Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-21 / 170. szám
WI.JfflteM.-íl DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Baranyai művésztelepekNemrégib en zajlott I« Sikló- •oa a lassan hagyományossá váló nemzetközi szobrász szim- poziorv, s hétfőn megnyílt a siklósi kerámia szimpozion is. Mindkét művésztelepünk — a .villányi" néven ismert. Gyi- móthy-villabeli szobrász, valamint a siklósi kerámia alkotóház — meglehetős sok vitát váltott már ki eddig is, és bizonyára vált ki a jövőben is. Fejlődésük nem nyílegyenes vonalban haladt, de nem is haladhatott volna úgy, hiszen olyan kezdeményezések nyomán született meg a .siklósi példa” (ahogyan az országos sajtó egy Ideje emlegető, amelyeknek nem voltak hazai előzményeik, következésképp nem is támaszkodhattak sem példákra, sem határozott, kimunkált alapelvekre. Támaszkodhattak viszont példát teremtő vezetőkre, a közigazgatás olyan munkásaira, akik komolyan vették feladatukat: gazdának lenni egy területen, legyen az egy község, vagy egy megye akár - és talán egyelőre még szokatlan módon, de a „gazda” feladatkörébe tartozónak tekintették az élő, ható művészetek ügyét is. Támaszkodhattak ezenfelül a művésztelepek magukra a művészekre, mégpedig abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy az igazi művész egyet akar, de art nagyon: dolgozni. A fejlődés gonddal jár Lényegükre lecsontozva a tényeket, azért bocsájtottuk mindezt előre, hogy tisztázzuk a dolgok alapvető összetevőit. Egyes nézetekből és vélekedésekből ugyanis az sugárzik elő, hogy a siklósi művésztelepekkel valami baj van, valami szervi betegség. A múltkoriban is azt írta egyik központi napilapunk egyébként jó szándékú — bár kevésbé jó informáltságú — cikke, hogy ideje lenne országosan is szót ejteni a szimpo- zionok kérdéséről (mivel Siklóst már néhány más hazai szimpozion is követi), s hogy a Képzőművészek Szövetségével és a minisztériummal közösen ideje lenne megfogalmazni a művésztelep működési rendjét, jogait. Nos, bizonyára nélkülözhetetlen az említett két szervvel való jó kapcsolat és célszerű együttműködés, mint ahogy ez eddig sem hiányzott. Más kérdés azonban a működési rend és a jogok leszögezésének kérdése. Tudnivaló, hogy működési szabályzata az első pillanattól kezdve van mindkét művésztelepnek. Tudnivaló továbbá, hogy - mint az előbb említettük — az elmúlt öt év (ebből négy volt valódi munkaév) számos problémát hozott felszínre, számos új gondot vetett fel, s ezek közepette változott az eredeti elképzelés, a működés megannyi feltétele, szervezeti kerete is. A fejlődéssel járó konfliktusok voltak ezek, s bizonyítható, hogy több fontos kérdés máris megoldott, vagy most van a megoldás útján. A kezdetben „rendezvénynek” számító művésztelepek ma már az intézményesedés útján haladnak, költségvetésük van, újabban függetlenített ügyintézőjük, már gépkocsijuk is (ha egyéb okok miatt még mindig nem áll is rendelkezésre), a kerámia szimpozion előkészítését szakmabeli (keramikus) végezte el megbízatás alapján, a villányi házban megoldották a helyben főzést, s számos új eszközt, szerszámot, berendezési tárgyat kaptak a telepek. Közös tennivalók Mindebből talán kitűnik, hogy a telepek szervezeti körvonalai o kibontakozásnak éppen abban a stádiumában vannak, amikor napirendre lehet és kell tűzni egy újabb ügyrend kialakítását. A megyei tanács a többi szervekkel egyetértésben ősz- *zel készül ezt megtenni, felhasználva az idei nyár értékes tapasztalatait