Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
6 DUNANTÜLI NAPLÓ 1971. július 17. n Ősi kutya-e a puli? A legnépszerűbb magyar kutyafaj, a puli eredetéről sok téves elképzelés él. Herman Ottó fedezte fel a szembetűnő hasonlóságot a mi kutyafajtánk és a tibeti pásztorkutya között. Sót art is megállapította, hogy még az elnevezés is azonos, a Himalája környékén élő ebet ugyancsak pulinak emlegetik. Ez a szó az ottani lakosság nyelvén „űzve terelést" jelent. Az első ilyen fajta kutya csak 1904-ben egy angol hegymászó expedíció utazása révén került Európába, s innen kapta kissé romantikus „tibet-terrier” elnevezését. A kutatások aztán megállapították, hogy a magyar puli is valahonnan a Távol-Keletről került hozzánk s a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett a Kárpát- < medencébe, s nem is volt feladatuk más, mint Ázsiában maradt „rokonaiknak" a terelés és az állathajtás. Az úgynevezett „munkapuli” azonban az emberi életmód változásával lassan- lassan eltűnt. A XVIII. században a merinójuhok megjelenésével megérkeztek az uszkárok, spiccek s bizony csorba esett a fajtiszta puli nemzetség családfáján . . . Manapság nagyon ritka az olyan juhász, amelyik valódi, fajtiszta pulival dolgozik, legfeljebb Bugac mellett, Kecskemét és Kiskunfélegyháza környékén bukkanhatunk az ősi példányok hiteles' utódaira. Az azonban kétségtelen, a túlélt pulikat most a legnagyobb veszély — az elkényelmesedés, az „elvárosiasodás” fenyegeti. Orfü — kirándulóközpont, kívánságlistával A tó közepén hófehér kajakok siklónak sebesen a gát felé. A vízügyiek stégjénél pihenő vitorlások sorakoznak. A parton itt is, ott is pecások nézik meredt tekintettel a bot végét. Csend van, a hétköznap délután pihentető csendje. Körbejárva az orfűi tavakat, lehetetlen nem felfigyelni a szokásos nyárközépi képre: építkezés mindenütt. Maszek és közületi. Nézzük csak az utóbbiakat I Elkészül augusztus 20-ra A központban épül az új, merészvonalú üzletház. Nem messze innen, az MTS-telepen a tornacsarnokon nagy iramban dolgoznak. Mellette kész már a 100 méteres futópálya és a bitumenburkolatú kézilabda- és kosárlabdapálya. A Herman Ottó-tónál építik az új csónakházat. A Pécsi-tó délkeleti végénél majdnem üzemkész a Vízügy repülőtere, már csak a füvesítés van hátra. Átadási határidő mindnél: augusztus 20. Évről évre ettől válik még emlékezetesebbé a Hegyháti Tóünnep. Az üdülőterület valamivel mindig gazdagodik: tavalyelőtt például az új étterem, tavaly a vízimalom ... A Megyei Tanács üdülőjének a területén megkezdték a felvonulást az étterem építéséhez — a nyugati parton üdülőknek is lesz hol étkezniük (talán már jövőre?). A vízvezeték pedig ezekben a hetekben újabb területekre viszi el a vizet. A folyamat nem állítható meg A korábbi létesítményekhez csatlakoznak ezek az újabbak és az orfűi üdülőterület ismét lép egyet előre az egyre inkább a valóságot, semmint vágyálCsukás-öbö! a Bédán, Szokolai fetv. mat kifejező állapot felé, amit a hat országos idegenforgalmi centrum egyikének a rangja jelent. Az alig évtizedes múltú üdülőterület híre túllépett már a megye határain, mind többen jönnek ide a szomszédos megyékből, az ország minden részéből. A folyamat tehát elindult, megállítani nem lehet, de nem is akarja ma már senki sem. Egyre több hazai (és persze külföldi) turistára lehet számítani, akiknek nyújtani kell valamit. Többet a mostaninál és ha lehet, jobbat is. Kellene... E címszó alatt végtelen hosz- szú kívánságlistát lehetne felsorolni. Csupa olyan dolgot, ami már most is nélkülözhetetlenül fontos volna. Valamivel azonban számolni kell. A rendkívül szerény lehetőségekkel. A Megyei Tanács ugyan évente kb. 8 millió forintnyi összeggel támogatja Orfű fejlesztését, s j ebből