Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
mi. Július 27. DUNANTŰL! NAPLÓ 3 EMG-hátraarc W A számítógép légkondicionált terme csupasz és süket * jr Mikor lesz a DEDASZ-nak komputere? Lelkesedés, kiábrándulás, pánik, a felelősök felkutatása, az ártatlanok megbüntetése, a részt nem vevők kitüntetése. íme, egy magyar számítógép beiktatásának fázisai. Dél-Dunántúl második komputerének már dolgoznia kellene. Minden készen. Az „ész- gép" palotája áll. A DÉDASZ felépítette és berendezte pécsi adatfeldolgozó központját. Átszervezte és ide csoportosította ügyvitelét, felvett és kiképzett egy csomó szakembert. Mór csattognak a kártya-lyukasztó gépek, s a számítógépes szakemberek nap mint nap azt teszik, mint amit akkor tennének, ha minden rendben lenne. Vagyis vaktölténnyel gyakorlatoznak. Minden együtt van, csak éppen elektronikus számítógép nincs. A komputer légkondicionált terme csupasz és süket. Egy fénykép Az egészben a legfurcsább az o magabiztos megnyilatkozás, amely az újságolvasót alaposan megtévesztheti. Egy fénykép. Még az év elején jelent meg a magyar lapokban. A kép feke- tén-fehéren hírül adja, hogy az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában sorozatban gyártják az első magyar, EMG—830 típusú, közepes teljesítményű, második generációs családba tartozó számítógépeket. A sorozatban eddig 11 berendezés készült, többek között a Meteorológiai Intézet, a Gagarin Hőerőmű és a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat részére. Tehát elkészült. így informálták fél évvel ezelőtt a riportert az EMG-ben. Ezzel szemben a nagy helyzet az, hogy a gyár nem szállított a DÉDÁSZ-nak semmiféle EMG—830-ast, az egész komputerügy holtpontra jutott. Az előzmények a felkészülés lelkesedési korszakába vezetnek vissza. Minthogy a komputereket a világpiacon, akárcsak az almát vagy a naracsot, adják- veszik, a DÉDASZ is annak rendje módja szerint megrendelte komputerét az EMG-nél. A közepes teljesítményű, második generációs gép szállítási határidejét illetően 1970 nyarában egyeztek meg. A magyar számítógépgyártás akkori szárnybontogatása sikerrel kecsegtetett. Támogatására kormányszintű ígéretek hangzottak el. A DÉ- DÁSZ tehát megkezdte a felkészülést és nyugodtan várta komputerét. Az EMG azonban elszámította magát. Üj határidőben kellett megegyezniük. Ez már őszre szólt. A DÉDASZ bejáratos volt a gyárba, szakemberei állandóan a helyszínen tartózkodtak. Kezdték tapasztalni, nem halad előre a gyártás. A szokásos siránkozásoknak vélt magyarázatok eleinte némileg megnyugtatták őket, mégis, kétkedni kezdtek és elővették a szerződést. A megrendelés szövege egy-két gépelt oldalnál nem szokott hosszabb lenni, ők mégis arra kérték az EMG-t, részletezzék és pontosítsák az eredeti megállapodás szövegét. Ez meg is történt. Szállítani azonban az őszi határidőre sem szállítottak. Az újabb póthatáridő: 1971. március 31. Most már abban is megegyeztek, hogy mi lesz a késés ára. Azonban minden jel arra mutatott, hogy ezt a szállítási határidőt sem tudják tartani. Teltek-múltak a hetek, mind teljesebb lett a pécsiek kiábrándulása. Aztán március 26-án, öt nappal az újabb