Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

im. fúRus 29.

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

■*?}

Kedvezményes

napszemüvegvásár

— Az OFOTÉRT csütörtöktől megrendezi a hagyományos engedményes napszemüveg- vásárt, amelynek során augusztus 20-ig 18 fajta, összesen 200 000 szemüveget kínálnak átlagosan 30 százalék kedvezménnyel — jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Somogyi Béla vezérigazgató. A vezérigazgató elmondotta, hogy az SZTK rendelvényekre árusított szemüveglencsék hiányának felszámolására a SZOT- tal közösen intézkedtek. A vállalat az import fokozásával csökkentette a hiányt, egyebek között Spanyolországból hozták be eddig 120 000 lencsét. Miután ezek a szemüveglencsék 10 forinttal drágábbak, a SZOT vállalta a többletköltséget. A MOM mátészalkai új gyára is növeli termelését. A MOM ígérete szerint a ill. negyedévben már az igények szerint tudnak adni magasabb dioptriaértékű szemüveglencséket is.

Magas bevételi többletre nem számíthatunk

Beszélgetés a megye pénzügyi helyzetéről Orosz Ferenc pénzügyi osztályvezetővel

Az 1970. évi költségvetési tervek teljesítéséről szóló beszámoló kapcsán Orosz Ferenc, a Megyei Tanács pénzügyi osztályának vezetője röviden tájékoztatta a legutóbbi megyei tanácsülés résztvevőit az idei pénzügyi helyzetről is. Egyebek között kijelentette, hogy ebben az évben nem lehet olyan magas bevételi'többletre számítani, mint az elmúlt években megszokhattuk. Idén mindenütt óvatosan kell gazdálkodni és csak annyit szabad vállalni, aminek megvalósítására futja is az anyagi lehetőségekből.

— Dehát milyen is jelenleg Baranya megye pénzügyi helyzete? — Ezzel a kérdéssel fordultunk Orosz Ferenc pénzügyi osztályvezetőhöz. Mielőtt azonban meghallgatnánk a válaszát, emlékeztessünk az elmúlt eszMiért növekednek a lakosság kiadásai?

Felmérés a fogyasztói árak alakulásáról

A KSH és a Statisztikai Kiadóvállalat érdekes összeállítást bocsátott ki a fogyasztói árak változásairól.

A több éves összesítés szerint a fogyasztói árszínvonal 1960 és 1970 között 6 százalékkal, ezen belül az utóbbi három évben 3.1 százalékkal nőtt. Hosszú távon a ráfordításoknak megfelelő irányban fejlődött az árrendszer, vagyis az élelmiszerek és a szolgáltatások átlag árai tíz év alatt számottevően

— 9.9, illetve 14.1 százalékkal

— nőttek, míg az iparcikkek tavaly 1.1—1.6 százalékkal olcsóbbak voltak, mint 1960-ban. Ez a tendencia azonban csak hosszabb időt figyelembe véve érvényes, az utóbbi három évben az árváltozások más irányt követtek. A rögzített és a maximált árak ugyanis elsősorban az élelmiszerek drágulását akadályozták, a szabad árformába tartozó iparcikkek viszont általában nem lettek olcsóbbak, sőt drágultak.

A harmadik ötéves terv időszakában az árváltozások országos átlaga a megengedett keretek között maradt, s a jövedelmek növekedéséhez képest nem volt számottevő. A fogyaszi|t tói árszínvonal 1966-ban 1.2,

1967- ben 0.4 százalékkal nőtt,

1968- ban 0.8 százalékkal csökkent, a következő két évben pedig 1.4, illetve 1.3 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor az egy főre jutó reáljövedelem 1966 óta minden évben mintegy 5—6 százalékkal, 1970-ben pedig 7 százalékkal javult.

A lakosság különböző rétegeit azonban nem egyformán érintették az áremelkedések. A munkások és alkalmazottak számára 1966 és 1970 között 5 százalékkal, a parasztság részére másfél százalékkal drágultak a különféle fogyasztási cikkek és szolgáltatások. Ez a különbség abból adódik, hogy a parasztság kevesebb olyan cikket vásárol, amelynek az ára emelkedett. 1966-ban 32—33

százalékkal nőttek a húsárak, öt év alatt jelentősen drágultak a zöldségfélék. Ugyanakkor egyes cikkek, például a cukor, a zsír, a tej-termékek, az édesipari lisztesáruk olcsóbbak lettek. A drágább húst és zöldségfélét elsősorban a városi lakosság vásárolja.

