Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

A tettyei szikláknál Az autóbuszon elcsattan egy pofon és a következő pillanat­ban sok utas az ajtó felé tó­dul, mások igyekeznek lefogn* a verekedőket. Beszél róia az egész környék. Egy italboltban kitör a verekedés, — rémül! vendégek szaladnak az utcára. Néhány fiatal összejön a park­ban, aztán unalmukat űzni „be­szólnak" a lányoknak. Valaki figyelmezteti őket— megtámad­ják. Még sorolhatók a példák. Az országos statisztika mutat­ja: 1970-ben 1969-hez képest 25,3 százalékkal nőtt a garáz­daságért felelősségre vontak száma. — Hogyan alakul er a bűntett- kategória Pécsett és a pécsi já­rásban? — kérdeztük dr, Tamás- fy Józsefet, a Pécsi Járásbíró­ság elnökét. — Nincs okunk arra, hogy vészharangot kongassunk, azon­ban bizonyos növekedés ná­lunk is tapasztalható, ha ez a bűntett-kategória Pécsett és a Tóparti alkony Fürge Nyíl megérinti a ko­rom, s olyan rosszallóan néz, amilyen rosszallóan csak nézni lehet. ,,Ejnye, Vén Bagoly! Be­lerúgsz a gallyakba, válladdal nekimész a bokrok fölé nyúló kőrisfa ágainak, s még cigaret­tázol is ..Szégyenkezve el­nyomom a csikket, s comb­jaimban megfeszülnek az iz­mok. Igen, ez itt most hadiös­vény, ezek az alagútként fölénk boruló bokrok, s ezek a végte­len nádasok most az életünket védik. Előrehajolva, minden zajra, rezdülésre figyelve hala­dunk a Nagy Bíbor Tó felé, melynek mindketten érezzük már az illatát, s mely mintha maga is türelmetlenül várná már, hogy elérjük, hisz szinte percenként küldi vissza értünk hivogatón kiáltozó sirályait. A bíbor víz fehér madarai hajtű­kanyarokat írnak felettünk az égre. Elöl Fürge Nyíl, mögötte én, pattanni készülő izmokkal, összeszorult mellel. Egy gally reccsen, s aztán suhogni kezd a nád. Valaki fut bent! Fürge Nyíl a kése után kap, marokra fogja, s remegő orrcimpákkal figyel. „Az irokézek...!” Bó­lintok, hogy értem, s figyelek én is. A nád már elhalkult, valahol a víz szélén azonban valóban lehet valami, mert egy récepár berregve felemelkedik. Hallgatunk néhány másodper­cig, aztán a kés visszakerül a tokba. Egymásra nézünk, el­szántan, s elégedetten, s aztán Fürge Nyíl int a szemével: na, gyerünk tovább. Az este még messze van, de a délutánnak tulajdonképpen vége. A nap a Nagy Bíbor Tó nyugati partja felett áll — izzó vörös korong. A vízparti bok­rok alatt állunk, már csak egy lépés, s hallani fogjuk az apró hullámok csobogását. Fürge Nyíl kikémlel, beleszagol a le­vegőbe, s aztán vad csatakiál­tással kirohan a védelmet adó bokrok alól. Géppisztoly van a kezében, dühös sorozatokat ad le, s közben vadul rám kiált: a póncélöklöt I Tüzélj! .. . ■ Célozni sincs időm, vaktából adom le az első lövést, s aztán futok én is, de Fürge Nyíl is­mét rámkiált: Hasra, kapitány! Fedezékbe...! Hasra, kapi­tány . . .? Értetlenül állok, a páncélököl füstölgő vetőcsövét kedvetlenül dobom o földre. MAGÁNOSOK, KOZULETEK, FIGYELEM! E 400-as univerzál esztergapadra munkát vállal rövid határidővel a DOMBÓVÁRI UNIVERZÁL SZÖVETKEZET Dombóvár, Fő u. 22. (volt AKÖV-telep). ügyintéző: Broczki Imre. Fürge Nyíl még mindig harcol, berreg kezében a fegyver, de ehhez nekem nem sok közöm van. Amikor végre visszatér iz­zadton, szurtosan, persze meg­vetően néz, s legalább két mé­terre ül le mellém. — Ez gyávaság volt, kapi­tány ... Nagyon nagy gyáva­ság . .. — No, de Fürge Nyíl ... — mondom én, ő azonban belém fojtja a' szót. — Ezredes, s nem Fürge Nyíl ...! Most már végképp nem ér­tem. Egy faággal köröket raj­zolok a homokos földre. Jó­kedvű sirályok szállnak felet­tünk, egy vízicsirke bukfencet hány a tiszteletünkre. Nem, itt nem lehet