Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
2 DUNANTOLI NAPLÓ 1971. július 17. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO P, Jaroszewicz lengyel miniszterelnök (baloldalt) az NDl< fővárosába érkezett. Képünkön: W. Stoph miniszterelnök fogadja a magasrangú vendéget a Berlin-Schönefeld-i repülőtéren. A lengyel miniszterelnök még tegnap este visszautazott Varsóba. A NAGYVILÁGBAN Cedenbal fogadta Felér Lajost Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság- Minisztertanácsának elnöke pénteken fogadta a magyar pártós kormányküldöttséget Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Munkás- Paraszt Kormány elnökhelyettesének vezetésével. A magyar párt- és kormány- küldöttség — mint ismeretes - részt vett a mongol népi forradalom 50. évfordulójának ünnepségein. ♦ + MOSZKVA: A szovjet népgazdaság percenként 1.4 millió rubel értékű árut termel. Az új ötéves terv végén, 1975-ben egy munkaperc értéke a jelenleginél 40 százalékkal nagyobb lesz. •4 SANTIAGO: A chilei kormány roi csütörtökön állami tulajdonba féltté a Bank of Londont és az ugyancsak brit tulajdonban lévő dél-amerikai bankot. A kifizetett kártérítés összegéről nem érkezett hír. Allende kormánya korábban bejelentette, Hogy államosítani fogják az ország- bdn lévő 22 külföldi pénzintézetet, ebből 14-ben már megvásárolták az ellenőrzéshez szükséges részvénytöbbséget. 4 LIPCSE: A Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdaságában 7000 nő dolgozik kombájnvezetőként, kezel répa- és burgonykombájnokat, vagy vezet traktorokat. Az elmúlt években közülük háromezren szereztek jogosíványt burgonya- vagy répaszedéshez használt kombájnok vezetésére.-f MADRID: Franco csOtSrtSkSn rendeletet adott ki, amelynek értelmében Juan Carlos spanyol trónörökös fogja betölteni az 6 funkciói! betegséga vagy távolléte esetén. A spanyol diktátor decemberben lesz 4- BRÜSSZEL: Henri Rolin volt belga miniszter, a Vietnam védelmére alakult Belga Nemzeti Bizottság elnöke felhívással fordult az európai államokhoz és ebben követeli, hogy hivják vissza nagyköveteiket Saigonból és létesítsenek diplomáciai kapcsolatokat a Vietnami Demokratikus Köztársasággal.-f NEW YORK: Phil Brady, az NBC amerikai rádió és televiziá társaság salgoni tudósítója csütörtök este a tv-híradóban azt állította, hogy Thieu dél-vietnami elnök és Ky j alelnök olyan Összegekből finanszírozza választási kampányát, amelyek illegális kábitószer-csempészetből származnak. Brady hangsúlyozta, hogy értesüléseit „igen megbízható forrásból- szerezte, s hozzátette, hogy a dél-vietnami légi hadsereg tevékeny részt vesz kábítószerek szállításában, amihez Ky, a légierő volt parancsnoka áldását adta. Volt alárendeltjei a bevételek egy bizonyos százalékát átadják neki. .4- RAWALPINDI: A pakisztáni központi kormány szóvivője csütörtökön kijelentette, hogy kormánya „komolyan fontolóra veszi a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a brit nemzetközösséggel”.-f STOCKHOLM: Maurice Strong, kanadai ENSZ-tisztviselő, aki az ENSZ jövő júliusban Stockholmban megrendezésre kerülő környezetvédelmi konferenciájának elnöke lesz, sajtóértekezletet tartott a svéd fővárosban. Elmondotta, hogy a konferencián 120 országból mintegy 1200 küldött vesz részt; előkészítését 1972 januárjában kezdik meg. + VARSÓ: „A magyar gazdasági mechanizmus reformja" címmel 300 oldalas kötetet jelentetett meg lengyel nyelven a varsói „Könyv és Tudás” kiadó. A könyv tanulmányait Friss István vezetésével magyar szerzői kollektíva írta. Nixon Kínába látogat (Folytatás az 1. oldalról) „a legjobbkor jön az elnöknek, mivel ez háttérbe szorítja az amerikai közvélemény előtt a DIFK legutóbbi 7 pontos békejavaslatát, amelynek ügyében Nixon defenzívába kényszerült”. Az NBC tv-hálózat diploma ciai hírmagyarázója szintén úgy vélekedett, hogy az új fejlemény „csökkenti a vietnami háború kérdésében Nixon elnökre nehezedő hazai nyomást”. Az NBC egyébként azt a spekulációt