is. Az alapelvek nem változnak: a mecénás és a művészek kapcsolata alapjaiban fennmarad, a követelmények és a jogok lényegében ugyancsak nem szorulnak változtatásra. Változtatásra szorul egynémely apró, de hatásában kellemetlen vagy azzá válható ügyintézés, jogkör pontos tisztázása, a feladatok rendezése. A mecénás szervek közti együttműködés, feladatmegoszlás márcsak a tanácsi átszervezések következményeinek szempontjából is tisztázásra szorul. Mindez azonban — ismételjük — alapjaiban nem jelent változtatást, mindössze finomítást és rendezést. És semmi esetre sem jelenti azt, hogy felvetődhetne az a kérdés, hogy ki a szimpozionok gazdája. A baranyai szimpozionok gazdája a Baranya megyei Tanács és Siklós község tanácsa — és maguk a művészek. A művészek önmagukból választották a szimpozionok vezetőségét. A vezetőség feladata, hogy javaslatokat tegyen a fenntartó szerveknek, hiszen a döntés joga azé, akinek módjában áll — vagy nem áll módjában — teljesíteni a jogos igényeket. Az eddigi együttes beszélgetések, vezetőségi ülések eredményes vitái és nem egyszer forró hangulatú „összecsapásai” bizonyítják, hogy megfelelő ez a forma. Más kérdés, hogy bármilyen szépek is a célok, a realitások olykor megszabják a határokat. Több jogos kritika hangzott el eddig is, az idén is az ellátás, a munkafeltételek miatt. Egy részüket megoldották, más részüket még nem. Nem oldották még meg például a villányi kőbánya ügyét, hogy ott, az alakuló szabadtéri szoborpark mellett ne történjenek robbantások. Ugyanitt elkelne néhány szerszám, ami megkönnyítené, meggyorsítaná a szobrászok munkáját. A döntő azonban: szaporodnak a jó alkotások, s ezek jelentik a bizonyítékot a művésztelepek jövőjét illetően. A mecénásoknak is sok tennivalójuk van még, de a művészekre is vár egy tisztább, világosabb cél, egy határozottabb koncepció kialakítása. Külső kapcsolatok Világszerte vannak szimpozionok, s bár működésük, feltételeik, sőt, a szimpozionokról alkotott felfogás is különböző, néhány dolog adott: a mecénások valamilyen (több-kevés- bé adott) téma vagy anyag meghatározásával felkérik a művészeket a munkára, ők viszont elképzeléseiket, teljes alkotókészségüket adják a munkalehetőség és a megbízás fejében, ingyen vagy eszmei díjért. Az ösztönző ajánlat a lényeg ebben a folyamatban és a teljes művészi szabadság, ami rendszerint izgalmas kísérleti műhelyekké, a korszerű művészetek erjesztőivé avatja a művésztelepeket. Mexikó, Csehszlovákia, Jugoszlávia - az idei szobrász szimpozionon több jó példa is szóba került. Siklós, adottságait és jelenlegi feltételeit tekintve nemzetközileg is jó közepes helyet foglalhatna el egy nemlétező ranglistán. Ahol azonban még sokat várnak a szakemberek mindkét siklósi művészteleptöl, az a profil, a művészi húzóerő, az egyéni teljesítményekből fakadó közös szellem megtalálása. A tisztulási folyamatra jellemző, hogy a monumentális kőszobrászat kivívta magának a „profilalkotás” jogát a szobrász művésztelepen. A művészi színvonal és a fokozódó igények (s az ezekből adódó jobb feltételek) kölcsönösen hatnak egymásra — s ilymódon Siklós perspektívája szinte végtelen. Ha azonban már a nemzetközi elismerésnél tartunk, meg kell említeni, hogy a szimpozionoknak nincsen nemzetközi szervezetük. Tavaly Siklóson is járt egy szakember, aki — másokkal együtt - egy ilyen, az UNESCO keretében elképzelt nemzetközi szervezet kidolgozásán dolgozik. Mind a mai napig nincs meg ez a szervezet, de az igények iránta