valósulnak meg aprán- i ként azok, amikből egy csokor- | ravalót idén is átadnak az üdülőterület barátainak, szerel- , meseinek. Mégis mi kellene? Mindenki ! másra esküszik, mint legfonto- i sabbra, ezért bajos lenne valamiféle sorrendet megállapítani. Nekünk sem ez a célunk most, amikor néhányat megemlítünk. Kirándulóközpont. Az emberek valahol „lakni" akarnak, ha idejönnek. A kempingezők tulajdonképpen kijelölték már a táborhelyeket. Az egyik a kis tónál lévő fiatal erdőben van, ezt tudomásul kell venni. A másik a Pécsi-tónál, a vállalati vízitelepek közelében. S ezeken kívül szinte mindenütt, ahol sátrat lehet verni. De hát ezek csak „vadkempingek”, minden tartozék nélkül. Jól felszerelt kemDing tehát nagyon kellene. És mivel vannak kirándulók, akik szívesebben töltik a szabadságot is falak között, feltétlenül szükség lenne egy turistaszállóra is. (Hallottunk olyan véleményt, hoay ezt meg lehetett volna már akkor is csinálni, amikor a Tó-büfé épült; csak egy emeletet kellett volna még az épületre húzni.) Mellesleg: egy ilyen turistaszállónak az a haszna is meglenne, hogy Orfű télen is fogadhatna vendégeket, hiszen a vidék télen is — gyönyörű. Aztán itt van a víziélet. ami csónak nélkül nem igazi. És mi van most? Csak kajak és a vízitelepeken vitorlás. No és aki egyiket sem szereti? Hát elkelne bizony néhány csónak az eayik tóra is, meg a másikra is. Ha azt mondjuk, hogy a Pécsitó strandjának a lekövezése sem lenne felesleges, akkor ezt is azért tesszük, mert ... Szóval az iszapfürdő nem mindig kívánatos. Az utak. Most mór úov ahogy körbe lehet járni a Pécsi tavat járművel, csak éppen autóbusz nem mehet azon az úton. Pedig ha a nyugati oldalon is a túloldalihoz hasonló minőségű út lenne, még talán autóbusz-körjáratról is szó lehetne. Hány vállalati üdülő vendégei örülnének ennek, hogy a „maszekokról” ne is beszéljünk ! A víz után előbb-utóbb napirendre kell tűzni a csatornázást. Nem olcsó dolog, társulásos alapon megoldható. A sok, külön-külön épített szennyvíz derítő nem tekinthető véglegesnek, még ha azzal n szándékkal készültek is. A további fejlesztés egyik legfontosabb kritériuma, hogy mikor rendezik véglegesen az oriűi üdülőterület szennyvízelvezetését. Nem lehet sokáig halogatn* az orvosi rendelőt sem, aminek építése egyelőre lekerült a napirendről. Már most is szükség lenne rá, ha pedig nagyobb számban érkeznek turisták, még jobban érezhetjük a hiányát. Pillanatnyilag orvosi ellátás nincs, a legközelebbi lehetőség Abaliget, vagy a mentők, de mindkettőhöz telefonálni kell, ez pedig mindenképpen időveszteség. Holott a helybeli orvos ... Azt hisszük, ennek előnyéről és a jelentőségéről kár többet beszélni. Mennyi a 16 millió? Miért soroltuk fel ezt a néhány dolgot? Nemrégiben arról írtunk, hogy a kormány a belföldi turizmus fejlesztésére hat kirándulóközpontot jelölt ki, s ezek egyike az orfűi üdülőterület. A fejlesztésre országos keretből 15—20 millió forintot juttatnak ebben a tervidőszakban. A tényleges összegről eddig nem nyilatkozott az illetékes Belkereskedelmi Minisztérium, így a megyei szervek, elsősorban a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal sem tudják, hogy a sok fontos közül, melyiknek a megvalósítását tervezzék ennek az összegnek a terhére. És különben is, mennyi a 16 millió - mivel újabban ennyiről van szó —, amikor ennek a többszöröse is szinte észrevétlenül elmenne itt. Két dolgot azonban mindenképpen jó volna most már tudni, s ez a kettő — egymás függvénye. Az egyik: mennyit kap Orfű az országos keretből, a másik: mit okarunk és tudunk ebből megvalósítani. Hársfai István JtÍQmolytalan royaí A z író végigment az agave- soron. Az oldott nyári meleg minden jótéi lelket árnyékba, la alá heverészni kergetett, de