A gazdaságirányítási rendszer reformja óta fokozottan az érdeklődés előterébe került az áralakulás. Az áremelkedés mértéke nem haladta ugyan meg az évi 1—1.5 százalékot, a fogyasztók mégis nagyoDb drágulást vélnek érzékelni. Mi ennek az oka? A KSH megállapítása szerint ebben erősen közrejátszott az életszínvonal növekedésével járó s a valóságos áremelésektől független sokféle többletkiadás.

A sokfajta új háztartási gép, a televízió szükségszerűen megnöveli az áramfogyasztást, egyre több családot érint a tévéelőfizetési díj, a gépek javításával járó kiadások. A növekvő áruválaszték lehetővé teszi, hogy sokkal többen jobb minőségű, tehát drágább árukat vásároljanak, mint azelőtt. Az élelmiszereken belül nő a hús- és tojásfogyasztás stb., ugyanakkor a szélesebb áruválaszték, a gazdagabb árukínálat, az igényesebb belföldi és külföldi áruk megjelenése erősítette az úgynevezett kirakathatást. Jóllehet a szembeszökően drága áruk a forgalomban lévő termékeknek csupán töredéke, a magas ár azonban általában az árak nagyobbmérvű emelkedésének képzetét keltik mindaddig míg az áruk sokféleségét tükröző árak közötti igen jelentős különbségek megszokottá nem válnak. Az importáruk egyrésze valóban indokolatlanul volt drága, ezt a vámok, az import — forgalmi adók és az importáruk hazai árképzésének megváltoztatásával 1970-től enyhítették. Jogos ellenérzéseket váltott ki, hogy a drágább cikkek megjelenésével egyidejűleg gyakran elhanyagolták az olcsóbb cikkek gyártását, forgalomba hozását. 1969. vége óta itt is változás tapasztalható, az olcsóbb áruk kínálatát ugyanis most már fokozatosan megkövetelik a vállalatoktól.

A felmérés összefoglalásként megállapítja, hogy 1968-ban a megszokottnál lényegesen jobb volt az áruellátás, 1969-ben a helyzet romlott, a különféle intézkedések hatására azonban 1970-ben az e látás nagymérték, ben jayult, az áremelkedések ütemének gyorsulását megakadályozták, mindez nyugodtabb fogyasztói közérzetet teremtett. Ez a tendencia 1971-ben is folytatódik. Az év első negyedében 1.2 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban.

tendei számokra. A megye ösz- szes kiadásai 642 millió forintot tettek ki, bevételei 765 millió forinttal szerepeltek a zárszámadásban. A maradvány tehát 123 millió forint volt, amiből 85 millió volt a bevételi többlet. Éhnek pedig több, mint a fele — 47 millió forint — a tanácsi vállalatok, ktsz-ek, AFÉSZ- ek, nyereségadójából keletkezett. A jelentős összegű maradványból fontos terven felüli feladatokat lehetett megvalósítani. Hát erre idén nem lehet számítani. Miért?

— Ez év január 1-én új pénzügyi szabályozók léptek életbe. Ezek megfelelnek a központi és helyi pénzalapok közötti egyensúly követelményeinek, összhangban vannak a területfejlesztési célkitűzésekkel, alátámasztják a kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális ellátás színvonalának folyamatos javítását, biztosítják a helyi tanácsok részesedését a terület gazdasági eredményeiből anélkül, hogy szinte mértéktelenül nagy bevételi többletek keletkeznének. Olyan bevételi forrás- rendszer került kialakításra, amely jobban kifejezésre juttatja a területi érdekeltséget.

— Hogyan függ ez össze a bevételi többletekkel?

— Csak azt mondom, ami a legjobban érint minket. 1967- től több, mint 65 millió forinttal támogattuk a felügyeletünk aló tartozó vállalatokat. Ez jó befektetésnek bizonyult. A kapott pénzt fejlesztésre fordították, ezzel • növelték nyereségüket, ami teljes egészében hozzánk folyt be. így jutott a megye jelentős többletbevételhez. Az új szabályozók szerint minden vállalat — tehát a minisztériumi vállalatok, de a tanácsiak is — adózatlan nyereségük 6 százalékát a tanácsok számláira fizetik be. Ebből azonban már nem képződik olyan számottevő többlet, mint korábban. Ez egyébként várható volt, s a féléves számok is ezt igazolták.

