az atatürki reformok természetes folytatása: a „devrim” a rotható kizsákmányoló rendszer felszámolása, a „devrim” — társadalmi igazság. szocializmus... Az evolúciós úton megvalósítandó haladás hívei, az ortodox kemalisták az 19ó1-es alkotmány reformjait állítják szembe a „devrimmel”. Ennek megvalósításához kezdett hozzá Nihat Erim reformkormánya. Erről beszélgettünk Nihat Erim professzorral a kormány székhelyén, a Measbakanlik palotában. — Elmondaná-e kormányának fő célkitűzéseit a jelenlegi és a közeljövőbeni politikai és gazdasági helyzetre vonatkozóan? Nihat Erim: - Kormányunk a parlament elé terjesztette programját. Ebben kifejtettük, hogy számunkra elsőrendű az agrárreform, az iskolareform, a törvényhozási reform és az adópolitikai reform végrehajtása. Természetesen mindenekelőtt a legfontosabb, hogy az országban helyreállítsuk a normális életet, az állampolgárok mindennapos biztonságát. Ezek nehéz feladatok lesznek, de törekedni fogunk megoldásukra. — Ezzel kapcsolatban a biztonság helyreállítására gondol? Erim: — Igen, két éve bizonyos szervezetek mélyen behatoltak az egyetemekre és a társadalmi élet különböző területeire. Ezt a tevékenységet nem könnyű megakadályozni. Lehet, hogy kénytelenek leszünk bizonyos törvényes intézkedéseket foganatosítani. Most ezen dolgozunk. — Feltételezem, hogy egyidejűleg előkészítik az alkotmányreform végrehajtásához szükséges törvényeket is? Erim: A reformhoz egy sereg új törvényre lesz szükség. — Melyik reformmal fogják kezdeni? Erim: — Az agrárreformmal. — Ezt tartja-e professzor úr legfontosabb feladatának a reformok területén? Erim: — Ez a legfontosabb, s reméljük, hogy e téren érünk leghamarabb célba. Az iskolareformnál pl. el kell telnie bizonyos időnek, míg előkészítjük a tanárokat. Az adópolitika reformjához megfelelő szakembereket kell kiképezni a pénzügyminisztériumban. Az agrárreform megkezdésével egyidejűleg földet fogunk osztani a földnélkülieknek és agrotechnikai intézkedéseket alkalmazunk minél nagyobb megművelhető földterületen.- Eddig több tervezet készült a törökországi agrárreformra vonatkozóan, összhangban lesz-e az önök új reformja a korábbi elképzelésekkel? Erim: — Egyelőre még nem tudom, milyen lesz az a tervezet, amelyet a parlament elé terjesztünk. Tanulmányozzuk az eddigi terveket és konzultálni fogunk a szakértőkkel, többek között a FAO szakembereivel is. Figyelembe fogjuk venni más országok tapasztalatait is, amelyek sikeres agrárreformot hajtottak végre. Mindezek után fogjuk elfogadni a Törökország számára legmegfelelőbb modellt.- Nemrég kijelentette, hogy mielőtt megteszi a török választási rendszer módositására vonatkozó javaslatait, tanulmányozni fogja egyes országok választási rendszerét’. Erim: — A választási rendszer ugyancsak tanulmányozást igényel. Az újabb választásokra azonban csak 1973- ban kerül sor. Elég időnk marad a vizsgálódásra.- Gondolnak-e a földbirtok bizonyos maximálására? Erim: — Nem vagyok ebben szakértő. Munkastílusom abban áll, hogy mindig tanácskozom az adott kérdés szakértőivel. Csak szervezői és koordinátori szerepet kívánok betölteni.- Véleménye szerint megkapják-e a programúkban szereplő valamennyi feladat megvalósításához szükséges támogatást 1973-ig, az általános választások megtartásáig? Erim: — Többször válaszoltam már erre a kérdésre. Én csak kezdeni fogom. Megvetem bizonyos reformok alapjait. Természetesen minden reformot nem tudunk két év alatt végrehajtani. Ehhez több idő kell. Ha sikerül pl. lerakni az iskolareform alapjait, és meghatározni művelődési rendszerünk fejlődési irányát, ez elég.