is megkockáztatta, hogy Kissinger pekingi megbeszélései során esetleg szóbake- rült egy Indokínóval kapcsolatos nemzetközi konferencia lehetősége is. A spekuláció szerint felmerülhet az a lehetőség, hogy „Peking segítségére lesz az USÁ-nak egy indokínai rendezés elérésében”. U Thant ENSZ-főtitkár megítélése szerint Nixon elnök látogatása a Kínai Népköztársaságban, új fejezetet nyit a nemzetközi kapcsolatok történetében. „Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jövőjére is kedvező hatással lesz” — jelentette ki. Pénteken hajnalban rendkívüli ülésre hívták össze a tajvani kormányt a látogatás várható kihatásainak megvizsgálása céljából. A háromnegyedprós tanácskozást követően a kormányzat szóvivője 'kijelentette: „A kormányzat határozott tiltakozását jelentette be az Egyesült Államok kormányánál”. Az ezzel kapcsolatos részleteket a délelőtti órákra tervezett sajtóértekezleten ismertették. Ami a Nixon-bejelentés hazai visszhangját illeti, McGovern szenátor „fejet hajt Nixon ítélőképessége előtt”, amely a meghívás elfogadásában jutott kifejezésre. Mansfield, a szená tusi többség vezetője, a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok megjavításának régi híve „boldogságának” adott kifejezést: Humphrey szerint az elnök utazásának „óriási jelentősége lehet az indokínai háború mielőbbi befejezése, szempontjából”. Gerald Ford ped'g arra számít, hogy az elnök és Csou En-laj kínai miniszterelnök megbeszélésein szóba kerül egy indokínai békekonferencia összehívásának lehetősége is. A dél-koreai külügyminisztérium „valóban meglepő fejleményről” beszél: Ausztrália Manilában tartózkodó külügyminisztere úgy tartja, hogy a világ országainak jórésze megvárja Nixon látogatásának eredményeit, mielőtt bármilyen újabb lépést tenne a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatait illetően. A tajvani rezsim külügyminisztere a tervezett látogatást „a kommunista Kína által folytatott lélektani hadviselés” eredményének minősítette. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT! Nixon amerikai elnök pekingi látogatására már jóval 1972. május 1. előtt sor kerül — közölték pénteken este a San Clemente-i „nyári Fehér Ház- i ban”. Mint rámutattak, a meg- ! jelölt időpont „csak a végső időpont" s az utazásra várhatóan már jóval előbb, de nem feltétlenül még ebben az esz- 1 tendőben, sor kerül. ,eWkipszeme mindenütt ott Heikal állásfoglalása a marokkói véres eseményekről KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Folytatta tanácskozásait Szádot egyiptomi és Kadhafi líbiai állam* fő. Az egyik fő téma a líbiai—marokkói kapcsolatok jövője. Pénteken első ízben jelent I meg hivatalos kommentár az | Egyesült Arab Köztársaságban a Marokkóban lezajlott véres eseményekről. Heikal, az AI Ah- ram főszerkesztője, a lap pénteki számában a következőket írja: — Az egész világon aligha található még a marokkói feudalizmushoz hasonlítható tár- sadalom. Az országot az uralkodó családok és a külföld' kizsákmányolok csoportja tartio kezében. A lakosságot csupán munkaeszköznek tekintik, a tömegek számára nem adják meg a véleménynyilvánítás jogát és az országban nincs lehetőség a fokozatos változásra. — A diákok, parasztók és munkások ezreit tartóztatták le. Ezreket hurcoltak .el otthonaikból, az utcákról és hozzátartozóik sosem látták őket viszont. Heikal, Ufkir teljhatalommal felruházott belügyminisztert az „elnyomás és a terror élő megtestesítőjének" nevezte és kijelentette, hogy Marokkóban fizikailag terrorizálják a munkások szervezeteit. Az AI Ahram főszerkesztője elmondotta, hogy az 1969-es ra- bati csúcsértekezleten személyesen találkozott Hasszán re- zsimjének néhány ellenfelével. Ezek neki kijelentették: „a lakosság forrong, az országban a terror tombol. Számos kétségbeesett lépés várható, de mi mást tehetünk?” — Ez így van, — fűzi hozzá Heikal. „Marokkó lőporos hordó, robbanások várhatók." Az államcsíny-kísérletre térve Heikal felteszi