— Mivel a bevételi többlet nagy részét éppen a vállalati nyereségek adták, kézenfekvő most a kérdés: tud-e a tanács hatást gyakorolni a vállalatokra a nyereség növelését illetően?

— Erre jelenleg semmilyen lehetőségünk nincs. Egyedüli ösztönző az, ami a vállalatokat serkenti a magasabb nyereség elérésére. Korábban komoly ösztönzőnek számított az említett tanácsi támogatás, ami most az építőipari vállalatokat kivéve megszűnt. A 6 százalékokból nem várható olyan többlet, amiből visszaadhatnánk fejlesztésre.

— Hogyan alakultak az első félévben a megye bevételei?

— 41.9 százalékra teljesítettük éves bevéteii tervünket, s ez alacsonyabb volt, mint az előző években. Most utólag valamelyest javult a helyzet, minthogy a Bevételi Főigazgatóságtól megkaptuk tervkiesés címén azt a 11 millió forintot, ami amiatt hiányzott, mert a Szigetvári Konzervgyárat mentesítették az illetményodó, az eszköz- lekötési járulék és a nyereségadó fizetése alól. A saját bevételek közül a hagyományos lakossági adók és illetékek bevételi tervét teljesítettük, lemaradás van viszont az ez évtől a tanácsok új forrásaként jelentkező borforgalmi adónál. Itt a bajok már tavaly a készletbejelentések ellenőrzésénél kezdődtek. Ez nem a korábbi éveknek megfelelően történt. Az eltitkolt készletek miatt kimaradt adó hiánya a helyi tanácsokat sújtja, mivel a borforgalmi adó teljes egészében — még a többlet is — a helyi tanács pénze. Tehát helvi érdek, hogy ez az adónem teljes egészében befolyjon a község pénztárába. A. 71-es készleteket már a tanácsok veszik fel, s ha jól veszik fel, idei bevételi tervük teljesítését ez jelentősen befolyásolhatja.

— összességében milyen következtetésekre lehet jutni a megye jelenlegi pénzügyi helyzete alapján?

— 1971-es tervünk meglesz,

némi többlet is lesz, de semmiesetre sem olyan mértékben, mint eddig. Többletfeladatokat nem vállalhatunk, legalábbis nem úgy, mint eddig — fejezte be tájékoztató nyilatkozatát Orosz Ferenc, a Megyei Tanács pénzügyi osztályának vezetője. H. I.

Vendéglátás a magasban

A repülőtéri vendéglátás egyik, a hagyományos vendéglátóipari szolgáltatásoktól eltérő, de igen fontos része a catering tevékenység. A catering angol szó, vendéglátást jelent, ami a repülés gyakorlatában magában foglalja a légiutas ellátását étellel-itallal, ajándéktárgyakkal, újsággal. A repülőgépen utazó talán nem is gondol arra, hogy a stewardess által felszolgált ételek és italok elkészítése és összeállítása fáradságos, jól szervezett munkát kíván, amelynek alapja a korszerű catering-üzem. A Ferihegyi repülőtéren szerda délelőtt átadták rendeltetésének a Pannónia Szálloda és Ven- déglótóipari Vállalat és a MALÉV közösen létesített új catering-üzemét.

Az új Ferihegyi utasvendéglátó 16 légitársaság napi tízezer utasának ellátására képes. Beruházási költsége több mint Í6 millió forint volt. Gépeinek egy része hazai termék, ezenkívül többek között Svédországból automata mosogató és szárító gépet, a Szovjetunióból hűtőkamrákat, Olaszországból jéggyártó, Hollandiából sonkavágó gépeket szereztek be.

CÍMEREZÉS

Mennyit ér a diákmunka a Bolyi Állami Gazdaságnak?

A címer a kukorica por- zás virágzatának népies elnevezése. A szár csúcsáról kell levágni, ezt nevezik címerezésnek. Címerezni csak minden második sort kell, mert a hibridkukorica úgy jön létre, hogy váltott sorokban elvetnek két különböző fajta kukoricát, az egyik fajta az anyaszülő, a másik fajta az apaszülő.