- Politikai programjában felvázolta külpolitikájának néhány főbb irányát. Megmagyarázná ezt a politikát annak fényében, amit Atatürk mondott arról, hogy milyen legyen a török külpolitika? Erim: — Bizonyára ismeri Kemal Atatürknek a külpolitikáról mondott híres szavait: „Békét a hazában, békét a világban". Ehhez híven a török kormányok A sajtó és a hatalom Washingtonban mindig a kollektív biztonság mellett voltak, de sohasem törekedtek semmiféle eredmény elérésére erőszakkal. Mi mindig a tárgyalások hívei voltunk, és arra törekedtünk, hogy segítsük a béke erőit itthon és a nagyvilágban. Az atatürki külpolitika másik elve a közvetlen és távolabbi szomszédainkkal való baráti kapcsolatokon alapul. Mint ismeretes, Törökország három kontinens — Európa, Ázsia és Afrika — hídja. Mellettünk terül el a Fekete-tenger, az Égei-tenger és a Földközitenger. Szomszédaink: Görögország, Bulgária, Szovjetunió, Irán, Irak, és Szíria. Ezekhez fűződő kapcsolatunknak igen nagy jelentősége van. Érdekeltek vagyunk a térséget érintő minden kérdésben. Külpolitikánk alapszabálya pedig a területi integritás, a más országok függetlenségének tiszteletben tartása, és a mások bel- ügyeibe való be nem avatkozás. Ezeket a magatartásszabályokat alkalmazzuk mások irányában, s elvárjuk, hogy azokat irányunkban mások is tiszteletben tartsák. (Érdekes, hogy Nihat Erim külön nem tért ki a térség egyetlen nemzetközi problémájára, még a ciprusira sem, bár a török külügyminisztériumban azokban a napokban folytattak magasszin tű tanácskozást az új ciprusi politika kialakítására vonatkozóan. Erim a ciprusi probléma egyik legkiválóbb ismerője, mint a török fél megbízottja közvetlenül közreműködött a Ciprusra vonatkozó különböző nemzetközi egyezmények és dokumentumok kialakításában. Mig ellenzékben volt, j követelte, hogy a török kormány szilárdan álljon ki a ciprusi törökök mellett.) (VUS) A bolgár falvak iparosítása Az utóbbi években Bulgórió.- ban különös gondot fordítanak a termelőerők gyümölcsözőbb, átgondoltabb területi elosztására. A tervek megvalósítása során egyre több faluban építenek nagy ipari vállalatokat. A hegyvidéki gabrovói körzetben, amelynek mezőgazdasága az ország mezőgazdasági termékszükségletének csak 9 százalékát termeli, elsőként kezdtek hozzá az iparosításhoz; ma már 12 ipari létesítmény működik itt, amelyekben 35 millió leva értékű ipari terméket állítanak elő. A gabrovói körzet vállalatai ötezer munkást foglalkoztatnak. A tervek szerint 1975- ben az ország ipari termelésének 10 százalékát a gabrovói körzet falvai adják. Ez pénzértékben több mint 80 millió leváí jelent a bolgár népgazdaságnak. Az ötéves tervidőszak végére a körzet ipari munkásainak száma eléri a 7000-et A gabrovói körzet példája igazolta, hogy a falu iparának fejlesztése közvetlen és kedvező hatást gyakorol a mezőgazdaság fejlődésére is. A hús- és tejfeldolgozó, valamint a konzerváló üzemek, a zöldség- és gyümölcskonzervgyárak s a szeszgyárak építése közvetlenül ösztönzi a megfelelő mezőgazdasági ágazatok fejlődését és így egész éven át biztosítja a mezőgazdaság munkaerószük- ségletét is. 1975-ig a gabrovói ’mezőgazdaság fejlesztésére 60 millió levát irányoztak elő. Az ipari vállalatok közvetlenül támogatják az öntözéses gazdaságok megteremtésével, a nagyüzemi állattenyésztő komplexumok létrehozásával, a talajjavítási munkálatokkal s o mezógozda- sági munkák gépesítésével kapcsolatos kiadásokat. A falu iparosítása egyrészt biztosítja a ma még munkás- hiányban szenvedő ágazatok munkaerő-szükségletének kielégítését, másrészt jelentősen elősegíti a falusi lokosság életkörülményeinek jSvítósát. A „demográfiai robbanás” alakulása az ezredfordulóig Az amerikai igazságügyminiszter, az Egyesült Államok történelme folyamán első ízben, arra kötelezett egy újságot, hogy szakítsa meg egy cikk- és dokumentum-sorozat publikációját. Az ügyben a legmeglepőbb az, hogy oly sok amerikai és különösképpen oly sok képviselő lepődik meg. Felfedezik, hogy a vezetők még zárt ajtók mögött sem mondtak igazat. A politikai körök úgy érzik, hogy becsapták. A New York Times által közölt tények közül azonban sok ismeretes volt. Jónélió- nyat ismertettek már az indokínai kommunisták és velük együtt a független megfigyelők. De az amerikaiak — csakúgy, mint sok más nép —, nem nagyon szeretnek szembenézni a kellemetlen igazságokkal. Hosszú idő telt el, amíg elhitték oz Észak-Vietnam elleni bombatámadások méreteit. A My Lai-i vérengzésnek a Délvietnami Felszabadítási Front által történt leleplezése és egy óceánon túli újságíró általi „feltárása” között csaknem két év telt