egyre fokozódnak. Siklós ettől függetlenül elnyerte a következő nyárra az UNESCO erkölcsi és — részben — anyagi támogatását, s így a jövő évi kerámia szimpozion UNESCO védnökség alatt fut majd. Azok a nemzetközi kapcsolatok, amelyek az idén szimpozion-vezetők és művészek révén Siklóson tovább erősödtek, önmagukért beszélnek, s ugyancsak a perspektívák mellett szólnak. Nincs „szervi baj“ Mindent egybevetve: Siklóson a helyi hozzáállás, a megye áldozatkészsége, a művészek alkotó és munkakedve, valamint egy tapintható-erősödő igény hívta létre a művésztelepeket. Fejlődésükhöz az érintetteknek tovább kell közeledniük egymáshoz, s mindenkinek a maga területén kell még többet nyújtania. S szükség van természetesen országos szervek elvi támogatására, s végső soron szükség van a nemzetközi vérkeringésbe való erőteljesebb bekapcsolódásra is. összegészében azonban' a siklósi művésztelepekkel nincsen semmi „szervi baj”. Annál is inkább fel kellene eleveníteni a mecseknádasdi alkotótelep kérdését, amely a szép tervek ellenére két okból nem jöhetett létre: o mecenatúrát elvállaló pécsi járási tanács nem hozta rendbe az épületet, s a Művészeti Alap nem adta meg a várt segítséget a legszükségesebb berendezésekre. Másoknak kell átvenniük, magukra vállalniuk az ügyet, ami megérné a fáradságot. Egy tervezett murális művésztelep teljessé és vonzóvá tenné a baranyai művésztelepek bontakozó körét. Hallama Erzsébet Az életképtelen falvakról Nemzetközi földrajzi szimpozion Pécsett Fennállásának 100. évfordulóját ünnepli a Magyar Földrajzi Társaság. Ebből az alkalomból az Európai Földrajzi Unió Budapesten renderi meg európa' területi konferenciáját augusztus 9—14. között. A konferencia előtt és utána szimpozionakra kerül sor az ország más városaiban, így Pécsett is. Augusztus 17—19 között Pécsett a falusi települések földrajzi problémáit és az életképtelen falvak kérdését tárgyal- j jók meg a szakemberek a baranyai körzetesítési eredmények alapján.' A szimpoziont a Magyar Földrajzi Társaság Dél- Dunántúli Osztálya rendezi a Dunántúli Tudományos Intézel földrajzi osztályának, valamint a Fécsi Tanárképző Főiskola földrajz tanszékének közreműködésével. Eddig 30 országból 167 szakember jelentette be érkezését, köztük számos tengerentúli födrajztudós is. A tervek szerint 20 előadás hangzik el, de helyszíni bejárások is szerepelnek a programban. Jegyzetek a nevelésről Nevelés, oktatás, képzés Nem szeretnék egymástól független vizsgálni a címben foglalt pedagógiai fogalmakat, mert elméletileg szorosan egybefonódtak. Ha mégis önálló tényezőként kezelnénk, oldjon fel ezalól a mindennapi élet iskolai gyakorlata. A cím egyúttal fontossági sorrendet is tükröz, melyből kiderül, hogy a nevelés minden társadalomban elsődleges szerepet tölt be. így a társadalom által meghatározott tudatos, tervszerű, szervezett tevékenység, amelynek alá van rendelve az oktatás és a képzés is. Amikor nevelésre gondolunk, nem egyszerűen a nevelés mindenkori szerepe jut eszünkbe, hanem éppen a megnövekedett szerepe, a célja s feladata. A nevelés — amelyben benne van az oktatás és képzés is — az egész ember kialakulásának segítését jelenti. Feladatát a társadalom igénye határozza meg, s arra törekszik, hogy a felnövekvő nemzedék nem pusztán tárgya legyen ebben a tevékenységben, hanem saját maga is részt vegyen benne, alanya is legyen önnön formálásának. Az iskola, a család pedagógiai felelősségében osztozik a társadalom is. Ügy tűnik, mintha