az Írót ez nem vonzotta. A pokoli melegben még külön megizzasztotta a fonott páncéling, amelyet azóta viselt, mióta egy irodalmi szerkesztőségben egy hátába bökött lándzsa súlyos, de nem életveszélyes sebet ejtett rajta. Nem volt könnyű ember. Szobájában hat zsugorított lej állt a Tévé fölötti kis polcon. Régi, már alig ismert emberek voltak, akik valamikor pályáját egyengették és ezért teljesen megérdemelten kerültek ide. Kísértetiesen loszloreszkáltak, mert be voltak kenve valami ragadós, fénylő anyaggal és gyakran elvonták a látogatók figyelmét az egyébként állandóan pompás és izgalmas televízió műsorról. Régen elhamvadt kritikusok tejei voltak ezek, akik nyomAZ ÉRZÉKENY LELKŰ [RÓ talonul tűntek el egy-egy al- konyi esten. Hetekig lopakodott utánuk, mert szívós volt, mint a zöldséges bolt hónapos retekje. Elbújt valami tamarisz- kusz bokor mögött és amikor a kritikusok, — akik érzelmes emberek, — ott álldogáltak, hátulról szó nélkül beléjük döfte a tőrét. Még az a vigaszuk sem volt, hogy tudták volna, miért haltak meg. Most azonban sietett, mert b múltkor súlyos sérelem érte. Barátja a költő egy esti látogatás során, megállt a fluoreszkáló fejek előtt és elgondolkodva mondta, majdnem csak úgy magának: — Hát azért te nem vagy valami érzelmes ember! ' Akkor dühösen, szó nélkül elrohant hazulról, a sárga földig leitta magát egy nektárt áruló talponállóban. Azóta három napon keresztül éjjel-nappal irt. Most vadul csörtetett föl barátja lakására, kezében a kézirattal és köszönés nélkül berobbant az ajtón. — Halld saját füleddel, hogy félreismertélI Nagyon fájt az nekem! — mondta szomorúan és olvasni kezdett. Az elején még hideg tárgyilagossággal, tagolva olvasott, majd elöntötte az érzelem. Hangja reszketövé vált, majd miként a régi, berozsdásodott kapu nyikorogva lárul ki évek múlva, úgy mozdultak meg elmerevedett arcvonásai, Végig gördült rajta a könny. Előbb csak egy-egy csepp indult el, majd, mint a vonat ablakon, miként az eső verni kezdi az üveget, kettő, három, sok csepp összekapaszkodva öntötte el a száraz területeket. Pillanat múlva patakokká szélesedve szaladtak le hegyes szakállára, végig roboglak a páncé'ingen, az asztalon tócsává nőttek, majd az asztalról magukkal sodorták az ott maradt császárzsemle morzsákat és lehuppantak a padlóra. Valóban, ez az ember sirt! legyilkolt pályatársak, kiirtott színészek, kardélre hányt költők, kötélen lógó rendezők utolsó sóhaja annyi volt neki. mint másnak az, ha véletlenül rálép egy bődé bogárra. Es most sirl! Valódi könnyek igaz- gyöngy-zuhatagja áztatta a szivét. Ott zokogott az asztalra borulva és siratta szerencsétlen főhősét, akit ő maga léptetett be a konfliktus keserű és iszapos mocsarába, ahol is nyomorultan, az emberi szánalom nélkül, kivert kutyaként kellett Az épülő üzletház Fotó: Visít Tlb«r Több százmillió a trezorban. Pénz, pénz, pénz... Csizmaszárban a fizetés - Egérrágta vagyon Álmatlan éjszakákon néha elmereng az ember: mi lenne ha, volna annyi, amennyi nincs? Aztán élére rakja a havi fixet — és vesz egy Trabantot. * Vödrökben áll az aprópénz a válogatóban. Számolják, osztályozzák. A régiek külön ta- sakba kerülnek — hattyúdaluk a csilingelés, amikor a széles tálcára kerülve helyet keresnek maguknak, s közben szélük összeverődik. Pénzcsörgés ... Ki nem hallgatná napestig? Azt mondják, az új tízforintosoknak legszebb a hangja. A Nemzeti Bank pénztárablakai mögött más világot sejtettem: Páncélajtók között, mesés birodalmat, hatalmat és erőt. Aztán valaki így szólt: — Tudja, minekünk olyan ez, akák babszemeket számolnánk. Csak a felelősség... Egyedül bevásárlás közben, , a saját pénztárcából kiemelt húszforintos mond valamit. Hárman vannak aprópénzesek. Az egyikük forintosokat