el. A New York Times, amikor lehetővé tette, hogy az amerikaiak feltegyék maguknak ezeket a kérdéseket, talán megszegett bizonyos szabályokat, de az is biztos, hogy hozzájárult az Egyesült Államok tekintélyének helyreállításához, ha vakmerőségével arra készteti az USA polgárait, hogy követeljék az alkotmány tiszteletben tartósát, más szóval, a végrehajtó hatolom alaposabb ellenőrzését. Egészen más válik világossá: egy demokratikus külpolitika problematikája, az a szinte megoldhatatlan nehézség, hogy a siker esélyeinek maximumát a nyíltság maximumával kössék össze . .. Alapjában véve ezzel még inkább kiszélesítik Wilsonnak annak idején támasztott követelését a teljesen nyilvános diplomácia iránt: még a kormány kebelében való fontolgatásokat is, legalább nagy vonalakban, ki kellene fejteni a közönségnek. Persze, ha a titkos tárgyalások gyors sikerre vezetnek, mint a koreai háború befejezésekor vagy a berlini blokád megszüntetésekor, nem hallani panaszokat. Ha azonban o vezető államférfit elkerüli a siker, a dolgok mindjárt másképp állnak. És milyen magatartás tanúsítandó, ha minden tapasztalata, tudósa és ösztöne olyan lépésekre késztetik, melyek számára a közvélemény még nem érett? Szabad-e kezdetben meghagyni a tévedésében és aztán taktikai körmönfontság- gal előidéznie a fordulatot? Törvényes-e bizonyos eseményeket élesen kiemelni, másokat elhanyagolni vagy elhallgatni? Akik ma oly könyörtelenül bírálják Johnsont, többségükben Roosevelt meggyőződését osztják, hogy a nemzeti szocializmus olyan veszély volt, melynek legyűrésére be kellett vetni az amerikai hatalmat. Ha eltekintünk azonban ettől a célkitűzéstől, azok az eszközök, melyeket Roosevelt alkalmazott, legalább olyan gátlástalanok voltak, mint Johnson taktikái. És megmutatkozik más is: a washingtoni „galambok” is az egyszerűsítésnek azokkal az eszközeivel dolgoznak, melyek a félrevezetés küszöbének tekinthetők. Nixon helyzete a New York Times leleplezései folytán kezdetben nem válik könnyebbé, de ha az első izgalom lecsillapodott, ez bizonyára másképpen lesz. Sokak szemében annak a férfinak tűnik majd, akinek most lényegében a demokrata párti elnökök súlyos örökségével kell meqbirkóznio. (Ford.: Péter Zsuzsa) 1 A lakottigsiám várható alakulása 1909-2000 kozott (mibófó) i '««* ’»« wooswaaMaBWw Ausztrália, f •<5céanIá £ _ Fö ldünk lakossága az átlagos számítások szerint az 1969-es 3,5 milliárd főről 1985- ig 4,9 milliárd, az évezred végére pedig 6,5 milliárd főre | növekedik, azaz a három évtized folyamán csaknem megkétszereződik. (Szélsőséges számítások 5,7, illetve 7 milliárd főnyi népességet adnak meg). Jelenleg a lakosságnak 48 százaléka él a fejlődő országokban, és számarányuk a gazdaságilag fejlett országokénál (1.0%) két és félszer magasabb (2,5%) évi szaporulat következtében a 2000. évre 56 százalékro emelkedik. Az ezredfordulón két ország lakossága meghaladja az egymilliár- dot: Kína 1165 millió (jelenleg 740 millió), India 1084 mó. (550 mó.), további nyolc országé pedig a 100 milliót. Pakisztán 334 mó. (124 mó.), Szovjetunió 330 mó. (240 mó.), USA mintegy 300 mó. (205 mó.), Indonézia 255 mó. (116 mó.), Brazília 215 mó. (95 mó.), Mexikó 135 mó. (51 mó.), Japán 133 mó. (103 mó.), Nigéria 131 mó. (66 mó.). A prognózis szerint a magas népességű Ázsiában és gazdaságilag fejlettebb Latin-Ameri- kában a népszaporodás üteme csillapodik, míg a ritkán lakott, gazdaságilag legfejletlenebb Afrikában és Óceániában továbbra is fokozódik. Ezeken a területeken ugyanis még együttesen hat az egészségügyi ellátottság javulásából és az iparosodás ösztönző hotásából eredő szaporodásnövekedés, amit fokoz az a tény, hogy korösszetételében Földünk legfiatalabb népessége él itt. Az átlagos életkor a fejlődő országok átlagánál (1965—70-es években 49,6 év, ami 1980—85 között 58 évre hosszabbodik) jelentősen alacsonyabb, legrövidebb a portugál gyarmatokon (jelenleg 33,5 év, 1980—85-ben is csupán 41 év lesz). Ugyanakkor a gazdaságilag fejlett országokban jelenleg az átlagos életkor 70,4 év hosszú, ami a következő 15 évben 72,2 évre növekszik. — TERRA —