Címerhányáskor megérkeznek a gimnazisták. A gyere-, kék az anyasorok címereit levágják, így az anyaszülőket az apasorok virágpora termékenyíti meg. A keresztezésből származó utód, a hibrid, bővebben terem elődeinél. Míg a kommersz kukorica óra 300 fprint körül van, addig a hibrid vetőmagért mázsánként 4— 5000 forintot kap a gazdaság. S mivel Bolyban több, mint 3 ezer holdon termelnek he- terózis kukoricát és holdanként átlagosan 5—6 mázsa — tavaly például 10 mázsa — termést takarítanak be, e számok összevetéséből fogalmat alkothatunk arról, hogy a táborozó gyerekek nyaranta valójában milyen értékű munkát végeznek.

— Mennyit ér maguknak a diákmunka? — kérdezem Cseh Sándortól, a gazdaság igazgatóhelyettesétől.

— Nagyon sokat.

A bérjegyzékek tanúsága szerint azonban mindössze 275—300 forintot holdanként. Ha a holdankénti tőszóm 18 ezer alatt van, akkor 275 forintot, ha 18 ezer fölött van, akkor háromszázat fizetnek, A címer azonban nem egyszerre jön ki, attól függően, milyen az időjárás, ha rossz, akkor a diáknak kétszer-háromszor is vissza kell menni ugyanarra a területre. Mert ahogy a gyerekek elvonulnak, megjelenik a Vetőmagfelügyelőség szakembere és ha 2 százaléknál több virágzó címert talál, kizárja a gazdaságot a vetómagszaporításból, s ez Bolyban maga lenne a csőd.

A sátorhelyi és károlyma- jori tábor már bezárt. A béreket a gazdaság kifizette. A gyerekeknek az időjárás kedvezett, az átlagos kereset 550 forint volt a két hétre. Ebből lejön a napi 10 forint ebédtérítés. S a gyerek közben elszaggatott egy pár cipőt, meg egy farmernadrágot. Vagyis gyakorlatilag üres maradt a zsebe, de cserébe volt része táborromantikában, am' tények nyelvére lefordítva any- nyit tesz, hogy két hétig közös latrinán végzi a szükségét, a szabad ég alatt tisztálkodik és a hét végén lehozzák neki a Metróékat.

Hogy lehet az, hogy a gazdaság, amely évente 100 milliós nyereséget produkál, nem képes kultúremberhez, munkáshoz méltó körülményeket teremteni annak az ezer diáknak, akiket most már hosszú évek óta minden nyáron dolgoztat és kulcsfontosságú munkával bíz meg? Egyáltalán hogy képzelik el hosszú távon a dolgot, eldöntötték-e, hogy végleg diákmunkára alapozzák ezt az ágazatukat? Nem volna-e célszerűbb a nyári diákmunkát az ország mostoha természeti adottságú vidékein kamatoztatni, ahol valóban rá vannak szorulva az olcsó, vagy netán ingyenes munkaerőre?

Az igazgatóhelyettes szépítés nélkül vázolta a problémáikat. Felkérték őket egy diákszálló felépítésére. Ellene szól, hogy a címerezés júliusban van, az év 11 hónapjában üresen állhatna a szálloda. Az idén ki akarták bérelni a bolyi iskolát, de a gyerekek leszavazták, vagyis a többség a sátorozáshoz ragaszkodott. S a mezőn nehezebb kulturált körülményeket teremteni, hisz a KÖJÁL például öt személyre ír elő egy vécét. Nem kis pénzbe kerülne 200. angolvécét felépíteni. De ha a diákok olcsó munkájára a gazdaságnak szüksége van, megfelelő körülményeket kell teremtenie számukra. Ebben az irányban — vitathatatlan — a kezdeti lépések megtörténtek. Étkezde az idén már van, a gyereke* asztaloknál esznek, jövőre fürdőt is építenek, olyant, amit aztán év közben a gazdaság dolgozói is használnak. Most tovább kell lépni.

