Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

mi. július 23. DUNANTOLI NAPLÓ Óriások a Duna mellett • • Ot kérdés felelet Válasz egy berkesdi tanácstag interpellációjára A Baranya megyei Tanács jú­lius 12-i ülésén elhangzott in­terpellációk közül Gera Antalné berkesdi tanácstag a választó- kerületét éritő több problémát tett szóvá, amelyekre akkor érdembeli választ nem lehetett adni. A tanácsülés ezért Bruck Józsefet, a pécsi járási tanács­hivatal elnökét bízta meg a válaszadással. Ez most meg­történt, Gera Antalné első kéidése az volt, hogy a községi művelő­dési ház félbemaradt építkezé­séhez kaphatnak-e támogatást. A válasz szerint a Pécsi járási Tanács több éven át összesen 600 ezer forint támogatást A „házasság" még nincs egy évtizedes, mégis tartós, sőt úgy is mondhatnám, felbonthatat­lan. Tulajdonképpen egymás­nak születtek, egymásért létez­nek. Elválaszthatatlanok. A hőerőmű Csenterics Sándor, a Duna Menti Hőerőmű igazgatója — a tüke pécsiek bizonyára emlé­keznek rá a régi újhegyi erőmű­ből — kalauzol bennünket a „házaspár” fiatalabb tagjának portáján. Félelmetes nagysá­gok, méretek, temérdek mű­szer, zaj és meleg. Ma még ez o legnagyobb erőmű az or­szágban, 615 MW teljesítőké­pességgel. Korszerű létesítmény, berendezéseit, nagy részét szó­it , badtéren helyezték el, magyar és szovjet gyárak készítették. A hét kazánt egy óriási 200 méte­res kémény szolgálja ki, füst­jének színét ipari televízióval el­lenőrzik az erőmű vezérlőtermé­ben. A főváros alaperőműve, ' ugyanakkor elektromos áramot, vizet és gőzt szállít az olajfi­nomítónak, s cserébe fűtőolajat kap érte. A tanácskozóteremben sebté­ben felállított tablókról azon­ban már a jövőt villantja elénk az igazgató. Nincs megállás, az elektromos áram hiánycikk, s ezért Visontán kívül itt a Duna mentén is új terveket szőnek. A meglévő és termelő hét blokk mellé újabb hat épül, szoros kapcsolatban a régiekkel. Ter­mészetes, hogy ezek már kor­szerűbbek és nagyobbak is lesznek. A jelenlegi legnagyobb 150 MW-os, az épülő hat blokk­ból egy-egy 215 MW áramot képes termelni. Az égbenyúló kémény is társat kap. A bőví­tés a szocialista országok együttműködésén és kapcsola­tán alapszik: A kazánokat Csehszlovákiából szállítják, bi­zonyos műszereket a Szovjet­unióban gyártanak, a turbinák pedig a Ganz-ból kerülnek majd ide. Ez a nagyszabású bővítés nem valamiféle utólagos elha­tározás. Az eredeti terv is szá­molt a második ütemmel, hi­szen akkor már világos volt, hogy Százhalombatta az olaj- finomítás legnagyobb bázisa lesz, ide áramlik a szovjet és magyar olajmezök kincse, s így könnyű kiszolgálni a megna­gyobbított erőmű igényeit is. Ezért üzemek egy része már a következő ütem kívánságát is biztosítani tudják. Ilyen a hűtő­vizet szállító egység és a kar­bantartó. Ma 720-an dolgoznak az erőműben. Mint más ipar­ágban, itt is nagy gond a mun­kaerő megtartása, ennyi pénzért nem szívesen vállalják a váltó­műszakot. B<znak abban, hogy a kormányzat rendezi helyzetü­ket, különben képtelenek lesz­nek megduplázni a létszámot. Az olajfinomító Autóbuszba ülünk. Dr. Simon Pál, a Dunai Kőolajfinomító igazgatója mikrofonnal a ke­zében rutinos idegenvezető­ként önti ránk a temérdek is­meretet. Fiatal, az új szakem­ber-gárda tipikus képviselője. Energikus, hozzáértő, lelkes, te­le tűzzel és fantáziával. Az em­ber szinte maga előtt látja a teljes nagyságában és szépsé­gében kibontakozó olajfinomí­tót. Hamarosan 10 éve lesz, hogy itt a fennsíkon kivágták a ku­koricát. Azóta négy és fél mil- liárdot préseltek a föld alá és emeltek a magasba. 