póthatáridő előtt a DÉDÁSZ-nak fel kellett hajtania a szinültig telt keserű poharat. Az EMG bejelentette, a szerződést képtelen teljesíteni, még csak újabb határidőt sem tud adni. Az EMG hátra arcot csinált. Ki hitte volna? A kiábrándulás utáni hónapok a DÉDÁSZ-nál információ- szerzéssel teltek el. Két évvel ezelőtt nem láttak tisztán — ki hitte volna, hogy egy komputer beszerzés előtt először kétkedni kell és utána rendelni — most három hónap alatt mozaikokból összerakták az EMG-hátra arc hátterét. A KGST-országok eleinte külön-külön kezdték el számítógépeik kifejlesztését. Időközben úgy döntöttek, nem érdemes külön-külön, össze kell fogni és szorosan együttműködni a számítógép-gyártásban. Közös fejlesztési programot dolgoztak ki és úgy határoztak, számítógépeiknek egységes rendszert kell alkotniuk, azaz a szocialista országok elektronikus számítógépei egymással kompatibilisek lesznek. Megegyeztek abban is, melyik ország milyen teljesítményű — R—10-es, R—20-as stb. — komputert gyárt. Az EMG-től ekkor megvonták a támogatást. Nem volt értelme támogatni két különböző rendszert, az EMG—830 ugyanis nem kompatibilis a KGST-gyárt- mányokkal. Közben létrehozták — a külföldi, francia segítséget maga mögött tudó — Videoton Rt-t. Ez vállalta a KGST országaiban fejlesztés alatt álló számítógépekkel kompatibilis R— 10-es magyar komputer gyártását. Jelenleg a fejlesztés félidejében tartanak, az első R—10-es 1973—74-re készül el. Ez tehát a háttér. Egy terjedelmes feljegyzés Nos, miután meghiúsult a szerződés az EMG és a DÉDASZ között, a DÉDASZ terjedelmes feljegyzést küldött az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak. Hosszasan ecsetelték helyzetüket, leírták a huzavonát, az ámítást. Válaszként három megoldást javasoltak. A DÉDASZ mindhármat visszautasította. Félmegoldások, egyik út sem járható számukra. Arra a javaslatra, hogy egy francia számítógépet állítsanak be, maga a cég tiltakozott, az ő gépe a kérdéses munkára nem alkalmas. Ezekután a DÉDASZ megbízta a Számítástechnikai Koordinációs Bizottságot, készítsenek tanulmányt, szerintük mi most a teendő? A tanulmány máig sem készült el. Óvatosak talán, s azt várják, hogy először az OMFB mondja ki az á-t vagy a bé-t? Közben a DÉDASZ ajánlat- tételre ;kérte fel a szocialista és a tőkés országokat. Jelentkezett az NDK, tárgyaltak a minszkiekkel és több ajánlat futott be a tőkés országokból. A DÉDÁSZ- nak az amerikai IBM számítógépe felelne meg leginkább. Ez persze dollár kérdése, nem a DÉDÁSZ-tól függ. Egy-egy komputer egyébként 400 ezer dollár körüli összegbe kerül, bár talán valamit le lehet alkudni ebből. — Egy éve, ha valaki azt mondja, így áll a magyar szá- mítógp p-gyártás, akkor most dolgozna a gépünk — mondja Szabó Antal, a DÉDASZ igazgatóhelyettese. — Tárgyalások, értetlenség, bizalmatlanság, felesleges feljegyzések. Mennyi energia ment veszendőbe! Minden rendben?! Lelkesedés ... felkészülés. Pécsett minden rendben van. Számítógép azonban nincs. Az EMG visszavonult, a gyártást átvette a Videoton Rt. Ez most sovány vigasz a DÉDASZ-nak. Ö nyelje le azt, hogy az EMG nem kellő időben mérte fel — vagy nem időben