a kérdést: az általános vagy egyéni érzelmek, kifejezése? Lázadás az uralkodó osztály ellen, vagy megosztottság az uralkodó osztályon Nyugat-berlini négyhatalmi tanácskozások Pénteken, 24. találkozójára ült össze Nyugat-Berlinben a négy nagyhatalom képviselője, hogy folytassák a nyugat-berlini kérdésről 1970 márciusában megkezdett tanácskozásaikat A találkozón Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, Kenneth Rush, az Egyesült Államok, Roger Jackling, Nagy- Britannia és Jean Sauvagnar- gues, Franciaország bonni nagykövete vett részt. A tanácskozáson Pjotr Abraszimov elnökölt. ROBBANÁS GÖTEBORGBAN. A svédországi Göteborg kikötőjében lángol a Poona nevű dán hajó. A tűz egy robbanást követően ütött ki. Ketten meghaltak, a sebesültek száma legalább hét belül? — Mindez rejtélyt és úgy hiszem egyhamar aligha derülhet rá fény, mert Marokkóra az államcsíny-kísérlet után vaksötét éjszaka ereszkedik. Heikal szerint Kadhafi líbiai elnök és Hasszán marokkói király között már a rabati csúcs- találkozón is érezhető volt a feszültség. Amikor Kadhafi a marokkói uralkodót „Hasszán testvérének" szólította, a király ezt kikérte magának, mert az ilyen megszólítást sértőnek tartotta. Az AI Ahram főszerkesztője végezetül kifejti, hogy szerinte az államcsíny szervezői nem lehettek kapcsolatban külföldi országokkal, mert bárki, akinek ilyesmi jutott eszébe, jó előre tudhatta, hogy Ufkir szeme m'-'dcnütt OH van és az ilyen kapcsolatot azonnal leleplezi. Általános meglepetés 79 éves. 4 PRÁGA: Gustáv Husák, a a CSKP KB főtitkára, valamint a CSKP más vezetőinek jelen- lésézen ünnepélyesen megnyitl a 16. libereci vásár. A csehszlovák termékeken kivül a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Magyarország ruházati iparának gyártmányai is részt vesznek a kiállitáson. 4- ROMA: Rudolf Kirehjehlfiger osztrák külügyminiszter csütörtök este hivatalos látogatásra Olaszországba érkezett. Róma repülőterén olasz kollégája, Aldo Moro, valamint több más hivatalos személyiség fogadta. • 4 LIPCSE: Bulgária, Magyar- ország, a német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió képviselőinek jelenlétében július 12. és 14. között került sor Lipcsében a mezőgazdasági és az élelmiszergazdaság gépesítése és kemizálása terén megvalósítandó tudományos-műszaki és gazdasági együttműködés elmélyítésére alakult közös bizottság negyedik ülésszakára. 4 RANGOON: Ne Win tábornok, Burma vezetője csütörtök este bejelentette, hogy a jövőben nem a forradalmi tanács elnöki tisztségét tölti be, hanem miniszterelnök lesz. Nyilatkozatában nem volt szó a 11 tagú kovmány egyéb megváltoztatásáról. Az Oj Kína hírügynökség és a pekingi rádió pénteki közleménye Kissingernek, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának öt nappal ezelőtti, szigorúan titokban tartott, példa nélküli látogatásáról, Csou En-lajjal való tárgyalásairól és Nixonnak szóló hivatalos kínai meghívásról szenzációt keltett, nem csupán a kínai főváros diplomáciai köreiben. Az a tény, hogy a hivatalos szövegekben ma is első számú ellenségnek nevezett ország vezetőjét meghívták Kínába, meglepte azokat a kínaiakat, akikkel a külföldieknek módjuk van az érintkezésre, s nyilvánvalóan váratlanul érte a kínai tömegeket is. Pekingi diplomáciai körökben is általános meglepetést okozott azonban az a sietség, amellyel Peking a „népek közötti kapcsolatok” alig négy hónapja megnyitott szakaszáról áttért az államközi hivatalos, legmagasabb szintű látogatások diplomáciájára az Egyesült Államokkal. Kissinger az első felelős amerikai államférfi, aki I a Kínai Népköztársaság kikiál- I tása óta Pekingbe látogatott, aki 1946 óta a Cang Kaj-sek és Mao Ce-tung közötti megbékélésre irányuló, egyébként kudarcba fulladt tonkini tárgyalások óta Kínában megbeszélést folytatott az ország mai vezetőivel. Nixon látogatása — mutatnak rá pekingi megfigyelők — végleg pontot tett arra az időszakra, amelynek során az Egyesült Államok