51 féle ter­méket állítanak elő és termé- uetesen valamennyire büszkék, legtöbbet azonban a kenőolaj- gyártó üzemről beszélnek. Ami­óta működik, megszabadultunk 30 ezer tonna drága kenőolaj importálásától, sőt — és ez a dicsekvés magyarázata — 40 ezer tonnát viszünk külföldre. A 11 üzemben évente 3 millió tonna kőolajat dolgoznak fel, amely zömmel a Barátság I. vezetéken árad ide, de mór Szegedről is érkezik közel egy millió tonna. Simon Pál azt mondja és higgyük el neki: „Ez a gyár 15 év múlva is korszerű termékeket bocsájt ki”. Itt is lesz második ütem. Ta­lán csak a leg beavatottá bbak tudják, hogy tulajdonképpen hol és mikor ér véget az épít­kezés egyik szakasza és mikor kezdődik a következő. A tervek viszont készen vannak, öt és fél milliárd forint a beruházási összeg. Mire ért elköltik, már összesen 9 millió tonna olajat dolgoznak fel évente, s a mai­akkal együtt 25 üzemet foglal majd magába. Az olajat a Ba­rátság II.-n szállítják, a szovjet határtól jó ütemben fektetik a csöveket, már Polgárnál tarta­nak, naponta közel ezer mé­tert haladnak. A mai tartály- kapacitás 350 ezer köbméter, többnyire 5—10 ezres egységek­ből áll. Ezt egymillió köbméte­resre fejlesztik, s építenek .50 ezer köbméter olajat befogadó tartályokat is. Egy valamit nem tudnak: va­jon ezzel befejeződik-e a fej­lesztés ...? A város A falu, amely a két óriás kö­zött terül el, s mintegy össze­fogja, nemrég nyerte a városi rangot. A két gyárbarv dolgozó 3 ezer ember lakóhelye ez. Az elmúlt években 800 új lakást építettek, központja sejteni en­gedi az új város képét, addig azonban még sok a tennivaló. Most kezdték el a vízmű kiépí­tését, a körzeti orvosi rendelők megszervezését. 1973-ra készül el a végleges városrendezés1 terv, a 75-ig felépítésre kerülő ezer lakást mór ennek alapján helyezik el. A fejlesztéshez az erőmű és a finomító is hozzá­járul, főként óvodára és böl­csődére adnak pénzt, mert a két gyárban nagyon sok a fia­tal. így a város együtt nő és te­rebélyesedik gyáraival. Az erőmű, a finomító és a vá­ros már jelen van a népgazda­ság mindennapjaiban — jelezve az itt élő és dolgozó emberek alkotó munkáját. Jövőjük mind­annyiunk számára fontos: ha­zánk és a Dunántúl korszerű energiabázisát teremtik meg itt a Duna mentén. B. j. MAGÁNOSOK, KÖZULETEK, FIGYELEM! E 400-as univerzál esztergapadra munkát vállal rövid határidővel a DOMBÓVÁRI UNIVERZÁL SZÖVETKEZET Dombóvár, Fő u. 22. (volt AKÖV-telep). - ügyintéző: Brocztá Imre. Aki tanít, tanulnia kell Vizsgáznak a gépjárművezető-oktatók A közúti közlekedés gyors­ütemű fejlődése megkívánta a gépjárművezető-képzés és vizs­gáztatás reformját is, hiszen az egyre növekvő autópark egyre több gépkocsivezetőt igényel. Ennek érdekében felemelték az óraszámot ’ és új tantárgyakat vezettek be az Autóközlekedési Tanintézet tanfolyamain. Régi igazság, hogy aki tanít, magá­nak is tanulnia kell, ezért ma­gasabb követelményeket tá­masztottak a gépjárművezető oktatókkal szemben is, A most dolgozó oktatók 1964—65-ben tettek utoljára ok­tatói vizsgát, de azóta annyi új ismerettel gazdagodott ez a terület is, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter rendelet­ben szabályozta a gépjármű- vézétő ' -^okttítók” ' átképzését. Azokban ' az intézményekben amelyekben hivatásszerűen fog­lalkoznak gépjárművezető kép­zéssel, már hat előadásból ólló előkészítő tanfolyamokat tartot­tak, ezen az előadássorozaton azonban nem vettek részt a magánoktatók. A miniszter szabályozta az oktatói vizsgára bocsátás fel­tételeit is. Követelmény lett a középiskolai érettségi, a 24. év betöltése, büntetlen előélet, a tantárgynak megfelelő szakké­pesítés, szakmai gyakorlat, va­lamint azoknak, akik gyakorlati vezetést kívánnak oktatni, öt év vezetői gyakorlattal kel! rendelkezniük. 