tájékoztatták? — pénzügyi helyzetének változását és ennek hatásait a fejlesztésre? Számítógép-gyártásunk gyermekcipőben jár, sok kezdeti nehézséggel kell megküzdenie. Tudjuk, szurkolunk is, simán sikerüljön a start. Hiszen a fejlett tőkés országok is valahogy így kezdték. De miért osztozzon a vajúdás fájdalmaiban a DE- DÁSZ? Legfőképpen az a kérdés most: kitől kapja meg és mikor állíthatja be számítógépét a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat? Miklósvári Zoltán Tizenhatszor fúrták meg a hegyet Látogatás az abaligeti alagút tervezőinél A vasutasok precíz emberek. Még annak is nyomát leli az ember, ami százesztendős. A hajdani törzskönyv árulkodik: százéves elképzelésekről, műszaki megoldásokról. Magyarország nem az alagutak országa. S ami épült, már kimustrált öiegúr valamennyi. A századforduló után már nem fúrtak hegyet a lokomotívoknak ... A kimustrált öregurak között is akad azért egészséges. De van, amelyik megrokkant, dolgozik benne a baj. Átázik, maliik, tetejéről darabokban esik a flaszter a masiniszta fejére... Majdnem ez történt a kétszáz méter és ötven centiméter hosszú abaligeti alagút- ban úgy nyolc évvel ezelőtt. Széchenyi rakpart 8. MÁV Tervező Intézet. A közhasznú latban csak így: MÁVTI. A tizenkettes osztályt kell keresnem, amelynek vezetője Spkoray Bálint, s ahol Lesz Károly vezetésével dolgozik az a tervezőcsoport, amely a Godisa—Szent- lőrinc közötti vasútvonal rekonstrukcióját tervezte. Alag- utastul, mindenestül. — Nyolc éve, hogy megvizsgálták az öreg alagutat és valóban betegnek bizonyult. A vizsgálat egyértelműen bizonyította: a baj akut, valamit tenni kell. Hozzánk 1964-ben érkezett az orvoslásra irányuló első elképzelés: a Pécsi Igazgatóság megrendelte a régi alagút felújítását. Ez tízmillióba került volna. A terápia azonban megrekedt. Újabb szövődmények fenyegettek: a felújítás nem gazdaságos. Mi lesz húsz év múlva? — Közbejátszottak a közlekedéspolitika elképzelései. A Diesel-program, később a villamosítás. Aztán a két viadukt... A biatorbágyihoz hasonlók, talán tíz évük van még hátra. A pálya százéves, az emelkedési viszonyok rendkívül kedvezőtlenek: Godisa és Abaliget között a megengedett sebesség ötven kilométer óránként. Ez már a mai követelményeknek sem felel meg ... így született meg aztán az egész szakasz rekonstrukciójának gondolata. Izgalmas munka következett. Nyomozás a térképen: hol legyen az új nyomvonal? Ház' tervpályázatot írtak ki, tizenhat vasúti pályatervező mérnök vett részt. Kiderült, hogy a térképek régiek, nem pontosak, sokhelyütt módosítani kellett már kész terveket emiatt. S végül, a „házibajnokságra" beérkezett pályaművek okos gondolataiból, a szerzett valamennyi tapasztalatból egésszé állt össze a tanulmányterv, amelyet Lesz Károly és nyolc tagú kollektíva készített A belső szobába tervezőasztalok között visz az út. Festői rendetlenség, „tervezői miliő". A falon hatalmas levelezőlapmozaik, saját gyűjtés... Itt dolgozik a csoportvezető Lesz Károlyon kívül Gazdag László mérnök, aki ebből a munkából sokat vállalt, Lakatos Imre technikus, Kévéi István mérnök, Pady Gézáné és Kiss Mihályné szerkesztők, Kovács