ez az A megye legjobb együttese A -láágocsi irodalmi színpad sífllj^tok, szép szavak, 1971. Az országos zsűri szakvéleményéből: „Előadásuk legfőbb erénye az eleven, ironikus humor, lói érzik a modern pódiumjáték jelzett stílusát, ebben országos színvonalon állnak. Beszédtechnikában még sok a javítani való, de a produkció értékei alapján országos találkozóra is meghívjuk őket..." Az előadás: Peter Weiss Mockinpot úr ... című groteszkironikus komédiája. (A kispol- gáriság ellen, a kispolgár különböző típusainak szatirikus ábrázolásával íródott.) Az együttes pedig a mágocsi művelődési ház irodalmi színpada. Tíz-tizenkét mai fiatal. Talán kettő kivételével mindannyian kétkezi dolgozók, Csutora Ferenc autószerelő Komlón, Kincses János KISZ-titkár, Németh Júlia adminisztrátor: s az egyetlen alapító tag, Neuberger Margit gyógyszertári asszisztens. Négyöt éve találkoztak össze a pódiumon, a művelődési házban. Vezetőjük, Bagossy László, az intézmény igazgatója, sovány, szőke fiatalember. Halk szavú, de minden gondolatában szenvedély izzik: — Annak van értelme, ami felkavarja, felizgatja az embereket, ami közüggyé válhat. . Ezért esett a választás legutóbb Peter Weiss darabjára. Olyan embereket ábrázol benne — a szatíra nagyítóján keresztül —. akiket jól ismerünk: a környezetünkben, a Faluban, a környéken. Ezeket a vonásokat meg kell rajzolni. Harsogva, hangsúlyozva, hogy ráismerjünk, hogy mások legyünk .,, Különös örömöt és megbecsülést éreztem irántuk ezért már előadásukon is, amelynek felfogása, mondanivalója erre az előbbi gondolatra utal. Pedig ott még nem tudtam, kik és milyen messziről indultak néhány éve, ezek a fiatalok. Új utakon, szakítva a falus1 színjátszó hagyományokkal és vállalva a régi, „hagyományos” ízlés értetlenségét, támadásait, közönyét is. Ez az út mégis fölfelé ívelt. A fiatal igazgató így emlékezett rá. — Bécsy Tamás irodalmi színpadában, Pécsett értek az első hatások. Tőle kaptam a legtöbb segítséget. Sokat köszönhetek neki, abban, hogy sikerült idáig eljutni. 1966 óta vagyok népművelő Mágocson. Akkor alapítottuk meg az irodalmi színpadot: ipari tanuló fiatalokkal. Albumot nézegetünk, az első szereplések emlékeivel. Képek Petőfi A helység kalapácsa pódiumszínpadi előadásáról, Mezei András Rózsák a temetőből című oratóriumjótékáról, majd a felszabadulási műsorról, Babits dramatizált Jónás könyvéről. Ez is alapos vitákat váltott ki, hiszen ez is eltért a megszokott, jól bevált formáktól. Bagossy László megjegyezte: — Szívesen vitatkozom bárkivel, szeretek vitatkozni. Kivéve, amikor valaki nem tekint a partnerének. Mert ilyen is előfordult már itt. Persze találkozunk a megbecsülés jeleivel is ... Farkas Adóm helyi tanácselnök meleghangú levelét mutatja örömmel. Akkor kapták, amikor Baranyából ők jutottak tovább a „Szóljatok szép szavak” területi döntőjére. Beszélgetésünk újra visszakanyarodik ehhez a valóban kimagasló sikerhez. A megye legjobb együttese cím: rádiószereplés, kaposvári különdíj, országos elismerés fűződik hozzá. Csaknem egy évig készültek rá, nem egyszer éjfélekbe nyúló próbákkal. Rendkívüli akaraterővel, tanulni és tudni akarással, zokszó nélkül. A csoport egyik másik lánytagja olykor sírva fakadt a kimerültség, a megfeszített munka miatt. Ám a siker nem maradt el... A maguk erejéből küzdötték ki. Véletlenül tudom: a maguk — és a művelődési ház — anyagi erejéből is. Ma sincs fenntartó illetve patronáló üzemük, vállalatuk, ahogyan másutt, sok műkedvelő