1972. decembere után mór csak azok oktathat­nak, akiknek megvan az új ok­tatói vizsgája. A pécsi Autóközlekedési Tan­intézetnél szeptemberben indí­tanak oktatói vizsgára előké­szítő tanfolyamot, amely négy hónapig tart majd. A tanfo­lyam tantárgyai között szere­pel a pedagógia, neveléselmé­let, didaktika, lélektan is, s ezeknek a tárgyaknak az okta­tásához, a vizsgára való fel­készüléshez nagy segítséget ad a Pécsi Tanárképző Főiskola. Az oktatóknak Vizsgázniuk kell még közlekedési ismeretekből, gépjármű mozgásismeretből és vezetéstechnikából, a gépjár­művezetés oktatásának mód­szertanából, valamint egész­ségtanból is. adott az építkezéshez. A járási hivatalnak már nincsenek sa­ját pénzeszközei, ennélfogva sem Berkesdnek, sem más köz­ségnek nem tud semmilyen cí­men anyagi támogatást nyúj­tani. Viszont a megyétől sem lehet juttatásra számítani, mi­vel az 1970, évi pénzmaradvá­nyokat már elosztották. így a községnek saját eszközeiből kell előteremteni az építkezés foly­tatásához szükséges összeget. A következő kérdéssel kap­csolatban a Közúti Igazgatóság olyan tájékoztatást adott, hogy a szóvátett útszakasz teljes át- hengerlését tavaly elvégezték, idén felületi kezelést kapott az út, ami így nincs rosszabb ál­lapotban a megye útjainak többségénél, A harmadik kérdés szerint a községi villanyhálózat szűk ke­resztmetszete nem bírja az esti terhelést, A Megyei Tanács tervosztálya a DÉDÁSZ-tól kért intézkedést ez ügyben. Választói nevében kérte a ta­nácstag, hbgy a szilágyi autó- buszjárat útvonalát hosszabbít­sák meg Berkesdig. A Volán 12. Vállalattól kapott tájékozta­tás szerint két járat be is megy Bsrkesdre. Érdekes és tanulságos az ötö­dik kérdésre adott válasz. Gera Antalné interpellációja szerint Berkesden — az éptíkezni szán­dékozók véleménye szerint — nem jó helyen jelölték ki az új házhelyeket, ezért többen in­kább Pécsett vásárolnak drá­gábban telket, semmint a hely­belit vennék igénybe. A tanács­tag erre kért orvoslást. A válasz szerint 1967-ben készült el és lett jóváhagyva a község általános rendezési terve, ami szerint 46 házhelyet alakítottak ki a község belterü­letén mezőgazdasági művelésre alkalmatlan helyen. Utóbb ugyan kértek tervmódosítást, de ehhez a felsőbb szervek nem járulhattak hozzá, minthogy az igények teljesítésével a község egészségtelen elnyújtásához ad­tak volna segédkezet, ez pedig Berkesd további fejlődése szem­pontjából megengedhetetlen. A i apró műhelyben ülünk egymással szemben. A satupadra Ik könyököl, elgondolkodva piszkálja kezéről a ráragadt olajos' sárfoltokat. Amikoi először lapoztam át a húsz év előtti újságokat — „Nem hagy le Hóy elvtárs." „627 holdat aratott le kedd estig Maczkó Lajos elvtárs, kombájnos." „412 százalékra teljesítette tervét Maczkó Lajos kombájnvezető." „Sztahanovista kitüntetésben részesült Maczkó Latos püspökbólyi kombájnvezető." - magam elé. képzeltem alckját, hajdani