Béláné műszaki rajzoló, Fel- szeghy Csaba mérnök és Jávor Nándor technikus. Kilencszeres szocialista brigád névsora ez. Fiatalok, de akad köztük olyan is, aki harmincöt éve szolgálja a vasutat. A lendület azonban egyforma. Nyolcán vesznek körül, az asztalon az új pálya tervrajza., Egymásnak adják a szót. — Itt épül a másik alagút, Abaliget és Bükkösd között — magyaráz egyikük. — Ennél már nem lesz annyi probléma, mint a mostaninál ... Itt szikid van, nem latyak ... * Tizenhatszor fúrták meg a hegyet, mielőtt hozzákezdtek volna. A fúrások nem adtak egyértelmű eredményt, a talajvízszint magas volt: elhangzott nem is egyszer, hogy nem lehet megépíteni az alagutat. A kutatótáró építésével mindenki egyetértett, hiszen az in situ végzett talajvizsgálatok sokat jelentettek tervezőknek, építőknek egyaránt. Végül megszületett a műszaki megoldás, a szivárgó építése az alagút hossz- tengelyében. A világon tolón ez az egyetlen ilyen alagút, a szakirodalom legalábbis nem tesz hasonlóról említést. Egy szépen kötött könyvet tesznek elém: „Szocialista szerződés az abaligeti alagút építésének határidő előtti befejezése érdekében” a címe. Az aláírók: MÁVTI, KPM Vasúti Főosztály 6. Szakosztálya, MÁV Pécsi Igazgatóság, Bányászati Aknamélyítő Vállalat. Az alagút jövő év november 7-re elkészül. Egy másik szépen kötött könyv: napló. Novnad Hilmi é* George Ibri a múlt év májusában jártak az alagútban. Szír vasúti mérnökök, akik tapasztalatokat gyűjteni jöttek Lesz Ká- rolyékhoz . . . Náluk, Szíriában sok a talajvíz-probléma. A hálálkodó sorok magukért beszélnek. •St Széchenyi rakpart 8. - ide járnak reggelenként dolgozni, itt görnyedtek sok estén a rajzasztal fölé ők kilencen, a tervezők. Szemben a budai Vár, a Nap mögötte fénylik — délután négy óra, búcsúzom tőlük. Készülődnek. Vasutasnapkor jártam ott, négykor kezdődik az ünnepély. K. P. W Érdemes Budapestre jönnie, mert nagy élménye lesz. Európa egyik legszebb produkciója A KISSTADIONBAN augusztus 11-töl 22-ig. NSZK-beli nagy, látványos, zenés, énekes revH-opereff a jégen s MASKE IN BLAU (A KÉK ÁLARCOS HÖLGY) Világsztárokkal a főszerepekben. Tekintettel az óriási érdeklődésre, már most rendelje meg jegyét a helyi Cooptourist, Volán vagy az IBUSZ Idegen- forgalmi Irodákban. Központi jegyelosztó: M a c i v a. Jegyiroda: Bp. VI., Népköztársaság útja 61. Kutak víz nélkül Kútásó munka nélkül Azt mondják, a szőrős emberek gazdagok. Akkor ő nem panaszkodhat. Karja egész fekete, az ingnyakból kikandikálnak az őszes „pulóver" szálai. Egy lakonikus hangú, egy- hasábos hirdetés nyomán indultam el: Kútásó munkát vállalok, Sorger József, Pécs, III., Körösi Cs. S. u. 6/B. Azt hitte, kutat ósatnék. Igaz, meg is kérdeztem, mi a teendő akkor, ha születésnapomra egy kút- tal akarom meglepni magam? „Hát kérem . . .” de mielőtt belefogott volna, mutatóujját felemelte és azt mondta, „először is nem mindegy, hogy hol kell ásni". Áprilisban kapta meg az engedélyt, három munkája volt. Egy mélyítés, két tisztítás. Nevezetes munkák: Donátus, Ma- kárhegy, Nagy-Daindol — mindhárom kutat sziklába faragták, s egyikben sincs víz. A háromláb a káva fölé terpeszkedik. A