haragudni. — Mifélék voltak . . .? Az Ezredes felém fordul, sze­me meleg. — Egy tengeralattjáró... — És...? — Gyere, nézd meg . .. Kézenfogva indulunk a vesz­szővel, náddal, doronggal ki­épített aprócska kikötő felé. Egy vasszörny himbálódzik a vízen. Kormánykerék, egy má­sik kerék, fűkasza-szerű fogak. — Na .. .? - kérdezi az Ez­redes diadalittasan. - Milyen? — A legújabb típus — mon­dom. - Jól megadtad neki. A vasszörny félig telt már vízzel, tulajdonképpen olyan, mint egy felfúvódott döglött hal. Békák úszkálnak a pös- hadt a tó-széli vízben — rezig­nált hajótöröttek. A víztükör sárgás-vörösben játszik, ez már az alkony. A nyílt víz felett ha­lász-sas köröz, s aztán átsuhan a fakuló égen egy elszánt vad- galamb-csapat. Az Ezredes el­csendesedve ül. A táj szépsége és csendje szép lassan eler­nyeszti az izmainkat, s beleivó­dik a vérünkbe. Meleg, bizser- gető s mindennél pihentetőbb ez a vízparti este. A láthatárt északról komor nyárfasor zárja le, keleten, s nyugaton egy-egy kisebb tó. Délen végtelen ki­terjedésű zöld és sárga táblák. Az Ezredes szitakötőt lát, uj- jával int, hogy psszt. Ezüst szárnyú helikopter aranyló rét felett. Halk zümmögés, s aztán j csend. Szarkacsalád jön — persze veszekedve. Elöl az „ember”, mögötte élete párja. Csörögve, I szitkozódva, vissza-vissza nézve ; szállnak a mozdulatlan víz fe- i lett. A madárvilág jókedvű lesz i — hát hazajött ez a két vén [ bolond? — A hajnal olyan itt, j mint a repülőtámaszpontokon. ! Egymásután emelkednek ma- | gasba a rajok, s ki tudja, este j melyiket látják viszont? — A hajnal egyszerre szomorú, s I egyszerre vidám; a zaj, az énekszó, o viháncolás könnyen lehet, hogy csak felszín, a szo­rongást, a félelmet akarja lep­lezni, feloldani. De most este van, s úgy látszik, mindenki visszatért. A nyugalom, a meg­könnyebbülés szinte kézzel fog­ható. A víztükör közepén álló oszlopon törpegém elmélkedik, a parti nád előtt kacsa-család. Dolmányos varjúk jönnek, de most ők se jelentenek veszélyt. Néhány perc múlva este lesz, s estére mindenki békét akar. Az Ezredes megfogja a ke­zem. A nádvágóhajó — kilőtt ten­geralattjárónk •—, szép lassan úszni kezd a tó közepe felé — úgy látszik, megjött a szél is. Most már tompábbak a színek, távolibbak a fák. A falu azon­ban mintha közelebb lenne: a kukoricatáblák, visszafogott tü­zű tarlók, s hűsülő vizek felett hanangszó bukdácsol felénk. Az Ezredes buzogányt szed, aztán török cseresnyét. Egy pillanat alatt a fa tetején vart, aztán újra lent. Kincsekkel megrakva ballagunk az út felé, ahonnan most már autók tompa fénye viliódzik felénk. A falu kocsi­val öt percnyire van, a város fél óra. A nádi és tavi világ azonban mindezzel mit sem tö­rődik: sajátos törvényei szerint él. Mindennek helye van, s mindennek oka. S itt, a nádak, fák, bokrok és gazok különös világában mindenki tiszteli egy­mást. Tökéletes a munkameg­osztás, s tökéletes a szövetségi rendszer is. Suhanó árny tűnik fel az ágak között: bagoly! Egy feketerigó sikolt először, aztán rázendít a többi madár is. Újra zeng a bokros; a sok ijedt kismadár fenyegetően za­jos. A bagoly leír egy kört, az­tán egy nagyobbat, s harmad­szorra már nem tér vissza . . . Újro csend van, béke. A tó apró fodrai fekete vízimadara­kat sodornak. Még nem alszik a nádas, még élnek a bokrok, de ez már nem az igazi. Egy félórát ha ilyen a természet; ez a félóra küszöb az éjszakába. Még minden ébren van, de már semmi se olyan, mint nap­pal, s olyan se mint éjszaka. Az éjszakának külön törvényei, hősei és áldozatai vannak — de hát ki gondol most erre: az éjszaka még messze van . . . Békés Sándor járásban nem is éri el az or­szágos