filmhíradók hősét, három kormánykitüntetés tulajdonosát, Maczkó Lajost... Az apró műhely ablakából messzire látni. A Szársomlyó szikláiból nagyokat harapnak a gépek, száll a kőpor, s a lisztszerű függöny mögött, ott lent szalmaszinű tenger, közepén a beton­sziget, a BCM. — Nem is láttam én negyven­ötig gépet. A Cseperka Pali bé­relte akkor a sáripusztai urada­lom Hofferét, az ültetett ró, ta- nitgatott. A kisharsányi földhöz- juttatottak földjén dolgoztam. — Idevalósiak? Nemet int. — Harmincötben jöttünk el, kilenc éves voltam akkor. Na­gyon gazdagok voltunk, elhiheti, a kiskunhalasi futóhomok bő­kezű volt hozzánk. Apámnak én voltam a tizedik gyereke . .. Jobb táj, jobb megélhetés, apánk tehát keresett jobb tájat a megélhetésre. Itt kötöttünk ki Nagyharsányban. — Végzett valami traktorve­zető iskolát? — Ah, ha már egyszer fent voltam, mentem vele. Negyven­hétben Kémesen zötyögtem egy körmösön, maszeknál, aztán föl kellett... fölajánlotta a traktort a gépállomásnak. Akkor kerül­tem a sáripusztai gépállomásra. Amikor az elhurcolkodott, kö­vetkezett Harsánypuszta, Ida- major, ötvenkilenc végéig . .. Iskola? Hát kombájnvezetőit, azt végeztem, ötvenben, no­vember 27-én kellett volna meg­jelenni Hódmezővásárhelyen, de nem tudtam elmenni, előző nap volt az esküvőm. De másnap már ott voltam, három hónapig. — Vezetni megtanult. A mo­torhoz konyított valamit? — Ahogy Hazajöttem, menni kellett az EMAG-ba, szerelő­iskolára. 1951. június 10-én ér­tem haza, mindjárt ráültem a 013-as öreg verklire, persze ak­kor az volt az új... Abban az évben már első, rákövetkező évben sztovjet gép­re ült, országos második, tagja az Országos Béketanácsnak, a Népfrontnak, tanácskozásokra jár, kitüntetik: A Szocialista Munka Hőse, Népköztársaság Érdemérem, Munka Érdemrend bronzfokozat. .. „Kiváló dolgo­zó kitüntetésem van egy ma­rékkai ...“ Még bandákban jártak arat­ni, amikor a klottgatyás városi kisfiú a mezőn szedte a kévét, s kötözött. Tűzött a Nap, de jó volt meghúzni a csöcsöskorsó hűs vizét! Kevés volt a szó, több a mozdulat: elől vágták a belső parancs diktálta ritmusban, az asszonyok kötöztek, amott ke­resztet raktak, s távol a szeke­ret, A lovak türelmesen tallóztak a rögök közt, vitték a búzát a cséplőgéphez, a Schönléberék udvarába ... Finoman szállt a por, délután már törek-lisztes volt a hajunk, karunk. Fáradt, szótlan embereket csodáltam akkor, akik vállukon a kaszával, libasorban ballag­tak haza cserömajorból, én, a klottgatyás városi kisfiú, akinek még az üres korsó is nehéz volt... * — A kőbánya? Közel van, meg már letettek a traktorról, a gyomrom kezdett kikészülni. Gépműhelybe kerültem, aztán... hát idejöttem a bányához. — Tíz éve dolgozik a bányá­nál, mégis minden nyáron arat... Maga elé néz, aztán ki a mű­helyablakon, a szalmaszínű ten­gerre. — Nem tudok ellenállni — mondja csendesen — innen fentről látni, mikor kezdik. A téesz kikér és ... megyek. — Elengedik? — Idén nem mehettem. De ahogy megláttam ott lent a gé­peket, tudtam, hogy valamit ki kell találni... Szabadságot vett ki és ara­tott. Mint húsz éve, minden nyá­ron. Azt mondták róla: „ha rá­ül a gépre, az megelevenedik. Még most is ö a legjobb ...” Úgy hívják: az öreg, kopasz medve. Kérdezem visszamenne-e a földekre? Valahová nagyon messze elnézett, aztán csak annyit mondott: — A fiam is kombájnos . . . Kampis Péter Megérkeztek a francia szerelék Nagy az idegenforgalom ezekben