szór a rázólapra. Az asztalnál a tízfilléres masina kapcsol, mély kosarából egyenként kaparja ki az apró lapátkerék az érméket, majd a vezetőlécen keresztül a gumikerék alá tolja. A kerék egy-egy fordulása számlálószerkezetet visz előre. Naponta többmilliószor fordul. Ha nagyobb érme kerül a többi közé, a gép leblokkol és kidobja. * Vastag páncélajtó — méltóságteljesen nyílik. — Ide senki sem mehet be illetéktelen ... Koczka Józsefné és Bonnet Anna az értéktárkezelők, övék a páncélszoba. Egyikük egy köteg ötszázast tesz elém. — Mit gondol, mennyi? — Hm, ötvenezer.., elpusztulnia, A kegyetlen és általa irányított, tehát kikerülhetetlen végzet belebotladoztatta egy aknába és az levitte mindkét lábát. Mindennek tetejébe eljegyzett arája is elhagyta. — Ó, én szerencsétlent — hajtogatta és tördelte a kezét, mert nem volt módjában segíteni rajta. Nem tehette, mert baj lett volna a szerkezettel és a megjelenéssel. Off ült az asztalra borulva és siratta a szerencsétlen halálba révült figurát, akit ö teremtett és akiért az életét is odaadta volna, ha megmentheti, de sajna, nem, tehetett semmit! Lebotorkált az utcára, kínjában hátbaszúrt két, kissé kapatos járó-kelőt, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy útjába kerültek és hangos jajveszékeléssel tántorgott el a tamarisz- kusz mezőkön. Rángott a válla, szeméből végeérhetetlenül hullott a könny, szakállába fehér szálak vegyültek és ahogy megtörtén ment az úton olyan volt, mint egy jó ember, Szőllősy Kálmán — Kereken egymillió! Magas fakkók körben. Bankjegykötegekből felrakott „építőkockák”. Nézem a falakat — az ablak rácsai még a madarat is kirekesztik, önkéntelenül is felmerül bennem: Hogyan lehetne megfúrni a kasszát? — Ma délelőtt kiraboltak bennünket! — Hogyan? — A bányától jöttek. Fizetés lesz... Nemcsak forint van itt. Most, hogy Pécsett rendezték a repülőmodellezők Európa-baj- nokságát — sokféle nemzet bankjegye adott itt találkát A svájci ezerfrankossal szinte be lehetne takarózni. Szép a spanyol pezeta is, csak sok közte a hamisítvány. A vízjelét fehér tintával utánozzák... A tépett, szakadt, megégett papírpénzek beváltását csak itt végzik, a bankban. Nem kötelesség az átvétel, csak lehetőség. Az ügyrend így fogalmaz: méltányos esetekben ... — A zakóval együtt mosott pénz nem tisztul meg, csak elrongyolódik ... Mutatják a beváltott pénzeket. Egy fél százas, egy durván ragasztott tízforintos — harapásnyi hiányzik belőle. Egy másik bankjegy közepe kiégett. — Sírnak, könyörögnek, fenyegetőznek a károsultak. Leginkább a saját hibájuk miatt. Szalmazsákuk végébe dugják a kis vagyonkájukat, s az arra járó egér megrágja. Valaki a csizmaszárba dugta a prémcsit, nehogy az asz- szony megtudja. Este bál volt a faluban. A nyitótánc után már helyet cserélt a kapcával az összeg. Hajnal felé már cafatokká taposódott... Az összeégett pénzeket laboratóriumban elemzik. Van úgy, hogy egy százasért még tizenöt forintot visszakap a delikvens. Kalauzom — Rostás János, a könyvelési osztály vezetője — tízforintos nagyságú, átlátszó plasztikmércét vesz elő. Vékony vonalak bontják száz kockára. Egy szakadt pénzt csúsztat alá, melynek jobb sarka hiányzik. Több kocka üresen marad — mindegyik tíz fillért jelent. Ennyivel kapott kevesebbet az, aki behozta. Azt mondják, hogy egy ország pénze kulturáltságára is utal. Van, ahol jobban vigyáznak rá — összehajtják, s pénztárcába kerül. Mások csak zsebregyűrik. Szakad, gyúródik ... A számlálószobában egy ember naponta 25 köteget forgat át. Egy köteg — ezer bankjegy. Tízen számolnak, s nézik, hogy melyik maradhat még a forgalomban, s melyiket kell állapota miatt bevonni. Átlagosan az átszámolt pénz tíz százaléka a selejtbe kerül. így vigyázunk ró ... Kozma Ferenc