százalékot — kezdte vá­laszát az elnök. — Tény az, hogy a garázda magatartás, a garázdaság sok ember nyugal­mát zavarja, egy-egy ilyen jel­legű bűntett nagymértékben ve­szélyezteti a közrendet, közbiz­tonságot. Éppen ezért kell min­den lehető eszközzel visszaszo­rításáért, megelőzéséért küzde­ni. — Általános tapasztalat az, hogy a garázda magatartásnak „előzménye” is van, . gondolok Itt ai ittasságra. A biróság elé kerülő bűnügyek hány százalé­kánál állapítható meg a garáz­daság előtti kocsmázás? — Statisztikánkból világosan kiderül, hogy a garázdaságért felelősségre vontak mintegy £0 százaléka a bűntett elkövetése előtt alaposon a pohár fene­kére nézett. Az italtól aztán „erőre kapnak" és közösségelle­nes magatartásukkal, tevékeny­ségükkel megbotránkozást, ria­dalmat keltenek. Az elkövetők általában a 17—25 évesek. Ah­hoz, hogy a garázda magatar­tás milyen veszélyes jellegű, hadd említsem meg; a súlyo­sabb, erőszakos cselekmények jelentős részét i^ garázda jel­leggel követik el. Például az utcán megtámadnak valakit, elveszik a pénzét, — ez is ga­rázda jellegű magatartással azonos. Sőt emberölés is elkö­vethető garázda jelleggel. — „Nyilvános helyen botrányt okozott" — olvasni, hallcni szá­mos esetben. Mit tekintünk nyil­vános helynek? — Nyilvános helynek tekint­jük azokat a helyiségeket, te­rületeket, ahova azonos felté­telek mellett bárki bemehet, bárkinek a rendelkezésére áll. Például utcák, mozik, vendég­látó egységek, de nyilvános helynek tekinthető például egy nagy bérház udvara is. Nem vitás, hogy az említett helyeken elkövetett garázdaság a lakos­, ság szeme láttára valósul meg, tehát megbotránkozást vált ki. De például garázdaságnak mi­nősül az is, ha valaki, vagy va­lakik éjjel — bár nem látja őket senki — felforgatják a park padjait, vagy feldöntögetik a KUKA szeméttárolókat. Igaz, hogy nem látták őket, de nyil­vános helyen követték el cse­lekményüket. A garázda elemek többnyire azért követik el tettü­ket, mert akarják a botrányt és örülnek neki. — Vannak-e személyi jellemzői oz említett bűncselekményeknek? — Igen. Általában férfiak követik el, — nő legtöbbször csak mint tettestárs, illetve a bűncselekményekhez segítséget nyújtó kerül feielősségrevonás- ra. Például a férj verekedik, kö­tekedik, botrányt okoz, a fele­ség fjedig a verekedést kezde­ményező férje segítségére siet. A személyi jellemzők közül ki­emelném azokat, akik mint visz- szaesők követik el bűncselek­ményüket. Sajnos számos van belőlük. Például Rolléder László pécsi lakost 1966-ban súlyos testi sértésért elítélték 1 évi szabadságvesztésre. A múlt év­ben többször is büntették 20— 30 napi elzárással garázda jel­legű magatartása miatt. Leg­utóbb az Olimpiában vereke­dett, majd amikor a sértettet a pincér fel aka'rta a földről emel­ni, a pincérnek is nekiugrott, megütötte. Ritter Károly is „fe­negyerek”-, ahogy a köznyelv mondja. Büntetve volt már erő­szakos nemi közösülésért. Leg­utóbb Pécsett a Lokomotív ét teremben hajtott fel 3—4 korsó sört és száiongatta a nőket. Figyelmeztették, de ő rájuk sem hederített, sőt még a rendőme is rátámadt. Nem vitás, hogy garázda jellegű közbotrányt okozott, sőt hivatalos személy elleni erőszakot is elkövetett. Súlyos megbotránkozást és ria­dalmat keltett magatartásával. — Többfelől lehet hallani, hogy az eddigieknél is erélyesebb esz­közökhöz kell nyúlni a garázdák megfékezése érdekében. Vannak, akik követelik, „példát kell sta­tuálni". Hogyan alkalmazza a bí­róság a garázdák ellen a tör­vény szigorát? — Az elmúlt évben kilencven­négy személyt állítottak a megye bíróságai elé garázdaság bűn­tettéért. Az ítélkezés: 1 év alatti