igno- rálni próbálta Kína létezését, gazdasági és politikai blokád alatt tartotta és megakadályozta ENSZ-jogainak helyreállítását, továbbá először hozta konkrét közelségbe egy kínai —amerikai modus vivendi kialakításának lehetőségét Ázsiában. Kínai részről Nixon meghívása nyilvánvalóan radikális külpolitikai fordulatot jelent, attól fogva, hogy Peking távolodni kezdett a szocialista országok közösségétől, s a legmesszebb ment el a vezető imperialista hatalomhoz való közeledés útján. Pekingi megfigyelők éppen ezért érdeklődéssel várják, hogyan fogja a meglepetésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek és az amerikai imperializmus ellen küzdő ázsiai népeknek. Kissinger látogatását — mutatnak rá Pekingben — feltehetően jó előre előkészítették, hiszen egyébként szinte lehetetlen lett volna az elnök tanácsadójának útját szoros figyelemmel kísérő világsajtó éberségét kijátszani. Erre utal az is, hogy a meghívást Nixon azonnal elfogadta. Pekingben felhívják a figyelmet arra is, hogy az Oj Kína közleménye azután látott napvilágot, hogy Kissinger (akinek egyes feltételezések szerint egész ázsiai útja a pekingi látogatás álcázására szolgált csupán) beszámolt Nixonnak Csou En-lajjal folytatott megbeszéléseiről és arról, miként képzelik el az amerikai elnök látogatását Pekingben. Ez egyes megfigyelők szerint arra utal, hogy a két főváros között Kissinger távozása után is nyitva maradtak a diplomáciai csatornák és a közleményt azután tették közzé, hogy Pekinget értesítették: az amerikai elnök a Kissinger- re! folytatott megbeszélés alapján elfogadja a meghívást. Bár a látogatást semmiféle feltételhez nem kötötték, pekingi megfigyelők rámutatnak, hogy az elkövetkezendő hónapok igen kényes időszakot nyitnak meg nem csupán a két ország kapcsolatában, hanem az egész világpolitikában. Nyilvánvaló, hogy a kínai vezetők tisztában vannak azzal, milyen óriási politikai lépést jelent Nixon számára a kínai látogatás. (Feltehetően ez magyarázza többek között az 1972. májusi határidőt, ami lehetetlenné teszi az utazás túl szoros összekapcsolását az elnök- választásokkal.) Természetes — mutatnak rá pekingi megfigyelők, — hogy Kína deklarált feltételek nélkül is elvárja, hogy az Egyesült Államok ne gördítsen akadályt ősszel Kína ENSZ-jogainak helyreállítása elé, ne csökkentse a vietnami csapatkivonások ütemét és általában ne tegyen Ázsiában és a világ már részein a kínai külpolitika céljaival szemben olyan kihívást jelentő lépéseket, mint például a tavalyi kambodzsai államcsíny, vagy az idei februári laoszi invázió, amelyek arra vezettek, hogy Kína félbeszakította és mindmáig nem újította fel a két ország közötti nagyköveti tárgyalásokat. Nixon keze így föltételek nélkül Is meg van kötve az elkövetkező időszakban, — Pekingi megfigyelők szemében Nixon számára mostantól ugyanúgy politikai katasztrófát jelentene a pekingi meghívás visszavonása, mint Eisenhower számára a szovjetunióbeli látogatás lemondása volt az U—2-es incidens nyomán 1960- ban. Másrészt viszont az a tény, hogy Nixon e kockázat ellenére belement a látogatás előzetes bejelentésébe, megfigyelők szemében arra mutat, hogy Washington már kialakította új ázsiai politikáját, amelynek középpontjában a Kínával való kapcsolatok normalizálása áll. Ezek útjában továbbra is ott van a megoldatlan tajvani probléma — Csou En-laj az amerikai újságíróknak adott legutóbbi nyilatkozatban a két ország közötti normalizálás egyedüli feltételeként a Tajvannak nyújtott amerikai védőpajzs eltávolítását jelölte meg, — de ma már e téren sem tűnik olyan elképzelhetetlennek valamiféle, a két felet legalább rövid távon kielégítő megoldás, mint eddig. * A szovjet fővárosban eddig semmiféle hivatalos kommentárt nem fűztek Nixon pekingi látogatásának bejelentéséhez. A TASZSZ, a szovjet rádió és televízió, valamint az Izvesztyija péntek esti kiadása csupán a szűkszavú közleményt ismerteti pekingi, illetve washingtoni jelentésében.