a napokban az Egyhá- zasharaszti Jóbarát Tsz-ben. Megérkeztek a francia szere­lők, s jelezték érkezésüket a dánok is. A termelőszövetkezet­nek ugyanis egy egész sor kül­földi céggel van kapcsolata, hi­szen a most épülő 5400 hízó kibocsájtású sertéskombinátjá­hoz — talán csak a homok és a cement kivételével — kizáró­lag import anyagokat használ fel. Az épületek francia import könnyűpanelből készülnek, egy másik francia cég szállítja a fűtő- és szellőzőberendezést, A telepet kiszolgáló takarmány­keverő üzemet dón cég szál­lítja le, a terménytároló silóto­rony felhordószerkezete a spa­nyolországi Bilbaóból érkezik. Dániából vásárolják a nagy tel­jesítményű takarmányszárító üzemet is. S végül a sertéskom­binát belső technológiája olasz rendszerű, a világhírű Gi-Gi cég szabadalma. összesen hat ilyen „import" sertéskombinát épül az ország­ban, Bácsbokodön, Székkuta­son, Pápán, Felsőrajkon, Haj­dúszoboszlón és itt Egyházas- harasztiban, s mivel ezek terven felül létesülnek, nem vihetik el az amúgy is szűk hazai építő­ipari és építőanyag-kapacitást. A telepnek Harasztiban 1972 végére kell elkészülnie, kérdés, hogy ilyen sok cég közremű­ködésével nem csúsznak-e meg a határidők, pontosan szállíta­nak-e a partnerek, és o tsz meg tud-e birkózni a koordi­nálás nem könnyű feladatával? Egyáltalán milyen stádiumban van most az építkezés? A vá­laszt a helyszínen kaptuk meg Horváth László tsz-elnöktől. — Ügy érzem kedvező meg­állapodást kötöttünk. A dán szárítóhoz még épület sem kell, mert teljesen burkolt, teljesít­ménye 20 tonna óránként (a magyar szárítóké 5 tonna), két éves garanciával kapjuk, és a gyár kötelezi magát, hogy 10 éven át biztosítja részünkre az eredeti gyári alkatrész után­pótlást. A keverőüzem 50 má­zsa granulátumot állít elő órán­ként, teljesen automata, egy ember kezeli. Ehhez épület is kell, de a dán partner azzal együtt szállítja le még az idén, A külföldi szállítók igen ponto­sok, sőt mondhatom, hogy mi vagyunk kissé lekésve mögöt­tük, hisz amikor beállítottak a francia szerelők, kénytelenek voltunk máshova küldeni őket, mivel mi csak augusztus ele­jére ütemeztük a panelszere­lést. A két francia szerelő most Cegléden tartózkodik, ott ta­nítják be a magyar szerelőket. Az egyházasharaszti tsz két sze­relőjét küldte el a tanfolyamra. A munka beindulásakor azon­ban visszajönnek Harasztiba, ez idő alatt hat sertéskombiná­tot szerelnek össze a fent mór említett helyeken. S mit tett eddig a tsz? Meg­építették a szociális épületeket, elkészült az üzemanyagtároló, a kút, a víztorony, most épü! az egyik lucernaliszt szárító üzem. S az idén felállítják a dán takarmánykeverőt. Jövő év­re marad a másik szárító üzem­behelyezése, a belső techno­lógia, a szennyvíz elvezetés, és az úthálózat kiépítése. Az 54 millió forintos bekerülési ösz- szegből az idén 32 milliót hasz­nálnak fel, tehát a nagyobb hányadát. Jövő év májusában telepítik be a tenyésztőrészt, a kocaszállást, fiaztatókat, hogy az 1973. januári indulásra ké­szen legyen a hízóalapanyag. A fajta az angol nagy fehér hús­sertés lesz, amiből 600 koca­süldőt vásárol a Szarvasi Állami Gazdaságtól a szövetkezet. — Rné — KESZTYÜSZABÁSZ MUNKAKÖRRE átképzésként térti munkaerőket felveszünk 16—35 éves korhatárig. Átképzési idő: 6 hónap, 1500 forintos havi bérrel. 6 hónap után teljesítménybér. Jelentkezés: Kesztyűgyár, Siklós, Vassné. ÖREQ MEDVE, A KOMBÁJNOS

Next

/
Thumbnails
Contents