csoport működését gazdasági üzemek támogatják. Szerepléskor a tsz vagy a gépállomás esetenként járművel segíti őket. A fenntartáshoz, a működéshez szükséges összeget azonban a művelődési ház költségvetéséből kell - némi akrobatamutatványokkal - „kisulykolni". Pedig négy-öt év alatt bizonyítottak. Országos megbecsülést, elismerést szereztek, a községnek. Néhány éve megszűnt a má gocsi ÁFÉSZ Kodály-kórusa. Vajon az arra szánt összeg egy részével nem lehetne támogatni ezt a tehetséges, 10—12 tagú együttest? Ezúton, vagy más forrásból; mindenképpen megérdemelnék. W. E, osztozkodási folyamat egy kicsit lelassult volna. Társadalmunk magasabb szintű berendezkedése és ideológiája ellenére a közömbösséget még nem tudtuk száműzni. Valóságosan az emberek tudatában még az él, hogy az iskola — ha a nevelése eredményes — úgy is elvezeti a tanulókat céljukhoz, s ha nem, akkor szárnyuk- szegetten vagy csalódottan törődnek bele abba, ami elé a felnőttek társadalma őket állítja. A nevelési tevékenységen belül napjainkban forradalmaso- dik az oktatás is. Ezzel kapcsolatban helyes az a törekvés, hogy az ifjúság minél több tudásanyaghoz jusson, gondolkodása minél magasabb szintet érjen el, minél több olyan módszert ismerjen meg, amellyel tudását fejlesztheti. Ez így helyes is, hiszen a gondolkodás, a megismerés terén végbement fejlődés az egész személyiségre hatást gyakorol. Az oktatási anyag, a tudásmennyiség megnőtt, .erőink egy részét ez köti le, s a nevelésre Fordított energia valóságban ellankad. Napjainkban nem a nevelés kíséri haza a tanulót az iskolából, hanem a megtömött, megduzzadt táska és az oktatás. A szülői házban nem a nevelés köti le a gyereket, hanem az oktatásba beleszőtt túlterhelés. E tény az iskolát, a szülői házat, a társadalmat is nehéz feladatok megoldása elé állítja. Bármennyire, bármilyen módon is nevel a társadalom o maga megbízottjain keresztül, ami szép és felemelő érzést jelent. A tanítás, a tanulás mégis nehéz. Az, hogy a nevelés során hová kell eljutni a felnövekvő nemzedéknek: a cél világos. Az oktatási anyaggal kapcsolatos szelektálás viszont még várat magára ... Az oktatáson kívül a képzés is a szocialista nevelés jellemző törekvése, amivel — megvalósítva az oktatás és a termelőmunka szorosabb kapcsolatát — jelentős mértékben hozzájárul a személyiség fejlesztéséhez. A képzés, az általános képzés, az életre neveléssel, a munkára neveléssel, a korszerű általános műveltséggel függ össze. Ezért a nevelési tevékenységen belül az iskolák nagy olvasztó tégelyeiben az oktatással és képzési tényezőkkel együtt alakítjuk, formáljuk az ifjúság arculatát, eddig is ezt tettük, a társadalom és a szakemberek is ezt tették, és ez mindenképpen több, mint egy mesterség űzése ... Pály Gábor tanár Mohácson járlak a nyári egyetem vendégei Kedden Mohácson jártak a „Népek barátsága" nyári egyetem vendégei. A közelgő függetlenségi évforduló jegyében a lengyel vendégek a gimnázium előtti parkban megkoszorúzták a csata lengyel résztvevőinek állított emlékművet. Ezt követte a Kanizsai Dorottya Múzeum megtekintése. A vendégek a híres mohácsi népszokásokkal és népművészettel is ismerkedtek. Ellátogattak a fazekasokhoz, megtekintették a Busójárás c. filmet, s a Kóló téren megnézték a busó-szobrot. Ma Mecseknádasdra, Pécs- váradra és Zengővárkonyba látogatnak el a résztvevők. Me- cseknádasdon találkoznak a nemzetiségi művészegyütesseL Az érdeklődők részére óbányai kirándulást is szerveztek a vendéglátók.