végrehajtható szabadság- vesztést kapott 51, egy év fe­lettit 21, felfüggesztett szabad­ságvesztésre 13-at ítéltek, a töb­bit javító-nevelő munkára, illet­ve többezer forint pénzbírságra. Az 1970 évi ítélkezésünk össze­hasonlítva a korábbi évek Ítél­kezéséhez — szigorúbb. — Ennek ellenére is: „Enyhén bánnak velük ...” — mondják többen. — Kétségtelen, hogy élünk a törvény szigorával és ez meg­felel jogpolitikai irányelveink­nek. A szigorítást a végtelensé­gig nem lehet fokozni — a ki­szabható szabadságvesztésnek felső határa van. De vélemé­nyem szerint egyedül csak a büntetés szigorításával nem le­het a garázdaság ellen hatható­san felvenni a küzdelmet. Nem ez a járható út Feltétlen előtérbe kell kerülni a megelőző tevé­kenységnek és nem utolsósor­ban az utógondozást kell a meglévőnél jóval magasabb szintre emelni. — Tudomásunk szerint elnök elvtárs a közelmúltban az Igaz­ságügyi Minisztérium szakdelegá­ciójának tagjaként Lengyelország­ban járt. Útja alkalmával szer- zett-e hasznosítható tapasztalato* kát az utógondozásról? — Igen. A garázdaságot és egyéb súlyos bűncselekményeket is legtöbbször garázda jelleg­gel követik el és ezek közölt sok a visszaeső. Nálunk, ha va­laki letöltötte büntetését — gondoskodnak munkába helye­zéséről, időnként ellenőrzik is munkáját, tevékenységét. De ez az utógondozás korántsem meg­felelő. Lengyelországban két éve intézményesítették az utó­gondozást egyrészt állami es társadalmi pártfogói felügyeleti rendszerrel, másrészt pedig az úgynevezett adaptáló munka­központban való elhelyezéssel. Ezzel fokozatosan hozzászoktat­ják az elítélteket a szabad élet- het és biztosítják társadalmi be­illeszkedésüket. Az utógondozás új intézményeinek létrehozásá­val nálunk is érdemes lenne foglalkozni. A közösségi, sza­bad élethez való fokozatos hoz- zászoktatás talán számos bű­nözőnél elejét vehetné a vissza­esésnek. Ez pedig mind a ga­rázdaság, mind az egyéb bűn- cselekmények visszaesőként tör­ténő elkövetését csökkentené — mindannyiunk kívánságára. Garay Ferenc Krumpli­cukor Kiielé kirakodtam a bolt­ból, amikor észrevettem a plakátot. Észrevettem? Sze­membe lángolt, mint a lá- piszi Fülembe, számba, gyomromba, egész gyermek­koromba: BURGONYACU­KOR 10.— Ft. Eltartott egy kis ideig, amíg rájöttem, hogy az mi. Akkor hangosan is kimond- tam, ízlelgettem. Ilyen keser­vesen már régen állt rá a nyelvem magyar szóra. Mert semmit sem jelentett nekem. Olyan hidegen hagyott, mint­ha azt motyogtam volna: memumopux. De nem ezt morogtam, Ízlelgettem, forgattam, ha­nem, hogy burgonyacukor. Aztán észrevétlenül burgo­nyabogát lett belőle. Mert erre már rájárt a nyelvem. A reklám telibe találtl És akkor rádöbbentem: ez a szóösszetétel engem meg­lop. Emocionálisan, Ha azt mondom, krumpli- cukor, máris elomlik a nyel­vemen. Látom a régi szatócs­boltot, ahova már csak azért is élvezet volt bemenni, mert Kolmann bácsi, szegény, süket volt és ott kedvünkre kiorditozhattuk magunkat. Érzem a bolt illatát, izzadó markomban a tízfillérest... Ezt rabolja el tőlem ez a plakát. Cserébe adja a bur­gonyabogarat. Hát nem! Ezt nem engedem! Pedig én is üldözőm az idegen szavakat, örülök, hogy a slafrokk, hózentróger és vinersnicli kiment a di­vatból. De vajon ez a bur­gonyacukor magyarosítás? Vagy csupán az egyik jöve­vényszó helyet másikat, a hivatalosabban hangzót akarják rámtukmálni? Hi­szen köztudott, hogy a bur­gonya — á la Bourgogne — ,,épp olyan tőrgl metszett finn­ugor szó, mint teszem azt a konyak... Ám, lehet, hogy "’tévedek ebben a krumpli dologban. És helyes az a törekvés, amely egyjelentésű szavaink esetében a jobban hangzó — kérdés, hogy