A diákok munkájára ugyanis még évekig szükség van. Alternatívát a hímsteril kukorica ígérhet. Az Egyesült Államokban kizárólag hímsteril vonalakkal oldják meg a kérdést. Pár éve már a bolyi gazdaság is megkezdte az áttérést, az idén azonban nagy megtorpanás következett az amerikai kukoricavész miatt. Ez gombabetegség, amely ellen nincs védekezés és a hím- steril vonalak érzékenyek rá a legjobban. A minisztérium ezért leállította a hímsteril kukorica behozatalát. Egyelőre meg kell maradni a címe- rezésnél.

Kizárt dolog, hogy a tábor korszerűsítését ne bírná ki egy olyan ágazat, amely gyengébb évben 75 millió, jobb évben 150 millió forint bevételt hoz a gazdaságnak. Kár elrontani egy olyan kiváló nagyüzemnek a hírnevét, amelyre országra szóló eredményeiért minden mezőgazdasági üzem csak feltekinthet.

Rónaszéki Ferencné

Csalipénzes „profik"

Barkóciy László sajátos gyűjteményével

A kép láttán bizonyára éremgyűjteményre gondol az olvasó, pedig semmi köze a numizmat'kához. Bűnjeltablónak nevezhetnék inkább, mert a gyűjtője korántsem hobbyból ragasztgatta sorba az érméket, köztük nem is egy ritkaság számba menő régi dénárt és egyebeket.

— Ha a felhasználói ismerték volna az értéküket, bizonyára gyűjtőhöz, vagy a múzeumba viszik, ahol szép pénzt kaptak volna érte — mondta Barkóczi László, a pécsi főpályaudvar Utasellátójának üzemvezetője. — De így maguknak is, nekünk is kárt okoznak. Főként nekünk, mert a műszerészünk a megmondhatója, hogy az elszaporodott csalipénzesek milyen károkat okoznak a 65 ezer—100 ezer forint értékű étel-, ital-au torna tóinkban.

Az éremgyűjtemény meghökkentően változatos. Régi 1 rubelesek, 20 kopejkások, jugoszláv dinárok, párák, nyugatnémet pfennig, osztrák schilling, román lei és a legkülönbözőbb országok régi s új váltópénzei „ékesítik” a tablót, nem is beszélve a legújabb csalipénzről, a rézből esztergált korongocskákról, és a kilyukasztott 2 forintosról, mely a rákötött horgászzsinór segítségével ki tudja hányszor oltotta éhét, szomját gazdájának, amíg lefülelték.

— Sajnos, ez csak a legritkább esetben sikerül, mert a tolvaj rendszerint „falazókkal" ügyködik. A „rezeseket” viszont könnyű volt rajtakapni — mondta. — Egyszerűen végigte- lefonóltuk a pécsi iparitanuló intézeteket és « szaktanárok

„rézhomarosan lefülelték esztergályosokat”.

De mint mondta, akadnak „zöldfülűek" is.

— Ezek saját kapzsiságuk „áldozatai”. Bedobják a csalipénzt, majd az eredménytelenség láttán, mert ilyen is van, felháborodva követelik vissza az „elnyelt” kétforintosukat. Persze a. műszerészünk a legnagyobb készséggel „javallatja" az automatát és a fennakadt régi pénzzel együtt fü- löncsípi a reklamálót is.

Sok hasonló példát említett, de ahhoz mégis nagyon keveset, hogy elmondhassa: megtalálták ellenszerét az automaták büntetlen fosztogatóinak.

— Sajnos ehhez nem elég a műszerészünk erélyessége, amíg az utasok közömbösek. Sőt nem

egyszer megtörtént, hogy egyesek még „drukkoltak is” a fosztogatók sikeréért.

Ami az ilymódon kilopott áruk értékét illeti, ez is igen lényeges összeg, de mégis csak másodlagos a drága automatákban okozott károsodásokhoz képest, mert ezzel végtére az utazó-, illetve fogyasztó közönséget is károsodás érheti. Helyesebben éri is, mert ahogy említettük, nagyon sokszor megtörtént, hogy a forintjait ellenszolgáltatás nélkül elnyelte a már előzőleg megrongált automata. És mindez elkerülhető volna, ha a közömbösséget nagyobb figyelem, felelősségérzet váltaná fel, amellyel minden bizonnyal elriasztanák az automaták fosztogatóit, akik közvetve az utazóközönség zsebtolvajai is.- s-gy -