karabinerre ráteszik az ülőkét, s máris tizenkét méteres mélység felett lebegek. Odalent véső csattog, öt méterig szép vörös téglák körben, de lejjebb már szürke, az aljában pedig vörös szikla... Valami nedv csurog, de víz, az nincs. (A kútásó, az tudta. Megmondta, nem lesz víz. Hacsak az eső nőm tölti meg. Ért hozzá: szakképzett fúrómester, elvégezte a bányaipari technikumot is.) Leérek. Udvarias üdvözlés: egy overallos, micisapkás urat találok, vésővel, kalapáccsal. Amolyan szomszédnak való jó cselekedetből mélyíti a kutat. — A háziak már idősek, nem bírnák. De vizet szeretnének. — És lesz? Széttárja a karját, felnéz a kis, kerek égboltra. Akár Szent László a templomfreskókon. Tomi is itt van, kisebbik fia, az adjutáns. Diósviszlón, a marhaistállónál kellett volna új kutat csinálni. A régi nem győzte vízzel eddig se, a téesz meg több tehenet szeretne, örült a munkalehetőségnek, aztán abbamaradt a dolog. Megnézzük az öreg kutat: tele van. Mint egy Serlock Holmes, legyint. — Ügy hordják bele a vizet... Ezt aztán az elnök is igazolja később. Üj kút? nem kell már, örül mindenki. A tanács hozzájárult, hogy használhatják a harminckét éve fúrt artézi kutat. Megoldódott tehát a vízkérdés, ihatnak a tehenek. A kútásás falusi mesterség. Kérdem tőle, merrefelé született? — A Tripoliszban, Angyalföldön. Ott ugyan nem kellett kutat ásni. Hogyan lett hát fúrómester, technikus, kútósó? Különös a könyvek sorsa, mondja a római közmondás, de még különösebb az emberi sors. Találkoztam már toronygomb-ara- nyozóvaí is, akitől azt kérdeztem: gondolta volna-e, hogy ilyen mesterségre adja magát? Csak ingatta a fejét és csendesen megjegyezte: „meg is vertem volna, aki ezt jósolja .. A kútásó Budapesten kezdte, a Talajfúró Nemzeti Vállalatnál. Nomád élet volt. Fúrómester lett, s aztán eljött az Uránhoz. Itt levelezte a technikumot, s most... — Most kútásó? — Csak mellékfoglalkozásban. — Hol dolgozik? — A himesházi termelőszövetkezet talajmechanikai fúrócsoportjának vagyok a brigádvezetője. Hirtelen az az érzésem, hogy a Talajfúró Nemzeti Vállalat baromfikombináttá szerveződött. — Pénz? Eltűnődik. — Megvon. Azt mondják, a szőrős emberek gazdagok. Nevetett: „gazdag vagyok, szőrben” mondta. A gazdag emberek nem ebben az utcában laknak, azok egy emelettel feljebb. Gazdagság? A Körösi Csorna Sándor utcai CS-lakás- ba most kötnek be egy fürdőkádat. Eddig nem volt. Kocsi? Nincs. Motor? Nincs. Víkend- ház, telek? Az igen, az van. Cserkút alatt, egy kis szőlőcs- ke. Kissé csüggesztő a dolog. Óvatosan nézegetem: szőrösebb, mint én. De apám nekem azt mondta: gazdag leszel ... Maszek kútásó. — S ez a kisipar hoz-e valamit? — Nincs munka. Ha írni akar, azt a címet adja: kutak víz nélkül, kútásó munka nélkül. Sokba kerül, az igaz, métere hatszáz forint. Néha több is. Pár ezret azért meg lehet vele keresni egy évben. Tisztítás, ilyesmi. Látja, reklámot is csapok magamnak. Talán így majd jönnek. Üjmecsekalján, a házuk előtt vallatóra fogom az adjutánst. — Kútósó leszel? Határozottan tiltakozik. — Én fogász. Habent sua fata hominis . .. Ezt a kijelentést tőle is szá- monkérik majd évek múlva . .. Kampis Péter