kinek —, szebben csengő —, kérdés, hogy minek —, mellett buz­dít. Engem meg lehet győz­ni, hajlok a jó szóra. Ha valóban igaza van a bur­gonyacukor pártnak, szem- hunyásnyit sem tétovázom. Csak győzzenek meg! Sőt, lefőzöm —, vagyis, férfiember létemre, már in­kább csak igy mondom: lepipálom őket! ígérem, hogy a vendéglőben vad- sertéssültet rendelek; ha ia- po> a pénztárcám: gránátos­menetet. Világért sem tele­fonálok, hanem kizárólag távbeszélek, a kislányt is filmszínházba viszem, hogy megtekintsünk egy kitűnő magyar mozgófényképet. De burgonyacukrot, azt azért mégsem. Mert amíg meg nem győznek: KRUMPUCUKOR! Kutya ura fakó! Csonkaréti Károly Klubot szervez a Funny Fools Mostanában csendben van a Funny Fools. A népszerű pécsi beategyüttes szinte a fél orszá­got végigmuzsikálta, sikereket aratott, majdnem egy évadon át a Pécsi Nemzeti Színház egyik állandó „teltházas" mu­sical darabját kísérte minden nap — de újabban alig halla­tott magáról. Beszélték: bele­került a meghasonlások tör­vényszerű útvesztőjébe, nem tu­dott a saját maga gazdája len­ni, a zenei megélhetés elfogad­ható formája nélkül, saját ott­hon nélkül, — vegetált. Most Végvári Gábor — a Funny Fools-főnök — járja a várost, mégpedig figyelemre méltó elképzeléssel: — Pécsett nem sikerült lét­rehozni egy olyan ifjúsági klu­bot — mondja — amely tagjai­nak igényes, színvonalas, hala­dó szellemű programot biztosí­tana, és az ifjúságot szervezet­tebben fogná össze. Pedig Pécsnél kisebb, kevésbé kultúr- városnak számító helyeken irt­ott még falvakban is — van már ilyen. Mivel egy ifjúsági klub nem működhet korszerű, igényes és aktív zenekar nélkül, arra gondoltunk, hogy mi lá­tunk hozzá egy klub szervezésé­hez. — Pontosan miről van szó? — A KISZ Bizottsággal és az EXPRESSZ Utazási Irodával kö­zösen akarunk dolgozni: létre­hozni egy klubot. Ebben heten­ként öt klubnapot tartanánk. Az ötből három szervezett műsorral telne el. Az első: pol-beat és folklór zenei előadásokkal, ze­nés műsorral, például a Tolcs- vayékkal, a Naprarorgóval, a Dinnyésékkel, aztán Faragó Laurára gondolok, vagy a Röpülj pává-ban szerepeitekre. Fzenkivül irodalmi és más mű­vészeti jellegű programot lehet ott szervezni, fiatal költők, írók bemutatkozását, ifjú képzőmű­vészek tárlatait. Az ötből egy- egy napon az EXPRESSZ iroda előadásait, diavetítéseit láthat­nák a fiatalok, avagy ez az iroda kirándulást szervezne. A Funny Fools együttes ilyen na­pokra az utazás élményével kapcsolatos, sajátos zenei mű­sort adna. A harmadik szerve­zett napon amatőr zenekarok és szólisták léphetnének fel. Két napon át, pontosabban szom­baton és vasárnap sokszínű, táncos beat-show-t adna az együttesünk. A hét fennmaradó két napján öntevékeny együt­tesek rendelkezésére bocsáta- nánk a klubot — De maga az együttes mi­lyen művészi terveket forgat? — Kezdettől fogva a népze­nei anyag ápolását, korszerű­formába öntését, népszerűsítő, sét vállaltuk legszentebb fel­adatunknak. — A tagság? — Félezer — ezer taggal le­het egy ilyen klubot működ­tetni. Egyelőre ennyit akarunk. Persze tagdíjat és belépődíjat szedünk. A terv megvalósításához egyelőre legfontosabb a helyi­ség. Ha az meglesz, akkor a Funny Fools is segít a város­nak az ifjúság szórakoztatásá­ban, talán a nevelésében is, persze nagy áttételekkel, az illetékes szervek támogatásá­val. A Funny Fools tehát ismét életjelt adott. Mivel fél ország­ban sikert aratott az együttes, érdemes figyelni a kezdeménye­zésre, igényt támasztani velük szemben és segíteni őket. röHes.'y Dénes t k I Megbotránkozás, riadalom Ittasság — garázdaság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents